A film linkje még egyszer:
FarkasViki és ribizli bevezetője és kérdései.
4 hónap, 3 hét, 2 nap
rendező: Cristian Mungiu
forgatókönyvíró: Cristian Mungiu
producer: Cristian Mungiu, Oleg Muţu
szereplők:
Anamaria Marinca (Otilia)
Laura Vasiliu (Gabriela ‘Găbiţa’ Drăguţ))
Vlad Ivanov (Viorel ‘Domnu’ Bebe)
Alexandru Potocean (Adi Radu)
Ion Sapdaru (Dr. Rusu)
A számos díjat nyert film eredetileg a Mesék az aranykorból (Memories of a Golden Age) című nagyobb dokumentumfilm egy része lett volna. A romániai kommunizmus életkörülményeit, illetve a Ceaușescu-korszak korrajzát hivatott bemutatni egyéni történeteken és sorsokon keresztül. A dokumentumfilm első részeként készült el a 4 hónap, 3 hét, 2 nap, amely a tiltott abortuszon áteső lány és barátnője sorsába enged bepillantást egy nap erejéig. Rendkívül nehéz és fontos témát dolgoz fel és egy olyan kiszolgáltatott helyzetet mutat be, amelyet súlyosbít az általános tudatlanság, az abortusz tiltása és az embertelen viszonyok.
Beszélgessünk a filmről és meséljetek, hogy nektek milyen volt megnézni!
- Figyeljük meg a szereplők testbeszédét! Mi árul el nekünk a korról, társadalmi viszonyokról és érzésekről?
- Figyeljük meg a környezetet (a kollégiumi szobát, a szállodát, a lakást, az utcákat és a tömegközlekedést)!
- Miért kell Otiliának igazolást vinnie Petronellának?
- Mit tanul Adi és mit Otilia?
- Mennyi pénzt ad kölcsön Adi és honnan szedték össze a többit?
- Mennyi pénz kell összesen az abortuszra és ez nagyságrendileg akkor mennyi pénzt jelenthetett? (Vannak utalások a keresetre és a termékek áraira a filmben.)
- Milyen óvintézkedéseket tesznek a lányok, hogy nehogy lebukjanak?
- Amikor Otilia Bebe autójába ül és Bebe még el akar intézni valamit, hova mennek és miket tudunk meg Bebéről?
- Miért nem Găbiţa megy el a találkozóra Bebe úrral?
- Otília azt mondja, hogy ha a másik szállodában nem rontják el a foglalást, ez soha nem történt volna meg. Szerintetek Bebe úr ugyanígy szexre kényszerítette volna őket, ha korábbi Găbiţa terhessége és megvan a háromezer lej? A hazugság miatt bosszúból akarta kínozni a lányokat, vagy egyébként is így végződött volna, mert élvezte, hogy bármit megtehet velük?
- Szerintetek mi lehet az oka, hogy Ramona Bebét ajánlotta és nem azt, aki az ő abortuszát végezte?
- Egyértelmű, hogy a koleszasztalról lehúzott viaszosvászon abroszon történne az abortusz?
- Milyen ellentmondások és konfliktusok feszülnek abban, hogy a szállodai szobában Găbiţa abortuszon esik át, és Otiliának Adi anyja születésnapját kell megünnepelnie?
- Gyűjtsük össze, miket mondanak a vendégek és a család vacsora közben, mi illendő egy nőnek és milyennek kell lennie a nemi szerepe szerint!
- Gyűjtsük össze, milyen gyerekkori anekdotákat mesélnek a vendégek a vacsoraasztalnál!
- Mi mindennel sértik meg Otiliát a vacsora során?
- Gyűjtsük össze, milyen közhelyeket említenek a vendégek vacsoránál, ami szerintük fontos és elősegíti a tiszteletet és a rendet!
- Mi a vendégek foglalkozása?
- Az Adival való beszélgetés során Otilia tudni szeretné, mire számíthat Aditól, ha ő esne teherbe. Miket mond és kérdez Adi, ami miatt Otilia megharagszik rá? Érez-e Adi bármiféle felelősséget, ha szexről esik szó?
- Megérti-e Adi, hogy miért vár bocsánatot Otilia és hogy miért haragszik?
- Milyen érzések tükröződnek Otilia arcán, amikor megpillantja a magzatot?
- Fontos egyébként a filmben az embrió megmutatása, vagy elmaradhatott volna? Nem ígéri meg, hogy elássa, de azt mondja, nem fogja a kukába dobni.
- Hogyan szabadul meg végül tőle?
- Otília azt mondja Găbiţának, hogy erről soha többet nem beszélnek. Ez a közös titok és szörnyű élmény hogyan hathat később a két nő barátságára?
- Mi az a segítség, amit lehet kérni és amit meg lehet tenni a barátunkért egy ilyen helyzetben?
- Gondolkodjunk el a címen: mit vetít előre és milyen érzést kelt a nézőben?
- Feltűnt mindenkinek a sötétség, az utcák kivilágítatlansága?
- Hogy éreztétek magatokat a film nézése közben és mennyire volt nehéz végignéznetek?
csak az olvassa. én szóltam 
Sziasztok!
Húú, megnéztem a filmet, kemény volt. Elsőre a 45. percig jutottam, amikor felmerült, hogy nem elég a pénz, és hogyan kellene “fizetni”, teljesen kiborultam, és meg kellett állnom.
Nagyon jó film, nagyon nyomasztó, sokáig nem fogom elfelejteni.
Végiggondolom a kérdéseket, és jövök még!
KedvelésKedvelés
Én már előre annyira kiborultam, hogy nem mertem megnézni. A kérdéseket végigolvastam, már az is nagyon ütős. Várom a többiek nézeteit (elváráshorizont).
KedvelésKedvelés
Én már hónapokkal ezelőtt lttam, véletlen bukkantam rá, itt még nem is volt szó róla. Szerintem nem olyan borzalmas, mármint nyomasztó meg minden, de nincsenek benne naturális jelenetek (én nem bírom az olyasmit), és nekünk, akik a Kádár rendszerben szocializálódtunk szerintem a társadalmitárgyi környezet is ismerős.
KedvelésKedvelés
Igen, egyetértek. Nagyon féltem a naturális jelenetektől, de ezek elmaradása is egy eszköz a filmben, amitől valahogy még kifejezőbb, és nyomasztóbb lesz az egész.
KedvelésKedvelés
Ez jó megközelítés, a naturális jelenetek hiánya. Ha nem gond, én is itt venném fel a fonalat. Sokkal jobban átjön így a “nem beszélünk róla” életérzés. Nem látszik, mégis nyomasztó. Nekem így kevésbé zsigeri sokk, inkább a hosszútávú rossz érzés jött: hogy hogyan lehet ezzel a tudattal, emlékkel így együtt élni. Jó rendezői döntésnek tartom, de kíváncsi lennék egy ellenvéleményre.
És ide kapcsolnám ellenpontként, hogy az elvetélt magzatot viszont megmutatták. Egyedül itt kapott teret az ő szempontja, a film terjedelméhez képest rövid ideig, viszont képileg hatásosan. Mi is láttuk, amit a lány. Otilia arcán, és a mozdulatában, ahogy betakarta, volt valami gyengédség, megkockáztatom, anyai gesztus. Mindannak ellenére, amin keresztülmentek.
KedvelésKedvelés
“Sokkal jobban átjön így a “nem beszélünk róla” életérzés. Nem látszik, mégis nyomasztò.”
Igen, én is így gondolom. Szerintem a lányok közötti hosszú csendek is fontosak. Néma csend van sokszor és mégis mennyi információt és érzést közvetít ez a nézönek.
KedvelésKedvelés
pontosan. annak, aki ki akarja hallani a nemasagbol is.
a film alatt nyomasztott engem, hogy a szereplok egyszer sem kerdeztek meg egymast az erzeseikrol, csupa tenyeket, gyakorlati problemakat emlitettek.
az abortusz utani nyilvanvalo: “faj?” kerdes es a visszafogott igen valasztol pedig egyszeruen kirazott a hideg.
a sok cigarettazas is feltunt potcselekveskent azokban az esetekben, amikor ki kellett volna valamit mondani. vagy ahelyett, hogy az abortusztol valo felelmet, feszultseget beszelgetessel enyhitettek volna, cigaretta es szappan utan futkoztak… szornyu
KedvelésKedvelés
Bringasahegyen: ugyanez. A Magdolna-nővérekkel is ez volt a helyzet. A kiszolgáltatottakat sújtó brutális lelki-, fizikai- vagy szexuális erőszakról szóló műveket csak úgy tudom fogyasztani, ha teljesen lezárok és hideg leszek (így olvastam anno az Árvácskát). Még nem gyűjtöttem elég lelkierőt ehhez a filmhez. A kérdések és a hozzászólások ettől függetlenül nagyon érdekelnek, olvasom is őket.
KedvelésKedvelés
Nagyon nehéz ezeket a filmeket (vagy színdarabokat!) végignézni. Minden bajom van közben, pulzusom az égben, sóhajtozom, mintha száz éves lennék. Mondjuk engem annó a Visszafordíthatatlan című film annyira, de annyira megviselt, hogy ahhoz azóta sem tud felérni semmi. Azóta egyébként jobban viselem és könnyebben nézem meg az ilyen filmeket. (legalább ennyi előnye volt)
KedvelésKedvelés
én olyan vagyok, mint a felhúzott ketyegő ezeken a filmeken. nagyon figyelek. mindent akarok látni, hallani pontosan, élesen, nehogy bármilyen részlet fölött elsikkadjon a figyelmem. és igen, megy a pulzus az égbe, szorítom a karfát, ökölbe szorul a kezem, záporozik a könnyem, de minden idegszálammal a cselekményen vagyok.
KedvelésKedvelés
en is igy nezem, teljesen beleelem magam. van hogy tobbszor is meg kell neznem, hogy egy masik szereplo szemszogebol is atelhessem, van hogy csak sokadik alkalommal tudom egyben latni a filmet, vagy akkor sem
KedvelésKedvelés
Kezdem a végén: elég nehéz volt végignézni, és ma is nyomott vagyok az élménytől.
Igen, feltűnt a sötétség, fizikai és szellemi egyaránt. Szerintem a legérdekesebb jelenet az volt, mikor megtörtént a beavatkozás, és egyedül maradtak. Kiváncsi voltam, hogy mit fog mondani Otilia, mit lehet ilyenkor mondani egyáltalán? Akkor próbálta megtalálni az okokat, hogy mi vezetett idáig, mintegy keresvén a kiutat utólag is. De érdekes módon nem a férfit hibáztatta, hanem saját magukat. Miért hazudott Gabita, miért telefonon intézte stb. Érdekes, hogy nem vonja kétségbe a férfi hozzáértését, és végül úgy szabadul meg a magzattól, ahogy az tanácsolja. (Egyébként szerintem jó, hogy mutatták a magzatot, mégiscsak ő a kiindulópont, ill. a középpont). Még az is szemet szúrt, hogy mennyire nem vállalta a felelősséget Adi, mennyire nem érti, hogy miért elfogadhatatlan a hozzáállása. De valószínűleg Otilia is csak ekkor jön rá, hogy elfogadhatatlan, mert ekkor szembesül a következményekkel. Pedig okos lány, és mégis, a vacsoránál láthatjuk is, hogy mennyire ráerőltet a társadalom minden baromságot.
KedvelésKedvelés
Nekem az volt a legnagyobb kérdésem önmagamhoz, hogy én vajon megtenném-e azt a barátnőmért, amit Ottilia megtett? (nemi erőszak). Az első, ösztönös válaszom a nem. De azt hiszem, abból, hogy Ottilia megtette és mennyire magától értetődő módon, ebből látszik, hogy ezeknek a lányoknak mennyire élet-halál kérdés, hogy megszabaduljanak a magzattól. Hogy milyen fokú a kétségbeesés, amit átélnek.
KedvelésKedvelés
Azért nekem volt egy kis eltérés a két lány személyisége között. Fel is merült bennem, vajon Gabita ellenkező esetben ugyanígy reagált volna? Vagy ez eleve értelmetlen kérdés?
KedvelésKedvelés
nem hiszem. nagy eltérés van a két lány karaktere között: otilia talpraesett, problémamegoldó alkat, rokonszenvesen hanyag (abban a korban akár stílusosnak is nevezhető kötött lábszárvédőjével, sáljával, csizmájával), de halálpontos. gabica az “elesett” kislány, apa-anya szemefénye, akit arra szocializáltak, hogy ha orvoshoz megy, felveszi a legszebb tiszta vasalt ruháját, gyantáz, hajat mos, selyemharinya van rajta (20 lej darabja!), lesüti a szemét, bocsánatot kér, ha rosszat mond. nem, gabica nem tette volna meg. összezuhantan sírt volna a sarokban, kimenekült volna a szobából, aztán zokogva kért volna bocsánatot otiliától, hogy nem állt ki mellette.
van bennem némi harag gabica iránt (sok ilyen lányt ismertem). első látásra nagyon elesett, de azért magához való esze van. az elesettség a ceausescu-korban igen gyakran álca, mentség volt a nemtevéshez. kényelmes álláspont volt. az ilyeneket mindig kisegítették, nem álltak sorba kenyérért, mert “könnyen megfáztak”, a vizsgákon néha átmentek csak azért, mert elpityeregték magukat.
KedvelésKedvelés
Biztos vagyok benne, hogy nem tette volna meg. Hát még a szobafoglalást sem intézte személyesen, sem pedig a találkozót Bebe “úrral”… Fú, én nagyon dühös voltam rá.
KedvelésKedvelés
Én is kiakadtam rá, de már a film első kockáinál. Pakol, és közben leadja a rendelést, mit vegyen neki Otilia, mit intézzen el, mert ő elesett, és gyenge hozzá. Közben azért ráreccsen, hogy csukja már be az ajtót, mert éppen gyantázza a lábát, meg egyébként se forduljon vissza az ajtóból, mert az rossz ómen…
KedvelésKedvelés
és azért csukja be az ajtót, mert huzat van. értitek, ez az a nemkenyérsorbanállós fajta, aki könnyen meghűl. 🙂
KedvelésKedvelés
Erről jut eszembe, Gabi vezetékneve, Dragut, csinosat jelent? (Gugliztam.)
Ez is egy utalás a karakterére?
KedvelésKedvelés
igen: kedves, csinos.
és nem gabi, hanem gabica, kicsinyítő képzővel.
KedvelésKedvelés
ó, az ilyenekből lettek az ideális feleségek! az anyukák nagyrésze pontosan ilyenre szerette volna szocializálni a lányát. ez kellett a férfiaknak: a makulátlan, csinos, szelíd, szemét lesütő feleség, aki azért mindent beszerez, amit kell. talán gabica öregkori párhuzama bebe anyukája. aki, miután fia kis híján berugdossa a házba, még megkérdi: de legalább egy tányér levest nem eszel?
KedvelésKedvelés
(Bogomir alá már nem fér) Én is rákerestem a Dragutra, és mennyire érdekes, hogy ennyire beszélő név! Fontos az is, hogy őt mindig becézik, nem a rendes nevén szólítják, mert ő ilyen kis aranyos, nem árt a légynek sem, kis elveszett stb. Még az jutott eszembe róla, hogy eléggé szarik Otilia fejére (már bocsánat), fel sem veszi a telefont, aztán meg simán lemegy az étterembe, anélkül, hogy szólna, vagy bármi. Miközben Otilia mit meg nem tesz érte…
KedvelésKedvelés
Egyébként a kollégiumi jelenetnél le sem tudtam venni a szemem Gabica papucsáról. Kis, tüchtig magassarkú, olyan asszonyos. Tudjátok.
KedvelésKedvelés
igen amiatt en is nehezteltem ra. felelembol, vagy tehetetlensegbol, szegyenbol nem ment szemelyesen? ug ereztem, hogy a leheto legkevesebbet akart ezekbol atelni, ezert bizta masra az osszes elintezendo dolgot. kontraszthatas volt a “tokeletessegre torekvese” es a szemermetlensege, a hazugsaga es a mentegetozese, es volt egy olyan erzesem is, hogy a baratnojenek sem mondott igazat, mikor a sok-sok miertrol kerdezte.
KedvelésKedvelés
Gabita nem tette volna meg. Pontosan olyan embernek tünik, ahogy ribizli írja. Érdekes azonban, hogy Otília azt mondja Adinak, hogy Gabitára legalább számíthatna ilyen helyzetben. Nekem az volt a benyomásom, hogy ezt maga sem hiszi, csak szemrehányásként mondja Adinak az éretlen, felelötlen mondatai miatt.
KedvelésKedvelés
Hát igen.
KedvelésKedvelés
13. kérdés. Nehéz kiáltóbb ellentmondást felmutatni, mint a társadalom által propagált anyakultusz, amire a szülinapi vacsora utalt, és a zárt ajtók mögé kényszerített valóság, Gabita története. Egyik oldalon: az én drága feleségem/anyám, aki úgy pucol krumplit mint egy istennő, és anyám után a második legjobb sültkrumplit főzi, másik oldalon a lány, aki illegális anya, ezért megérdemli a büntetést, és legyen “hálás”, is érte. Árulkodó Gabita szóhasználata: miért bűnhődjön, aki ártatlan? És itt csak a barátnőjére gondol, önmagát bűnösnek érzi. (Amiben brutálisan meg is erősítik.)
A harmadik anyafigura Bebe úr anyja/nagyanyja. Kettőjük kapcsolata talán a rab és a rabtartó viszonyához hasonlítható. És ezt láthatóan mindketten normálisnak érzik: a férfi hangosan ordít, abszolút nem feszélyezi, hogy a jelenetnek tanúi vannak, az öregasszony elfogadja a helyzetet és engedelmeskedik.
KedvelésKedvelés
Az “anya” megjelenítése nagyon fontos a filmben. Az anya, akinek 48 szál kardviràg jàr születésnapjára és a nö, aki mindent megtenne, hogy ne legyen anya. Ezért is sokkoló, hogy Adi nem fogja fel, neki mekkora felelössége van. Végig az volt a benyomàsom, hogy nem érti: Otília bármikor terhes lehet, ha ö nem vigyáz.
Mit gondoltok Adi kérdéseiröl, amiket Otíliától kérdez?
Szimpatikus vagy gyülöletes karakternek tartjátok?
KedvelésKedvelés
Adi nem túl szimpi, az a tipikus, pedigrés jófiú karakter. Jólfésült, cuki, okos, engedelmes, csak éppen annyi felelősséget sem tud vállalni, hogy megóvja a szerelmét egy nem kívánt terhességtől. Meg a virágot anyunak, na azt is a barátnő intézze…
A kérdéseiből is kiderül, mennyire önző, kb. nulla empátia, amit a helyzetben tanúsít.
KedvelésKedvelés
Azt csinálja csak, amire otthon szocializálták, nem vállal felelősséget. A katonaságos témánál volt, hogy “azért kell most Adinak vegyészetet tanulni”, hogy ne sorozzák be… (és mert az apja nem intézte el neki, hogy ne vigyék be, de gondolom, Anyuci kitalálta a megoldást).
KedvelésKedvelés
ó, ez a fiús családokban családpolitika volt! összeült a kupaktanács, és kitalálták, melyik az az egyetem, ahova az ifjú képességei alapján biztosan bejut. mert akkor nem 24 hónapra, hanem csak kilencre vitték el katonának, ill. az egyetemisták katonai szolgálata “könnyített” szolgálat volt.
a lányok is végeztek katonai szolgálatot, de az egyetem keretében (van erről is jelenet a filmben: az abortusz reggelén a lányok a mosdóban oda készülnek, onnan hiányzott otilia.)
az exem családja pl. azért szökött ’88-ban magyarországra, hogy exemnek egyáltalán ne kelljen katonai szolgálatot teljesítenie. (’89-ben érettségizett és felvételizett volna.)
KedvelésKedvelés
volt egy jelenet, amikor vizsgara keszult a folyoson, es elindult koztuk egy kis hatalmi harc. a hany szal virag legyen, eljossz-e es nagyon erdekes, hogy mi volt az indok: “pedig a kedvenced sutotte anyam. azt suti es te meg nem jossz el?” hat micsoda tiszteletlenseg ez mar???
es akkor hat jo elmegyek. kenyszer. rossz szajizzel, de meg ez is jobb, mint nem elmenni…
KedvelésKedvelés
Egy kis comingout segítségül.
1989 novembere. Bukarestbe utazom kétnapos egyetemi magán-előkészítőre. Nem a kolleganőm anyukája intézi az egyetemi kolesz-szállást, mert a kolleganőm beteg. Egyedül megyek, nagykorú vagyok, öt hónapja érettségiztem. Reggel érkezem, egész nap rajzolok a tanárnál, este elmegyek színházba. Anyám azt mondja, nem gond a szállás, menjek a Patriába, keressem meg xy recepcióst, ő ad egy szobát. Este 9 körül bemegyek a szállóba: kiderül, balkán ökölvívó bajnokság zajlik Bukarestben, a szálló tele boxolókkal, nincs üres szoba. Átmegyek két másik szállóba, ugyanaz a helyzet. Gondolkodom, mi jobb: megalázkodni valamelyik recepciósnál vagy az utcán tölteni az éjszakát, ahonnan biztosan felszednek a rendőrök és bevisznek az örsre. Ottani tapasztalataim pedig már vannak 17 éves koromból. Nem jók.
Döntök. Vissza a Patriába. Rimánkodom a recepciósnak, mutatja a szobák nyilvántartását (tényleg kedvesen). Odajön egy pofa a pulthoz, rákönyököl, hallgatja a beszélgetést. Szőke, jóképű, harmincas pasi, kicsit bandzsa egyik szemére. Beleszól. Azt mondja, nem gond, ő átadja a szobáját, mert a drobeta turnu severin-i csapat edzője (bemutatkozik – Sandu), amúgy is több ágyat foglaltak, ő átmegy a sportolók szobájába, de a kulcs fent van. Nézek a recepciósra, az bólint. Megyek a pasi után, fel a szobába (marha a vágóhídra). Bemegyünk a szobába, mutatja az ágyat, odamegy a táskájához, mondja, zárjam be utána az ajtót. De megáll az ajtóban, ledobja a táskáját, belöki lábbal az ajtót, ráfordítja a kulcsot, és azt mondja, előbb elrendezzük a számlát.
Döbbenetemben leülök az ágyra. Beszélek, érvelek, kiabálok, ő győzköd: akkor sem kell félnem, ha szűz vagyok. Volt már olyanokkal is dolga, s mindnek jólesett, utólag tapsikoltak. Farkasszemet nézek vele, sziszegek a fogam között és nem sajnálom a jelzőket sem. Dühös vagyok. Gyakorlott jobb ökölütést kapok a bal halántékomra. Az első nagyon fáj, kiabálok, hogy rendőrhöz megyek, jogászorvoshoz. Röhög: tényleg úgy képzelem, nekem hisznek? Magamtól jöttem be a szobába. Tanúja rá a recepciós. Azzal fenyegetem, hogy kikaparom a szemét. Újra üt, ezúttal elájulok (semmi nyoma nem marad az ütéseknek).
Magamhoz térek, meztelen vagyok, hátamon fekszem az ágyban. Nem nyitom ki a szemem. Figyelem magam. (Még nem járt bennem.) Fülelek kifele: hallom, hogy matat, vetkőzik. Rám fekszik, rám nehezedik teljes súlyával. Feszegeti a combjaimat, kókadt szerszámát próbálja begyömöszölni. Könyörög, térjek magamhoz, segítsek. Megérzem a félelmét attól, hogy talán nagyon megütött. Nem jár sikerrel, mérgelődik. Közben lázasan gondolkozom, mit tegyek. Epilepsziás rohamot szimulálok, habosítom a nyálam, rázkódom, felakasztom a szemem (milyen jól jönnek a gyerekkori hülyeségek!) Megijed, ölbe vesz, bevisz a fürdőbe, beültet a kádba, hideg vizet enged rám a zuhanyrózsából. „Eszmélek”. Kérdi, mi bajom. Mondom, epilepsziás vagyok. Mért nem mondtam? (Barom!) Van gyógyszerem? Eszembe jut a két szem Posztinor a neszesszeremben – nincsenek feliratos fóliában! Mondom neki, hol találja meg hogy szeretnék kicsit egyedül maradni, utána kórházba kell mennem, a legközelebbibe, mert kevés a gyógyszer.
Kb. éjjel 3 óra van. Segít öltözni, velem akar jönni, határozottan visszautasítom. Boldogulok egyedül is. Talpig úriember. Komolyan aggódik. Remegő térdekkel megyek lefele a lifttel, odaköszönök a recepciósnak, aki még utánam szól, minden rendben? Nem válaszolok (anyád!), megyek kifele, kell a hideg, havaseső esik. Levegőt veszek, elindulok az Északi Pályaudvar fele (onnan indul reggel egy vonat – leszarom a másnapi előkészítőt), bemegyek a pályaudvar melletti szállóba. Odamegyek a recepcióshoz, és közlöm(!) vele, hogy én most itt a váróban lefekszem a kanapéra aludni, mert két óra múlva indul a vonatom, és eszébe ne jusson kidobni. Nem mer szólni, a takarítónő gyanakodva sandít rám szeme sarkából, miközben arrébb lökdosi lábával a felmosóvedret.
Ez az én szállodai emlékem ugyanabból a korból. Ennek fényében hátha könnyebben megy a filmnézés. CSAK egy film. (Én meg járhattam volna rosszabul is.)
KedvelésKedvelés
Nem találok szavakat…
KedvelésKedvelés
Istenem, ribizli…. Ez borzasztó. Csodállak a lélekjelenlétedért.
KedvelésKedvelés
Fantasztikus vagy. Talán sikerült a produkcióval elvenni a kedvét, hogy más lányokat erőszakoljon meg.
KedvelésKedvelés
nem hiszem, hogy bármitől is elvettem volna a kedvét, de megmentettem a saját bőröm. ő meg csak beszart egy pillanatra meg talán a beteg emberekkel szemben érzett sajnálat is felülkerekedett benne. a történetnek van folytatása, személyes vendetta, és igazából nem így kellene rendet teremteni az ilyenek között. de azt majd később írom le. most nézzetek filmet, és írjatok róla!
KedvelésKedvelés
Előre szurkolok a vendettádért. Rohadjon meg az ilyen ember, lehetőleg elevenen.
KedvelésKedvelés
Ribizli, ez a történet…uramatyám…mekkora szerencse, hogy ennyi lélekjelenléted volt. Nagyon régen, 13 éves koromban, engem is az mentett meg a nemi erőszaktól. De nem akarom elvinni a témát, beszéljünk a filmről. Míg összeszedem a gondolataimat, egy kérdésem lenne. Számomra nem igazán derült ki a filmből (vagy nem figyeltem eléggé), hogy úgy tiltották be az abortuszt Romániában, hogy fogamzásgátlót sem lehetett kapni? A film elején, volt egy jelenet, ahogyan az egyik kollégiumi szobában, kéz alatt adták és vették a külföldről becsempészett tablettákat, ebből gondolom, hogy hiánycikk lehetett az is.
KedvelésKedvelés
az 1966-ban meghozott 770-es számú kormányrendelet betiltotta az abortuszt romániában. ha megnézed a statisztikákat, ’67-től szinte megduplázódik a születésszám. ezért nevezik ezt a generációt (még az én ’71-es generációmat is) dekretes-generációnak (dekret = rendelet).
SEMMILYEN fogamzásgátlót nem hoztak forgalomba. az elképzelés az volt, hogy így gyarapodik majd a nemzet. (milyen jó szociálpolitika lenne a maiaknak, nem?) a nők nem tehettek mást, mint hogy illegálisan kapartattak (a mi lakásunkban is lezajlott néhány), szondáztattak stb. aki kétévente egyszer kijutott külföldre, az nagyon igyekezett fogamzásgátlót beszerezni. magyarország volt a legközelebbi hely, ahol hozzájuthattak, de azt is előre meg kellett beszélni a megfelelő adagért. mi tinédzserekként a posztinort vadásztuk, általában a fiúk fizették, de gumióvszerhez is hozzá lehetett jutni. többnyire az unokatestvérek vagy idősebb testvérek gondoskodtak róla. én anyámtól loptam a kínai gumióvszert. soha nem szólt miatta.
KedvelésKedvelés
ezt megelőzően, 1956-ban liberalizálták az abortuszt.
ugyanakkor hódít a nyugati tendencia: a hetvenes évektől egyre gyakoribb a kevés és későn vállalt gyerek, no meg a gyereket házasságon kívül vállaló anyuka.
az 1989-es forradalom utáni egyik első intézkedés az abortusz legalizálása.
KedvelésKedvelés
Azt is olvastam, hogy óvatos becslések szerint is (hivatalos ugye nem volt) 500 ezer és egymillió között volt az illegális abortuszban elhunyt nők száma! Erről tudsz valamit?
KedvelésKedvelés
nem. egyszerűen nem találtam semmilyen megbízható adatot erről. olvastam a 22 év alatt összesen 10.000 abortuszban elhunyt nőről és ennek a sokszorosáról is, de ez a félmilkó-milkó nagyon meredek. ez azt jelenti, hogy az ismerettségi körömben kb. minden 3-4. nemzőkorú nőnek ebben kellett volna elpatkolnia. ennyi esetről azért nem tudok. tk. 3-4 ilyen esetről tudok a közvetlen ismeretségi körömben. az egy nőre eső élemagasabb abortusz-szám, amiről tudomásom van, a 40 körüli.
még egy adalék: 4 gyerek után hivatalos volt az abortuszt. (“kérésre” — így nevezték)
KedvelésKedvelés
“ez a félmilkó-milkó nagyon meredek”
Tényleg így utána számolva, irreálisan sok, ennyi nem lehetett (nem mintha 10-20-50 ezer elfogadható lenne), nem tudom honnan vették, mik azok a “bizonyos” források, de itt is ez a “több mint félmillió” szerepel:
http://port.hu/article/9088
Azt figyeltétek milyen jól bemutatja a film, hogy egy diktatúrában milyen könnyen élnek vissza az emberek a hatalmukkal. Mindegy, hogy portás, ellenőr vagy recepciós az illető, azért éreztetnie kell a hozzáforduló “halandóval”, mennyire fölötte áll és ha jót akarsz alázkodj meg. A hatalmával legvégletesebben és a lányok kiszolgáltatottságával legvisszataszítóbb módon visszaélő ember Bebe. Bevallom, én majdnem kikapcsoltam a gépet, mikor egyértelművé vált mit kell a lányoknak elszenvedniük az abortusz kínjain felül. Szinte tapintható volt a feszültség, a kiszolgáltatottság, a félelem. A párbeszédekről és a nyomasztó csöndekről nem is beszélve. Nagyon erős film!
KedvelésKedvelés
… miközben hajszálon múlik, hogy ne legyen szimpatikus. vagyis a filmben bemutatott pasik közül neki vannak a legrokonszenvesebb gesztusai (is). közben láttatja a sötét oldalát is, az agresszívet, a fenyegetőt, a leteperőt.
egyébként a színész csajok mesélték (akik nagyon fiatalok voltak a diktatúrában, és alig vannak emlékeik abból az időszakból), hogy vlad ivanov, a színész, aki bebét alakítja, hihetetlenül jó fej az életben meg a forgatáson is az volt. rengeteget mesélt a lányoknak, segített nekik beleilleszkedni a szerepbe.
KedvelésKedvelés
számolok hangosan: románia lakossága akkoriban 22 millió körül lehetett, ennek fele volt nő, 11 millió. ennek kb. fele nemzőképes nő, vagyis 5 millió. nem hiszem, hogy a nőket a halállal végződő abortuszok száma megötödölte volna, de azt sem, hogy megtizedelte volna. ez a megtizedelés, tehát a félmillió az, amit nagyon konkrét adatforrásokkal talán képes lennék ésszel elfogadni. de egy 50.000-200.000-es nagyságrendet minden további nélkül.
KedvelésKedvelés
No meg vitték ám a magyarok is, jó cserealap volt, román konyakra, vagy éppen havasi gyopárra…
KedvelésKedvelés
Én arra emlékszem, hogy rengeteg furcsa ruhám volt gyerekkoromban, mert egy erdélyi néni járt Pestre seftelni, nagyon olcsó ruhákat hozott, időnként szépeket is, és vitt mindenféle hiánycikket: tőlünk főleg nem vényköteles gyógyszereket, mert nagyapám gyógyszergyárban dolgozott, kiválthatott annyit, amennyit akart. A fejfájás-csillapító és a hashajtó is hiánycikk volt bizonyos vidékeken.
KedvelésKedvelés
“a beteg emberekkel szemben érzett sajnálat is felülkerekedett benne.”
Elmeséltem a páromnak a történetet, és hogy nem is értem, hogy az együttérzés honnan jött elő a zuriemberből, ha előtte gond nélkül megerőszakolt volna. Szerinte ezekben nincs együttérzés, nincs sajnálat, mindössze, ha ott elpatkolsz, az macerás lett volna neki. Nem lehet?
Akarom a vendettát, mi volt mi volt???
És amikor hazamentél, mindent elmondtál, el tudtál mondani?
A filmet nem merem, gyengébb idegzetűek közé tartozom…
KedvelésKedvelés
nem volt ilyen klasszikus megerőszakolós típus. nagyon sokáig győzködött, mindenképp el akarta hitetni velem, hogy meglátom, jó lesz. azt gondolom, hogy sok lányt sikerült rábeszélnie anélkül, hogy erőszakhoz folyamodott volna. gondoljatok csak arra, gabica mennyire könnyen adta volna be a derekát egy ilyennek. a cukra attól ment fel, amikor elkezdtem fenyegetőzni és megcsókolni sem voltam hajlandó és kiderült, hogy nem vagyok szűz, de vele akkor sem akarom.
a vendettát lejjebb, bringásahegyen alá írtam meg.
azt is leírtam. nem, nem tudtam beszélni róla, inkább kiszedték belőlem türelemmel, odafigyeléssel.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon durva. Mondjuk nem volt kétségem afelől, hogy valószínűleg megtörtént esetet dolgoz fel a film is…
KedvelésKedvelés
Aztarohadt
KedvelésKedvelés
???:(:(:(
KedvelésKedvelés
Ritkan irok, inkabb figyelek… de ez a tortenet felkavart… felhozott regi hasonlo elmenyeket.. es az oromet is, hogy errol irni lehet… a pellengerre allitas felelme nelkul (hala talan a blog szureseinek?)… a filmet immar negydszerre nezem meg, erdelyi leven nagyon ismeros minden mozzanata. kosz.
KedvelésKedvelés
2. A környezet
No ez az, ami nem túl meglepő a többségünknek. A kollégium a Nagytétényi úton, ahol az egyetem első két évében laktam, pont olyan volt, mint a lányok kollégiuma. A szobák, a szintenként csörgő telefon, a hosszú folyosó, a zuhanyzók, egy az egyben így néztek ki.
A szürke, lepukkant épületek, a busz, ellenőröstől, és jegy nélkül, dettó.
A szállodai mutyizás, a “vigyél ki két kávét a bárból”, a recepciós arca és hanglejtése, állítom, a mai napig így zajlik a magyar szállodákban, csak a külföldi vendégek nem ezt látják…
KedvelésKedvelés
ugye-ugye, milyen jó kis örökségek?
nekem viszont tetszett az a fajta szolidarizáció, hogy az egyetemista csávó ad jegyet a lánynak, hogy ne kapják el az ellenőrök. ilyen tényleg volt. sőt anyám mindig gondoskodott, szólt, hogy legyen nálam tartalék, ha netán kellene vkinek a buszon. apró lázadás volt a rendszer ellen.
KedvelésKedvelés
Az nekem is tetszett, csak sajna ilyet én Magyarországon nem tapasztaltam.
KedvelésKedvelés
és milyen jó a kávé mellé a sutyi-kérdés: neszt vagy cikóriát? (nem tudom, hogy szinkronizálták, de az eredetiben ezt kérdi a kis pincér.)
KedvelésKedvelés
“Igazit, vagy neszt?”
Hehe, ezek szerint, a rendes kávé gondolata fel sem merült az eredetiben.
KedvelésKedvelés
pontosan. az igazi szóba se jött. az felért az arannyal. (a nesz többnyire amigo márka volt.)
istenem, a jó kis szemes omnia, az orosz kávédaráló és a meghajlított csövű kotyogó!
KedvelésKedvelés
Nesz vagy igazi, de ezekszerint eredetiben még érdekesebb. Majd megnézem, hogy angol felirattal hogyan fordították!
KedvelésKedvelés
egyébként az eredetiben năut, ami csicseriborsó (azt pergelték sötétbarnára és őrölték).
KedvelésKedvelés
Az en roman verziomban “nechezol” szerepel, ami 80% kiegeszitot jelent (ennek egy resze arpa, a tobbi lotakarmany)… az osszetett szo, jelentese: a lotakarmany fogyasztasara valo kenyszerites ill. az altudomanyos (kemiai osszetevokre utalo) -ol vegzodes.
KedvelésKedvelés
2. A környezet egyáltalán nem volt meglepő, bár nem laktam kollégiumban és szállodában sem jártam nagyjából felnőttkoromig, de az itthoni lakások és mondjuk az üdülők is hasonlítottak a filmben bemutatottra.
4. Adi vegyész, Otilia műszakira jár.
5. Adi 300 lejt adott kölcsön.
6. Az egész “ügyre” 3000 lejt számoltak, száznyolcvan…valamennyi volt a szoba két éjszakára. De a 3000-t is kevésnek találta Bebe, ugye. Bennem felmerült, ha ennek sokszorosát ajánlják fel, akkor is akart volna “plusz szolgáltatást”. (Ez egyben a 10-re is válasz. Megtehette, hát megtette.)
KedvelésKedvelés
szerintem a 9. az egyik legdurvább válasz. amikor otilia megkérdi gabicától, mért nem ő ment el bebevel találkozni, azt válaszolta: mert nehezemre esett. aztán otilia kijelentése: és akkor azt hazudtad, hogy jön a nővéred, ezért nem mehetsz te. nem neked hazudtam, válaszolja gabica. neked nem hazudtam, csak elfelejtettem szólni.
ez egy felháborító manipuláció, megúszási kísérlet, a valóságnak az utolsó pillanatig történő makacs tagadása. gabica egyetlen józan pillanata az, amikor az ajtóban bebe elé áll. ezt kihasználva mond a jó és praktikus (ugyanakkor iszonyodottan felháborodott) otilia igent a nemi aktusra.
biztos vagyok benne, hogy bebe minden áldozatával így jár el, de otilia kimondottan ingerli a szemtelenségével, számonkérésével. kihívás neki azt a tiltakozó lányt IS megkapni. bebe számára otilia a nagyobb fogás. gabicát a végén még ő is együttérzően megpaskolgatja.
KedvelésKedvelés
Szerintem is rettenetesen durva. És ahogy válaszolgat és kimondja, hogy nem neked hazudtam, csak elfelejtettem szólni – na én akkor éreztem úgy, hogy semmilyen rossz érzés nincs is benne amiatt, hogy Otíliára támaszkodik, őt szalajtja és intéztet vele mindent. A film egy harmadában csak azt látjuk, hogy Otília hova megy, mit szerez, mit intéz, mit szervez. Ehhez kéoest Gabicában nincs semmilyen megbánás, vagy őszinte hála. Egy darab köszönömöt bír kinyögni, slussz. Egy köszönömöt a megköszönhetetlenért…. A hideg ráz tőle.
Abban a megpaskolásban is minden benne van basszus. Az is, hogy nesze, rendbetettelek kisanyám, meg mintha egy jószág volna, aki jól viselkedik, hát ő elégedetten és kielégülten távozhat. Undorító.
KedvelésKedvelés
24. Szerintem nem maradnak barátok, sőt, azon sem csodálkoznék, ha nem állnának többé szóba egymással. Ez annyira nyomasztó titok, nem tudnék fenntartani ezzel terhelt barátságot. Szerintetek?
27. Nyomasztóan sötét volt mindenhol, én attól is tartottam, hogy Otíliát valaki megtámadja az utcán, hát milyen helyeken járkált már?
28. Nehéz volt végignézni, többször fel kellett állnom, venni néhány nagy levegőt. Többször féltem, és sokszor lettem nagyon dühös közben.
KedvelésKedvelés
de, bánatkő. nagyonis valószínű, hogy örök barátok maradnak, és ugyanúgy élik le életüket, ahogy a filmben viselkednek. az utolsó jelenet erről beszél: gabica beletemetkezik a menübe (aminek az egyik lapján 3 kaja, a következőn az áll, hogy sör, ásványvíz, kávé), nem néz szembe a tényekkel, de otilia szemébe sem, otilia viszont kinéz a kamerába: ő a tudatos, cselekvő ember.
abban az időben annyira nem féltünk az utcán. ott ritkán történtek rossz dolgok, még ha sötét is volt. akkor, ott otilia a “csomagja” miatt fél, meg hát teljesen ismeretlen helyen jár. attól fél, hogy rajtakapják, miközben épp próbál a csomagtól szabadulni.
KedvelésKedvelés
Szerintem sem maradnak barátok, ez a sötét titok és a kapcsolatuk aszimmetriája szétválasztja őket, szerintem inkább előbb mint utóbb.
KedvelésKedvelés
Szerintem pedig barátok maradnak. Már ahogy ez a barátság működik ugye náluk. El tudom képzelni, hogy ilyen keretek között megy ez tovább: Otília a talpraesett, Gabica pedig az elesett, szegényke. Gabicáról pedig pont el tudom képzelni, hogy ha már nem lesz ennyire ráutalva Otíliára, akkor még vissza is tudna élni ezzel a titokkal. Egy diszfunkcionális barátság ez Otília számára. De az is lehetséges, hogy innentől kezdve lesznek majd oda-vissza kölcsönös szivességkérések. Ezután az eset után Otília is érezhetné, hogy neki jár a segítség hasonló helyzetben és nagyon sokáig fogja még hibáztatni magában Gabicát. Szerintem ilyen nehéz múlttal még sok vita és veszekedés, a történtek egymás fejéhez vágása lehet, de ki fog tartani a barátságuk, mert mindkettejüknek az a kisebbik rossz ha tartják a kapcsolatot.
KedvelésKedvelés
Ez érdekes kérdés. Mikor Ottilia azt mondja Adinak, hogy legalább Gabitára számíthat, talán csak annak tudatában mondja, ami már mögötte van, ami – a barátságon túl – feljogosítja arra, hogy ugyanezt ő is elvárhatja hasonló esetben. Azonban megismervén Ottilia személyiségét, úgy gondolom, ezek után nagy valószínűséggel még tudatosabban fog vigyázni (bár akár az sem kizárt, hogy Bebe úrtól máris teherbe esett) , de ha mégis olyasmi történne vele, amiben segítségre lenne szüksége, sokkal kevésbé venné igénybe bárki, akár Gabita segítségét, amennyire tudná, saját maga oldaná meg a felmerült nehézségekkel járó teendőket. Ahogy Gabita viselkedett az egész történet alatt, nekem azt sugallja, hogy habár hálás a barátnőjének, a jövőben, amikor rendeződik a sorsa, és szépen férjhez megy, meg gyerekeket szül, ahogy kell, Ottilia inkább kínos tanúja marad egy “kellemetlen” ifjúkori , elfelejteni való botlásának. Így nekem az az érzésem, hogy hosszútávon nem maradnak barátok.
KedvelésKedvelés
en is igy latom
KedvelésKedvelés
A film egyértelműen pozitív szereplője Ottillia, mégis sokszor úgy éreztem, hogy adott esetben én biztos Gabita lennék 😦 Bár megkímélt az élet és nem kellett hasonlókon keresztül mennem, de félek tőle, velem nem végződött volna olyan szerencsésen ribizli története sem. Több jelenetnél tetőzött a feszültség, úgy éreztem, tovább már nem is lehet fokozni. A születésnapi vacsorát végigülni szinte számomra is kibírhatatlan volt. A bizonytalanság érzése és a vállalt felelősségérzés a barátnője iránt. miközben jópofit illene mutatni a szülőknek és mosolyogva végigasszisztálni a totál érdektelen sztorikat … mikor utólag elolvastam a fenti kérdéseket, alig tudtam összeszedni, hogy miről is beszéltek az asztalnál, hiszen annyira ideges voltam én is, alig vártam, hogy “elszabadulhassak” onnan.
KedvelésKedvelés
annyira ismerős minden, annyira értem őket és annyira brutális még mindig az a kor, amiből én sem csíptem el sokat, de a rendszerváltás utáni Románia sem volt sokkal jobb, mármint ami a környezetrajzot illeti. laktam én is kollégiumban, hasonlóban…..
eleinte én sem értettem, hogy Bebe úr pontosan mit is akar fizetségül…..az egész, ahogy a lányokkal beszélt….én nem tudom, hogy barátok maradnak-e, de azt gondolom, igen.
KedvelésKedvelés
mondjuk, sokkal több érzés kavarog bennem a film után, mint amit képes voltam leírni.
KedvelésKedvelés
Én tavaly láttam a filmet, nagyon megdöbbentő volt, de főleg, hogy mennyire hasonlított a környezet, a helyszín, a légkör, minden a magyarországiakra. Csak tíz évvel előbb. A történet is szörnyű, és nagyon nagy szerencsének tartom, hogy egyik sem történt meg velem (fiatalkori abortusz vagy megerőszakolás – utóbbit megúsztam, mert ellenálltam, pedig ketten voltak, autóval és nem oda vittek, ahova menni akartam, majd fél órát gyalogoltam az erdőben, a helységnév a táblán még mindig rossz emléket ébreszt) szóval nagyon kegyetlen és megrázó történet, és azt hiszem, nincs megoldás, – ha barátnők maradnak később, ha nem – ez jóvátehetetlen. Én sem tudtam végignézni, csak két részletben, annyira a hatása alá kerültem, még így is.
KedvelésKedvelés
Nagyon sajnálom 😦 Elképesztő, hogy hányunkkal megeshetett volna, hogy megerőszakolnak minket. Megdöbbenve olvasom, hogy hány ilyen történet van, úristen…..
KedvelésKedvelés
Egyszer voltam egy női csoportban, ahol a gyerekkori molesztálás volt a téma (nem ez volt a csoport összeállásának alapja, csak annak a beszélgetésnek volt a témája). Kb. ötven nőből legalább harminc jelezte, hogy vele valamilyen formában megtörtént.
KedvelésKedvelés
A címmel kapcsolatban (26.) nekem egyből az Emil.Rulez! egy száma, a Hogyan kerülnek oda? jutott eszembe, ez a rész: “Hogyan kerülnek oda, a polcra?/Egy perc, két hónap és egy durva hét./Legtöbbjük mintha csak egy pormacska volna,/nem tudják, hányan is lesznek még.” Itt ugyanúgy az abortuszhoz közvetlenül köthető történések időtartama van felsorolva, mint a címben. Maga a filmcím a magzat korából és abból az időből áll össze, ami az elhalásához szükséges maximum az abortusz után, szerintem.
KedvelésKedvelés
Igen, ez is lehet. Nekem meg végig az volt a benyomásom, hogy ez egy időzített bomba. 4, 3, 2 és…. vártam még egy tragédiát, ami hála az égnek elmaradt (elég volt a többi előtte). De a cím miatt én tényleg számítottam még valami iszonyatosra. Féltem, hogy lebuknak, vagy annyira fog vérezni Gabita, hogy mentőt kell hívni. Amikor a telefont sem vette fel, rettegtem, hogy Otília visszamegy a szállodába és ott találja elvérezve. Na szóval én ettől a címtől rettentően féltem (ezért is kérdeztem meg mit gondoltok róla 🙂 )
Persze másképp is lehet értelmezni, nagyon érdekes.
KedvelésKedvelés
én arra asszociáltam, hogy visszaszámlálás a magzat haláláig.
KedvelésKedvelés
igen, az. és még egy fontos dolog: a cím számomra azt sugallja, hogy gabica PONTOSAN tudta, mennyi idős a magzat. egyedül ő. és végig mellébeszél. emiatt adódik az összes bonyodalom (sokkal inkább, mint a nem megfelelő szálloda miatt — ahogy otilia gondolja).
KedvelésKedvelés
Ugye? Szerintem is a magzat kora a cím.
Nem is értettem először, mit hadovál 2 hónapról.
KedvelésKedvelés
Nekem nagyon egyértelmű, hogy az abortuszig terjedő időszakot jelenti, ebből mi az utolsó nap tanúi vagyunk.
KedvelésKedvelés
Ugyanakkor szerintem a bonyodalom a kiszolgáltatott helyzetből adódik, mindegy, hogy melyik szálloda, Bebének hatalma van, és ezt ki is használja.
KedvelésKedvelés
bebe minden elszúrt válasszal megerősíti a hatalmát. és ezt kellőképpen, akkurátusan, lépésről lépésre ki is hangsúlyozza a lányoknak. a vizsgálatnál rájön, hogy a magzat nem két hónapos, hanem három, de inkább négy. és rögtön elmondja gabicának, hogy ugye, tudja, hogy a négy hónaposnál idősebb magzat illegális elhajtását már a BT is más kategóriába sorolja, azért már 10 év börtön is járhat. így aztán, kissé bizonytalanul megerősítve egymást, kiegyeznek a háromban, de bebe és gabica is tudják, hogy van az négy is… bebe csak azért hagyja rá gabicára a hármat, hogy ha véletlenül megbukik és gabicának tanúskodnia kell majd ellene, nyugodt lelkiismerettel mondhassa a hármat.
KedvelésKedvelés
Mármint persze, hogy a magzat kora, csak a “visszaszámlálást” erősíti, hogy pont ezek a számok. Amúgy rám sokkal durvábban hatotta magzat képénél a tudat, hogy ez majdnem ÖT hónap, amikor ma már szinte megmentenek koraszülötteket. akár.
KedvelésKedvelés
ettol en is feltem, hogy komolyabb kovetkezmenye lesz az abortuznak es annak, hogy ott hagytak gabit egyedul. arra is szamitottam, hogy az igazolany leadasnal tortenik valami gyanus es lebuknak.. meglepo volt a vege, hogy megusztak, es hogy miden megy tovabb…
KedvelésKedvelés
22. – Fontos egyébként a filmben az embrió megmutatása, vagy elmaradhatott volna? – én hajlok afelé, hogy elmaradhatott volna, mert ennél a résznél kissé megbicsaklik a kihagyásokra, elfordulásra alapozott rendszer, amiben (többek mellett) a film ereje rejlik. másfelől viszont értem, hogy ezt a rendszert egyszer kénytelen megtörni, és nyersen szembesíteni a nézőt azzal, hogy tulajdonképpen mi történt, hogy igen, nem mellesleg egy halott magzat hever a kövön, a történet fél-szereplője, nem nézhetsz félre.* ennek ellenére nekem személyesen a kimérten kíméletlen mozdulatok, és főleg azok a fémes hangok! (felfigyeltetek arra, hogy milyen élesek a hangok szinte minden jelenetben?), ahogy Bebe egymás után veszi elő az orvosi eszközöket, sokkal felkavaróbb volt, mint a magzat látványa.
28. – Hogy éreztétek magatokat a film nézése közben és mennyire volt nehéz végignéznetek? – borzasztóan éreztem magam, szerencsére nem egyedül láttam, és így film után könnyebb volt meginni azt az üveg vörösbort, ami nagyon kellett. szorongó, fojtogató érzés volt a filmmel lenni, a végén a kedves fehér kis hópihék sem adtak feloldozást. persze nem bántam meg, készülök még egyszer.
* egy mozzanat: nektek is úgy tűnt, hogy a szálloda recepciósa alapvetően mindennel tisztában van, mint aki nem először lát ilyet, ám faarccal hallgatja végig a vizsgaidőszakos mesét?
KedvelésKedvelés
catherine, a *-ra: bebe nem véletlenül nevezte meg a lányok számára azt a KÉT szállodát, ahol szobát foglalhatnak. azokban tudtak már a működéséről, ismerték, minden le volt zsírozva. azért háborodott fel, mert a lányok egy harmadik szállodába “kényszerítették”, ahol nem mozgott annyira biztonságban. de meg vagyok róla győződve, hogy ott is pontosan tudták, mi történik. bár a lányok fedőszövege sem volt rossz…
KedvelésKedvelés
Számomra az is érdekes, hogy szinte semmi nem derül ki arról, ki volt az apa.
Valami Marius-t emlegetnek, akitől Gabica az akváriumot kapta, de egyébként semmi.
Ez is tipikus, a terhességhez két ember kellett, de persze Gabicának végül nincs más segítsége, csak a barátnője.
Adi hozzáállásából is látszik, hogy ebben a rendszerben a férfiak élték világukat, szórták magjaikat, a lányok pedig elviseltek mindent, de mindent, és próbáltak túlélni.
KedvelésKedvelés
És kapnak egy akváriumot a daliás udvarlótól, aki a sehol sincs, amikor baj van.. Egyébként bennem felmerült, hogy a fiú egyáltalán tud-e róla, hogy Gabica terhes? Vagy a lány el sem mondja és a saját szégyenének és bajának véli az egészet?
KedvelésKedvelés
Elsikkad, nem lényeges tényező a magzat apja. A lányokról szól, meg Bebéről, meg a recepciósról, meg Adiról, és az őket körülvevő környezetről. Nem különleges, ami Gabicával történt, hiszen a koleszban a lányok közül már többen átestek ezen, egymásnak adogatják a “segítő” nevét. Amúgy az is eszembe jutott, hogy hátha Ramóna is hasonlóképpen járt, de ezt titokban tartotta, és ezért ajánlott mást. Nem tudhatta ő sem, hogy Bebe milyen fizetséget kér. Egyébként a pénzt is elvitte végül?
KedvelésKedvelés
A film szempontjából nem lényeges, persze, értem. Csak azért érdekel, hogy jobban megértsem mi volt akkor az általános? Az hogy a lányok el sem mondták a férfinak, vagy el lehetett mondani? Úgy még durvább belegondolni, hogy el sem mondhatták és egyedül az ő felelősségül és az ő szégyenük volt. Mintha legalább is maguktól estek volna teherbe…
KedvelésKedvelés
nem, közvetlenül bebe elmenetele után a szállodaszobából, amikor otilia “előveszi” gabicát, kiderül, hogy ramonának egy nő csinálta, de bebét azért ajánlotta, mert olcsó. igaz, hogy férfi, de olcsóbb. ezt gabica kéri számon otiliától, aki azt mondja, arra nem is gondolt, hogy férfi, csak az vezényelte a tanácsadásban (mert otilia azt tanácsolta gabicának, hogy az olcsóbbat válassza), hogy kevesebb pénzből megússzák.
KedvelésKedvelés
Igen, tényleg, már emlékszem. Köszi.
KedvelésKedvelés
igen, a pénzt is bevágja a táskába, csak a személyijét felejti a recepciónál.
viki, családja válogatta. a magyar családokban a nőrokonok szinte mind tudtak ezekről a beavatkozásokról, sok helyen a férfiak is. a román családokban ezek sokkal nagyobb tabuk, a balkán hatása erősebb. ott még az anyukáknak sem merték elmondani a lányok. ezeket a dolgokat baráti körben, pl. koleszközösségben intézték.
ez a kor rengeteg informális hálózattal rendelkezett szinte minden szinten. igazából ezek voltak a jól működő hálózatok.
KedvelésKedvelés
Köszi, ribizli. Ez így még durvább, mint gondoltam.
KedvelésKedvelés
az informális hálózatról jut eszembe. emlékeztek, amikor gabica mondja otiliának a film elején, hogy vásároljon szappant (ne palmolive-t, mert attól korpásodik a haja!), otiliának meg cigi kell? és hova megy? az arab vendégdiákhoz. igen, én is tőlük vásároltam az assos-t meg a bt-t anyámnak, tőlük volt a lányok szobájában a rexona meg az impulse dezodor. két ilyen forrás volt: az arab vendégdiák meg a “shop”, ahol külföldi útlevéllel dollárért lehetett nyugati termékeket vásárolni. (emlékeztek? amikor otilia alkudozik a recepcióssal az első szállóban, megjelenik két pofa azzal, hogy a “shop”-ban ki szolgálja ki őket.) onnan van a szülinapi asztalon a whiskey is.
autentikus termékek a doina testápoló (fehér palack lila kupakkal), ami először a kolesz szoba ablakpárkányán bukkan fel, majd a szálloda fürdőszoba polcán. a másik a bronzkupakos borotvakrém adiék fürdőszobájában. mindkettő kolozsvári farmec termék (kb. olyan, mint magyarországon a fabulon), és mai napig megőrizték a dizájnt. ha szuvenírt akartok romániából, ezt vegyetek. még az összetétele és az illata is ugyanaz. időtlen!
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Technikai segítséget kérnék, nem tudom megnézni a filmet. Ezt írja ki a link alatt:A Firefox nem képes kapcsolatot létesíteni a(z) vidto.me helyen lévő kiszolgálóval.
A webhely ideiglenesen nem érhető el vagy túlterhelt. Próbálja újra pár
perc múlva.
Ha semmilyen oldalt nem tud letölteni, ellenőrizze a számítógépe hálózati
kapcsolatát.
Ha a számítógépet vagy a hálózatot tűzfal vagy proxy védi, ellenőrizze, hogy a
Firefox számára engedélyezett-e a webhozzáférés.
Mit tehetek?
KedvelésKedvelés
Ó jaj. Próbáld meg explorer böngészőből megnyitni firefox helyett. Ha nem megy, akkor csak azt tudom tanácsolni, hogy várj.
A filmet ezen a honlapon kb 250 ember nézte meg június óta (akkor tették fel). Most pár nap leforgása alatt ez 789 főre gyarapodott, gondolom főként miattunk. Remélem később újra elérhető és nézhető lesz. Lehet, hogy most kicsit túlterhelt a szerver miattunk.
Más tipp?
KedvelésKedvelés
Hm.. lehet, hogy valóban túlterhelt..mert minden más megy.. És tegnap már elkezdtem nézni, de ma se kép,se hang 😦 Próbáltam Chrome-al, letöltöttem, mert tegnap azzal néztem,csak jobban szeretjük a Mozillát, na de már azzal sem megy. Remélem, nem rontottam el valamit, nem vagyok nagy szakértő.. Köszi, akkor hátha később sikerül befejezni.
KedvelésKedvelés
Húú nagyon erős film, volt egy olyan benyomásom, hogy ez a vadul realista dirty dancing kelet-európai módra, minden romantika nélkül. Nyilván csak az illegális abortusz motívuma adja a párhuzamot, de milyen érdekes, hogy a nagyközönség számára az az ismert legerősebb reprezentációja ennek a témának, és igen, durva az is, de mennyivel kevésbé, mint ez, mint a valóság! Na, ez volt az off, csak elgondolkodtatott, mennyire más kép élhet erről az egészről az emberek nagy részében… és vajon hányan gondolkodnak el néhanapján, hogy a tiltás hamar ide vezet?
Én egyébként meglepődtem, hogy mutatták a magzatot, le mertem volna fogadni, hogy nem látjuk, mint ahogy följebb írjátok is, az lett volna logikus a nemnézünkoda-nembeszélünkróla-nemveszünkrólatudomást-rendszerben. Ugyanakkor mégis érdekes, hogy mekkora súlyt ad az egésznek, amikor így jelenik meg, és nem megoldandó problémaként. Jujj, na ezt nehezen tudom úgy megfogalmazni, hogy az legyen, amit akarok, de itt engem fejbevágott a “mikortól ember” kérdés. Valószínűleg Otiliát is, legalább is az arcából úgy tűnik, sok minden történik benne abban a pár percben.
A címnek egyébként szerintem is visszaszámlálás-hatása van, ráadásul a sorozat logikus folytatása nekem 1 óra lenne, ami talán magát az abortuszt jelentheti? /A beavatkozást, vagy a magzat távozását?/
Sötét, nyomasztó, szorongást kelt – nekem olyan érzésem volt, mintha ez mindig fenyegetne, hogy egyszer csak megint ilyen lesz. De nekem ilyen érzésem van minden pontos, logikus disztópiától is, itt pedig ráadásul már bizonyított, hogy ez lehet valóság. (A fölényeskedő, hatalomfitogtató kisemberek is félelmetesek, jajj, a kisszerű, de nagyratörő, buta és hatalomvágyó emberektől mentsen meg minket a…)
Ribizli, a te történeted is megrázott, és nem tudok nem gondolni arra, vajon hány és hány emberrel történhetett hasonló azok közül, akiket ismerünk, akikről nem is sejtjük…
Ezek az első gondolatok, de irtó sűrű a film, rengeteg anyag van benne, köszönöm, hogy megmutattátok! Szerintem nem most láttam utoljára.
KedvelésKedvelés
meg vagyok győződve róla, hogy az emberek nagyrésze, akikkel történt hasonló (megalázás, erőszak, abortusz stb.) mélyen hallgat róla. ugyanúgy, ahogy otilia is megfogadtatja magukkal, hogy soha többé nem beszélnek róla.
az én történetemről eddig két ember tudott. szinte 25 évre volt szükségem, hogy nyilvánosan le tudjam írni, fel tudjam vállalni — ez egyértelműen a blog érdeme.
az első, akinek elmondtam, az akkori négy évvel idősebb udvarlóm volt. hihetetlenül józanul, empatikusan, határozottan viselkedett. amikor kihámozta szavaimból, mi történt, megfogta a kezem, a szemembe nézett és azt mondta, most minden részletet tudni akar, kérdezni fog, válaszoljak őszintén. aztán csak annyit mondott, hogy most intézkedik. másnap eljött, és bejelentette, hogy elutazik negyedmagával két-három napra. amikor visszajött, megtudtam, hogy ez a pasi soha többé nem fog egyetlen nőt sem molesztálni. jó sok idő eltelt, amíg kérdezni mertem a megtorlás részleteiről.
a második ember az élettársam volt, de neki nem tudtam így, ennyire tisztán elmondani, mert irtózott a múltamtól, túl soknak és töménynek találta (nem csak a múltamat, hanem engem is).
KedvelésKedvelés
Ne haragudj, lehet, hogy irtó buta, vagy otromba a kérdésem, ha így van, mondd, és ne válaszolj. Ilyen velem szerencsére nem történt, de van egészen másfajta, a legtöbb körben szintén tabunak számító, vagy csak a legtöbbeknek felfoghatatlan traumám, amiből gondolom, hogy ez kérdés lehet:
ilyenkor minek tudható be leginkább, hogy nem beszél róla, akivel történt? Tudom, sejtem a lehetséges okokat, a szégyenérzettől a megtorlásig, vagy még azon túl is széles a skála, de van első? Van olyan, ami abszolút fölötte áll a többinek? Biztosan egyén- és társadalomfüggő is, de mi lehet az, amit a leginkább le kellene bontani, hogy beszélhessen róla, akivel megtörténik? Akar egyáltalán? Jobb lehetne, ha beszélhetne róla? (Csak azért nem hozom ide az enyémet, mert más irányba vinne, de nekem például a sok ok közül a leginkább az, hogy az emberek nagy része nem tud mit kezdeni vele, nem képes felfogni, pedig nekem jólesett volna, ha elmondhattam volna néha, tudva, hogy érti, akinek mondom.)
KedvelésKedvelés
őszintén magamba nézve a szégyen volt a legerősebb. a félelem attól, hogy ha elmondom, lenéznek, kibeszélik a hátam mögött, elbénáztam, mással nem történt ilyen. hogy stigmatizálnak miatta. ezt leginkább anyáinkkal kellett volna megbeszélnünk, de nálunk a szex tabutéma volt. (szinte mindeki másnál is. én azért szerencsés voltam, mert anyám könyveket adott a kezembe. úgy gondolta, azokból mindent megtudok, amire szükségem lehet az életben.)
azt, hogy az udvarlómnak elmondtam, kizárólag annak köszönheti, ahogy reagált. nem akartam elmondani, de észrevette, hogy vmi történt, és kitartóan faggatott. idősebb lévén, valahol megérezte, hogy ilyesmi történt, és nem tágított, amíg el nem mondtam mindent. de a vendetta óta mi sem beszéltünk róla, pedig mai napig jóban vagyunk.
akkor kezdtem úgy gondolni, hogy ezekről beszélni kell, amikor egy jóval fiatalabb barátnőm elmesélte, hogyan lett incesztus áldozata. és ő ezt nem titkolta. láttam az erőt benne, amit abból gyűjtött, hogy ő beszélni mer a nevelőapja abúzusáról. elborzadtam, amikor mesélte, de az volt életemben az eszmélés pillanata. attól kezdve arra kényszerítettem magam, hogy ilyen történetek hallatán ne nézzek félre, ne fogjam be a fülem, ne hallgassak tehetetlenül. és most már nem kényszer. erre vannak kihegyezve érzékszerveim.
KedvelésKedvelés
még egy dolog, amiért nem akartam elmondani anyámnak. ő azt mondta, ne izguljak, biztosan találok szobát a szállóban, de a helyzetet ő sem láthatta előre. magát hibáztatta volna a történtek miatt. ettől akartam megkímélni.
a megtorlástól féltem a legkevésbé. nem hittem, hogy bárki is leszidhat jóhiszeműségemért. épp, hogy nem arról voltam híres. (s lám, mégis majdnem megtörtént.)
KedvelésKedvelés
Van egy angol barátnőm, néhány évvel fiatalabb nálam. Nagyon jómódú, látszólag szorosan összetartó családból származik, csak néhány évvel fiatalabb nálam. Tizenhét éves korában lefeküdt egy közös ismerősünkkel, aki notórius skalpvadász volt, nem mellesleg a felelőtlenség és a hímsovinizmus élő szobra, huszonegyéves kiadásban.
Nem sokkal később a lány elmesélte nekem, hogy az egyik barátnője az iskolából abortuszra megy, terhes maradt. Egy héttel később zokogva hívott fel, hogy teherbe esett. Azóta sem derült ki, hogy a barátnő, akiről először beszélt, nem ő maga volt-e, nem mertem kérdezni, örültem, hogy legalább annyit elmond, amennyit, mert gyanús volt, hogy másnak semmit. Abortusz lett a vége, de nem tudtam mellette lenni, a hír idején már folyamatban volt a hazaköltözésem, pár nap múlva utaztam.
A filmet látva belémhasított az is, hogy maradnom kellett volna, valahogy meg kellett volna oldanom. Nagyon szerettem ezt a lányt, de nekem nem lett volna az elsők között, főleg nem a legelső, akinek elmondom. Mennyire nem lehetett neki senkije, aki segíthet? (Huszonegyedik század, Anglia, felvilágosult, látszólag jól működő felső-középosztálybeli család.) Mennyire nem láttam én ezt tisztán akkor… csak annyit bírtam tenni, hogy igyekeztem rengeteget beszélni vele, és meggyőződni róla, hogy van, aki segít, de nem nyugodtam meg teljesen. Már másképp csinálnám.
Egyre erősebb bennem a gondolat, hogy valahol, valahogy erről is kellene beszélni, hogy hogyan álljunk hozzá mások sokkjaihoz, mert annyira nem tudjuk. Otilia már nagyon messze megy, nem tudom, hányan tettük volna, de meddig kell mégis elmenni?
Jobb esetben idővel rájövünk, rosszabb esetben a saját bajunk okán, legrosszabb (?) esetben soha, sehogy, hogy hogy kell ilyesmiről kérdezni, hallgatni, beszélni. Ti is szoktatok iszonyú otrombán reagálni tragédiákra, súlyos betegségekre, elképzelhetetlenül nehéz helyzetekre? Hogy lehet ezen segíteni? Majd legközelebb menni fog? De hát ne legyen legközelebb, és különben is, ha egyszer megbántunk valakit, azt már nem tudjuk meg nem történtté tenni…
És Ribizli, ahogy a te akkori udvarlód kezelte a helyzetet, az a személyiségéből fakadt, vagy ritka szerencsés volt, és olyan nyitott családba született, ahol ilyesmiről is lehetett szó? És a barátnődet érte bármilyen negatív dolog, megbélyegzés, összesúgás, miután elmondta, mi történt?
(Bocs a vargabetűért, annyira idekívánkozott.)
KedvelésKedvelés
én több barátnőmmel is elmentem abortuszra, de az már az új világban volt. ott maradtam velük végig, sőt az egyiknek én ajánlottam az orvost, akiért tűzbe mertem volna tenni a kezem (23 éve ő a szülész-nőgyógyászom).
azon gondolkoznom kell, hogy megtettem-e volna bérkiért is azt, amit otilia gabicáért.
kínos helyzetekben kínosan vigyázok arra, hogy ne sablonos, blőd dolgokat mondjak. vagy azt mondom, ami a szívemből jön az ajkamra, vagy ha faragatlanságnak érzem, inkább nem mondok semmit. emiatt sokszor mondják rám, hogy érzéketlen vagyok, de vállalom.
az én udvarlóm ilyen személyiség volt (egyébként meg rendőr volt az apukája, a család pedig nagyon diszfunkcionális).
a barátnőm magasról leszarta, hogy megbélyegezhetik. gyönyörű, tehetséges lány. hihetetlenül nyitott, szókimondó, ironikus. az emebrek úgy általában nem tudnak mit kezdeni vele 🙂
KedvelésKedvelés
És itt kapcsolódunk megint az oktatás témájához, ahol eggyel bővült az érvek száma amellett, hogy a gyerek egészséges önbizalma, helyes önértékelése, a szárnynyesegetés elkerülése igenis mindennél fontosabb.
KedvelésKedvelés
“ilyenkor minek tudható be leginkább, hogy nem beszél róla, akivel történt? Tudom, sejtem a lehetséges okokat, a szégyenérzettől a megtorlásig, vagy még azon túl is széles a skála, de van első?”
Én sem mondtam el senkinek sokáig (talán a férjem volt az első) és tudom a barátnőm sem beszélt róla senkinek (együtt voltunk mikor megtámadtak bennünket, épp a városligeti műjégpályáról mentünk haza késő délután). Mi egyértelműen magunkat (is) hibáztattuk szerintem, hogy miért kellett lerövidítenünk az utat a parkon keresztül a buszmegállóhoz (egyébként azért, mert nem akartuk lekésni a buszt). Arról is meg voltunk győződve, hogy biztosan meg fognak otthon szidni, hogy mennyire hülyék voltunk, hogy a kivilágított járda helyett, megpróbáltunk átvágni a sötét parkon. Attól is tartottunk (nem is alaptalanul szerintem), hogy a szüleink ezt megtudva, soha többet sehová nem fognak elengedni (13 éves, hetedikes kislányok voltunk. A támadóink meg huszonéves fiúk, akik kiszúrhatták, hogy átvágunk a sötét parkon és nincs senki a közelben. Mondjuk ha lett volna sem hallott volna sokat, mert a szánkat is befogták a férgek, hogy ne tudjunk segítségért kiabálni.) Basszus, téli cuccok voltak rajtunk, vastag pulóver meg nadrág, úgyhogy ennyit a kihívó öltözékről, amit olyan előszeretettel hangoztatnak sokan.
KedvelésKedvelés
Ááá… komolyan, ilyenkor arra érzek szinte ellenállhatatlan késztetést, hogy csináljak egy sokszáz, sőt, sokezer darabos gyűjteményt az ilyen igaz történetekből, hogy igenis vegyék már észre végre, mi folyik itt, mi folyik mindenütt, hátha töményen még a kihívóöltözékes okostojások is felfognák végre, hogy kire kellene mutogatni ujjal… életemben egyszer követtek éjjel utcán, egyedül voltam hajnal egy körül, kocsival gurult mellettem valami kigyúrt bőrfejű, acélbetétes bakancs volt rajtam, vastag, bő kordbársony trapéznadrág és férfizakó-szabású bőrkabát. Ja, meg férfisapka. Épp farsangi buliból mentem haza, rokkersrácnak öltöztem. Egyszer csak meggondolta magát, de addig nagyon hosszú percek teltek el.
KedvelésKedvelés
Nem rettegtetek utána az utcán? Vagy attól fogva mindig csapatban jártatok?
Egyik barátnőmmel nagyon hasonló történt ’90 körül Romániában: egy barátnőjével ketten sétáltak valahol, de fényes nappal. Megtámadták őket. Nagyon sokan reagáltak úgy, hogy nem voltak normálisak, amiért ott sétáltak ketten.
KedvelésKedvelés
Megölték? Kiherélték? Szétverték?
KedvelésKedvelés
Mármint a lovagod és csapata a zaklatódat.
KedvelésKedvelés
nagyon megverték. széttörték az arcát és a csontjait, és elmondták neki, hogy miért (persze nem név szerint, hogy énértem, hanem hogy az egyik áldozata miatt), no meg azt is, ha valaha még tudomásukra jut, hogy ilyesmivel próbálkozik, rosszabul végzi. később, amikor már lett net, rengeteget gugliztam a pasi után, de nem bukkantam rá sehol. eltűnt a süllyesztőben.
KedvelésKedvelés
megfigyeltétek, hogy a hiedelmek mennyire jelen vannak? szándékosan nem tértem ki eddig rá, de ez megint egy külön jelenség a filmben, ami megérdemel egy misét. ceausescu állama ateista állam volt. a magyarokat békén hagyták, gyakorolhatták a vallásukat, legalább csendben voltak isteneikkel. az ortodoxizmust is lenyelték valahogy. a vacsi-jelenetben van erre utalás: adi anyukája mondja, hogy ő nem templombajáró, de húsvétkor elmegy. erre mondja a kardiológus, hogy bizony, ő is elmegy, és röhög azokon a kollegákon, akik igyekeznek oszlopok mögé bújni. erre a felesége nevetve: bújkál, mert ha vki felismerné, vissza kellene adnia a párttagsági könyvét.
ezekből szerintem ti alig érzékeltek vmit, de a mindennapjainkban nagyon benne voltak. párttagság: csak az léphetett előbbre a munkahelyi ranglétrán, aki a román kommunista párt tagja lett. különben, bármily tehetséges volt, megrekedt egy bizonyos szinten. tehát tuti, hogy a sebész is meg a kardiológus is párttagok.
(apró kitérő: 1989 augusztusában, az érettségi után jelentkeztem a kolozsvári magyar nyelvű napilapnál — ami, ugye, pártlap volt, másképp nem élhetett volna — korrektornak. tetszettem nekik, a próbaidőt remekül teljesítettem, de aztán elküldtek csillag elvtárshoz, a megyei párttitkárhoz kihallgatásra, mert megoldhatatlan kérdésnek bizonyultam. pártlapnál csak párttagok dolgozhattak. a pártba 21 évesen vettek fel. én 18 voltam… valahol kivételt kellett tenniük. de csillag elvtárs okosan megoldotta: 1990 februárjáig az éves megajánlásból kaptam nem fizetést, hanem prémiumot.)
vissza a hiedelmekhez. a román görög-katolikusok nem is létezhettek. ők a magyar katolikus templomokba jártak misére. de a románok nagyrésze, különösen vidéken mélyen vallásos maradt. innen a hiedelmek is: ne fordulj vissza az ajtóból, páros számú virágszálat csak halottnak viszünk, az embriót el kell temetni stb.
valaki észrevett egyebeket is?
KedvelésKedvelés
Ezek a hiedelmek a vallásosakra voltak jellemzők? Érdekes, hogy Gabica figyelmezteti Otiliát, hogy ne forduljon vissza, és hogy temesse el, ezek a részek azt sugallják, hogy Otilia nem törődik ezekkel, de a virágosat épp ő mondja.
Nekem a páros számú virágról csak az ugrott be, hogy azt férfinak illik adni, nőnek meg páratlant, arról nem tudtam, hogy csak halottnak viszünk párosat. Vagy eleve rosszul tudtam? Az is lehet…
KedvelésKedvelés
az ateista hiedelmekkel sem foglalkozik. otilia annyira gyakorlatias és intelligens, hogy ha vallásos is, a hiedelmeket leküzdi. a kardvirágok számánál is csak azért aggódik, hogy adi anyjának ne szúrjon szemet. mert mások még azt találnák hinni… persze lehet, hogy otilia is hisz ezekben, de gabica klasszikus koreset.
KedvelésKedvelés
Ismerősek ezek a hiedelmek és babonák. Meg a párttagsági is. Bántalmazó, de kiváló orvos nagyapám nem volt párttag. Nagyanyám lépett be, hogy kiköszörülje a csorbát, állandóan az ő “diplomáciai érzékére” volt szükség, hogy nagyapámat ne vágják ki a munkahelyéről, és legalább a fizetése egy része megmaradjon a családnak (már amit nem költött el nőkre, meg ki tudja, mire.)
A páros virág tilalma, a ne fordulj vissza, ha már elindultál, a mai napig része a magyar kultúrának is. Multicégnél volt egy kolléganőm, aki, ha elfelejtett valamit, amiért vissza kellett jönnie, képes volt utána egy percig ülni a recepción, nehogy baj érje.
A filmből nem jut eszembe olyan, amit ribizli még nem említett, de más igen: pénteken nem szabad házasodni, páros esküvőt nem szabad tartani (nagymamám figyelmeztetett időben!), nem szabad gyertyáról rágyújtani stb…
KedvelésKedvelés
az utóbbiról skandináviában hallottam, ahol azt mondták, ha gyertyáról veszel tüzet, meghal egy tengerész.
KedvelésKedvelés
Ribizli említette a szégyent. Kétszer láttam a filmet, ez az érzés végig bennem volt. Először nem tudtam végignézni, és mikor láttam, hogy ismét játsszák, akkor végignéztem. Elképzelhetetlen, hogy így lehetett csak, és van ahol még most is csak így. Teljesen át sem tudtam élni, annyira erős a téma feldolgozása. Sajnáltam őket, hogy nincs segítségük, hogy ezután sem lesz segítségük a feldolgozáshoz, a másnaphoz. Hogy a család nem funkcionál.
Köszönöm Ribizli a vallomást és a körülményekről az információkat.
KedvelésKedvelés
Megnéztem az első 40 percet. Nem akartam, csak megnéztem, működik-e a link, de nem engedett el a film. Most viszont el kell mennem, úgyhogy este tudom folytatni.
Eddig: nagyon jó és sűrű a tárgyi környezet. Azok a recepciósok, hah!
KedvelésKedvelés
Nagyon örülök, hogy megnézed! Majd írd meg, hogy tetszett, miken gondolkodtál közben és utána!
KedvelésKedvelés
Megnéztem. Miután követtem itt a vitát és ismertem a fordulatokat, maga a film megnézése nem volt vészes, a legdurvább jeleneteket amúgy sem mutatják.
Nekem már az elején az volt az érzésem, hogy a lányoknak privilegizált helyzetük van a korabeli társadalomban. Bebe mondja is, hogy a műszakisok kivételes helyzetben vannak, őket nem helyezik el a halálba. Jó kapcsolati hálójuk volt, meg tudták szerezni a nyugati árukat.
Bebe nem kívánta őket, a rideg tárgyalás minden erotikát nélkülözött. Nekem az volt az érzésem, ő dühös rájuk, mert úgy érzi, fölötte állnak, jobb társadalmi helyzetűek. És ezen vesz revansot olyan eszközökkel, ami neki van. A pénz neki mindegy volt, nem is mondott összeget.
Milyen háttérrel lesz valaki illegális magzatelhajtó? Orvos, kirúgott orvostanhallgató, egészségügyis? Mondja, hogy gyereke, családja van. Az is látszott, más ő, mint Adi orvos családja.
Gabita hazugsága azért volt végzetes, mert időzavarba kerültek. Ha valóban szól a második hónapban, akkor ajtót mutatnak Bebének és lett volna még pár hetük a konkurencia felkutatására.
Hasonló helyzetben Otilia nem számíthatott volna Gabitára. És nem is gondolom, hogy barátok maradnak. Otilia akkora áldozatot hozott, ami még kimondatlanul is nyomasztja Gabitát, hogy esetleg viszonoznia kéne, és pontosan láttuk a filmből, hogy ő a piti kis öncsalásokban létező átlagember, aki nem képes ezzel együtt élni.
Nekem nem derül ki, kitől van Gabita gyereke. Márius akváriumáról elhangzik, hogy akkor még másik halak voltak benne, csak nem döglöttek meg 4 hónap alatt?
KedvelésKedvelés
Még a díszletről: nagyon tetszett a komplett visszamerülés a múltba, és nem spóroltak, koli, szoba, szálloda, utcák… Bebe kocsija, aminek be kell csapni az ajtaját… A magyar közelmúltbeli filmeknél mindig csak egy lakást meg max egy házat retrósítanak, ami illúzióromboló.
Kérdés: mikor Otilia a kocsiból hallgatja, ahogy Bebe letolja az öregasszonyt, a végén a beszélgetésnél sokkal hangosabb csattanást hallunk. Bebe becsap egy ajtót, azért ilyen hangos, vagy csak egy pofont ken le, és csupán Otilia összerezzenése erősíti fel a zajt?
KedvelésKedvelés
Bebe csak ordít, viszont véletlenül az autóhoz csapódik a labda, biztos emlékszel, a telepen játszottak a fiatalok. Ez is ilyen hangulati elem, hogy összecsinálja magát az ember…
KedvelésKedvelés
Érdekes, amit írsz és így áthondolva tényleg van revans vetülete a dolognak. Hogy ö ezt megteheti ezzel a két lánnyal, akik szerinte különbnek hiszik magukat. A bizonytalan, kisebbségi komplexusos ember tör ki Bebéböl akkor is, amikor ordít a lányokkal, hogy öt ne nézzék hülyének. A megeröszakolás után pedig mintha úgy érezné, hogy akkora mintha már egy szintre kerültek volna.
KedvelésKedvelés
Nem akarom menteni Bebét.
De a saját szemszögéből ő is ki van szolgáltatva. A személyijét leadta a portán, a magzat már az ötödik hónapban van, a lányok nyilvánvalóan amatőrök és mindent bevallanak lebukásnál, és könnyen lehet, hogy ezután sem követik az instrukcióit. Úgy érzi, sarokba szorították. Ha felállna és elmenne Gabiuta hazugságai miatt, könnyen lehet, hogy akkor is őt csuknák le (ha mondjuk a lány mással végeztetné el az abortuszt, de ugye Bebe személyije van a portán).
Az, hogy ottfelejti a személyijét, jelzi, hogy őt is kizökkentették a rutinjából.
KedvelésKedvelés
Egyébként az IMDb-n láttam olyan véleményt is, hogy hamis a személyije, azért hagyja ott nagyvonalúan, és csak blöfföl a lányoknak.
KedvelésKedvelés
“hamis a személyije, azért hagyja ott nagyvonalúan, és csak blöfföl a lányoknak”
Én azonnal erre gondoltam filmnézés közben. Aki súlyos több éves börtönbüntetéssel szankcionált illegális ügyletekből él, annak fel kell készülnie váratlan fordulatokra is. A megszokott szállodában, ismert személyzetnél is előfordulhatott volna bármikor, hogy mondjuk új recepciós van, soron kívüli ellenőrzést kapnak, azonnali komplikáció lép fel, meg ilyenek Túl kockázatos lett volna önként átadnia a saját adatait.
KedvelésKedvelés
Ez sokkal jobban belefér az általam bebéről alkotott képbe.
KedvelésKedvelés
Mondjuk ottfelejtenie akkor sem kellett volna, gondolom nem olyan egyszerű egy hamis személyit szerezni. Valami csak kizökkentette. Nem?
KedvelésKedvelés
Szerintem is hamis volt a személyi, különben nem hagyta volna ott. Kétszer is említette, hogy le kellett adnia, és most olyan kiszolgáltatott, tehát, ha igazat mond, akkor sokkal jobban aggódott miatta, minthogy egyszerűen elfeledkezzen róla. Ez manipulációnak tűnik a lányok felé: ha már ennyit kockáztatok, akkor el is várok érte valamit!
KedvelésKedvelés
Ott a pont 🙂 Ez tényleg egy magyarázat lehet Bebe viselkedésére. A lányok “felsőbbrendűsége”, és ehhez képest Gabica hazugságai.
KedvelésKedvelés
Elhangzik, hogy Bebe olcsóbb, mint a többi szakember, és ő 3 hónapon túl is vállal abortuszt. Ezek alapján ő még a tiltott magzatelhajtók között is a hierarchia alján van.
A lányokról meg elhangzik, hogy bár a szobák 4 személyesek a kollégiumban, ők csak ketten laknak, ismét egy privilégium.
Nagyon tetszik a filmben, hogy ezeket az adatokat félszavakban adagolják, semmi szájbarágás, nagyon kell figyelni.
Jut eszembe. Az aktus után, míg Bebe vécén van, Otilia átkutatja a táskáját és elveszi a bicskáját, később is kiteszi az asztalra, mikor Gabicával a tisztázó beszélgetést folytatják.
Van ötletetek, hogy miért? Ha visszajön Bebe, leszúrja? Vagy hogy nehogy azzal ismét kényszerítse őket?
KedvelésKedvelés
Azért veszi ki a táskájából, mert már nincs ideje összecsukni és visszatenni, mert bebe jön kifele a fürdőszobából. Valószínűleg a farzsebébe rejti, mert utána onnan veszi elő, mielőtt az asztalra tenné. Szóval neki nincs célja vele, de az jó kérdés, hogy dramaturgiailag mi a jelentősége.
KedvelésKedvelés
Még egy kérdés.
Mi történt volna, ha Gabita nem tudja elvetetni? Milyen sors vár rá? Abba kell hagynia az egyetemet? Megveti a társadalom? Elfordul tőle a családja?
KedvelésKedvelés
MInden bizonnyal nagyon súlyos következményei lennének, mert a lány nagyon kétségbe van esve, és szinte nincs az az ár, amit ne adna meg az abortuszért. (És az, hogy miért várt eddig, szerintem a jelleméből is magyarázható, de ki tudja, talán várt, hogy mi lesz a gyerek apjával vagy nem tudom, erre van utalás a filmben?)
KedvelésKedvelés
A film legerősebb mozzanata, legsúlyosabb pillanata a kikényszerített szex a film közepén.
Ha ez nem lenne a filmben, akkor mennyire lenne más a film? Ha ott kicsit vitáznak, a lányok szereznek még pénzt, és a szex kivételével minden ugyanúgy történik, akkor rendben van a történet?
KedvelésKedvelés
Ez a mozzanat mutatja meg legerősebben, hogy mennyire törvényen kívülivé váltak, hogy kénytelenek eltűrni, hogy valaki bűncselekményt kövessen el ellenük. A nemi erőszak a totális kiszolgáltatottság ábrázolásának toposza.
KedvelésKedvelés
Meg egy kerdes: Utolso vacsora… Mi lehet a jelentese a Gabita elott allo tele tanyernak?
KedvelésKedvelés
Nekem az tűnt fel, hogy Gabi előtt van étel, és mégis ő kezdi böngészni az étlapot.
KedvelésKedvelés
Még egy mozzanat eszembe jutott: Otilia valamikor hányt is az utcán, ami éles kontrasztban van azzal, hogy Gabi az abortusz után farkaséhes lesz, és eszik is.
KedvelésKedvelés
pezsgőt ivott adinál, éhgyomorra, kikényszerített szex utáni undorra.
KedvelésKedvelés
Az Imdb-n olvastam olyan nézeteket is, hogy Otilia terhes, azért hány és vérzik az orra.
A filmben három helyen is említik, hogy menstruál/menstruálni fog épp, de mindhárom helyen olyan kontextusban, hogy kételkedhetünk ennek igazságában.
KedvelésKedvelés
Én is megnéztem, felkavaró film, de nagyon megérte megnézni. Sok mindent leírtatok már, most csak azt emelném ki, ami nekem a legmeglepőbb volt: az átélés mélysége. Nem szoktam túlságosan bevonódni a filmek cselekményébe, de most abszolút olyan érzéssel követtem, mintha én is ott lettem volna a helyszínen. Nem igazán figyeltem a filmet művészileg, nem gondolkoztam a mondanivalón, társadalomkritikán, tanulságokon, végig csak azért szurkoltam, hogy a két lány valahogy jól jöjjön ki ebből az egészből, ne bukjanak le, és Gabitának se essen komolyabb baja. Egyszerűen nem volt időm az abortusz helyességén vagy a rendszer kegyetlenségein töprengeni, mert volt egy probléma, amit meg kellett oldani, és csak az számított. Személyesen érintve éreztem magam, mintha csak valamelyik barátnőmről lett volna szó. Szerintem nagyon nagy szó egy alkotástól, ha ezt el tudja érni, mert (utólag) gondolkodásra késztet, és jobban fejleszti az empátiát, mintha szájbarágósan vagy szenzációhajhász módon csinálják meg. Szuper döntés volt a filmzene hiánya, a hosszú, vágások nélküli jelenetek, és le a kalappal az operatőr előtt is.
KedvelésKedvelés
Volt filmzene.
Különösen brutál volt a stáblista alatt felcsendülő kedélyes sanzon.
KedvelésKedvelés
Igen, a végén volt, de én a cselekmény közben nem emlékszek zenére. Ha volt is, elég rövid lehetett, vagy csak én nem figyeltem oda rá.
KedvelésKedvelés
Megnéztem, a közepe táján többször megálltam. Nagyon nagyon nagyon baromira nyomasztó! Nekem is az volt az első ami feltűnt, hogy nincs zene. Nem is hiányzott, így volt az igazi. Nem akarok ítéletet mondani egyik felett sem, ezt még emészteni kell. Borzasztó! Köszönöm, hogy láthattam!
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Találtam egy angol nyelvű dokumentumfilmet a témában, ha valakit érdekel.
Engem főként azért, mert az abortusztilalom idején születtem Romániában.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: három csodálatos film | csak az olvassa. én szóltam