Már látható Cristian Mungiu új, R.M.N. című filmje, részben magyar nyelvű. Katartikus. A 4 hónap, 3 hét, 2 napot is ő rendezte. Itt beszélget vele Gulyás Márton az új film kapcsán:
A másik film az Elveszett illúziók, a bemutatója március 2-án volt, tehát már látható például a Cirkóban. Xavier Giannoli rendezte. Monumentális, szívettépő, az emberi élet teljessége és a sztreotipikus, de izgalmas Párizs mutatkozik meg benne. Szól még a film sodró szerelemről, az újságírás és a színház ethoszáról (azok hiányáról), a korrupcióról, a royalistákról, a becsvágyról, a restaurációról, csillogásról és nyomorról. Balzac-feldolgozás: az igazmondó, kíméletlen, leleplező francia realista regény legjavának adaptációja. Látványos és rendkívül szórakoztató, láthatjuk benne epizódszerepben Gerard Depardieu-t és főbb szerepben Xavier Dolant is. Tavaly hét Césart nyert, és nem csak a legjobb film lett, hanem legjobb mellékszereplő, ígéretes fiatal színész (Benjamin Voisin, főszereplő), továbbá díszlet, jelmez, adaptáció. Volt még ezeken kívül több jelölés is. Amúgy ez Gaspard Ulliel szerepe lett volna, ha élne.
A harmadik film a szezon nagy várakozása: a spanyoloknál robbantott kilenc Goyát. A Francia Intézetben láttuk 1-jén. Részben francia nyelvű, a főszereplők franciák, egyikük a csodálatos Denis Menochet (Láthatás, Peter von Kant keserű könnyei). Megrendítő, sűrű, behúz, intenzív természetélményt ad, és az abszurd állhatatosságról szól, végső soron a női erőről, mert a fő-főszereplő Marina Fois. Erénye a filmnek, hogy nem tudod, merre kanyarodik a történet (ez nagyon ritka) és rendkívül feszült. Szörnyetegek, rendezte Rodrigo Sorogoyen. Március 30-tól látható a mozikban.
Küldetésemnek érzem, hogy a kisebb költségvetésű, szerzői, európai gyártású, Netflix stb. közelébe nem menő, itteni színészeket láttató filmeket népszerűsítsem (közülük a legjobbakat). De az eggyel nagyobb pályán játszó TÁR is fontos film, illetve A sziget szellemeit is meg kell nézni (utóbbit én is csak most fogom).
Az R.M.N. annyi mindent érint, ami nekem ismerős, annyira helyi. Akárhogy nemzetköziesítette Mungiu, szerves részei ezek a problémák (bevándorlás, erdőkitermelés, a medvekérdés, a kivándorlás, az identitás, a hagyományok megőrzése, a román-magyar együttélés, a nacionalizmus, az apa szerepe a nevelésben, a nők önállósodása, a kistérségek leszakadása, a multik-kissé idealizált- működésmódja, a szurkolók) a tájnak. Ezért is furcsa nekem a szász közeg ilyen hangsúlyos jelenléte (Torockó azért turistás –unesco védelem alatt álló házak!– falu, de ennyi szász ott sincs, aki németül beszél). A gyerekek karácsonyi szereplése, a Miorița előadása közben a Morricone zene! Egyáltalán, a Miorița beemelése, ez egy érettségin is kért román ballada és arról szól, hogy a moldvai pásztort a vranceai és a magyar pásztor megöli a juhai miatt, erre figyelmezteti az egyik báránya. Meg köszi az interjút is, én ennyire nem figyeltem a juhok szimbolikáját, a medvék jobban lekötöttek 🙂
A falugyűlés mennyire követhető, ha valaki nem érti a románt és a németet? Nekem is többször nézős lenne a film, de nem csak ez a jelenet miatt. Ó ha el tudnék jutni rendszeresen minden mozira amire szeretnék… Azért a Banshees of Innisherinre is sikerült 🙂
KedvelésKedvelés
Mi rögtön megnéztük utána a másik mesterművet, az In Bruge-t is, ugyanaz a páros, 15 évvel korábban, és még Ralpg Fiennes. Az írség annyira magyar!
Pompás felirattal láttuk az R.M.N-t, követhető volt, és hát tolmácsoltak a filmben is. A legviccesebb: Az úr azért jött, hogy megszámolja a medvéket.
KedvelésKedvelés
De hát a medveszámlálás régi probléma! Szabályozva van, hogy hány medvét lőhetnek ki, csak a vadászok mondták meg sokáig, hogy mennyi medvéből számolunk. A zöldek meg nem hitték el, hogy nem kétszer számolták meg a medvét, hogy többet lőhessenek a vadászok. Közben a medvék meg ették meg az állatokat, támadták meg az embereket és akik ott éltek, ki akarták lövetni őket, csak senki se tudta hány van. Az EU meg a védett állatot féltette. Külön vicces, hogy vannak olyan tisztásnevek pl. a Bucegi-hegységben, amiknek medveszámláló a neve (Numaratoarea ursilor)
Az In Bruge-ben szerintem a hasonló konfliktus (SPOILER egyikük meg akar halni-fél a haláltól, a másiknak más elképzelése van) a két szereplő közt jobban ki van dolgozva, és filozofikusabb, mint a Banshees of Innisherinben. De roppant szórakoztatóak a sötét téma ellenére. És Siobhan története reményt ad. (neki van egyedül sárga ruhája a filmben!) Akkor is, ha ott van az ő történetszálának negatív párja is. Kicsit didaktikus azért nekem a Banshees, de lehet hogy csak azért, mert van idő elgondolkozni a film közben.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem a medveszámlálás maga a vicces, hanem az, hogy francia csóka a biodiverzitásról mond valami fennkölt-bonyolultat angolul, a polgármester (vagy ki) pedig ennyit fordít le belőle.
KedvelésKedvelés