hát én immár kit válasszak

2013. augusztusi bejegyzés, nagyon szép mondatokkal, a társkeresés abszurdumáról

N. K-nak

Jaj, nagyon össze vagyok kuszálódva, sokat éjszakázom, olvasok mindenfélét, nem eszem rendesen. Négy napig voltunk az arisztokratikusan augusztusi Tihanyban művészeti fesztiválon, én voltam az irodalom, jaj, de szorongtam előtte, de az egész koncentrált volt, spontán, valódi, okos, és élveztem is — megtanultam az igazán jó tevékenységeket, azt, ami nekem való, stressz nélkül csinálni! egy döbbenetíró, egy döbbenetköltő, majd mesélek, és Weöres-versmaraton is volt, gyerekeknek, és végre a felnőtteknek azok a versek, amelyeket csak szőrmentén taníthattam eddig, és ámulat és megzendülő lelkek, és a háttérben hattyúk és vitorlások úsztak, igen, és nem festve volt,

aztán pedig búcsúszertartás is volt a mólón a majdnemtelihold alatt! édes Istenem. megvolt ez is, más így kávézni már.

Most már itthon vagyunk, szenvedek anyaságomban nagyon, már látom és várom az őszt. Újabban itten a férfiakról beszélünk, meg a szexről, és ölelősen, de nem? Bővebben…

a méret a lényeg

Bringásahegyen vendégposztja megint!!! Bocsánat, belealudtam a szerkesztésbe.

Itt együtt beszélget, vitázik több száz, olvas pár ezer nő, ideje megvitatni, amiről a férfiak szerint beszélni szoktunk egymás között. Bővebben…

elfér a nap alatt

Jaj, hogy is kezdjem, nehéz elkezdenem, nincsenek meg azok a jó kezdő mondataim, feszültséget hozó témáim, frappáns jelzőim, könnyű összetételeim, nagyon fáradt vagyok. Kezdjük úgy, hogy választunk egy szót, és aköré írjuk, amit nehéz másként megírnunk.

Legyen az a szó a vitorlavászon.

Nem, inkább a gyalult tök.

Nem, nem, legyen a tolerancia. Ez a sokat emlegetett, kiforgatott, lejáratott, a “minden mindegy” cinizmussal társított szó, a liberalizmus csúfondárosan emlegetett jelszava, ez a szó nem azt jelenti, hogy Bővebben…

top 10 — kín

Annyit írtam már a testről! Ez az én testem. Lássuk most a pszichiátria, -ológia körébe tartozó kínjaimat, de legalábbis jellegzetességeket. Hordjuk össze — nektek mi van? Bővebben…

a dohányzás ártalmasságáról

Gumiszoba vendégposztja.

Adéllal (aka Gumiszoba) két hete Gödöllőn beszélgettünk erről — megdöbbentem, hogy egy dohányos tud így is beszélni róla, nem csak önfelmentve, önigazolva. Én nagyon, nagyon haragszom rájuk, még most is, hogy már az állomásokon is tilos. Egyszer, valakié tetszett, meg a csókja is úgy. De mivel én soha egy szálat se, nem tudnék erről jól írni (mint ahogy nem tudnék a külföldi létről meg az örökbefogadásról sem igazán, csajok, írjátok meg, felteszem!).

Adél vendégposztja, címét maga Anton Pavlovics adta, csak ő nem úgy értette.

*

A dohányzásról írok most azoknak, akik dohányoznak és azoknak, akik nem. Bővebben…

apukákkal beszélgetek

Bringásahegyen vendégposztja.

1. szégyellem

Helyszín: elit környék parkja

Szereplők: Csongor, aki osztálytársam volt, és tíz éve nem láttam, a gyereke, és én.

— Az ott a fiad? Bővebben…

az én anyaságom

…az, mindenekelőtt, egyértelmű: ahogy a vérzésem is soha panasz, csak szépséges, jóleső áradás, hatalmas IGEN a gyerek várása, az egész terhesség is — nem, nem várandósság: aki nem érzi a teher szó archaikus szépségét és valóságát, aki azt hiszi, a várandósság szebb, azzal nem tudok mit kezdeni –, IGEN az arcom, a testem, érzeteim, a szülésem, a szoptatás, a hordozás és mindenem: IGEN az életre. Bővebben…

de nekem első

dühösnek tűnő, fájdalmas bejegyzés

Az én első és egyetlen házasságom a férjem harmadik házassága, és mégis mindenki miattam csóválta a fejét.

Volt ez a hamiskodás, “Lilla történetét lejegyezte”, “István”, jézusom, ilyeneket kellett trükközni, voltaképpen ezért lettem én inkább blogger, és az ilyenek miatt van beakadásom a magazinokkal. Bővebben…

akkora szerelem volt

Emlékeztek, amikor még úgy tudtunk szerelmesnek lenni, mint az ágyú? De nem ám kölcsönösen. Az nem is érdekes.

Ragacsos a nyár, lassan fogy a frappé, a jég helyén vízfoltok a tejszínben. Írok, olvasom a régi naplóimat, turkálok az életemben: egy történetet keresek, amelyet elfelejtettem — egyszerűen nem tudom, mi lett azzal az emberrel. Bővebben…

beszélnünk kéne a fogamzásról

Csak a korának megfelelően, hm, mindig csak a kérdésre válaszolni, nem többet, nem túlterhelni.

Ma megkérdezték. Bővebben…

olyan romantikus

Na, ezzel vagyunk még átitatva.

Olyan helyzetekben lágyulunk el, pontosabban: tudjuk, hogy illenék ellágyulnunk, amelyben meglepnek minket, és a meglepetésnek, a “nahát, ezt szervezted nekem titokban, te drága” elvárt reakciónak a lendületével vinnének bele valamibe, amit nem így kellene eldönteni. Arról van szó, hogy nem egyeztetéssel, nem kölcsönösen, nem egymás szemébe nézve történnek fontos döntések, hanem érzelmileg akarnak elsodorni, s talán pont azért, mert másképp nem a nekik kedvező választ adnánk, adtuk. Borzasztó erős az a hiedelem, hogy a nők ezt imádják. Bővebben…

mit várunk a férfiaktól?

Na, akkor erről is.

Én nem tudom, mások mit várnak, de amikor az ide tévedő, magukról soha semmit nem mesélő urak írják nagy gúnyosan, hogy na, mi biztos vastag pénztárcára, kemény farokra, kalandos életre és emellett még háztartási robotra is, de sajnos, ez így együtt nem megy, a nők le-he-tet-lent kérnek, akkor, fájdalom, leginkább a saját frusztrációikról beszélnek. Bővebben…

drágajóolvasóim

, a Goldenblog életem nagy dobása, tavaly még nem indulhattam, tűnődtem is, lesz-e még mostanra blogom, aztán tudtam, hogy lesz, akkor meg vágtam a centit idén, szavazzatok hát! Augusztus 1-21. között zajlik a szavazás.

A Civil kategóriában nyomom. Facebookkal lehet.

http://goldenblog.hu/szavazas.aspx

vote-blog-buttonKöszönöm.

egy jó szóért

Hát úgy általában a nők kevésbé vannak oda a szexért, de van köztük mégis, aki odavan, azért nem egyformák ők sem, izé, vannak ilyen tüzesebb típusok.

Na, meséljünk? Bővebben…

a zsidókérdésrűl

Jól figyeljenek arra, amit most mondok. Én nem tudtam erről, az én felvidéki-partiumi-sváb-kitudjami családom is csak suttogva: a téma, ami máshol trauma vagy titok, nekem filmélmény csak, történelemóra, furcsa, jelentés nélküli szavak. Regény, Meras: Döntetlen, egy pillanatig. Én nem tudtam, hogy ők léteznek, hogy ők milyenek — hogy mi ez az egész. Én megtehettem, hogy ne tudjam, ellentétben azzal, aki tudta kiskorától, és azzal is, akinek csak tizenkilenc éves korában mondták el. Bővebben…

jellel a homlokunkon

hát a blogíró is ember!

Jól vagyok. Túl mindenen, attól-annak ellenére-ahhoz képest: jól vagyok, igen, de hiszen tudjátok. Nem mondom többet. Éles minden falevél, amikor futom az erdőt, nemcsak megvan, jól is esik a tizenkettő. Hallom Jarrettben a tizenhatodokat és a kisujj moccanását, és orgazmusközeli állapotba kerülök a zsenialitás sodrásában. Bővebben…