átírtam

Miért leplezem le a szivárványt, a “childfree”, “bolygómentő” gonoszságot és a “felszabadult” szexet?

Mindent leleplezek, ami visszás, lealacsonyító. Le én!

Én régen jogvédő liberális és szexpozitív voltam: elkötelezetten hittem a sokféleségben, a tradíció meghaladásában. A monogám házasságot reménytelenül korlátozónak éreztem (persze a fél országnak sürgősen el kéne válnia, ez a véleményem nem változott). Keserves volt rádöbbenni, mire használtak ezek a mozgalmak. Hogyan próbálták a tudatomban – és nálam jóval fiatalabb, sebezhetőbb, éhesebb, a kölcsönös szerelmet nem is ismerő lányok tudatában is – normalizálni a magamutogatást, a perverziót, a kéjért való lihegést, a jellemgyengeséget, az öntárgyiasítást, sőt, mindezt felvilágosultnak beállítani. Akkor még ez nem volt ilyen sulykolt ideológia, de legalábbis nehéz volt észrevenni, hogy az. A meggyőződésbeli fordulatom akkor következett be, amikor már több éve figyeltem a nyilvánosságban az ellenzéki és woke média szexualitással kapcsolatos beszédmódját, tartalmait (Háttér, a kínosan pedofilsimogató Magyar Narancs, SzabadNem 444 blog, telex, 24.hu, HUMEN, Verzió fesztivál, wmn.hu). Közben pedig spontánul lett ( = nem kellett erőlködni, társkeresőzni, nem voltak kudarcos randik) egy hosszú távú, harmonikus kapcsolatom, abban élek ma is. És abból világosan látszott: az új trendek a neten tenyésznek, és a pornó leágazásai.

Többé nekem nem kell a talmi. Semmilyen üdvözült, újító trendnek, “alternatív életformának” nem dőlök be. Amit a guruk és vállalkozók hirdetnek, az hiányból, kapuzárási kétségbeesésből és mélységes boldogtalanságból fakad. Szvingerklubbal pocakos ötvenesek kérkednek (és ideírják kommentbe!). Egyetlen olyan szexszel kérkedő, poliamór apostolt, papnőt nem láttam még, aki ne lenne elképzelhetetlenül ronda.

Arra tanítottak meg a szabadság és tolerancia hirdetői, hogy nagy baj lesz abból, ha ezt kimondom. De többé nem félek a prüdéria és homofóbia vádjától, nem érdekelnek az illemszabályaik. Minden zavar, ami másnak akar látszani, mint ami. Minden hamisítvány zavar. Ami a szexualitást megfosztja felelősségétől, emberi voltától, kölcsönösségétől és áruvá, magamutogatássá, trenddé vagy puszta önkifejezéssé teszi – a különcködő szex, a homoszexualitás provokatív követelőzése is zavar. Ezért leleplezem a butus, megtévesztő, nemegyszer ragadozó tartalmakat.

Eluntam, hogy a szivárványzászló, a “másság”, a “jogvédelem” korlátlan és szabad belépő a tárgyiasító, elidegenítő, kapitalista, anyagias, nőellenes érdekeknek. Ezek az aktivisták nem tisztelik az életet, lelket, személyiséget. Erkölcsi álruha és felhatalmazás az LMBT mindazoknak, akik rombolóan, életidegen módon, önösen, szívtelenül kezelik a szexualitást – és ami egészen tragikus: a megfogant életet is. Eluntam, hogy nincsenek már melegek se, csak LMBTQ van, azaz transzneműek, azaz nőgyűlölő férfiak női ruhában (esetleg néhány csúf, anyaságba unt, öncsonkító, szereplésre vágyó nő). Eluntam, hogy az összes zavaros, mentális zavarral küzdő, társat nem találó lúzer polgárjogi hevülettel és tudományként, univerzális igazságként hirdetgeti ezt a nevetséges ideológiát, és kamaszok körében akarja terjeszteni (“nincs az iskolákban felvilágosítás!”).

Az én álláspontom: