portrék 2.: donhuan

Sokat emlegettük azt a fajta férfit, meg komment is jött tőlük bőven, aki nagyon szeretne nőt, úgy is érzi, hogy jár neki a nő, de nem jut, megfigyeli a jó csávókat, a gazdagokat, a rangosakat, igyekszik, bőrcipőt (!) is vesz a randira, de nem jár sikerrel ( –> ágybavitel), és emiatt frusztrált.

Úgy tűnik, a nőhiány általános, és valóban, sokakat mozgat ez.

Most viszont a férfiak egy más csoportjáról lesz szó, akiknek nagyon is van kibe belemerülniük, rengeteg történetük van. Nagyon tehetségesek, vonzó a személyiségük, vagy előnyös a külsejük, vagy befolyásos a pozíciójuk, vagy gazdagok, vagy így együtt, kettőt lehet az ötből választani, és az bőven elég akárhány nőre. Rettentő magabiztosak.

Mi nők ezekről a példányokról mindig tudunk, ismerjük a sztorik egy részét, inkább elkerüljük őket, de azért elnézőek vagyunk: hát ilyenek a férfiak, néha pedig a striguláik leszünk magunk is.

Ők is voltak gyerekek, ők is csókolóztak valaha először és másodszor. Húszévesen nekik is mámor volt még a mellbimbó színe. Aztán belelendültek. A szex mint a levegő, olyan lett. És csak emelkedett a tét.

Ők a nagy csajozók, akik aztán bárkit, és egyre jobb csajokat, vadásszák az igazán jó nőket, de az se valami nagy bonyodalom. Ha párkapcsolatuk van, egy kicsit szünetel a játék, de aztán belesimul abba is ez az ő nagy természetük. Nem, nem elsősorban kéjvágy ez, ó nem, az csak a benzin, maga a száguldás inkább egókiélés, hatalom. Időnként mondanak egy háromjegyű számot, annyi nő volt meg. Nem hazudnak, nem az a kínos, hanem hogy számolják.

Ilyen jó étvágyúak ők, na. Szeretik az életet. Szeretik a nőket. Ezt mondják legalábbis. Sokat beszélnek az eseteikről. És van idejük és hatalmuk, hogy szerethessék a nőket. Néha zavar lép fel, egy-egy terhesség vagy féltékeny férj. Beszéli a város. Aztán tovább.

Elválik bennük a test és a tudat, a test és a lélek. Sok a szerelem, még több az óra:

És élet helyett nem jöttek, csak órák.

Mindenki tudja róluk, hogy hát ők ilyen csajozósak, folyton ők a témák, mindenki bocsánatosnak tekinti ezt, és a középkorú nők mondják azt is (ez a kedvencem), hogy féltékeny a feleségük. Megvetés övezi újabb skalpjaikat. Nekik viszont e gyengeségük nem akadály semmiben, remek állások, kitüntetések, misére járnak, áldoznak. Van, hogy szerelmes típusok, mert anélkül nem lenne képük ehhez. Van, hogy teljes titokban, harmadik emeleti lakásokban, és van, hogy vállrándító nyíltsággal űzik a sportot.

Mindent próbáltak, mindent tudnak, mindent látnak. Kopasz sztárjai a hetvenes évek rajongott zenekarának már, részegen és többféleképp mesélt anekdoták hősei, de még akkor is jut nő nekik. Elmesélik életrajzi könyveikben és bulvárlapokban. Micsoda férfi!

Közben emberek ők is: alkotó emberek, jó ügyekért kampányolnak, Himnuszt énekelnek, meghatódnak a vízilabdagyőzelmen, meghal az apjuk, gyereket nevelnek, hisznek az egyetemes értékekben.

Faun_and_a_girl

És van ez a párhuzamos lét, leginkább kalandok és igénytelen menetek sora, néha szerelmecskék, meg a biztos háttér, a nő, gyermekeik anyja, aki szenved és aki, ugye, féltékeny.

És negyvenegykét évesek, és elfogy a lélek végképp, és keservesen kiégnek, mert volt már hármasban, bengáli sziámi iker is volt, felhőkarcolón prosztatamasszázs, és most mi van. Nem izgatja fel már őket semmi, de a hiány, amely sosem a testé volt, ugyanolyan tátongó. Nem tetszenek már annyira a nők sem, de a játékból nem lehet kiszállni.

Többféle kimenet van. Isten időnként megtanítja őket valami fontosra.

121 thoughts on “portrék 2.: donhuan

  1. Isten időnként megtanítja őket valami fontosra. -> Róluk folytatom …

    Őket látom az ezoterikus karzatok sármos szónokaiként. Ötödik házasságból tizedik boldogtalan gyerekük születik hatvan közelében, mert a hajuk még csillog az ősmagyar bőrszalag alatt, vagy éppen a sikert hirdető outletben vett csinos Zegna öltöny válltömésén nem lelni korpát. Mindig van akit a szónok ágyasa szerep elbűvöl. Ők pedig szórják a magjaikat, és szent meggyőződésük, hogy nagyon jók. Tanításaik egyetemes mérvűek, müllerpéteri asszonyimádó magasságokig szólnak. Észre sem veszik, hogy mit okoznak. Fogalmuk nincs a saját valódi gyerekeikről, de vidám, hasznos kis tanácsaik vannak a többiek számára. Főleg más nőknek, asszonyoknak. Hiszen neki olyan sok gyereke van! (Igaz, hogy egyet se nevelt soha.,..) Az utolsó három asszonyuk már áhítattal és összetartásban támogatja a legfrissebbet, a sorban hatodikat, csak az első kettő – a racionális, valóban önfenntartó, tényleg kettő, esetleg négy gyerekkel magára hagyott és kicsit sem támogatott asszonyok látják a csapdát már előre. A huhogók, a fejcsóválók, a reálisak. (Miért is ők olvasnak itt, a többiek meg nem?)

    Az ezotéria donhuánjai. Őket megérintette Isten. Tovább viszik a botot. Igen. Azt … (tényleg minden népdal alattomos!) Megértették a tanítást. A karmikus kapcsolatokat nem lehet kikerülni. Az asszony már a régiségben is tudta a helyét. A szexuálmágián át vezet az ösvény a megigazuláshoz. A valódi mágus kézrátétellel is okoz orgazmust … – micsoda szájreklám ez! Ohh, AJ Christusom!
    A teljességet megélni csak a Tudatosság Iskolájában lehet – s melyhez persze a csodálatos Isten Ujja Férfi szolgáltatja a tananyagot úgy, hogy hátrahagyott asszonyok és néha nagyon éhes és, a szorgos rajongók, a “belső kör” által jól, vagy alig ruházott gyerekek kara övezi múltját.

    Látom őt az ősmagyar táltosok szerepében, az ezoterikus iskolák, asztrológiai igehirdetők hirtelen, raklapból ábdált oltárán és színpadán …
    … s látom a nőket akiket elhagytak. Sok köztük valóban oda tudott találni, ahová a férfiemberrel indulni vélt. Van aki mellett van másik férfi, van aki egyedül csinálja.

      • (Csak hozzáteszem, hogy minden szónak, vagy mondatnak az amúgy nagyon vicces kedvű valósághoz szoros köze csak a köztudottan nem létező véletlennek van! Esetleg a karmának, a spirituálisan műveltebbek számára a dharmának is..)

    • És persze itt jön az, hogy “The Matrix is a good movie!”, vagyis ne bánkódj, ha nem találkozol vele, mert valahol egy másik dimenzióban már szorosan össze vagytok kötözve 🙂 És hogy ő már nem akar semmilyen kapcsolatot, már csak spirituálisan akar fejlődni, már igen sok tapasztalatot szerzett…
      Ó Zen mester, könyörülj rajtam! 🙂

    • az ezotéria azért nagyon jó választás a guru szempontjából, mert a lelki problémákkal küzdő, önbizalomhiányos, boldogtalan nők egy elég jelentős hányada szintén ezotériával próbál önkezelni, tehát a guruk pont a legbefolyásolhatóbb és legsebezhetőbb rétegből tudnak válogatni.

  2. minő éles nyelvű csapat! 😀
    egyébként miért gond ez? ha ezoterikus lennék, akkor azt mondanám, aki eme csapdákba esik, nyilván van mit tanulnia. aki meg már tanult, szépen, nagy ívben vesz egy jobbost. vagy balost. mármint kanyart. és kész.
    ugye, nem a “nagymegmentést” tervezgetitek éppen?
    (csak kérdezek, nem vitázok – most éppen.)

  3. Katikataktika, zseniális poszt méltó folytatása:) Igen, ismerjük ŐT, mert az “az ilyet” az kevés ide, még a lerágott körmét, folyton begyulladó szemét is tudja arra használni, hogy szeressék a nők, hisz egyszerre emberi amellett, hogy főként isteni….

  4. Ők azok akik a igazán es melyen csak a feleséget, és akik férfiklimax idején noiesednek és elmerülnek kötelezően Coelhoban és/vagy Hamvas Bélában?

      • Sajnálom, ez nem Hamvast hivatott minősíteni. Csak van egy ilyen jelenség, megvilágosodás -féle.

        Különben miért ez az arrogancia?

      • Jogos – bár a nagypályás ezocelebek gondosan bemagolnak tőle 10-15 jó mondatot. Hamvast olvasni nagyon mély, zsigerekig átmosó élmény. Nem kicsiknek való … 😉

    • “Ők azok akik a igazán es melyen csak a feleséget,”
      Eszembe jut egy hírességgel készült interjú, aki megdöbbenve vette tudomásul, hogy a feleség most valóban elválik tőle, a százötvenhatodik nőügy után. Hogy tehet ilyet egy anya, hát nem gondol arra , hogy a közös pici gyereküknek apára is szüksége van? És egyébként is, hogy nem képes megérteni, hogy “ő lélekben soha nem csalta meg őt!”. Nincs az ilyen feleségnek szíve, na!
      Azért el kell ismerni ez a “lélekben nem csaltalak meg” mekkora nagy duma már., nem?

      • Igen. Komolytalan nőügyek, miközben a feleség a szent piedesztálon áll, anya, sőt, Anya!
        Hat hogyne, a kedves férj anyja is egyben, aki gyengéden korhol a kimaradásért, és legközelebb sálat ad a kezedbe -színben illőt-nehogy megfázzon az a balga gyermek!

      • “Tulajdonképpen a feleség szagában tudtak csak egymáséi lenni, hisz még a borotválkozás utáni illat is a feleségé volt, mert ő vette, hogy na, ezt használd, mert ez nagyon finom illat, s amikor a történelemtanárnőnek tetszett ez a szag, akkor valójában a feleség gondosságát és ízlését dicsérte.” (Háy János: A gyerek)
        Új szerelmem, Háy János gyakorlatilag mindenről ír, ami itt felvetődik. Esetleg egyszer majd olvashatnánk együtt.

      • Köszönöm az ajánlást!
        A nevén kívül csak egy versét, és nehány, magazinokban megjelent írását ismertem eddig.
        Ez a részlet miből van?

      • na és látnád, ahogy dorombol! 🙂 🙂
        mármint szó szerint a hangszerrel. régi szerelmem Háy mint író, új szerelmem Háy mint botcsinálta zenész a Rájátszás formációban (költészet popritmusban)

      • Ebben még egy adag la mamma szindróma is van. Feleség, Anya – nem jócsaj, vagy nő, vagy ilyesmi, úgyhogy hopp, megyek is csajozni. Na aztán az ilyen manusz magyarázgathatja, hogy lélekben marhára az asszony mellett van. Csak épp a gyakorlatban ez kurvára nem így látszik, így aztán semmi értelme a szentszövegnek. Ill. nyilván van, aki beveszi, de ez így, a tettek fényében akkor is süket duma, sőt “a feleség” totális lesajnálása, állatkerti kifutóba kényszerítése azzal, hogy neki az a “dolga”, “helye”, hogy otthon van, egyedül pelenkázik, főzmostakarít, elfoglalja magát (blöe), de hát milyen jó neki, hiszen a férje _lélekben_ ott van.

      • Na pláne, ha az alatt jelenne meg a komment, amire reagáltam… Bér sose szokott, nem tudom, min lepődöm meg:) A lélekben nemmegcsalós nagyokosokra írtam, gondolom azért beazonosítható.

    • Miután tegnap óta már a második ismerősöm posztol elgondolkodtatóidézetet Wass Alberttől, lassan kijelenthetjük azt is, hogy ő a magyar Coelho. Off, de ezt figyeljétek:
      “Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő.”
      Ez ide is vág: jön a donhuan, szerelem, szex, gyengédség, majd továbbáll 😀 Esetleg nála adják egymásnak a kilincset a nők.

      • Jézusom, Wass Albert, és érettségi tételt csináltak belőle, egy teljesen középszerű lektűríróból, őrület.
        Szerette viszont a nácikat. Bár ettől még ő nem volt az. Szoktam mondani, én is szeretem a dobostortát, de nem leszek ettől dobostorta.

        Off vége.

      • Ha jókat írt volna, de közben nácult, még az sem mentette volna feltétlenül, de akkor talán többen olvasnák. Bár _így is_ baromi sokan olvassák 😦 De Coelhót is 😀

      • Ömm, az irónia, remélem, átjött. 🙂

        Én egyébként adtam neki két esélyt is, Kard és kasza és A funtineli boszi, harmadik esélyt nem kapott, mert egyszerűen rossz. Igen, és egy lapát még rajta a náculás.
        De ebből az érettségi tétel-dologból nem térek magamhoz, Nekünk anno Spiró Csirkefej c. remekműve benne volt a tételsorban, 10 tanárból 7 teljesen ki volt bukva ezen. Pedig az tényleg remekmű.

      • Átjött 😉
        A funtinelit én is olvastam, mert az hű, de mekkora könyv! mondta minden barátom, akikkel néptáncra jártunk együtt – nagy részük lány. Nekem nem jött át, ahogy mondani szokás. A farkasvadászos rész nagyon tetszett. Egy férfi, akinek a családját széttépték a farkasok, ezért ő megszállottan farkasokat öl: ez egy fílinges történet. DE, mi történt később a regényben? A fickó egyszer csak abbahagyta a ragadozók irtását, mert rájött, hogy ez mégse jó neki. Milyen hős az ilyen?
        Off vége, most már tényleg.

      • Hess a fejemből!
        Wass Albertet is írni akartam, mert ő is kitűző lett.
        És tényleg, megvilágosodnak, olvassak az említett szerzőket – legalábbis azt állítják- és gurujuk, lelki segítőjük is lesz, egyenesen mesterük! Csal úgy repkednek a lámák!
        És a szöveg, az mindig hasonló :
        El kell hagyni a földi, evilági, letűnt kori beklyókat, el kell fogadni amit az elet és a sors ad, nem kell gondolkodni, tulagyalni ‘a lehetőséget meg kell ragadni’ ezt mar XY is megírta, nem azon az egy görbe esten fog múlni az, hogy szeretem -e a feleségem, hat a földi test, az semmi! Mi lelkileg mar nagyon régen, jó szorosan!
        És Kánya Kata bólogat, a sminkben meg mar var a filigrán utánpótlás, mert úgy tűnik, a feleséggel mégsem annyira melyen, de mar biztosan nem szorosan. Régen, az biztos.

      • Bizony, a földi testtel bármit tehet, az nem megcsalás! A lelki sík a legfontosabb 😀

  5. Csak nekem vannak nagyon rossz tapasztalataim, vagy tényleg általános, hogy ez a típus a legtöbbször kifejezetten rossz az ágyban? é.: fogalma sincs a női testről, viszont nem is figyel, még az első pár barátnőjén gondosan begyakorolt technikákat alkalmazza mindenkin, miközben meg van győződve arról, hogy ő a lepedő ördöge.

    Súlyosabb esetben, ha a nő a fájdalomtól felkiált, hogy “ne” vagy “lassabban”, azt az élvezet és a mámor csalhatatlan jelének és biztatásnak veszi, úgyhogy még jobban rákapcsol.

      • Nahát, nahát, hasonló élmény volt nekem is anno. Meggyőződése, hogy maga a tévedhetetlen öröm forrása, ha én mégis szomorú vagy ‘eltérő igényekkel fellépő’ vagyok , az csak azért lehet mert nem vagyok elég magasröptű, hogy megértsem az élet valódi voltát, s legyek szíves meghunyászkodni. No, ezután újra lehetek szereplő a tragikomédiában.

    • Ez sajnos szerintem a férfiak többségéről elmondható, típustól függetlenül. Bár természetesen mintám nem reprezentatív 😛
      Ti mondtátok már akció közben pasinak, hogy na jó, hagyjuk abba és inkább legyünk barátok?

      • Ilyet nem mondtam, olyat már igen, hogy na jó, hagyjuk abba, és most menj szépen haza…. Miután sokadik felszólításra sem volt hajlandó megszakítani egy számomra igen fájdalmas műveletet, mondván, hogy “de hát a nők ezt szeretik!” (sic!).
        A posztban érzékletesen jellemzett típus kiváló képviselője volt az illető. 😀

      • Jó, én ugyanerre gondoltam, csak szebb szavakkal 🙂 Én is küldtem már haza, de nem ezért, hanem mert közben rájöttem, hogy én nem is akarok vele lefeküdni.
        Mondjuk ha valaki nem hagy abba valamit annak ellenére sem, hogy többször kéred, az már eléggé az erőszak kategória. Éppenséggel klasszik definíció.

      • Igen, ez ismerős. “Szerintem ezt most itt hagyjuk abba. Miért? Mert ez jobb nem lesz, ne haragudj.”
        Felfogta. Légy szives most menj haza, nekem is sietnem kell valahova. Oké, de hát izé. Mondom, kérlek most menj, sietek. Hosszas monológ a cipőfűzés közben, nekem vérben forognak a szemeim. Most mi van? Semmi, csak arra gondoltam, hogy majd legközelebb nagyon figyelek, hogy tépőzáras cipőjű emberrel kezdjek. 😀

      • Én mondtam nem egyszer, és egy kivételével mind megsértődött. Az az egy megkérdezte, hogy akkor hogyan szeretném. Hozzá is mentem feleségül.

      • Attól függ, mit értünk akción, de volt már rá példa. A férjem szerint miattam találták ki azt a mondást, hogy a nőknek az agyuk a legerogénabb zónájuk, én emiatt nem kevered(t)em egyéjszakás kalandokba. Nekem a szexhez (az akármilyenhez is) kell egy csomó ráhangolódás, ismeret, ilyen lelki izék, amikről a nők szoktak beszélni, tudod :D, és egy buliban/kocsmában/akárhol összeszedett pasitól, mégha ismerem is előzőleg valamennyire, én igazán nem várok semmit, némi emberi tiszteleten kívül. Ennyit mindannyiszor megkaptam, viszont én tényleg egy kontrol-freak vagyok (sajnos), ezért az eszem se vesztem soha (sajnos), ezért aztán nincs eszeveszett lepedőszaggatás ismeretlen ismerősökkel. (Most, naivan, fiatalon és szerelmesen, azt gondolom, hogy ha valaha megcsalom a férjem, akkor az olyan pasival lehet, akinek már a nézésétől is nedvesedek, a kémia feléget meg ilyenek).
        Az akcióra visszatérve: volt olyan, hogy valami kocsmai buliban összejöttünk, és nagyjából egy előjátékot lejátszottunk sötét sarkokban, aztán hazaindultunk, pasi feljön a lakásra, a hangulat annyira adott, mint valami gyenge pornófilmben, erre mondom neki, hogy az van, hogy én szeretném, ha itt aludna, de ez minden, ami történni fog, és azért szólok most, hogy később félreértés és sértődés ne legyen, szex nem lesz, minden nagyon jó volt, de pont eddig, sajnálom, ha félrevezetve érzi magát, nem ez volt a célom. Maradt. Maradt még egy hónapot, szex azalatt sem volt, én vetettem véget az egésznek, hogy lógó nyelvvel fussak egy megbizhatatlan, nagyon diszkrét donhuan után, akinek az ezredik strigulája lettem volna, ha a körülmények kellően adottak, de szerencsére nem voltak azok, de becsszó, nem rajtam múlott 🙂
        Ilyen, maradt még egy hónapot, hármat tulajdonképpen, volt még, ott sem jutottunk tovább egy adott pontnál.
        Aztán volt olyan is, kevésbé intelligens férfival (fiúval, igazából, ezek mind egyetemista sztorik, utolsó éves koromtól a ugyanazzal a pasival vagyok, ugyhogy nem tudom, ezek a diák-történetek számítanak-e), hogy nagyobb összejövetel után ott maradt a lakásban, egy ágyban fekszünk le, jön az obligát csókolozás, petting (én ezt a szót mennyire nem bírom, kamaszkoromban sem szerettem jobban, de nem tudom, mit használjak helyette, előjáték talán…), aztán én valahol időközben elveszítem az érdeklődésem, kimegyek a mosdóba, majd visszajövök, jóéjt kívánok, kifordulok és alszom. Ő viszont megsértődött, és reggel, távoztakor otthagyott valami apró tárgyat, fizetségként, mondta ő, de én valahogy nem vettem magamra 🙂
        Olyan, viszont, hogy konkrétan aktus közben mondtam megálljt, szintén volt, de nem akartam csak a barátja lenni, ugyanis a férjemmel történt, és hát nem véletlenül ő a férjem, szerettük egymást másképp 🙂
        Egyszer futottam össze egy ilyen igazi donhuannal, kőgazdag, (kis)város híressége, jóképű, megrögzött agglegény, legendák terjengtek a hódításairól (azt hiszem közelről sem volt annyi, amennyit a pletykák számontartanak, de van ez a dolog a nagyon jó pasikkal, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni róluk, hogy amiért fürtökben lógnak rajtuk a nők, azt jelenti, hogy gátlástalanul szemelgetnek is, pedig nem mindig), és a kettőnk “profilja” annyira nem talált, hogy az a néhány nagyon közeli ember, aki mindkettőnket ismert és tudott a találkozásról, sem akarta elhinni, hogy ő és én. Felkavart, szinte ráment a kapcsolatom, egy rövid ideig valami füstös bódulatban léteztem, és még ebben az esetben is eljöttem a lakásáról, mielőtt igazán juthattunk volna bárhova is.
        Azt hiszem, azon a férfioldalon, aminek a nevét nem írjuk ki, de amelynek olvasói oly gyakran vendégeskednek itt, hívnák az ilyet frigid kurvának 😀

      • Ó, hát én is óvatos duhaj vagyok, régebben sok mindenből kimaradtam emiatt, ma már kicsit bánom. Azóta sokkal bátrabb lettem, mégis sokszor mondok nemet (igent is), azért, mert már pontosan tudom, mit akarok és mit nem. Ez fontos különbség, mert régen a félelem irányított. Utólag rájöttem például, hogy egy csomószor azért nem mentem bele szexbe valakivel, mert nem akartam a klasszikus szexet, amit általában értenek rajta, hanem csak úgynevezett pettinget, gyöngédséget stb, de meg sem fordult a fejemben, hogy erre megkérhetném a partneremet, ezért inkább bele se kezdtem. Szerintem egy csomószor ez áll az “előbb meg akarom ismerni” mögött. Nem bízunk bennük.

      • Egyáltalán nem. Azt is észrevettem az évek során, hogy mennyire átadtam az irányítást a pasiknak ebben a témában. Egészen pár évvel ezelőttig a szex úgy zajlott, hogy nagyjából az történt, amit a pasi akart és amire én nem mondtam határozott nemet. Honnan tanultam én ezt, hogy ez így működik? És miért nyomulnak ennyire, ilyen ellentmondást nem tűrően a srácok az ágyban is? Na nem mintha nem tudnám a választ. Olyan jó lett volna ezt nem a saját bőrömön megtanulni, hanem mondjuk ha lenne az ilyesminek kultúrája és a nők tudnának erről egymás között beszélgetni, akkor a fiatalabb lányoknak ezeket el lehetne mesélni.

      • “miért nyomulnak ennyire, ilyen ellentmondást nem tűrően a srácok az ágyban is? ”
        Mert bizonyítani kell, hogy pasik (mármint azt hiszik, hogy ez a férfias viselkedés), meg egyébként is, hát férfi, tudja, mi jó neked (ami neki, nyilván)
        “a fiatalabb lányoknak ezeket el lehetne mesélni”
        Nosza. Itt a blog, meg vannak más lehetőségek, aztán akinek lánya van, az annak, akinek meg fia, az pláne mesélje el neki – mert azzal, hogy a lányoknak elmondod, mire figyeljenek, még nem lesz könnyebb normális pasit találnia, csak ha a fiúk is megtanulják. Tudom, méltósággal egyedül, meg minden. Igen, jobb, mint méltatlan kapcsolatban, de szerintem még jobb méltóságban ÉS kapcsolatban.

      • Világos. Csak próbáltam pragmatikusan megközelíteni a kérdést és nem álmodozva, mert persze a társadalom egész működésének meg kellene ehhez változnia, az elnyomásnak, a testfasizmusnak, a női önbizalom és önérvényesítés szisztematikus leépítésének, a macsókultusznak, a pornóipar agymosásának…. Egyébként azt gyanítom nagyon sok felnőtt nő sincs ezekkel tisztában, nem teszi meg ezeket a felismeréseket, sohasem kerül közel a saját szexualitásához. Ha igen, akkor az nagy mázli, kegyelmi állapot, ha úgy tetszik. Az utolsó mondataiddal pedig senki nem fog vitatkozni azt gondolom 😀 De jelenleg az eléggé mission impossible kategória szerintem. Haladjunk kis, megtehető lépésenként, álmodozni persze lehet, és kell is.

      • Hát szerintem az, hogy azok a nők, akik már eljutottak oda, ahova pl. te, megtanítsák nem csak a lányaiknak, hanem a fiaiknak is – hogy ne úgy kelljen lassan megérteniük, ahogy én talán valamennyire megértettem -, szerintem elég pragmatikus. Ha meg még a pasik is ugyanazt mondják a fiaiknak, az még jobb.
        Mission impossible: na ja. Azért Cruise bácsi megmutatta, hogy vannak kivételek 😉

      • „azt hiszem közelről sem volt annyi, amennyit a pletykák számontartanak, de van ez a dolog a nagyon jó pasikkal, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni róluk, hogy amiért fürtökben lógnak rajtuk a nők, azt jelenti, hogy gátlástalanul szemelgetnek is, pedig nem mindig”
        ezt a női verzióról is szokás hinni amúgy.

    • Néhány barátnőm szerint így van, de olyat is ismerek, akinek kifejezetten jó tapasztalata volt. Nekem sosem volt közöm ilyen pasikhoz: ezt a típust abszolút taszítom, menekülnek a közelemből, amit nagyon viccesnek találok. Én sem vonzódom hozzájuk. Nem vagyok az az ember, aki kapásból unszimpatikusnak találja az embereket, de volt olyan nagy donjuan az egyetemen, akinek bemutattak, és elsőre tapintható volt köztünk az ellenszenv – nem az, amiből szenvedély lehet, hanem az az igazi méla undor.

      • Az ilyen “dumás” hódítókkal én is így vagyok, főleg most, hogy már nem vagyok 22 éves 😉

    • Vannak altípusok. Olyan is van, aki nagyon fiatal, nagyon jól néz ki (ezt tudja is), és arra is képes, hogy egyszer csak spontán kielégítsen úgy, hogy te őt nem, aztán lesel, mint a moziban. Ezzel persze még jobban magához láncol, és még évek múlva sem tudod elfelejteni. Sajátélmény 😀 Persze ő nem a dumájával, hanem a szépségével hódított.

    • “élvezet és a mámor csalhatatlan jelének és biztatásnak veszi”
      Naná, hát ő ismeri a nőket (honnan, ha sosem érdekelték, csak a testek meg a strigulák?), tudja mi kell “a” nőnek. Mind egyforma, nem? Mármint neki.

  6. Helyzetemből kifolyólag én nem igazán ismerek ilyen elit, polgári donjuanokat, de az alacsonyabb társadalmi osztályok tipikus figuráit ismerem: a falu bikáját, akiből orbitális mennyiségű tesztoszteron árad, és a nevetős barna szemű srácot, akinek megvolt a fél gyárcsarnok – de a lényeg nyilván ugyanaz. Azt figyeltem meg, hogy ezek a férfiak elsősorban azt tudják, melyik nőre kell rámozdulni – egy buliban, vagy akárhol azonnal leveszik, kinél érdemes próbálkozni. Ha esetleg a nő túl sok időt venne igénybe, és akár csak közepes szinten is nehéz diónak bizonyulna, már azonnal indulnak is tovább egy könnyebb zsákmányhoz. Nem udvarolnak, nem nyomulnak sokáig – fő a hatékonyság.

  7. Tátott szájjal néztem az ilyen pasikat az egyetemen. Mindig bedőlt nekik valaki! Aztán az otthagyott barátnők együtt sírtak. Egyszer a fogorvosnál olvastam egy interjút Á. Attilával, aki kerek perec kimondta: azért vette el pont azt a modellt, akit elvett, mert érte küzdeni kellett. A többiek csak úgy jöttek, ő meg nem hatódott meg elsőre, nyilvánvaló, hogy ő kell feleségnek.

  8. Teljesen kimaradt. Már a túl szép pasiktól is féltem mindig.
    De hamarosan jön a vendégposztom a szemüveges, görbelábú, gátlásos szívtiprókról!

  9. Nekem megvolt a donhuan.
    Leszólított az utcán, én behaltam a jóképűségétől, felhívott este, és behaltam a szövegétől, rákerestem a neten, és behaltam a sikerességétől, elmentem randizni vele, behaltam a vonzerejétől, aztán lefeküdtem vele, és attól is behaltam.
    Csak ne lett volna ott végig, az a hideg profizmus, a kimunkált technika, hogy pontosan tudja, hogy hogyan kell megfogni, mit kell mondani.
    Soha többé nem láttam. Nem bánom, mert az első perctől tudtam, hogy ez nem lesz több egy dugásnál, és én is pont ilyen kiszámítottan profi voltam vele.
    Megmaradunk (ha megmaradunk) egymás emlékezetében, az önző fasz, meg a hideg kurva.

    (És én minden elővigyázatosságom mellett, biztos ami biztos alapon azért elmentem egy std szűrésre. Szerintem ő is.)

    • Nem értettem soha, hogy ha annyira jó, akkor miért nincs belőle legalább két-három lefekvés, miért csak egy? A donhuánnak ennyire kell az idő a többi nőre?

      • Azért mert nem akar kötődni. Az ilyen fickónak már a megismerkedési fázis is komoly kínszenvedés 😀 Csak azért nem prostituáltakkal szexel, mert az nem fér bele az önmagáról alkotott hős hódító képébe.

  10. Pechesek vagyunk mi sokan, akiknek a két fülük között vannak az erogén zónáik. Sértődött meg rám emiatt nagyon-nagyon szép fiú, akinek az Anthony Delonos külsejével amolyan Illésesen fordított arányban állt az IQ-ja. Pedig olyan udvarias és kedves voltam vele. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy hátha nekem is jár egyszer egy ilyen klassz csávó, de hát ott volt a dundi, alacsony, szódásüveg-szemüveges fiú, akit akkor már hetek óta komoly erőfeszítések árán próbáltam meghódítani. Nemsokára sikerült is, és elmentünk együtt abba a bizonyos uszodába, és hát a magas vízilabdás zöldszemű szépfiú arckifejezése, na arra nem elég a Mastercard, az megfizethetetlen.

  11. Kicsin múlott, hogy nem egy donhuánnal vesztettem el a szüzességemet. Még időben meggondoltam a dolgot és illően elköszöntem. Pár hét múlva elegánsan megüzente közös ismerősünkkel, hogy az én anyámat.

  12. Visszajelzés: portrék 6.: a nagyon okos elsőgyerekes anya | csak az olvassa — én szóltam

  13. Most ez valahogy elém került, és erősen fáj. Az van, hogy azért azon az oldalon is lehet lenni, amikor egy donhuánban látod (látom) meg a társadat (majdnem nagy betűvel írtam), és nem kell hozzá még butának és óvatlannak se lenni. Épp emiatt: “de a hiány, amely sosem a testé volt, ugyanolyan tátongó”, mert bármennyire is átlátok a szitán, ezt érzem belőle, épp ezért nem tudom kinevetni, eltolni, temetni, menthetetlennek nevezni, nem és nem. Jajbasszameg.

  14. Visszajelzés: portrék 9.: az érzelmileg fagyott férfi | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.