Üti most mindenki a vasat: egymást érik a szőlőutcázó híradások, érzelgős vélemények, dühödt hibáztatások és demonstrációk. Magasra habzik az erkölcsi giccs megint. Mindenki kérdez egy még keményebbet, számon kér, ostoroz. Mindenki érzékeny jóember és mintapolgár, védi a kiszolgáltatottakat.
A mai bejegyzés nagyrészt kompiláció a számomra elgondolkodtató mondatokból. Vegyesen ostoba moralizálás, giccs és árnyaltság. Némi saját vélemény.
Annak, aki képes magyar mondatokat értelmezni, nem kell, de a többieknek leírom, okulva abból, hogy mindig is az olvasási és értelmi képességek, a nyelvi lyukak okozták a csakazolvassa-konfliktust, a rosszindulat vegyítve szövegértés-deficittel:
Értelmes ember nem ismételgeti nóvumként a konszenzust, pláne axiómákat: “kegyetlenkedni helytelen”, “nem ütünk meg gyereket”. Felesleges ezzel “szembesíteni” bárkit, nem ezen megy a vita.
Senki nem állítja, hogy függő helyzetűeket, fiatalkorúakat ütni helyes – egyáltalán bárkit. A kérdés: reálisan elkerülhetetlen-e az ilyesmi, szadisták csinálják-e csak, nincs-e eltúlozva, mennyire átható. A magam részéről idegenkedem minden fizikai erőszaktól, a küzdő- és kontaktsportokat, késes, öklözős harcokat és a fegyvermániásokat sem bírom.
Nők, akik a legfogékonyabb éveinkben lelkesítő eszméket, jelmondatokat, elvárásokat szívtunk magunkba. A naivitásunk kiiktatta az elemi önvédelmi reflexeinket.
Mindenkit megértettünk, elfogadtunk, hittünk bennük és esélyt adtunk nekik. Mindenki jó. Mindenki jó akar lenni: ha tehetné, jó lenne.
Önelnyomásban éltünk. A maguk ellenségei lettünk.
Kicsit mindegy, hogy kerkonz szüleinkkel szembehelyezkedve vagy épp a családi balos-liberális-lázadó örökséget folytatva ugrottunk bele ebbe. A lényeg, hogy lángoló idealistaként hittünk az egyenlőségben, az emberi jogokban, mindenki méltóságában. A bőrünk alá ivódott, hogy bármilyen előítélet, fóbia, megbélyegzés, kirekesztés tilos. Az a legnagyobb bűn, véleményed sem lehet, üvöltően egyértelmű mintázatokat sem vehetsz észre, azzal “önként iktatod ki magad a komolyan vehető emberek köréből”.
Ezt a mondatot én írtam. Egyébként durva nőgyűlöletre válaszul, inceleknek, és tartom, hogy nem vagyok köteles bárkivel szóba állni, továbbá a nőgyűlölet gáz, és sokkal súlyosabb, pervazívabb, mint valaha hittem. Most már tudom: az, hogy szóba álltam ilyenekkel, elolvastam a förmedvényeiket, ugyanúgy önelnyomás volt. Mindenki ember, mindenki véleménye érdekes, ez csak félreértés, elmagyarázom neki, hátha megérti. Ezen csak picikét szépített az, hogy illusztrációs anyag lett az acsargásaikból nagy hatású posztokhoz.
Mások viszont nem úgy értették a kiiktatós mondatot, hanem a saját primer érdekeik szerint utáltak ki, hallgattak agyon, tettek indexre bárkit, akinek gyanús lett az egyenlősdi, a kontroll nélküli migráció, a perverziók normalizálása, vagy az, hogy korunk szentjei a buzik. Vagy épp a gyerekek tudatának mesterséges átszexualizálása import és bárgyú szólamokkal. Azok ellen uszítottak, akik észrevették, hogy az egyenlősdit pont a kulturális elit hangoztatja. Milyen groteszk! Márpedig nekik hatalmuk van és féltik a hatalmukat, ezért diktálnak ilyen erőszakosan.
Mivel lehet hergelni a tömegeket? Hát persze, hogy táskákkal, jachtokkal, márkás pólókkal és nyaraláshelyszínekkel. Mi más érdekli őket? Elveik rég nincsenek, a netes acsargóknál, ahogy Hont fogalmaz, “a személyiség totális hiányát az O1g helyettesíti”. Ennyi az életminőség a számukra, ezt kérik számon a tolvaj bandán. Hajdan értelmezhető ellenzéki figura már évek óta dobálja be a leleplezett javakat. Ugranak rá, tépik Orbánt. Özönlenek is a hergelt lájkok. De ciki, hogy a gyűlölt politikai ellenfél is nyaral!
A magad életét építenéd, nem anyagiakra sóvárognál jóljárási kényszerben, és lenne a fogyasztáson túl bármi elved, értékrended, missziód, szellemi horozontod – nem lenne szükséged efféle feszültségelvezetésre.
Itt jegyzem meg újra: a jacht szót nem y-nal írjuk.
Az ellenzéki média sűrűn hallgat a változásokról, amelyek már, a túltelítődés fázisa után lezajlottak az angolszász világban. Nálunk ugyanezek a folyamatok még felfutóban vannak. Még mindig le-leírják, hogy itt nálunk egyelőre nem az a probléma, hogy tömegesen műttetnék át magukat tizenévesek (majd ha az lesz, szólunk ellene) – tehát hajrá előre? “Mi még nem tartunk ott”: éppenséggel tanulhatnánk abból, hova vezettek ezek az elborzasztó ideológiák olyan országokban, ahol hegemónná váltak. Mögöttük a pénzes-pénzéhes elit, amely semmiben nem hisz, és nem is kényszeríti őket senki színvallásra. Majd ha nálunk is ezrek bánják meg, hogy a neten nézelődve bedőltek a hazug ideológiának, megcsonkíttatták a testüket, örök életükre meddők és örömképtelenek lettek – majd akkor foglalkozunk ezzel!
Ismét vihar volt a Facebookon. Nem sikerült megérteniük az álláspontomat, a konkrét mondatokat. Olyasmikre reagáltak, olyat értettek bele, amit nem írtam.
Amikor nem értenek, az bennem makacsságot vált ki. Nem haragszom, hanem azt akarom, hogy megértse. Elmondom másképp, kifejtem – érted már? Értsed! Annyira világos. Amúgy nem érdekel, az a konkrét olvasó mit gondol, csak ugye ő kérdezett, vitatott, felvetett valamit.
Hogy most a CIVILEKET ellehetetlenítik. Én meg ennek örülök! Putyin rendszere ez már, vége a szólásszabadságnak, a független nyilvánosságnak, a civil szférának, a demokráciának! Hányadszor van már végképp vége a demokráciának? Hányadszor akarnak emigrálni?
Itt a lista, decemberig terjedően kigyűjtötte a koma a szuverenitásvédelmi jelentésekből az e szempontból aggályos szervezeteket:
A magyar közéleti durvaság történetéből válogattam nektek.
Álliberális undorító férgek és dögkeselyűk lepték el hazánkat, és amíg a liberális férgek belülről rágják édes hazánk nemes testét, addig a liberális dögkeselyűk kívülről tépik, szaggatják az ezer sebből vérző, Trianonban megcsonkított, Párizsban továbbkurtított szerencsétlen nemzetünket.
Torgyán József, 1996
Nekem az tűnt fel, itt is és általában a híres beszédeiben (mert bizony, Maci és én, a legendás páros, aki mindenen röhög, néha nekiülünk ezeknek, nosztalgikus és rendkívül vicces élmény!), hogy semmi tartalmi elemet nem mondott soha, nincs veleje, semmi érv, konkrét teendő, megragadható gondolat, csak szimbolikus állítások, dagály, Féja, Szabó Dezső, Napkelet indulat. Soha nem volt olyan vidám a parlament, az ifjú Lamperth Mónika meg Bokros Lajos azzal a szép bajszával mind szakadtak a röhögéstől.
Mondjuk Horn elég sötét figura volt.
Pontosan lehet tudni, ha ismered ezt a fílinget, hogy Torgyán (A nagy szerszám című könyv szerzője) mikor ejti ki újra, hogy édes, keselyű, nemzettest. És hasonlítja a magyarokat túlhabzó kiabálással az amerikaiakhoz: ha ők mondhatták magukról, hogy a legjobbak, mi miért nem? – ööö… Atombiztosan következik a ritmusban a következő szóvirág.
Illik, szokás kárhoztatni a sajnosmanapság eldurvult közbeszédet, de micsoda illemtan ez? Még tanulatlan, felelősséget nem vállaló, oda se figyelő kommentelőktől is elvárjuk, amit Adytól sem?
Mikor lettünk ilyen harangviráglelkűek? Harc a Nagyúrral:
»A te szivedet serte védi, Az én belsőm fekély, galád. Az én szivem mégis az áldott: Az Élet marta fel, a Vágy. Arany kell. Mennem kell tovább.«
Vagy
Ha a magyar kuruc vóna S többször ütne, mintsem szólna, Bizonyhogy kerekednének Felhős harag, felhős ének.
Vagy
Óh, Baál, Nagyúr, ez az irgalom-óra. Mi itt a gályán most hozzád kiáltunk. Nézz hát reánk, reánk, két kárhozóra. Nem énreám. Hisz én mi vagyok? Féreg.
A Moslékországot nem ő írta, hanem Karinthy, de pont azért írhatta, mert Ady az ostorozás mestere.
Petőfi a cudar dúvadnak az előfutára:
Ki a síkra a kunyhókból Miljomok! Kaszát, ásót, vasvillákat Fogjatok! Az alkalom maga magát Kinálja, Ütött a nagy bosszuállás Órája!
Ezer évig híztak rajtunk Az urak, Most rajtok a mi kutyáink Hízzanak! Vasvillára velök, aztán Szemétre, Ott egyék a kutyák őket Ebédre!…
Ott van még Szabó Dezső, Az elsodort falu írója, egyik kötetének címe: Azért mert én egy két zsidót utálok? (rövid publicisztikák gyűjteménye, Budapest, 1937). A nyelv mestere volt, páratlan műveltségű tanár, és mindenkit utált, nem csak a zsidókat.
Más címek:
Ölj! és egyéb elbeszélések; Táltos, Bp., 1922
Panasz. Újabb tanulmányok; Ferrum, Bp., 1923
Jaj. Elbeszélések; Stádium, Bp., 1924
Segítség!, regény, Bp., 1925
Az egész Wikipédia-szócikk érdekes róla, de ez a jellemzés különösen:
A sértődöttség Herkulese volt, a különvélemény Toldija: antiszemita, aki utálta az antiszemitákat; fajvédő, aki vitriollal higított epével támadta Németh Lászlót és általában is a mélymagyarokat; náciellenes, németellenes, Horthy-ellenes, Bethlen-ellenes, nyilasellenes, kommunistagyűlölő, ugyanakkor plebejus szellemű, aki a keresztény-nemzeti kurzust csak »görénykurzusként« emlegette…
Vannak témák, amelyek erős szavakat is elbírnak, sőt, megkövetelnek, és nem, ez nem veszekedés. Az ilyesmit nem bírni a műveletlenség egy különös esete.
Mikor lettünk ilyen finomkodók, mindig rációt, kedvességet, selymes szavakat követelők, szép napot kívánók? Akik minden ellenkező érvre felcsattannak, hogy az gyűlölet, nácizmus? “Sajnállak, mert nem lehetsz valami boldog.” Hát még aki sötét, és az igazságtól fél!
Én azokat ítélem el, akik kötelezővé teszik, hogy “vagy mondj elismerőt, hízelgőt, vigasztalót, vagy hallgass”. Micsoda manipuláció ez? Most meg akarod vitatni a témát, vagy nem?
És kerülgeti mindenki ugyanazt, mindig.
Én meg nem. Mert az a lényeg. Hogy a kérdező, mondjuk, kicsit sem vonzó, azért beszél a jó lelkéről a társkeresős nyavalyposztban.
Az igazság miért nem fontos? Annak márpedig lendülete van. Hogy ne lenne? Széle, habja, hordaléka.
Belém akarták beszélni évekig, testi adottságaim, szélsőséges sportom és stílusom miatt, hogy én férfi akarok lenni. Én soha nem akartam férfi lenni. Én egy ember vagyok, aki figyel, szokott gondolkodni és félelem nélkül kifejezi a gondolatait, miközben nem csak a saját személyes szempontjai érdeklik, hanem a dolgok működése. Megjegyzem, semmi bayerzsolt nincsen, tudatos visszafogott semlegességgel használom a szinonimákat. Mindig irodalmi stílusban írok – csak ezek a fejcsóválók nem olvasnak.
Elég nagy baj, ha valaki azt gondolja férfiasnak (tartalomtól függetlenül!), amit ő durvának érzékel. Nekik szabad az indulat, és beszélhetnek hülyeséget is…? Én meg leírom, hogy perverz, zsarol, vagy nyomor, és már ki vagyok átkozva.
Szerintem annak van igaza, aki igazat mond, nem annak, aki szépen mondja. Szépen mondani a semmit kell, vagy a ferdítést.
A Perintfalvi Rita-, Mérő Vera-féle fogalmi “tisztázásról” írok, ami nem más, mint kommunikációs trükk: okoskodni, letudatlanozni másokat akkor, amikor (és: azért, mert) az ő lábuk alatt ég a talaj. Világossá vált ugyanis, hogy a látszat hazugság – vagy éppenséggel: Lakatos Márk pont az, aminek látszik –, és ők ilyen szörnyetegekkel állnak egy politikai platformon.
Bármit elnéznek, ha az illető ellenzéki és meleg. De Karácsony Gergely vesszen egy belső körben elhangzott, semennyire sem kínos mondat miatt, mert olyan szigorú az erkölcsi mérce ám!
Ha meg kiderül a nyomozásból mindaz, ami ki fog, és bukik Lakatos Márkkal több más celeb is, az, aki hasonló módon keresett prédát, vagy hitelesítette ölelgetéssel, barátkozással ezt a szerencsétlen bohócot… akkor ők ott se voltak, nem is ismerték. Megy már most is a rémült törölgetés. Pedig tudtátok ti, legalábbis sejtettétek. Csak azt reméltétek, hogy nem derül ki, nem lehet bizonyítani.
Tudtátok, mert soha nem beszéltetek a szexualitás felelősségéről, a kölcsönös vonzalomról, az emberi jellegről, és arról sem, hogy a tűzzel jó vigyázni. Márpedig a szexualitás olyan, hogy aki nő, vagy gyerek, vagy szegény, az mindig bűnhődni fog, ha hálót vet rá egy gazdag, gusztustalan férfi. Bővebben… →
A sorozat megértéséhez tartsd szem előtt: ez nem az egyes embereket bírálata, nem is a konkrét viselkedéseké. Az a gond, ahogy mindezt a média belénk plántálja, és hogy ezzel kapcsolatban nem vagyunk kritikusak. Ez van a három pont helyén: a hosszú cím az, hogy ostobaságok, amelyeket az internet vésett belénk.
Szó szerint ismételgetjük mások nézeteit, magyarázatait, pedig nem csak versengő értelmezések léteznek, hanem előfordulhat, hogy nem is létezik, amiről mint tényről beszélünk. El kell tudni választani a valóságot a percepcióktól, és a média értelmezését is a sajátunktól.
Az értelmezéseket, kereteket a korszellem teremti, majd törli el: az új trend felülírja a régit, eltünteti, de van olyan, hogy élesen bírálja, és onnantól ciki lesz azt gondolni, ami korábban megingathatatlannak tűnt.
Nincs gond a sokféleséggel. Természetesen vannak (legyenek, nyugodtan lehetnek) olyan emberek, akik, teszem azt, nem akarnak gyereket, vagy szívesebben élnek egy cicával, esetleg valami furát szeretnek a szexben. A gond azzal van, hogy aki egy kis csoport tagja, nem szereti azt, hogy a többségnek létezik nyomásgyakorló, kényszerítő, valóságformáló ereje. A mindenhol jelen lévő média, a közösségi médiában pedig a kommentelők véleménye, a megjelenés, a láthatóság és a híréhség egy sor új, ritka jelenséget normalizál, vonzóvá tesz.
Úgynevezett kisebbségi csoportok ismételgetik az egymástól átvett, végső soron pedig amerikai eredetű mondatokat, ők láthatatlanok, a társadalom pedig előítéletes, nem értik meg őket, de igenis ők is értékesek. Ezekhez a sulykolt konzervszövegekhez igazodik aztán az egyes ember,, ezeket a mondatokat ismétli ő is, ha “ki kell állni valakik mellett” (szimpatikusan ítélkezni).
Így lett alapértelmezett a liberális médiában, hogy mindenkit el kell fogadni, és mindenki az, aminek érzi magát, az az ő igazi énje.
Ezért van, hogy olyan sokan kiállnak büszkén, hogy ők Ilyenek, miközben mindenki más Olyan. Bővebben… →
Én nem vagyok szakember. Csak felhasználóként tájékozódtam és írtam meg a saját, partikuláris és spontánul kialakuló életmódváltásomat: hogyan találtam utakat, a hajlamaim szerinti megoldásokat. Ezt osztottam meg, viszont nem mostanában kezdem, hanem tíz éve – és ezekre a beszámolókra sokan lettek kíváncsiak. Mindez spontánul alakult: sem guruskodni, sem mozgalmat szervezni nem volt célom.
Edzeni akartam főleg és kipróbálni új utakat. Viszont én alkatilag képtelen vagyok beosztást követni, előírásokat betartani, külső tekintélynek szót fogadni, engedélyt kérni. Csak a szempontok a fontosak, azokról mesélek. Nem is bírom a gurukat.
Azért írok a doktorról, mert sokan kérdezték, szerintem ő “jókat mond-e”. Nem azért írok róla, mert majd én is megmondom, avagy én mondom meg helyette, hogyan kell élni.
Dr. Schwab gasztroenterológus belgyógyász, és például ilyeneket mond:
Nekem eleinte Schwab egy sima, egyelőre (átmenetileg) óvatos vegánnak tűnt, aki nem meri kategorikusan megtiltani a húst, de azért céloz rá. Ekként lett a nyurga, bringás doki ennek a médiának a kedvence: ők az avokádó lattét megvédik Viktortól, de aki kellően öntelt és középkorú, az sörözik és vastag húsokat grillez; borízű. A bringája elektromos (Szily – hogy nem szégyelli?). A munkamegosztás jegyében a kis szorgalmas női munkatársaik, a tetovált, furcsán alternatív zsurnállányok hajlandóak a marhafingtól és a klímától rettegni, etikus vegánkodni, nonmonogámiáról, tudatos gyerektelenségről hadoválni, elnevezési kényszerrel.
Ezt az értékrendet én nem kedvelem, mert művi, városi, ellentétes az élettel és nem egyenes: azért hangoztatják ezeket, mert baloskodnak, ami azt jelenti, hogy mímelik és érdekalapon csinálják a baloldaliságot (liberalizmust). Az életmódi döntéseiket ideológiailag hozzák. A klímarettegtetés is ennek eszköze (“Donald és Viktor nem csinálja, akkor mi igen”); a tücsökevésen, az alternatív fehérjéken ők nem gúnyolódnak, mert azon a disznóvágó fideszesek szoktak. Ugyanakkor szó nélkül hagyják a kapitalizmus lényegét, a túlfogyasztást, a természettől való eltávolodást, az áruk, élelmiszerek agyonfekldolgozását, a materializmust, a pornót (mert nem valódi baloldaliak).
Majd ha lesz egy estétek, kedves újságírók, amikor nem valami képernyőt bámultok, akkor megbeszéljük.
A médiának ebben a szegmensében lett sztár Schwab Richárd is.
Már vagy tíz éve a bél–agy kapcsolat, a bélflóra az egész világon a vezető téma az életmódtanácsadásban. Schwab Richárd ennek az irányzatnak a hazai arca, erről beszél a legtöbbet. Jó látni, hogy nem látványember a média új kedvence, és nem is ad el fura élelmiszereket, tornamódszert, hanem orvos (bár én a fehérköpeny-tiszteletet is kritikusan szemlélem).
Mindenesetre progresszív, okos, illetve médiaképes: nem kellemetlen hallgatni, nem lesz tőle rögtön dühös az ember.
Azt hangsúlyozza, hogy együnk sok feldolgozatlan zöldséget és legyen gazdag, eleven bélflóránk. Ez fontos, és ugyan alapvető információ, nagyon is kell sulykolni az átlag magyarnak. Minden jó, ami nem gyorskaja, pékáru, üldögélés, bonyolult recept.
Miről beszél még Shwab?
Ostorozza a túlfeldolgozott élelmiszereket, nagyon helyesen.
A vörös hús sem jó, a szalámi még kevésbé. A vörös húsra (négylábúaké) az étrendem kialakításában én úgy tekintek, mint a legmagasabb minőségű fehérje forrására. a tetejébe még ízletes is. Az elégséges és jól hasznosuló fehérje nagyon fontos, és általában keveset fogyasztunk belőle – ezt még nem hallottam Schwabtól.
Vas, B12 is a vörös húsban van, illetve ezekből szívódik fel jól. Ezt se mondja. Nőknek nagyon fontos a jód, a szelén, a vas! (Pajzsmirigy, rendszeres vérzés.)
A kalóriacsökkentés a hosszú élet titka – egyetértünk, főleg ahhoz képest sok az evés, amennyit a mai városi ember mozog.
Beszél még a túl sok szénhidrátról, vércukorról, cukorbetegségről. Ez fontos nekem is, rendszeresen mérem az ébredési vércukromat.
Hagyjunk ki néha étkezést, ne ugrasszuk fel az inzulint – szintén fontos. Időszakos böjt, hosszabb böjt, sokat taglaltam. Nincs terv, szabály, de általában úgy alakul mostanában is, hogy délelőtt csak kávézom.
Aludjunk eleget, cirkadián ritmus. Ne ragadjunk éjszakáig mesterséges ingerek előtt:
Ne igyunk alkoholt, keveset se, mondja még Schwab, mert árt a bélflórának, nincs biztonságos mennyisége. Igen. Én azért néha szoktam, helyzettől függ. Bulikban nem tartózkodom tőle, és/mert nem is vezetek. Ez havi egy-két alkalommal jelent két-öt egység alkoholt. Nem vitatom, hogy egészségtelen. Elfogadom, hogy káros, csak ilyen az életem. Schwab hangsúlyozza, hogy több tényező hat: egy elzsírosodott májú embernek a tetejébe az alkohol igazán nem hiányzik.
A doktor biciklizik is a városban – rokon lélek. Bringázni hasznos, könnyű. Önkénteskedünk is a lányommal. Önmagában a bringa nem elég sportnak, de a semminél több.
Miről nem beszél?
Az izommennyiség és annak megőrzése nekem hiányzik, nem hangsúlyozza a kemény sportot. Azt hiszem, főleg arról beszél, amiket ő csinál a saját életében.
Amikor én az izmokat hangsúlyozom, egyáltalán nem a kinézetről, látványos fotókról van szó: a pompás alak csak mellékhatás. Nem is fogyásról. Az ízületi bajok és a csontritkulás megelőzéseként, illetve a szarkopénia ellen, hosszú távon fontos a nagy arányú izomzat fenntartása, és ez melós, az egész életmódunk ellentétes vele. Szerintem a doktor nem komálja “a gyúrósokat”, de ezt meg kellene tőle kérdezni. Ti hallottátok őt az izomról beszélni?
Az izomépítéshez és -megőrzéshez szükséges fehérjét be kell vinni. A növényi fehérje gyenge, nem teljes értékű, nem szívódik fel jól. Jaj, ne kezdjétek, hogy növényből is meg lehet oldani… ember nem komplettál, a vegánok se, mert bonyolult, nem finom, költséges. Erről se volt szó Schwab podcastjaiban (de egészítsetek ki, ha nem figyeltem). Növényt nem bírál a fehérje miatt.
Aki képes megenni annyi babot, lencsét, quinoát, amennyiben elegendő a fehérje, az 1. túl sok kalóriát visz be, és vele túl sok szénhidrátot, ami azt is jelenti, hogy SOHA nem fog beleférni a csoki, a datolya, a szőlő, 2. fingani fog, 3. a térfogat miatt nagy hasa lesz, kitágulnak a belei, 4. hiányérzete lesz, mert ezek nem finomak. De sok sikert!
Diana Ridgers instaoldaláról
Tekintélyes szénhidrát árán lesz meg a fingatós aligfehérje. Erre csak az állati élelmiszer a megoldás.
Nem számolgatok, de az álláspontom az, hogy a szénhidrát akkor is szénhidrát, ha zöldségből származik, és nem csak a cukor, a keményítő a gond. Mindből vércukor lesz. Nem jó a szénhidráttúlsúly, bármiből is legyen.
Szóval nekem a doktor túl növényi.
Szerintem kis térfogatú, kalóriasűrű ételekeket jó enni, mert nagyon nagy hasa lesz annak, aki agyonpakolja rosttal, nagy térfogattal. Ugyanakkor kell a zöld leveles zöldség és a keresztesvirágúak, naponta. Kéne erjesztett zöldségeket is enni, de én el szoktam felejteni.
Fehérjéből 2 gramm per sovány testtömegkilogramm kell naponta. Magas izomtömeggel ez elég sok állatevést jelent (140 gramm), és drága is. Alperes a blogján rendszeresen arról értekezik, hogy lazacot, staeket vacsorázik. (Viszont mennyi mindenre nem költünk!) Ne aggódj a vesém miatt, azt is nézetem, pompás.
Napi 6-8 tojás és állatból/húsból 25-40 deka egy étkezésre, a legegyszerűbb elkészítési módját választom (serpenyő, grill). Ma lazac volt. A hétvégén szarvaspörköltet ettem.
Ezekről nincs szó a doktornál. Nem lehet egészségtelen “a hús”, mert akkor az ember elemi biológiai szükségleteire nincs válasz. Az is egy álprobléma (Schobertnek ezt mondja is), hogy mindenből bió kéne. Sokan ezt kifogásként használják: ha a biozöldség drága, akkor oké a Tuc keksz dobozos-cukros kávéval tízóraira.
Nekem egy kicsit túl mesélős, ahogy Schwab fogalmaz. Én értem, csak nem sok a veleje. Szerintem amikor az InfoRádiónak beszélt a bélflóra gazdagításáról kb. két éve, ott a fűnyírás, fűtelepítés (baktériumtörzsek) metaforáit a műsorvezető sem értette.
Nem disszonáns hang tehát, csak hiányérzetem van. És nincsen benne semmi újdonság: itt a blogon a nyers zöldség, bélflóra, fermentálás, jó bacik tanítást rágtuk 2015-től, főleg Sue és Liv kommentelők szavait ittuk.
Nem vagyok orvos, sem tanácsadó. Mégis, aki jó életet, sportos testet, szép szövetarányokat akart, az itt és a könyvben már mindent megtalált.
Aki azóta se csinálja, annak nem új guru kell, hanem egy jó seggberúgás. Vagy anyagcserebetegség. Vagy engedje el a témát. Podcastoktól nem leszel egészséges.
Ne olvass! Itt se. Hanem eddz!
A szuperegészségről minden lényeges információ benne van a ketós könyvben. Több zöldséget eszünk térfogatra (de alacsony szénhidrátút), mint mást. Viszont sok zsírt eszünk, és elég fehérjét. Sokat mozgunk. Nekem a mozgás nagyobb hangsúlyú, nem csak városi bringa, és célom a magas izomtömeg megszerzése, megőrzése.
Enyhét és intenzívet is edzek. Életmódváltáshoz érdemes sokat, napi egy-két órát is.
A megállapodottaknak már elég heti kétszer fél óra magas pulzusú tevékenység, és mellé heti három-négy negyven perces kettes zónás mozgás. Ezen felül lehet a mozgásszervet is karban tartani: mozgástartományt növelni, nyújtani, tartást javítani.
Ha úgy élek, ahogy írtam, virulok. Annyira virulok, amennyire sikerül úgy élnem.
Az elmúlt éveimben bekonzervatívodtam: a letelepedett családos élet, a párkapcsolat hozott több evést, élvetegséget, lustább napokat, szabadidőnkben filmet, színházat. De mindkettőnknek fontos a sport, és szeretünk úgy kinézni, ahogy 2020-21-ben.
De szép is volt a fiatalság! Most egymást cukkoljuk, rugdossuk, együtt röhögjük ki magunkat, amikor egy Haagen-Dazs megint ránk veti magát. Aztán meg együtt futunk, túrázunk hosszút.
A helyzet, nem túlzok, rettenetes. Én ezért megkönnyebbüléssel olvastam a Közlönyt és benne az új tilalmakat június 6-án. Részben a késelések miatt, de a telefonaddikció is nagyon durva. Ez a most következő már a felvételi éve ugyanis. És végre nem lesz telefon, nincs konfliktus, nem zombik ülnek majd az órán – lehet végre tanítani!
Viszont ismét vért könnyezett Gyurkó Szilvia köztéri szobra: Bővebben… →
Én csak irtóztam a felolvasásoktól, a dörgölőzéstől, a nepotizmustól, meg hogy mindig az számít, ki kivel van jóban, kinek van lekötelezve. Úriszten, mondtam, ennek semmi köze a minőséghez. Jól kiismertem ezt irodlomtnörténész, kritikus emberem mellett is, ki mindenkivel és hogyan kell, lehet jóban lenni, kiknek a hálája segít, és ez mindig is taszított, és nem kértem a pártfogásából.
Kérdés érkezett e-mailben, amelyre a blogger válaszol rovatban kezdtem írni, de a terjedelem miatt ez önálló és nyilvános poszt lett.
Kérdés:
Néhány hete lábra kapott a hír, hogy jövő januártól kötelezővé tesznek több szűrővizsgálatot is (újakat, merthogy eddig is voltak kötelezőek), nagy összegű (húszezertől akár ötmillió forintig), ismétlődő (amíg az illető részt nem vesz) pénzbírság terhe mellett, és olyan rémisztgetések is vannak, hogy ezt majd leveszik a bankszámláról, ráterhelik lakásra, autóra stb., ha valaki továbbra sem vesz részt és nem fizeti ki a büntetést.
csak az olvassa. én szóltam 