értékrend címkéhez tartozó bejegyzések

a kollektív hazugság

Közzétéve Szerző:
1

Egyre többen vesznek részt benne, és kényelmes nekik. Nem szégyellik.

Két fajtája van: amikor tudják is, hogy hazugságban vesznek részt, mégis sulykolják (ez a gonosz fajta), és amikor nem tudják, de a közösség gátolja, hogy bármelyik tag felismerje a hazugságot, vagy lefojtja, hogy ha már felismerte, akkor ki is merje mondani.

Régebben a hazugságba beszállni ciki volt: butaságnak, tájékozatlanságnak, önzésnek tűnt. Sőt, a hiszékenység, felületesség, hozzá nem értés, túllelkesedés is kínosnak számított. Ma már büszkén írogatják ki mindenhová, egyenesen mámorosak a közösségi hazugság élményétől.

Három példa.

1

Emlékeztek, amikor (2006-7-ben) a népek tömegesen, botránkozva pampogtak az új, alacsonypadlós Combinók ellen? Az sem volt akadály, hogy a felháborodó soha nem járt Budapesten, csak lehessen morogni. Hogy néz ki (!) az új villamos? Nem úgy, mint a régi, amit már megszoktak! A bevezetési szakban volt gond az ajtókkal, a felsővezeték sem mindig működött – de semmi belátás, semmi türelem, hosszú távú gondolkodás, semmi optimizmus nem volt. Ja, és nincs benne klíma (akkor még)! Miközben egyetlen járműben sem volt. Emlékszem a döbbenetre: ti ezt szidtátok? Mit higgyek el akkor nektek? Aki ennyire nem tud semmit értékelni, az csak ürügyet keres. Az igény a háborgásra állandó, meg kell találni hozzá az okot.

Bővebben… →

erő és gyengeség

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Döbbenten figyelem a híradásokat és reflexiókat a “megvert” “ellenzéki” “fiatalasszony” ügyében. Küldtétek többen, és mások is kérdezték, nőként mit szólok hozzá.

Azt szólom: minden az, aminek elsőre érződik, de nem a habzó mondatokból, hanem a gyomortáji megérzéseid alapján.

Ez egy ordas nagy kamu. Egy történet, amit felhasználnak.

Ki fog derülni több, lényegi pontjáról, hogy egyáltalán nem úgy volt (akkor majd lehet a patriarchális rendőrségről ontani a posztokat!).

Bővebben… →

emeljük fel egymást – úgy értik, én őket!

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Nő vagy, nőkről írsz? Nyilván akkor síkra szállsz minden nőért. Mi nők fogjunk össze! A viták nem fontosak, a lényeg az egység! És innentől akármit meg lehet tenni, a sisterhood nevében élősködnek, perverz, pornóagymosott férfiakat titulálnak nőnek – és ha nem tetszik, akkor ordítoznak: NŐ LÉTEDRE NŐKBE RÚGSZ BELE?!

Emeljük fel egymást! Benyújtották az igényt az én erős, okos szavaimra, hogy igazolják a cikis viselkedésüket. Az övé is egy női sors, egy döntés. De az én torkomat átharapja egy másik döntésért, az anyaságért vagy az értékrendemért. Ne vegyem észre, milyen gyatra, manipulatív módszerekkel próbálnak érvényesülni, hogyan sóvárognak hírnévre, hatalomra, fölényre, és mennyit hazudnak közben, én vagyok a hibás, ha abbahagyják a blogolást kaotikus nők (nem is értem, én miért nem hagytam abba? Ha az a trend épp, ellenem hergelik a gyűlöletet. Az ő szolidaritásukat nem vonja kétségbe senki. Lettek volna legalább idegenek, de nem: itt voltak pelyhes feministák, tapsikoltak a blognak. Itt találkoztak a feminizmussal először, amikor még nem volt trendi, ellenben valódi merészség kellett hozzá.

Jöttek a potyautasok és orvgyilkosok a szépséges hajómra. Azzal zsaroltak, hogy ők is nők. Mi több: áldozatok, bajban vannak, gyászolnak, betegek, mássággal élnek, tehát támogatást érdemelnek. Az enyémet. Sőt: érinthetetlenek. Milyen ember vagyok, ha nem érzek együtt? Bármit be kellett volna nyelnem.

Sokáig kerestem pedig a mentségeket. Rosszul reagál az elnyomásra. Nagyobb a terhe, elromlott, megroskadt, gonosz lett. Alkudozik a férfihatalommal, mert jól szeretne élni…

Ma már tudom, hogy a nagy ellentét nem a nők és a patriarchátus között van. Létezik igazság és hamisság, mélység és hitványság, okos érzékenység és buta indulat. Nem kérdés, és sosem volt kérdés, melyikre voksolok. És ezen az alapon válogatom meg az embereket az életemben, pláne az ügyeket, így formálok véleményt.

Vonzóvá váltak a klasszikus, öreges, “jobbos” értékek: becsület, klasszikus műveltség, család, erős barátság, igaz szó, kitartás, józan ész. Mércém egyszerű.

Nem tartom semmire azt, aki bedől a netes trendeknek, és sulykolja, hajtogatja a butaságot, hamis szelfet épít személyiség helyett. Hatalmaskodik, mert már öröme nincs, csak az Ügy, klímajajveszékeléstől és extinkcionizmustól testpozitivitáson és parádézós sporton át a vegánságig és hajléktalanügyig kizárólag másokat fegyelmezget, morálisan felsőbbrendűnek állítja be magát. Nekik mindent szabad, bárkit lenézhetnek, kigúnyolhatják falkában is a nekik nem tetsző párt szavazóit, vagy azt, aki vallásos, vagy aki komolyan és egyszerűen sportol. De ha kritika éri őket, megy a fülsiketítő sikoltozás zaklatásról, bullyingről.

Legyen világos, hogy én nem állok ki azokért, akik szerint a nő hatalma az, hogy meztelenül lehúzza a férfit. Akik önként döntöttek úgy, hogy a lihegő férfierőszakot, nőalázhatnékot pénzért kiszolgálják, sőt, gerjesztik. Akikben nincs tartás, önbecsülés, tudás. A pick-me-k, akik úgy tesznek, mintha az ő élvezetükről lenne szó, mindenki más penészvirág, miközben pénzért tűrni kötelesek a vigyorgók testrongáló élvezkedését. Gúnyos hetykeséggel ítélkeznek, basztatják azokat, akik nem kifele parádéznak a szexszel. Én ilyen emberekkel nem akarok érintkezni, és ha bajuk lesz, azt maguknak köszönhetik. Főleg ha még azt rugdossák, akinek szerelme, családja, tehetsége és végzettsége van!

(Nagy viták mennek, szexeljünk-e, mi a jogos elvárás, mi a normális, mi a nő kötelessége, és mikor van joga egy férjnek balhézni, félrelépni. Készül erről is poszt, rövid lesz.)

Nem érzek közösséget senkivel, aki lapos butaságokat ír, hatalmaskodni próbál, felkérdez.

Eddig a sietsz poszt, mert ez a lényeg. Ha ráérsz, írom a borzadásom okait:

Bővebben… →

az agyrohasztó bogár

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Két másik bejegyzés van szinte kész (szex, Szomszédok!), de most az emberi elmeállapotokról írok. A zajló felvételi már csak ürügy. Napok óta írom, mert tanítok, rohangálok, voltunk színházban is (majd folytatom a naplókat!), most bejött irodalom, versmondásra felkészítés is.

Régen azt hittem, és ez volt az én tragikus, naiv, ostoba tévedésem!, hogy mindenki okos, és partner lesz bárki, aki hozzám lép (nem én szoktam másokhoz odalépni). Hogy mindenkivel lehet komolyan beszélgetni. Fel sem merült, hogy nem. Biztosan őt is pont ez érdekli, a komoly, okos témám. Mi mást akarna? Ő is őszintén, elvonatkoztatva az igazságot keresi. Nem voltam tudatában, hogy én milyen vagyok, és nem vettem észre, hogy ő viszont nem fogja fel. Mindig erősebb az egó, az érzelmek és a sivárság.

Ennek három következménye lett:

Bővebben… →

tanulságos az idei felvételi is

Közzétéve Szerző:
18

Még mindig meg tudnak lepni emberek. Sok gondolatom lett viselkedésekről, értékrendről. Szaktanárként is gyűjtöttem tapasztalatokat.

Ami az attitűdöket, indulatokat illeti:

Ez egy versenyvizsga. Az írja meg jól, aki erre készül és célra tart. A többiek nem. De nincsenek elveszve, ha nem sikerül olyan jól, nem lesznek ettől még közmunkások (bár még az is lehet, szóval tessék igyekezni), csak gyengébb gimnáziumba, esetleg technikumba kerülnek.

Mindig van, aki közmunkás lesz, de ez talán nem 14 évesen, egy délelőtt alatt dőlt el.

Főhős-szindróma: a kudarcotokkal nem köteles más foglalkozni, mindenki a saját céljaiért küzd, megvan a maga baja, vagy örül, ne akard nekik is elrontani.

Antiintellektuálisak a szülők és teljesítménytagadók. Ők a dühösek is: maga sem érti, mi az a hexameter vagy birtokos személyjel, ettől frusztrált, így lesz a vizsga egésze fölösleges, formális, amire csak magolni lehet… a gyerek meg végképp nem érti. Pedig a hexametert már közepesen művelt szülők el tudják magyarázni, felismertetni, és ez élvezet. De nem, dühöngeni jobb. Adott esetben mérnökök, de a hexameter nem fontos. Valójában nem értik.

Inkompetenciával ne hivalkodj! Még hosszan taglalja is, hogy ez milyen hülyeség és nem kell az élethez. Ahhoz nem, de a humán műveltség egyik alapja, és a gyereked épp erős iskolába akar bejutni. Nem csodálom, ha a gyerek szerint se fontos a humán műveltség, oda se figyel. Előtte is szidták verslábakat, gondolom.

Bővebben… →

holnap írják a felvételit a gyerekek

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

…ennek alkalmából egy kommentet hoztam a Facebookról, egy olyan felvételis poszt alól, amelyben egy bizonyos szövegalkotási feladatot boncolgattak, és valóságos szövegértési kihívás lett a feladat leírásának megértése. Kb. az volt a kérdés, hogy “ha az a feladat, hogy x állítás mellett kell két érvet hozni, akkor miért nem jó az, hogy ellene érvel a gyerek?”, és azért merült fel, mert a gyerek a próbafelvételi vagy gyakorláskor nem követte pontosan a leírást, de remélték, hogy nem baj ez, és ott is, tét nélküli helyzetben (lehet, hogy a magyartanár adott rá valami jegyet), ahogy persze mindenhol, maximális pontot kap rá. amikor a szülő a stréber és ő görcsölteti a gyerekét, ráadásul igaza sincs.

Bővebben… →

megkésett előszó, utószó, értelmezés, kiegészítés a normálisékhoz

Közzétéve Szerző:
1

…a ma fiataljainak.

A Normálisék meglepő pályát futott be: nemcsak 4500+ megosztása van, 2025-6 telén elsőrangú művészeti közegben vált fiatalok táplálékává, úgy, hogy én egyáltalán nem ambicionáltam. Elkérték a szöveget, boncolgatják azóta is, sokszorozza magát az elmékben, “amit anyukád írt”.

Pedig különösebben nem eredeti az alapgondolata: rendezett lét = kispolgár, a zizik apoteózisa, “fújj, nagyon gyanúsak és kicsit gyűlöletesek azok, akiknek funkcionális a családjuk, csak én vagyok autentikus józsefattila”. Inkább csak szellemesek a részletei, és nyelvileg ötletes. Nem sok ilyen szövegem született, ritka tünemény.

Ma már azt mondom: inkább nevezzetek normie-nak, kispolgárnak, jó lesz az nekem, mint hogy kifele igazodó lúzer legyek, aki az aktuális (trendi!) nyomorát fő identitásként kezeli. Netán magának gyártja le.

Bővebben… →

már nem félek

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Tegnap jöttünk ki D-val a színházból… mondom: milyen szépek az elvek! Az elvek szépek, azokkal semmi baj.

Csodálatos élmény volt megint, azért néztem meg másodszor. Most a színpadi ülőhelyekről sikerült látni a Nyílt tárgyalást, abban a színészek legjavát. Ugyanis vagy két tucat néző a színpadon ül, és nekünk most állójeggyel sikerült odakerülni. A rendező és három színész is tanította, tanítja a fiamat.

Ide járok. Pedig már rég nem vagyok része az értelmiségi kórusnak, mert “TERF”, “homofób”, ellenzékellenes vagyok (vagy amit akartok – nekem mindegy a címke).

És például nem hiszem, hogy ez, a mi a darabban van, nemi erőszak. Nem kérdőjelezem meg pedig, hogy az történt, amit Katharina elmond. De a világ egyetlen országában nem áll meg ez bíróság előtt, önvédelmi helyzetben sem, sokkal egyértelműbben bizonyítható erőszak sem.

Bővebben… →

újra a szerepjátékos gyilkosságról

Közzétéve Szerző:
1

Ez a poszt összefügg az előzővel. Azt röviden összefoglalom:

azért nem szállok be a gyerekvédelemmel kapcsolatos hergelődésbe, mert durván nem az, aminek tűnni akar. Jó ügynek akar tűnni, de a gyerekvédelem csak ürügy. Ez érzelmi jellegű, indulatos hangulatkeltés. Rengeteg az elhallgatás, hamisság, csúsztatás, nemcsak kommentelőktől, hanem véleményvezérektől és sajtómunkásoktól is. “Someone must be wicked so I can be good.” Mint minden demonstratív, neten hirdetett jóemberkedés, ez is alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet a felháborodók személyes kudarcairól, bűneiről, mulasztásairól, általában a felelősségről, valamint az össztársadalmi, józan megoldásról. Kívülre helyezi a gonoszt és jóvá avat.

A javítóintézetek körülményeit, vezetőit és nevelőit rendberakni szakpolitikai feladat. Nem értek hozzá, nem is teszek javaslatokat. De annyit mondok, hogy egyre kevésbé viselem el a sajnálatra alapozó követeléseket: “hibát követtek el, de jár nekik új esély”, “ha szerették volna őket, nem bűnöztek volna”, “mindenkiben lakik jó” – ez részben nem igaz, amennyire pedig igaz, azzal nem megyünk semmire.

Mindaz, amit skandináv gyakorlatként csodálok, csak gazdag országban reális – és még nekik sem sikerült felszámolni a társadalom kórságait. Sőt, épp a tolerancia hat a megoldás ellen, a befogadó politika következtében durván fokozódott a bűnözés például Svéd- és Németországban vagy az angoloknál. Mi még gazdag ország se vagyunk, nekünk a korláttalan bevándorlásról összeomlott volna a társadalmunk.

Bővebben… →

kik az én közösségem?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Kiknek írok én? Nőknek? Rég nem. Hatvanhét férfi tag van.

Ó, de szép volt, micsoda harmatos, naiv korszak a 2012–2015, amikor azt hittem, a nők mint olyanok az én közösségem, akiknek az üzenetem egésze szól. Nemük folytán, mindenképpen ők a megszólítandók, és ez a tagozódás legfontosabb: mi nők. Hiszen az élményünk közös: anyaság, szoptatás, konfliktus munka és anyaság között, testkép, verbális, gazdasági és fizikai erőszak, értetlen férjek, örömtelen vagy kicsikart szex, öregedés. Csupa magazintéma, könnyen lesz virális, önigazoló és a panaszkultúrába illeszthető, butítható és biztosítás- meg gyógyszerreklámokkal köríthető!

Ez tetszett meg sokaknak: wmn, Gumiszoba, Mérő Vera. Profitábilis biznisz az összevert áldozatokkal, a rákszűréssel meg a menstruációs szegénységgel parádézni.

Bővebben… →

jónak lenni rossz!

Közzétéve Szerző:
2

Sokan vagyunk károsultak.

Nők, akik a legfogékonyabb éveinkben lelkesítő eszméket, jelmondatokat, elvárásokat szívtunk magunkba. A naivitásunk kiiktatta az elemi önvédelmi reflexeinket.

Mindenkit megértettünk, elfogadtunk, hittünk bennük és esélyt adtunk nekik. Mindenki jó. Mindenki jó akar lenni: ha tehetné, jó lenne.

Önelnyomásban éltünk. A maguk ellenségei lettünk.

Kicsit mindegy, hogy kerkonz szüleinkkel szembehelyezkedve vagy épp a családi balos-liberális-lázadó örökséget folytatva ugrottunk bele ebbe. A lényeg, hogy lángoló idealistaként hittünk az egyenlőségben, az emberi jogokban, mindenki méltóságában. A bőrünk alá ivódott, hogy bármilyen előítélet, fóbia, megbélyegzés, kirekesztés tilos. Az a legnagyobb bűn, véleményed sem lehet, üvöltően egyértelmű mintázatokat sem vehetsz észre, azzal “önként iktatod ki magad a komolyan vehető emberek köréből”.

Ezt a mondatot én írtam. Egyébként durva nőgyűlöletre válaszul, inceleknek, és tartom, hogy nem vagyok köteles bárkivel szóba állni, továbbá a nőgyűlölet gáz, és sokkal súlyosabb, pervazívabb, mint valaha hittem. Most már tudom: az, hogy szóba álltam ilyenekkel, elolvastam a förmedvényeiket, ugyanúgy önelnyomás volt. Mindenki ember, mindenki véleménye érdekes, ez csak félreértés, elmagyarázom neki, hátha megérti. Ezen csak picikét szépített az, hogy illusztrációs anyag lett az acsargásaikból nagy hatású posztokhoz.

Mások viszont nem úgy értették a kiiktatós mondatot, hanem a saját primer érdekeik szerint utáltak ki, hallgattak agyon, tettek indexre bárkit, akinek gyanús lett az egyenlősdi, a kontroll nélküli migráció, a perverziók normalizálása, vagy az, hogy korunk szentjei a buzik. Vagy épp a gyerekek tudatának mesterséges átszexualizálása import és bárgyú szólamokkal. Azok ellen uszítottak, akik észrevették, hogy az egyenlősdit pont a kulturális elit hangoztatja. Milyen groteszk! Márpedig nekik hatalmuk van és féltik a hatalmukat, ezért diktálnak ilyen erőszakosan.

Bővebben… →

mivel ütöd el az idődet?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

De hát mi bajuk ezeknek? Egyszer csak elkezdtek emberek nekem írni, mesélni. Néhány százan, de elegen. A túlnyomó többség hallgatott, és belső munkát végzett a mondataimmal.

Szívszakasztó volt a fájdalmukat olvasni. Családban élő, egészséges emberek tragikus sorait arról, hogy üres az életük. Hogy nem elég, ami van, nem boldogít, a házastárs unalmas és rusnya. Nem tudnak egyedül kitalálni semmi pezsdítőt. Az interneten keresik az értelmet, a gondolatot, a társaságot, a kiteljesedést – a szerelmet.

Az életformává váló internetes csevegés, olvasgatás, kinyilatkoztatósdi beszippantotta és nagyravágyóvá tette őket. Nekik is jár ez a pezsgés, legyen körülöttük olvasótábor, elismerés! Ez az éhség futótűz volt, felemésztett mindent, amiből értékeset hozhattak volna létre, amikor még nem romlottak el.

Bővebben… →

ne add el magad!

Közzétéve Szerző:
2

Ott tartunk, hogy nem lehet néven nevezni a dolgokat. Nemcsak az a kötelező, hogy transznő, she, her, és tilos kimondani az igazat, hogy férfi. Ez van magyarul is: szexmunkás, így kell nevezni, ha a liberális jóságodat fitogtatod. Tehát nem prostituált, juj, azt nem szabad.

A harmadik generációs feminizmus erőszakolta ránk ezt: nemcsak a férfiak nők, hanem a szex is munka, és szexmunkásnak lenni empowerment.

Mint azt egy prostituált találóan megállapította, a gazdasági kényszer annyit jelent, hogy nők bármi mással a töredékét keresnék. Tehát nem éhenhalásról van szó.

Bővebben… →

vagy-vagy

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Az a helyzet, hogy ha egyszer mondtál át, akkor nem mondhatsz bét – tudom, hogy nem ez az idézet, ez egy kifacsart közmondás. Az idézet az, hogy “beszédetek legyen igen, igen, nem, nem”, a Máté evangéliumából. (Kell a névelő, most nem magyarázom el, miért.)

Ha te valaminek tartottad magad és azt teljes szívvel hirdetted magadról, onnan szólaltál meg, kiélvezted az előnyeit, akkor utána nem mehetsz át simán abba, hogy “ó, engem csak átvertek, és igazából nem is vagyok én olyan, csak azt hittem, hogy…”, “rávett a társadalmi nyomás”, még úgy se, hogy “igen, de megvannak a hátrányai”.

Ilyen például az anyaság. Nem rendelt áru a TEMU-ról, amit visszaküldesz, mert nem PONT olyan, mint képzelted. Ha voltál boldog, büszke anya, akinek gratuláltak a gyerekeihez, ha felvetted a családi pótlékot, ha az volt az identitásod, hogy akarod a gyereket, és milyen jól vagytok együtt, egy család vagytok, akkor, ha utóbb összeomlasz és konfliktusaid kezdődnek, nem mehetsz át oda, hogy de minket átvert a társadalom meg a patriarchátus, és szülesztenek, csak rábeszéltek, és nem tudtuk, mit vállalunk.

Bővebben… →