Most már bevallom, csak így, ööö, rettegek a betörőktől: mi elutaztunk a szomszédos “Ausztráliába”, ahogy a gyerekek mondják. És onnan, tehát wellnesshotelbe száműzve írom vágyódó bejegyzéseimet hozzátok, egyetlen olvasóim, a Sunny Bunny vezeték nélküli hálózaton, melyeket azonban késleltetve bocsátok elétek, hogy e nagy csikicsukiban (időmátrix, sehová sem vezető kék nyíl, önmagát leleplező titkosügynök) még izgalmasabb legyen minden.
Üdülünk. Keserves sors ez Bővebben…
2013. januári poszt
Se. Mert mikróm sincs. Kocsim, tévém, kütyüm.
Kéne neked egy mosogatógép, ezt mondják. Közben mosogatnak. (Itt nálam. Köszönöm.)
Valami nyüszög bennem: nem, nem kéne. Bővebben…
Mivel is telik ez a havazós délelőtt. Nagy a csönd. Üres a délelőtt (így együtt, nekem nagyon is tornyosul ügyintézés, telefonok, blog, korrektúra). A kutyát megetetjük. Átöltözünk, pisilünk, mindketten. A szokásos. Bővebben…
az ember azt hinné, nyolcmillió rokkantnyugdíjas országa ez
Megengedhetem magamnak, hogy Bővebben…
Jánosnak
Tegyük fel Bővebben…
, de egy ellenséges, koncepciózus kiforgatása annak, amit írtam, és ahogy élek, ez!
(Az eredeti írást Reina Nicolasa eltávolította, és a blogja is elköltözött, de az idézetek mindenkit kárpótolnak. A szerk.)
A címe ez volt: Lusta, rendetlen és még büszke is rá!
És erre a posztomra reagált: olyan hektikus vagy
Ahol a koncepciózus meggyőződés már hazugságba (olvasni nem tudásba?) fordult, azokat a részeket kivastagítottam. Bővebben…
Nem bánjátok, ha a blogra nem (sem) szerkesztgetek jpg-ket? Ha kihagyom a karácsonyi aktualitást a bejegyzésekben, és egyáltalán nincs kellemes ünnepeket, magyal, gyertya, hópehely, idézet? Ha úgy gondolok rátok, hogy elvonulós magánügynek tartom az ünnepet?
Szép volt, egyébként. Bővebben…
ez is 2012. őszi, a férjem utolsó napjaiban
Mi van ezzel a jelszótémával? Bővebben…
chk-nak
Hogy van ez, hogy egyesek, amúgy nagyon is alkalmas anyák halálra unják a kisgyerekkort: a gyerek kérdéseire a felelgetést, a szórakoztatását, a kreatív ötleteket, mások meg remekül elvannak, két meg még több gyerekkel, évekig, nem üresednek ki? Hogyan ne zakkanjunk bele abba, hogy örök beszélgető-, bevásárló-, alvó-, kakilótársunk mintha évek óta kettő éves lenne? És ha ő megnő, akkor a testvére…
Annak, hogy az ember bármilyen helyzetben jól tudja (= képes legyen rá) érezni magát, és akkor már a gyerekkel is, de valóban ám, ne csak fegyelmezetten végigfuttassa a szoftvert, kibírja fektetésig, a titka, hogy Bővebben…
2012. novemberi poszt
Már beteltem a megvilágosodásokkal, a sorozatos “mostantól…!” felkiáltásokkal, nekibuzdulásokkal. Megtettem a magamét, nem tévézek, nem autózom, nem torrentelek, tessék nekem mindezt jóváírni. Én már nem akarok új felismeréseket, fenyegetéseket, én már bezárultam, én már ezt a jó kis kialakult, tejszínes-koffeines-benettonos életemet akarom, akkor is, ha nem tesz jót nekem. Bővebben…
Ma, édes Istenem, ma odafigyelek. Ma örömemet lelem bennük, leülök melléjük reggelizni, ma elefánt alakú lesz a sajtszelet. Bővebben…
F. Cs-nak
Á verzió
A barátnőd mindig is szebb volt, most, tizenöt évvel később meg még jobban kivirult. Bővebben…
Sirassuk el akkor ezt is: Bővebben…
Keserű vagyok, tehát nem lehet igazam — ez merült fel itt nemrég az egyik téma kapcsán a hozzászólásokban, de már régebben is, fórumon és valódi beszélgetésekben. Hiszen azt várják, hogy ha annyira hajtogatom a magamét, akkor életem igazolja nézeteim helyességét. Ha nem tetszem, ha nem vagyok hepi, nem lehet igazam. Valamint grafomán is vagyok.
Sokat gondolkodtam ezen. Bővebben…
Uramisten, belémhasított ma teregetés közben: a boldogság az nem az, amikor nincs mivel megküzdeni, hanem az, amikor van erő hozzá. A nagyon nehézhez is: van erő. Bővebben…
Tegnap hazajött a férjem, mert nincs meg egy lelet, addig meg mit csináljanak, hétfőtől kapja az újfajta kemót. Felnyomták szteroidokkal, lassan és görnyedten botorkál, hamar kifullad, de kis segítséggel fürdik, önálló. Együtt aludtunk, lent, amíg Babadávid nem reklamált a galérián. Nincs most az a kín, szedi a gyógyszereket, felteszi magának a méregtelenítő tapaszait, sokat beszélgetünk, és a legnagyobb döbbenetemre ágyba hozta a kávét. Bővebben…
Az autóvitához (az eszköz a különbség kommentjeiben).
Bizony, mindannyian gyarlók vagyunk. De attól még tudhatjuk, hogy miben hiszünk, hogy mi a helyes, hogy hogyan szeretnénk élni.
Hányszor, de hányszor történik az, hogy az elveinket hozzáigazítjuk a nagyon is vitatható gyakorlatunkhoz. Bővebben…
2012. októberi bejegyzés
Evolúciós értelemben a gyerekek alacsony ingerszinthez vannak szokva. Legalábbis a városi életmódhoz, sebességhez, mobilok pittyegéséhez, reklámszignálokhoz, lövöldözős játékokhoz képest. Testközelben sokkal magasabb ingerszintet is elviselnek, de a csecsemők a mesterséges ingertömegtől sokszor nyugtalanok lesznek.
Kapcsolódó bejegyzés: mitől féltjük a gyerekeinket? Bővebben…
2012. őszi bejegyzés
Itt, ahol élünk, a hegyoldalban, a népszerű kirándulóhelyen egy nagy bükkfa alá, paplanok és nejlonok közé úgy két hete bevackolta magát egy asszony. Bővebben…
Jaj, jaj. Zsuzskára gondolok, aki korán kel, és itt megint nem volt jó kis 6.40-es, avagy 55-ös bejegyzés, mert én újabban elalszom este a gyerekekkel, és meg kell mondjam, sokkal jobban érzem így magam.
De lehet, hogy ez az én vízióm, és Zsuzska egyáltalán nem kel korán, ha korán kel is, nem ő olvas, és mindegy neki, hogy fél hétkor vagy kilenckor van-e új bejegyzés, mindez csak az én parám, és a szorongásom, hogy nem írtam meg azt, amit szerettem volna, egy fiktív Zsuzskában ölt alakot. Mennyi ilyen víziónk van másokról! Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 