karácsony van

Nem bánjátok, ha a blogra nem (sem) szerkesztgetek jpg-ket? Ha kihagyom a karácsonyi aktualitást a bejegyzésekben, és egyáltalán nincs kellemes ünnepeket, magyal, gyertya, hópehely, idézet? Ha úgy gondolok rátok, hogy elvonulós magánügynek tartom az ünnepet?

Szép volt, egyébként. Vallástalan, de szép és erős. Játszottunk sokat. Örültek. Együtt voltunk. Volt varázslata. Nem engedtem be semmit, ami nem jó. A szomszédaink kedvesek voltak. Három illő telefon ment. A fa is szép lett. Habcsókok, átlátszó üvegdíszek, pingvines is. Csúcsdísz is van. Nem, nem ferde, á, nem. Jakab eltörte a sün-díszt. A káoszból hirtelen félrend lett, pedig csak egy-két stratégiai ponthoz nyúltam hozzá. Finom, jaj, nagyon finom bejglik érkeztek. Borleves is. Én csak halat sütöttem, a hal benne az ünnepi: amúgy hétköznapi étel, afrikai harcsaszeletek, hagymás krumpli, olívaolajon, csalamédéval, de jó lett. A nagy apjától, nagyanyjától jön estére, nem eszik, a kicsik elteltek a süteményekkel, nem állítottam le őket délután, de egy keveset azért ők is ettek.

***

Milyen sokat írtam augusztusban, nem is értem. Nagy lendülettel, a rettenet ellen. Volt, hogy napi ötöt. Ami kiömlött, kiömlött. És vegyesek ezek nagyon. Úgy értem, nincsenek mind jól megírva.

Most meg elnémultam. Tele vagyok vázlatokkal, és nem érzem, hogy elég, hogy jó, fontos, komoly egy-egy téma, gondolat, mondat. Hogy ezt akarom-e. Hogy ez méltó-e, pontos-e, hogy erre szüksége van-e az olvasónak. És elágazom, fölöslegesen személyes részleteket írok bele, törlök sokat.

És inkább félbehagyom, mert olvasom magam. Keresem a nyomait, hogyan alakult János betegsége, mit éreztem, gondoltam az elején, közepén. Ez védett bejegyzés: így kezdődött, erősen és őszintén. “Csak én bírhatom, ami ezzel jár, az elképzelt valaki nem. Most én vagyok. Én bírom, avagy nem. Gyarló vagyok.” Ennek a bátorsága a vigasz most. Mert amúgy: ó, ha csak egy napra, órára visszajönnél. Én olyan jó lennék, én téged semmiért… Hát igen. És valószínűleg tényleg nem. Nem is volna miért. Mert visszajönni egy angyal jönne vissza, fénylő, csupa szeretet. Akinek mindegy a mosatlan.

Én már úgy megszoktam, voltaképpen már nyár óta megszoktam, hogy mindent, ami intéznivaló, gyerek, lakás, pénzügy, sors, én átlátom, és döntök. Én csinálom, nem egyeztetek, nem lehet. És ennek az öntudatát is. És azt is, a magányt, míg élt, akkor is, hogy nincs ott az erős, szeretetteli másik, aki elismer és örül nekem, és kiveszi a kezemből.

Volt-e ilyen valaha?

Igen, volt, ilyen volt, sokszor volt, néha volt. Nem csak az, pedig az is sokszor, hogy átlátom, döntök, mert ő nem látja át és nem dönt.

Szóval velünk olyasmik történtek, hogy én kényszerűen nagyon megerősödtem, észreveszem, átlátom, eldöntöm, megvívom. És kényes vagyok erre. Nem kérek tanácsot.

Ilyesmiről fogok írni a következő két bejegyzésben. Milyenné váltam én és miért (eltorzultam-e?), a kapcsolatunk, meg a külvilág.

13 thoughts on “karácsony van

  1. Szeretek blogokat olvasni. Sokkal emberibbek és hitelesebbek mint bármilyen más írott dolgok. Az embert tükrözik, akik írják. Akik megéltek, átéltek valamit és azt megosszák, hogy belőle mások okuljanak, vagy ha nem más, vigaszt merítsenek, hogy nem a legelveszettebb emberek a világon. Van aki rosszabbul is járt. Az embert pizsamásan szeretem megismerni, házi ruhájában, nem kikenve, kifenve, alakoskodva, illemkedve. Ilyen a te blogod is: hiteles. Szeretem olvasni.
    További ünnepléseket, szeretettel…Attila.

    Kedvelés

  2. nagyon várom! én is hasonlóan, és folyton küzdök, hogy ne így legyen, aztán meg gondolkodom: lehet, h én vagyok ilyen, és igazából megtaláltam az ehhez megfelelő partnert? Vagy a partner egyéb kívánt elsőszámú tulajdonságai szinte kizárják azt a praktikusságot, átlátást, előre gondolkodást, amit én képviselek (vagy hajlandó vagyok képviselni, cserébe a “művésztért”, amit a partnertől kapok). “Művészet”: spontaneitás, alkotás, vidámság, mindig az éppen adott pillanatban élés, rugalmasság, éneklés, humor.
    Namármost én is tudok ám olyan lenni, vagyok is sokszor, de kevesebbszer, mint szeretném, és úgy érzem, hogy ennek az az oka, hogy az élet gykorlati menedzselése rám van lőcsolve, mert ő megteheti, h béna hozzá, én meg nem. Közben pedig tényleg béna hozzá, és nélkülem prímán tudná nélkülözni mindazt a szervezettséget, amit én képviselek. Persze bosszantó meg drága is visszakapcsoltatni a villanyszolgáltatást, háromszor is visszabaktatni a boltba, mert mindig kimarad vmi, de közben ő úgyis “máshol jár” 😀 Tehát a szervezettség elsősorban nekem kell.. De a “művészet” is..

    Kedvelés

  3. Nem baj, hogy nincs karácsony a blogban. Amennyi meg van, az pont elég, mert megvolt és pont olyan volt amilyenre szükségetek volt. Békés. Ennél nincs fontosabb.
    Várom, várjuk a folytatást. Sokat gondolok rád és jó olvasni, hogy helyen vannak a dolgok, hogy működik minden. Szeretettel ölellek!

    Kedvelés

  4. Igen, és az ajándékok: semmi elektronikus, semmi ruha, kevés, igényes, nem kompenzálunk.

    Jakabnak LEGO kukásautó, a nagyfiam örömmel szereli össze.
    Járművek, két darabból álló összerakó, baba-puzzle, mindegyik darus, markolós, létrás stb. Nem tudom, mitől lett járműmániás.

    Lány: lila tündérszárny, a beszerzésben, minthogy napokig hányt karácsony előtt, segítséget kértem. Varázspálca is.

    Szép dobozban diafilmek és állatkert: szurikáta, mókus, panda, nyúl, őz.

    A nagy sütött az apjáéknál sok mézeskalácsot. A kicsiknek beszerzett szappanbuborék-utántöltőt. Vett nekem egy vattapamacs-adagolót, ami egy tasak, rajta egy nyuszi, és a farka a vatta, mindig új nő, ha kiszedem.

    a bal oldali, csak narancssárga szegéllyel

    Meg két könyv a gyászról, magamnak (Verena Kast, Singer Magdolna).

    A gyerekek kaptak sok könyvet, Graffaló, Foxwood, számolós, Heidi, a nagy Békés Pált. És ő még egy piniokkiós hegyezőt (a ceruza az orr), meg ilyen partikellék-dizájnpoharakat, ő a születésnapján nemrég kiörömködte magát egyébként.

    A háztartás kapott damasztabroszt, új tányérokat meg sok új karácsonyfadíszt. Fő díszeink ajándék habcsókok, hála!

    Ti mit, kinek, és nektek?

    Kedvelés

  5. A férjemtől 80 színű szemfestéket és 20 színű rúzst kaptam. 🙂 Csak kicsit festem magam, de örültem neki, meglepetés volt. Azt mondja a nagyobbik fiam: jó lesz a maszkabálra. 🙂
    Az utóbbi időben olyan lomposnak, ápolatlannak érzem magam, és ez valahogy a nőnek szólt, remélem, semmilyen célzattal. Mi ruhát is ajándékoztunk, valahogy jól esik beleöltözni az ünnep alatt.

    Kedvelés

  6. Nekem a legnagyobb öröm az ajándékozásban, hogy a 2 nagyobbik gyerekem(10 és 12) igyekezett mindenkinek valami személyre szabott aprósággal kedveskedni, és ez nagyon is jól sikerült.
    A vattapamacsos adagoló haláli 😀

    Kedvelés

  7. A fiamnak egy nagy hajós lego -imádja a legot-. Magunknak nem is tudom…tele a hűtő, meleg van a házban, csend, nyugalom, lobog a kandallóban a tűz, még lemegyek dolgozni a műhelybe…mindig is szerettem az amerikai álmot: ház, kocsi, tele hitellel, …álmom megvalósult…

    Kedvelés

  8. Gyerekeknek mind csupa elektromos : kávéfőző, kenyérpirító, vízforraló, hajsütővas, botmixer,
    meg némi aszalt szilva, tea, csoki, apróság.
    Nekünk a gyerekektől pia és könyv rendszerint : márkás nemzetközi tömény szesz ( melyik honnan jön éppen haza a nagyvilágból…) Weiszer Alinda Ráadás (ami a Zárórából kimaradt, mert nem adott tévés interjút az alany, sokak között pl. Geréb Ágnes – apropó, épp a múlt héten fedeztem fel, hogy a Záróra adásai szép rendben fenn vannak a youtube-on !!!), meg Frei két könyve, és Petőfi életének utolsó órái…
    Magunk között Apának 140 ezerért 35 l-es réz pálinkafőző, nekem semmi. De én évközben mindig mindent megkapok, amit csak akarok – igaz ő is, és én nem sokmindent kívánok. Most mondjuk épp esz a fene egy kétsúlyos ónémet falióráért, ami 90 a vaterán és iszonyú szép 🙂 Majd meglátjuk.

    Kedvelés

  9. Meg csak jo egy honapja olvaslak.. Most rovid leszek, telefonon irok, nem tudok ekezettel. Ismeretlenul is egyutterzesem! Karacsony.. En az iden legszivesebben 23-an elaludtam volna, aztan vmikor januar elejen, mikor visszaall az elet a normalis kerekvagasba, akkor felebrednek.. De persze nem lehet. Valofelben vagyunk, van egy 7 es fel eves kislanyunk. Szoval ezert menekulnek es ezert nem lehet.. Varom mindig az irasaid, olvasok visszafele is: inspiralo, tartalmas. Gondolatban mar sokszor hozzaszoltam:)

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.