keserű vagy

Keserű vagyok, tehát nem lehet igazam — ez merült fel itt nemrég az egyik téma kapcsán a hozzászólásokban, de már régebben is, fórumon és valódi beszélgetésekben. Hiszen azt várják, hogy ha annyira hajtogatom a magamét, akkor életem igazolja nézeteim helyességét. Ha nem tetszem, ha nem vagyok hepi, nem lehet igazam. Valamint grafomán is vagyok.

Sokat gondolkodtam ezen. Hogy ami nekik keserűségnek tűnik, az nekem a létezés alapfeltétele, a szétnézés csalás nélkül, könnyedén. Hogy talán kényelmetlenek ezek az igazságok nekik. Meg hogy nem megy át az, amikor csak azon elmélkedem, mi az, ami biztosan nem működik, vagy miért nem működnek a dolgok — azt hiszik, mindent leszólok.

Mi ez az általános követelmény — talán evolúciós alapja van ennek is? –, hogy a mosolygós, sugárzó embereknek hiszünk csak? Akire hasonlítani szeretnénk, annak elfogadjuk a véleményét, receptként. Arra hallgatunk, aki szép, optimista, sikeres. Ezért is olyan szép Rubint Réka. Tudja a titkot, és meg is valósítja a maga életében. Müller Péter nem szép, de ő híres, filozofálni és szeretni ráncos arccal is lehet. A lúzereknek nem lehet igazuk.

Pedig hát mi köze a mondandójuk igazságtartalmának ahhoz, hogy milyenek az életben? A kalóriabevitel és -felhasználás összefüggése akkor is kemény tény, ha én speciel kövér vagyok.

Ha igaza lenne, akkor megvalósítaná a saját életében is! Csak akkor hiteles!

Mit is? Hiszen nem csak a saját életemet közvetlenül érintő ügyekben nyilatkozom meg. És főleg nem csodarecepteket kínálok, pedig gyakran ez az olvasói várakozás. Esetleg csak megfigyeléseket írok, mindenféléről. És felidegesít, ha nincsenek valódi érvek, ha valaki nyilvánvalóan megsértve csak fanyalogni jön.

Miért ne lehetne véleménye, észrevétele a férfiakról egy leszbikusnak, miért ne írhatnánk olyasmiről, amit nem éltünk meg, vagy tarthatnánk jónak egy eszmét, akkor is, ha belebuktunk a megvalósításba? Lehet, hogy nehéz kiszállni a kocsiból, talán nehéz belátnunk, hogy el fog fogyni az olaj, de el fog fogyni, ez biztos. A boldogságról is lehet gondolatunk, ha mi magunk boldogtalanok vagyunk, sőt, épp azért, annál inkább. Miért várják vajon sokan, hogy a vélemény, meglátás egyben tanács és módszer is legyen?

Ez a “hiteles forrás”-képzet hasonlít az érvelési hibák közül a tekintélyre való hivatkozásra, másrészt a “vizet prédikál” problémára, és kapcsolódik ehhez “a környezetvédők: cserjék” hazug logikája is. Valamint kedvencünk, a “te most érzékenyebb vagy, azért reagálsz így”. Erről már tíz éve is gyanítottam, hogy kamu, elhallgattatási kísérlet.

Aztán itt van még az, hogy ők, akik engem azzal vádoltak, hogy keserű vagyok, és ezért igazam sem lehet (“a hiba az én készülékemben van”), nem is ismernek engem. A leírt gondolatokból köveztetnek arra, hogy én milyen lehetek. Ilyen békétlen, kötekedő fajta. Ők látnak engem keserűnek, mert ismeretlen számukra ez a gondolkodásmód, talán a témák is: minek mindig a rosszra koncentrálni. Esetleg az ő ismerős gondolataikhoz képest ezek a mondatok felkavaróak, riasztóak, és ebből következtetnek vissza, talán kapva kapva (!!! de szép) a traumákon, nehéz történeteken, hogy ilyet csak olyasvalaki mondhat, aki boldogtalan. Pedig hát nem az a meglett ember, aki megúszta, hanem aki szembe mert nézni vele, lement az aljáig.

Innen a blogról egyébként nagyon is kiderül, hogy milyen életet élek, és hogy ez az élet nem puszta szerencse, hanem jelentős részben a tudatosságom, erőfeszítéseim eredménye. De ez az én utam, nem általános módszer. Gondolkodni, szétnézni mindenesetre érdemes és örömteli is.

Nekem újságíróagyam van, ami azt jelenti, hogy minden érdekel, nem csak az, ami engem is közvetlenül érint. Mindenfélét megfigyelek, összeszedek, összefüggéseket keresek, szeretek gondolkodni. Itt a blogon már érzem, hogy ez működik, és nem kell magyarázkodnom.

Másrészt meg forradalmár alkat vagyok, az, aki kimondja, hogy meztelen a király. Ezzel sincs mit csinálni, erős vízióim vannak, és dübörög bennem, hogy az nem lehet, hogy… Érthető, hogy nem komál mindenki, a királyok és udvari szabók biztosan nem.

No, nem is magyarázom tovább, hogy de, én a kemény szavaim ellenére igenis boldog vagyok, mert ez nevetséges, meg amúgy is, hol így, hol úgy — magam teremtettem, mégsem akarok ennek a “virágos teraszon narancssárga Benetton-cuccokban töltőtollal ír levelet” idillnek a foglya lenni. Most például tompa türkizkék ez (igaz, selyemből): egészen letaglóz, mennyire nem tehetek semmit azért, hogy a férjem jobban legyen. Akármit főzök, akármennyi segítséget kapok, akármilyen csodadoktorhoz megyünk, nagyon kemény, ahogy szenved, és elfogyott az erőm, és siratom a régi életünket, amikor még ő is képes volt arra, hogy impulzusokat vigyen az együttlétekbe.

De ettől még a boldogság nem lesz rózsaszín, és óva intenék mindenkit, hogy elhiggyen olyasmit, ami csak harmonikus, traumamentes, jóléti állapotok között működik, ami behunyt szemmel élvezhető, és ami nem ás le a mélyekig.

9 thoughts on “keserű vagy

  1. A szembenézés annak keserűség, aki nem akar szembenézni. Az önvilàgàmítás szerintem nem a boldogsàg ùtja. Menekülőùtvonal. Pl. nekem nem. Pepìn bàcsinak igen?

    Kedvelés

  2. Én nem látlak téged keserűnek, sőt : kiegyensúlyozottnak látlak, ha nem is kifejezetten boldognak, ami jelen helyzetedben, (ami azt hiszem, úgy summázható, hogy a férjed, két kicsi gyermeked apja súlyos beteg), szerintem valami kész csoda !
    Úgyhogy ne higgy a fanyalgóknak.
    Amúgy sem az a feladatod, hogy derűt sugározz másokra, ugyan már, hát te nem bohóc vagy. (Sajnos a szerethetőnek ítélt nőktől sokszor várnak el ilyen eszement dolgokat.)

    Kedvelés

  3. Remek írás,egyértelmű,nyílt,világos.Mint az összes többi.Mindenki azt érez ki a sorokból amit akar.Nem kell az ilyen “véleményekkel” foglalkozni,az ártó,romboló embereket el kell távolítani az útból.Vagy hagyni,had rágja meg az írásod,mint kutya a csontot.
    Sokszor ámulattal olvasom azokat az írásaidat,aminek nem személyes tapasztalat az alapja.Nem baj ha minden érdekel,ha kutatsz,keresel,mélyre ásol és megírod.Sőt.Jó.Nagyon jó.Sokoldalú vagy,egyéni.Épp ezért.

    Kedvelés

  4. Épp ma beszélgettünk egy barátnőmmel erről, ő megkérdezte, szerintem miért érez dühöt olyan helyzetekkel kapcsolatban, amik közvetlenül nem is érintik (pl. hogy egyesek önzően elvesznek másoktól dolgokat vagy lerabolják a közös erőforrásokat), és én erre azt mondtam, hogy azért mert te szociálisan érzékeny vagy és empatizálsz azokkal az emberekkel, akiket viszont közvetlenül érint. Innen már csak egy lépés annak felismerése, hogy ami engem közvetlenül nem érint, az lehet, hogy közvetve igen. Gyakrabban is, mint gondolnánk. A düh szerintem ilyen helyzetekben normális és kívánatos, motorja az egyéni és a társadalmi szintű változásoknak, felelősségvállalásnak. Jó, ha tudunk róla beszélni.

    Kedvelés

  5. Nekem nem tűnsz keserűnek. Dühösnek, meg felháborodottnak, meg ironikusnak, meg sok másnak igen, de keserűnek nem.
    Én pont a sokszínűség miatt szeretem az írásaidat, illetve mert elgondolkodtatnak, olyan dolgokra világítasz rá, amik magamtól nem jutnának eszembe/nem venném észre. Például. áldozathibáztató magatartás, sokat segített egy-egy bejegyzésed abban, hogy mi az amit ne mondjak még véletlenül se valakinek, aki padlón van, illetve abban, hogy amennyire tudok mindig próbáljak a dolgok mögé is nézni.

    Kedvelés

  6. Én sem érezlek keserűnek.
    Dühítő, amikor írsz valamit, és azt nem úgy értik, ahogy írtad. Amikor a saját frusztrációikat teszik bele, és aszerint olvasnak, átfordítják a maguk kényére. (pont ilyen helyzetbe kerültem mostanság én is egy cikkemmel, értetlenül széttárom a karomat, mit tudok mást tenni, nem lehet minden cikkem mellé egy dupla hosszú magyarázó-értelmező szöveget írni :S )

    Kedvelés

  7. Visszajelzés: Ha (újság)íróagyad van « Eszter's Offtopic

  8. Sok jót írtál, el lehet gondolkozni rajta, s ez fontos. Az indulat véleményem szerint a dolgok indításához jó, később inkább romboló. A csendes nyitott szemlélődéssel is sok dolgot meglehet ismerni. Fontos az odafigyelés és nem mások elvárásait automatikusan követni. Nincs írói gyakorlatom (nem ez a szakmám) hiszek a gondolat és érzés erejében, mely alkothat értéket.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.