Ma, édes Istenem, ma odafigyelek. Ma örömemet lelem bennük, leülök melléjük reggelizni, ma elefánt alakú lesz a sajtszelet. Ma megkérdezem, mit vennének fel szívesen. Ma meleg zokniban is lehet lenni, felmosom rendesen a konyhát. Ma nem takarítok kényszeresen. Ma nem ülök órákig a gép előtt, ma nem mondom, hogy most nem állok fel, ma együtt teregetünk, és énekelni fogok közben. Ma nem tekintem támadásnak a kéréseiket, nem az lesz a végső érv, hogy ne hisztizz, nem fogom azt érezni, hogy rajtam vihognak. Ma nem adok nekik kölesgolyót, és akkor nincs mit széttaposni, ma nem negyedórával később érkezem és veszem észre az őskáoszt. Ma nem csokival kecsegtetem őket, hogy egyék meg a zöldborsót. Ma nem vázolom fel annak a szörnyű lehetőségét, hogy kikészülök, és akkor anyukájuk sem lesz. Ma társasjátékozunk, salátát ebédelünk meg halat, diafilmet nézünk, kekszet sütünk, mondókázunk, mesekönyvet írunk együtt, sárkányt eregetünk. Ma kirándulunk az erdőben, nem fogom unni, nem fognak fázni, visszük a kutyát is. Ma fél nyolckor kiveszem őket a kádból, ma feltörlöm a kipacsált vizet szó nélkül, nem váratom az egyiket, amíg ölemben a vizes másikkal elolvasom a kommenteket, ma türelmesebb leszek a fogmosáskor, ma időben és ráérősen kezdem a mesét, ma nem pörög túl a kicsi, előbb vihogva, aztán hisztérikusan sírva. Ma nem berregteti a fülembe a legó rendőrmotorját, amikor már aludnék, ma nem szólok rá egyre ingerültebben… ma egészen biztosan nem vágom falhoz, mert tegnap már a falhoz vágtam. Holnap veszek egy új rendőrmotort.
csak az olvassa. én szóltam
sugárzó, szépséges május!
csak az olvassa. én szóltam 
Jaj, köszönöm!
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
bocsanat, irok is, csak valami miatt ez elment. nagyon talalo, tetszik! es ugy sajnalom, hogy mi mar kifele jovunk ebbol. 🙂
KedvelésKedvelés
ha ezt most nem olvastam volna, kiborulva sírnék
most csak sírok 🙂
KedvelésKedvelés
Örülök 😀
KedvelésKedvelés
nekem is sokszor indul ugy a nap, hogy na majd ma..vagy vegzodik ugy hogy ok, ma nem ment , de majd holnap. es akkor erot veszek magamon es tenyleg sikerul..nagyjabol 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem csak annyi kellett, hogy délelőtt tényleg nem kapcsoltam be a gépet, egy kicsit próbáltam még a duplódobálás mellett is aludni, nem pisilt be senki, reggeliztünk, kivittem a kutyát, aztán gyengéden felöltöztettem őket, ültem a teraszon, ők motoroztak, én olvastam, és ettünk egy kis csokit. Harmónia volt. Most szomszédasszonynál, én meg rohanok a kórházba. Délután nem tudom, mi lesz, de nem vonulhatok ki ennyire az életükből, mert egyre súlyosabb, és válságtünetek vannak: a kicsi rombol, kajagyaláz, a nagy sírós lett, még ki se mondta, mit szeretne, már sír.
KedvelésKedvelés
nekem az is bevalik,hogy akkor most fel orat csak veluk foglalkozom. nem reagalok mobilra, szamitogepre, semmire, ranezek az orara hogy tenyleg fel ora legyen a fel ora. persze tobb lehet csak kevesebb nem. nagyon sokszor azon veszem eszre magam hogy 5 perc utan megunok veluk festeni, vagy legozni, vagy akarmizni. es persze nem is kell nekem ott ulni veluk vegig, bar az enyemek meg kicsik (3.5ev es 15ho) de azt is eszrevettem hogy hajlamos vagyok arra hogy olyan mintha veluk foglalkoznek, kozben pedig nem oda figyelek. pl azt is bevezettem hogy amikor mindketto otthon van velem delutan, akkor nem probalok meg ugyintezni, takaritani, semmi ilyesmit mert ugysem tudom megcsinalni ugy ahogy en szeretnem es attol ideges leszek es persze ettol ok is azok lesznek. ha napi 3-4szer sikerul fel orat veluk foglalkoznom, ugy hogy csak veluk, azzal mar nagyon elegedett vagyok. es nalunk az is nagyon bevalt hogy van anyaido. a batyamnal akinel 4 gyerek van, ez ugy mukodik hogy megvan melyik nap ki van anyaval, ovi, iskola utan. es akkor mehet anyuval boltba, vagy kavezni, es anyu csak az ove. es mondjuk minden hetfo az o anya napja. en zsinagogaba jarok Lisaval kettesben, regebben uszodaba jartunk, es probalom elvinni hetente legalabb egyszer bevasarolni is. amikor csak o es en, es az program, nem rohanas. akkor o keresheti meg a repat es megvarom amig megszamolja hogy 4 darab kell a kosarba, majd elindulunk egyutt karfiolt keresni. es kozben elmodnom mennyire szeretek vele vasarolni, milyen oriasi segitseg o nekem, es nagyon jo vele maszkalni.
KedvelésKedvelés
Én ma nem voltam jó és tegnap sem, mert kiabálok és csapkodok, mert beletiprok a lányom lelkébe, de Úristen! segítsen valaki! Mit lehet kezdeni egy kiskamasszal, akit más nem érdekel, csak a haja, mert miatta keltettem a másik hármat is hajnalban, hogy elvihessem a (számomra gyomorforgató) táncversenyre, és kabátban állunk és sülünk, ő meg a haját fésüli és én feladom, nem bírom, miért önző dögök néha meg vérszívó piócák, amikor én a lelkemet is…
Aludni kéne… és akkor jobb anya lennék talán, nem vágynék vonatra ülni és menni akárhová, kis faluba, nagyvárosba…egyedül.
KedvelésKedvelés
nekem meg csak egy van, és van segítségem is… Na jó, az apja külföldön, már egy hónapja és még egy hónapig, van mentségem (mentség-e? kell-e?) de pont ma vesztettem el a türelmem… vagy ő? hogy szeretnék hajat mosni, úgy hogy ne csüngjön rajtam, hogy szeretnék egyedül pisilni, megcsinálni a gyümölcsét, elmosogatni, leülni a gép elé. És azt is tudom, hogy ha felveszem és várok, vagy lekuporodom vele a földre, mutatok neki valami játékot, és játszunk kicsit együtt, akkor egyszercsak úgyis kibontakozik és elfoglalja magát, egy ideig, pár percig, addig csinálhatom a magamét, de nem megy mindig…
KedvelésKedvelés
Köszönöm, köszönöm! Imádom az egészet, de ez a mondat most a kedvencem:: “Ma nem vázolom fel annak a szörnyű lehetőségét, hogy kikészülök, és akkor anyukájuk sem lesz.”
Pedig ma tökéletes napunk van eddig 🙂
KedvelésKedvelés
esküszöm minden reggelt így kezdek, 40% hogy még reggel 9 kor kiborulok, 30 hogy 12 re altatâsra, és maradék az esti férjnek jutó ha egész nap überügyes és legózó anya vtam.brrr
KedvelésKedvelés
Húúúúú, köszönöm, hogy vagy, hogy vagytok, hogy vagyunk és hogy ilyenek 🙂 He-he , ma pont sikerült…pizzasütés, összebújva olvasás, dumcsi és mindhárom lelkesen kezdte és fejezte be a napot…és én is csak most ültem gép elé, de nem ez az általános a hétköznapokban.
KedvelésKedvelés
Én, az anyák gyöngye, minden napot úgy kezdek, hogy fogadkozom, ma tényleg legalább 3 x 5 percet aktívan játszom az egyévesemmel, de még ez sem szokott összejönni a nagy jövés-menésben. Még szerencse, hogy békésen elszöszmötöl egész nap, de gondolom ez nem lesz mindig így.
KedvelésKedvelés
ha ràjönnék, hogyan lehetek jò holnap, ìgérném, hogy az leszek. olyan megnyugtatò lehet ismerni a disszonancia okàt. de most csak azt làtom, nem elég/jò ahogyan és amit tudok adni.
KedvelésKedvelés
Akkor vagy jó anya, ha elégedett vagy magaddal, aminek az ára rengeteg önzésnek tűnő luxus, például szabadidő, örömek, normális ruhák, kaják. Ha nem vagy örök deficitben, minden könnyebb.
KedvelésKedvelés
egyetertek. egeszsegesen ez mukodott is (megvolt az onzo ed idobeli luxus:-). most mas a helyzetunk, egyensulyozom, tobbet szeretne, jobbat es en nem tudom ezt adni, mert atirta kicsit az elet az ereti firgatokonyvet. nincs az elteto feltolto onzo luxus es a vele toltott ido is kevesse minosegi. ertem en , csak epp meg nem latom a megoldast. es sehol nem talalok szakirodalmat hat-het eves kiskamaszokrol.
KedvelésKedvelés
Jaj drága ez most nagyon jókor,nagyon jó helyen.Teljesen ki vagyok borulva,csapkodok,ordítok-nem feltétlen a gyerekekkel-morgok mindenért.Ők meg-jaj-jönnek oda,hogy “ölelés anya”,és én meg egy rohadt dög vagyok….
KedvelésKedvelés
Nem volt célom, hogy a bűntudatot erősítsem, azért a sárkányeregetésnél feltűnt biztos, mennyire önironikus is ez.
Megérkezett a legómotor, megyek érte.
KedvelésKedvelés
nem erősítetted:-) (szerintem)
KedvelésKedvelés
Hétfőn délután még eléggé el voltam maradva a munkámmal, hazajöttünk az óvodából, és mondom Marcinak, hogy játsszon egy kicsit, mert nem érek rá. Kiválasztott egy játékot, 1 perc 30 másodpercig játszott vele, aztán egy másikkal szintén. Aztán szorosan mellém állt, és mondogatta, hogy szeret. Aztán aranyosan megfogta a kezem, és mondta, de tényleg nagyon kedvesen, szeretettel, hogy ő csak így fogja a kezem. Most akkor hogyan mondjam neki, hogy ha fogod a kezem, akkor tuti nem tudok dolgozni. Végül hajnali fél háromra 98 %-ig elkészült a munka.
KedvelésKedvelés
ha nem vagyok deficitben, minden könnyebb…
olvasgatok régieket, így ezt (is)itt és most köszönöm!!!!
szabad csúnyán beszélni? én szoktam bocsánat, ez egyszerűen kva jó !
KedvelésKedvelés
Úgy örülök, ha felhozzátok!
És minden nap ilyen.
Én lazítanám nagyon a konvenciókat, jókor, jól nagyon is helyük van az erős szavaknak.
KedvelésKedvelés
Én így tettem tönkre pár hete egy mentőautót,amit utána vészes bűntudattal szereltem szét hogy újra összeillesszem a kis darabokat benne.Bevallom,nekem a bölcsi sokat segített most,kisebb a nyomás,alakíthatom a munkámat és türelmesebb vagyok abban a fájóan kevés 4 órában amit délután vele töltök.Nincs bűntudatom,rosszabb volt a napi 1 kiborulós üvöltés a végén.(nekem,mert ő magasról tesz rá).
KedvelésKedvelés
Tegnap nagyon jó voltam, ma már 6.45kor elvéreztem.
Mi volt a különbség? Tegnap 8 órát aludtam és reggel úgy készültem el, hogy a gyerek még aludt. Délután meg szabad levegőn voltunk, otthon csak vacsora, fürdés, alvás.
Ma előbb ébredt a gyerek, míg zuhanyoztam vinnyogva ugrált mellettem hogy be a akar jönni mellém. Be is jött, aztán a vizes pucér gyereket hajkurásztam körbe a lakásban, míg rá nem jöttem, hogy marhára elkések. Tükörbe se nézve, összetörten elrohantam, a vizes, pucér, vinnyogó gyereket az akkor ébredező apja kezébe nyomva. Az irodában vettem észre hogy a pulcsimon fogkrémfolt, a szemfestékem elkenve. A szuper az hogy mindenki késik, én meg csak várok.
De addig is iszom egy kávét.
KedvelésKedvelés
Sok erőt!
Én most, hogy elővettem újra ezt a rövidkét, megállapítottam, hogy nagyon is jó anya voltam (János kórházban haldoklott ekkor, teljesen egyedül voltam mindennel, három héttel e poszt után, itthon halt meg), azóta lement egy csomó bűntudat, elvárás, szorongés, a fő szempont lett, hogy én jól legyek, és igen, én megérdemlem. Ma már egyáltalán nem fogadkozom, ha nincs kedvem mintaanyáskodni, akkor nincs. Minden jobb, mint a “kéne, de nem bírok”.
Néha megszáll valami, akkor együtt jól vagyunk valami tevékenységben. De alapvetően a hátteret biztosítom. Nem is faggatom ki, hogy jaj, mi történt, nem tudok mindent, viszont mesélnek.
És nem szervezem meg helyettük az életet.
Igaz, azóta a kicsik is 8 meg 10 évesek lettek.
KedvelésKedvelés
És az ordítás miatt, ha mégis van (ritka), nem gyötröm magam. Tudják, mikor veszem elő, és hogy mit lehet tenni, hogy ne legyen. Előtte is didaktikusan elmondom.
Arra nagyon vigyázok, hogy mit mondok. Énképromboló, sértő, megalázó, visszavonhatatlan nem lehet.
KedvelésKedvelés
Amit te akkor végigvittél/viszel azóta is, az ordítással is emberfeletti teljesítmény.
Nekem kétszülős családban is nehéz elhatározni hogy ma jó legyek. A mintaanya olyan messze van tőlem, hogy már vágyni se tudok rá, nemhogy megcélozni. De ez van, én a bőrömből nem tudk kibújni, a gyerek majd feldolgozza felnőttként, hogy anya baromira nem tud babázni, meg ilyenek.
KedvelésKedvelés
Ó. Annyira megérint, ahogy ezt írod.
Kognitíve bennem is felmerül, amikor a kibélelt életű, kétoldali nagyszülős, autós, jómódú teljes családok néznek rám furán, hogy “ti nem tudjátok” (volt idő, amikor sajnáltak, segítettek, engem jelen állapotomban igen nehéz sajnálni, madarat lehet fogatni velem).
Én meg olyan magától értetődőnek érzem: nem lehetett mást tenni.
Hogy túléljünk.
Egy választás volt többnyire, és voltak áldott helyzetek, időszakok, amikor sikerült stressz nélkül, kedvesen, jól.
Dávid talán nem kapott az érzékenységére eleget, nem bírtam türelemmel. De élünk, és nem mutat egyikük sem tüneteket.
KedvelésKedvelés