belülről

az én vezérem József Attila

Van belső és van külső motiváció.

Az ember nem birka. Azért művelődünk, gondolkodunk, hogy szuverén döntéseket hozzunk. Az igazán hiteles emberek befelé figyelnek, nem érdekli őket a környezet ítélete, sem a társadalmi normák, mert belső iránytűjük mindig pontosan eligazítja őket. Nekem például nincs tévém. Bővebben…

magyarázkodik

kedves olvasóimnak

Egész életünkben magyarázkodunk. Mi nők. Kamaszként. Az egyetemen. Anyaként. Negyvenöt évesen. Másokra pillogunk és szorongunk. Látszatot keltünk. Viszonyítunk. Marcangolunk. Azt hisszük, másoknak más. Halk nevetést hallunk. Bővebben…

mire volt ez jó?

A fősodor is érdekes volt, de a hordalék!

Ebbe én most beleálltam. Nagyon tanulságos volt.

Egyrészt — ez a fősodor –: megfigyelek. Minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő. Ezúttal nemcsak emberileg tanulságos, rendkívül szórakoztató is. Íróként és emberként figyelek. És hát nyelvileg!, trambulinon ugrál bennem papírsüveggel a fején Parti Nagy Lajos. Bővebben…

elemi kíváncsiság

2013. decemberi bejegyzés

Elemi és olthatatlan és szerteágazó. Mindig is az volt, és egyre inkább. Szerencsére az írás és némi lektorálás főfoglalkozásom lehet, és nem köti le időmet, tereli el a figyelmemet más.

Rengeteg e-mailt és üzenetet kaptam az elmúlt napokban, köszönöm. Bővebben…

mint valami vakság

Csak belealudtam tegnap a gyerekaltatásba! Itt várt pedig a háromnegyed bejegyzés, a fejemben meg a további mondatok. Nyolckor ébredtem. Cuki volt egyébként a bújásuk, olyan mézízű. Hanyatt fekve diafilm. Hogy lehet kitisztítani a diavetítő lencséjét?

Egy gyakori félreértést oszlatnék el: Bővebben…

hogy s mint

Csak úgy mesélek most az életünkről, jó? A megrendítő novella elemzése meg a súlyos bejegyzések után ez jön logikusan.

Ma kora délelőtt Bővebben…

akkora szerelem volt

Emlékeztek, amikor még úgy tudtunk szerelmesnek lenni, mint az ágyú? De nem ám kölcsönösen. Az nem is érdekes.

Ragacsos a nyár, lassan fogy a frappé, a jég helyén vízfoltok a tejszínben. Írok, olvasom a régi naplóimat, turkálok az életemben: egy történetet keresek, amelyet elfelejtettem — egyszerűen nem tudom, mi lett azzal az emberrel. Bővebben…

a vetítővászon életem egén

Na, mondom, mi legyen csütörtökre a bejegyzés. Ma nem voltam itt intenzíven, ma jó anya voltam, meg regényt írtam. A Bovaryné olvasódik (és, Kati, íródik!!!), egy kicsit mosogattam is, csak meg ne ártson. A múzsám a blogszületésnap óta feltett lábbal koktélozik a hintaágyban. Aztán most valahogy eszembe jutott a vetítővászon. Ezt én sokat csináltam, azért ugrok rá.

Amikor nem bírtam el az életemet, vetítettem. Bővebben…

pozitívan gondolkodom

Nem mindegy, mivel töltjük meg a tudatunkat. Szép, lélekemelő dolgokkal szeretnék foglalkozni, mert a gondolatoknak hatalmuk van.

Ilyen kis finom, nőies dolgokat is olvasok. Bővebben…