Mivel a világ politikai és gazdasági centrumában az uralkodó eszme az inkluzivitás, én nem látom, hogy ti volnátok elnyomva.

Új szerző, tündenevű nemtudjukki, a SzabadNemen, e bátor, hiánypótló platformon:

https://szabadnem.444.hu/2023/03/25/ha-magyarorszagon-maradsz

A posztban lényegében Nadja Tolokonnyikova (így írjuk magyar helyesírással a nevét) Pussy Riot-aktivista könyvét idézi, aki Václav Havelt és Timothy Snydert idéz (sokszoros fordítással ferdül minden; igényes!), majd egy kicsit köríti helyi, cselekvésre buzdító gondolatokkal.

Így indít:

A hatalom bemantráztatta az emberekkel a plakátokon és egyéb médiumokban szereplő propagandaszövegeket, melyekben démonizált személyeket (Soros, menekültek, LMBTQ-emberek), fogalmakat (gender), egy várost (Brüsszel), és nemcsak elülteti a félelem magját, hanem elhiteti, hogy amit mond és megmutat, a létező legnagyobb fenyegetés.

Micsoda lenézés! Azok mind buták, megvezetettetek. A szerző bezzeg semmilyen agysásnak nem dőlt be, ő szuverén gondolkodó!…

És ez a vége:

Van-e értelme bármit tenni, ha alig változik valami? Tegyük fel, hogy nincs. Vagy képzeljük el, hogy soha nem is léteztek segítő és civilszervezetek. Vége, ennyi volt, nem is volt. Nincs mit tenni. Akkor ezt meg kellene mondani a roma gyerekeknek, akik az Igazgyöngybe járnak rajzolni, hogy többet nem mehetnek. A párkapcsolati erőszak túlélőinek, hogy már nincs olyan nőjogi vagy segítő szervezet, akikhez fordulhatnak. Vagy azoknak, aki épp most jönnek rá, hogy a szexuális orientációjuk, nemi identitásuk nem a társadalmi többséghez tartozik. A kilakoltatásra váró, hajléktalan élet elé nézőknek, hogy senkit sem érdekel a sorsuk. És a már hajléktalanná váltaké sem.  Nem volt egyetlen Pride sem. Nincsenek közösségek, ez a blog sincs, senki nem kapcsolódik senkihez. És még sorolhatnám…

Kiemelés tőlem. Micsoda ízléstelenség! Pár elkényeztetett, zavart, értelmiségi netező “rájön”, hogy ő ezt vagy azt érzi, így meg úgy élvezi/nem élvezi a szexet. Őket ezért senki nem üldözi, tele van velük a drukkermédia, ők a “bátrak” – a szerző a képzelt sérelmeiket a legkiszolgáltatottabbak, a hajléktalanok, kilakoltatottak, mélyszegény romák közé keveri.

A szerző premisszái:

1. Magyarországon üldözik a melegeket (stb.).

2. Ezt a kormánypárt, a diktatúra irányítja, hozza létre. Erős: Orbán. Gyenge: LMBT.

3. Agymosással hergelik a tudatlanokat.

4. Földi paradicsom, inkluzív mennyország lenne a pannon lanka Orbán nélkül!

Magyarországot én sivár purgatóriumnak mondanám (ez nem a legrosszabb! menny tán nincs is), de ennek Orbán és bebetonozottsága nem oka, hanem tünete. Ami viszont valóságos pokol, az például Nashville: ott a transzneműek a politikai sérelmeiket gyerekek lemészárlásával torolják meg. Ennek a borzalomnak az előzménye, hogy a nemváltók példátlan gyorsasággal kaptak plusz jogokat, elismerést, terepet. A létszámuk is robbant, az összes nyomorú perverz munkanélküli transznemű áldozatként vonul fel. Most akkor innen vond vissza a törvényeket, hajrá. (Hányszor mondják a magyar aktivisták, hogy mi még nem tartunk ott, majd ha lesz szélsőség, túlkapás, akkor foglalkoznak vele?)

Ahogy a nagy szabadlelkűek kussolnak a nashville-i esetről!

Ha a szerző megvizsgálná a premisszáját! Nem teszi, hiszen premissza. Hát mondom én.

Magyarországon semmiféle intézményes hátrány nem éri a melegeket. A hisztis, önös, nőnek beöltöző provokatőröket éri némi kritika, akik/mert… cikik. Soha semmilyen edukáció, fejlettség nem fogja lenyomni őket a torkokon. Messziről bűzlik, hogy zavaros, nem tiszta a szándékuk, a világ a fétisek kiélésének terepe.

A kommentelő itt összefoglalja, hogy a munkahelyeken minden a transznemű alkalmazott egója, sebzett lelke körül forog, és ezt nem komálják:

Manapság ott is legfeljebb pletykálni fognak a furákról, ahol archaikus, tradicionális a közeg, egymást lesik az emberek. Az ellenzéki sajtó évente két-három enyhe konfliktust tud előrángatni és felhabosítani. Nincsenek támadások, verések.

Az ellenérzést nem a kormány hergeli. Persze jól jön nekik, ha van mit forró üggyé tenni, de a passzív idegenkedés a másságtól itt minálunk eleve is megvan az emberekben. Ide születtél, haver. Nem ünnepelnének egy buzit a “bátorságáért” könnyes szemmel, ez nem az a hely. Valamennyire már elfogadóak, mert az idő halad: nem komoly botrány out melegként élni, de igazán nem érdekli ez a téma az átlagembert. Vállat von. (Ami fáj a Mónika-típusnak.)

Sehol egy nagy ügy! Aktivista berkekben viszont hatalmas a tolongás a bátor hős szerepéért. A tünde szerző ezt a Timothy Snyder-idézetet gondolja iránymutatatónak a magyar LMBT-aktivisták számára:

Beállni a sorba könnyű, valami mást csinálni viszont először furcsa érzés. De a kényelmetlenség nélkül nincs szabadság.

De hiszen a sor, az az LMBT-aktivisták sora, és nemhogy nem először, de repetitíven és halál unalmasan, ezredszer zsarolnak érzelmeket.

A már elnyert elfogadást a szivárványos aktivisták olykor erősen visszavetik. Épp ők! Döbbenet volt Homonnay Gergely története: lévén ellenzéki, agyonhallgatták vagy nyíltan hazudoztak a haláláról értelmes emberek is. (Merénylet!) Ezzel szemben Szájer lebukásakor, amely hasonló körülmények közt történt, a legliberálisabb, tanult balpesti újságírókról is kiderült, hogy durván homofóbok és szexnegatívak, álszentséget kiabálnak, de simán kiröhögik a másságot és a megszégyenülést (megalázott emberbe még egyet rúgni, az aztán az autentikus, balos cselekedet). Mit vártok akkor a kisvárosok népétől?

És fintorodj csak el a kikötözős, nőalázó bujálkodás (BDSM) terjedő propagandáján, rögtön te is szexnegatív, prűd, felvilágosulatlan, lefojtott leszel.

Ettől undorodik a többség, akit lekezelően megvezetettnek, butának állít be a SzabadNem írása. Pedig hát ők a választópolgárok. Az ő elfoigadáasukat akarjátok elnyerni. nem fog menni fensőbbrendűsködéssel.

Valóban vannak a Fidesznek ellenségképei, de rég elismerte, az alkotmányban is benne van a melegek egyenlősége. Felnőtt ember éljen, ahogy akar, “nőként” akár, csak “a gyerekeinket hagyják békén”. Van Pride, biztonságban vagy, nem vernek meg ellentüntetők. Sétálhatsz kézenfogva, nem rúgnak ki, nem kell bujkálnod, akármilyen karriered lehet. Megjelentethetsz aktivista kiadványt. Ami nem lett továbbra sem: melegházasság, erről már írtam; amit “elvettek”, az a nem- és névváltoztatás bürokráciája, a fantáziák valósággá avatása. Azt csinálsz, amit akarsz: hülyén rád nem a Fidesz miatt néznek, hanem mert (ha) elviselhetetlen, önző, diszharmonikusan rút és buta vagy. Tehát a “transzfóbia” annyi, hogy az állam nem asszisztál adataid, neved megváltoztatásához, ezt nem kérheted, és a születési anyakönyvi bejegyzés utólagos megváltoztatását, a múlt eltörlését sem. De miért tenné?

És: nem szeretnénk indoktrinációt az iskolákba a nemváltásról. Én sem. Lapozz bele a tankönyve, megdermedsz:

Általában gyerektelen emigráltak, queer csodabogarak harsogják, hogy kéne az iskolákba a “hiteles információ”….

Nincs Magyarországon valódi (orosz, kínai, ugandai) homofóbia. Sweet point, mondja Maci, a pont jó hely a háborgásra: ez itt a periféria, ha meleg vagy, igazán nem üldöznek, de egy kicsit azért idegenkednek (nem a Fidesz miatt, hanem mindig is). Egy kicsi baj azért van, egy kicsit lehet kiabálni, egy kicsit kritizálnak is érte. De nem visz el a rendőr, nem fognak perbe. olcsón leszel hős. Viták vannak, de nem közösít ki a társadalom pusztán azért, mert a saját nemedet szereted, vagy mert ezt hangoztatod. Nem néznek rád görbén azért sem, ha nem házasodsz (ezzel minden harmadik ember így van). Egyébként ugyanolyan jogod van házasodni, élhetsz is együtt a szerelmeddel, mint bárki.

Enyhe (perifériára jellemző) ellenérzés van. A tündenevű szerint viszont diktatúra, elnyomás, börtön!

Most jön az igazi a turpisság:

A fejlett világban az uralkodó eszme az inkluzivitás, transzpátyolgatás. Ahol hatalom, erő, jólét van, ott hegemón eszme a woke-ság. Az emberek egyenlőek, a nemi identitásuktól és szexuális orientációjuktól függetlenül, ezt még a jobboldal sem akarja visszavonni. Nincs cáfolat.

Én nem sajnálom tőlük az egyenlőséget, nagyon is fejlett állapot, magam is vallom. De azt látni kell, hogy ott támogatják a szivárványt, ahol a gyarmatosítás halmozott fel több évszázad alatt véres, érdemtelen jólétet, ez ágyazott meg a kapitalizmusnak, liberális demokráciának, szólásszabadságnak. A mohó szabadpiac ugyanakkor ökológiai katasztrófát eredményezett a teljes világon (fokozottan a széleken, mert még ahhoz is van hatalmuk, hogy ne nekik kelljen a szennyezett tengert, a szeméthegyeket nézniük). Ott lesznek kövérek, tétlenek, magányosak és depressziósok az emberek, ott mészárolnak tömeg.

A szivárvány a hatalom ma. A hatalmasoktól jön és hatalmat ad. A centrumban államvallás az elfogadás, az önmegvalósítás, az emancipáció (ennek a nagy virágkor, az előző század utolsó negyede óta van már ellencsapása is, de ez másodlagos).

És erre a trendre ül rá a vigyorgó kapitalizmus, amely szereti, ha a fogyasztója kötöttségektől mentes, individuálisan dönt és ezáltal többet fogyaszt (utazik, divatozik, maga kedvére él, szórakozik). Az eszem is áru, egyben reklámszöveg: szivárványos csokikat, jelszavakat és sportcipőket dobnak piacra. A melegekről van szó minden filmben. Ez nem valami nagy vívmány, mert, mintha a feminizmust, a nyolcvanas-kilencvenes évek relatív nődominanciáját elunták volna, elsősorban homoszexuális férfiakról van szó. Újra és szinte kizárólag gazdag, független, ráérős, excentrikus férfiak vannak mindenhol, most épp nem popsztárként, hanem a szexualitásuk okán (hú, de utálom ezt a névutót, szerintem életemben másodszor írom le).

Ők az elnyomottak, értük írják itt a cikkeket, harcolnak az egyik napról másikra élő aktivista nők, esetleg valami Open Society ösztöndíjon, és holmi börtönüzenettel öntenek lelket a társaikba.

Soros ellen is hergel a Fidesz, Brüsszel ellen is – egyik sem elnyomott. A melegek sem. Ők hasonítanak magukhoz kisebb hatalmúakat.

Mi a centrumnak nem vagyunk részei, mi fél- (vagy egész) periféria vagyunk. Itt kevés a világlátott, nyitott, nyugis, elégedett ember és emiatt az elfogadás is: ez anyagi és kulturális kérdés. Könnyű hergelni. Identitásmizériáidat luxusnyafogásnak fogják tartani. Nem jössz divatba. Nem fognak félmillióan követni. Viszont nem is lövöldözik senki.

De felnőttként úgy élsz, ahogy akarsz, még itt is. Ha meleg vagy, vagy queer, vagy bármi csodabogár, a világ hegemón eszméje és a kapitalizmus áll mögötted. Így idézz kényszermunkatelepről szabadsághősöket.

(Egyébként a Pussy Riotot úri kedvében alapította egy kvázi oligarcha férfi. Sose kapták el, sose vitte vásárra a bőrét, és a létező legjobb reklámot csinálta a cicis csajokkal Putyinnak.)

Érdekes, ez a poszt, mert ezt is én írtam:

ők is léteznek

És az olvasó azt szereti, akkor “ért egyet”, ha én ékesen, cizelláltan, idézhetően erős tömörséggel azt írom meg, amit ő már előtte is gondolt. Nagyon ritka, hogy valaki elgondolkodik az érvelésen, formálódik, megváltoztatja a véleményét.