lejáratod a gyerek előtt

butabutabutabutabu!

Kiabálja Jakab.

A gyerekek okosak, Jakab is előbb mondta ki, mint én. Bővebben…

az hányszor volt már

, hogy egy férfi, nagy, híres, erős, kicsit zűrös, stólandrás, damuroland, az én elsőm, az én másodikam, Seal, Ribéry, mit tudom én

végre megtalálta a nőt, a tisztát, a szépet, akiért érdemes.

Vállalta is. Elvette. Sőt, annyira, hogy gyereke lett. Hiába, az igazi szerelem…! Nagy történet. A tanítványa volt. (Ennyire nagy.)

És Bővebben…

te miért nősültél? és még kettőszáznyolcvannégy kérdés

Kerested őt? Őt kerested? Vagy a nyakadba szakadt? Vagy csak úgy maradtál?

Már nagyon nem volt senki? Nagyon kellett végre valaki? Reménytelenül vágyakoztál évekig egy nagyon szép, nagyon méltó után, aki rád se nézett? Bővebben…

maguk sem tudják, mit akarnak

A hisztéria veszedelmes betegség, kötelezően kellene gyógyítani.
Csak nők kaphatják meg, és csak férfiak halnak bele.
Karinthy Frigyes

A nőnapi idézetek közül másoltam ki egy erre szakosodott blogon.

Bővebben…

feudális maradványok

Á, 2012 van, most nézem a naptárban. A közbeszéd különböző szintjein, tereiben azonban makacsul tartja magát néhány középkori nézet. Bővebben…

a szerető sorsa a soha

Most az a friss élményem, hogy egy olyan férfit, aki öt nővel feküdt le életében, viszont ebből három a felesége, nagyobb megvetés sújt, mint azt, aki harminc éve egyetlen házasságban él, és megfektetett ki tudja, hányat. Bővebben…

tanulj a férjedtől!

csakazolvassa, amint néha mégis tanácsokat ad

Ez a bejegyzés nem mindenkinek szól (például nekem sem, mert már végrehajtottam a benne foglaltakat), hanem egy jellegzetes csoportnak. A többieknek is érdekes lehet azért.

Nos, kiknek szól?

Azoknak, akik férjének “akkor is igaza van, ha leszakad az ég” — írja, és milyen pontosan, tavluk. Bővebben…

hát akkor maradunk

Most már sokadszorra merül fel, kommentekben és e-mailekben, hogy oké, értjük, mi a probléma, de jó, hogy megfogalmazod, sok-sok bejegyzés szól erről, a keressük a megoldást, a leszoktam rólad, az ebben a nagy egyenlőségben, a nekem nem lenne pofám, az amiért a nő nem…, a kedves férjem, a ne akard megváltoztatni, a mert az nekik is jó lenne. Tudjuk, hogy mi a gond.

De mi a megoldás?
Bővebben…

ne akard megváltoztatni!

Amit a kínlódó, kereső nők a leggyakrabban megkapnak ún. pszichológusoktól is:

Ne akarjuk a másikat megváltoztatni, nem fog sikerülni. Az ilyen próbálkozás eleve kudarcra van ítélve. Megváltoztatni kívülről nem lehet senkit, legfeljebb segíteni abban, ha ő változni akar.

Lássunk néhány példát, amelyben a nők tipikusan nagyon is meg akarják változtatni a partnerüket. Bővebben…

részint mindenkit megkúr

Voltam nála, NÁLA a kórházban, mesél, mesélek, ő másfél percet az infúzióról, főorvosról, kettőt egy frissen doktorált, cigány ápolónőről, akihez fogható ápolónő-tehetséggel még nem találkozott, és aki szakértője az ő betegségének; hármat arról, ami nincs, de majd lesz (ha megszavaztátok, hogy leírhatom a szót, leírom), tízet arról, amit olvasott.

Ezt vittem be neki, ezt olvasta. Ezt a részt meg fel.

…a magyar nemzeti hagyományok szerint, melyek centrumában a haza és az erkölcs áll, a magyar férfi, kisfiam, részint el nem múló hálával és tisztelettel gondol az ő édesanyjára, szintúgy hála és tisztelet és köszönet fűzi szerelmetes asszonyához, gyermekei és leányai anyjához, kihez a sírig hűséges, részint mindenkit megkúr, akit lehet, és akit nem lehet, nehogy aztán, ahogy az ősi hagyomány tartja, a kihagyott micsodákat (fecsegő csecsebecséket) a túlvilágon az orrára húzzák. Ebben az őszinte, termékeny feszültségben telik a magyar férfiélet, illetve telt, mert mára már ez a hagyomány is apró darabokra tört, megszűnt a kapcsolat a gyökerekkel, önmaga torzképévé vált a dadogó emlékezet, se a tiszteletben, se a félrekúrásban nincs következetesség, illetőleg a tiszteletben nincs következetesség, a félrekúrásban nincs tisztesség.

Innen idézem.

És ennek az írónak e könyvében a fülszövegen a neve áll, a portréja és hogy 1950-ben született. Semmi művészet.

Nekem ő a maximum. Mondatművész.

szabad monogámia

Ma is voltam bent a férjemnél, a kórházban, merthogy ő nagybeteg. Annyira jót beszéltünk erről, az édes kis titkok bejegyzés kapcsán, amit elmeséltem neki, bár ki is nyomtathattam volna, hogy házastársakként engedjük-e a másikat létezni, barátkozni, tetszeni, miért fontos ez.

Én például a virtuális térben létezem most: nagyon hízelgő visszajelzéseket is kapok a férfiolvasóimtól.

És ott ki tudtam mondani, hogy a nemengedés szükségképpen vezet merev, tetszhalott vagy gyötrődős, elkívánkozós állapothoz — végső soron kudarchoz. Bővebben…

a férjem verse

Lógok a blogon
(az én bloggeremnek)

Blogger lettem, e régi vágyam
beteljesült és rámtaláltam.
Írok éjente hajnalig,
jaj, nem bírok mást (csak alig),
jaj, csak ne hívjon férj, gyerek,
ülök a gépnél, úgy megyek.
Ülök a gépnél: blogolok,
érzem, ez végre én vagyok,
aki mindig lenni akartam,
szeretve csügg a világ rajtam,
mert mi nem vagyunk többé ketten,
egyek vagyunk e szerelemben.
Írom a blogot és ő ír engem,
egyre teljesebb enged lennem,
megnyit, felfedez, örül élnem,
megszüli rég túlhordott énem,
s követeli folytonos jussát,
az ujjak nem lehetnek lusták,
ha Jakab alszik, vagy tépve szop,
foggal, körömmel alkotok.
Tudom, írom, hogy függő lettem,
aki szeret, függővé tettem,
a gyermekzsivajt ágyba fojtják,
látom, ugrik az olvasottság.
És minden szó helyére csusszan
a gondolattal párhuzamban,
csak nézem: nincs erőlködés,
úgy vág az agyam, mint a kés,
a blogom mint a penge, vág
ébresztve alvók tudatát.
Csak az olvassa blogomat,
akit nem rettent gondolat,
aki magába nézni kész,
maga köré is látva néz.
Csak az olvassa blogomat,
ki tudja, önzetlenül ad,
dicsőség mézét gyűjti bár,
de célja, hogy társat talál,
tudja, miből támad remény:
ha több lélekben gyúl a fény,
s a növekvő számoszlopokban
egyre több lángocska lobban.

július 20. délután
Siesta sanatorium, 4. ép. C2, 3. sz.

(Mármost ő engem nagyon önzetlennek és afféle aktivistának lát: én leginkább nem másért, csak az jó hírért, névért, s az szép tisztességért írok, de a vers megható nagyon.)

édes kis titkok

Látom, hogy ezt újra sokan olvassátok. Van mondanivalóm erről szexmentesen is.

Megkívánják a nőket a férfiak időnként. A nős férfiak meg aztán különösen. Bővebben…

agresszív asszonyok 2. — a felújított változat

Anyáink generációjáról itt írtam, most lássuk az új típusú agresszív asszonyt.

Ennek a típusnak két altípusa van. Az első a bízva bízzál, a második a valamelyes.

A mai agresszív asszony mindkét típusa a párkapcsolatának lát neki úgy, mint a nagyanyja a befőzésnek. Látja, mi kéne bele, van elképzelése, utánanéz a recepteknek és kiszedi a belefőtt hangyát.

A férje meg a befőtt.
Bővebben…

kedves férjem!

Ha amúgy hagyományosan fel van osztva a feladatkör, te dolgozol és pénzt keresel, anya pedig gyerekezik és háztart, hát, ez lehet másképp is, de vegyük akkor így, szóval megvan kinek-kinek a maga szerepe, akkor

tedd már meg,

legyél szíves,
Bővebben…

agresszív asszonyok 1. — az oldtimer

Tehát az eredeti típus, anyáink, nagyanyáink generációjában.

Amikor arról folyik a szó, hogy milyen nehéz nőnek lenni, hogyan ássa alá a bizalmat a hímsovinizmus, mindig előkerül az ellenpélda a harsány, mindent szervező, mindenben döntő feleségekről. Hogy mennyire sok az ilyen nő, az egész család fél tőle, ő a hírközpont, és vidáman és energikusan dönt a kertrendezéstől az após temetéséig bármiről és nekik micsoda hatalmuk van. Avagy kifejezetten áskálódik, gonoszkodik, elnyom másokat. Az apjukjuk (-uk?) meg csak ül a tévé előtt, esetleg horgászni jár, csendesen elvan, nem mer lázadni, mosolyogva tűri a terrort, ki van herélve. Ez ismerős? A nő, aki folyton akar valamit, és a férfi, aki enged? Bővebben…

a csókolózás világnapja

Volt tegnap. A facebookon mindenki lelkesedett, hogy mindenképpen csókolózzunk azzal, akit szeretünk! Perverzek azzal, akit nem.

Én bevallom: nem csókolóztam.

Foghúzás, gyulladás, kínlódás — nem lehet. Érinthetetlen a sérült test.

Vagy mégsem? Hagyjuk a csókot, talán átáramlik a gyógyító erő, ha jól érintünk? És nem csak fogbaj van, van migrén, kimerültség, depresszió, gyermekágy is, amikor úgy érezzük, érinthetetlen a másik, sejtjük: nem lenne kedve.

Hányszor érintünk szexre nem kacsintva, szeretetből? Hogyan érintsük jól, gyógyítóan a másikat?

Megyek is.

és amiért a férfi nem, mert sokszor ő sem

De erről nem tudok annyit írni.

Igen, sok házasságban a férfi nem akarja, a férfi fáradt, a férfi húzza a száját a nő ötleteire. Szép szimmetrikus akkor a kínlódás? Én nagyon különböző okokat látok itt.
Bővebben…