Mi mindent ostromoltam én már itt? A kis középosztálybeli meg anyukás meg nőies rutinjainkat. Nem abszolút ellenzékként, csak kicsit megpiszkálandó, szempontfelvetésnek. Azzal a céllal, hogy az ember ne ideologizálja meg okvetlenül a szokásait. Bővebben…
Gömbölyű szilánkokra tört szélvédő a járdaszegély tövében, vastagon.
Kaliforniai paprikába éles kés hasít, bent visszhang. Levegő van-e benne vagy valami gáz? Bővebben…
FarkasViki vendégposztja.
“…itt élned, s halnod kell!”
— Nem. Sehol nem kell.
Sokat gondolkoztam, hogy mit jelent külföldön élni. Bővebben…
Annyit írtam már a testről! Ez az én testem. Lássuk most a pszichiátria, -ológia körébe tartozó kínjaimat, de legalábbis jellegzetességeket. Hordjuk össze — nektek mi van? Bővebben…
Gumiszoba vendégposztja.
Adéllal (aka Gumiszoba) két hete Gödöllőn beszélgettünk erről — megdöbbentem, hogy egy dohányos tud így is beszélni róla, nem csak önfelmentve, önigazolva. Én nagyon, nagyon haragszom rájuk, még most is, hogy már az állomásokon is tilos. Egyszer, valakié tetszett, meg a csókja is úgy. De mivel én soha egy szálat se, nem tudnék erről jól írni (mint ahogy nem tudnék a külföldi létről meg az örökbefogadásról sem igazán, csajok, írjátok meg, felteszem!).
Adél vendégposztja, címét maga Anton Pavlovics adta, csak ő nem úgy értette.
A dohányzásról írok most azoknak, akik dohányoznak és azoknak, akik nem. Bővebben…
Bringásahegyen vendégposztja.
1. szégyellem
Helyszín: elit környék parkja
Szereplők: Csongor, aki osztálytársam volt, és tíz éve nem láttam, a gyereke, és én.
— Az ott a fiad? Bővebben…
…az, mindenekelőtt, egyértelmű: ahogy a vérzésem is soha panasz, csak szépséges, jóleső áradás, hatalmas IGEN a gyerek várása, az egész terhesség is — nem, nem várandósság: aki nem érzi a teher szó archaikus szépségét és valóságát, aki azt hiszi, a várandósság szebb, azzal nem tudok mit kezdeni –, IGEN az arcom, a testem, érzeteim, a szülésem, a szoptatás, a hordozás és mindenem: IGEN az életre. Bővebben…
A megkönnyebbülés, hogy igen, ma van bejegyzés! Ugye? Akkor legyen úgy, hogy két napig szabadságon voltam. Mert mi van? Bővebben…
hát a blogíró is ember!
Jól vagyok. Túl mindenen, attól-annak ellenére-ahhoz képest: jól vagyok, igen, de hiszen tudjátok. Nem mondom többet. Éles minden falevél, amikor futom az erdőt, nemcsak megvan, jól is esik a tizenkettő. Hallom Jarrettben a tizenhatodokat és a kisujj moccanását, és orgazmusközeli állapotba kerülök a zsenialitás sodrásában. Bővebben…
Nem lehet folyton a blog, a korrektúra, a facebook előtt ülni. Még feküdni sem, kávéval sem, a teraszon sem.
Le ne előzzön a nyár! Irány a város. Bővebben…
Bambuszbiciklitől a létezésig mint olyanig. 2013. júliusi bejegyzés.
Tehát úgy biciklizel, hogy az egyik gyerek ülésben, a másik háton. Ez nem veszélyes? Bővebben…
Ma rövid, mert erős nap volt tegnap.
Hátamon Babadávid, Juli ülésben, és még a kutya, és tíz óra van. A Maros utca sarkán az éjjel-nappaliban nyomott viszkózruhás, majdnem csinos, későnegyvenes, nagyonszemüveges asszony lép hozzám.
Ne haragudjon, hogy megszólítom.
A lelkiismeretem miatt teszem, meg kell ezt mondanom. Bővebben…
Torkos: falánk, mohó, kajás, nagybélű, haspók, nagyétkű, szénhidrátfüggő. Ínyenc, gourmand, gourmet. Nassol, kóstolgat, csipeget. Kis kolbászkák körben, ahogy Eperjes Károly elbeszéli az ő rántottáját A turnéban. A szakács, a tolvaj, a feleség meg a szeretője. Kis János, Tragédia. Bővebben…
Ez is kattintásvadász cím persze, ma sem lesz szex. Bővebben…
Vendégposzt Esztertől.
“Ha lenne pasid, nem kerültél volna ilyen helyzetbe. Nem kéne ilyen magasra tenni a lécet” – szól a lényegre törő, frappáns komment a Facebookon Bővebben…
Megjöttünk, hm… megjöttünk Kolozsvárról, mert én bizony nem hagytam annyiban ezt a Nya bácsi-ügyet, és elvonatoztunk leghűbb színházi partneremmel, és megnéztük az — úgy tudtuk — utolsó előadást, Andrei Şerban Ványa bácsiját.
És elannyira nem késtem le a vonatot, hogy a 9.40-es indulás előtt, már negyedkor, de nem, sőt, tizennégykor ott voltam, de ezt nem számítják be a múltkoriba, megkérdeztem az információn, azt már nem lehet utólag ilyen átlagos időbenodaérés-átszámolással megváltoztatni.
Elannyira, ez jó szó.
Azt írja Péter, okos és építő kommentelő egyébként:
hoztam-vittem a gyerekeket bölcsibe, oviba, iskolába, és videóztam anyák napi ünnepségeken és évvégéken, és jártam tébolyítóan fárasztó és butácska szülői értekezletekre, részt vettem számos rém uncsi osztálykiránduláson miért is? Azért, mert úgy gondoltam és éreztem, hogy ez mind dolgom nekem, ha már megnősültem és gyerekeink vannak, ami ugye egyáltalában nem muszáj. A gyerekeim iránti szeretetből. Bővebben…
Néhány kép: majd ott lakunk a Szamosnál, megoldódik a színek és az Illy-kultusz rejtélye! Bővebben…
Jaj, olyan vagyok, mint egy paródia. Egy Szex és New York epizód szex nélkül, Budapesten. Én már ilyen sztár vagyok, vagy mi, tegnap például magazinfotózáson voltam, és ott tizenkét centis magassarkú volt rajtam, szellőfútta fürtök és rafináltan láthatatlan smink. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 