a mi női testünk

Visszanézek erre az egészre. A több évre, a saját fejezeteimre, céljaimra, elakadásaimra. A fotóimra. Az első képzésekre.

És meghatódom.

15978391_10208486124686748_14965979_n

Először csak a saját személyes jóllétemről és keresgélésemről volt szó, és sokáig nem írtam róla. Aztán, mint személyes blogger, elmeséltem ezt is. Újságírói aranybánya az egész, a testformálás, az énkép. Az, ahogy az ember ráveszi magát. Ami elragadja és ami visszafogja. A kifogásai, a lendület, a megélések. A terem és ott az emberek, a mentalitás, az élsport, a táplálékkiegészítők, a versenyek világa.

Később teljesen elragadott az újságíróagyam: annyi mindent láttam és olvastam, és volt, ami csak angolul volt, és annyira érdekes (Peter Attia!), hogy el akartam mesélni. És volt a fogaddelmagad-bodypositive rész, abból meg társadalom- és médiakritika lett, amikor felismertem, hogy ez is miféle érdek, és leginkább lustaság-csomagolás.

Nem, aki nem teszi meg, amit megtehetne, magáért (és nem, nem divatból), ellenben idegenkedik és véleményez, az nem elnyomott.

Végül pedig igazi női közösségiség lett. Közérzetjavítás, kisebb mozgalom. Azoké, akiket a saját finnyogásuk, ítéleteik, korlátaik nem rekesztettek el attól, hogy változtassanak.

img_0273

Én nem tudtam előre, ebből mi lesz, mert nem volt vele konkrét célom. Azt hiszem, a lényeg annyi volt, hogy edzésügyben mindig, mindenre lelkesen igent mondtam. Nem hagytam ki, ha mehettem. (Kivéve a crossfit – arra végül nem mentem, délután lenne, és félek is tőle.)

Ma sem értem egészen, merre tartok. Ma is fennakadok a részleteken, átgondolom, megrágok mindent, ki se látok belőle. Minden apróság feltűnik, az intellektusom nem hagy belefeledkezni. Pedig ezt a gondolkodás-témát simán elintézhetném közhelyekkel, legalább ebben a témában.

Ahol a közhelyek egyébként mind mélyen igazak. Vagy ez az összes közhelyre igaz?

Milyen egyszerű lenne, ha képes lennék rá: csak a jót látni, csak lelkesedni, csak a lényeget. A túl szenzitív érzékelésemet levetni, egyszerűnek lenni. Azért is, mert ez nem enged egyrészt a lényegre, másrészt másokra figyelni.

Igen, túlbonyolítom. Komolyan, ha van otthon a gyerekeknek reggelire joghurt meg mondjuk maradék tejberizs, én tönkremegyek ebben, hogy akkor melyiket egyék. És nem egészségességi szempontból, valahogy az optimumot keresem ilyenkor is (és nem, nem azért, mert maximalista volnék. Egy csomó mindent el tudok engedni, spontán vagyok és ötletszerű. Bőven lehetnék maximalistább).

Úgyszólván, hajlandó voltam kételkedni, meg-megtorpanni tudatilag ezen a teljesen egyrtelmű úton. Hogy például én hónapokig nem hittem, el, hogy nekem tényleg kockás a hasam. Volt, aki erre a hajlamomra mohón rá is vetette magát: íme egy újabb felület, a beismert kételyek, lehet ezzel is basztatni…

Amit csináltam, nem csak az én létezésemet formálta át. Hatott, sokféleképpen.

Mondtak pedig mindenfélét, jaj.

Hogy ez nem is igaz.

Hogy én hamisítom a fotókat, de az InBody eredményt is. Ezeket mindig rejtélyes, álneves, magát többeknek kiadó személy, nem is leplezetten gonosz, bántani akaró szavakkal.

Hogy neki ez a kinézet nem tetszik. Miközben én soha nem a kinézetről beszéltem.

Hogy majd abbahagyom, és akkor visszacsúszom ugyanabba.

Hogy nem is olyan, igazából, fel van javítva. A blogon több száz fotó van, 98 százalékban nulla utómunkával. Bíztam benne, hogy akit érdekel, annak átjön a lényeg.

Miért olyan a cuccom, rajtam nem áll jól, de bezzeg a modellek… Nehogy azt higgyem… Én nem hittem semmit, csak élveztem a minőséget.

Névtelen e-mailek. Képesek voltak ellenségesen írni arról, hogy ők is sportolnak. Hogy nehogy azt higgyem. Mintha versenyeznénk.

Hogy egy igazságként állítom be, amit csinálok, és ami egy katyvasz, és a gyümölcs igenis egészséges.

Én a mai napig akkor vagyok a legjobban, amikor 0-20 gramm szénhidrátot eszem egy nap. Másokról nem tettem állításokat. A ketogén csak egy csoportnak való, és a túlnyomó többségük nekik sem tudja kivitelezni az életében, még az adaptáció időszakában sem tart ki.

Jöttek a vegánok is. Azt nagyon utáltam, mert én nem elvből, ellenük eszem húst, és mert nagyon félremagyaráztak. Jöttek a Kína-tanulmánnyal. Valaki valahol megosztott egy linket, és nem értettem, miért vannak ennyien – mi most vitában vagyunk? Nem szeretek vitába kényszerítve lenni. Az eredmény az lett, hogy, méltányolva bennük az objektíve méltányolhatót, én többet nem akarok az ő hangoztatott elveik és spiritualitásuk közelében lenni.

Olyanok magyaráztak nekem hatalmas arccal, akik soha nem sportoltak ilyen keményen. Akik csak az eredményről, hangzatos elvekről beszélnek, kritizálnak. A folyamat, a munka nem érdekli őket. Vagy csak szokatlan nekik a látvány, a kidolgozott test, ennek a szenvedélye, alapállapotuk az idegenkedés, és így dolgozzák fel a feszültséget.

De mindegy, mert én így is, úgy is ott vagyok, előnyös fotón és megörökítetlenül, bandában, gyerekekkel és magányosan, sminkben és szétizzadt-nemérdekelben, Eddel és magam feje után, természetben és street workout parkban, fény nélküli teremben és uszodában. Nem tudnám megmondani, még és már mi a cél, ma megkérdeztem Edet: ha először látnál, most mit mondanál gyenge pontomnak? És megint a latissimus dorsi az én gyenge pontom, ami van és használom, de nem nagyon vagyunk kapcsolatban. És: milyen leszek, ha még két évig így edzünk? Nagyon izmi. Az baj? Nem baj.

Azt mondja ma egy csapat, egyébként nem túl cizellált férfi szembejövet: gratulálok, hölgyem. Uramisten, engem nem molesztálnak. Én ezt nagyon feministának tartom, és örülök neki. Hogy ez a ész sem csak az övék már. Hogy van érvényes női változat.

És innen következtetek vissza: én nemet mondtam a hivatalos, szexualizált szépségre és a megfelelési kényszerre, és igent az életminőségre, erőre és a különbözni merésre.

Maga mennyit edz, hogy így néz ki?

Nem vagyok az a fajta, aki üdvözülten hirdeti, hogy most ez meg az a terve, szenvedélye, szerelme, hogy aztán három hét múlva megrántsa a vállát, hogy jaaa, már nem csinálom, van új, és a Józsi amúgy is egy szemét. Komoly ok kell ahhoz, hogy amit nagyon csinálok, azt félbehagyjam.

Mégis jó érzés kimondani: igen, 2014 ősze óta egy héten 4-5-ször meghaladom önmagam.

Úgy, hogy erre ki kellett szakítani az időt, a pénzt, a figyelmet. Olyan napok százai vannak mögöttem, amikor a délelőtti edzés után lábra nem bírtam álllni, csak aludtam volna, és menni kellett, oviba, bevásárolni, kutyázni, főzni, estig. Legitim elfoglaltsággá kellett válnia az edzésnek, vállalva, hogy mániákusnak gondolnak. Ahogy Rita írja, az edzéshez kellett igazítani az életet.

Aki közel volt, hamar megértette, és képessé vált ehhez az énemhez kapcsolódni.

Hanem a távolabbiak! Filózni azon, hogy mit vannak ezek úgy meglepve, mit firtatnak, néznek, magyaráznak? Mire jó ez nekik, mi van emögött?

Aztán ezt abbahagytam. Úgyis mindig valamit.

Nem volt konkrét terv, csak mentem előre abban, amiben úgy éreztem, fontos, amit élveztem, amiről sejtettem, hogy jó lesz.

Élmények, ismert és új örömök, felfedezések. A cipő kopik, a jajdemenő cucc foszlik, csak a szenvedély nem.

Eljött velem alkalmilag vagy rendszeresen edzeni eddig 42 ember, és volt négy képzés.

A legutóbbi, amitől ilyen mámoros vagyok, hogy ezt a posztot írom, vasárnap, Eddel közösen. Az egész sportos történetem fénypontja, ezt igazán együtt hoztuk össze.

16507703_10208697334646865_1246313266_n

Hét komoly átalakulástörténet köthető a bloghoz, és két éve beszélgetünk életmódkérdésekről.

Többen indultunk ezen a pályázaton:

Hétköznapok bajnoka – szavazás hétfőtől, február 13-tól! Addig lehet mégnevezni!

Szóval bekaphatja mindenki, de főleg a (…), hogy egy klasszikust idézzek.

Napi edzésbeszámolóimat mostantól itt olvashatjátok: edzésnapló

A fotók továbbra is itt: fotótár

13 thoughts on “a mi női testünk

  1. Gratulálok. ( mellesleg lehet, hogy a crossfitet elvezned, normális edzővel. Bár az en edzőm a legjobb a világon, lehet, hogy nekem ezért nem gáz. Pedig nagyon kezdő vagyok. És rendszeresen olyan izomlazam van hogy ihaj) Na, csak gratulálni akartam, de hosszú lett, bocs.

      • Én is a csoport részétől tartottam az elején, de az en edzőm -aki tényleg a világ legjobb edzője, emberileg mindenképp-, simán kezel minket, pedig most a “matiné” csportban 6 től 50 evesig vegyesen vagyunk. Az a dumaja, hogy ” nem nekem csinálod, magadnak csinálod”. És dicser. Pozitív. A legjobb.

  2. Jaj, olyan reg irtam, hogy elfelejtettem, milyen nevet hasznaltam.. Remelem, eltalalom..
    En is nagy utazasra indultam, 2 eve elkezdtem futni, letettem a napi 1 doboz cigit, elkezdtem egeszsegesen enni, 78 kilorol 63-ra fogytam. Tavaly elkezdtem a futas mellett egy Bodypump nevu sulyzos edzest, imadom. Nem akarok soha visszacsuzni abba, amiben voltam, rohadt buszke vagyok arra, amit elertem. Nalam is szenvedely lett, es igy szeritnem nem is fogunk bele visszacsuszni.

  3. Üdv mindenkinek 🙂 Új vagyok, de nem olvasóként, csak kommentelőként. Nemolvasóként nem vagyok értelmezhető, mert már egy ideje olvasok itt, meg mint kiderült, korábban a shop.builderen 🙂
    Elolvastam, hogyan kellene csinálni a kommentelést, de sajnos a kapkodást nem tudom kiiktatni. Tervezett 60 perc internetezésből lesz 5-10-5-10-30 (megszámoltam, annyi, de ezek a számok úgyis csak szemléltetés…) perc, ez elmélyülésre és mindenre odafigyelésre alkalmatlan. (Igen, gyermek, 4,5 éves.). Nem kérek elnézést, majd lesz valahogy 🙂

    3 dolog:

    -túlbonyolítom… Tegnapelőtt képes voltam leültetni a 4,5 éves fiúgyermeket, hogy most megbeszéljük, mit hajlandó megenni a következő napokban vacsorára. Mindenre nemet mondott. Amelyikre csak brahiból (anya ismeri a félszájas vigyort), az felkerült a listára, és működik 🙂 Egy kicsit segített a stresszmentesítésben egy Babanetes cikk, ami szerint kell a gyereknek a kalória, egészséges a sodó és a piskóta 😀 Kompromisszumok tömkelege.
    -“Olyan napok százai vannak mögöttem…” – vannak… Nem járok terembe, itthon vannak a vasak. Mikor megfogom, akkor Én vagyok. A gyermek néha bekavar, volt, hogy napi kettőre osztva tudtam edzeni, de az edzés nekem így is kell. Nagy ívben le van nemérdekelve az alakom, jól akarok lenni. (178 centi, 70 kg, nem köthetsz bele, csak éppen mán öreg vagyok, mint a házam.)

    A harmadik?

    Jaaa…. Valami a kézenállással, h majd megint megcsinálom, meg nyomás kézállásból, de egyedül már nem merem. (banya) És hogy nem tudom, mi most már a célom. Szexi legyek? Majd én megmutatom mindenkinek? Vagy Örökéletű leszek a sporttól, dejó 😀

    45 leszek nemsoká. Na.

    Nem ezek mozgatnak, de ezek az elfogadott magyarázatok… Én csak szeretem csinálni, a súly az mérhető, ott van és nincs mismásolás. Tiszta munka.

    -a negyedik: magamról írjak. Hö.

    • Magadról írtál. A kommentszabályzat a súlyos trolloknak értelmezhető, akik, sajnos, légió, mert a blog nagy figyelmet keltett. Miattuk-ellenük született, a minimális lelki kulturáltsággal rendelkezőknek és az elemien jóindulatúaknak nem kell elmagyarázni, hogy ne basztassák és ne is illúziózzák fel a bloggert, és ne adjanak nagyképű, kioktató tanácsokat a kommentelőknek.

      És nem köt bele senki. Egyébként én most 77 vagyok, 173 centimhez, majdnem napi 1000+ kalóriát égető edzések mellett, és feszes.
      Köszi. Mesélj még, vagy gyere a sportrovatba.

      Mi az a nyomás kézállásból? Karhajlítás?

      (Én most a félkezesen ügyködöm, de… hú.)

      Neveztél ide? (Átalakultál?) Ma éjfélig, ha jól értem:
      http://hetkoznapokbajnoka.sportazelet.com

      • Köszi a gyors reagálást.
        Igen magamról, csak bőbeszédűen…

        Igen, karhajlítás, nade a nyomás onnan, az lenne a cél, fejreesés nélkül. Ez az egykezes se rossz…

        A 70 kg-mat fejlődésnek tartom. A történet röviden: seprűnyélalkat, azon kicsit “segített” a pajzsmirigy alulműködés, felmentem 67-re, várandósság(ok…) után vicces volt a fogyókúrával ismerkedni, addig bele sem olvastam ilyesmikbe. Jelenleg azon ügyködök, hogy az alkatomhoz passzoló legyen az étrendem és az edzésem, nincs elárasztva a net a témával…

        Szavazni fogok, nem indulok, no photo.

          • Izomépítéshez. A cél érdekében bevetettem a fehérjét, az egy égi adomány, kezd látszani az edzés és terhelhetőbb vagyok.
            Egy kis plusz (kis) hájtól nem leszek hisztis, működik a testépítős szálkásító étrend, ha észreveszem, hogy elszaladt a ló.
            Nem tudok és nem is akarok vaslady lenni a diétában, nem úgy élek (bár a többséghez képest mégis százszor tudatosabban).*

            *az ezerszer-t lecseréltem…

            Nem is a diétás tanácsokban érzem a hiányt, hanem a súlyzós edzések megtervezésénél. Egyetlen jó cikket találtam csak az ektomorf alkatnak. (el is csodálkoztam, Fekete Ferenc nem így írt hajdan a Női testépítés-ben)

            • Most nekem az az érdekes, hogy nem túl tudatos, nem megszorítós táplálkozás mellett is milyen látványos, hogy minden nap edzek. Az önmagában szálkásít, elpörget, vagy csak folyton be vagyok durranva? Ma Ed így meglapogatta a “seggünket” (együtt építettük), hogy mekkora már így vérrel teli a gluteus maximus. Mondjuk nem spóroltunk a súllyal.

              Melyik az a cikk?

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s