amazon

Már megint annyi mindent írok egyszerre, írok olyat, hogy öt kérdés, ami interaktív lesz, írok Schäffer Erzsébetről (miért nem ártatlan, ellenben romboló a patetikus giccs), írok az önmegvalósításról és a férfiak szexuális félelmeiről, mert nem csak olyanok ám, elképesztő, mik vannak!

Vasárnap Vivicittá, ma súlyemelés!

that’s what I call feminism

Meg edzek, gyereknevelek, szeretek, eszem, ezeket e-vel!…

(Nem, edzést továbbra sem tartok, peer edzés van a Reedben.)

Jó, egyszerűen: nívós, esztétikus, használható a SHAPE magazin, az újnak a címlapján az isteni Jakabos Zsuzsanna. Úgyszólván, a SHAPE a nőisport-magazinok ELLE-je! Van benne szó a pánikbetegségről, és van egy huszonhat perces, eszköztelen edzésterv is – ha lesz jó idő és kedv, szívesen kipróbálnám veletek a szezon első szabadtéri edzésén. Majd meghirdetem.

Láttam csütörtökön, sajtóvetítésen Török Ferenc új filmjét, az 1945-öt. Döbbenet: hibátlan alkotás. Nagyon ritka az ilyen élmény.

Volt egy kis itthon maradás, gyerektakony és hétkettő, kihagytam az úszást is. Nem tudok netjegyet venni, pedig már régóta mobilnetezek, az érné meg, mert a törzshelyeimen írok… nem tudom, mi a bánat van. Most egy telefonfülkében kucorgok a kutyával, és lopom a netet, pár percem van.

Így most csak annyit üzenek a távolból minden értő olvasónak, mert tanulságlevonós-összegzős hangulatom van, hogy az azért

megdöbbentő,

hogy az amazon meg a harcos miféle konnotációkat kapott itten.

Pontosabban, hogy mikre mondják, hogy harcos. Értsd: aki nem balek. Aki nem hát mögött dohog, aki az erőszakra nem sírvatávozással reagál. Ha valaki nem sunyít. Nem meddőn dühöng. Nem fél, nem zsarolható azzal, ki mit gondol, “szeretik”-e.

Aki jobb náluk.

Akinek van igazságérzete, és nem csak a maga érdekében működteti. Nem csak az érdekli, amit megehet, ami a két négyzetméteres horizontjára fér. Vannak érvei. Nem hivatkozik önmeghatottan arra, amitől pedig minden károgó és zaklató bekussolna. Csakis saját jogon, cselekvően.

Olyan kiröhögős, elismerem-de-sorsában-nem-osztozom, valójában falu bolondja címke ez az amazon, még a jóindulatúaktól is. Valahogy mégiscsak szégyen, belekérdezős-magyarázkodós, hogy: te miért így…? hogy mered…? csodállak (félszívű hangsúllyal, ő sose csinálná).

Milyen világ ez, istenem, hogy ilyen kevesen vagyunk amazonok, és ennyire nem lehet örülni, különbözni. Folyton nyomnak, hogy féljek, ne merjem…? A jóakarat hangján, a kritika ürügyén, a “közönség” jogán, uramisten.

Megfelelési kényszeresek! Megúszósok. Készbe beleülők. Élni nem merők.

Én annyira, de annyira örülök most, hogy nem tudtak elkedvetleníteni, csak csináltam, amiben hiszek. Nagyon erős hatások értek, kóstolgattalk mindenfelől (hogyan lettem ennyire érdekes?), de nem hagytam magam.

Sajnálom, hogy annyi energiát szántam a méltatlanokra, és bíztam azokban, akik csak használtak.

Sajnálom, hogy akármit csinálok, az épülők és értők csendben lesznek jobbára. Mindig a méregetők és rivalizálók keresik a fogást rajtam. Az ő hangjuk hallatszik. Harsog. Körbevesz.

De mit számít? Hagyjuk az én mámoromat most. N. például csendesen úgy döntött, inkább élni akar, pedig nemrég még harminckét kiló volt. Ma már 48. Ed cikket ír az anorexiáról. J. lefele halad, neki arra van a virulás: tizenkét kilónál tart, háromjegyűjét elhagyta a lehúzó kapcsolattal együtt. Napi igénye az intenzív mozgás, hétvégén futóversenyünk lesz!

Mit érdekel a sok elakadt károgó, aki oly fontosnak hiszi a személyét, véleményét, és valamit követel rajtam, nem tudok rájönni, mit…

Senki nem kell ehhez az örömhöz és szabadsághoz, ami nekem lett.

Nekem nagyon sok kételyem volt, én sem illettem magamhoz ezzel az újfajta, szerelem utáni lendülettel. Folyton rombolóan önreflektáltam, figyeltem magam, sok hordalék volt, zavarosság. De most már egyértelmű.

De ehhez két és fél év kellett.

Hosszú távon mutatkozik meg, ki merre tart.

Élj értelmesen.

míg nektek véleményetek volt, én edzettem

 

 

7 thoughts on “amazon

    • Csatlakozom! Tudom, milyen az, ha valaki “hát mögött dohog, aki az erőszakra sírvatávozással reagál”, stb. Erre voltunk kondícionálva, így éltünk sokan. Régen egy családpszichológus mondta nekem az első – és egyetlen – beszélgetéskor: Döntsék el, árvák akarnak-e lenni, vagy nem. Nem értettem. Aztán árvák maradtunk, nem nőttünk fel, maradtunk érzelmi függésben soká, ez ellen folyton, de nem eléggé harcolva is. Egyikünknek kényelmes az ilyen, másikunknak rossz, de majd csak eltelik ez az élet… Ez most off volt, tudom.

  1. Engem rengetegen kóstogattak már ilyen csőcselék módon (kritikátlan, sodródó, erőpárti, empátiátlan, erőszakpárti), egyszerűen azért, mert én keltettem figyelmet, nem ők, engem lehet firtatni, elemezni, és akkor nem állnak ellen: nekem esnek. Mindig rámtoltak mindent, mindig rajtam csattan. Megszoktam, nem vagy egyedi te sem, “Erika”. Le is írtam milliószor erről a véleményem. Nem tetszik, amit csinálok, rendben. Nem én nem bírom elviselni.
    De hogy mit akarsz akkor tőlem??? Mit kutakodsz, jársz vissza, bámulod a fotókat? A videót is miért nézted meg, ha annyira szar?
    Miért vagyok érdekes?

    MERT UNATKOZTOK, azért.
    Én meg csak edzek, amíg ti pofáztok. Annak van látzatja. A kommentelgetés elpereg a semmibe. El is ront.
    Pofázni, okoskodni nagyon könnyű, bárkin a fogást kersni, belekötni a kinézetébe/mozdulatába/kiállásába.
    De TE hol tartasz eközben?
    Megmondom őszintén, nagy elégtétel ez. Mert tudom, hogy a sok véleményező nem tart sehol.

    • Vagy: “tetszik, de…” (jobbantudás)
      Érvelni sem tudtok. Egy ép mondatot leírni… El se olvassátok, amire reagáltok. (én sem, de engem nem is érdekelsz, szagról felismerem a kóstolgatókat)

  2. Én 2013-ban kezdtem a váltást, nagy műtét után. Odafigyeltem evésre, vízivásra (valahogy ezt nem értették sokan és röhögtek), alvásra, futni kezdtem és jól lettem. Családom a hátam mögött sugdolózott, hogy biztos azért, mert gáz a kapcsolatom, nem bírom a munkát-gyereknevelést, meg nekem semmi sem elég, hülye vagyok. Aztán találtam rá a blogra és a súlyzós edzésekre, és minden egyéb kérdésemre, kételyemre is választ kaptam. Jó volt. Megerősített, nagyon. Január óta én is teremben vagyok, heti egyszer egyelőre, de majd….Szóval köszönöm, hogy bátor vagy és csinálod akkor is és motiválsz.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s