Iskolai szervezés, három méregdrága jegy (a tizennegyedik sorba!), még szeptemberben vettük, az egyik elárvult, jaj, de elárvult, de lett új, jó gazdája. Tegnap este, én ezt éjfél után teszem fel, de értitek, újra színházban voltam Bővebben…
Azért teszem ki ezt most főoldalra, mert kapcsolódik az autóvitához, amely az eszköz a különbség című bejegyzés alatt indult.
Érvelési hiba: az egyedi, esetleges történetből általános tanulságot von le valaki, mégpedig azért, mert szeret szörnyülködni — erről szólt a sorozat 5. része, “a sógorom is”. Most egy kicsit másról írok.
Az ember magából indul ki, hát persze. És ha sérelem éri, szívesen von le belőle a világ működésének egészére vonatkozó következtetéseket. Bővebben…
Időről időre felmerül, hogy hogyan torkollhat ennyiszer tragédiába a bántalmazott nő vagy gyerek helyzete, miért nem szólt, miért nem avatkozott közbe senki. Holott tudták, látták az előjeleket. Bővebben…
Hogy a kereskedelem és minden hirdetés célcsoportja a 18-49 éves korosztály. Hogy a fiataloké a világ, a középkorúakat elbocsátják, megalázzák, semmibe veszik. A buszon nem adják át a helyet, kiröhögik őket, nem hallgatnak a szavukra…
Szörnyű. Bővebben…
Ezt még ősszel írtam, elfelejtettem, kínoztak a rímek, nem tudom már befejezni. Bővebben…
Csütörtökön hazahoztam. Bővebben…
A bátortalan kívánkozás a munkatárs iránt. A felismerés: igen, ez az. Az óvatos jel.
A tehetetlen szerelem. A kétségbeesett, fogcsikorgó szerelem. A férfi, aki beéri a barátsággal, mert az is jobb, mint hogy ne lássa soha a nőt.
Dalszövegek, amelyek a férfi vágyáról szólnak, a viszonzatlan szerelemről. És a mondatok alanya a nő. Darabokra törted a szívem, megtiportál, játszol velem, kegyetlen vagy. Erről szól a fél világirodalom. Bővebben…
Ezt is sokszor hallom. Gyötrő bűntudattal mondják ezt a nők: ők nem bírják idegekkel. A gyerekeket, anyóst, a férjet sem. Kiabálnak, kiborulnak. De a férj bírja. Erős, elsimít. Pedig egész nap dolgozik.
Ezek a nők rossz érzéssel olvassák a basáskodó, kényelmes férfiakról írt bejegyzéseket. Mert az övék pont nem. Bővebben…
Vannak Bővebben…
paplánynak
bár előbb írtam
Ne vedd komolyan. Ne nézz oda. Ne menj sötétedés után az utcára. Legyen nálad gázspray. Hagyd figyelmen kívül. Ne pazarold rá az idődet. Az elején állítsd le. Rázd le egyszerűen. Ne vegyél kivágott ruhát. Ne szólj vissza. Ne írj neki. Ne kiabálj, előbb szabadulsz. Ne vedd a szívedre. Ne vedd észre. Bővebben…
ez is 2012. őszi, a férjem utolsó napjaiban
Mi van ezzel a jelszótémával? Bővebben…
Csodálkoztam, mitől olyan kevés a komment. Ne haragudjatok. Néztem, mit lehetne tenni a trollok ellen, és van regisztráció. Ami annyit jelent, hogy a kommentelőnek legalább egy valós címet meg kell adnia. Ez nagyobb biztonságot jelentene. Át is állítottam, de ettől nem lett itt regisztrációs lehetőség. Nem tudom, hogy működik. Megnézem, aztán szólok előtte. Ne haragudjatok. Visszaállítottam, tehát ugyanúgy lehet hozzászólni, mint eddig.
Jelszót mostantól az kap, aki ad magából a blognak: kommentel, és a jelszókéréskor valós e-mail címet és bemutatkozást is ír. Nem akarok igazságtalan lenni, de nagyon rossz érzés, amikor sosem látott név kér jelszót, sőt, még a nevét sem írja meg, és azt mondja, régóta olvas és nagyon érdekli… olyan érzésem van, mintha leselkedne. Szeretném, ha írhatnék, mint eddig, mégis maradna valamilyen kontrollom afölött, hogy ki tud a magánéletemről.
Tegyük fel, hogy régóta olvasod a blogot. Olvasol a hatalmi technikákról, belenéztél a Hétköznapi hímsovinizmusba, és viszonyítasz: nálatok ez hogy van, nem, nem, a te férjed nem, igazán nem lehet mondani, hogy őneki több jutna. Ő annyira rendes!
És rémülten ismered fel, hogy nálatok inkább te. Bővebben…
Aki némileg fejcsóválva olvassa a blogot — és nem kevesen vannak –, az időnként felteszi a kérdést, hogy ha mi ennyire fel vagyunk háborodva, ennyire “gyűlöljük a férfiakat”, akkor nem félünk-e, hogy csak tovább szítjuk az ellentéteket. Ez nem megoldás, nem vezet célra, nem így kéne. Bővebben…
Szóval én bántalmazót gyanítok minden bokorban. Mindent erre vezetek vissza. Tényleg ennyire elterjedt a bántalmazás?
Aki üt, az bántalmazó, ebben nincs vita, de ezen kívül létezik még lelki, szexuális, gazdasági, verbális erőszak is. Aki kiabál, az is bántalmazó, és még az elégedett nőnek is bebizonyítom, hogy ami vele történik, az igenis egyenlőtlenség, akkor is, ha ő is akarja. Hogy van ez? Ki a bántalmazó?
Én benne vagyok, hogy definiáljuk. A definíció nem férfigyűlölet, bár sokaknak ronthatja az önmagukról alkotott kedvező képét. Bővebben…
Mindig viszonyítunk. Észre se vesszük, folyton azt figyeljük, mások hogyan élnek, öltözködnek, mire képesek, mennyit keresnek, lefogynak-e, hogyan reagálnak, ha szerelmesek, gyerekük lesz, meghal a szülő, válnak, milyen különórára íratják be a gyereket, meg mernek-e szólalni a szülői értekezleten. Bővebben…
Újabb döbbenet miatt a mai jelszavast a top 10 szex jelszavával olvashatjátok. Aki nem tudja, írjon!
Olvasom a cikket a remek kezdeményezésről, igen, igen, nagyon is, és akkor egyszer csak: Bővebben…
nem akarom, hogy fájjon neked
(ajánlás huszonsok szeretett ismerősnek)
Azt mondja, elege van. Mesél, sokat. Borzalmas szeretetlenségről. Nem bírja, de inkább magát hibáztatja.
Fél év múlva terhes az újabb gyerekkel. És örül neki.
Nem számítva azt az elvileg lehetséges eshetőséget, hogy egyszer csak minden rendbe jött köztük (ó, ez az álságos, a feleket egyenrangúnak láttató megfogalmazás!), az ember ezt nem érti. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 