Minden Áronnak
Hát nem? Még magunknak is sokszor mondjuk ezt. Házasságot, gyereket akartunk, ezt vállaltuk, aztán meg sírunk. Miért nem vállaljuk a következményeket?
És jobban szeretnénk, ha család, gyerek nélkül élnénk?
Na, álljunk meg. Bővebben…
Mint tudjuk, a női nem, az talán, a talán pedig igen.
A rajongó kedves velünk. Csak villan a szeme, mosolyog.
De csinos vagy ma!
Aztán szépeket ír nekünk. Megtudjuk tőle, hogy szépek vagyunk, kívánatosak, talán még okosak is.
Egészen elvarázsoltál. Még sosem találkoztam olyan nővel, mint te.
Ez nem rossz érzés, általában alig kapunk ilyesmit a szüleinktől, az iskolától, a barátainktól és önmagunktól. Bővebben…
Nagyon büszke vagyok a tegnapi kommentek színvonalára, tartalmasságára, számára — lehetek? Fárasztó nap után, hosszú kórházi látogatás, ötféle váladékkal való direkt találkozás után, sok órányi munka mellett, míg hosszú szövegeket tölt be a kőkori gép, nagy-nagy jutalom ez. Twix, unikum, kávé. Kihízom legszebb nadrágjaimat. Hát még a megduplázódott kattintásszám!
Én nem értem, mi ez a hype, megint több száz megosztás és tucatnyi új kommentelő, rengeteg új követő: én a milyen legyek neked? kérdéssort csak úgy odakentem, negyedóra se volt — vannak itt olyan bejegyzések tucatjával, amelyeket sokkal nagyobb munkával, várakozással írtam, meg vannak viccesek… legyetek szolidárisak, esélyegyenlőek: olvassátok, osszátok meg őket is!
Pygmalion, a görög király kitalálja magának az eszményi nőt: megformálja halott anyagból, és életre kelti. A görög mitológia történetét G. B Shaw formálta vígjátékká, és ezen alapul a My Fair Lady című musical-film is. Talán nem túlzok, ha kultúrkörünk egyik alaptörténetének nevezem. A típusnak számos változata van az irodalomban: Lulu, Nana , Nóra, emellett számos költő, képzőművész, rendező is magának formálta a múzsáját.
A Pygmalion-férfi valójában a nagyon is élő, létező nőt alakítja élettelen szoborrá. Bővebben…
2012-es írásom, a műfajt és a témát is rengetegen koppintották
Középre pisiljek a pelenkába? Hamar kezdjek járni és beszélni? Rózsaszín hajpánt legyen a kopasz fejemen? Kilyukasztjátok a fülemet egy hónaposan?
Sose törjek-zúzzak? Csendesen homokozzak? Babázzak? Dúdolgatva rajzoljak? Ne koszoljam össze a ruhám? Hosszú legyen a hajam? Bővebben…
Még azt mondják, hogy mi itten a férfiakat szidjuk, őket hibáztatjuk a házasságok válságáért. Hát mi nők talán tökéletesek vagyunk? Sosem hibázunk? Miért kell mindenben az egyenlőtlenséget látni, miért nem lehet, hogy szeretettel, türelemmel, hiszen talán csak rossz napja volt… talán mi is hibáztunk. Bővebben…
A csütörtök esti, jelszó miatti őrült kattintgatás után nekem összesűrűsödött az élet, és egész nap nem tettem fel bejegyzést szombaton. De nyugodt lélekkel intéztem egyéb dolgaimat, és közben új témákon, szófordulatokon járt az agyam. Lehet, hogy jobb ez így, és lehetne ebből hagyományt csinálni: szombat a kommentelőnap? Annyira beindult itt néhány hete a valóban érdekes beszélgetés.
Na, esti bejegyzésünk témája, de már baromi régen írom, csak mindig becsönget/bekakil/éhes/csörög: egyre hangosabban,
avagy: miért hisztisek, veszekedősek, miért nem kedvesebbek a nők. Bővebben…
Már megint magunkból indulunk ki. Mivel nekünk az egyenlő, kölcsönös támogatáson alapuló párkapcsolat a nagy cél, az eszmény, az elérhetetlen ábránd, amelyben a szemetet hol ő, hol én, amelyben vállvetve, és egymásra figyelve, beletesszük a melót, és nagy összeolvadás, mindkettőnknek orgazmus…, hát akkor biztosan ők is erre vágynak. Hát nem? Bővebben…
chk-nak
Hogy van ez, hogy egyesek, amúgy nagyon is alkalmas anyák halálra unják a kisgyerekkort: a gyerek kérdéseire a felelgetést, a szórakoztatását, a kreatív ötleteket, mások meg remekül elvannak, két meg még több gyerekkel, évekig, nem üresednek ki? Hogyan ne zakkanjunk bele abba, hogy örök beszélgető-, bevásárló-, alvó-, kakilótársunk mintha évek óta kettő éves lenne? És ha ő megnő, akkor a testvére…
Annak, hogy az ember bármilyen helyzetben jól tudja (= képes legyen rá) érezni magát, és akkor már a gyerekkel is, de valóban ám, ne csak fegyelmezetten végigfuttassa a szoftvert, kibírja fektetésig, a titka, hogy Bővebben…
2012. novemberi poszt
Már beteltem a megvilágosodásokkal, a sorozatos “mostantól…!” felkiáltásokkal, nekibuzdulásokkal. Megtettem a magamét, nem tévézek, nem autózom, nem torrentelek, tessék nekem mindezt jóváírni. Én már nem akarok új felismeréseket, fenyegetéseket, én már bezárultam, én már ezt a jó kis kialakult, tejszínes-koffeines-benettonos életemet akarom, akkor is, ha nem tesz jót nekem. Bővebben…
lesz bejegyzés, visszazökkenek, de bealudtam este, reggel oviba száguldottam a két kicsivel, aztán lámpabolt, nem létező hosszúságú fénycsöveket és egy milliméterrel nagyobb foglalatú izzókat keresek, a fogas sem lett gyorsabb, az előbb canellonit töltöttem, tizenhatot, az komoly dolog, és tegnap a férjemet is hazahoztuk, elég sok métert teszek meg óránként. Néhány napja egyébként részben leállt a szerver, ami az agyam: meglepő kérlelhetetlenséggel íródik benne a regény. Más nem íródik. A kutya megszökött. Négy tányért törtem az elmúlt huszonnégy órában. Véres sebek a kezemen, úgy cipőt kötni, szódába nyúlni, drótdörzsivel reménykedni a tepsiben… na. És még fordítok is a tetejébe. Pisilnie kell. Hol lehetnek a téli takarók?
Az én hibám, hogy Bővebben…
A ma vizsgált jelenség a szóbeli bántalmazás körébe tartozik — nem is értem, fél év alatt hogy nem sikerült még linkelnem Patricia Evans Szavakkal verve című könyvét. Érdekes felismeréseket és megoldásokat kaptam belőle.
Az ilyen férfi mindenekelőtt jópofa. Ez a nemi szerepek nézőpontjából azt jelenti, hogy neki van joga sarkosakat, vicceseket, bántókat mondani, és ezért senki nem haragszik rá, hiszen ő jópofa: vagy elintézik egy legyintéssel: tudod, milyen, vagy egyenesen imádják is “a humoráért”. Bővebben…
Tegnap korán feküdtem, de olyan hamar elaludtak a kicsik, hogy egy kicsit újságot olvastam, aztán töltőtollal nekiálltam naplót írni.
Tele vagyok ilyen valaha éppen elkezdett, amúgy gyönyörű, kemény borítójú füzetekkel.
Ezt éppen a Marie Claire-től kaptam, amikor én lettem a hónap levele, 2006-ban. Mint napló, 2009-es példány, nyári jegyzetekkel, még anyáméknál, már a kicsit várva, a férjem még más férje, még reménytelenül, önmarcangolva, bűntudatosan, még keresve, még ellenszélben. Megdöbbentő olvasmány. Bővebben…
Olvasói kérdés, és nem először. Nem így írta, de a lényege: ha én annyira elismerem a nők kínjait, és kárhoztatom a csalárd férfiakat, akiknek módjuk, idejük van másfelé portyázni, hogy van az akkor, hogy én egy férfinak a harmadik felesége vagyok, és miattam hagyta ott a másodikat? Annak a nőnek a kínjai nem számítottak, annak a férfinak a csalárdságától nem iszonyodom? Nem paradoxon ez? Bővebben…
Ma, édes Istenem, ma odafigyelek. Ma örömemet lelem bennük, leülök melléjük reggelizni, ma elefánt alakú lesz a sajtszelet. Bővebben…
Sógorom épp csak egy percre állt meg a járdán, azonnal meg**ta a rendőr. Szörnyű, ahogy a szegény autósokat vegzálják…
Ez is napi tapasztalat: amikor a meggyőződését az illetőnek az formálja, hogy a közvetlen környezetében mit tapasztalt, milyen sztorit hallott. Persze azt értelmezi, az előzetes hiedelmei, korábbi élményei szerint interpretálja, átformálja, szelektál és kiemel. Mindez érvvé is változik, és az egyedi sztorit emberünk kiterjeszti az általánosra, az egy szem történetből némi igazítással az egész világról megvan a véleménye. Bővebben…
F. Cs-nak
Á verzió
A barátnőd mindig is szebb volt, most, tizenöt évvel később meg még jobban kivirult. Bővebben…
T. P. M-nak
Ez mindig felmerül bennem, ha születik egy új törvény, szabály.
Egyrészt, ugyebár, ott kéne már tartani, ahol a bajorok, hogy gyepre nem parkolunk, nincsenek őserdőszerűen elgazosodott kertek, adót fizet a takarítónő, nem parkol a jónép a fűre, sávot vált a gépjármű akkor is, ha biciklist előz, és nem dohányoznak a nővérkék. Belátható, hogy mindez közérdek, miközben esetleg — rövidlátó — egyéni érdekeket sért.
Ezeknek a céloknak, normáknak valahogyan meg kell jelenniük a törvényeinkben is. De akkor a törvény húzza fölfelé a valóságot? Mert ez nem fog menni kis hazánkban, gyerekek. Bővebben…
lesznek, mert itt a tél, mondjuk ma (és itt) felháborítóan aranyló és hívogató az ősz, de nemsokára kopárak lesznek a fák, és csak a tenyérben melengetett gyömbértea meg a blog lesz a vigasz.
Ú, ez kiömlött. Váltsunk regisztert.
Nekem óriási vigasz ebben az élethelyzetben, hogy vagytok, és hogy olvastok, kommenteltek. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 