Ezek a mi fiaink. Ilyenek. Ezek a mi férjeink. Nekik is volt anyjuk.
Egyébként azt vettem észre, hogy általában az édesanyjuk rontja el a dolgot. Nem neveli őket önállóságra.
Mi neveltük őket ilyenné, hát tényleg! Milyen ostobák voltunk! Bővebben…
Találó videót hoztam nektek. Dézsa linkelte, ő a Drágám, hol a vacsorám? oldalán lelte. Annyira tömör.
Bővebben…A szöveg, félóra alatt elolvashatod, ha csatlakoznál:
(előtte van a Tóték)
Kvíz. Most könnyűeket kérdezek, mert eltunyultak a figyelmesolvasó-izmaitok. Kilencven százalék: kettes, száz százalék: ötös alá. Bővebben…
www.nlcafe.hu/noklapja/20130529/csunya-valas/
http://hvg.hu/itthon/20130530_Oteves_kislanyat_zaklathatta_egy_a_magyar
Várok az ügyben még egy írást, addig ne kommenteljük, jó?
Na, még egy (köszönöm az olvasónak): http://laphir.com/oteves-kislanyaval-fajtalankodott-egy-ismert-kozeleti-figura-nem-hajlandok-orizetbe-venni-18/
2013 júniusából még, de vállalható
azóta még sokkal több lettem, és már nem szorongok
hálásan 1. Jánosnak, 2. Balázsnak, hogy nem bánták sose
És azt gyanítom, ezzel sem vagyok egyedül. Sokan vagyunk sokak. Azt éljük át, hogy baj van velünk. Nem vagyunk jók úgy, ahogy vagyunk. Akkor volnánk elfogadhatóak, ha visszafognánk magunkat. Ha eljátszanánk, hogy mi nem is vagyunk olyanok, amilyenek üvöltően vagyunk. Na, ugye?
Jaj, csak őt el ne riasszam. Majd keveset beszélek. Majd bólogatok, ha beszél hozzám. Majd tőle kérdezem, hol a Logodi utca. Letagadom az ókátévét, a Zugligetet, a blogot. Le. Neki előbb volt bambuszbiciklije. Majd szeretem a Staroprament. Így jó? Kettőt is szeretek. Bővebben…
, már tudom, hogy idióta vagyok, és nagyon, nagyon, borzalmasan hülye, meg azt is, hogy megélhetésből hazudok, és te nem is vagy hajlandó foglalkozni velem, mert drága az időd, mint azt írod bő harminc sorban,
tehát meghajolva lélegzetelállító érveid előtt, szégyenkezve, teljes alkotói válságban csak annyit kérdezek, Bővebben…
Ezt a címet mindenképpen el akartam sütni, mert szép. Bővebben…
Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira.
Ellenség lettem, ellenségek lettünk.
Azt mondják, le akarjuk őket igázni. Megfosztani őket férfúi lényegüktől, arcukba tolni a szaros pelenkát. Bővebben…
Néhány kép: majd ott lakunk a Szamosnál, megoldódik a színek és az Illy-kultusz rejtélye! Bővebben…
Jaj, olyan vagyok, mint egy paródia. Egy Szex és New York epizód szex nélkül, Budapesten. Én már ilyen sztár vagyok, vagy mi, tegnap például magazinfotózáson voltam, és ott tizenkét centis magassarkú volt rajtam, szellőfútta fürtök és rafináltan láthatatlan smink. Bővebben…
Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira.
Tegnap erős komment érkezett a hétfői, robbanásszerű felbomlasztják a családot című bejegyzésre.
Ne hagyjatok el minket – … Bővebben…
A felbomlasztják a családot című írás kommentjeinek legjavából szemezgetek. Bővebben…
Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira.
Sajnos, torlódás van, ez még Kolozsvár után jött, a maszol linkjére, csak szerdán teszem közzé a tegnapi trolltermés legjavát. A facebookon Minden Áron is visszatért, elképesztő vádakkal. De mivel a trollok mindig megneszelik a nagy diadalaimat, előre, mint giliszták a záport, én nem bánom.
Olyan fájin trollunk volt megint: Bővebben…
Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira, 2013. május. Bővebben…
Hatásos ez a jegyzet, de… félálomban logikai hibát érzékelek. Így kezdődik:
Ami anyánk utolsó tolófájása és az utolsó kenet között van, az nemcsak felelősség-, hanem kockázatvállalás is. Hát hogyne, el lehet lézengeni, gyenge oldalszélben néhány uborkás szendviccsel is át lehet utazni a földi léten, elnyűni közben pár cipőt, nézelődni erre-arra. Meg lehet úszni komolyabb ütközések [nélkül], néhány halovány különbékével úgy, hogy közben tartósabb érzelmeket csak 20 dekánként veszünk ki a fagyasztóból. Helyt lehet állni – kell is –, más kérdés, hogy az emberi-erkölcsi-állampolgári és mindenféle kikezdhetetlenséget valaki majd megköszöni-e, ha a műsor a végéhez ér. Ugye nem… A mai ember az élettől ugyanis sokkal jobban fél, mint a haláltól.
Én nem akartam kommentálni a hegymászók halálát: most hallgatni kell, de legalábbis semmi harsánykodás, és azoknak sem ártana a csend, akik szerint Erőss Zsolt hős. Ezen az íráson megdöbbentem és elkedvetlenedtem. Nem szeretem az árnyalatlanságot. Tételmondat: a teljes, emelt fővel vállalható, valamirevaló emberi létezés, az élet, aminek tétje van, nem okvetlenül látványos, életveszélyes és méregdrága. Bővebben…
Ez is eljött!
Ilyenek az olvasók, amikor ki-ki felmutatja a Bovarynéját (én A majom mamáját is, amilyen vagyok), nincs már mexikói sör, és nagyon késő van: Bővebben…
Rám itt fröccsen a sár, nem a mi vértelen és dizájnos pesti színházainkban — tudósítottam a Ványa bácsi után eksztatikusan Kolozsvárról. Meg tudtok nekem bocsátani, földijeim? Ami azt illeti, tegnap Pesten is fröccsent, Zsámbéki Gábor Ibsen-rendezésében (Katona, A nép ellensége). Nyál is, sok. Ha már az ember állójeggyel beül az első sorba.
Sok-sok visszajelzés érkezik hozzám. Egyre többen értik, amiről ezen a blogon szó van, meg azt is, ahogyan. Sokan értitek lendülettel, és ez a lendület továbbvisz, ezért osztjátok meg, szóltok a rebbenő tekintetű barátnőnek, bonyolódtok e témákról vitába.
Mire jó ez a blog? Ha értjük, felismertük, így gondoljuk, sokan gondoljuk így, akkor mi legyen? Bővebben…
Ilyesmi volt:
és, köszönet handrellának és csinevának, van hangfelvétel is! Még harmincöt perc, míg letöltődik, de fölteszem, ha tudom!
További ügyrendi információk: Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 