a szaros pelenka: nőiségem esszenciája

Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira.

Sajnos, torlódás van, ez még Kolozsvár után jött, a maszol linkjére, csak szerdán teszem közzé a tegnapi trolltermés legjavát. A facebookon Minden Áron is visszatért, elképesztő vádakkal. De mivel a trollok mindig megneszelik a nagy diadalaimat, előre, mint giliszták a záport, én nem bánom.

Olyan fájin trollunk volt megint:

“Gerle Éva nem az a fajta feminista, aki legszívesebben kiűzné a férfiakat a világból”

Persze, hogy nem űzné ő ki őket. Inkább olyan engedelmes kezesbárányokká nevelné őket, mint amilyennek a nőket képzeli a gonosz patriarchátusban. Miszerint a férfi nem hagyhatja el a megúnt feleségét (hiszen akkor önző disznó, aki a farka után megy), de a nő teljesen joggal lép le, ha úgy érzi “elhidegült”, “ellaposodott” a kapcsolat, és ezért a férfinak még méltatlankodni se szabad.

Ja és persze amíg ez a híresen “egyenlő” kapcsolat fennáll, addig is végezze csak a férfi a demaszkulinizáló, lényét sárba tipró tevékenységet, nyomjuk csak bele a disznó patriarcha képét a szarospelenkába, és igenis ő mosogat (pont ez a kettő a lényeg!). Szexet persze elvárni nem lehet.

Mért űzné el Gerle Éva a férfiakat a világból, ha engedelmes, betört, megnevelt csicskát is faraghat belőlük, akik mint a volt “elnyomó osztály” tagjai úgyis örökké vezekelniuk kell majd, bűntudatban élniük, és szólni sem mernek majd.

Ez valami gyönyörű példája a dühös paranoiának, a tökéletes értetlenségnek. Ha minden rosszt a másiknak tulajdonítok, akkor igazam lesz —  tényleg nagyon beszédes. A vád itt az, hogy az egyenlőség csak szöveg, igazából legyőzni és megnyomorítani szeretnénk a férfiakat, minden feladat alól mentesülni, vígan élni. Kinek a logikája ez? És vajon honnan lenne a férfiak idomításához hatalmam, és eddig másoknak miért nem volt?

Tudom, hogy a férfiak nem nagyon akarnak kölcsönösséget, együttműködést a kapcsolataikban, sokan erre mint elvre is eleve gúnyosan és agresszívan reagálnak, ha ennyire bután, mint ez a hozzászóló, nem is. Nekem erre nem az a válaszom, hogy akkor betöröm őket, mint amivel ő vádol, hanem az, hogy nagyon megválogatom, kit engedek az életembe, és ha nem jó egyik sem, akkor inkább ne legyen — de ezzel mindenki így van, a férfiak is, egy kis tapasztalatgyűjtés után mindenki eldönti, mit tud vállalni, és egyre valószínűbb, hogy az nem az ásó-kapa típusú, együttélős kapcsolat lesz. Ha megteheti, mert megél — mindenféle értelemben — egyedül, és ez privilegizált helyzet: a többség egész életében meghajolni kényszerül.

A szeretet! Amire mindig hivatkoznak. Azt nézni, mi a jó nekem? Ez önzés! A vallásos házassági tanácsadás első számú javaslata: a másikért kellene élni, és ő is értem, és akkor minden rendben lesz. Nem, érett ember már nem csodálkozik azon, ha a hosszú távú, fontos kapcsolatok önfeláldozó lobogás helyett az igények és érdekek finom egyensúlyán alapulnak, és ha az igazán felelős emberek roppant tudatosak abban, hogy mit tudnak vállalni. Egyszerűen azért, mert az áldozat visszaüt. Az ember érthetően nem vesz meg olyan kocsit, amely nagyon környezetbarát, de nagyon drága üzemanyaggal működik, és ezt senki nem tartja szemétnek. Nem szabad tönkremenni a másikba. Nem, ez nem önzés. Mégis mindig számonkérik, és inkább a nőkön. Nem kellene leönteni egy ennyire meghatározó intézményt, mint a párkapcsolat, az erkölcsi elvárások és a közhelyes pátosz csokiszószával, mert akkor nem látszik a lényeg: bírható-e ez, egymást építi-e valóban a két ember, vagy a szeretetre hivatkozva zsarol ki egyik a másikból mindent? Aki elégedett, az nem rossz és önző, hanem működőképes! Azért kell, hogy az igényei teljesüljenek, hogy ő is adhasson, és ne a hiány, a frusztráció irányítsa a tetteit.

Titeket, akik ide jártok felidegesedni, gyanítom, igazán ez zavar, hogy valaki nőként ennyire tudja, tudhatja, mit akar, mit nem, szem előtt tartja, hogy neki mi a jó, és nem marad tátva a szája, ha férfi van a láthatáron. Ezt nevezitek férfigyűlöletnek.

Az egész újabban szerzett rokonságom, egyébként majdnem mind nők, azt közvetítette évekig, és nem is nagyon leplezetten, hogy nekem valami isteni szerencsének, kegynek kell tekintenem azt, hogy háttér lehetek egy ilyen csodálatos férfi mellett (tényleg az volt), illetve gyerekeim lehetnek tőle, de emögött valójában az volt, hogy engem nem tekintettek felelős, értékes, keményen dolgozó, tehetséges embernek, csak gyermeki Nóra-nőnek, aki elsősorban teher, gyanús, kerékkötője a szakmai létnek meg a korábbi feleségek iránti kötelezettségek teljesítésének (azok legitimek), és aki cserébe legfeljebb szexet ad. Egy szirén.

Én aztán a farkuk után menő férfiakról soha egy rossz szót nem írtam, szemen is köphetném magam, sőt, aki képes arra, hogy ne csak csalja, hanem fel is vállalja egy komoly másikkal a helyzetet, új életet kezdjen, azt én kifejezetten becsülöm. Az legalább valami. Nincsenek illúzióim arról, hogy a többiek mit csinálnak, és ez igen kényelmes nekik. Általában pedig az elromlott házasságok megjavításában inkább nem hiszek: későn szokás észrevenni a problémát, amikor már vége is van, ritka az a pár, amelyiknek van visszaút.

Meg tudom érteni, hogy az elnémult, mindig csak számonkérő, nem szívesen szexelő nővel nem olyan jó élni, mint egy üdével, nekünk is eszünkbe jutott már hasonló opció nőként, csak minket sokkal súlyosabb szankció érint, ha azt követjük, amit szívünk szerint tennénk. Meg nem is nagyon érünk rá. És értünk az a másik amúgy sem fogja a teljes életét odaadni. Ez mondjuk lényeges különbség.

De engem a legjobban az érdekel, hogy ha a hozzászóló szerint a férfi lényét sárba tiporja a szaros pelenka, akkor vajon a nőét az égbe emeli-e, illetve azért csinálja-e ő, mert őt az megnemesíti, kifejezi, lényegét pontosan fedi. Az nem lehet, hogy valakinek meg kell csinálni ezt is, és az erősebb csoport gond nélkül nyomhatja a komisz munkákat a gyengébbre, megmagyarázva nekik, hogy de te erre születtél, drágám? Egyébként meg mitől annyira rossz a közös gyereket pelenkázni, vagy magad és szeretteid után elmosni és elrakni az edényeket? Miféle férfias érték vagy jellemvonás van itt veszélyben? Attól nem lesz nőies a feladat, hogy te nem vagy rá hajlandó, és úgy gondolod: lesz, ami lesz, majd megcsinálja más. Ez nem férfiasság, hanem lustaság, gőg és kíméletlenség. Hihetetlen, ahogy ezeket a tizenkilencedik századi képzeteket dédelgetitek magatokban, és ahogy lenézitek, amit a nő végez. Nem, nem élvezzük mi sem.

A kicsit arányosabb élet, az nektek már rabszolgalét, megalázó csicskaság? Mindig az arányosságról, az összemérhető feladatvállalásról beszélünk a blogon, soha nem revansról, megalázott férfiakról. Mit gondolsz, mi rátolnánk az egész gyerekgondozást a szerencsétlen balekra, ez mozgat bennünket? Mit csinálnánk mi addig, de tényleg? Ha az a képzeted, hogy míg a férjünk mosogat és játszótereik, mi szörfdeszkán koktéloznánk friss pedikűrrel és brazil gyantával, négy jamaicai izmos fiú körében, és szólna a reggae, akkor bizony nőgyűlölő vagy. Vagy megcsaltak, és még friss a seb, hogy nem csak nektek lehet olyat.

Ki mit un meg, mit nem, elválik-e — ezt bizony nem lehet karhatalommal meg morális dörgedelmekkel rendszabályozni, mert ez olyasmi, ami történik. Nem Brad Pitthez képest olyan, amilyen a férj, ez hülyeség, nem a farokméret meg a pénztárca kell nekünk (következetesen ezzel vádolnak a nőgyűlölők), hanem az, hogy ne csak kelljünk, hanem szeressen minket, valóban, úgy, hogy ne jó kis biztonságos intézmény legyünk neki, hanem kockázata legyen az érzéseinek. Igaz és sérülékeny legyen abban, amit irántunk érez — mi is azok vagyunk.

A többi előbb-utóbb leleplezi magát. Nem is unalmas az ilyen férfiú, akitől elválnak, nem, hanem nemtörődöm és érzéketlen, neki minden mindegy: az a bajunk vele, hogy mindig mi nyitunk, mondjuk, adjuk, és ő nem felel, és megteheti, hogy ne feleljen, és még sok minden mást is, mert biztonságban érzi magát. Ez a kockázattalanság, ez a dühítő.

Lehet vádaskodni, számonkérni, elvárni, vörös fejjel érvelni, attól még tény marad, hogy a minőségi párkapcsolatba — amitől az tartósan kielégítő és tartalmas lehet — össztársadalmilag a nők sokkal több erőfeszítést tesznek bele, mint a férfiak, és a férfiak jóllétéről nagy értékben a nők gondoskodnak. Persze, írja a másik kommentelő (holnap jön): úgy kellene a kapcsolatért tenni, hogy az a másiknak jó legyen. Értjük. Ez az, amit nem szeretnénk, hogy minden a másikért legyen, az otthonunk, a kinézetünk, az erőfeszítéseink is mindig csak szolgálat legyen, egyirányú, az önmegszűnésig, sosem elég jó, s ha jó, akkor természetes.

Egyébként az igényeink is mások: a férfiakat úgy szocializálják, hogy a nyugalom legyen számukra a pihenés, esetleg valami magányos, elvonulós-elzárkózós hobbi, ne kelljen beszélgetni, teljes méretben ott állni a másikkal szemben, a szemébe nézni. Hát annak az igényével, aki többet akar, mi lesz? Egyszerűen kivonul a férfi, pedig a nőnek sokszor nagyon jó lenne bárhogy, nagyon is rugalmas, csak valami legyen. Együtt töltött idő, jó szó, figyelem.

Az is valószínű, hogy a férfiak jelentős része egyáltalán nem vágyik minőségi kapcsolatra, neki a feleség állandó pont, nem túl érdekes, eltűnik hamar, hogy egy másik, lüktető ember ő is, és hát annyi minden van, lehet még a feleségen kívül, elsősorban a munka. Sokaknak csak a szolgáltatás kell a házasságból: legyenek gyerekei, de ne kelljen túlságosan odafordulnia, legyen rendezett élet, étel, szex, aztán viszlát. Kapcsolódás, olyan viszony, amelynek tétje van? Minek az? Mit bonyolítod, anyjuk? Kezdődik a meccs. Erről is írtam már: mire vágyik a férfi?

Szexet elvárni nem lehet, ebben igazad van. Engem megdöbbent ez a ti nagy szexuális nyomorotok. Hogy lehet, hogy titeket ennyire nem kívánnak? Talán nem tudod, mi a különbség az igazi meg a kicsikart szex között, így aztán a kizsarolt, az “odatartom, ha nagyon akarod”-fajta is jó lesz, jó lenne. Mindegy, csak legyen valami, és az szóljon rólad, kit érdekel, mit szeretne a másik? Szexnek lennie kell. Rég rájöttem, a pornográfia meg az a sok meztelennő-fotó nem a szépségről meg a dionüszoszi felszabadultságról árulkodik, hanem arról: ez nekem is szabad, elérhető, jár, mert férfi vagyok. Rám néz a nő epedőn, nekem tárja szét a combját, és majd megőrül, hogy a szájába vehesse az én farkamat! Jó érzés lehet ez, persze, csak a gyerekessége megmosolyogtató. Annyi mindent szabad az interneten, és akkor akivel élsz, pont az, aki erre való, bezárul? Döbbenet. De nyugodj meg, az epedő szemű pornósztár sem téged kíván.

Nektek tele van írva a fejetek ezekkel a készséges, igazi álomnőkkel, akik csak titeket akarnak, akik szemében ti csodálatosak vagytok, hely sem marad arra, hogy azon gondolkodjatok, aki veletek él, az mitől lett ilyen, amilyen. Hát hogy lehet, hogy az egész nő egy nagy rátok mondott NEM? Egyszerűbb azt mondani erre a kellemetlen kérdésre: a férfiakban erősebb a szexuális késztetés, a nők mind sárkányok lesznek, elvesztik a libidójukat, inkább a lelkizés, a gyerekek érdeklik őket, komplikáltak, semmi se jó nekik. Ezt mondjátok, ahelyett, hogy megértenétek, mi bajuk. A férfiak mások! Őnekik muff, nekünk muffin, egyszerű! És ismét nem beszéltünk arról, milyen képtelenül túl vannak terhelve a nők, és mennyire bizalomromboló átérezniük ennek a mélységes igazságtalanságát.

Nos, fogalmazzunk pontosan: a férfiakban erősebb a szexuális késztetés — a férfiak örömét szolgáló szex iránt. A nekik berendezett világra sóvárognak annyira, szó nincsen kölcsönösségről. Nem lepődtünk meg.

Nem férfiak és nők: emberek vagyunk mindenekelőtt. Érintésre, jó szóra vágyók, beszélgetők és hallgatók. Van hobbink, szeretjük a gyereket, de nem bírunk mindent, fáradtak vagyunk, vágyunk a szépre-jóra, nem szeretjük a monoton feladatokat, és gyarlók is vagyunk. Osztozzunk meg valahogy. Ne menekülj te se a felmentések mögé. Csináljuk együtt, és akkor nem lesz szemrehányás senkiben. Hallod? Hahó, van itt valaki?

214 thoughts on “a szaros pelenka: nőiségem esszenciája

  1. “Annyi mindent szabad az interneten, és akkor akivel élsz, pont az, aki erre való, bezárul? Döbbenet.” Hát még azon, hogy ledöbbennének, ha megtudnák, hogy az általuk “papucsnak” titulált férfiak szabadon, zsarolás nélkül játszhatnak olyanokat, amiről ők még csak nem is álmodozhatnak. Hogy a “férfiasságukat elfojtó” pelenkázó, lelkiző, társát komolyan tisztelő férfira, hogy néz a partnere, milyen mély, színlelés nélküli epedéssel a szemében.

    Kedvelés

      • Én olyan epedő szemekkel néztem a férjemre múltkor, mikor a fiam a wc-n ült, büdösödött, de a férjem bement mellé, mert a gyerek fontos dolgokat kezdett mondani. Végigvárta, megtörölte, kiszellőztetett. Nem örültem volna jobban egy vörös rózsának, nem.

        Kedvelés

    • Pontosan.
      Amúgy az egész problémát nem értem, nálunk sosem volt undor kérdése a pelenkázás, minden esetleges ellenérzést überelt az, hogy a gyereken segítsünk, ne marja fel a popsiját a pelenka tartalma, sőt örültünk, hogy rendesen emészt, stb.
      Amúgy a férfiak állítólagos pelenkázási ellenérzéseit és állítólagos anál-mániáját meglehetősen ellentmondásosnak tartom, és ép ésszel nehezen megmagyarázhatónak.
      Én mondjuk egyik téren sem ilyen férfiakkal találkoztam soha – de a fáma és a sztereotípiák ezekről mesélnek.
      Lehet, hogy tényleg csak mese ez az egész ?

      Kedvelés

      • Nem mese. Apám, apósom és apósom sógora a mai napig nagyon büszke arra, hogy soha nem cserélte ki egyik gyereke pelenkáját sem. Bár hozzáteszem apám azt a mai napig emlegeti, hogy pelenkát nem cserélt, cserébe viszont kivasalta őket. (Fejlődést látok, az unokáinak már kicseréli.) De a másik két férfi nem, nem, nem soha. Ők értetlenül néznek a férjemre, hogy ő kérés és gond nélkül kicseréli, és furcsán rám, amiért én nem tartom anyai kötelességemnek azonmód kiszedni a gyermeket a férjem kezéből. Mert én vagyok a hibás, én a lusta, az önző, aki elpapucsizálja a Férfit. Ez is a nők bűne…

        Kedvelés

      • Anyám borogass, még büszkék is rá.
        Na, ilyenkor mindig eszembe jut egyik kollégám, aki elég jól keres, nem egy buta férfi, mégis fontosnak tartotta megjegyezni a második lánya világra jötte után, hogy “a szaros pelenkákat a nejemre hagyom”. Bazi büszke lehetsz, barátom…

        Kedvelés

  2. “Nem szabad tönkremenni a másikba.” – Nekem sikerült. Már sárkány se vagyok, csak hangtalan, láthatatlan és keserű. Nem vagyok működőképes és nem tudom honnan merítsek erőt a továbblépéshez. (futok, bringázok, rengeteget olvasok, de túllendülni sehogy se sikerül)

    Kedvelés

    • Én úgy elkezdtem felnézni egykori egyetemi professzoromra, mikor szólt, hogy most nincs idő beszélgetni, mert muszáj pontosan befejezni a szemináriumot. Zár a patika, és előtte meg kell vennie a popsikrémet, mert a feleségének nem volt ideje rá. Thomas Mannról ugrottunk a gyerek-témára, gördülékenyen, természetesen.

      Kedvelés

      • Néha azt gondolom, ki kellene köttetnem a netet a (magán)életemből. Amíg csak a családomban és tágabb környezetemben szemlélődtem, jobb véleménnyel voltam az emberiségről.
        Komolyan, ez ekkora csoda manapság, hogy egy apa kiveszi a részét a gyerekkel kapcsolatos teendőkből? Apám, nagyapám kérés nélkül megtették, ahogy az otthoni teendőkből is kivették a részüket, mindennemű feminista felhang nélkül… egyszerűen mert gondoltak arra is, hogy a társuknak jó legyen. (És viszont.)

        Kedvelés

    • Ez a kőpapírolló jó ötlet, felvetem itthon, hogy vezessük be. Ritkán jut a férjemnek a szaros pelus, de akkor mindig hüledezve meséli, hogy ő mit élt át, és hogy én ezt hogy bírom. Mintha én valami perverz volnék, aki ezt direkt szereti.

      Kedvelés

      • Az én férjem is el van képedve, mikor arról van szó, hogy ha majd lesz gyerek, én bizony felesbe’ képzelem el a pelenkacserélést. Én olyankor széttárom a karom: márpedig anélkül ide gyerek nem jön. Hogy apámat idézzem, a cuki, mutogatható kisbabához bizony a segge is hozzátartozik.

        Kedvelés

      • Elképzelve nálunk is felesbe volt a születése előtt. Ha betartanám az arányokat, azaz ugyanannyiszor cserélném mint ő, akkor a gyerek életében már hatszor is ki lett volna cserélve a pelus.
        De hát ha egyszer én ebben is annyival jobb vagyok nála?!

        Kedvelés

      • Pontosan! Nálunk nincsenek elvárások, de én aannnnyira finomakat főzök (és hogy a Főzelékfaló milyen vacak! Hát onnan aztán nem hozunk)!

        ..mért pont bölény? Ááá! Röhögök!

        Kedvelés

      • nalunk is ezzel probalkozott a parom, hogy o pelust majd nem cserel, merthogy lany baba es puncis es hogy azt o nem..olyan pulykamereg fogott el, hogy kozoltem akkor nem szulom meg. nekem ne finnyazzon. aztan szerencsere kiderult hogy o sem gondolta komolyan amit mondott es gond nelkul pelenkazza azota a ket kiscsajt.

        Kedvelés

      • Szerintem nem a pedofíliára gondolt, csak a fiút könnyebb kimosni a szarból, a lányoknál jobban kell vigyázni, hogy mit hova kensz és hol ne fertőzd össze.

        Kedvelés

      • hany even at? akkor is ha epp ebedeltel amikor cserelni kellett? akkor is ha ejjel 3kor kellet, majd 5kor ujra? akkor is ha kifolyt belole es a ruhaja is cseres volt, akkor is ha….

        Kedvelés

      • jaj. rémálmomban ne jöjjön elő. most azon szoktam puffogni, hogy hány évig kell még a gyerekeim felnőtt méretű végtermékei után kefélnem a wc-t.merthogy undorító és sokáig már nem bírom.

        Kedvelés

      • kőpapírolló: persze csak akkor megy, ha épp együtt a család (hisz az éppen a közösen gazdálkodható szabadidő)

        Kedvelés

  3. “Meg tudom érteni, hogy az elnémult, mindig csak számonkérő, nem szívesen szexelő nővel nem olyan jó élni, mint egy üdével” És éppen ezért érthetetlen, hogy miért nem tesznek semmit azért, hogy a nő ne váljon ilyenné. Annyira egyszerű a képlet pedig, és látszik, hogy mindkét fél abból profitál, ha partnerei egymásnak, míg annyira világos, hogy nem fog menni, ha az egyik a minimumot sem kapja meg a kapcsolatban. És hogy ki az egyik fél? Könnyű kitalálni, mert nyilván az, amelyik annak a jeleit mutatja, hogy rosszul érzi magát, és elnémul, fásult, számonkérő, nincs kedve a szexhez sem. Mit nem lehet ezen felfogni?

    Kedvelés

    • Szia!

      Én úgy tapasztaltam, hogy a férfi gondoskodik a saját belső jóllétéről, eszébe sem jut, azt mástól várni. Úgy vélem a többséget az sem zavarja, ha kifolyik a mosatlan vagy a szennyes, ha arról van szó, hogy elrontsa -e egy egyébként kellemes napját a mosogatással. (persze ha asszon’ van a háznál, akkor egészen más a helyzet, akkor a kényelem feltételei a másik teendőivé válnak)
      Tulajdonképpen, ebből az attitűdből érdemes lenne elsajátítani néhány vonást.
      Alapvetően, marha jól érzik magukat a saját világukban, és eszükbe sem jut, hogy az nem körülöttük forog. Merthogy de, és ebben kevés dolog ingatja meg őket.

      Kedvelés

      • Csak az a baj, hogy őket nem szólja meg a rokonság, ismerősök, ha nem mosogatnak, a nőt meg előveszik érte. Könnyebb férfiként legyinteni a teendőkre. 😉

        Kedvelés

      • Ez igaz,hogy nem oket szolja meg a rokonsag a takaritas,stb miatt Viszont masreszrol szerintem az is megy, hogy ha mondjuk anyagi gondok vannak, inkabb a ferfirol gondoljak, hogy nem tudja eltartania csaladjat, nem tud eleg penzt keresni,stb nem a norol…Persze ez vmikeppen egymast gerjeszto dolog, hiszen a no dolga otthon lenni a gyerekkel, a ferfie meg megteremteni az anaygi hatteret ehhez…Mas kerdes, hogy tovabbra is is elnek ezek,akkor is ha a no is melozik kozben..

        Kedvelés

      • Igen, erre írta itt valaki okosan, hogy a patriarchátus a férfiakat is bántja. Nem roppanna bele annyi családapa a munkanélküliségbe, ha nem akarná mindenáron kitölteni a rendelkezésére felállított kalitkát. Ha nem érezné magát kiherélve, hogy az asszony dolgozik, ő meg nem.

        Kedvelés

    • Jaj, hát olyan egyszerű! Ők tökéletesek, hát fel sem merül, hogy ők tehetnek arról, hogy mi megzazulunk. Vagy ha nem miattuk, csak úgy zazulunk, hát nem pszichológusok ők (hű, ezt hányszor megkaptam!)! Na! Hát mit képzelünk mink! :p

      Kedvelés

  4. “Általában pedig az elromlott házasságok megjavításában inkább nem hiszek: későn szokás észrevenni a problémát, amikor már vége is van, ritka az a pár, amelyiknek van visszaút.” Igen, gondolom, hogy itt nem mindegy, mikor jön elő a probléma, de én most úgy gondolom, van még az a pont, ahol észbe lehet kapni. Én magam legalábbis látok pozitív változást, ami ha lassú is, és kissé még hullámzik, szerintem biztatóan alakul. Csak olyan partner kell hozzá, akit korábban a rendszer maga terelt egy egyenlőtlenséget természetesnek vevő útra, és nem az értelmi-érzelmi korlátai.

    Kedvelés

  5. Nagyon indulatos, és nagyon találó. Well done! Az antifeministák ellenérvei engem is gyakran kihoznak a sodromból. Nemcsak azért, mert rövidlátóak és kettős mércével mérnek, hanem mert fel sem akarják fogni a mi érveinket.
    Egyik leggyakoribb csúsztatás, a ‘mit akarnak még, hiszen mennyivel jobb dolguk van, mint nagyanyáiknak’ – itt a legelvetemültebbek fel szokták hozni, hogy a nagymamák még meg tudtak szülni a mezőn, csak azt felejtik el, hogy hányan haltak bele. Tehát ha nekünk egy kicsivel jobb, mint volt az anyánknak, vagy mint most a szomszédasszonynak, akkor mit is akarunk még?
    Még a legemancipáltabb országokban is, ha a nők aránya a vállalatvezetésekben, parlamanetben eléri a 30%-ot, mindenki elégedetten hátradől, és a tovább elégedetlenkedőket leönzőzi, lekarrieristázza, leférfigyűlölőzi.
    Ugyanez van a magánéletben is. Ha a férj egyszer egy héten megoldja a vacsorát, már nemcsak elégedettnek kell lennünk, hanem áldhatjuk a jó szerencsénket. Pedig ez messze van mind a 30%-tól, mind a valóságtól.
    „Mindig az arányosságról, az összemérhető feladatvállalásról beszélünk a blogon,” –írod, és ez az, amit nem vesznek észre. Nem elég a 30%. Mert akkor a férfinak még mindig több, mint kétszer annyi ideje, lehetősége, kényelme van, mint a párjának.
    És igen, abban is igazad van, hogy ez nem egy-egy férfi rosszindulata, hiszen a legjobbszándékúak is belecsúsznak helyzetekbe. Ez a Rend.

    Kedvelés

  6. ” demaszkulinizáló, lényét sárba tipró tevékenységet”
    Kíváncsi lennék, ezeket honnan szedik, vajon a Világegyetem Nagykönyvében van leírva, hogyaszongya, mosogatás a világ teremtése óta, Isten kinyilatkoztatása/az evolúció szerint (kinek-kinek hite szerint) női munka? Ha férfi végzi, leszárad a farka?
    Nem szeretem az ilyen elméleteket és elvárásokat, mert szögletes embereket gyártanak. Ennél az emberiség JÓVAL sokszínűbb.
    A házimunka (mosogatás, főzés, polcszerelés etc.) nem valamiféle önkifejezés illetve szerepazonosság, hanem egyszerűen (nemszeretem) munka, melyet – sajnos – el kell végezni. A munkamegosztás akkor fair, ha a két (vagy több, gondolok itt arra, hogy minden családtag részt vesz benne) féltől megközelítőleg azonos mennyiségű (szabad)időt vesz el. Ennyi. Elvégzendő feladat. A többi bullshit.

    Kedvelés

    • És az a trükkös, hogy ebből a feladattömegből a cuki, maszatos, diszlexiás gyereket és a lakályos, muskátlis, palántás, csipkefüggönyös otthont mintegy píárosan kiemelve a nőknek mégis identitást faragnak, sőt, életük értelmének és kedves hobbinak állítják be a kapcsolódó tevékenységeket, azt mondják, ez a nőknek öröm, ere születtek, az anyjuk is ezt csinálja, ha nem csinálod, akkor milyen anya vagy?, és így nem látszik ki a ordító egyenlőtlenség. Így működnek a nemi szerepek.

      Kedvelés

      • Érdemes lenne a lózungok mögé nézni; nagyon érdekelne, hogy pontosan mely tulajdonsága, összetevője az ún. “női munkának” az, amely férfi számára ”demaszkulinizáló, lényét sárba tipró” tevékenységgé teszi.
        Úgy sejtem, ha megkapargatjuk a felszínt, arra derül fény, hogy azért olyan taszító a tipikus “női munka”, mert: unalmas, primitív, alantas – semmi alkotómunkát nem igényel, csak robot.

        Ezalól a főzés kivétel abban az esetben, ha hobbiként űzik (ti. az is lehet kötelesség, például ha az ember fáradtan kénytelen csinálni, illetve mert akkor kell, amikor, és nem akkor, amikor kedvem van), nem véletlen, hogy több férfi főz, mint mosogat. (Bizonyos esetben a gyerekekkel való foglalatoskodás is ez a kategória. Játszani egész élvezetes velük. A hányásukat takarítani nem annyira.)

        Namost, érthető, hogy az embernek nem akaródzik elvégeznie az unalmas, primitív, alantas feladatokat, csak azt nem értem, hogy jön ebből a meggyőződés, hogy a nőnek ezeket szeretnie kell. Illetve, de. És akkor sorjáznak elő az olyan okosságok, hogy “a nő evolúciósan arra van gyártva, hogy bíra a monotonitást”. Ha te nem bírod, akkor nyilván veled van baj (nem vagy elég nőies), soha nem az elmélettel.

        Kedvelés

      • Jó reakció jön erre holnap a trollválogatásban! Van férfi, aki elvált, és rájött, hogy de hát a házimunka, az lófasz. Most csillog-villog a lakás! Akkor csinálhatta volna korábban is, bár meglehet, más volt a gond.

        Kedvelés

      • Mondjuk, egyedül, gyerek(ek) nélkül tényleg nem akkora vasziszdasz.
        De azért azt, aki szerint “az semmi”, szembesíteném a kérdéssel, hogy akkor miért nem csinálja. Hisz’ két perc alatt meglenne azzal a semmivel.

        Kedvelés

      • Én olyan elvált paliról tudok aki arra jött rá, a főzés lófasz, “csak kinézi az ember a netről a receptet és ennyi”. Azt mondjuk nem értem, egy ilyen piti dologra miért csak háromhetente szánja rá magát, mikor a feleségétől naponta megkövetelte.

        Kedvelés

      • A főzés szerintem is lófasz, huszonévesen kezdtem, nagy pofával: aki olvasni tud, az főzni is (kaptam nászajándékba egy Horváth Ilonát), és tényleg 🙂
        Csak a nagy férfi séfeknek közben nem csimpaszkodik a bokájába három darab tíz év alatti, akik közül az egyik bárányhimlős, a másik meg veri a harmadikat. Szaros pelenkákról ne is beszéljünk, akkor ég oda a cucc, mikor pelenkacsere után kezet mosol. Ha meg nem, akkor az a baj.

        Kedvelés

      • A séfnek ráadásul csak annyit kell mondania a konyhalánynak, hogy kérek még 10 deka gombát és 25 deka reszelt sajtot és már adják is a kezébe. Én is mondhatnám, csak éppen lófaszt se dugna a kezembe senki 🙂

        Kedvelés

      • Nem a főzés a nagy kunszt, hanem hogy szakíts időt vásárolni, olyat vegyél, amit mindenki megeszik (itt akkor redukálódik a lista 5 elemre), hazacipeld BKV-n vagy bringán, rakj rendet a konyhában, pucold meg, vágd fel, főzd meg. Tálald, mosogass. A főzés része kreatív, és még élvezni is tudnám, ha nem lenne mindkét gyerekem “mindenhétenmástszeret”.

        Kedvelés

      • Emlékszem, egyszer volt egy vitám egy kollégámmal, aki diplomás mérnök létére állította, hogy a nő attól nő, hogy mos-főz-takarít és mindezt élvezi. És igen, ott is velem volt a baj, hogy én nem élvezem – biztosan nem vagyok elég nőies.

        Kedvelés

      • “a nő attól nő, hogy mos-főz-takarít és mindezt élvezi.”
        Sok férfi vallja ezt, ami kifejezetten aljas és egyetlen célja, hogy tagadni lehessen a nők által végzett munkák értékét. Hiszen amit élvezetből csinálunk az hobbi, azért meg ne várjon senki elismerést (pénzt meg pláne ne). Végül is tök rendesek, mert megteremtik a lehetőséget az élvezeteink (mosás, főzés, takarítás, rendrakás, pelenkázás) kiélésére és még pénzt se kérnek cserébe.

        Kedvelés

      • Én azt nem értem, miért szoktatjuk egyáltalán a gyerekeket szobatisztaságra. Hát akkor már nem kell pelenkázni, oda az élvezet!!! A nők tényleg hülyék, itt a bizonyíték. Akkor most vagy le a szobatisztasággal, vagy szüljünk megállás nélkül, hogy lehessen mindig pelenkázni!

        Kedvelés

      • Hű, van egy irányzat, a nem pelenkázók. Ők figyelik a gyerek arcát, testét, és mikor látják, hogy jön, gyorsan megpisiltetik-kakiltatják. Ez szerintem még nagyobb rabság.

        Kedvelés

      • Ennek a keresztény-patetikus változata: a férfi építi az otthont, a nő adja az otthon melegét. ;)))))))

        Kedvelés

  7. “Az is valószínű, hogy a férfiak jelentős része egyáltalán nem vágyik minőségi kapcsolatra, neki a feleség állandó pont, nem túl érdekes, eltűnik hamar, hogy egy másik, lüktető ember ő is, és hát annyi minden van, lehet még a feleségen kívül, elsősorban a munka. Sokaknak csak a szolgáltatás kell a házasságból: legyenek gyerekei, de ne kelljen túlságosan odafordulnia, legyen rendezett élet, étel, szex, aztán viszlát. Kapcsolódás, olyan viszony, amelynek tétje van? Minek az? Mit bonyolítod, anyjuk? Kezdődik a meccs. ”

    Én egyre inkább ezt gondolom…Egyszerűen nincs igény kölcsönös, egyenlő, harmonikus kapcsolatra, építőre meg pláne nem, minek is, hiszen ő tökéletes. Csak a szolgáltatásokra van igény, semmi másra. És teljesen elképedek azon, hogy a család valóban csak egy fénykép, egy jól mutató kitűző nem több. Az meg valami elképesztő, hogy amíg a nő módszeresen, folyamatosan megy tönkre, addig bennük egyre biztosabb a tudat, hogy ők tökéletesek.
    Én egyáltalán nem hiszek a javításban. Azt látom a saját és a körülöttem tönkremenő házasságokban is, hogy eljön a pont, amikor kiderül, hogy amit a nő értékesnek vélt a másikban, a házasságban, az egy óriási, jól megkomponált kamu volt, olyasmi amire a férfi rábólintott, hogy “anyuci” hallgasson, csak sajnos “anyuci” meg erre alapozott mindent.

    Kedvelés

    • Ezen már én is sokat gondolkodtam – miért elég nekik a szolgáltatás, mért elég ha rend és csend, szex és kaja van otthon, nem vágynak másra? Vagy a többségük nem vágyik mélyebb lelki kapcsolatra, egymás kölcsönös megértésére, valódi közös életre, ami nem csak egymás mellett vegetálás? Biztosan vannak férfiak, akiknek ez nem elég, az én férjem is ilyen. De a többieknek miért nem kell, és miért nem hajlandók tenni érte? Tényleg ennyire minimalistán vannak berendezve lelkileg, vagy csak nem is tudják, mennyire más lehetne az életük, ha többet beletennének?

      Kedvelés

      • lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy a szociális kapcsolatok nemcsak érzelmi alapúak, hanem társadalmilag is “előírtak”. Azaz van egy elképzelés arról, hogy kivel milyen szoros viszonyban “kell” lenni. Például egy gyereknek a szüleihez “kell” a legjobban kötődnie, mégis előfordul például, hogy a szomszéd nénivel bensőségesebb kapcsolata van, mert otthon elhanyagolják.
        Ezek alapján a nőknél, ugye, a legfontosabb a család (értsd: partner és gyerekek). Ő értük él, testileg-lelkileg rajong, és fontosabbak ők a saját életéénél is. Minden más: barátok, munkatársak, egyéb rokonak, szomszédok csak ezután jön. A fiúknak fiatal koruktól kezdve bővebb a választási lehetőségük, ott hangsúlyosabb a barátság, bajtársiasság, a gyümölcsöző munkatársi kapcsolatok (azonos érdeklődési körű szellemi társak) …stb. De ha egyedül van, az sem kudarc (vö. magányos hősök kultusza). Tehát ő könnyebben megteheti, hogy nem próbál szoros és szeretetteli kapcsolatot kialakítani a családjával, mert egy lazább is megteszi. Ez nem azt jelenti, hogy általánosságban érzéketlenebbek. De ha valamelyik érzéketlen, annak nem kell szimulálnia, hogy mennyire szereti a másikat. Nincs akkora tétje.
        Arról nem is beszélve, hogy amíg hagyományosan a nőknek elsősorban ez emberi kapcsolataik és azok minősége szerint kell értékelni magukat, addig a férfiaknak az elért
        (fizikai, szellemi) eredményeik szerint.

        Kedvelés

  8. Hát én ezt nem értem. A férjem – hogy finoman fogalmazzak – a Rend megszállott rajongója. a házimunka egyenlő elosztásáról hallani sem akar, szerinte vegyünk fel egy háztartási alkalmazottat. Ő inkább fizeti, de nem fog mosni, főzni, takarítani, rendet rakni, stb. (Felvettük, fizeti, de én valahogy mégis jobban szeretném, ha együtt tartanánk rendben az életterünket, de na… Ő viszont jobban szeret sok pénzt keresni, és pihenésképpen a kanapén internetezni. Hogy ezzel milyen példát mutatunk a gyerekeinknek…)

    Na tehát, ez a férfiúi díszpéldány csupán 2 dologból veszi ki a részét otthon zokszó nélkül:
    1. mosogatás
    2. szaros pelenka lecserélése

    El kell meséljem neki, hogy ezek “demaszkulinizáló, lényét sárba tipró tevékenységek”, válasszon inkább valami mast. 🙂

    Kedvelés

      • “De van, akinek a szemében már az is istenkáromlás, ha veszel egy mosogatógépet :)”
        Szomszédom válasza erre: “Nekünk nem kell mosogatógép, ott az asszony!”

        Kedvelés

      • Most már biztos, hogy nem emberek, hanem földönkívüliek között nőttem fel; mifelénk a férfiak vettek volna mosogatógépet csak azért, hogy a feleségüknek jobb legyen.

        Kedvelés

      • Nálunk egyenesen más galaktikából származnak a férjek : azért vettek mosogatógépet, hogy nekik jobb legyen !

        Kedvelés

      • De ez elvi hibás! Nem azért veszi a mosogatógépet, hogy az asszonynak jobb legyen! Azért veszi, hogy mosogasson a gép, és csinálhassanak helyette mást.
        Mi pl most egymás mellett netezünk 2 külön gépen a gép meg mosogat.
        Lehetne úgy is, hogy egyikünk mosogat a másik meg szórakoztatja, de én kifejezetten magányosan szeretek sokat mosogatni, mentegy meditatíve. A főzés közbeni keveset, akkor elmossuk. A deszkát, késeket meg akinek éppen van x perce, amíg a teavíz felforr vagy amíg a tea ázik. Tejhabhoz tejmelegítés közben nem lehet, mert akkor túl forró lesz a tej és nem lesz jó a hab. ;P

        Kedvelés

      • Hááát… A középső közölte a minap, hogy ő x kislányt fogja feleségül venni (a kislány nevét személyiségjogai miatt nem közöljük). Azt is elmondta, hogy nekik sok gyerekük lesz. A felesége nevelni fogja a gyerekeket, és ő közben játszani fog a számítógépen.
        A kisfiam 5 eves, ezt teljes meggyőződéssel mondta, nem ironikusan, mielőtt valaki félreértené a sztorit. :((

        Hála istennek az illető hölgy egy rendkívül karakán, talpraesett kislány, aki ebbe biztos nem fog belemenni. Legalább jó az ízlése a fiamnak, ha már ilyen példát lát itthon…

        Mielőtt azt gondolnátok, hogy én elrontom a nevelését, közlöm veletek, hogy mindkét fiam szívesen segít mosogatni, a földfeltörlés pedig egyenesen a mennyország számukra, ritán engedem, mert nem biztonságos a veder. A rendrakásban is segítenük kell, mondjuk, azt nem nagyon szeretik.

        Szóval én küzdök, de nehéz az árral szemben.

        Kedvelés

      • Így valóban nem hangzik túl jól; arra gondoltam, hogy ha van háztartási alkalmazott, akkor férjnek is, feleségnek is jár pihenés – erre írtam, hogy én is így csinálnám.

        Kedvelés

      • Nekem az ember akkor vett mosogatógépet, mikor ekcémás lett a kezem, és folyton neki kellett volna mosogatnia.

        Kedvelés

    • Szerintem sincs ezzel semmi baj. Egyszerűen arról van szó, hogy inkább azt csinálja, amiben tehetségesebb, hatékonyan megoldja a problémát és nem a párjára hagyja. Én például a kaját házhoz rendelem, mert utálok főzni, viszont dolgozni szeretek. Miért lenne muszáj elcaplatnom a boltig, tülekedni, hazacipelni, megfőzni, inkább dolgozok helyette. Ugyanúgy megoldódik az étel utánpótlás kérdése, de marad egy csomó szabadidőm és nem kell olyasmit csinálnom, amit utálok. Nekem teljesen logikus.

      Kedvelés

      • Egyetértek, csak hát, ha ezt a filozófiát egy nő vallja magáénak, az más megítélés alá esik. Ezért említettem a mosogatógépet, mint a “lusta háziasszony” skarlátbetűjét.

        Kedvelés

      • Igen, teljesen más a megítélése egy férfinak és egy nőnek. Nem csak az van megszabva, hogy miket kell egy nőnek megoldania a kapcsolatban, hanem még a módját is meg akarja mondani a környezet (akkor is, ha senki nem kérdezi a véleményét és nincs is olyan közeli kapcsolatban a párral, hogy köze legyen hozzá). Csak egy elítélendőbb dolog van annál, ha “csalsz” (étteremben eszel, baby sitter, mosogatógép, stb.): ha kiderül, hogy megcsinálja a férfi is a saját felét. Akkor a nő hárpia, akit majd úgyis elhagynak. A férfira mondhatnák ilyen sztereotípiák alapján, hogy papucs, de tapasztalatom szerint csak sajnálgatják, hogy miket el nem tűr az a Jóember. 😀

        Kedvelés

    • Nekünk hasonló volt (bollha-ra reagálok), csak bébiszitterrel. Egy idő után rájöttem, hogy az, hogy vigyáz a nő a gyerekre, nem az én életemet könnyíti meg, hanem a férjemét, én így is úgy is elmegyek ide-oda, és azzal nem lesz jobb a családi életünk, ha a férjem még ekkor is megússza a gyereket.

      Kedvelés

  9. Hozzánk két hete jár néni. Elsődleges, és tulajdonképpen egyetlen elvárt feladata a gyermek jólétének biztosítása 5 órán keresztül. Ebből az 5-ből a gyermek kettőt alszik, amialatt a néni unatkozik. Tehát, amikor én hazaérek a munkából: az ebéd meg van főzve, a gyermek aludt, játszott, tisztába van téve, tízóraizott és éppen ebédel, az edények elmosogatva (még a borogatót is elmossa!) és a szárazak eltéve (többnyire) a helyükre, a konyha felsöpörve, a szárítóról a ruhák összefogva (a bugyik is, basszus!), a frissen mosott pedig kiterítve. Csak a kemény neveltetésem akadályoz meg benne, hogy ne sírjam el magam, amikor körbejárom mindazt a két szobát, ami van.
    Emiatt lett egy új elméletem: ha nem számítjuk a szex-szerelem-gyöngédség hármasát, akkor egy nőnek jobban megéri a bejárónénivel összeházasodni, mint a férjével.
    És nekem egyébként egy, a közös életünkben aktívan résztvevő férjem van. Igaz, most már néhány napja szabadnapos és ilyenkor a néni nem jön, de én titkon vágyom rá. Mármint a nénire.

    Kedvelés

  10. Két dolog jutott eszembe hirtelen: az egyik, hogy valószínűleg ezeknek az embereknek lövésük sincs a dologról, nem tudnak magyarul, annyira másképp látják a világot, hogy nem jut el hozzájuk a szavak értelme. És így gyanítom, hogy ennek az egyébként erős és pontos írásnak az értelme sem. A másik, ami eszembe jutott, hogy ahogy ők elképzelik a nők feminizmusát, a te feminizmusodat, a saját hatalomközpontú-lenyomó működésükből indulnak ki. Ezt az egy módszert ismerik, és akkor biztosan a nő is ilyen szemét állat módra meg akarja nyomorítani az ő lényegét. Az idézett részhez inkább nem is szólok hozzá, annyira hihetetlenül hülye, már bocsánat.

    Kedvelés

  11. Én mindig csodálkozom azokon az egészséges, erős, iskolázott, fehér középosztálybeli nőkön, akik önként, rendszeresen, sőt: életmódszerűen átvállalják más felnőtt, egészséges, erős, iskolázott ember munkáját. Tőlem ez teljesen idegen. Az együttlakásban pont az az egyik legvonzóbb perspektíva, hogy végre nem kell egyedül kiganézni a lakást, mert van rá két ember is, illetve lehet felváltva csinálni – nem? Vagy én vagyok nagyon marslakó?

    Kedvelés

    • Ilyen erős lobbi mellett én semmi csodálkozni valót nem látok ebben. Ha mindenhonnan azt hallja valaki, hogy ez az Igazi Nő ismérve, sőt genetikája, miért ne azonosulna vele, ki ne szeretne nőiesnek tartott és csodált lenni a környezete szemében?

      Kedvelés

      • Mindannyiunkat megdöbbent a szoftver ereje és hatékonysága. Bár mi előtte nem olvastuk ezt a blogot. Az is opció, hogy “ilyen igényekkel” nem találsz társat.

        Kedvelés

      • No, de az ember inkább egyedül és szabadon, mint “társsal”, de szolgaként, nem? Meg hát, nem is tudom, mennyire minősül társnak az, aki csak a kéjben és a mámorban óhajt társ lenni. Annyira nem is racionalizálás kérdése ez, hanem egyszerűen nem indul meg bennem semmi a “rendelvű” szoftverhasználat installálásának gondolatára.

        Kedvelés

      • Igen, de sokan kipróbálnák, milyen ez a férj-család élet, le ne maradjanak, aztán belebuknak. A gyerekek viccesek egyébként, és még építőkapcsolat is létezik, de előre nem lehet tudni.

        Kedvelés

      • Szarba én is futottam már, de ahogy vénül az ember, bölcsül is. És azért nem szende szűzként, nulla együttélés után házasodnak és vállalnak gyereket az emberek, nem? Nehéz elhinni, hogy pár évig minden tökéletes, aztán hirtelen kiderül, h despota tévéelőttdöglő a választottunk.

        Vannak jelek, csak a szerelmes, netán társfüggő ember hazudik magának, nem? Én is jártam ebben az utcában.

        Szóval, oké, hogy a rendszer, de azért van egyéni felelősség is, nem? Figyelni kell már az elején, és kell tudni nemet mondani.

        Nem, ez nem áldozathibáztatás csak realizmus.

        Kedvelés

      • ugye milyen nehez megallni hogy az ember ne mondja, hogy majd meglatod ha gyereked lesz/anya leszel/ sok gyereked lesz 😀

        Kedvelés

    • vágyom arra, hogy szép lassan már ez az attitűd legyen a norma. hajrá Eszter, nem vagy ezzel egyedül! és nem kötelező rabszolgává válni szerintem sem.
      a saját környezetedben hogyan vélekednek a nők? mennyire van jelen ez a vélemény amit írsz?

      Kedvelés

  12. Hát nekem a vége csapott oda: “Hallod? Hahó, van itt valaki?” Valóban: akiknek ezt olvasniuk, vagy mondjuk monológ formában a Zasszonytól hallaniuk kellene ezt, azok az első 2 mondat után ignorálják az egészet úgy, ahogy van.

    Kedvelés

    • Igen. Többen bírálták az ilyen írások hosszúságát. A terjedelem most próba is. A magyartanítás kudarca is ez: nem olvasnak az emberek, nincs türelmük, agyuk ehhez. Vagy nem érnek rá. Esetleg facebookos, ötsoros felületes írásokhoz vannak szokva.

      Kedvelés

      • Én szeretem, ha hosszú lére van eresztve. Akkor belefér minden. Örkényt is szeretem, meg Dosztojevszkijt is. A facebookos írásokat nem szeretem. Ha hülyeség van bő lére eresztve, az idegesít, mert rövid az élet. De ha van értelme, megéri. A kávét is hosszan szeretem, meg a grépfrútos sörből is fél litereset vettem…

        Kedvelés

  13. Amiről folyik a diskurzus, Betlen Anna gyönyörűen összefoglalta, íme :
    Emancipáció? Asszimiláció!
    Egyik fő állításom az lesz, hogy a nők az elmúlt százötven évben a világ szerencsésebb tájain bekövetkezett felemelkedése minden csodálatunk és elismerésünk fenntartása mellett sem érdemli meg az emancipáció nevet. Az a kétségkívül szédületes fejlődés, ami az európai, észak‐amerikai nők osztályrésze lett, nem párosult a férfiak és nők közötti egyenlőség eszméjének és gyakorlatának az egyidejű elterjedésével. Úgy következett be a felemelkedés – a jogi egyenlőség szinte teljes körben, a gyakorlati azonban nagyon is hiányosan –, hogy közben a férfiaknak nem kellett lemondani az addig őket megillető előjogokról.
    A nők modernkori felemelkedése nem emancipáció, hanem asszimiláció volt: csak meghatározott területeken s csak bizonyos, jobb helyzetű csoportoknak jutott több‐kevesebb az addig csak a férfiaknak kijáró előjogokból. Az európai, észak‐amerikai férfi belenyugodott a nők viszonylagos felemelkedésébe – ami a két világháború egyenes következményeképp amúgy is visszafordíthatatlan folyamat volt –, de csak azzal a feltétellel, hogy neki nem kell az addig egyoldalúan a nők által végzett, alacsonyabb rendűnek minősülő tevékenységekből és szerepekből a korábbiaknál többet vállalnia.
    A nők pedig belementek a kompromisszumba: szolgáljanak helyettünk az alacsonyabb sorból jövő nők, legalább mi jutunk valamire. Nem tudták, hogy ezzel maguk fölé húzták az üvegplafont: határt szabtak az egyenlőségüknek.
    Az emancipációt, vagyis a nemek egyenjogúságát, sőt társadalmi egyenlőségét megkerülő asszimiláció a nők, mégpedig a jobb helyzetű, gazdagabb nők csoportjainak lehetővé tette, hogy a férfiak által élvezett előjogok egy részéből részesedjenek. Ma még a prostitúció használata nem tartozik ezek közé, illetve alig. De nem zárható ki, hogy ez a változás is bekövetkezik, ha nem vigyázunk. És ez újabb tragikus gátat állít majd a női egyenjogúság útjába (is).
    A nők tömeges beáramlása a termelő, alkotó munka piacaira, szerepvállalásuk a közéletben, és legfőképp anyagi függetlenségük (még ha viszonylagos is) mellékesen nem várt eredménnyel járt. Az öntudatra ébredéssel – amivel a nők társadalmi felemelkedése járt – ugyanis nem számolt senki. Létrejött a „WW”: western‐woman, a gyűlölt nyugati nő, akinek
    akarata, ambíciója, elképzelései vannak, aki elfoglalt, aki fontos saját magának1. És nem kivételszerűen, hanem tömegesen.

    Kedvelés

    • Nagyon jó írás, az alábbi mondattal nem értek csak egyet benne.
      “A nők pedig belementek a kompromisszumba: szolgáljanak helyettünk az alacsonyabb sorból jövő nők, legalább mi jutunk valamire.”
      Véleményem szerint a fizetett munka nem szolgaság! Ez nem említhető egy lapon a nők által végzett, alacsonyabb rendűnek minősülő tevékenységek ingyen elvégzésével! Nem ismerem a nyugati árakat, de ma Magyarországon az átlag 1000 Ft/órás munkadíj (ennyit kap egy bejárónő) egyáltalán nem számít éhbérnek (ha jól számolok ez kb. a minimálbér duplája). Miért számít jobb, tisztességesebb munkának 500 forintos órabérben állni a tescoban a pult mögött, mint egy családnál dupla ennyiért takarítani? A lényeg, hogy az ingyenmunka vagy tűnjön el, vagy végezzék nemtől függetlenül egyenlő arányban.
      Érdekes módon szerintem egy férfinak sem jut eszébe, hogy ha egy másik férfi megfizeti a munkáját, (mondjuk utál füvet nyírni és fát metszeni, ezért kertészt alkalmaz) akkor az illető de szemét, mert rálőcsölte a nemszeretem munkát és önmagát nem is kertésznek, hanem szolgának kéne éreznie. Miért? Akkor a jól kereső nőket miért vádoljuk azzal, hogy szolgaságra ítél egy másik nőt, vagy ha férfit alkalmaz az rendben van, az tekinthető alkalmazottnak, csak egy másik nő nem?

      Kedvelés

      • Ezekkel a háztartási munkákkal az a baj, hogy őket feketén, nulla munkaügyi biztonság mellett alkalmazzák, jó, ez mondjuk általános probléma a magyar munkaerőspiacon, de nemzetközi szinten eléggé erre a területre jellemző nagyjából csak, és ez önmagában problematikus. Ha van, aki ehhez jobban ért, szóljon hozzá, mert pontos adatokat nem tudok.

        Kedvelés

      • A feketemunka jelleget illetően igazad van (de ezzel az erővel támadhatnánk mondjuk az építőipart is), de Bethlen Anna nem ezért tartja problémásnak a dolgot. Viszont a gondolatmenete tökéletesen jó arra, hogy bűntudatot ébresszen a jól kereső dolgozó nőkben, ne merjenek egy másik nőnek munkát adni, mert az mennyire kizsákmányolás és szolgaságba taszítás. Valaki magyarázza már el nekem mitől tekinthető szolgának valaki és nem alkalmazottnak, mert komolyan nem értem.

        Kedvelés

      • Ma az önkormányzaton jártam, és beleolvastam a szellemes megjegyzésekkel dekorált címlapú Alaptörvénybe. Senkit nem lehet embertelen bánásmódnak, kínzásnak kitenni, szolgaságban tartani. Szolgaság, az annyi, mint az önrendelkezésedről, szabadságodról, méltóságodról lemondani, lemondatva lenni. Mivel az efféle alapjog elidegeníthetetlen, nem mondhatok le róla én sem, vagyis jogsérelem nélkül nem állhatok prostituáltnak. Ez a jogvédők alapvetése.

        Kedvelés

      • Hát… szerintem nem gáz, ha valaki meg tudja fizetni a házimunkát vagy a gyerekvigyázást. Egyrészt marad ideje magára/másra, másrészt munkát és keresetet ad annak, aki esetleg munkanélküli volt korábban. Nagyon érdekes volt nekem a Babel c. film ilyen szempontból, ahol elég összetett volt a kép a mexikói bébiszitterrel kapcsolatban.
        És akkor jön a többi zsebbe fizetős, család körüli dolog: kertész, bevásárló, kutyasétáltató, medencetisztító, vasalólány, szakácsnő. Szerintem elég sokan vannak, akik a legális munkaerőpiacon kevesebbet keresnének, mint így, illetve akinek ez a mellékes, az se jár rosszul. Nem mondom, hogy szuper, mert tényleg nem egy életbiztosítás, de a multinál polcot pakolni sem az, ahogy már előbb is leírta valaki.

        Kedvelés

      • Jelentem, hogy Svájcban csak akkor van feketén bejárónőd, vagy takarítónőd, ha meghibbantál, vagy olyan spúr vagy, hogy kockáztatsz. Ha van, akkor jelezni kell, hogy van és kötsz rá biztosítást is. Most lehet, hogy olyanokat írok, mint egy marslakó, de tényleg ez van. Ha ugyanis ráejti a lábára a serpenyőt, eltörik mondjuk a lábfeje és nincs biztosításod, akkor a gyerekeid oktatására szánt tetemes összeg egy részét fogod az ő felépülésére költeni kórházi számlák kiegyenlítése során. Nem minden ország ilyen über-szabályozott persze, de én marhára örülök neki, hogy ez így van 🙂

        Kedvelés

      • 🙂
        Írtam erről, idemásolnám a vonatkozó részt:
        “Olaszországban a hiányzó jóléti szolgáltatások (bölcsőde, idősgondozàs), az idősödő társadalom, valamint a munkaerőpiacon jelenlévő nők (kb. 47 %-os az arányuk, de a nagy részük főleg északon dolgozik, délen még dívik a htb életmód) helyzete azt eredményezi, hogy nagy szükség van baby sitterekre, háztartási segítségre, idősek mellett dolgozó badante-kra.

        Persze a családok jövedelme nem olyan magas (de ha magas is, valahogy ebben a szektorban mindenhol él és virul a feketemunka), leginkább havi szinten párszáz euróért, netán egy szobát (ellátást) biztosítva fogadnak segìtsèget.

        Sok kelet-euròpai nő van (romàn, ukràn, bolgàr), de làthatò mèrtèkben vannak jelen dèl-ameriakaiak, fülöp-szigetekiek is.

        Mivel a munkàm miatt èrintőlegesen foglalkozom az ilyen badante-k problèmàival is, hihetetlen dolgok derülnek ki. Szinte pàrhuzamos vilàgokban èlünk Olaszorszàgban (mint sok màs nyugati orszàgban is). Akiket személyesen is ismerek, nagyrèszt 20-35 közötti nők (romàn, ukràn), sokszor diplomàval, akik havi 300-400 euròèrt, meg egy szobàèrt gürcölnek teljesen kiszolgàltatott helyzetben (nem ritka az erőszak, a lelki terror a munkaadòk rèszèről, akik persze tehetik, a feketèn itt tartòzkodò segìtsèg sosem tesz panaszt semmilyen fòrumon).

        Ha jòl alakul a dolog, akkor a segìtő ha elvègezte munkàjàt, vàllalhat màs helyen is takarìtàst, gyerekvigyàzàst. Ezzel a reggel 7-este 9-ig tartò munkàval nagyjàbòl 1000 euròt is osszeszedhet, amit aztàn szigorùan hazaküld / hazavisz.

        Mert ez àm a dolog màsik ràkfenèje, ezek a nők olyan tàrsadalmakbòl jönnek, ahol gyakran az egèsz csalàd (fèrjet is ideèrtve) tengeti èletèt otthon, ès vàrja a hazaküldött pènzt. Gyakran gyerekeket is maguk mögött hagynak (mondjuk nagyszülőknèl), amivel vègkèpp odaköti őket a csalàd. Ők pedig èjt nappallà tève dolgoznak a vàltozàs legcsekèlyebb remènye nèlkül, amìg bìrjàk.

        Az èn ismerőseim között van egy 30 éves román làny, aki 8 ève itt èl, így gürcölve, közben 11 ève hàzas, a fèrje vagy otthon vàrja a pènzt, de volt idő, hogy megpròbàlt itt dolgozni, csak sajnos közben verte a felesègèt, aki mindezzel dacolva tavaly gyereket is szült, ùgy, hogy 7 hònapos terhesen hazament, megszülte a gyerekèt, majd visszajött pènzt keresni – most mèg többet is, mert a gyereket Romàniàban gondozò (max 50 èves, nem dolgozò) anyja persze vàrja az ellàtàst.

        Közben pedig – bàr 8 ève itt èl, fogalma nincs a lehetősègeiről – hogy pl. kellene hivatalos àllàs, amivel lakcìmet szerezhetne, netàn elvègezhetne egy ingyen tanfolyamot, amivel talàn lesz egyszer àllàsa is – lèvèn az egèszsègügyben jók a kilátásai, ott szinte màr nem is dolgozik olasz. Ha nem fizettèk ki, nem tudott ellenük fellèpni, mert attòl rettegett, hogy kidobjàk az orszàgbòl. Es ha lehet, inkàbb nem is eszik naponta 3x, mert azt a pènzt is hazaküldheti.

        A màsik nő 35 èves, a fèrje utàn jött ki ùgy 10 ève, ugyanaz a sztori, a fèrje verte, pedig volt idő, hogy csak neki volt munkàja, de ő vègre, 15 èvnyi hàzassàg utàn elmenekült a pasitòl, ès a sajàt alkalmi munkàjàbòl tartja el magàt ès a lànyàt. Ez pèldàul valahol sikertörtènet, legalàbb mèg van esèlye, hogy egy ùj ès normàlis èletet èpìtsen fel magànak Olaszorszàgban.

        Ami igazàn rèmisztő, az az, hogy generàciòk nőnek fel valahol Romàniàban ès Ukrajnàban anya nèlkul. Az anya a sajàt neveltetèse foglya, nem kèpes nemet mondani az otthoni èlősködő rokonoknak, az agresszìv fèrjnek, egyàltalàn a tàrsadalmi szokàsoknak, miközben itt egy màsik vilàgban mozog, anèlkul, hogy igazàn benne èlne.

        Az olaszok rèszèrol az a szörnyű, hogy keveset beszèlnek erről, hasznàljàk ezeket az embereket, mert persze szüksègük van ràjuk, sajnàlkoznak a helyzetükön, de azèrt pl. bejelenteni őket, azt màr inkàbb nem…”
        Itt található: http://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2010/06/21/a-valodi-olaszorszagrol-3/

        A legundorìtòbb az volt ebben a tèmàban, amikor egy ONG azt a projektet talàlta javasolni, hogy “segìtsük Ukrajnàban – az anyjuk Olaszorszàgba tàvozàsa miatt otthonba adott gyerekek èrdekèben – az otthonokat”. Asszem ehhez nincs jò komment…

        Kedvelés

      • Egyszerre több mindenre:
        FarkasViki, a normális és mérvadó az kéne legyen. Én a fekete pénznek semmilyen formáját nem szeretem, de azt muszáj elismernem, hogy olyankor,a mikor nem múlik rajta semmi, akkor nem zavar igazán, ez egy ritka szomorú szocializáció eredménye, ami ellen egyértelműen nekem kell küzdenem és nem a fekete munkába erőszakolt dolgozónak. A nem múlik rajta semmi-n azt értem, hogy például az én bejárónénis tapasztalataim mind olyan nőkkel voltak, akik egyébként nyugdíjasok voltak, tehát társadalmilag bebiztosítottak, a gyermekfelügyeletet, mint időtöltés és/vagy plussz pénzkereseti lehetőségként vállalták. De most szembefutottam egy olyan helyzettel is, hogy lakást szeretnénk bérelni és minden tulajdonos, akivel eddig beszéltünk húzza a száját, amikor elmondjuk, hogy szerződést szeretnénk, sőt jelentse be a pénzügynél a jövedelmét, mert a hiteles szerződés alapján nekünk jár önkormányzati támogatás. Erre az a válasz, hogy hát jó, de akkor fizessem ÉN az adóját. Az ő jövedelmének. Lefordítva: engem szankcionál, amiért legálisan akarok eljárni. És ami ennél sokkal durvább, hogy amikor ezt felháborodottan elmesélem barátoknak, ismerősöknek, akkor vonogatják a vállukat és azt mondják, hogy érthető, végülis (dőlt betűkkel), hiszen senki nem ad szívesen az államnak.
        Olaszorszagbajottem, ez Romániában történik, a híresen becsületes székelyek (sic!) földjén, amiről te írsz, abból én nem keveset ismerek. A férjem családjában több anyuka dolgozik Németországban és Magyarországon idősgondozóként, de ismerek sok ilyen itthonmaradt gyermeket, nagymamával, képzésen találkozom velük, megdöbbent, mennyien vannak és milyen rezignáltan beszélnek a helyzetükről. Bár, hogy másképp beszélhetnének? Illetve, hogy magatartásbeli problémáikra csuklóból vágják rá, hogy hát ilyen a helyzetem, milyen lehetnék?
        Ismerőseim élnek Angliában au-pair-ként (volt itt egy hullám, nem tudom Magyarországon mennyire jellemző), az ő történeteikben az a megrázó számomra, hogy azzal, hogy beköltöznek a családhoz, teljes mértékben átveszik a gyermek nevelését. Konkrétan annyira, hogy a szülők legtöbb az esti fektetésen jelennek meg egy jóéjt puszira. És ezekben a történetekben még nem esik szó meg az apukák fokozott érdeklődéséről a fiatal Kelet-Európai, diplomás, gyermekcentrikus nők iránt.

        Kedvelés

      • Katja (alattad már nincs hely hsz-nak), tévedsz, hogy a nyugdíjas bejárónőnél nem múlik semmi a bejelentésen, hiszen az adókat is megspórolja ilyenkor az ember, nem csak a járulékokat (biztosítás és nyugdíj). Ha csak a járulékokról lenne szó, akkor teljesen megfelelő lenne az, hogy valaki feketén dolgozik és a megkeresett pénzből megvásárolja az eü. biztosítást és a nyugdíjt.

        Kedvelés

      • Nem egyesével van elítélve itt a bejárónő vagy a bejárónőt tartó, hanem az a jelenség, ahogyan a gazdagok/férfiak nem kívánnak gondoskodni a saját fizikai szükségleteikről, a hihetetlen emberi-társadalmi különbségről (A Magdolna-nővérek)és főleg, ahogy a szegényebb országokból áramlanak az ilyen legnehezebb, mások fizikai szükségletével kapcsolatos, feleségszerű munkákra a néptömegek, az ottaniak már rég nem hajlandóak erre. De hívom Annát, hogy reagáljon. Há nélkül írja.

        Kedvelés

      • Éva, ne izéjjé’ már 🙂 Legalább mi ne nevezzük a háztartási munkát feleségszerű munkának! Legalább a mi fejünkben szakadjon már el, hogy női munka a háztartás ellátása. Olyan szépen megmutatják a férfiak, például a szakácsok létezésével, hogy fizetség fejében lám a főzés is lehet férfimunka. Munka van és kész. Véleményem szerint a gazdagok meg nem azért nem gondoskodnak a saját szükségleteikről mert aljasok egytől egyig, hanem mert nem éri meg nekik. Én megértem, hogy nem akarja valaki egy ezerforintos munka elvégzésével tölteni az idejét, ha eközben mondjuk ötvenezret kereshetne.

        Kedvelés

      • Nekem van egy férfi rokonom, egy takarítócégnél dolgozik, irodákat takarít. Otthon meg semmit. Úgy néz ki a lakása, mint egy kutyaól.

        Kedvelés

      • Azt már a Csernus is megjegyezte (azt hiszem a Felnőtt húslevesben), milyen érdekes, ő megfigyelte, a (férfi)szakácsok nem főznek otthon. Kár, hogy a miértre valamilyen okból, nem tartotta fontosnak megemlíteni a választ…talán nem akarta megbántani a könyvben szereplő szakács barátait, nem tudom.
        Pedig ez a lényege a “női” munkának, hogy ingyenes vagy bagóért végzendő.

        Kedvelés

      • Én magunkfajtát is megértem, aki ugyan nem keres ötvenezret óránként, sőt, valójában a takarítónő órabérénél sem sokkal többet, de annyira utálja a házimunkát, hogy havonta egyszer inkább kirándul, miközben szépül az az egyszobás lakás, és örömmel, tisztességesen fizeti meg a takarítónő munkáját. Szerintem ez win-win helyzet, mindenki jól jár.

        Kedvelés

      • Én azt gondolom erről, hogy nehéz helyzet, rengeteg gondolat kavarog bennem róla, pl :
        – az embernek a létfenntartással járó dolgok elemésztik fel az ideje nagy részét
        – a rezsi, gyermeknevelés, stb. árát ki kell termelnie munkával, tehát az nem elég, ha csak magát ellátja, de ha azt is meg ezt is megteszi, akkor mikor él ?
        – a bejárónőnél ki takarít ?
        – egy csomó ember jobban tudja elvégezni a takarítást, mert arra szoktatták-nevelték (főleg ugye a nőket) és akit meg nem, annak az egész élete egy merő loholás önmaga után (én is ilyen vagyok, akit egyszem gyerekként nem szoktattak házimunkához és képtelen is vagyok rendszeresen csinálni, pedig LÁTOM, hogy kéne – a legtöbb ffi ezzel szemben legalább nem is látja…
        – jellemzően a szellemi tevékenységet élvező emberek kevésbé képesek rendet tartani maguk körül, és nem is tartják annyira fontosnak ezt (én sem)
        – az utóbbi időben megnőtt a takarítás ázsiója (ld. a MCDonalds ablakai, stb.)
        erre egy csomó jellemzően ffi lett dúsgazdag a takarítócég alapítása által, ahol jellemzően nők a dolgozók, változatlanul éhbéren
        – kormányunk a háztartási alkalmazottak bejelentési kötelezettségét nagyvonalúan eltörölte (így aztán a bejárónőnek nuku a nyugdíj, akárcsak a htb-knek)
        – vannak emberek (főleg nők), akiknél életcéllá lépett elő a lakás tisztasága, a gyereking fehérsége, akik notóriusan takarítanak és veszekednek a rend megtartásáért, kérdés, ér-e ez ennyit
        – annak ellenére, hogy ma már lassan kizárólag az elegáncs férfiingeket kell vasalni, a legtöbb elegáncs férfi nem tud vasalni
        – ha az az ember, aki képes felfogni és széles közben alkalmazni vagy terjeszteni matematikai / filozófiai / közgazdasági / jogi tételeket,r jó-e, ha ehelyett takarít-mos-vasal-főz maga után napi 6 órát, miközben a tudományokhoz nem konyító, abban hasznosat nem nyújtani nem tudó, ám a háztartást profin vezetni tudó embereknek felkopik az álla ?

        Ezekre a kérdésekre nekem sem egészen világos a helyes válasz, ezért is foglalkoztat a téma,
        és ezért kérdezem, hátha valaki tudja a frankót…
        Szóval túl sok ebben a témában az elvarratlan szál…

        Kedvelés

      • Kis sztereotipizálást érzek itt. Én pl. olyan nő vagyok, aki szellemi munkát végez, mégis fontosnak tartom a rendet, és fenn is tartom. Nincs összefüggés a kettő között. Neveltetés kérdése inkább. Aztán pont most írtam feljebb, hogy egy férfi rokonom takarító, férfi a főnöke, és az összes kollégája is. Ezt a terepet szerintem valahogy bekebelezték. Mert az irodatakarítást és az ablakmosást megfizetik. Aztán ismerek olyan férfit is, nem is egyet, hogy kiszekálja az emberből a szart is, ha cipővel megy be, ha morzsázik stb. A precíz, kényszeres, pedáns, aki folyton rendet rak és takarít. Mondjuk ritka, és nem is nagyon él családban. (ez az állatfajta – ez most kicsit ilyen lett, bocs)

        Kedvelés

      • Ilyen az én apukám, rend és tisztaságmániás – a lakása, mint a patyolat, a sok éves cuccai is vadiújnak néznek ki. Talán jó is, hogy elváltak a szüleim, mert apu nem hagyott volna élni minket az állandó morzsakeresgélés és örök takarítás közepette. Arról nem is beszélve, hogy anyukám hiperaktív és rendmániás…

        Mellesleg Gyöngyihez hasonlóan én is szellemi munkát végzek, élvezem is, kreatív is vagyok, ennek ellenére szeretem a rendet, nem tudok úgy se dolgozni, se pihenni, ha nincs rend a lakásban. Háziasszonyként gyors vagyok és hatékony, és mivel fiatalon ahhoz szoktam, hogy egy nagy családi házat kell rendben tartani kerttel-szőlővel-földekkel együtt, egy városi lakásban rendet vágni nem igazán feladat a számomra – bár a teendőket megosztjuk a férjemmel, az egyenlőség kedvéért, és hogy több szabadidőnk legyen, amit együtt tölthetünk. Szóval szerintem is ez inkább szoktatás és neveltetés kérdése – aki azt látta, hogy otthon mindig szép rend van, és elsajátította a rend fenntartásának és megteremtésének technikáit, az ezt később is igényelni fogja és meg is csinálja. Amúgy, ha telne rá, lehet, hogy alkalmanként szívesen felfogadnék valakit ablakot pucolni, bár eddig igazából úgy tapasztaltam, hogy a férjemmel közösen végzett nagytakarítás se rossz program – lehet közben beszélgetni, röhögni, bénázni és a végén gyönyörködni a végeredményben.

        Kedvelés

      • “Szóval szerintem is ez inkább szoktatás és neveltetés kérdése – aki azt látta, hogy otthon mindig szép rend van, és elsajátította a rend fenntartásának és megteremtésének technikáit, az ezt később is igényelni fogja és meg is csinálja.”
        Hááát, én olyan élére állított rendben és tisztaságban nőttem fel, ahol anyukám attól kiborult ha egy morzsa volt a szőnyegen és a bögrének nem arra fordítottuk a fülét amerre megszokta. egy asztalon felejtett könyv maga volt a megvalósult kupleráj. Bátyám vitte szépen tovább ezt a vonalat, mindig csillog-villog minden. Nálunk meg…hajjaj, elképzelhető ha beejtenél az asztal alá egy aprócska tárgyat (mondjuk egy fűnyírót), nem találnád meg egyhamar. Még szerencse, hogy sokan vagyunk és szinte minden hónapra jut valami ünnepelni való, amire muszáj kitakarítani. Én nagyon szeretem a rendet, tetszik is amikor minden ragyog, de annyira úgy látszik mégsem, hogy rendszeresen, minden nap több órát rászánjak.

        Kedvelés

      • “Én nagyon szeretem a rendet, tetszik is amikor minden ragyog, de annyira úgy látszik mégsem, hogy rendszeresen, minden nap több órát rászánjak.” Pontosan így. Sőt, asszem, ezzel is úgy vagyok, mint a gödörrel, amiről tegnap írtam: le kell mennem a legaljára… akkor aztán jön a terápiás takarítás, ezt imádom, rituálé, ráérős, zenés, a végén kellemes fáradtsággal, gyönyörű renddel és tisztasággal. Még vagy egy napig lehet benne gyönyörködni, aztán megindulok a következő gödör mélye felé… 🙂
        (Khm a legaljáról azért csöndben megjegyezném, hogy nem nagyon mély azért a gödör, meg rumli van az alján, nem mocsok. Nehogy már azt higgyétek rólam, nő létemre. 😛 )

        Kedvelés

      • azennevem, nem hisszuk azt. es ha igen akkor is tojd le batran,nem kell nekunk megfelelned 😀

        Kedvelés

      • jó, te ilyen vagy, hogy “mégis”, de az általam ismert esetek ezt a “sztereotipiát” jól hozzák, ez részemből tapasztalat, nem feltételezés, és ez nem azt jelenti, hogy nincs is ellenpélda, de már egy 40-60 % megoszlás is jelentős differencia.

        Kedvelés

      • Az anyám, a legjobb barátnőm, én (a húgom például nem) és a barátnőimnek legalább a fele a te “köreidet” gazdagítják, cvd, úgyhogy minket nyugodtan használhatsz statisztikának.
        Anyámnak volt ez az elve, hogy ő nem szereti a házimunkát, viszont imádja a munkáját, és tud annyi plussz munkát végezni, aminek a jövedelméből fizetni tudja azt az embert, aki levesz róla egy adagot a háztartási munkákból (vajon elrejthenénk még egy munka szót valahova?). Nekem, ezért, a bejárónéni kicsit szocializációs elem is, amióta az eszem tudom, volt egy néni a környéken, sőt, tulajdonképpen kettő, az egyik mindennap jött és a gyerekfelügyelet volt az elsődleges feladata, míg a másik hetente egyszer és végezte a nagytakarítást. Látom már, hogy én halmozottan privilegizált helyzetből származom, ugyanakkor gyerekkoromban sem, de ma sem érzem, hogy kihasználás, vagy megalázás, vagy szolgaság esete állt volna fenn nálunk (a tömeges jelenséget, amiről szó volt, azonban értem). A néniink évekig tartoztak a családhoz, minden fontosabb családi eseményen ott voltak (mind meghívottak, nem dolgozók), a heti takarítónénink nagymamámhoz is járt, aztán hozzánk, és nagyjából olyan volt, mint Terka néni a Valami Amerikából. Pontosabban, olyan a mai napig (Katjuskám, kapcsold csak a 6-osra, ott megy a Lucinda. De ez nem a hatos, nekem otthon azon megy, na, mindjárt kezdődik). Mivel a családok ajánlották be egymáshoz, sokszor elkacagtuk gyerekekként, hogy ez igényes egy nő, csak tanárokhoz, orvosokhoz és jogászokhoz járt :).
        A férjem nagyon szereti, hogy van nénink (gyöngéd, de nem igazán szexi), apám hümmög (jön elő belőle a régi epe, hogy három nő mellett mi egy asszonyt fizettünk), de szerencsére nekem nem az apámmal kell családot fenntartanom, ugyhogy jól megvagyunk.

        Kedvelés

      • juteszembe, katja, nálunk otthon nem volt bejárónő, de én meg bérbe voltam adva mindig, amikor engem anyám szült, a nőknek 6 hét után vissza kellett menniük dolgozni, és ebédidőben hazaszaladt szoptatni engem, aki a szomszédba voltam adva.
        Aztán jött a Soha néni meg a Piri néni a Lujzi néni meg az Illés néni és a Farkas néni, majd a Magdus néni. csupa környékbeli htb. bányászasszonyok, hát náluk cseperedtem én fel, míg anyám dolgozott.
        Mind hároméves korom előtt volt, mert utána óvodás lettem – úgy látszik, nem sokáig bírtak, ha ennyien voltak, bár semmi konfliktusra nem emlékezem :))) A nénikre mindmáig, tetőtől talpig emlékszem, meg a férjükre, a gyerekeikre, a lakásuk minden sarkára, a WC szagára, ahová a bácsik cigizni jártak… hogy miket főztek és ettek és etettek velem, hol köptem / hánytam a sóskát a falra, és hol vettem le a rámadott harisnyát módszeresen huszadszorra is, és kitől kérdezgettem a szabótól hazafelé jövet a buszon, hogy “Miért mutattad meg a bácsinak a cicidet ? ”
        Lehet, hogy egy rettenetes gyerek voltam, és nem minden ok nélkül vert később az apám rendszeresen agyba-főbe ?

        Kedvelés

      • lehet hogy nem voltal rettenetes? lehet hogy azert lettel rettenetes mert vert az apad? lehet hogy azert lettel rettenetes mert nenik sora, majd az ovoda nevelt, holott te az anyadat akartad? lehet hogy nem kellett volna rad adni a harisnyat ezerszer es soskat etetni veled mig hanysz?

        Kedvelés

      • cvd, nem hagy nyugodni, te ittt humorizaltal amit en nem ertettem, vagy teljesen komolyan irtad amit irtal. merthogy elsore komolyan vettem, de motoszkal az agyamban hogy mi??????? ez komoly????

        Kedvelés

      • Merőben más történet.
        Utolsó mondatra: én nem tudom elképzelni, milyen lehet egy rettenetes gyermek (hogy is lehet ezt a jelzőt ilyen szókapcsolatban használni?), és nem, elképzelésem nincs hogy létezik ok a világon, amiért egy felnőtt agyba-főbe verjen egy gyermeket, pláne a sajátját. Szóval, nem, nem lehetséges, hogy te okoztad a reakciót.

        Kedvelés

      • humor volt a költői kérdés, az egész babanevelde-emlékeim roppant humorosak és életszagúak még ma is, én jól éreztem ott magam ezeknél az egyszerű embereknél, és jók is voltak velem mind, bár kétségtelenül néha belémbújt a kisördög, de még azt se reagálták le rosszul vagy ellenemre soha – az agyba-főbe verés viszont az óvodával kezdődött és színigaz, erről kevésbé pozitív de annál elevenebb emlékeim vannak, viszont írtam már erről, azt hiszem. Nem szeretném ismételni önmagam, meg nem is olyan szívderítő sztori – de a masszív feminizmusom stabil alapjait ez rakta le, úgy hiszem.

        Kedvelés

  14. Ez, gondolom, még a cizelláltabb hozzászólások közül való. Hasonló helyzetben csak fognám a fejemet és inkább megspórolnám a választ. Csatlakozom azokhoz, kedves Éva, akik csodálják a türelmedet.

    Kedvelés

      • Valóban, az új férj láthatóan boldogsággal tölti el, a pezsgőzés közben boldog, aztán a valóságbeli helyzetben fintorog a férj valódi látványára, ami valóban rémes.
        Szerintem ami sértő, az a férfi ilyen lusta, igénytelen debilként való bemutatása, ami nem felel meg a valóságnak, csakugyan.

        Kedvelés

      • Nem sértő , legalábbis engem nem sért, en jót mosolyogtam rajta, ez az igazi való világ.

        Kedvelés

    • Tényleg a női szerepről szól. A legfelháborodottabb kommentelőnek is az a legnagyobb baja, hogy a “szerepeket nem lehet felcserélni”. Tehát ha a nő egy ilyen háztartási robot, az oké, de egy FÉRFI? Ajánlott egy oldalt is az IGAZI NŐKNEK.
      https://www.facebook.com/NonekLenni
      Beleolvastam. Ez volt az első mondat: “Ha egy kapcsolat lezárul, sajnos – mi nők- sokkal hajlamosabbak vagyunk az egykor szeretett férfit mindennek lehordani, bosszút esküdni, ellehetetleníteni, gyűlölni.”
      Ígéretes, valóban. Tiszta Nők Lapja…

      Kedvelés

      • Aham, április 29.-én csatlakozott a csoport a facebookhoz és már másnap elkezdték a vicceshangot linkelni, mint nőknek való, tanulságos oldalt. Hihetetlen ez a bevett módszer náluk, hogy nőnek adják ki magukat (mint itt a blogon is annyiszor) és úgy próbálják visszatuszkolni a helyükre a nőket. Kár, hogy legtöbbször a második mondatnál lebuknak. Beleborzongtam…ez annyira beteg!

        Kedvelés

      • Ez tényleg tök beteg. Erre van energiájuk?? Ennyire kétségbe vannak esve, hogy eltűnik a színről lassacskán az összes szolgalelkű nő? Ejj, ez annyira szánalmas.
        Baszki, ezt a rengeteg energiát miért nem a saját maguk fejlesztésére használják fel??

        Kedvelés

      • Szeretnének nagyon a nők széles rétegeihez szólni, nekik osztani az igét az alázatos nőről, de nem jön össze. Van kemény 25 követőjük (nem néztem, de gondolom ez mind a fütyizörej olvasótábora). Maradjanak is ennyien és szépen tűnjenek el a süllyesztőben 🙂
        Annyira hihetetlenül ostobák egyébként, hogy mint nő a nőknek belinkelték, hogy X.Y. focista valami díjat kapott, juhéj örüljön minden nő! Kíváncsi vagyok mikor linkelik, hogy gyertek lányok örüljünk együtt, mert Kimi Räikkönen nyert a Lotus F1 Teammel. Majd következik a versenyautó részletes műszaki adatainak leírása, mert az biztos a nőknek is ANNYIRA érdekes!

        Kedvelés

      • Amúgy tényleg legalább itt nem kéne meghatározni szigorúan, hogy mi az ami érdekelhet egy nőt és mi az, ami nem…

        Kedvelés

      • Máj. 21. “Próbáld másképp!

        Majd ha a férfi mellett lépdelve nem arra fogsz gondolni és nem azt sugárzod: “ő az enyém,megszereztem, el a kezekkel!”, hanem arra gondolsz: “büszke vagyok arra, mellette lehetek, arra, engem választott” és mindezért hálát is érzel, akkor egy óriási lépést teszel afelé, hogy NŐ legyél.” TE JÓ ÉG!!!!!!!

        Kedvelés

      • ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
        (elég cizellált kommentár lett?)

        Kedvelés

      • Ahogy az Attila Cerveza nevű alapító, saját magával beszélget, mint férfi a nővel(!), mennyire jó és igaz a fenti megállapítása amit női inkognitóban tett 🙂 Ez már kész Holló Színház.
        “Szerintem ez lenne a normális. Nem akarok általánosítani, de nagyon ritka az a Nő aki képes ezt belátni. Mégis bízom benne, hogy egyre többen lesznek.”

        Kedvelés

      • múltkor majdnem belinkeltem egy sörreklámot, ahol egy nő hátáról sörözik két pasi, a nő mozog, ők felváltva kortyolnak.aztán mégse.

        Kedvelés

  15. Az alábbi rövidfilmet most juttatta eszembe a barátnőm. Tavaly láttuk egy rövidfilm fesztiválon. Összesen 6 perces (kis kikapcsolódás) és nagyon találó képekkel mutatja be, amiről itt beszélgetünk. Majd figyeljétek meg őket. Címe: About socks and love.

    Kedvelés

  16. Erre vagy az előzőre a fütyizörejről:
    “Most olvastam ennek a fajtának a díszpéldányát, a itt már jól ismert csakazolvassa legújabb borzalmát. Komolyan siránkozik azon, micsoda elvetemült férfiak vannak akiknek magányos hobbijaik vannak és nem akarnak minden percet a hozzá hasonló csodás nőkkel tölteni. Az is zavarja milyen elvetemültek a férfiak, mert nem akarnak órákon át lelkizni és a panaszait hallgatni. Megoldási javaslata a következő, vagy olyan leszel amilyennek ők akarnak feladva személyiséged vagy dögölj meg egyedül.”

    Kedvelés

  17. “Ha nem vagy olyan, amilyenek ő akar az a rossz, Ha nem vagy “férfi” az a rossz. Ha “férfi” vagy az a rossz.
    Van sapka, nincs sapka. Egy a közös, hogy indokot ad a mocskolódásra, és a hibáik leplezésére.

    Most mit akarnak ezek a nőstény ördögök? (nem nők, a nőket nem akarom bántani úgy, hogy egy csoportba rakom őket velük) Én nem értem? Ha olyan a férfi amilyennek a nő akarja, akkor jó, de ráun. Ha meg “ellenáll”, akkor meg elnyomja.
    Ha ezt meg kimondod, akkor meg megkapod, hogy ő biza nem mondott ilyet. Normálisak ezek?

    Írtam valahova, hogy értem már miért nem logikai alapon megy a “játék”. Hát ezért. Ezt csak érzelmi alapon tudják játszani. És érzelmi alapon lesz majd törvény is hozva? Atyaég, akarom mondani Anyaég, hogy korrektek legyünk.”

    Kedvelés

  18. “De ha a férfi ezt nem veszi komolyan, ignorálja a panaszkodást, nagyon hamar egy kihűlt, kellemetlen, szexmentes házasságban találja magát”

    “De ha meg mindig komolyan veszi a nő panaszkodását, akkor is ugyanez lesz, hiszen ha egy férfi mindig “készen áll” a nővel való csacsogásra, hisztizésen való lelkizésre, az az elbétásodás klasszikus tünete. Az ilyen férfi a nő szemében nem férfi, hanem egy trécselőpartner, egy kvázibarátnő.

    Szóval igen is kell az is, hogy a férfinek mutatni kell azt, hogy őt nem lehet mindenféle csip-csup üggyel ugrasztani. Nyitott ugyan a nőre érzelmileg, de ez nem jelenti azt, hogy a hangulatingadozásai követi a nőét, éreztetni kell azt is, hogy ő egy kemény, szikár férfi, egy oszlop, amelyen a nő “felkúszik”, mint egy inda vagy borostyán.

    Megint csak a “van sapka – nincs sapka” esete: egyik véglet sem jó, az arany középút meg borotvapenge szélességű, nagyon könnyen át lehet esni bármelyik oldalra.”

    Kedvelés

  19. “a férfi nem feltétlenül veszi észre a jelzéseket, csak akkor mikor már késő. És nem biztos, hogy azért, mert érzelmileg unintelligens vagy nem érdekli a nő. Egyszerűen nincs rákalibrálva a fréfi az ilyesmikre. Olyan dolog ez, hogy ha valakinek nincs nyelvérzéke, annak sokszoros energiába telik, míg úgy-ahogy megtanul egy nyelvet, és sose lesz tökéletes, míg akinek van, az egy-két év alatt folyékonyan tud majd beszélni.

    Ez nem gonoszság dolga, és az élet tragédiája, hogy a nőknek sincsenek úgy kalibrálva, hogy felfogják, hogy a burkolt jelzések, a kis duzzogások, és hasonlók nem fogják egy átlag férfivel megértetni, hogy gond van, azon a státuszban amikor még menthető a helyzet. Ahhoz rendkívüli önismeret és kvázi-férfiagy kell, hogy egy nő egyáltalán tudatában legyen annak, hogy konkrétan mi baja, és le tudjon ülni, hogy “figyelj ez a problémám, ez a helyzet, ezt szeretném”.”

    Kedvelés

    • Jaj, ez a kalibrálás és kódolás. Azt hinnéd, hogy van egy idő, vagy egy kor ami után egyszerűen ciki ilyent mondani.
      Nem tudom Magyarországon van-e ilyen állampolgári nevelés óra, vagy valami ehhez hasonló, de az olyan órákon minden magyar nyelvű osztályban kötelező háziolvasmány kéne legyen ez a blog, utána vizsgával, szúrópróba szerű ellenőrzésekkel, meg minden.

      Kedvelés

      • Nem tudom korábban erről volt-e már szó,de a férfiui és a női szexualitás különbözösségéről sem ártana tanitani. Hiszen az is a kommunikáció egyéle formája lenne ugyebár ,mégpedig az izgalmasabb fajtából:) .Annak ellenére ,hogy a csapból is a szexualitás folyik,az análpornón felnövekvő férfiaknak mégsincs gazdag szexuális kultúrája, és nem is lehet.
        Azt hiszem az ilyen jellegű órák nagyon fontos témákról szólnak ugyan ,a nemi betegségek és terhesség megelőzésének ismertetéséről, de ebben ki is merülnek.Anno az osztályfönököm úgy oldotta meg ,hogy kisebb csoportokra osztotta az osztályt és tulajdonképpen mi tartottunk kiselőadást a „kényesebb” témákból,miután felkészültünk.A lányok figyelmét idejében fel kellene hivni arra,hogy ne akarjanak irreális elvárásoknak megfelelni,fogadják el a testüket a maguk természetességében,és tudjanak róla,hogy van egy olyan testrészük,ami kizárólag és csakis a kéjért teremtetett.:)

        Kedvelés

      • Én nem hiszem, hogy ez az iskola mesterkélt, elidegenítő közegében, a szorongást keltő kortárs közösségben működhet. Sőt, csak ellenállást szül. A hülye tanár azt mondja, hogy olvassuk el a Csongor és Tündét, hogy az anál nem kötelező, meg hogy meg kell tanulni a rendhagyó igéket…

        Kedvelés

      • Abból indulok ki,hogy erre a témára alapból fogékonyak a diákok.Bosszantó ,hogy a biológia órákon egyetemi szintű felkészités folyik a zárvatermőkből,miközben a lényeges kérdéseket agyonhallgatják. De ez jellemzi a mai oktatási rendszert,sajnos.

        Kedvelés

      • Ide irom a választ. Hálisten ma már a papnak sem hiszünk el mindent 🙂 Gondolatébresztő csoportos beszélgetés formájában képzelnék el egy ilyen órát,ahol a tanár vezethetné a beszélgetést.Legalábbis erre láttam példát.

        Kedvelés

      • …de értem mit akartál mondani.Nyilván sok függ a tanár személyiségétől is ,már ha egyáltalán felhozza a témát.

        Kedvelés

      • “Abból indulok ki,hogy erre a témára alapból fogékonyak a diákok.”
        Igen érdekli őket a téma, de ahogy Csernus is elmondta, nem az a kérdés izgatja a kamaszfiúkat, hogy vajon miért tiltakoznak a lányok az anális szex ellen és hogyan szerezzünk örömet nekik, hanem hogy hogyan vegyük rá őket erre a saját maguk örömére? Egyébként is a lányok arra élveznek, ha a pasikat minél változatosabb módon kielégíthetik. Ennyit nagyon sikeresen megtanultak a pornófilmekből.

        Kedvelés

      • Múltkor olyat csináltam, amit nem szoktam. Nem vagyok ofő, csak helyettesítettem egy biológia órát egy végzős osztályban, ahol egyébként tanítok. Friss élményem volt egy videóról, ahol egy amerikai nő felvilágosítást tart a középiskolásoknak, és kitér MINDENRE. Lejátszottam nekik egy részletet. Utána kicsit beszélgettünk, már amennyire 30 19 évessel lehet. Döbbenetet láttam az arcokon, sok-sok bennragadt kérdést, és főleg nagyképű elutasítást.

        Kedvelés

      • Ja, szemüveges vagyok, nem elvált, és nem rosszul öltözött. És nem biológiát tanítok.

        Kedvelés

      • angolul van és részletekben, de bármit mond a nő, nekem tetszett. keresztény megközelítésben nyomja, ezt én vállalom, de nagyon vagány és sok tapasztalat van mögötte.

        Kedvelés

      • Köszi, Gyöngyi! Érdekes, figyelemfelkeltő, elgondolkodtató, jó lenne több ilyen. Amit viszont furcsállok: elmondja, hogy korántsem a terhesség a legrosszabb következmény, de aztán mégis csak arról beszél hosszan. Persze biztosan csak a vágás miatt van, gondolom, más videókban azokat is kifejti, ugye? Majd nézegetek még többet is, csak most épp a női szerepemnek kell megfelelnem a konyhában, különben odaég az étel.

        Kedvelés

      • Vacskamati ,ha fiúk tényleg rá tudják venni a lányokat arra,hogy a saját és egymás örömére csinálják és ne csak megfelelési kényszerből,akkor rajta!:)

        Kedvelés

      • Igen, de nagyon úgy néz ki, a kamaszfiúkat csak az érdekli, hogy a lányokat hogyan vegyék rá az anál, mélytorkos és egyéb kizárólag férfiakat kielégítő technikákra…itt épp, hogy szó nincs a lányok tempójáról 😦

        Kedvelés

      • …hát ez az ami elszomorit,hogy a pornó átmossa a férfiagyakat.Nem mellesleg lélekcsapdát sejtek mögötte.

        Kedvelés

      • Szerintem sajnos sokan gondolják ezt és így, talán kevésbé sarkítva, több jóindulatú szexizmussal 😦

        Kedvelés

  20. Ez a csináljuk együtt jó. Nagyszerű amikor a közösen végzet munka eredményeként leül az ember hátradőlve elégedetten szemlélni az elért eredményt.
    Amiért a gyakorlatban viszont kevésbé működik: Én ehhez nem értek… Ez női/férfi munka…. Hagyd csak, csak elrontanád….. Azt a sarkot kifelejtetted….
    Kevés az elhangzott köszönöm, a dicséret, a várj segítek…. megmutatom hogyan csináld. Pedig ezek azok a pozitív töltetű mondatok amik kis kortól befolyással vannak arra, hogy valaki soha többé ne akarjon pl mosogatni. Hogy a házi munka csak nyűg légyen amit valaki más csináljon meg, mert nekem sem segít senki az éppen aktuális dolgomban, és nem lesz értéke annak amit soha ki nem próbáltál hogy mennyire nehéz és hogy felmerüljön ezt kettőtökért, érted is teszik, nem pedig csak elvárt dolog,

    Kedvelés

  21. Visszajelzés: mi nem tennénk ezt veletek | csak az olvassa

  22. Visszajelzés: családanya | csak az olvassa

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.