köszönjük
2
csak az olvassa bejegyzései
a vendégposztoló visszatér
A hol vagyok én bejegyzés folytatása.
Eltelt néhány nap, amióta olvashattátok a blogon önkereső kesergésemet. Nem is tudjátok, mennyit segítettetek rajtam, nekem. Nagyon jó kérdéseket tettetek fel, ti voltatok a saját személyes jézu terapeutáim.
Bővebben…
blogszünet
Most jövünk haza esküvőnk színhelyéről, ez a mi nyaralásunk, de nem vettétek észre, hogy már napok óta nem vagyok, ugyi?
Kutakodjatok az archívumban! A május-április megannyi kincset rejt. Vagy a fönti menü, különb-különb alfajok, vicces annak, aki azt szereti, avagy nyelv, irodalom, társadalom.
Melyik a kedvenc bejegyzésed?
az egyenlőtlenség formái 4.: annnyit segít
Az én férjem nem közönyös. Hazajön, tesz-vesz. El is mosogat, pedig fáradt. Ovis farsangra is jön, pedig az neki nagy teher, de értünk megteszi. Nincs okom panaszra.
Elvakít minket ez a fény, mert jól tudjuk, milyen a sok tunya férfi. De nem, a miénk pontos, szorgos.
Azonban az ilyen tevékeny férfiak eléggé ingerülten tudják ám keresni az imbuszkulcsot. Bővebben…
elviselhetetlen jambusai
Védd meg, ha bírod, mondd: megérte,
megérte, mondd, hogy így a jó,
megérte minden kaptató,
a bölcs szándék, törekedés,
a titkos élű, lassu kés,
orv pusztulásra oktató,
mondd, mondd, hogy megérte az elme
sötét szobába hasitó
csíkosan villogó szerelme,
megérte ez a fulladó
lélegzetvétel, ez a képzelt
értelem, ez a néma szó,
absztrakció, distinkció,
a szív, a rángva gyulladó,
a szív, hasas hófellegekben,
minthogyha bent, mig vág a hó,
egy város égne véghetetlen,
megérte, mondd a pillanatnak,
mig a két vállon szüntelen,
a két csuklón, két lábfejen
a védhetetlen iszonyatnak
fekete vérrel csorduló
tépett sebei fölfakadnak –
tanuljunk magyarul! 20.: váó, egy indulatszó!
Már elment Nádasdy tanár úr, már írhatom. Hogy ez ítélkezhetnék, fintorgás vagy csak stílusérzék? Megüti a fülemet a sok angolból átvett-torzított indulatszó, az
upsz
, a
váó!
, a
nyamíííí Bővebben…
jó képességű, fehér bőrű gyermekeink
2012 őszén írtam
Olvasom a Magyar Narancs igazán progresszív összefoglalását a bicskei általános iskolai integrációról. Az okos, átgondolt, kivételesen sikerrel kecsegtető helyzetről a jól fogalmazó PhD írását.
És hopp, itt is elszólás: a jobb képességű gyerekek. Akik a nem cigányok.
Azt gondolják sokan, és ezek már nem a Narancs-olvasók, hogy azokat nem is érdemes integrálni. Kár beléjük az energia. Egy nagy úgysem az egész ország, persze csak ha másokról van szó.
Te, fővárosi, nagyvárosi, agglomerációban élő olvasóm, te összkomfortos, hetente tankoló, Horvátországba járó, te mit gondolsz, a te gyereked mitől ilyen tehetséges? Bővebben…
jobban tudnék, ha nem kéne
Csakis szabad akaratból. Bármit. Mosogatni, futni, zongorázni, letenni a sértettséget. Csak azért lettem ilyen, mert nem akartad, hogy az legyek. Mert ki tudtad várni, hogy olyan legyek, amilyen lenni tudok, szeretnék, és én lettem, alakultam, mert te nem nyomasztottál. Mert volt idő. Nem haragudtál, nem erőlködtél, nem zsaroltál. Nekibuzdultam, jobb volt, aztán visszaült a vállamra ugyanaz a csúf madár. Vártál, engedtél. És most örülhetsz. Jobban szeretlek, mint valaha. Már magamat is.
Köszönöm.
a jobbik olvasat
G. B-nak
Van nekem egy jobbik olvasatom. Azok látnak ilyennek, akik szeretnek. És, nem tévesztve szem elől a fejlődés lehetőségét, az énképem is jobbára ezzel azonos. Sőt: fejlődni akkor vagyok képes és hajlandó, ha nem veszi el az energiát az öngyűlölet. Ha egyáltalán reális a cél, és nem gondolom, hogy az egész lényemet, úgy, ahogy van, jobb lenne inkább kidobni a szemétbe.
Ez a javított változat vidám és energikus. Bővebben…
a guru
D-nek
A guru, a fitneszapostol, a szektavezér, a párt első embere, a természetgyógyász, az aikidoedző pontosan úgy működik, mint a bántalmazó.
Ellenállhatatlan. Bővebben…
a gyógyfű utca
Bel-Budán van egy utca, egy tökéletesen valószínűtlen utca, egy utca, amely nincs.
Először aktivista, ökopárt-választásikampány-plakátragasztó időszakomban bökött rá egy kopasz, nagyfejű, arasznyi, három szálból álló lófarkat viselő párttárs: a kerület egyetlen aszfalttalan utcája. Az a férfi is ott volt e kósza helytörténeti fejtegetéseken, aki ma a férjem. Bővebben…
kiket csalnak meg?
Kissé a társadalomtudós szemével, bár nem vagyok az, teszem fel a kérdést: milyen közös jellemzőik vannak azoknak a nőknek vajon, akiket meg szoktak csalni. Van-e egyáltalán valamiféle specifikus, nőben rejtező ok erre? Bővebben…
de szépet csináltál!
2012. szeptemberi bejegyzés, sokan megbántódtak rajta
már nem így néz ki a piros szoba sem
Ma rendet rakott az én kisfiam az ágya végébe illeszthető kicsiny szekrényében, némi ráhatásra, volt veszekedés is.
emitt, a bal szélen
Vitriolos kalviatúrám ennek apropóján ma azt a jelenséget illeti, hogy sok pedagógus, óvónő és napközis azzal köti le a gyerekeket, hogy kézműveskednek. Ez a hobbijuk nekik, gyerekeknek való alkotómunkát vadásznak, találnak is, és akkor be kell vinni krumplit, gombot, papírpoharat, vécépapírgurigát, mert ők alkotnak, ez pedagógia. Van Praktika magazinjuk a pedagógusoknak, meg az ÉVÁból is ellesnek ezt-azt, és végül hazahozza a gyerek azt a fonallal körberagasztott, technokolragacsos, mosolygó arcú izét, amit álló délután kidugott nyelvvel készített. Bővebben…
és akkor az a híres bicikli
Tavaly augusztusban olvastam ezt a cikket.
Nagyon kevés tárgy-vágyam van. Ez még csak nem is volt. Lett, azonnal, és ilyenkor nincs kecmec.
Felkerestem a cikkben említett székesfehérvári férfiút, nevezzük nevén: Drávay Gábor, írtam neki, felhívott. Nem sokkal később levonatozott a család, megbeszéltük, milyen legyen, és ilyen lett. Kölcsönös volt a bizalom: én tudtam, hogy ő olyat csinál, amilyet megbeszélünk, ő tudta, hogy ki fogom fizetni, és október végén elhoztam. Azért az nagy pillanat volt. Bővebben…
milyen estéd lesz ma?
Elfáradtak? El is aludtak pizsamátlan? Fürdeted őket? Vagy a társad? Sikongatás? Sírás? Locspocs? Ideges vagy? Egész nap? Vagy csak most lettél? Mese? Grimm? AnnaPetiGergő? Findusz? Bővebben…
egyetlen bántalmazóm!
Arra szeretnélek kérni a nők lázadásának napján, amire nem megyek, mert rendet rakunk és tanulunk közös fiunkkal,
hogy ha te fele-fele beosztást szeretnél a közös fiunkkal, mit szeretnél: ha ezt erőszakoltad évekig, fenyegetéssel, nyomásgyakorlással, ordítozással, akkor oldd meg. Bővebben…
Védett: egy régi bejegyzés
az egyenlőtlenség formái 3.: ne hívogass
ez egy fontos poszt, a kommentek meg parádésak. még 2012-ből
Dolgozom! Ne hívogass! Majd jövök. Nem tudom, meddig kell maradnom. Bővebben…
gyönyörű
A méltán népszerű móricka-világképű, sodró lendületű Pozsonyi Ádámtól ismét.
A nő, mióta világ a világ, él a ravasz trükkökkel, a férfi meg a nyílt erőfölénnyel. A kettő egyensúlyban van. De ha az egyiket kriminalizálják, a másikat pedig nem, borul a mérleg, s a világ élhetetlenné válik.
Csak évente ötven-nyolcvan nő közvetlenül belehal, a közvetett áldozatokról nincs információnk (férfiak, nők is vannak köztük).
És: hát ki vétette ki a lelki bántalmazást az új BTK-ból? Tán nem éppen ugyanaz a derék Varga István, többedmagával?!
http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/nyilt_es_rejtett_modszerek.html
És mi a neve az antifeminista férfimagazinnak? Férfihang. Tudjátok, ez “a környezetvédők: cserjék” logikája. Az antifeminista, érdekei védelmében — “hagyományos családmodell” — ki más: férfi.
Na, megyek, teleszülöm a Kárpát-medencét.
“gyöttek a külön tényállásval tangás jódógukba”
Mer nem tuttak megnyugszani benne, hogy a magyarok eggy család, min bévül ollan nincs, hogy vóna, ami van. Ami esetleg van, az nem az, avval kész.
