vendégposztok hete 3.

TollamPapírom cukr papírkereskedé nem, nem: nájtklubban járt.

A blogját itt olvashatjátok.

Pár évvel ezelőtt találkoztam egy régi (gyerekkori) ismerősömmel, akit nevezzünk most Zsuzsinak. Zsuzsit tizenvalahány évvel korábban láttam utoljára, az elmúlt években néha felröppent róla egy-egy kósza hír, mely szerint táncosnőként járja a világot.

Egy márciusi estén jött fel hozzám, majd úgy döntöttünk, hogy belevetjük magunkat az éjszakába.

A bevetés előtt elugrottunk még Zsuzsi lakásába, hogy átöltözzön; hamar elkészült a mestermű, mely mellett én egyből puritán, prűd, visszafogott szűzlány benyomását keltettem farmeres szerelésemben. Zsuzsi fekete szűk, latexnadrágot, testre feszülő, vállait és dekoltázsát szabadon hagyó fekete csőfelsőt és gyilkos tűsarkút húzott magára. Nyakában fekete feszület, csuklóján vastag karkötők, testében sok-sok szilikon. Majd befutott barátnője, Réka is. Azt hittem, taxit hívunk, de a ház előtt lapos sportkocsi várt minket, Réka legújabb szerzeménye. Előre ültem, belesimultam az ülésbe, és nem akartam belegondolni, honnan a fenéből van egy 22 éves lánynak ilyen kocsija. Őrült módjára vezetett, bömbölt a zene, mindenféle témákról csevegtünk hármasban, majd a lányok felvetették, hogy kezdjük az estét egykori munkahelyükön, egy belvárosi night clubban.

Időm sem volt megrágni az ötletet, már le is fékeztünk a bár előtt. Még soha sem voltam hasonló helyen, ezért kíváncsian vártam, mit fogok látni. Majd hirtelen átsuhant az agyamon a gondolat, hogy nekem erre nincs is pénzem, az ilyen helyek egy vagyonba kerülnek, legalábbis mindenhol ezt lehet olvasni.

Beléptünk a szentélybe, s az első benyomásom az volt, hogy ez a sztriptízbár teljesen olyan, mint a filmekben. Minden vörös, pazar, bársony és fülledt az erotikától. Megálltunk a bárpultnál, a lányok  lekapták kabátjukat, a tulajdonos egyből oda jött köszönni, bemutattak neki, már kérdezte is, mit iszunk. Én egy pohár száraz fehér bort rendeltem, erre kaptam egy üveg száraz pezsgőt. Azannyát — gondoltam –, maradhatok itt mosogatni. Nem szoktam élősködni, mindig magamnak fizetem a rendelésemet, de ezúttal nagy kő esett le a szívemről, amikor közölték velem, hogy egész este a ház vendége vagyok, fogyasszak nyugodtan. Álltunk a bárpultnál, én még mindig nagykabátban, amikor megjelent pár fehérneműs lány. Köszönni jöttek, bemutattak nekik, kedvesek voltak és barátságosak. Alapvetően elég laza és alkalmazkodó tudok lenni, de zavarba jöttem a helyzettől, a lányoktól,  akik olyan természetességgel álltak ott mellettem bugyiban-melltartóban, mintha a konyhámban beszélgetnénk állig felöltözve.

Réka eltűnt, Zsuzsi pedig invitált, hogy nézzünk körül. Valahogy földbe gyökerezett a lábam, mindenhol kocsonyás szemű pasasok, fehérneműs nők. “Maradok, elszívok egy cigit” — mondtam. Majd egyedül maradtam a pultnál, és iszonyat hülyén éreztem magam. Álltam fekete, térdig érő szövetkabátomban, egy üveg pezsgővel a kezemben, hát mit mondjak, kirívó jelenség voltam, és közben arra gondoltam: még soha sem volt ennyire kínos, hogy ennyi ruha van rajtam. A tulajdonos mentett meg, kedvesen hozzám lépett, lesegítette a kabátomat és most jöhetne egy rémsztori arról, hogyan itatott le, erőszakolt meg huszad magával, vagy hogyan próbált meg rábeszélni, hogy lépjek be az erotikbizniszbe, de — persze — semmi ilyen nem történt. Remekül elbeszélgettünk mindenféle témákról, közben a feloldódás érdekében lassan betermeltem az ingyenpezsgőmet is. Majd rájöttem, hogy ez pont az a hely, ahol egyáltalán nem kell zavarban lennem, mert itt mindenki olyat ad-mutat magából, amit máshol nem tenne közszemlére. A vendégek ide hozzák vágyaikat, frusztrációikat, a táncosok pedig levetkőzik minden gátlásukat. Szép lassan én is felfedeztem a helyet, és furcsa mód minden lány velem akart beszélgetni. Élvezték, hogy van itt valaki a kinti világból, aki más mint ők, de nem őket akarja, aki látja, hogy mit csinálnak ők itt, de nem veti meg őket, aki bejön a világukba, de nem azért jön, amiért a többi vendég, akik között mellesleg sok nő is van.

Végül megtaláltam a helyemet, leültem a VIP terem bejáratához, ahonnan jól látszott a színpad is.

A bárban egy átlagos este 20-30 lány teljesít szolgálatot, fel-alá korzóznak a bárban, szóba elegyednek a vendégekkel, és megpróbálják rávenni őket, hogy rendeljenek pezsgőt vagy kérjenek privát táncot. Van “kis” pezsgő és “nagy” pezsgő, mindkettő borsos áron. Ha a vendég rendel, a lány ott marad vele beszélgetni, így megkapja az ital árának egy részét. A privát tánc a VIP-teremben zajlik, amit egy nagy függöny választ el a bár többi részétől. A függöny olyan, mint az egyszeri kislány: hoztam is ajándékot, meg nem is; ez a függöny átlátszik, meg nem is. Sejtet, hívogat, de még sem lehet ingyen élvezni a privát előadást. A leválasztott rész előtt egy fiatal férfi (nevezzük Gyulának) ült, mellé telepedtem le, s ott töltöttem el az egész estét. Ha valaki privát táncra megy egy lánnyal, Gyulának fizet. Úgy ül a VIP hely előtt, mint egy vécésnéni.

— Egyetemre járok, egyszer csak jött ez a meló, megszerettem. Elvagyok a lányokkal, olyan, mintha a húgaim lennének. Soha egyikkel sem volt kapcsolatom. Ez az egész egy illúzió, nekik ez csak egy munka.

Sok külföldi van a bárban, sőt vannak visszajáró külföldi vendégek is. Pénteken jönnek, vasárnap repülnek vissza, az estéket itt töltik.

Kiszámolom. Ismerem a külhoni fizetéseket, egy privát tánc ára tényleg aprópénz nekik. Egy csapat lép hozzánk, angolul beszélnek, fizetnek, majd eltűnnek a függöny mögött egy szende szőkével. Zavartan nézek.

— Ezt most nem értem — mondom Gyulának kérdőn.

— Nemcsak egy-egy férfi viheti el a lányokat privát táncra. Ez egy baráti társaság, három lány, két fiú. Angolok. Nem érhetnek a lányokhoz, csak nézni lehet őket.

Újabb lány érkezik, egy ronda, dagadt külföldivel. A lány felénk fordítja tangás fenekét, kicsit megemeli a lábát. Gyula vigyorogva bólint, felemelt hüvelykujjával okét mutat. Jelzem: már megint nem értem.

— Tamponellenőrzés volt. Megnéztem, nem lóg-e ki a zsinór.

Uh. Ez aztán a szimbiózis — gondolom. Itt aztán valóban nincsenek gátlások, a test csak egy eszköz.

— Mondtam, hogy mindent megbeszélünk — nevet rajtam a pénztáros fiú.

Mozgolódást látok a színpad körül, valami készül. Nagyon vékony, szőke hajú lány jelenik meg. Törékeny, olyan, mint egy balerina. Megtudom, hogy ő Csilla, a bár dominája. Mindenféle eszközöket vesz elő: ostort, lovaglópácát. Majd felhív egy fickót a színpadra. Lefekteti a földre, és végig sétál rajta tűsarkúban. Jaaj, ezt még nézni is fáj. Megtapossa, megütögeti, a közönség tombol.

Vége a műsornak, Csilla lejön a színpadról. Leül mellénk. Beszélgetni kezdünk.

— Igazából nem szeretem ezt a számot. Megijeszti a férfiakat, nem akarnak privát táncra vinni, mert azt hiszik, azt is így csinálom. Félnek tőlem.

— Hogy kerültél ide?

— Egyedül maradtam a kislányommal. Borsodban laktunk, nem volt munka. A faluban semmire sem volt esélyem. Ideköltöztem, el akartam jönni a faluból, de itt sem találtam olyan munkát, amiből meg tudunk élni. Aztán rátaláltam erre a lehetőségre, három éve csinálom. Rossz, hogy éjszaka nem vagyok otthon a gyerekemmel, most is babysitter vigyáz rá. Ötéves, nem tudja, hogy nem vagyok otthon éjszaka. De mindent meg tudok adni neki, és nappal vele lehetek, éjszaka, amikor dolgozom, alszik, ilyenkor nem hiányolja az anyukáját.

Egész este velünk marad, nem dolgozik. Felhúzott lábakkal ül egy széken, a szeme szomorú.

— Nem dolgozol ma? — kérdezem.

— Nem. Ma nincs kedvem.

— És nem lesz ebből baj?

— Nem lesz. Műsoros lány vagyok. Másrészt a főnök nem szól bele, nekem nem lesz pénzem, ha nem hajtok fel egy-két vendéget.

Barna fruska ugrik hozzám.

— Mondták, hogy Zsuzsival vagy. Mivel foglalkozol?

— Az üzleti szférában dolgozom.

— Jaj, az szuper! Én is ott fogok. Fősulira járok, tudod, itt keresem meg a tandíjat — nevet. Imádok bulizni, imádom ezt is. Havonta itt vagyok pár estét, táncolok egy kicsit, iszok, bulizok. Persze, nem akarom ezt csinálni egész életemben, de ameddig fiatal vagyok, csinos, helyes, miért ne? Csak néha parázok, nehogy összefussak valami ismerőssel. (Hát, még én mennyire parázok) Hangosan kacag. Az, milyen lenne? Mondjuk bejönne egy tanárom? Uh, mekkorát röhögnék. (Én kurvára nem röhögnék, ha bejönne egy munkakontakt.

— Csinos a ruhád — mondom. Ő nem fehérneműben van, hanem egy nagyon mini piros rövidnadrágban és egy fekete topban.

— Rohadt sokba kerülnek ezek a ruhák, ezért ezt a topot úgy csináltattam meg, hogy lehet állítani a pántját. Ha lejjebb engedem, nagy a kivágása, pont jó ide. Ha feljebb húzom, nincs kint belőle a mellem, fel tudom venni fősulis bulikra. Na, teszek egy kört.

Két perc múlva jön vissza a dagadt külföldivel, kézen fogja a férfit, mosolyog rá, húzza maga után. 15 perc múlva már kint is van, hoz nekem egy pohár pezsgőt. Egyre többen gyűlnek körénk, mindenki csacsog, olyan, mint amikor a lakásomban összejövünk a barátnőimmel. Közben megjelenik Zsuzsi is. Latexgatyája a téma, amit Milánóban vett.

És ekkor jön, berobban a Vulkán. Fonott hajú bombanő, tetkók, percingek, vörös körmök. Odaugrik, harsány, hangos, pukkasztó. Dumál, hangoskodik, majd rám néz lekicsinylő tekintettel.

— Te ki vagy?

— Zsuzsival jött — mondják kórusban, védelmezően, mint akik sejtik, itt baj lesz.

— Hol dolgozol? Melyik bárban? — kérdezi, miközben rágyújt egy cigire.

— Jaj, hát neki normális munkája van — szólal meg kánonban a leánykar, szinte büszkék rám.

A Vulkán elgondolkodik egy pillanatra, majd elém ugrik, letolja bugyiját, csupaszra borotvált nemi szervét az orrom elé tolja.

— Na, ezt nézd meg — röhög. — Jó kis pina, mi? Tetszik? Akarsz egy privát táncot?

Körbenéz, tekintetében a kérdés a többiek felé: Minek barátkoztok vele? Azt hiszitek, egyenrangúnak tart titeket magával?A többiek zavartan mosolyognak, láthatóan sajnálják a helyzetet, meg engem, de nem mernek szembe szállni a Vulkánnal. Azért a védelmemre sietnek, próbálják elviccelni a kérdést, de én is kivágom magam. Végül mellém ül, leereszkedik, haverkodik.

— Krisztának jó napja van megint.

Én is kiszúrtam már. A csaj nem szép, nem csinos, nem érdekes. Magas, melák, olyan tenyeres-talpas parasztlány típus. A haja se nem hosszú, se nem rövid, se nem egyenes, se nem göndör. Az arca öreges, a karja vastag, a megjelenése darabos. Hosszú, áttetsző ruhát visel.

— Kriszta nagyon jól keres — ül mellém Zsuzsi –, pedig nagyon semmilyen a kinézete, de nagyon jó az egyénisége. Mindenkihez könnyedén odamegy, több nyelven beszél, el tudja adni magát. Nagyon keveset dolgozik, havonta csak néhány napot, pár nap alatt megkeresi azt, amit más egy hónap alatt. Csak a privát táncra hajt, mindenkit rábeszél.

— Elég sok lány van itt a vendégekhez számához képest.

— Így van — kapcsolódik be Gyula – a válság miatt kevesebb a vendég.

— Na, igen — mondja egy csinos vörös. Régen sokkal több privát tánc volt, sorba kellett állni.

A válságról beszélgetnek. Ki gondolta volna, hogy ők is megérzik?

Óvatosan elfordítom a fejemet, nem akarok leskelődni, de csak furdalja az oldalamat, mi folyik a függöny mögött, nem sokat látok, de kiveszem az árnyakból, mi történik. Az egyik budoárban egy lány négykézláb áll a földön, a másikban többen ülnek, a lány az egyik alak ölében ülve vonaglik.

A pincérlányok “civilek”, farmert viselnek.

— Ők teljesen átlagos lányok, pultosok, viszont velük szemben is elvárás, hogy jól nézzenek ki. Minden este van valaki, aki őket akarja privát táncra vinni — mondja Gyula. Persze, nem mennek, nem is mehetnek, ők nem ezért vannak itt.

Zsuzsi jön vissza, indulunk. Megyünk tovább szórakozni. Nincs kedvem elmenni. Bírom ezeket az embereket. Beszélgetnék még velük. Olyanok, mint én, mint mi. Vidámak, szomorúak, kedvesek, provokatívak, szerények. Mindenféle egyéniség van köztük.

Zsuzsi megköszöni, hogy jó fej voltam. Hogy nem voltam lekezelő, barátságtalan, hogy nyitott, kedves voltam, nem ítélkeztem. Tényleg nem ítélkeztem…Ez még át kell gondolnom.

332 thoughts on “vendégposztok hete 3.

  1. Régebben megvetettem az ilyen nőket. Régebben.

    Van itt a sarkon egy Joli, 30 körüli, csúnyácska, vézna, kicsi cigánylány, intézetben nőtt fel, kitartóan keresi a kenyérre valót esőben, hóban, kánikulában évek óta a buszmegállóban. Butuska és harsány és közönséges, de el szoktunk beszélgetni az életről, az “üzletről”, férfiakról, gyereknevelésről, meg sztorikat mesél, amit a “vendégei” mesélnek neki munka közben.
    Van egy lánya, 15 körüli, szép szőke lány, egészen szépen neveli, tudja a lány, mi anya munkája. Joli azt mondja, az ő lánya sose lesz prosti, tanul és szigorúan van fogva.
    Régebben sűrűn állt kinn monoklival, elveri a drogos “férje”, stricije, a gyerek apja, ha nem visz haza elég pénzt.
    Egyszer azt mondta, ha nem jövök ki a pénzemből, nyugodtan álljak ki vele pár napot havonta, megengedi. Ez olyan megható volt valahogy.
    Olyan is volt nem egyszer, hogy álltunk ketten a buszmegállóban, én a buszt vártam, beszélgettünk és megállt egy autó, megkérdezte a muksó, mennyi a tarifám.
    Mostanában nem beszélgetünk, már nem járok busszal, de szoktuk egymást látni jövet-menet, mindig integetünk, mosolygunk. Mi lesz vele pár év múlva, gyakran eszembe jut.

    Mért írtam ezt ide, nem is tudom.

    Kedvelés

    • Kapcsolódik a témához az, amit írtál.

      Bennem nagy kérdés volt az, hogy elítélem-e őket, vagy nem. Amikor ott voltam, velük voltam, akkor úgy éreztem, hogy nincsenek előítéleteim, vagy elnyomta őket a kezdeti zavarom. Egy idő után viszont nagyon rondán néztem a vendégekre, főleg a vegyes társaságokra.

      Kedvelés

      • Igen, a férfiakat, akik k.rváznak, megvetem rendületlenül.
        A vegyes társaság alatt mit értesz? Kifejtenéd az érzéseidet? És hogy most, utólag mit gondolsz az egészről?

        Kedvelés

      • A vegyes társaság alatt azt értem, amikor ilyen privát táncra vitt el egy lányt egy olyan csapat, amelyikben voltak férfiak és nők is. Fontos, hogy nem azért voltak rossz érzéseim, mert egy nő nőre kíváncsi (ez a része nem érdekel, nem is ez a téma), hanem olyan érzésem volt, hogy ezek a nők (a vendégek) elárulják a saját nemüket, vagy valami ilyesmi, még mindig nem tudom magamban ezeket az érzéseket tisztázni.

        Ha magát a konkrét történetet nézem, s benne kicsit magamat, akkor összességében örülök, hogy találkoztam velük, megismertem egy kicsit őket. Nem ítélem el az ott dolgozó nőket, értem, hogy van ilyen munka, van ilyen “szolgáltatás”. Ha jelenségként nézem, akkor viszont nem örülök (most jobb kifejezés nem jut eszembe), hogy ilyen egyenlőtlen helyzetek vannak, hogy a szexualitás eladó.

        Kedvelés

      • Hasonló gondolataim vannak. Nem hinném, hogy leszbikus vagy biszexuális nők járnak ilyen klubba. Egyszerűen olyan szintű a női test tárgyiasítása, hogy a sztriptízbár nőknél is szórakozási opció lehet. Enyhébb formája a jelenségnek a Hooter’s, ahová én nem voltam hajlandó elmenni a férfi kollégáimmal – végül ők se mentek 😀 – és nem értették, miért gáz az egész. Próbáltam magyarázni, de nem jött át. Viszont az egyik srác előre közölte, ő ugyan nem megy oda, mert nyilvánvaló, hogy a lányokat a jópofizásért fizetik, nem a vendégek két szép szeméért csinálják. Tízből egy srác gondolta így a munkahelyi kis mintámban, azért biztató.

        Kedvelés

      • Van olyan jelenség is, szerintem, hogy az a jófej és laza nő, aki ugyanúgy áll hozzá a kurvázáshoz vagy a sztriptízhez, mint egy férfi. Vagy az erőszakhoz, vagy a bármihez. Én is voltam ilyen, azért vagyok ilyen okos. Nagyon szerettem volna bevágódni a fiúknál, és elismerést arat, hogyha pl ugyanúgy megjegyzést teszek a csajokra vagy csak ugyanolyan nőgyűlölő nyelvet használok, mint ők. Szerintem a sztriptízbárba látogató nők sem azért mennek oda, hogy jól szórakozzanak, hanem, mert így tűnnek majd menőnek. De, mondjuk, én csak magamból indulok ki, tényleg.

        Kedvelés

      • “Van olyan jelenség is, szerintem, hogy az a jófej és laza nő, aki ugyanúgy áll hozzá a kurvázáshoz vagy a sztriptízhez, mint egy férfi.”
        Szerintem ezért csinálja a többség, kiegészíteném azzal, hogy a nők magukban ugyanúgy két csoportra osztják a saját nemüket mint a férfiak. Annyira beleivódott a társadalomba, hogy vannak a jó és tisztelni való (ide tartozunk mi), meg rossz és szabadon alázható lányok (ide meg mindig más “csajok” tartoznak”) Különbözőségünket a “rugdosásukkal” is mutathatjuk. Mivel a szexualitás megélése a férfiak számára nem erkölcsi kérdés, őket ez a típusú kategorizálás nem fenyegeti.
        Hozzáteszem szerintem például a pornót néző nők esetében ez a “én teljesen más vagyok” érzés kifejezetten lélekmentő önvédelem lehet. Az azonosulás ebbe a megaláznak, fáj is kicsit de élveznem KELL (később talán már fogja is) szereppel szomorúbb.

        Kedvelés

      • Ritának válaszolom: bizony van ilyen, magam is tapasztaltam. Volt, hogy társaságban szóba került a téma, és elmeséltem nagyjából a bejegyzésben leírtakat. A férfiak reakciója sokszor a következő volt (szavakkal vagy szavak nélkül)
        1. Én egy vagány csaj vagyok, aki ilyet (hogy ilyen helyekre jár) “bevállal”.
        2. Fel lehet előttem mindent vállalni, benne vagyok a buliban, társuk mindenben.
        3. “Titkokat” tudok, beavatott vagyok.
        4. Szexuálisan nagyon nyitott vagyok (lehetek), határtalan, gátlástalan, laza, tán’ még biszexuális is.
        Pedig nem ez volt az üzenet, egyszer voltam ott, és nem is vendégként voltam jelen.

        Kedvelés

      • Benned mennyire merült fel az, ami bennem, hogy ez az egyetemista vagyok és a tandíjra kell szöveg ez egy kamu mese? Erős gyanú él bennem, hogy ez egy kitaláció, mert voltaképp mindenkinek jó, a lányoknak azért, mert kicsit feljebb helyezi őket az “érinthetetlenek” kasztjában, a futtatóknak és a rendszerben érdekelteknek is jó, mert így eladhatóbb a termék és normalizálódik a jelenség, a tortából egyre nagyobb szeletet tudnak kihasítani, és végül jó a fogyasztónak és a kívülállóknak is, mert megnyugodhat az esetleg háborgó lelkük, hogy hát azért ez tök indokolt és ezek középosztálybeli tanult lányok, akik teljesen önszántukból csinálják ezt, ezen kívül meg minden rendben van velük és ebből is látszik, hogy ez az egész annyira nem is gáz.

        Kedvelés

      • Az a lány nagyon vidámnak tűnt, nem láttam rajta szorongást, szomorúságot. Olyan volt, mint aki egy diákmunkáról beszél, ami átmeneti megoldás, és amit még szeret is, de majd később mással fog foglalkozni. Egyértelműen bulinak fogta fel (ott és akkor), nem úgy, mint az az anyuka, akivel szintén beszéltem, ő nem látszott túl boldognak.

        A mese nekem nem merült fel, mert az a lány nem ilyen mártír-stílusban adta elő ezt, hogy neki csak ez az egy választása van, nem mesélt arról, hogy milyen körülmények között nőtt fel, vagy hogy mi lenne, ha ezt nem vállalná. Kényszerről nem esett szó, tényként kezelt mindent. Ő nagyon könnyedén fogta fel ezt az egészet

        Kedvelés

      • Egyedi esetek biztos vannak, de a jelenség szintjén igaz lehet, amit képviselőné ír.

        Kedvelés

      • Szívesen megnéznék egy valós statisztikát arról, hogy miből tartják fent magukat az egyetemisták. És ha több a lány ilyen jellegű bevételi forrással, akkor ennek mi az oka? Mert ok, hogy esetleg ők nem érzik annyira gáznak, de miért nem? Miért választják ezt az utat, lehetőséget? (Erről most még az ugrik be, hogyha ugyanannyi sztriptízbár lenne férfi táncosokkal, mert rájuk is lenne igény, akkor több egyetemista fiú is így gyűjtene a tandíjra?)

        Kedvelés

      • Az átlag egyetemistát többnyire a szülei fizetik + szoctám. A piacképes szakmát tanulók (pl. IT-sek) közül jó páran dolgoznak a szakmájukban egyetem alatt. Vannak diákmunkák, de azok többnyire kb. zsebpénznek jók, meg vannak hoszteszkedések, (ahonnan szintén át lehet csorogni a szexiparba). Nekem volt egy ktségtérítéses évfolyamtársam, aki éjszaka felszolgált valahol.
        Szvsz ha eléggé megragadt az az üzenet benned, hogy akkor vagy jó, ha szép vagy és kellesz a férfiaknak, és nem kell tartanod attól hogy molesztálnak, akkor érthető, hogy inkább ez, mint éhenhalni embertelen diákmunkából.

        Kedvelés

      • Ismertem egy nőt, aki korábban rúdtáncos volt. Semmi rossz érzése sem volt a dologgal kapcsolatban, kifejezetten jó életszakaszának tekintette.

        Kedvelés

      • Sajnos ez még nem jelent semmit, simán lehet poszt-traumás tagadás, avagy önmegvetés, hogy ő ennyire érdemesíti magát, mindennapos eset sajnos. De ez az egyetemsitalány-duma ez nem azt jelenti, hogy jól érzi magát így ,csak a szoft prostitúció mainstream felé terelését.

        Kedvelés

      • Egyetértek.
        Gyakorlatias érvnek tűnik, de valójában együttérzésre apellál.
        Es megértést indukal, mert mégiscsak nemes a cél.

        Kedvelés

      • Igen, lehetett volna az is, de nem hiszem. Látszott az arcán, ahogy beszélt róla, hogy szép emlék, és egyértelmű volt az is, hogy valóban uralkodott a helyzeten. Ő ott megérinthetetlen csoda volt, ha egy pasi erről megfeledkezett, az pórul járt.

        Kedvelés

      • Az emlékezet konstruktív természetű. Lehet poszttraumás tagadás, vagy csak kognitív disszonancia-redukció. Kellemetlen, hogy ronda, öreg fickók csorgatták rám a nyálukat, utólag átírom a helyzetet, és én voltam az elérhetetlen istennő.

        Kedvelés

      • Persze, mondom, hogy lehet, meg hát aztán neki is lett ilyen jó kis undormány irodai melója, mint viszonyítási alap. Ezzel együtt elég hiteles volt 😉 És azt is hozzáteszem, hogy azért pszichodráma közben elég nyitott lett a szemem arra, hogy meglássam a vetítést, kognitív disszonanciát, kompenzálást. És persze az AA-ban is.

        Kedvelés

      • Ne nézzük már hülyének egymást (bocs). Én elhiszem blacinak, hogy ismert egy ilyen nőt, és ha észrevett volna bármi disszonanciát a viselkedésében vagy az életútjában, akkor azt is hozzátenné. Ez még nem teszi elfogadhatóvá a jelenséget, sőt inkább veszélyesebbé, pont azért, mert nincs egyértelmű határvonal az „ellenőrzött körülmények” és a kiszolgáltatottság között.

        Kedvelés

      • Köszönöm a bizalmat 😉
        És nem, nyilván nem teszi elfogadhatóvá. Egyedi eset, biztos vagyok benne, hogy a legtöbb lány nem így éli meg, hanem sérül miatta. Érdekes kivételként említettem meg, ahogy van fehér tigris is, attól még jellemzően a tigris sárga-fekete.

        Kedvelés

      • Nem tudom egyébként. Valószínűleg elit helyeken, ahol megvan az az illúziód, hogy itt te vagy az istennő, illetve ha kellően belsővé tetted a vonzerővel való értékmérést, kevésbé, akár egyáltalán nem sérülsz közvetlenül emiatt, aminek viszont az a nagy hátránya, hogy mindig elő lehet rángatni egy-két rúdtáncost meg magasprostit, akik majd jól elmondják hogy ők mennyire élvezték.

        Kedvelés

      • Igen, asszem pont ilyen helyen dolgozott, kiemelve a többi táncosnő közül.
        Az meg a másik, hogy tényleg pont olyan ezzel is a helyzet, mint hogy évente (vagy többévente) egyszer talál a média egy nők által megerőszakolt pasit, vagy egy erőszakot hazudó, tényleg, igazán hazudó lányt, aztán lehet vele jönni, hogy lám, a nők is (tehát kölcsönös), meg hogy lám, csak hazudják.

        Kedvelés

      • Vagy egy nagyon magas intelligenciaju pornó színészt.
        Ez is épp azt szolgálja, hogy ugy érezzük, minden rendben, ez ág élet része, igy van jól, okosak is igy döntenek, ok pedig azért valamit tudnak!

        Kedvelés

      • Mau: ez a “ne nezzuk hulyenek egymast” ez ugyebar – ha nem ertem felre – azt jelenti, te en ne nezzem hulyenek a Lacit, koszonom a rendreutasitast, nem kerek belole, egyebkent nem nezem hulyenek, sot. Egyebkent en azt allitottam, lehet es nem azt, hogy biztos. Kerlek, olvass figyelmesebben.

        Kedvelés

      • De ez az egyetemsitalány-duma ez nem azt jelenti, hogy jól érzi magát így
        többször leírtad ezt ilyen naéneztnemveszembe-stílusban. aztán most ez a ja biztos csak poszttraumás tagadás. nekem ez sok volt a megaszondomhangulatból, ha kioktató voltam vagy annak tűntem, akkor elnézést.
        (persze hogy van ilyen, de megtagadni valakinek a személyes jó vagy rossz emlékeit szerintem veszélyes – attól hogy pl. élethosszig otthon lenni htb-ként összességében többnyire jó lehetőségek elvesztése, tudjuk, hogy vannak, akik jól érzik magukat ebben, adott esetben teljesen reálisan vagy mert minden más rosszabb lenne (ez megint rendszerkérdés szerintem).)

        Kedvelés

      • MIndig igyekszem árnyaltan fogalmazni és most is ezt tettem. A kérésemet csak ismételni tudom.

        Kedvelés

      • “És azt is hozzáteszem, hogy azért pszichodráma közben elég nyitott lett a szemem arra, hogy meglássam a vetítést, kognitív disszonanciát, kompenzálást.”
        Nem arra gondolok, hogy színleli, kompenzál, hanem hogy ő maga is valóságként éli meg, hogy ő volt a királynő, a kliensei meg a szolgák, vagy mit tudom én. A valóságban viszont ő csak egy rúdtáncos, kvázi prostituált, a kliensei pedig a társadalom megbecsült tagjai. Dézsa írt erről, és Éva is idézte, hogy a luxusprostik sosem hatalmat bitrokolnak, hanem a szexualitásukon keresztül hozzáférnek a hatalmat ténylegesen birtoklók hatalmához.
        Ettől függetlenül a személy megélheti ezt hatalomként, de a társadalmi valóságról sajnos le fog pattanni.

        Kedvelés

      • Ja, így értem, hogy már ott helyben vetített. Ez nyilvánvaló! Én is arról beszéltem, hogy úgy élte meg.Mondjuk annyi, hogy – elbeszélése szerint – a környezete, a főnök, a kidobóember, a többiek is így álltak hozzá, OTT ő volt a megbecsült. A bár falain kívül már nem, nyilván.

        Kedvelés

      • De jó, hogy ezt felhoztad, én erre a szempontra még nem is gondoltam. (Többek között ezért imádom a hozzászólásokat olvasni.)
        (Lassan hozom be a lemaradást. :D)

        Kedvelés

      • Én ismertem ilyet. Főiskola után elment dolgozni, kereskedelmi céghez, nem ment többet vetkőzni.

        Kedvelés

      • Nem hiszem, hogy azzal tarolnék. Inkább másra kéne használnom a szájszervemet. De annyit nem tunnak fizetni.

        Kedvelés

  2. Talán azért nem utasítottam el sose ezeket a lányokat, – bár valószínűleg sose lennék erre a munkára képes – mert nekem is van egy barátnőm, aki táncol.
    Ő régebben csinált 1-2 filmet is, de abbahagyta. Most pár hetente eltűnik Németországba vagy Olaszországba 1-1 hétre, aztán megint itthon van. Azt mondja sokkal nívósabb és jobban is fizet a külföld. Ő nem veri el a pénzt, amit keres, lakása van, autója, támogatja az özvegy apját, és a tesója családját, gyerekét. Később sminkelni és műkörmözni szeretne.
    Fantasztikus, hogy teljesen más az életünk, mégis él a barátságunk, simán elbeszélgetünk. Ő büszke rám, mert egyetemet végeztem, én büszke vagyok rá, mert kitört a nyomorból, amiből jön. Nagyon felnézek rá, sokat tanultam tőle, mert iszonyat sokat harcolt életében, hogy eddig jusson, ehhez képest engem csak sodort az ár, meg a család akarata.

    Néha megnyílik mesél egy-egy sztorit, például visítva röhögtünk azon, mikor egy olasz transzvesztita táncos nekiadta a 46-os(!) tűsarkúját ajándékba, amivel azóta se tudja mit kezdjen.
    Elmeséli a pasiügyeit, imádja a kigyúrt macsó hülye gyerekeket, és menekült már hozzám agresszív állattól egy szatyor cuccal. Sosem hagyja, hogy a pasik rátelepedjenek, nagyon önálló, azonnal dobja, aki utasítgatni kezdi.

    Nagyobbrészt mégis én mesélek, ő kíváncsi az én életemre, drukkol a tök átlagos vágyaimnak, és szomorkodik a tök átlagos problémáimon.

    Neki én vagyok a tükör egy másik világba, nekem ő az 🙂

    Kedvelés

      • Látszólag függetlenek: magukat tartják el, senki nem szól bele semmibe, sőt még a munkájuktól sem függnek úgy, mint pl. én a céges munkámtól. Ha akarnak, kihagynak pár hetet, hónapot, én ezt nem tehetem meg. Kelhetnek akkor, amikor akarnak. Utazhatnak oda, ahova akarnak. Az ismerősöm viszont mástól függ.
        Egyrészt nem bírná azokat a kötöttségeket, amelyekkel pl. egy irodai munka jár: mindig ott lenni, alkalmazkodni minden nap ugyanazokhoz az emberekhez, ő a saját munkáját szabadabbnak érzi. Másrészt függ az életmódjától: nem tud korán kelni, csak taxival képes közlekedni, rengeteget költ magára, sokat formálja a testét.

        Kedvelés

  3. ó, én voltam pincér ilyen helyen, de az sokkal lehangolóbb volt, pedig akkor még nem is volt válság. csak az ilyen feketelistás vizovicki-féle lehúzóhely volt, és én ezt a részt meguntam. pedig életemben nem kerestem olyan jól, főleg diákként. és sokat tanultam ott mindenféléről.

    Kedvelés

  4. Jó volt ez a történet, de azért úgy, ahogy van, betiltanám, hogy emberek bármilyen módon eladhassák magukat. Mert lehet, hogy itt éppen csak táncolni kell, meg biztos más helyeken is, de sok lányt vittek már ki embertelen körülmények közé csak táncolós munka ígéretével.

    Átértékeltem azt az eredetileg poénnak szánt eseményt is, amikor az öcsém az egyik barátnőm barátnőjének a lánybúcsúján poénból vetkőzött. Előtte leborotválta magát, tangát vett, a lányok pedig nézegették, hogy milyen aranyos, kicsi a lábfeje, meg ilyenek. A testvérem nem élte meg tárgyiasításként, a lányok távolról sem alázták meg, de mégis zavarónak találom most ezt, egy év távlatából. És én ott se voltam, csak beszerveztem az öcsémet. Ja, és ingyen volt az egész, baráti szívesség.

    Kedvelés

    • Hát igen, jó pár éve mi is csináltunk ilyet házibuliban, hogy a fiúk vetkőztek, poén volt az egész, ők lelkesen vettek részt benne, és bevallom, visszatekintve igenis volt bennem egy ilyen érzés, ami a férfiaknál alapbeállítás lehet, hogy háhá, most ők állnak az én tekintetem kereszttüzében és kiröhöghetem őket ha akarom és az egész helyzetet én uralom ( a többi nővel). A hatalom érzése csiklandós.

      Kedvelés

      • Az az érzésem, hogy a férfiak tekintélyes része ezt nem úgy fogja fel, ahogy te. Nekik az, hogy nők AKARJÁK látni a testüket, egy halom nő őket figyeli, és nyilván elismeri valamennyire, az maga a hatalom.

        Kedvelés

      • Ezt mondjuk valószínűleg a táncoslányok is érzik – ez afféle hatalompótlékocska inkább, azonnal megszűnik a hatalomérzete, amint olyasmit kell tenned magaddal, amit nem akarsz.

        Kedvelés

      • Igen, ebben egyetértek. Az említett egykori táncoslány pontosan ilyesmit mondott, vagy ezt éreztem, hogy neki ott fent a pódiumon hatalma volt.

        Kedvelés

      • Furcsa egy tudatállapot lehet. Ha arra gondolok, hogy egy komplett, férfiakból és nőkből álló társaság fizet be egy táncra, s én leszek a játékszerük, akkor nem tudok arra gondolni, hogy bármilyen hatalmam is lenne felettük.

        Kedvelés

      • Ehhez még annyit, hogy voltunk még utána egy helyen szórakozni, és ott eléggé átjött, hogy a lányok mivel foglalkoznak, és kétféle reakciót kaptak az idegenektől: messziről csodálták őket, utána viszont egy közvetlenebb beszélgetésben nagyon ronda beszólásokat kaptak. A hatalom véget ért.

        Kedvelés

  5. Nem ítélem el, akinek ez a munkája. Néha talán irigylem is őket, főleg a külföldi környezetűeket. Kontrollált helyen dolgozol, nem nyúlhatnak hozzád, ha igen, akkor az illető többet nem teheti be a lábát. Nem kell minden nap bejárnod a munkahelyre a napi betevőért. Ehhez jön a masszív anyagi biztonság és függetlenség.

    Sokat gondolkozom azon, melyikünk adja el magát jobban.

    Vajon nekünk, “átlagos” munkahelyen dolgozóknak megvan ez? Mi nem adjuk el magunkat? Barátaimnak, nekem is volt olyan munkahelyem (=kínzókamra), ahol elvárás, hogy szeresd Nagy Testvért. Ahol kötelező örülnöd a kihasználásnak, a szemedbe hazudásnak, az ingyentúlóráknak, különben kirúgnak. Ahol listát vezetnek arról, akarsz-e gyereket x év múlva, és felvételi kérdés, hogy van-e párod. Ahol ha valaki hozzád nyúl, mosolyogva kell tűrnöd, különben kirúgnak. És másnap is beteheti a lábát. Ahol kimondatlan szabály, hogy érdeklődést színlelj a hímsovén kollegák iránt, különben te leszel a következő áldozata a helyi workplace-mobbing játéknak. Ahol sorban dőlnek ki a nők különböző súlyos szervi betegségekkel, mert nem bírja a lelkük. Ahova sírva jársz dolgozni és sírva botorkálsz haza. Ismétlem: iroda, asztal, számítógép.

    Kemény munka és nagy adag szerencse is kellett ahhoz, hogy most nagyon békés és normális munkám van. Vajon meddig bírtam volna az előző hely(ek)en, ha ez nincs? Vajon az ismerőseim meddig fogják bírni?

    Nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék “bárban” dolgozni, vagy lenne-e gyomrom a VIP-esekhez. De hogy csak ők adják el magukat, azt nem hiszem.

    Kedvelés

    • A baj az, hogy nem az egészre mondunk mindenestül, társadalmi szinten nemet, hanem azt kell latolgatni, hogy egy tisztességes vetkőzés a “jobb”, vagy egy hímsovén iroda 😦

      Kedvelés

      • Mindkettőnknek sokat kell alkalmazkodnunk, sokat kell elviselnünk, nekik is, nekem (nekünk) is, mindkettő lehet egyenlőtlen, és ebből a szempontból nézve nem tudom van-e jelentősége a mennyiségnek, vagy annak, hogy a testemet, a lelkemet használják/bántják, mert a lényege az, hogy egyik sem jó, s ha nem jó, akkor nem az a kérdés, hogy mennyire nem jó. Ez olyan, hogy szavakkal bántanak, vagy fizikálisan is – az egyik nem kevésbé rossz, mint a másik.

        Kedvelés

      • Szerintem, van a kettő között egy ok -okozati összefüggés is, legalábbis hosszútávon.
        Én azt hiszem, hogy ha a prostitúció (ami ősi mesterség, sőt, a legősibb, meg van aki szereti, meg ha nem lenne igény nem lenne piac, meg ha nem lenne kínálat a kereslet is csökkenne, meg hasonló seggfejmentegető eufemizmusok) megszűnne, de legalábbis a lehető legminimálisabbra csökkenne, minden vállfaja, ide értve a hármas mellett állóktól a művészi rúdtáncosokon, thai kisgyerekeken át a pornószínészekig mindenkit, egész egyszerűen visszahatna a nők megítélésére, és ezen keresztül az egész társadalomra. Sőt, nem csak ezen keresztül, hanem közvetlenül is.
        A szabadság nem abban áll szerintem, hogy bárki lehet pornószínész vagy prostituált, mert senki nem ítéli el, hanem abban áll(na) hogy senkinek nem kell ehhez folyamodnia, bárki mondhatna rá nemet, és mondana is. Nem csak anyagi okokból, sőt, elsősorban nem anyagiakból.
        Akiket én ismertem, és tandíjra keresték, többnyire kimaradtak a suliból, soha nem helyezkedtek el a tanult szakmájukban. Aki igen, az elég sokra vitte, de úgy látom, hogy ott vannak a nyomai annak a pár évnek.
        Hiába nem reprezentatív ez a minta, mégis ez alapján gondolom, hogy elsősorban nem a szükség vezeti rá a fiatalokat arra, hogy így keressék meg a tandíjra valót. Hanem az, hogy belefér nekik, és lényegesen jobb életet biztosít, mint a meki és a papírgyár.
        Volt olyan, aki konkrétan lakáson fogadott kuncsaftokat, volt escortlány, táncos és olyan is, aki otthon vetkőzött webkamera előtt.

        Kedvelés

      • Ez a lány (Zsuzsi) komoly polgári nevelést kapott, igaz, a nagymamája nevelte fel. Kislánynak nagyon törékeny volt, zeneiskolába járt, több hangszeren játszott. Az az élet, amit most él, nagyon sok pénzt hoz neki. Egy közös ismerősünknek tettem fel a kérdést, hogy ez a könnyebb út lenne? Azt mondta, hogy nem, nem könnyebb, ez a nehezebb. És ő (az ismerős) nem a lelki oldalával magyarázta, hanem gyakorlati dolgokkal: bírnék-e ennyit tenni az alakomért, ennyit edzeni? Bírnék-e éjszakázni? Éjszakákat végig táncolni?

        Kedvelés

      • Úgy vélem hogy, a dolgok gyakorlati oldala habitus kérdése, hozzáállásé. Sokan mások is dolgoznak éjszaka, fizikailag megerőltető munkafeltételekkel vagy edzenek testet őrült módon.
        Lehet, hogy nem azért nem mennek táncoslánynak, mert erkölcsileg jobbak, hanem mert valamit nem bírnak átlépni, vagy épp elérni magukban. (azon túl, hogy valószínűleg sokuk külső adottságai sem felelnének meg a szakmai elvárásoknak – bár ahogy leírtad a Vulkánt…. de ott meg a személyiség extrém)
        Nagyon nehéz lehet közönnyel viseltetni a kuncsaftok iránt. Gondolom gyűlölni nem tudod őket hosszútávon, mert megöl, szeretni meg? Na ez is jó kérdés.
        Úgy gondolom, hogy mivel itt a testedet, a vonzerődet, a szexualitásodat adod el, az egyik fontos kérdés az lehet, hogy hogyan vonj válaszfalat magad, és az árud közé? Lehet, hogy ez intelligencia kérdése is?
        És azt hiszem, nagyon fontos különbség lehet az előbbi, ha azt vesszük, hogy valaki táncol, így saját maga használja a testét, míg más lefekszik a kuncsaftokkal, így más (is) használja az ő testét.

        Különben csak elmélkedem, nincsen szilárd álláspontom a kérdésben 🙂

        Kedvelés

      • Ide enged írni (Pikareszknek): amikor megkérdeztem Zsuzsit, hogyan került ebbe, azt mondta, hogy amikor még nagyon fiatalon elkezdett bulizni járni, ő már akkor élvezte, ha a férfiak nézik, figyelik, amikor ő táncol, mozog, vonul, stb., vagyis élvezte a figyelmüket, a hatást, amit kivált belőlük. Nem tudom, mennyire tartják magukat távol a vendégektől, bár nekem úgy tűnt, hogy ez nekik egy munka. De a munkában is olyan sokfélék lehetünk. Jó sok kérdés felmerül a témával kapcsolatban, ha legközelebb találkozom Zsuzsival, fel fogom tenni neki ezeket, és megírom a bejegyzés második részét.

        Kedvelés

      • Huh, hát ez, hogy “a szabadság … abban áll…, hogy bárki lehet pornószínész vagy prostituált” szerintem paradoxon, főleg a prostituált része, de igazából a másikkal kapcsolatban is hajlok ugyanerre. Ez olyan, mintha azt mondanánk, bárkiből lehet rabszolga. És tényleg. Jé.

        Kedvelés

      • Azt írtam hogy ‘nem abban áll’.
        Van aki önként vállalja, és én abban kételkedem, hogy ennek minden esetben jól megfontolt, átgondolt, önbecsüléssel jól megtámogatott döntések az alapjai.

        A rabszolgaság és a prostitúció egy tőről fakad.

        Kedvelés

      • Tudom, hogy mit írtál (azért is a …-ok), de én nem hogy nem hiszem, hogy abban áll, egyáltalán a két dolgot nem tudom összeegyeztetni.

        Kedvelés

    • Át vagyunk ezzel itatódva rendesen. Néhány általános vélekedés az én szakmámból.
      általános = tizenpár éves koromtól kezdve rendszeresen hallom
      szakmám = képz.műv., munkahelyem (most már) műterem, nekem ez számít normálisnak. A night klubot megúsztam, és eddig még az irodát is. Hogy érdem-e, nem tudom, lehetett volna másképp.

      1. problémafelvetés: (Túl) sok a lány a művészeti egyetemeken (MOME, MKE) , miből fognak megélni?
      Híres művész – nyilván férfi, nem írom ki legközelebb – válasza: Majd gazdag férjet választanak! (Aha, valamit valamiért, véletlen sem alanyi jogon boldogulnak. Üzlet? Üzlet. És a következő mondatban mély egyetértésben sajnálják le azokat, akiket a férjük tart el.)
      2. probléma: Hová tűnnek a nők az iskola és az egyetemi katedra, MMA tagság, nagyobb (köztéri) megbízások felé vezető úton?
      Híres művész (ez most másik, de mindegy is) válasza: Hát szerelmesek lesznek, férjhez menne, gyereket szülnek! (de ezt valami elképesztően megértő jóindulattal mondja ám! Érvelek aztán, zavarba hozom, majd inkább elütöm az egészet egy poénnal. Nem akarom megbántani. Amúgy ő se engem, nem is gondolt bele, mit mondott.)
      3. probléma: Ezt többnyire a fenti kérdések megvitatása után szokták kérdezni, kikerekedett szemmel: Mért, te vállalnál egyetemi tanárságot?!?! Vagy köztéri melót gyerek mellett?!?! (Hát ez botrány, hogy képzeled hangsúllyal…)

      Elkanyarodtam, bocs. Nagyon rág ez a dolog mostanában, piszok nehéz. Az 1. pont az, ami miatt ide írtam. Hány nőt “vesznek meg” háziasszonynak, eltartottnak. És aztán hánynak vágják a fejéhez! Mennyire elterjedt ez a “pénzemért mindent” mentalitás?!

      Kedvelés

      • Nagyon nem egyedül, teljesen átérzem, amit írsz. Nálunk a héten két kolléganő mondott fel, mindkettő azt mondta, hogy egészségügyileg nem bírják, ill. vannak gondjaik, tüneteik, s ez már nem ér annyit. Bár nálunk nem a férfiuralom miatt vannak gondok, hanem egyszerűen stresszes a munka, és nagyon könnyen bedarál, ha nem figyelsz.

        Kedvelés

      • Egy hete én is hasonló okok miatt hagytam ott a nyugdíjas állásom. Nem volt stresszes, de úgy éreztem, hogy megeszi a lényegemet, ha tovább csinálom azt, ami ellen zsigerből tiltakozom. Nem volt nekik elég, hogy megvették az időmet, a tudásomat, a gondolataimat akarták uralni, a tartásomat megtörni, hát elmenekültem. Ez is sima irodai munka volt, nem nájtklub.

        Kedvelés

      • devorah_lev: kérdezhetek párat az elhagyással kapcsolatban? Pl. hogy mennyi idő alatt jutottál el a felmondásig az első felismeréstől, hogy ez nem az, amit akarsz? És mire figyelsz majd (figyeltél) az új állásnál? Nem volt benned félelem a váltással kapcsolatban? (Vannak nekem is terveim, de valamiért nehezen lépek.)

        Kedvelés

      • Atyaég, én most, ahogy olvaslak titeket, összerakom a kezeimet, hogy hálát adjak. Folyton sírok, hogy milyen nehéz, milyen fárasztó, milyen milyen milyen a munkám, de közben azt csinálom, amit szeretek, nem darál be, ha nem akarom, annyit teszek bele jelenleg, amennyit muszáj, és nem vet fel a pénz, de nem érzem úgy, hogy eladom magam.

        Kedvelés

      • Gyöngyi, szóról szóra így. Remélem, még sokáig. És darálóból ugrottam ki, hogy ebben lehessek. Néha felejtem, nem lenne szabad.

        Kedvelés

  6. Amikor a tandíjra valót kerestem valami mással, akkor sok női ( es nehány fiú ) kuncsaftom kereste igy pénzt. Volt, aki tandíjra, volt aki a gyerekre, volt aki azért hogy a stricije ne tegye ki a hóra. Csak néha.
    Ok voltak többen, es soha olyan mely bepillantást nem nyertem az emberi lelek ezen részébe, mint azokon a lányokon keresztül.
    Az azóta valóságsómenné lett díszhím szobáról szobára járt köztük, es ‘bepróbálta’ őket, hogy bírják -e meg az ipart. Es ok ‘tudtak’ hogy ez az ő érdekükben történik, mert a férfi szereti őket, es ha mar egy ideje nem kopogtatott, jöttek nálam az extra keresek, zsebbenyúlós szolgaltatasok, hisz nekik jónak kell lenni, mindig különlegesnek es ‘fullosnak’. Igy keresnek eleget ahhoz, hogy majd egyszer, ha a gore kiszáll a bizniszbol, legyen elég pénzük egy szépség studiora vagy étteremre, amiben a lány lesz az üzletvezető, épp az amelyik mesélte a terveket.
    Vicc, de ez a része ocsmanyabb történet volt számomra, mint magáról az üzletről, szexről szoló sztorik.

    Kedvelés

  7. tollampapirom
    – november 13, 2013 – 20:51 -re

    Több, mint másfél év telt el a felismeréstől a megvalósításig. Ebből fél év volt, amit már nem lett volna szabad, addigra eldurvult a helyzet, már nagyon szarul éreztem magam, és ez a munkámon is meglátszott, amitől a főnökség érthető módon megvadult.

    Kicsit olyan volt, mint szabadulni egy bántalmazó kapcsolatból: érzed, hogy nem jó, magadban keresed a hibát, meneteged a munkahelyed, próbálsz változtatni, keresed benne, emlegeted ami jó vol, de még mindig nem jó. Új módszer, elhatárolódsz a munkádtól, függetleníteni próbálod személyiségek, új hobbi szabadidőben, figyelemelterelés, de még mindig nem jó. Próbálsz a helyen változtatni, javaslatokat teszel, új ötletekkel állsz elő, ettől megvadulnak, feketelistára kerülsz. Rossz esetben depressziós leszel, már tényleg rossz minőség kerül kis a kezed alól, de nem érdekel. Én itt mondtam fel, pedig féltem nagyon elhagyni a biztosat.

    Nagyon sokat szorongtam előtte, és a felmondást követően is, hogy mi lesz. Ennek átvészelésében egy pszichiáter segített, a kezdődő depresszió miatt kerestem fel, de valójában segített tisztába jönni a saját szükségleteimmel, megerősített a döntésemben. Ezt nagyon tudom ajánlani, ha hasonló cipőben jársz.

    Új helyem még nincs, egy évre kivontam magam a forgalomból, új szakmát kezdtem tanulni. Hogy mit hoz a jövő nem tudom, de azt eldöntöttem, hogy nem fogok számomra érdektelen dolgokkal foglalkozni, a fizetésen túl is hasznát szeretném látni az energiáimnak. És hogy nem hezitálok többé ennyit, ha mennem kell megyek. A volt munkahelyemen az első helyem volt, 7 évig dolgoztam ott- ez lehet, hogy nem ismétlődik meg többet.

    Kedvelés

    • Olyan mintha az utolsó hazai munkahelyemről írtad volna ezt.
      Nekem egy enyhe burnout lett a vége, de nem az utóbbi miatt mentem világgá, hanem amit leírtál.
      Pedig imádtam, sok év tanulás és munka volt benne, gyakornokoskodás, satöbbi.
      Aztán új célokat kellett találni, és lett is, olyan ami jobban passzol, azt hiszem. Meg megint tanulás 🙂
      Én drukkolok, és becsülöm a bátorságod!

      Kedvelés

      • Én is drukkolok, és szintén becsülöm a bátorságod. Nekem a munkahelyemmel nincs olyan gond, hogy rossz lenne a közeg. A munkatársaimat kedvelem, nem bántjuk egymást, a főnök is támogató. Nekem inkább a tevékenységgel van gondom: képességeim alatti, nem kreatív, daráló, és nagyon kötött minden, és multirabszolga vagyok. De dolgozom én is a szebb jövőn.

        Kedvelés

  8. Devorah_lev: Respect! Én is ezt éreztem ezelőtt tíz évvel, a munkakörülmények és elsősorban a taposómalom miatt, olyan munkakörben, amire nem igazán vagyok alkalmas, de persze kihozhatnék belőle többet is, de nincsenek ambícióim, szerencsére, csak most már nem vagyok képes az eddig eltöltött időt lenullázni így csak várom, hogy majd otthagyom végleg… de basszus, arra jöttem rá, hogy az ímmel-ámmal elvégzett munka igenis lélekromboló, pláne, ha még felesleges is, hiába mondogatom magamnak, hogy „ez csak egy állás”, „ha a többi x ezer kibírja, ki kell nekem is…” bár, ha szívvel-lélekkel, azért sem elismerés, hanem letolás jár vagy semmi, se ezért, se azért, de mindig egy kicsit elvesznek a szabadságodból, meg a pénzedből. Konkrétan számomra a szabadságos napok jelentik a munka(v)iszony egyedüli és egyetlen értelmét. Hiába mondogatom magamnak, hogy mást kell találni, szakmát is tanultam (diplomáim vannak, de csak hasonló állásokban tudnám felhasználni) de sajnos nincs pénzem egy éves túlélésre, vagy vállalkozást indítani, mikor volt, és fizetés nélküli szabadságot kértem, de nem kaptam a vágyott egy évre, csak pár hónapra, majd részmunkaidőt számomra nagyon előnytelen feltételekkel, akkor sem találtam meg életem értelmét ,végül durván megbetegedtem, mert a szervezet kicsellózott, és örülhettem, hogy négyből hat majd nyolcórás lehettem újra egy más munkakörben. Jó lenne hallanunk még rólad, a pályamódosításról, esetleg tanulságokról. Drukkolok én is, a gyáva.

    Kedvelés

  9. Elolvastam a postot, meg a kommenteket is, és kicsit hosszabb lélegzetvételűt reagálnék. Kicsit félve, mert sokszor éreztem már úgy, hogy betolakodóként tekintenek rám, amiért eltérő véleményem van, és ennek hangot is adok. Mint szexmunkás.
    Előre leszögezem, hogy feminista vagyok, és mostanában jobban is beleástam magam a témába. Sokáig abban a hitben voltam, hogy már nem annyira ordítóak a különbségek, és/vagy engem ezek a különbségek nem érintenek. Aztán rájöttem, hogy a szexizmus valójában milyen mélyen ott van mindenhol, és kvára szerencsés vagyok, hogy eddig csak ott találkoztam vele, hogy a körülöttem lévők mennyire máshogy gondolkodnak, mint én. Elejtett megjegyzések, pl. hogy én nem vagyok anya-típus, mert nem biztos, hogy otthon szeretnék maradni a gyerekemmel (egy férfi szájából, aki vélhetően nem tartja magát nem apa-típusnak, csak azért, mert ő biztosan nem maradna vele otthon).
    Szóval csak ennyit akartam előljáróban írni, és most íme az eléggé vázlatos véleményem (nehezen tudok összefüggően, kereken válaszolni egyszerre több felvetésre).

    Szóval valamelyik kommentben azt olvastam, hogy:

    “ilyen egyenlőtlen helyzetek vannak, hogy a szexualitás eladó.”

    Szerintem egyszerűen van, akinek belefér, ha kevés is, de van. Az, hogy főleg nők dolgoznak benne, valóban mutathatja a nemek közti egyenlőtlenséget, a kisebb esélyt egy másfajta munkára, ami nem csak az éhenhalásra elég.

    Valóban, valószínűleg sok nőre igaz, hogy azért válik ő is szexistává, mert “jófejnek” akar látszani, ami remek példája a patriarchális társadalomnak. Úristen, hányszor lehet hallani nőktől, hogy ő nem nőies, mert nem hisztizik, és nem csacsog szépségápolásról (szerintük: negatív tulajdonságok = nőiesség. No komment).

    Igen, valsz. ha lenne igény több férfi sztriptíztáncosra, több fiú tartaná el így magát. Miért ne tenné?

    Van olyan, hogy az illető tényleg élvezi/élvezte a szexmunkás/rúdtáncos életszakaszát. Nem állítom, hogy mindenki, aki azt mondja. Én pl. szeretek szexmunkás lenni, van egy csomó tökjó emlékem. Igaz, szórólaposztó koromból is.

    “Kellemetlen, hogy ronda, öreg fickók csorgatták rám a nyálukat, utólag átírom a helyzetet, és én voltam az elérhetetlen istennő.”

    Vagy simán nem úgy tekintett rájuk, mint ronda, öreg, tehát gusztustalan fickókra. Engem pl. nem taszít valaki csak azért, mert ronda vagy öreg. Más dolog mondjuk szokott. De a macskahányás feltakarítása is taszít, sajna a macskatartással együtt jár, és mérlegelve az előnyöket-hátrányokat megéri. Ahogy számomra a szexmunka is.

    Azzal is egyetértek, hogy a rúdtáncost/szexmunkást nem becsülik meg, kaptam én is elég sok “büdös kurva”-kommentet a blogomra, és ha nyíltan vállalnám a munkám, nem biztos, hogy könnyen tudnék szakmát váltani. Viszont ezt nem tartom a szexmunka szükséges velejárójának, szerencsére nem mindenki gondolkodik így. A megoldást nem abban látom, hogy megszűnök szexmunkás lenni, hanem abban, hogy több ember gondoljon erre megvetés nélkül. így egy szexmunkásnak a későbbiekben nem kéne szembenéznie ezekkel a hátrányokkal.

    A hatalom-nem hatalom több kommentben is felmerült. Én úgy gondolom, hogy nagyjából annyi hatalmam van a munkámban, mint bárkinek a sajátjában, és úgy irányítom az életemet is. Nem szeretném idealizálni a dolgokat, és azt mondani, hogy micsoda hatalom, hogy pénzt is kérhetek azért, mert mással lefekszem. Pont annyira hatalom, minthogy valaki pénzt kérhet azért, mert mondjuk könyveket ír. Egyszerűen jó, hogy abban a helyzetben vagyok, hogy egy számomra sokmindenben megfelelő munkáért más, képzettséget nem igénylő munkához képest bitang magas összeget adnak, és sokkal több a szeretem, mint a nemszeretem-dolog. Árufeltöltőként például sokkal jobban unatkoznék, és még a fizetés is rosszabb, ellenben mondjuk egy kutatói állásban mégtöbb szeretem-dolog lenne, kár, hogy az nem fizet olyan jól. Akárhogy is, általában minden munkában csinálnunk kell olyan dolgokat, amiket nem szeretünk. Jó esetben ebből csak annyi van, ami még belefér, vagy más dolgok kompenzálják, ha túl sok lenne belőle. Rossz esetben meg nincs más lehetőség.

    Összességében a nézőpontomban a különbség szerintem ott van, hogy a szexmunkát/sztriptíztáncot nem tudom úgy értelmezni, mint a hímsovinizmus egy újabb eszközét, legfeljebb a tényt, hogy főleg nők dolgoznak ebben, a patriarchális társadalomból fakadónak. A férfi, akivel találkozom, nem azért feküdhet le velem, mert nő vagyok, és a nőkkel ezt is meg lehet tenni, hanem azért, mert az illető szexelni akar (vagy sztriptíz esetében erotikusan táncoló meztelen nőket nézni), számomra meg rendben van ez a munka, és megfelelő fizetést kapok érte.

    Néha egyébként úgy érzem, hogy nekem, mint szexmunkásnak, sokkal jobban kell bizonygatnom, hogy szeretem a munkámat és még csak bolond sem vagyok, mintha teszem azt, színésznő lennék. Pedig szerintem azok sincsenek valami sokan, akik tényleg szívesen lennének színésznők, én például lehet, hogy előbb mennék takarítani (kivéve mondjuk, ha egyévi melóból tíz évre ellátnám magam, akkor biztosan többet gondolkodnék a dolgon.). Mégis, az utóbbi az a munka, ami egy csomó ember szerint klassz lehet, az előbbi pedig olyan, amit minden másnál jobban át kell gondolni, és a legtöbbek szerint még így is óriási hiba.

    Kedvelés

      • Rég olvastam ezt a cikket. Vicces, mert Betlen Anna éppen nekem és a bloggertársamnak címezte. Valószínűleg egyszer már reagáltam rá, de a szöveg azóta elveszett, na meg pár év alatt kicsit kiforrottabb lett a véleményem. Betlen Annából egyébként akkor lett elegem (előtte elég sokat leveleztünk), amikor a neki elmondottakat torzítva és más történetekkel összemosva felhasználta egy interjúban, hogy az igazát bizonyítsa.
        Nekiálltam reagálni a cikkre, de kissé hosszúra sikeredett, úgyhogy valószínűleg a blogomban fogom közzétenni. Ha érdekel, kukkants be:)

        Kedvelés

      • “Úgy látom, hogy te egy szerencsésebb szexmunkás vagy.”
        Bocsáss meg, szabad megkérdeznem, hogy hogy érted a szerencsét? Úgy, hogy középosztálybeli családból származó?

        Kedvelés

    • @Ivonn: ” Én úgy gondolom, hogy nagyjából annyi hatalmam van a munkámban, mint bárkinek a sajátjában, és úgy irányítom az életemet is”
      Értem én, hogy polkorrektségből írod így, de szerintem neked konkrétan több hatalmad van a munkádban, mint az emberek 99%-ának. A te számaidat nem tudom, de én megtehetem, hogy simán nem találkozok azzal, aki hülye, akivel nem érezném jól magam, meg azt is, hogy azt mondom hogy most nem, mert más dolgom van, nincs kedvem. És így is nagyon kellemes fizetésem van.

      Kedvelés

    • A hozzászólásaimból idéztél, ezért reagálok: már fentebb is írtam, hogy valakinek a szubjektív megélése egy élethelyzet kapcsán lehet pozitív, de ez a társadalmi valóságot nem változtatja meg. Úgy gondolom, ha nő és férfi egymással egyenértékű lenne, az “ősi mesterség”, meg a “mindig is lesz rá igény” értelmét vesztené. Mivel masszívan patriarchátus van, ezt a feltételezést sajnos nem fogjuk tudni ellenőrizni. Úgy gondolom, a te példádtól nem lesz elfogadott(abb) a prostitúció, de a jogodat, hogy elégedett légy a helyzeteddel, nem vitatom el. (Mivel a mainstream vélemény szerint a “szexmunka” teljesen OK, vagy legalábbis szükséges, mert “a férfiaknak kell”, itt egy kisebbségi véleménnyel vitatkozol, csak mondom.)

      Kedvelés

    • Örülök, hogy megszólaltál, és tisztellek is érte. Ellenben erősen vitatkoznék.
      Hatalom: igen, a hatalomról szól. Neked tested van, a “kliensednek” pénze. Ez utóbbit gazdasági hatalomnak hívják. Mondhatod, hogy ez is csak munka – neked lehet, hogy az. Lehet, hogy úgy érzed, téged nem visel meg – sikerült tárgyiasítanod a tested. Másnak ez nem biztos, sőt, biztos, hogy nem sikerül. Rendkívül intim dolog a szex a legtöbb embernek, még a férfiak egy jó részének is (ők nem vesznek szexet épp ezért). És igen, a legtöbb nő valamilyen mértékig megalázónak tartja. Egy csomó prostituálthoz járó férfi pedig épp ezért jár oda, hogy megalázhassa. Ha nem is durván, talán nem is mondja ki. Csak azzal, hogy a nő azt teszi, amit a pasi elvár tőle, nem azért, mert a nőnek is jó, hanem mert a pasinak pénze (hatalma) van.
      Nem tudom, hány más “szexmunkást” ismersz, de mit gondolsz, pl. teeztnemtudhatodhajnalkam Jolija mennyire érzi magát kiszolgáltatottnak?
      Szerintem te a ritka kivétel vagy, és sajnos azt látom, hogy a te történeted kiváló muníció a kurválkodók (férfiak) felmentésére, sőt a stricik, a lányokat a “munkába” erővel betörők felmentésére is.
      Félre ne érts: én a prostituáltakat nem vetem meg, a többségüket nagyon sajnálom. A kurválkodókat, a “klienseket” igen, a striciket pedig a gyilkosokkal sorolom egy szintre.

      Kedvelés

      • Nem arról van szó, hogy nem érzi magát kiszolgáltatottnak a Joli, hanem fogalma sincs, milyen nem kiszolgáltatottnak lenni, mondhatni, alapállapota a kiszolgáltatottság, mint a levegő, úgy veszi körül. Onnan nem létszik.

        Kedvelés

      • Igazad van. Ahogy vannak nők, akinek az az alapállapot, hogy a nő nem ember. A vak sem tudja, hogy mi az, hogy ő nem lát.

        Kedvelés

    • Nagyon érdekes amit írsz. Én azt gondolom, hogy a “patronizing” ( nem tudom a magyar szót) szörnyűsége és a szexmunkát végző nő óvodásítása az, ha elvitatjuk tőle a jogot, hogy úgy élje meg a szexmunkáját mint te- szabad választásként. Vagy olyan mint a póló ” ha a lányomhoz nyúlsz, megöllek”-ANYÁD.
      Nagyon sokat jártam nightklubokba egy időben , a poszt által említettet vélem felismerni mint fő helyet. Sok ott dolgozó lányt ismertem meg ( és fiút is). A legszebb lányból, aki okos is volt, 3 év külföldi csoportok előtt vonaglás után a hely üzletvezetője lett, soha többé nem láttuk meztelenül, végre hordhatott szemüveget a kontaktlencse helyett, nem száradt a szeme.
      Itt klasszikus leánykereskedelem nem volt.
      De más típusúkiszolgáltatottság nagyon sok. ” az egyenlőtlenség nehezen látható formái”.
      Ugyanakkor nagyon sok aki tényleg védelemre szorul, és az is nagyon sok aki bár szabad döntésként éli meg elvileg, a társadalmi-hatalmi viszonyok kényszerítették bele-vö az egyetemista lányt ahol a fiútestvérnek pl a falusi nagyszülők több pénzt juttattak az egyetemi évek alatt, így nem kellett döntenie hogy pl.bébiszitterkedik-e vagy rúdtáncol. A húga meg inkább rúdtáncolt, mert kevesebb és viszonylag glamorous meló, sokkkal több pénz.
      A szex igenis hatalom, és alapjában véve a Dézsa-féle hozzáállással értek együtt, ha a teljes képet nézem. De igenis van, aki szabad és racionális választás alapján csinálja, mint te.
      Csak nagyon kevés.

      Betiltani soha nem szabad, mert csak a feketepiacot és az illegalitást szüli, ami a legrosszabb a benne dolgozóknak, morális alapon soha nem tudnám a teljes piacot elítélni. De az is biztos, hogy soha nem tudnék egy olyan fiúval járni, élni, szerelmesnek lenni, aki szívesen járt akár egyszer is nightklubba. Volt alkalmam lemérni, 3 év alatt kb 3-400 férfit kísértem ilyen helyre.
      Real man can get real woman.

      Kedvelés

      • Huh,remélem nem lesz félreértés ebből a real women-ből,most olvasom újra. Természetesen nem úgy értendő hogy aki szexmunkás az nem real women hanem a pénzen vett viszonyban a nő érzései nem valódiak-erre utaltam. Tehát Real people are able to have real relationships helyesebben.

        Kedvelés

      • “Én azt gondolom, hogy a “patronizing” ( nem tudom a magyar szót) szörnyűsége és a szexmunkát végző nő óvodásítása az, ha elvitatjuk tőle a jogot, hogy úgy élje meg a szexmunkáját mint te- szabad választásként.”
        Nekem ez kicsit olyan, mint amikor a gyermekmolesztálás magas látenciája mellett az a kérdés, hogy na jó, de mi lesz a szegény, ártatlanul megvádolt nagybácsikkal?

        Kedvelés

      • Nem, mert a gyermekmolesztáló védelmezése esetén a két alany különböző: védelemre szoruló a bántalmazott és védjük a bántalmazót. Én azt gondolom, hogy itt pedig eleve bántalmazottnak tételezünk fel valakit aki nem feltétlenül az. “majd én megmondom mi a jó neked”-erre gondolok. ( miközben persze a szexmunka mindig a társadalom betegsége, és nagyon ritkán oldható meg egyéni szinten, tehát ha tényleg bántalmazott is, akkor sem biztos hogy megfelelő módszer a “kívülről megmondás”)

        Kedvelés

      • Analógiának szántam, hogy érzékeltessem az autonóm prostituáltak, és a jóval nagyobb létszámú, emberi méltóságuktól megfosztott többiek közötti különbséget.

        Kedvelés

      • Nem értettem,hogy analógia. Most már értem. Én viszont nem tudom ezt másként látni , mint “megmondom mi a a jó neked”. És ezt mindig a férfiak csinálják a nőkkel, az erős többség a kisebbséggel, ezért nem tudok elvonatkoztatni erre a helyzetre se, bár értem hogy ez nem pont ugyanaz. Meg mert mindig mindenkinek magának kell rájönnie, és ebben nem segít hanem akadályoz a kívülről megmondás.

        Kedvelés

      • Nem volt szándékom megmondani senkinek, hogy mit gondoljon/érezzen, csak hangot adtam afölötti aggodalmamnak, hogy a rendszer igazolásának ad táptalajt a “szexmunkáról”, mint szabadon választható “hivatásról” való beszédmód. Biztos van ilyen eset is, a saját bevallása szerint Ivonn is ide tartozik, de sajnos egy átlagos prostituáltról az önrendelkezési jog kifejezés lenne az utolsó, ami eszedbe jut.

        Kedvelés

      • Én az analógiát azért nem tartom megfelelőnek, mert tudtommal minden gyerekmolesztálás bűncselekménynek minősül, függetlenül attól, hogy az áldozat mit mond. Ez azért van, mert azt mondjuk, hogy egy gyerek ilyesmiben még nem képes dönteni, így beleegyezni sem tud. Nincs olyan, hogy egy gyerekmolesztáló “a rendszer áldozata”, mert definíció szerint olyasmit kényszerít másra, amibe az illető nem egyezett bele, hiszen nincs is lehetősége beleegyezni.

        Na, az már egy másik dolog, hogy máshol ugyanígy tekintenek a szexmunkára: olyasmi, amibe az embernek nincs lehetősége beleegyezni. Nem tudom, gondolom azért, mert feltételezik, hogy a felnőtt nem tud dönteni. Ha lehet, tiltakoznék a gyerekszerep ellen. (Erről egészen jót mond egy svéd szexmunkás 9:05-től: http://www.youtube.com/watch?v=iaNowSAjFUk)

        Kedvelés

      • Nem a jelenségek között van analógia, hanem a diskurzusok között, amit róluk folytatnak.

        Kedvelés

      • Annyi a lényeg abból, amit Zöldfűszál ír, hogy a kis, marginális jelenségről beszélünk ahelyett, hogy a fontos, égető problémáról tennénk. Eltereljük a szót, megnyugszunk (“de hát vannak önkéntesek is” = “de van, akit ártatlanul vádolnak”), közben meg nem mozdul semmi. Nem hasonlítja az önkéntes prostituáltakat ártatlan nagybácsikhoz a hozzászólás.

        A prostitúció maga sokkal nagyobb kontextusban jogfosztás, mint azt az önkéntes prostituáltak gondolnák. Maga a léte az, ami egyenlőtlenség, nem arról van szó, hogy egyénileg hogy élik meg a szexmunkások.

        Kedvelés

      • Nekem nem célom elterelni a szót, és nem helyeslem azt, ha valaki ezt teszi. Mindazonáltal hiányolom, hogy az önkéntesség fogalma – szerintem – igen ritkán jelenik meg. És amennyiben a törvényeket úgy hoznák, hogy ezt a réteget nem veszik figyelembe, azt elég igazságtalannak tartanám.

        A nagyobb kontextusban való jelentésről korábban írtam, úgyhogy erre most nem tudok mit mondani.

        Kedvelés

    • És ez bizony nem csak arról árulkodik, hogy micsoda elementáris erőszak kergethet oda sok nőt,
      hanem arról is,
      milyen durva erőszakhoz szokott lehet a lelkivilága annak a nőnek,
      akik ezt a “mesterséget” gyakorolja.
      Ez a brutál gyilkosság és az elkövető előélete nyílván nem minden összefüggés nélküli.
      Szomorú és valószínűleg nem véletlen, hogy ezúttal sem a striciken vagy a klienseken csattant vissza ez az ostor, hanem egy gyengébbnek ítélt másik nőn.

      Kedvelés

      • Igen, nyilvánvaló, hogy elképesztő mennyiségű agresszió van a prostituáltak többségének életében – és elképesztő frusztráció.

        Kedvelés

  10. Zöldfűszál: ez érdekes, én meg mindig úgy éreztem, hogy az én véleményem kisebbségi:). Igaz, bizonyos szempontból az is, hiszen ha összeadjuk a “minek ment kurvának, a könnyebbik, erkölcstelen utat választotta” és az áldozatként tartók véleményét, többségben lesznek az enyémhez képest. Arra nem is gondoltam, hogy az itteni kisebbségi vélemény lenne, de nem is ezért szólaltam meg, hanem azért, mert hangsúlyozom, feminista vagyok, nagyjából mindennel egyetértek, amiket olvasok, ezzel viszont egyszerűen nem, amit elég meglepőnek találok.

    “A hozzászólásaimból idéztél, ezért reagálok: már fentebb is írtam, hogy valakinek a szubjektív megélése egy élethelyzet kapcsán lehet pozitív, de ez a társadalmi valóságot nem változtatja meg.”

    Ami azt jelenti, hogy a többség valójában utálja, de utólag racionalizál? Fogalmam sincs, hogy ez így van-e, bár magam körül gyanúsan nem láttam ilyesmit, ami miatt néha kíváncsi lennék az arányokra – amiket persze sosem tudunk meg. Ami engem zavarni szokott, hogy a “biztos utólag racionalizál”-vélemény valami hihetetlenül sokszor felmerül, ami eléggé bántó. A szexmunkásokról senki sem feltételezi, hogy az van, amit mondanak, és igazán azt se szokás megkérdezni, hogy ők mit szeretnének – egyébként se legalizáló, se tiltó országokban.

    “Úgy gondolom, ha nő és férfi egymással egyenértékű lenne, az “ősi mesterség”, meg a “mindig is lesz rá igény” értelmét vesztené. ”

    El tudnád mondani, hogy miért? A fő különbég egyébként a vélemények között pont itt van, mert az én álláspontom szerint a vendég egyszerűen szexelni akar, és nem azért gondolja úgy, hogy megteheti, mert a férfiak úgy általában sokkal többmindent megtehetnek jelenleg. Viszont az az igazság, hogy mivel nagyon nehezen értem, mit takarhat ez a vélemény, nem akarok magam által kitalált esetleges érvekkel vitatkozni, mert könnyen lehet, hogy fogalmam sincs, miért gondolod így. Viszont ez az érv gyakran felmerül, én meg meg akarom érteni.

    Kedvelés

    • “Ami azt jelenti, hogy a többség valójában utálja, de utólag racionalizál?” Nem, én elhiszem, hogy olyan is van, aki tényleg jónak ítéli a helyzetét, munkaként éli meg, stb., de úgy gondolom, ebből van jóval kevesebb, és az, hogy ilyen is van, nem teszi elfogadottá a jelenséget magát.

      Hozzászólt itt régebben egy magát katolikus menyasszonyként aposztrofáló illető, akinek meggyőződése volt, hogy a nő csak egy férfi oldalán lehet boldog, a házi tűzhely őrzőjeként. A probléma ott volt, hogy ezt tekintette alapértelmezettnek, és az ostobaság és határozottság veszélyes kombinációjával osztotta erről az észt (szerencsére főként a saját blogján). Az ő jogát sem vitattam el attól, hogy a katolikus menyasszony-feleség létállapottal azonosuljon, de az, hogy a nő másodrendűségét – jó adag jóindulatú szexizmussal megtűzdelve – hirdeti, a feminizmus ügyét nem fogja előre vinni. A szexmunka, mint lehetséges életpálya-modell: bennem ez hasonló aggályokat kelt. Szerintem – és Betlen Anna, meg mások szerint is – a lényeg nem a kínálat, hanem a kereslet, azaz miért tehetik meg emberek, zömmel férfiak, hogy pénzért megkapják más emberek testi integritását? Mert hatalmukban áll. Jórészt nem “szexelni akarnak”, a szex két (vagy több) ember kölcsönös örömszerzése, legalábbis az én definícióm szerint. Blaci részletesen kifejtette egy kicsit feljebb, hogy mi a baj azzal, ha a kölcsönös vágyat egyik oldalon a pénz helyettesíti, ezért én nem teszem meg. Persze ezt is megélheted másképp, és az a te életedben érvényes lesz, másokéban viszont sajnos nem. A szexet eleve a férfiak oldaláról definiálja a társadalom (ezért nevezik “erotika” rovatnak meztelen nők mutogatását a blikkben), és sok nő egyáltalán nem is tapasztalja meg, hogy mi a jó neki, vagy kifejezetten kellemetlen lesz az a szexnek nevezett valami, amiben részük van. Pedig lehet, hogy ők is szexelni akarnának, csak nem tudják, hogy lehetne jó nekik is. Éva írt erről több bejegyzést, pl. a hét főbűn sorozatban a bujaság címűt.

      Kedvelés

      • Értem az álláspontod, és azt hiszem, a különbség tényleg ott van, hogy szerintem ez nem egy újabb eszköze a nők “helyükre” való kényszerítésének illetve hogy miért jár az ember szexmunkáshoz.

        “miért tehetik meg emberek, zömmel férfiak, hogy pénzért megkapják más emberek testi integritását?”

        Szerintem azért, mert
        1.) azért, amiért a férfiaknak általában több pénze van (-> egyenlőtlenség) – bár az ár átlagban nem olyan magas, hogy ne tudnák nők tömegesen kifizetni. Viszont a nők a szexhez könnyebben hozzájutnak ingyen, mint a férfiak, akiknek inkább kell érte fizetni, hát ők miért fizetnének?
        2.) azért, mert a nőket arra nevelik, hogy ne szexeljenek csak azért, mert szexelni jó. A nőnek érzelmei kellenek, hogy legyenek hozzá, és ha nem így tenné, akkor rosszabb esetben “hülye kurva”, jobb esetben “nem tiszteli magát eléggé”. Mindenképpen negatív.
        3.) ahogy írtad, pontosan, a nők kevésbé tudják, hogy lehetne jó nekik. Számomra pl. nem feltétlenül úgy, hogy kölcsönös örömszerzésről van szó, engem az se zavar, ha csak nekem az;)

        Szex, wikipedia: “A közösülés vagy nemi aktus (latinul: coitus (koitusz) – szó szerinti jelentése: „összejövés”) a párosodás (kopuláció) emberekre vonatkozó általános elnevezése; az, amikor a hímvessző behatol a hüvelybe. A közösülés fogalma alatt általában a nemi egyesüléssel kapcsolatos szexuális tevékenységek tágabb körét értik, míg a koitusz kifejezetten a nemi szervek egyesülését jelenti.” Értem, hogy a te definíciód más, azonban úgy gondolom, hogy az emberek joga eldönteni, miért szexelnek. Ismételten, nem akarok “ribanc”-kategóriába kerülni, mert úgy szexelek, ahogy nekem jó.

        Kedvelés

      • Az emberi szexualitásra gondoltam, ami már bőven nem a fajfenntartást szolgálja, hogy a “klasszikus” behatolás legyen az alapdefiníció. És ahogy az előbb is írtam: aránytalanul a férfiak oldaláról megközelített a kérdés. A pénisz mindig ott van, a férfinak mindig jó, holott pl. egy leszbikus pár is szereti egymást fizikailag, meg nők is maszturbálnak, ez is szex. De erről a két jelenségről is milyen kontextusban van nyilvánosan szó? Leszbishow, és csintalan tinilány kényezteti magát, és közben a néző szemébe néz. Ha a szex nem lenne = a férfi öröme és nézőpontja, nem lépnének fel tömegesen olyan igénnyel, hogy ezért fizetünk, és a prostitúció sem így nézne ki, ahogy ma, ebben biztos vagyok. Nem állítom, hogy teljesen megszűnne, de jelenleg el sem tudjuk képzelni, mi történne. Amíg “erotika” = meztelen, szilikonmellű, tangás nők, akik nedves ajkakkal a férfira néznek a pípsóban, addig igazuk lesz azoknak, hogy kereslet van, ezért kínálat is van. De csak addig.
        Még egy kiegészítés ahhoz, hogy a férfi miért fizet érte, a nő meg minek fizessen: ha belátjuk, hogy a szex megközelítése férfiközpontú, és a nők sokszor nem is tudják, mi a jó nekik, akkor ők nem sokra mennek azzal, hogy “ingyen szexelhetnek”, mi hasznuk lenne belőle örömtelenül, vagy kis örömmel, és gyakran a teherbeesés, vagy nemi betegség kockázatával?

        Kedvelés

      • Valószínűbbnek tartom, hogy ha a nő öröme és nézőpontja is megjelenne, nagyobb kínálat épülne arra, ami őket kielégíti (ha épp nem áll redelkezésre megfelelő társ/szexpartner). Miért az ellenkezője történne? Pontosan, a nő igénye nincs középpontban, ezért nem is nagyon törekednek rá, hogy ezt kielégítsék. Ha épp nem találnék rá megfelelő embert, bzonyos összeget én is fizetnék egy olyan férfi szolgáltatásaiért, aki megfelelően kielégíti a vágyaimat. Jelen esetben viszont egyrészt úgy látom, a kínálat borzalmasan kicsi, és nem igazán meggyőzőek azt illetően, hogy tudják, mi kéne nekem. (Plusz, mint nő, hamarabb találok ingyenes szexpartnert, mint a férfi, plusz a személyes igényeim nem olyan mértékűek, hogy hosszabb idő után égető legyen a hiány pótlása)

        “ha belátjuk, hogy a szex megközelítése férfiközpontú, és a nők sokszor nem is tudják, mi a jó nekik, akkor ők nem sokra mennek azzal, hogy “ingyen szexelhetnek”, mi hasznuk lenne belőle örömtelenül, vagy kis örömmel, és gyakran a teherbeesés, vagy nemi betegség kockázatával?”

        Azért, mert a szex általánosan férfiközpontú, nem jelenti azt, hogy minden egyes szexuális aktusban az történik, hogy a nő nem élvez semmit, csak azt, hogy sokkal nagyobb százalékban történik ez meg, mint a férfi oldaláról. Úgyhogy ha egy jót akarok szexelni, és épp nincs párom (vagy nincs elérhető közelségben), nekiállok megkeresni azt, aki kielégíti az igényeimet. Mivel a nő igényeinek kielégítésének vágya, mint olyan, nem igazán központi téma, valószínűleg persze jó sokáig kéne keresgélnem. Ez szívás.

        Kedvelés

      • “Azért, mert a szex általánosan férfiközpontú, nem jelenti azt, hogy minden egyes szexuális aktusban az történik, hogy a nő nem élvez semmit, csak azt, hogy sokkal nagyobb százalékban történik ez meg, mint a férfi oldaláról.”
        Ezt nem mondtam. De ez már éppen elég baj önmagában.

        Kedvelés

      • “nagyobb kínálat épülne arra, ami őket kielégíti (ha épp nem áll rendelkezésre megfelelő társ/szexpartner”
        Itt van nagy különbség a gondolkodásunkban. Nekem nincsenek üres, konkrét személytől független vágyaim (“ha egy jót akarok szexelni”), amelyekre adjon választ a kínálat. Mondhatni, ha nincs helyzet, nincs (páros) szexualitásom sem. Senkiről, aki engem nem akar, nem gondolom, hogy dolga lenne velem szexelni. Ez az az önzés, amiről ez a két bejegyzés szól:
        https://csakazolvassa.hu/2013/10/23/ok-is-szenvednek-1/
        https://csakazolvassa.hu/2013/11/06/ok-is-szenvednek-2/

        És nem az a válasz a nők tárgyiasítására, adásvételére, megalázására, hogy akkor jól visszatárgyiasítjuk, adjuk-vesszük, megalázzuk a férfiakat, és kihúzzuk magunkat: íme, egyenlőek vagyunk. Mert az erőszakkal és a tárgyiasítással van baj. Ez nem lehet meccs, pont ezt a revansot vevő logikát kellene lebontatni.

        Ha én igénybe vennék egy férfi prostituáltat, elég kellemetlenül érezném magam attól, hogy miket gondol rólam, hogy neki én feladat vagyok, nem öröm, hogy nem tetszem neki, hogy miket mondhat, gondolhat rólam. Ez megölné a vágyamat is, sőt, nem is tudnék semmilyen vágyakozást érezni az egyenlőtlenségnek ebben a teljesen nyilvánvaló helyzetében. Egészen határozottan úgy gondolom, hogy az emberi lét sapiens részével nem fér össze a tárgyiasítás, más szexualitásának megvétele, és hogy ez igényesség kérdése. Hogy a prostitúció, és nem a szolgáltatói, hanem az igénybe vevő oldal, az az emberi szexualitás teszkópárizsija, akkor is, ha beteljesíti a titkos fantáziákat, meg gyönyörű testeket tesz elérhetővé, és a célzott társ(szexpartner)keresés sem sokkal jobb. Maradnék a kisszériás serrano sonkámnál vagy az emelt fejű vegetáriánus létnél. Trollok, tudom, hogy vihogtok, de ez a helyzet. És úgy érzem, aki nem így van vele, akit a vágyai méltatlan helyzetekbe rángatnak, annak nem elég erős a tartása, az kiszolgáltatott. Az is, aki próbálkozik, keres. Csak a jó szex, a nagyon jó, egyértelmű, minőségi szex az érdemes szex, a többi időpocsékolás, lélekrongálás.

        Kedvelés

      • Én elképzelhetőnek tartom, hogyha a pornó és a szexuális diskurzus olyan lenne mint most, csak fordítva, azaz az lenne szexualizálva és romantizálva, hogy a férfiak vágya és akarata nem számít, lényeg, hogy a nőnek jó legyen és ez az erőszakos szempont női oldalról lenne ábrázolva, akkor a nőknek sem lenne gondjuk azzal, hogy olyan férfiak szexelnek velük, akik ezt nem akarják és akik őket nem akarják, mert ez lenne benne a szexis és erre izgulnának, mint ahogy most a férfiak egy jó része teszi.

        Kedvelés

      • “A nő könnyebben jut szexhez, mint férfi” – mi ez a mítosz már megint? Ha a nemi erőszakot és a nő vágyával köszönő viszonyban sem lévő valamit, amit őnző, szexuálisan éretlen és erőszakos férfiak annak hívnak, na az lehet. De hogy örömteli, a nő vágyát és igényeit a messzemenőkig figyelembe vévő, nem kihasználós, egyenrangú kapcsolatból, kölcsönös vágyból és konszenzusból született, tiszteltetteljes szexet könnyen kap a nő, hahaha, aki ezt állítja, annak szívesen bekukukcskálnék a hálószóbájába, aztán majd beszélgetünk. Minden attól függ, tényleg mit értük azon, hogy szex, és mi az, amivel beérjük ezzel a címszóval. De még ha felteszem, hogy ez az állítás tényleg lehetne igaz is, akkor sem jön össze számszakilag a dolog, mert azért a heteroszáxuális emberek még mindig legjobban egymással szeretnek szexelni, egy-az-egyhez alapon. Akkor a sokat szexelő nők mégis kivel szexelnek, ha olyan sok a hoppon maradt férfi? Vagy vannak ilyen donhuanok, akik mindenkin végigmennek? Ők lennének azok a csodás szeretők?

        Kedvelés

      • Azt nem mondtam, hogy minőségi szexhez jut könnyebben, mert ez sajna nem igaz. Mivel ezt az igényt a jelenlegi társadalom igyekszik minél jobban elásni, valószínűleg kevesebb férfi van, aki törődik a nő igényeivel, mint nő, aki a férfi igényeivel törődik. Viszont a nő könnyebben talál jelentkezőt, aki ingyen lefeküdne vele, igaz, ennek egy része valóban nem fog törődni a nő igényeivel, egy része viszont igen, és így funkcionálhat a vágyaimat kielégítő szexpartnerként. Szerintem hamarabb találnék ingyen olyan férfit, aki megfelelően elégíti ki a szükségleteimet, mint ha férfi lennék, egyszerűen azért, mert nagyobb mintából válogathatok, mint egy férfi. Persze nem biztos, hogy igazam van, még nem teszteltem a dolgot. Az is lehet, hogy ha a férfiak nagyobb eséllyel törődnének a nők igényeivel, a nők is szívesebben próbálkoznának egyéjszakás kalandokkal, mert nagyobb esélye lenne, hogy nekik is jó lesz. Ehhez mondjuk az is kéne, hogy ne legyen a nő utolsó ribanc a társadalom szemében, amiért így tesz.

        Kedvelés

      • (Most rossz helyre reagálok, de az adott bejegyzés alatt nem találtam a hozzászólás gombot)

        Neked nincsenek üres, konkrét személytől független vágyaid, másnak viszont vannak. Akkor jó a világ, ha senki sem kényszerít arra, hogy olyan legyél, amilyen nem vagy és viszont.

        “Senkiről, aki engem nem akar, nem gondolom, hogy dolga lenne velem szexelni.”

        Mármint pl. szexuálisan sem akar?
        A bejegyzések linekelését köszi, ha elkészült az ebédem, elolvasom.

        “És nem az a válasz a nők tárgyiasítására, adásvételére, megalázására, hogy akkor jól visszatárgyiasítjuk, adjuk-vesszük, megalázzuk a férfiakat, és kihúzzuk magunkat: íme, egyenlőek vagyunk. Mert az erőszakkal és a tárgyiasítással van baj.”

        Itt most úgy érzem, hogy körbe-körbe futunk, mert azt hiszem, leírtam erről a véleményem (azaz hogy nem tartom magától értetődően tárgyiasítónak, adásvételnek, megalázásnak). Ha arra reagálsz, arra én is tudok mit reagálni, de így maximum csak önmagamat ismételném (kivéve, ha úgy gondolod, hogy nem írtam le megfelelően, ez esetben megteszem).

        Kedvelés

    • Szerintem a többség utálja, nem racionalizál – csak épp nem beszél veled. A többség Hajnalkám Jolija, akiknek általában a napi kajára meg a karbantartásra megy el a pénz nagyon nagy része. Meg a stricire, aki különben megveri.

      Kedvelés

  11. Blaci:

    “Hatalom: igen, a hatalomról szól. Neked tested van, a “kliensednek” pénze. Ez utóbbit gazdasági hatalomnak hívják.”

    Nem vitatkozom, bár szerintem nem csak ezért van több női szexmunkás, hanem azért is, mert a nőket inkább szocializálják az “azzal szexelj, akit szeretsz”-gondolkodásra, mint a férfiakat, és kevésbé is lenne elfogadott. Az engem látogatónak egyébként nagyjából annyi hatalma van felettem, mint nekem a fodrászom fölött.

    “Lehet, hogy úgy érzed, téged nem visel meg – sikerült tárgyiasítanod a tested”

    Pontosan mit értesz azalatt, hogy valaki tárgyiasítja a testét? Szeretném pontosabban megérteni, mert ugyan már sokszor válaszoltam erre a feltevésre, de utólag rájövök, sosem kérdeztem meg, az illető hogy érti.

    “És igen, a legtöbb nő valamilyen mértékig megalázónak tartja.”

    Lehetséges, hogy így van, nem ismerek számarányokat. Van egypár hozzám hasonló helyzetben lévő ismerősöm, és elég gyakran követem a tumblr-ön más országok szexmunkásait, ők nem érzik így, ezért gondolom úgy, hogy van egy csoport, aki viszont nem tartja annak. Azon kívül eszembe jut, hogy én mennyire megalázónak tartottam, amikor egy másik munkámban a főnök ok nélkül kiabált velem, és ha meg akartam tartani az állásomat, nem szóltam vissza. Az ember mindenféle helyzetben érezheti magát megalázva, és természetesen nem akarom, hogy ez így legyen. Nem akarom, hogy egy nő azért legyen prostituált, mert nincs más lehetősége, és annak ellenére az, hogy ő ezt megalázónak tartja. Az egyenjogúság hiányát mutatja, hogy ez inkább nőket érint, és hogy a nők úgy általában többször kerülnek megalázó helyzetbe. Azonban nem tartom ezt az érzést egyetemesnek az összes szexmunkás esetében, és azt szeretném, ha az ember szabadon eldönthetné, hogy mondjuk pénzért lefeküdni mással számára megalázó-e vagy sem.
    (És ha így tesz, nem azért teszi, mert ennyire “nem becsüli” magát, “tárgyiasította” magát. Nekem erről az jut az eszembe, hogy mások szerint a nő ne szexeljen össze-vissza, mert azzal önmagát alázza. És ha az illető szeret össze-vissza szexelni?)

    ” Rendkívül intim dolog a szex a legtöbb embernek, még a férfiak egy jó részének is”

    Valóban az, és általában egyébként a vendégeimmel is megélek bizonyos fokú intimitást. Viszont azt, hogy az ember kivel akarja ezt megélni, az egyén döntésére bíznám. Nem akarok egy olyan világban élni, ahol megmondják, hogy pontosan kikkel és milyen helyzetekben szexelhetek (persze jelenleg is megmondják, hiszen a szexuálisan “szabados” nő még mindig a “hülye kurva”-kategóriában van.)

    “Egy csomó prostituálthoz járó férfi pedig épp ezért jár oda, hogy megalázhassa. Ha nem is durván, talán nem is mondja ki. Csak azzal, hogy a nő azt teszi, amit a pasi elvár tőle, nem azért, mert a nőnek is jó, hanem mert a pasinak pénze (hatalma) van.”

    Ahogy korábban írtam, szerintem önmagában a szexmunka nem férfi-női kérdés (a felülreprezentáltság igen), ha a férfi így tekint a szexmunkásra, a szexmunkásra tekint így, nem a nőre. A szexmunkás (én legalábbis és ez a számomra ideálisnak tartott helyzet) önmaga határozza meg, hogy mit tesz meg a másik pénzéért és mit nem. A vendégeim egy jó része szerintem egyszerűen nem gondol olyasmire, hogy “haha, azért van a farkam a szájában, mert ÉN azt akarom”, sokkal inkább úgy fogják fel, mint azt, amikor én a fodrászhoz megyek. Az, hogy más esetleg másképp gondolja, szerintem magából a szexmunkáshoz (és nem a nőhöz) való hozzáállásból fakadhat.

    Azok, akik az írásaim miatt egyetértenek velem, ugyanúgy elítélik a kényszert, mint én. Remélem, elégszer hangsúlyozom, hogy milyen formában tartom elfogadhatónak a szexmunkát.
    Összeszámoltam, személyesen hat másik szexmunkást ismerek, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, a tumbl-rön követek még párat, akik szintén. Ez eléggé elgondolkodtat azon, hogy ha jelenleg még kivételek is lennénk, nem jelenti azt, hogy mindig így kéne lennie.

    Kedvelés

    • A szocializálásban egyetértünk, jelzem a szocializálás része a hatalom is, mármint az, hogy neked max a lyukaddal lehet valami hatalmad, másról ne is álmodj. Csak nincs a nőknek külön nyelvük, mint a japánoknál.
      A tested tárgyasítása: munkaeszköznek tekinted. Nem nagyon tudom másképp elmondani. És aki össze-vissza akar szexelni, az tegye. Miért csak a pasiknak volna szabad?
      Azok a szexmunkások, akik megosztják a gondolataikat a neten bárhol, azok nagyon nem az átlag. Magyarországon biztos nem.
      A nők felülreprezentáltsága a szexmunkás “munkakörben” maga a rendszerhiba. Azért van, mert a férfiak igen nagy része eleve lenézi a nőket, szexre, főzésre és gyereknevelésre való mérsékelten hasznos állatfajnak tartja őket. Mint a bafuti Fon. A nők pedig nem tekintenek így a férfiakra.
      Honnan tudod, mit gondol VALÓJÁBAN egy pasi, ha veled van? Miért mondja aztán a haverjainak, akár prostituáltnál volt, akár a “barátnő”jénél, hogy “jól megszopattam a kiscsajt/kurvát”?
      Látod, leírtad a számot. Hat ismerős. Elképesztően kevés, az elenyésző kivétel. Fehér holló. De hivatkozási alapnak jó, lám, micsoda ostobaság, hogy a nők JELLEMZŐEN kényszerből mennek kurvának! Hát van ellenpélda.

      Kedvelés

      • Még ennyi baromságot Laci, még tőled is meglepő…
        “hogy neked max a lyukaddal lehet valami hatalmad, másról ne is álmodj.” – ez nagyon szexista és sértő volt; a kurva is ember Laci! Tiszteljük! Nyilvánvaló, hogy ez a nő többet tud az életről mint te, nem véletlenül nem fogja megválaszolni az okoskodásodat. Mindenesetre kilóg a lóláb. (vulva)
        “Csak nincs a nőknek külön nyelvük, mint a japánoknál.” – az Kína volt Laci, (nusu) nem Japán. De hagyjuk…
        “A nők felülreprezentáltsága a szexmunkás “munkakörben” maga a rendszerhiba.” – szintén butaság. Fordítsuk meg a dolgot! Hiába ajánl nekem egy 70 éves gazdag nő, egy 300nm kertes házat akár, a szexuális szolgáltatásomért, ha egyszerűen képtelen lennék az aktusra. Így a szolgáltatás egyszerű fizikai okok miatt sem jöhet létre. (miattam) Aktus kizárólag akkor lehetséges, ha a nő beleegyezik (vagy akarja), a férfi pedig képes rá. Ennyi. Ebből fakad a reprezentáltsági arány.
        “Azért van, mert a férfiak igen nagy része eleve lenézi a nőket stb.stb.” férfiként a férfiakat ily módon szidni roppant gáz, és nem túl eredeti. 2 hónapja nem osztanak ezért itt piros pontot. Utoljára a Dani kapott, a “csodagyerek”. (3 évesen is ennyi esze volt 😦 )
        “A nők pedig nem tekintenek így a férfiakra.” – majd azt a nők tudják… de ez is inkább egyénfüggő, nem kollektív… ha te hívnád fel, biztosan azt mondaná fáj a feje, ellenben én, még lehet, hogy kedvezményt is kapnék. 🙂
        “Honnan tudod, mit gondol VALÓJÁBAN egy pasi, ha veled van?” – ez a munkája Laci, embereket olvas, illúziót szolgáltat… ő a kompetens, nem te… ráadásul a férfiak arcára mindig kiül, amit gondolnak, ezért is dőlnek meg.
        “Fehér holló” – hidd el, hogy nem. Te csak Hajnalka “Joli” ismerősében gondolkodsz, ami csak az egyik véglet….

        Kedvelés

      • Te tibi! Szívünk csücsökje, te!
        Ezt hogy teccik érteni, elmagyarázná?
        “…ha te hívnád fel, biztosan azt mondaná fáj a feje, ellenben én, még lehet, hogy kedvezményt is kapnék.”

        Látnom kell, hogy nézel ki. Nem személyesen, képen. Lehetővé tennéd ha szépen rád mosolygok?

        (Má megin túl sok a vessző, frajd bácsi tudná, miért)

        Kedvelés

      • Jaaa, és Laci is a szívünk csücsökje, csak persze, más okból. Nem bántani!

        Kedvelés

      • Laci! Szeretünk! A bokád kisujjkörméig nem ér az az eszmefuttatás! (Nem tudnál Tibit tenyészteni? Szóval egy tenyésztési eljárást kidolgozni. Kis Tibik, bőrcipőben, Milkával a kezükben, szóróajándék.)

        Kedvelés

      • Mégmég! A végén jó napom lesz 😉
        Tenyésztés: sajnos a baromFI a szakterületem, nagyobbakban csak gyönyörködni tudok. Meg esetleg etetni, terelgetni.
        De a bokám kisujjkörme, na ez bravúros. Kalap leemel.

        Kedvelés

      • Jaj, Évus! 😀 😀 😀

        Ezt a tibi tenyésztést gondold át még egyszer! Igyál egy kávét hamar.

        Kedvelés

      • Ja, nagyjából olyan, hogy nők aligöltözve bunyóznak a pasik nagyobb örömére. Valami ilyesmi.

        Kedvelés

      • Nana, Laci! Azért vegyük figyelembe, hogy egy darab bőrcipőt se tudsz felmutatni, úgyhogy… 😉

        Kedvelés

      • Néha muszáj, reprezentálnom kell. Konferencia, ilyenek. Akkor veszem fel az öltönyhöz a cipőt is. Edzőcipőt öltönyhöz azért nem.

        Kedvelés

      • Nem is általános. Kitérdesedett farmer/kord és edzőcipő/szandál. Kockás flaneling, vagy póló. Inkább ezek.
        Kapok is mindjárt érte a fejemre, mindjárt nem leszek Éva kedvence 😉

        Kedvelés

      • Nem a mére…izé, nem a ruha a lényeg, Laci. Az eszedért szeretünk, még akkor is, ha a szandit térdzoknival hordod és selyemnyakkendővel.

        Kedvelés

      • Nem baj, nekem meg a bermuda vicces. Felöltözve vízbe menni? Uszodában pl. nemigen látok, abban úszni nagyon fura lehet. Én meg úszni megyek a vízbe, kivéve ha gyerekekkel.

        Kedvelés

      • Praktikusnak praktikus, szó se róla, csak nekem vicces egy férfi “bugyiban”. De ne törődj ezzel. 🙂

        Kedvelés

      • Nem törődöm 😉
        A gatyában vízbe – hát az olyan, mintha a nők a múlt század eleji fodros csodákban mennének most is a vízbe. Mint pl. a Női uszodában.

        Kedvelés

      • “Női uszoda” nagybetű= 1 csomag bajor fahéjas mogyoró. A milkát már unom. .

        Kedvelés

      • Hehe, te jössz nekem egy kis kocka pálpusztaival. Ugyanis én egy film címét írtam, Gózon Francisco egyik vizsgafilmje. :p

        Kedvelés

      • Tényleg, ha már bugyi: alsógatyában sem lehet fecske? Miért csak a női bugyogó mehetett össze a majdnem térdig érő cuccból a tangáig?

        Kedvelés

      • Hát, akkor ne gyere majd a Balaton-átúszásra, mert nem vagyok hajlandó annyit úszni nadrágban 😉

        Kedvelés

      • Ja, ha én nem tudnék, lehet, hogy én is nadrágban úsznék. Tudod, mint a kofa a piacon: ja, ha majd nálam se lesz tojás, nálam is 20 Ft lesz.

        Kedvelés

      • Jaja, én vagyok a sértő, mert leírok egy jelenséget, nem az, aki erre is neveli a nőket.
        Kurva is ember: olvass figyelmesen. Mondom, a kurvákat nem ítélem sem el, sem meg. A kurválkodókat ítélem el. Akár vacsorával meg ajándékkal kurválkodnak, akár nyíltabban.
        De, olvass utána, a japánoknál van. Igaz, csak nyelvjárásuk. És nem volt, van.
        Ez a férfiként a férfiakat szidni dolog tipikus ostobaság. Ha valami gáz, akkor gáz, akkor is, ha férfi vagyok. Katolikust is hallottam már a katolikus egyházat vagy egy konkrét katolikus közösséget szidni. Ahogy pl. jobboldali is szidta már a kormányt vagy épp Tömjén Zsoltot ((c) Fábry Sándor).
        Nem, a munkája az, hogy beenged pasikat a pinájába meg a szájába, esetleg az ánuszába, attól függ.
        Neked miért hinném el, hogy mi a fehér holló? Végeztél reprezentatív kutatást, vagy tudnál ide hozni egyet? Mert Ivonnhoz hasonlóan csak állítasz eddig dolgokat, egyikőtök sem tudta az állítását bizonyítani semmivel. Nem, én sem, de legalább nem is állítom.
        “Aktus kizárólag akkor lehetséges, ha a nő beleegyezik ”
        Ezt hogy érted? Nemi erőszak nem is létezik?
        Ja, a férfi akarjához: de, olyan is volt már, hogy nők erőszakoltak meg pasit.
        Kedvezmény: nyilván, pláne, ha felvennéd a bőrcipődet, mert azon múlik minden.
        Egy kurva nem mondja, hogy fáj a feje, mert elterjed a kuncsaftok között, aztán mennek megbízhatóbbakhoz.

        Kedvelés

      • Aserossz! De hadd legyek elfogult, a cockfight jobban tetszik, a cock többértelműsége miatt 😉

        Kedvelés

      • Veled ellentétben én nem állítottam, hogy fekete vagy fehér, pláne nem másztam bele egy ember életébe. Nem akartam neki megmagyarázni, hogy az Ő élete bizony szar, hazugságra épül, önigazol, mivel az saját helyzetét ő ismeri.
        Többszörösen összetett mondatot azért nem ildomos szétszedni, mert sok esetben a mellérendelt mondat magyarázza meg a tőmondatot. Maszatolásra is kevés. Személyeskedő pejoratív jelzőket E/2 személybe írni mindig sértő.
        A saját állításaidat pedig ne rajtam kérd számon; “fehér holló”. Te nem is végletekben gondolkodsz, hanem egy végletben.
        Egyetlenegy kommentet írtam ehhez a cikkhez, ami állítást nem-igen, cáfolatot, pikírt cinikusságot bőven tartalmazott. Ivonn leírt mindent ezzel kapcsolatban, tárgyilagosan kijelentő módban. Ez az ő bizonyítéka. Ebbe a miliőbe él, csak tudja, hadd ne cáfoljam – függetlenül attól, hogy bizony káros lehet egy fiatal naiv lánynak ilyet olvasni… lehetőségnek érezheti, ami hiba.

        Kedvelés

      • Kedves Tibi.
        A szövegemet te ragadtad ki a szövegkörnyezetből, a saját hibámat másra kenni sem ildomos.
        Az életébe senkinek nem másztam bele, nem mondtam ,hogy hiba ahogy él, vagy hasonló. Állítottam, most is állítom, hogy tele van önigazolással. Csak jelzem neked, hogy Ivonn – teljes joggal – átlépett a véleményemen, mivel pontosan érezte a súlyát, pontosabban a súlytalanságát. Vélemény, igen. Nem több, nem szakvélemény.
        A mondatokról: mellérendelt mondat nem magyarázza meg a tőmondatot, ugyanis a tőmondat attól tő, hogy nincs mellé rendelve semmi. Ha van, akkor bővített mondatnak hívják.
        Sértő mondatokat te is írtál, nem hiszem, hogy sértőbb lennék nálad, a valós véleményemhez képest vattába csomagoltam, hidd el.
        Ivonn leírta a mag változatát a témáról, bevallottan nagyon kis merítés alapján. Hogy te miért tartod fontosnak a prostitúciót, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy a prostitúció relativizálása, elfogadhatónak feltüntetése nagyon sok (elsősorban női) életet tesz tönkre. Ahogy szétnézek sokfelé, nyóckerben, fő- és kevésbé főutak mellett, azt sejtem, hogy sokkal többet, mint ahány Ivonnhoz hasonló lány életét “könnyíti” meg.
        “Ez az ő bizonyítéka” Fantasztikus. Ezt eddig csak politikustól hallottam. Az a bizonyíték, hogy kijelentő módban beszél. Nagyszerű, szépséges okfejtés.
        Tibi, bevallom, a saját mondataidat pejoratív jelzőkkel nem is tudnám űberelni.

        Kedvelés

      • Bocsánat, szurkolok, meg minden, de viszket a magyartanár bennem:
        a tagmondatok száma szerint van: egyszerű mondat — összetett mondat
        a predikátum bővítettsége szerint: tőmondat — bővített mondat
        utóbbi lehet egyszerű is, meg két vagy több ilyen összetett is.
        Tibi kis színes, kizárólag hajnalkánk kedvéért van beengedve, a bőrcipős-galambhajigálós ügy óta nincs komolyan véve, akkor kértem távozásra is, azóta nem változott a helyzet, szóval így kezeljétek, nem szeretem a feszültséget, ami árad felőle.

        Kedvelés

      • Igazad van, figyelmetlen voltam. Ezzel együtt a mellérendelt mondat, mint a tőmondat magyarázója, elég téves. Gondolom, alárendelt összetételre, és a az alárendelt tagmondat szerepére gondolhatott.
        A kis színest tudom, ha úri kedvem úgy hozza, vitába szállok vele – ha nem baj 😉
        Egyébként épp azon gondolkodtam, hogy vajon miért olyan elképesztően fontos neki, hogy az én szaralakságomat bizonygassa, és ebbe ennyi energiát fektessen.

        Kedvelés

      • Nem 😀
        Azt akartam írni, hogy engem meg az érdekel, hogy az, aki ilyen mértékben visszautasítja a az oldalon felvetett problémákat, magára nézve érvénytelennek tekinti a felvetéseket, és emiatt folyamatosan szót emel, vagyis komolyan veszi magát és az álláspontját, az hogy hogy nem érzi méltatlannak ezt az egész, sufniban kuksoló, néha egy (udvari)bolondozás erejéig meghallgatott, kisszínes szerepkört?
        Nekem ez nagyon sántít. Jó helyen van, innen nézve. De onnan, tőle nézve mégsem szembetűnő, hogy hogyan rímel az egész helyzete a mondandója értelmére és súlyára?
        Nem a bőrcipőt próbálja most is Hajnalka lábára ráerőltetni (üveg helyett, de puha milkával van bekenve), vagy a tiédre?
        engedj be, fogadj el, én azt akarom, nekem nem az kell, de én azt mondtam, de te meg nem azt,

        hablablalbla -bla

        Kedvelés

      • tibi, bazmeg. Bevallom, a mondanivalóidnak kb. a felét értem, lehet, a nyócátalánosom miatt és nem azért, mert zavarosan írsz általában. Annyit hadoválsz, kimegyek a divatból tőle.
        Nagyon haragszom, hogy rászálltál a Lacira, csúnyacsúnya tibi. Folyton az ő haját húzkodod…khm…még félreértjük.
        Tényleg nem érdemled meg, hogy kijöhess a sufniból. 😦 Szomorú ez. Hát mi bajod van neked? Ki bántott? Ménem arról írsz? Mit macerálsz mindig valakit?
        Ottan fogsz megaszalódni a komposztálóban, meg is érdemled.
        Aszittem, megemberesedsz idővel, de csalódtam. Vadász, vadász…

        Le is mondok a heti egy tibiről, Évus, kell a francnak mindig ez a savanyujóskatibi.

        Kedvelés

      • Igazából azt akartam írni eccerüjen, hogy pici a kukaca, de azért kaptam vóna mindenkitől, joggal. Úgyhogy azt mégse írtam.

        Kedvelés

      • Hajnalkám, ígértél egy részletesebb beszámolót mára!
        Ez a vadász, vadász … ez nagyon jó 😉

        Kedvelés

      • Nem akarok itten offolni folyton, meg leszek Bronislawozva lassan. Maj maszekban megírom eccer.

        Kedvelés

      • Szerintem ambivalens, ami nagyon gyakori, és amúgy tök jellemző bántalmazókra is. Szeret és bánt, szeretne fontosabb lenni, csapkod, aztán elismer. Lacit nem szereti, kakaskodik, férfiasan rivalizál (…), mert Laci itt lehet, és a hölgyközönség kedvence mindjárt Bronislaw után, és ehhez bőrcipő sem kell neki. Tibi szeret itt lenni, függő, igényli a figyelmet, elvárja a különbözés jogát. Hátha akkor még jobban figyelnek rá. Onnan indult, hogy “nagy felelősség egy ilyen olvasott blog szerkesztése, ehhez fel kell nőni”. Ezt írta nekem (értitek: nem készen kaptam én ezt a blogot…). Odáig jutott, hogy “a többi blog igénytelen, de ez profi, ragaszkodom hozzá!” És tök tájékozott, művelt dolgokról ír sokszor, kutatások, Svédország, minden, csak a tibitúladagolás bizonyított veszélye miatt, a bátorítás elkerülése érdekében nem olvashatjátok. Nekem is hökkenet, ahogy még mindig kiteszi magát a heccnek.

        Hajnalkám, pontosan így, ez erős volt! Lacit nem hagyjuk! Remek osztályfőnök lennél. Esetleg óvónő. Nem a nyolc általános miatt írom,hanem a tibidurca színvonala miatt.

        (Megjegyzem, ennyire árnyalt, remek stílusú, tökéletesen helyesíró, vesszőhibát sem vétő nyolc általánost soha nem láttam még, talán csak azon tizennégy éves éltanulók között, akik növésben voltak, de ők meg viccesek nem voltak. Hova jártál általánosba, Oxfordba?)

        Ugyanígy ólálkodnak a butább és kártékonyabb trollok, ugyanez a vonzalom hajtja ide Minden Áront is, csak ők nem vallják be a vonzást, félelemből inkább támadnak. Tibi bízik, időnként kiteszi ide a szívét, sebezhetőségét, bőrcipőjét, benne karórával. Én becsülöm ezért, és Hajnalkám is emiatt lágyul el tőle, nem?

        Kedvelés

      • Ahogy korábban írtam, az valóban változtatnivaló helyzet, ha egy nőnek (vagy bárkinek) csak egyetlen útja van érvényesülni, vagy inkább ha csak bizonyos módon, módokon tud, olyan módon, amit a neme a számára kijelöl.

        “A tested tárgyasítása: munkaeszköznek tekinted.”

        Legfeljebb abban az értelemben, mint bárki más, amikor dolgozik. Valóban, ebben a munkában számít a külső, de ez nem csak erre a munkára igaz. A különbség, tudom, ott van, hogy valaki intim tájakon megérinthet vagy szexelhet velem. Ez megint az intimitás témaköre, ami szerintem mindenki számára szabadon választható, erről korábban már írtam (kérésre idézem újra).

        Lehet, hogy nem az átlag, de jelez valamit. Ahogyan a szexmunkások által működtetett szervezetek is. Nem azt állítom, hogy csak ez létezik vagy akár hogy ez a többség, de egy jelentős csoport, akik tiltakoznának, ha a szexmunka tiltott lenne, és azért harcolnak, hogy nagyobb megbecsülést és támogatást kapjanak. Nem volna szabad felettük úgy dönteni, mintha nem léteznének, vagy úgy, hogy megkérdőjelezik az indokaikat.

        “Honnan tudod, mit gondol VALÓJÁBAN egy pasi, ha veled van? Miért mondja aztán a haverjainak, akár prostituáltnál volt, akár a “barátnő”jénél, hogy “jól megszopattam a kiscsajt/kurvát”?”

        Sok vendégem álláspontjára nem tudok következtetni, sokéra viszont igen, szoktam is velük beszélgetni erről a témáról, és a hozzászólásaik alapján nem így tekintenek rám. Persze kétségbe lehet vonni és azt mondani, hogy csak a képembe hazudnak, de akkor elég jól csinálják. Nem tudom, mennyire látszódik az írásaimon, de nem szoktam az olyan kamudumáknak sem bedőlni más beszélgeetésekben, mint hogy “én nagyon tisztelem a nőket, hatalmas munka háztartást vezetni és gyereket nevelni” (mert ugye a megszólaló szerint ez az egyetlen, amit egy nőnek csinálnia kéne). Azt hiszem, a vendégeim – akikkel hosszabb időt beszélgetek, vagy akikkel többször találkozom – véleményét is egész jól mérem fel. Azon kívül igazából érdekük se lenne hazudni, hacsak az nem, hogy én személy szerint mit gondolok róla (ami viszont miért érdekelné őket, ha csak egy hülye kurva vagyok?)

        Kedvelés

      • “Legfeljebb abban az értelemben, mint bárki más, amikor dolgozik. ”
        Na ez az, amit még neked sem hiszek el. Azt elhiszem, hogy sikerült bemagyaráznod magad, kondicionálni.
        A vendégeid véleménye: arra lennék kíváncsi, mit mondanak a haverjaiknak, ha egyáltalán beszélnek erről.

        Kedvelés

      • Elhinni nem muszáj:), maximum elfogadni érdemes, és figyelembe venni, mint önálló véleményt.
        Na, ez az, amit nem fogunk megtudni. Több vendégemről tudom, hogy nem mondja el a dolgot senkinek, ennél bővebbet nem tudok.
        Viszont arról ugyanúgy nincsenek adataim, hogy azok a férfiak (vagy nők), akikkel csak úgy egyébként életemben beszélek, mit mondanak a hátam mögött. Még tizenéves koromban, amikor eléggé “kikapós” életet éltem, a legtöbb pasi – és csaj – egyszerűen “ribancnak” titulált. Meg volt az a réteg, aki nem. Hogy őszinte legyek, nem tudom, melyik körben nagyobb a “ribancozó” arány, de nem tartom valószínűnek, hogy a vendégek körében ez magasabb lenne. A magas arány meg ugye a nők eltérő megítéléséből származik.
        Viszont azon gondolkozom, hogy vajon kivitelezhető lenne-e a vendéggel való találkozásnál közölni velem, hogy kényszerítve vagyok, mentsen ki, és lemérni az arányt?:) Attól tartok, ha utólag szólnék, hogy csak vicceltem, eléggé kiakadnának.

        Kedvelés

      • Még az jutott eszembe, hogy nekem úgy tűnik, az általánosan elfogadott patriarchális nézet inkább az, hogy a nő úgy egyébként szexeljen a férfival, amikor a férfi akarja, pont (de akkor se mindenkivel, csak és kizárólag vele). Ne akkor, amikor kedve van hozzá, mert akkor ribanc, és ne pénzért, mert akkor hülye kurva.

        Kedvelés

      • Ha pénzért teszed, nem akkor teszed, mikor a férfi akarja? Csak tőled konkrétan pénzért várja el, a feleségtől meg általában azért, mert az neki (pl. a fizetéséért, amit egyébként a felesége is kap általában, vagy csak úgy, házastársi kötelességből) jár. Illetve tőled is jár.

        Kedvelés

      • Egyébként nekem továbbra is az a fő bajom, hogy azzal, hogy te kijelented, szerinted (mind a hat ismerősödre alapozva!) a prostituáltak nem kényszerből teszik, muníciót adsz azoknak, akik a többségében valójában marhára belekényszerített nők áldozat mivoltát kérdőjelezik meg.

        Kedvelés

      • Nem azt kell nézni, hogy nektek mit mond a kliens, hanem elolvasni a beszamolok.com-on vagy a piroslámpán a véleményeket, amelyet egy időben komolyan olvasgattam. Ott mondjuk megrázó volt megtalálni NNB jellemzését, én nagyon szarul érezném magam a helyében.

        Kedvelés

      • Én érteni vélem ezt a kérdést, az okát és a válaszban rejlő információ fontosságát is, de azért azt hozzátenném, hogy a pasik amolyan ökörköri vagánykodáskor sem mindig az igazat, az őszinte véleményüket mondják a haverjaiknak, sokkal inkább azt, amitől kőmacsónak tűnnek majd.
        Például biztos elmondják, hogy hú de nagyot kettyintettem, de azt nem, hogy utána elbőgtem magam, fogalmam sincs miért. Pedig sokan bömbölnek, ezt én azoktól a lányoktól tudom, akik az én vendégeim voltak. Kb nyolc-tíz vendégem volt, aki a szexiparban dolgozott, közülük hat évekig járt, volna mit mesélni.

        Kedvelés

      • Ivonn, azt szeretném megkérdezni(lehet, már írtad, de nem volt időm végigolvasni a kommenteket), hogy mit fogsz csinálna, mikor majd “kiöregszel” a munkából. Nem bántásból kérdem.

        Kedvelés

  12. Virag: érdekes volt a felvetésed az egyetemista lányról, akinek a bátyjának/öccsének több pénzt juttatak, basszus, bele se gondoltam, hogy ilyen még mindig van európai országban – olyan persze igen, hogy “fam, te legyél mérnök, lányom, neked jó lesz egy tanár-szak.”
    A bloggertársam, NNB egyébként szexmunka nélkül esélyesen nem tudott volna továbbtanulni, ha meg férfinak születik, még a szexmunka sem lett volna ott, mint lehetőség (kivéve mondjuk ha belefér a határaiba az azonos nem, mindenesetre többet követelt volna).

    A nightklubot egyébként hogy kell elképzelni? Én voltam már sztriptízbárban, de elvileg a nightklub az másmilyen…?
    Lehet, hogy a nightklubba járás és a nőkhöz való hozzáállás korrelál, nem tudom. Mi a párommal egyszer elmentünk egy hm, zenés-táncos valamire, ahol az alapviselet az egy szál tanga volt. Mérsékelten élveztük, a párom mondjuk egy fokkal jobban, hiszen őt jobban stimulálja a meztelen női test, mint engem. Ettől függetlenül a párom ha valahogyan nem gondol a nőre, akkor az az eszköznek tekintés. Szerintem az apám és az öcsém után ő a leginkább feminista ismerősöm, akit ismerek, igaz, ez nem olyan meglepő tekintve, hogy Magyarországon élünk, nem túl magas az általános mérce (az enyém eléggé az).

    Nem értem félre a real woman-dolgot:). Én úgy gondolom, hogy a szexmunka nem arról szól, hogy az ember a másikkal párkapcsolathoz hasonló érzelmi kapcsolatot szeretne érezni, és a nagytöbbség ezzel tisztában van. A szexelni egy jót vágya és a párkapcsolati kompetencia hiánya nem feltétlenül jár együtt.

    Kedvelés

    • “NNB egyébként szexmunka nélkül esélyesen nem tudott volna továbbtanulni”
      De igen. Csináltam is, úgy nézett ki kb 2002-ben, hogy nappali egyetem, kollégiumi lakhatás, a havi 21 000 forint diákhitelből meg kijön a kb 5000 Ft-os koli meg a megélhetés. Értelemszerűen egy olyan megélhetés, amelynél az instant kávé, a többféle ceruza és a kötelező körző a suliba luxuscikk, a kávézóban megivott kávé, a háromrétegű vécépapír vagy a hamburger a sarki büfében meg egy olyan úri huncutság, amit csak a milliomosok engedhetnek meg maguknak. De meg lehet csinálni, és nem én voltam a legcsóróbb az ismerősi körömben, nálam azért nem volt étel a vízben tészta leveskockával, én olajban sült krumplit csináltam, hagymával. Ami amúgy finom. Ha emellé befigyel némi diákmunka akkor meg ennél jobb szint is elérhető.

      Kedvelés

  13. Zöldfűszál:
    Gondoltam, hogy nem feltételeztél ilyet:). Viszont pontosan annyira mennek vele, hogy sokkal szűkebb lehetőségek között ugyan, de találnak az igényeiket kielégítő – ingyenes szexpartnert. És nyilván, ez még nem jelenti azt, hogy mi egy csodás, egyenlő világban élünk, sőt, szerintem az, hogy a nők könnyebben találnak ingyen, épp az egyenlőtlenségek miatt van (ld egyéb hozzászólásokban). És igen, épp elég baj, hogy nem talál olyan könnyen.

    És igen nagyon elképzelhető, hogy ha a nézőpontokat tekintve egyenlőbb lenne a helyzet, a férfiak is könnyebben találnának szexpartnert ingyen, ez viszont szerintem nem(/sem) jelentené a szexmunka eltűnését – valószínűbbnek tartom, hogy simán megjelenne a szexuális szolgáltatás nők számára.

    Kedvelés

    • Szerintem meg megszűnne a szex, mint gazdasági tranzakció tárgya.

      “Viszont pontosan annyira mennek vele, hogy sokkal szűkebb lehetőségek között ugyan, de találnak az igényeiket kielégítő – ingyenes szexpartnert.”
      Ha olyan szerencsések, hogy találkoznak is a saját igényeikkel.

      Kedvelés

      • Szerintem sem szűnne meg a szex, mint tranzakció tárgya. Kb azon az elven, ahogy pl a kozmetikusok sem halnak ki, pedig tele vannak a boltok mindenféle csináld-magad cuccokkal, egész jókkal. Csak vannak, akik nem szeretnek ezzel babrálni, viszont nem jelent számukra érvágást a kozmetikus díjának kifizetése.
        Szexpartnert keresni, pláne megfelelőt, mindig idő és macera, különösen egy olyan személynek, aki amúgy nem akar kapcsolatot, hiszen a jelöltek nagy része ugyan nem feltétlen akar pont vele, de azért is keres szexpartnert, hogy a jók közül esetleg partnert válasszon. Egy ideális világban ez nem olyan sok macera, de minden ilyen helyzetben vannak olyanok, akiknek több a pénzük mint az idejük, a másik oldalon pedig azok, akiket nem zavar hogy valakinek egyoldalúan kedvére tesznek az ágyban, vagy ha igen, a kapott pénznek sokkal jobban örülnek, mint amennyire zavarja őket a dolog. Ehhez nem kell alávetettnek, kétségbeesettnek vagy végtelenül csórónak lenni, egyszerűen vannak, akiknek ez nagyobbrészt oké.

        Bizonyos “fejlettségi” szintű, piaci alapú gazdaságokban ahogy az emberek anyagi helyzete egyre jobb, megjelennek és széles körűvé válnak a “felesleges” szolgáltatások is, és ez is ilyen. (igen, közben nagyon régi dolog, de az, hogy közben a szolgáltatók függetlenek és egyenrangúak a kliensekkel friss, és új minőséget képvisel)

        Kedvelés

      • Igen, és ez megint a hátrányokat nem érzékelő szerencsés állapot, különleges hópihe-effektus a prostituáltak között, amitől a rendszer maga (ti. amitől ezek a szolgáltatók mindig nők, ami meghatározza, hogy a férfiak milyen vágyakat fogalmaznak meg, teljesíttethetnek pénzért és azokat honnan veszik, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki a testét ne a maga örömére vonja be a szexbe) nem moccan semmit.
        Ezeket a férfiakat nem veszi rá semmi, hogy megkíséreljenek vonzón és a másikat megbecsülve viselkedni annak szorításában, hogy különben különben nem lesz szexuális élményük, mert ott van a pénzzel megvehető megoldás, ezt a területét az életnek teljes egészében kipipálhatják így, esetleg egy szexuálisan kevésbé jól működő látszatkapcsolat mellett űzhetik, kivive a pénzt, az érzelmi energiát és a nemi szervek intim mikrobiológiáját a családból, a partnerre lőcsölve a helytállást a családban, amíg ők remekül mulatnak és hazudoznak, és lehet, hogy veled kulturáltak, de nagyobb kontextusban van ezzel baj. Vajon ha veled úgy megnyílnak, miért nem akad pénz nélkül ehhez kielégítő partnerük, miért kell ennyire, hogy a pénz fejében náluk legyen a kontroll, az ő elvárásaik teljesüljenek? Nem azzal van a gond, hogy vannak prostituáltak, hanem azzal a igénnyel, amely miatt vannak, azzal, amely természetesnek veszi, hogy pénzért a szexualitás is megvehető, hogy egyáltalán szolgáltatás lehet. És ez nem moralizálás, mindenféle változat elképzelhető a szexuális viszonyokban, de ez nagyon nem egyenlő, és ha a fejed tetejére állsz, akkor sem kerülheted meg a tényt, hogy a fantáziáikat a férfiak a nőalázó, nőellenes pornóból veszik.

        Érdekes vagy nekem bloggerként, azt gondolom, hogy vagy koncepciózusan azokat az élményeidet írod le, amelyek alátámasztják, hogy ez a munka valakinek igenis való, kellemes, élhető és nem megalázó pénzkereseti forma, vagy írsz a meghökkentő, kellemetlen élményeidről is (amelyekre azt írtam, hogy ingerült lettél), lehülyézve a klienseket, s az talán az igazság, és akkor a blog megszűnik a prostitúció apoteózisa lenni, és akkor megmutatkozik a dolog igazi arca.

        Kedvelés

      • “Szerintem sem szűnne meg a szex, mint tranzakció tárgya. Kb azon az elven, ahogy pl a kozmetikusok sem halnak ki, pedig tele vannak a boltok mindenféle csináld-magad cuccokkal, egész jókkal.”
        Akkor már ketten gondoljátok így, én meg nem így gondolom. Hogy miért, azt már többször leírtam itt.

        Kedvelés

      • “ahogy pl. a kozmetikusok sem halnak ki, pedig tele vannak a boltok mindenféle csináld-magad cuccokkal, egész jókkal. Csak vannak, akik nem szeretnek ezzel babrálni, viszont nem jelent számukra érvágást a kozmetikus díjának kifizetése” — én ezt nagyon-nagyon cinikusnak tartom, aki ilyet ír, nem érti, mi a különbség dolog és ember, szolgáltatás és szex között.

        Nekem a szexnek része az önkéntesség, azon kívül nem tudom értelmezni.

        Kedvelés

    • Én nem hiszem, hogy egy nő ingyen olyan könnyen talál igényeinek megfelelő szexpartnert. Akik ezt hangoztatják, azok arra gondolnak, hogy könnyen találhatunk olyat, akinek feláll és be is teszi nekünk. Azért ez még kevés a boldogsághoz. Nem hiszem, hogy igényes, vonzó, felelős szexpartnert annyira könnyű találni. Persze én mindig úgy gondolom, hogy a nagy húspiacon, a társkeresőkön kívül. (Ott vajon könnyű?)

      Nekem egyébként nem mérvadó az álláspontom, mindig megdöbbenek, milyen különbség van az én és más nők történetei között. Csupa olyan sztorim van, hogy vagy engem akartak nagyon, és akkor kis na jó, vagy komoly megszeretés után lett belőle kapcsolat, vagy úgy, hogy valakire nagyon-nagyon vágytam, de az nemhogy lefeküdni nem akart velem, vissza se nézett. Igaz, nekem tisztán szexkapcsolataim nem is voltak.

      Kedvelés

      • Igen, ezt én is igyekeztem figyelembe venni a hozzászólásomban, amikor ezt írtam: “Azért, mert a szex általánosan férfiközpontú, nem jelenti azt, hogy minden egyes szexuális aktusban az történik, hogy a nő nem élvez semmit, csak azt, hogy sokkal nagyobb százalékban történik ez meg, mint a férfi oldaláról. Úgyhogy ha egy jót akarok szexelni, és épp nincs párom (vagy nincs elérhető közelségben), nekiállok megkeresni azt, aki kielégíti az igényeimet. Mivel a nő igényeinek kielégítésének vágya, mint olyan, nem igazán központi téma, valószínűleg persze jó sokáig kéne keresgélnem. Ez szívás.”

        Kedvelés

  14. Zöldfűszál: Akkor azt hiszem, nem értem teljesen a dolgot. Amikor ártatlanul megvádolt nagybácsikról beszélünk, akkor ténylegesen ártatlanul megvádoltakról van szó, vagyis azokról, akik tényleg nem molesztáltak gyereket? Szerintem senki sem mondta azt soha, hogy nem kell a gyerekmolesztálást komolyan venni, mert a végén még ártatlanok lesznek megvádolva.

    Kedvelés

  15. …közben gondolkodtam még azon is, ahogy többen felvetették a szex, mint intimitás témát. Nem konkrétumra szeretnék válaszolni, csak úgy általában, leírni a gondolataimat.

    Szóval itt pl Ivonn is folyamatosan a fodrászokhoz hasonlítja a szexmunkát, amivel nincs is probléma, csak szeretném felhívni a figyelmet egy komoly különbségre. A saját tapasztalatomból kiindulva nálunk az van, hogy ha mindkét félnek hajlama van rá, egy ilyen helyzetben igenis kialakul intimitás. Még akkor is, ha a dolog amúgy rövid és egyoldalú. Rövid alatt persze nem fél órát értek, hanem másfél-két-három órákat. Nehéz megfogalmazni… arra a rövid időre nagyon közel lehet érezni magunkat ahhoz a másik emberhez. Ez nem kapcsolat, inkább csak érintkezés, de annak elég mély. Ha többször is találkozunk, nagyon könnyen alakul ki olyan helyzet, hogy például egy meglehetősen zárkózott ember oszt meg velem olyan dolgokat, amelyeket mással amúgy nem szokott, de akár egy-két találkozó alatt is sokkal előrébb lehet jutni például nyíltságban és őszinteségben, mint egy hétköznapi emberi kapcsolatnál. Gondolom ezt az okozza, hogy az ügyfél számára ez az egész egyértelműen csak pozitív, valamint hogy bonyodalomentes, nincsenek benne olyan érdekellentétek, amelyek a barátságokban, vagy akár a jó házasságokban is ott vannak. Meg persze az, hogy a jó szex magával hozza az intimitás érzését is, hiszen megnyílunk a másik előtt arra az időre, és ez vonzza magával az érzelmi megnyílást is. Persze ehhez két fél is kell. Én a lazulásban igyekszem óvatos lenni, mert elsősorban szolgáltató vagyok, a partnerem igényeit kellene figyelnem, ezt nem akarom elrontani. De nekem amúgy sincs általában olyasmi, ami olyan nagyon ki akarna bukni belőlem, nem keresek hallgatóságot. A szexuális fajta lazulást is inkább a páromnak tartogatom, ugyanezért. Viszont jól érzem magam a helyzet kiváltotta relaxált, bizalmas légkörben. Én magamtól is elég nyílt fajta vagyok, másokból ezt hiányolni szoktam, szóval a tudatos visszafogottságom ellenére is elég kellemesen tudom érezni magam. Az én részemről a pozitívum a nyíltabb kommunikációban van, pl hogy nem szükséges a sok órás fecsegés azelőtt, hogy mélységükben is tudjunk beszélgetni dolgokról. Akár emberekről, akár véleményekről. Általában érdekes megismerni egy új embert, vagy egy új véleményt.

    Ilyesmit még egy fodrásznál sem tapasztaltam, szóval szerintem ez azért nagy különbség. Persze mások máshogy csinálják, de még a legszemélytelenebb szolgáltató is tapasztal számára érthetetlennek tűnő barátkzási kísérleteket – pont azért, mert az egyik fajta intimitás hajlamos magával hozni a másik fajtát is.
    Szóval ennyi. Mély követketkeztetést nem akarok belőle levonni, továbbra sem tartom az ilyesmit a “valódi” kapcsolatok versenytársának (a vendégeim sem szokták azok helyett használni, egész egyszerűen nem olyan), csak leírtam a saját, belső nézetemet, meg kicsit felvázoltam a dolog általam ismert működési módját.

    Kedvelés

    • Szia,
      én másfél, de inkább két éve olvastam a blogodat, és most meglep, hogy itt vagy.
      Akkoriban, a műtét idején a beszámolóidból ingerültnek és fásultnak tűntél, a klienseket rendszeresen elküldted a bánatba.
      Kíváncsi vagyok, hogyan alakult azóta az életed.

      Kedvelés

    • Igen, néha úgy érzem, hogy ez a fodrászos példa nem igazán jó, viszont azt hiszem, az érveléseknél nem arról az oldalról közelítik meg, hogy maga a szolgáltatás közben milyen fokú intimitás alakul ki, hanem onnan, hogy míg ahhoz, hogy valakinek a fodrász levágja a haját, nem kell előzetes intimitás-érzés, míg a szexnél igen. És erről az oldalról kiindulva amikor valakivel először találkozom, előzetesen nincs intimitás, hiszen éppen akkor találkozom vele először, de nekem erre nincs is szükségem, ezért is fekszik nekem ez a munka. A munka során viszont persze kialakul az, amit mondasz. (Most tényleg nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán arra reagálok-e, amit te írtál.)

      Kedvelés

  16. Érdekes ez számomra, mikor a prostitúciót, fodrászathoz, vagy mondjuk könyveléshez hasonlítják mondván, ez ugyanolyan “munka”. Nos, ha egy férfi elmegy fodrászhoz vagy könyvelőhöz ezt nem kell a legnagyobb titokban és mindenkinek hazudozva tennie. Ez a másik oldalra is igaz, a fodrász és könyvelő is nyugodtan vállalhatja ez a gyerek osztályfőnöke előtt. Tudom lehetne erre azt mondani, hogy a társadalom szemlélete nem elég érett a nyílt szexuális vágyak kiéléséhez. DE, akkor a prostituálthoz járó férfiak miért nem tűrnék el ugyanennek a kiélését a feleségüktől is? Mit Neki miért nem jár időnként egy “egészségügyi” kúrás néha, mondjuk egy szórakozóhelyren felcsípett alkalmi ismerőssel? Az én szomszédom például, akiről minden ismerőse tudta, hogy hová hordja a pénzt időnként, a legféltékenyebb pali volt a környéken. Képes volt a felesége után menni leskelődni egy szórakozó helyre mert nem hitte el, hogy a barátnőivel megy. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekeitől sajnálta az új ruhát, aminek az árát viszont simán otthagyta a bordélyházban és ez a viselkedés szerintem nagyon is tipikus. Olvasom itt még, hogy:
    “Bizonyos “fejlettségi” szintű, piaci alapú gazdaságokban ahogy az emberek anyagi helyzete egyre jobb, megjelennek és széles körűvé válnak a “felesleges” szolgáltatások is, és ez is ilyen.”
    Én meg azt látom, hogy erre a szolgáltatásra költött pénz nagyon is hiányzik a legtöbb magyar családból. Én inkább a kaszinózáshoz vagy a drogfogyasztáshoz vagy a kocsmázáshoz hasonlítanám. Az arra elköltött pénz is hiányzik a legtöbb családból, de a kliensek valamiért ott is úgy érzik, hogy ez a szenvedély nekik, akár mások rovására is JÁR (és jellemzően ezeket is zömmel férfiak veszik igénybe).
    Tehát, ha már mindenképpen azt szeretnék kiharcolni, hogy a prostitúció legyen hivatalosan is elfogadott, “igazi” munka, akkor feltétlenül vegyük hozzá, hogy jó, de ne legyen eltitkolható. Mint ahogy a könyvelőt is bűncselekmény feketén és stikában dolgoztatni, úgy a férfiak ezt is kizárólag nyíltan és lenyomozhatóan vehessék igénybe. Pont mint a fodrász és a könyvelő szolgálatait. A partner szabadon eldönthesse neki ez rendben van-e, a családi költségvetésből telik-e erre és hogy ő akar-e nyitott házasságban (természetesen számára is nyitott, mert ez úgy fer) élni.

    Kedvelés

    • Számomra ez rendben lenne, bár egyelőre ott tartunk, hogy az emberek mondjuk a pszichológushoz járkálást is titkolják. Sőt, ha belegondolok, sokmindenhez való járkálást titkolnak az emberek, mert nem akarják, hogy mások így, vagy úgy ítéljék meg őket. Persze ez a tágabb környezetre vonatkozik, a partnernek abszolút joga van (joga kéne, hogy legyen) tudni, hogy a másik szexmunkást készül meglátogatni.

      Ha egy jog megilleti a férfiakat, evidens(nek kéne lennie), hogy az a nőt is megilleti. Egyetértek.

      Akikkel én találkozom, ott a vendég anyagi helyzetéből ítélve elég esélyes, hogy az az összeg nem hiányzik a családból, persze nem tudom, ez mennyire általános.

      Kedvelés

      • “Számomra ez rendben lenne, bár egyelőre ott tartunk, hogy az emberek mondjuk a pszichológushoz járkálást is titkolják.”
        A férjük illetve a feleségük elől? Én még ilyet nem hallottam, bár lehet, hogy van. Nekem azokat az ismerőseimet akik jártak már pszichológusnál, nem ritkán pont a párjuk beszélte rá a terápiára.

        Kedvelés

      • Kb csak arra tudok olvasni, hogy nem olvastad végig a hozzászólásomat, amit nem igazán értek: “Persze ez a tágabb környezetre vonatkozik, a partnernek abszolút joga van (joga kéne, hogy legyen) tudni, hogy a másik szexmunkást készül meglátogatni.”

        Kedvelés

    • Helyes, legyen nyivános és legális a szolgáltatás igénybevétele és csakúgy a
      szolgáltatás maga is.
      Ezt az elég unalmas kozmetikusos párhuzamot én majd akkor kajolom be,
      ha azt látom, hogy az utcában két család is beiratta kurvaképző szakmunkásiskolába a lányát,
      és elmegy az egész család a nyilvános mestervizsgáját megnézni.

      A kozmetikusoknál ugyanis ez így történik.

      Kedvelés

      • Az, hogy egy család hogy viszonyul a gyermekéhez, aki a szexmunkát választja, a társadalom megítélésén (is) múlik. Párhuzamos példa: azért, mert kétszáz éve úgy gondolták, hogy hülyeség lenne a nőknek jogokat adni, és másmilyen volt a nők megítélése, nem biztos, hogy az a helyes út.

        Kedvelés

      • Akárhogy is érvelsz. a valóság mégis az, hogy azok a lányok mennek prostituálnak, akiket becsapnak és/vagy valamikor életükben szexuálisan bántalmaztak. Ezek tények. Engem zavar, ahogy ezt az egészet relativizálod és kampányolsz a protitúció mellett, bármilyen intelligensen teszed is ezt. Nem lesz az érvelésed hitelesebb attól, mert állításod szerint nő vagy és érintett a témában. Nem ismerem a te konkrét élettörténetedet, azt viszont tudom, hogy gyilkos dologról van szó, és én hiába állok messze attól, hogy ebbe a világba akárhogy is bekerüljek, engem is személy szerint hátrányosan és rosszul érint, mint minden nőtársamat a világon.

        Kedvelés

      • Lehetséges, hogy ez a nagytöbbségre igaz, nem tudom. Én hat lányt ismerek személyesen, és kettőt, aki egyszer-kétszer kpróbálta, egyiket sem csapták be vagy bántalmazták szexuálisan, így azt is esélyesnek tartom, hogy ez nem mindenkire igaz. Persze lehet, hogy a motvációk szintén nem valami pozitív dolog következményei. Anno valamelyik bejegyzésemben (ha érdekel, előkeresem) írtam arról, hogy mik lehettek az én motivációim. Dióhéjban: gyerekkorom óta meg nem értettség, emiatt hajlamosabb vagyok meg nem értett csoportokat választani, egyrészt azért, hogy megértsem őket, másrészt lehet, hoyg szívesen kerülök “nem értenek meg” pozícióba (a “szívesen” talán nem jó szó, inkább simán ezt a tanult mintát követem). Viszont mint felnőtt, cselekvőképes ember, hoztam egy döntést arról, hogy mit szeretnék az elkövetkezendő pár évben dolgozni, és a saját belátásom szerint ez nem okoz bennem lelki törést. Ezt sajnos nem minden dolgozó mondhatja el magáról (ld. pl. katonák). De még ha rossz döntést is hoznék és negatív hatással lenne rám, egész egyszerűen úgy érzem, jogom van erre. Máskülönben később folytatódhatna azzal, hogy nekem párt választani sem szabad, hiszen esetleg tanult rossz minták alapján úgyis mindig rosszul választanék. A megoldás ugye valahogy ezeknek a negatív előzményeknek a kiszűrése lenne, pláne akkor, ha ez az előzmény mindössze annyi, hogy valaki történetesen nőnek született.

        Megértem, hogy zavar. Engem is zavar, amikor ellene kampányolnak:). Hangsúlyozom, hogy szerintem a legtöbb dologban egyetértünk,

        És ahogy korábban említettem, szerintem nem szükségszerű, hogy a szexmunka ténye a női nemet hátrányosan érje (szintén ld korábbi hozzászólások)

        Kedvelés

      • “azok a lányok mennek prostituálnak, akiket becsapnak és/vagy valamikor életükben szexuálisan bántalmaztak.”
        Nem feltétlenül szexuális bántalmazásról van szó. A verés is ide tartozik. Havas Henrik is említi ezt a szexiparról írt könyvében (nem csak prostituáltakkal készített interjúkat, hanem pornó “színésznőkkel”- is). Számára is döbbenetes megállapítás volt, hogy mindegyiküket verték vagy molesztálták kiskorában (kivétel nélkül). Így alakulhatott ki, hogy mire felnőttek már tökéletesen külön tudták választani a testüket a lelküktől. A legtöbb gyerek így reagál arra amikor verik vagy szexuálisan zaklatják. Mivel rájön, hogy ebből a helyzetből képtelenség menekülni, viszont a szörnyűséget újra és újra el kell viselnie, ezt úgy tudja legjobban, ha eltávolítja önmagát a testétől és elkezd ez utóbbira, mint valami különálló tárgyra tekinteni. Egy idő után ez szinte természetessé válik számára, ugyanúgy mint az is, hogy időnként mások azt tehetnek vele ami neki kellemetlen és ő nem akarja.
        A gyermekkorukban nem bántalmazott emberek a saját testük ilyen fokú tárgyiasítására nem lesznek képesek önként és kényszer nélkül. Őket erre be kell törni.

        Kedvelés

      • Emlékszem egy műsorra (fent van a youtube-on) amiben Monique Covet pornósztárt faggatja Csernus a Bevállalja? műsorában. Megjelenik egy magabiztos nő, aki el is mondja mennyire nem szenved hiányt önbizalomban. Állítólag nagyon élvezi szexmunkáját és szerintem legtöbbünket simán megetetne ezzel a jaj, de jó nekem, én élvezem amit csinálok szöveggel. Egy pszichiáter viszont seperc alatt hozza elő a jó mélyre elrejtett szörnyűségeket. Kiderül itt is a rossz családi háttér (agresszív, bántalmazó apával), aminek szerintem egyenes következménye a bántalmazó párkapcsolat és a félelem a férfiaktól és az állandó boldogtalanság érzés. Ugye senki sem gondolja, hogy véletlen az is, hogy az egyik lány pornószínész lett, a másik olyan heroinfüggő aki ebbe bele is halt?

        Kedvelés

  17. Képviselőné: Nem tudom, én egész egyszerűen egy ilyen helyzetben feltételezném, hogy az illetőnek van valamilyen motivációja, hogy velem akarjon lenni, ha nem is személy szerint velem, hanem, jobban kifejezve, hogy valamiért akarja ezt a munkát csinálni. Akár azért, mert szereti, de akár csak azért, mert ki kell fizetni a számlákat, és ehhez jó munkát kell végeznie. Mondjuk – és most megint kozmetikusos példával jövök, ha azt látnám a kozmetikusomon, hogy a francba kíván és gyűlöli az egészet, nem mennék hozzá többet, és az ilyen kozmetikusnak érdemes lenne más munkát találnia. Más kérdés, ha 10perces “menetekről” beszélünk, ott esélyesen a vendégnek kevésbé érdekes, hogy mennyire teszi oda magát a másik.
    Szóval összességében én nem nagyon izgulnék fel azon, hogy tudom, hogy a másik ezt nem szereti csinálni, ellenben nem tűnődnék el azon olyan nagyon, hogy esetleg nem. Egyszer voltam masszőrnél, meg se fordult a fejemben, hogy neki jó-e az én testemet fogdosni, feltételeztem, hogy ő eldöntötte magában, hogy ez neki jó/belefér. Az meg egy szar dolog, ha az ember nem dönthet, az mégszarabb, hogy a neme miatt kevesebb esélye van dönteni. Ezen nyilván változtatni kell.

    Kedvelés

    • Nem fogod látni a kozmetikuson, nem hozza a tudomásodra, éhen is halna, ha ezt tenné,nem biztos, hogy teljesen szabad a választása, hogy váltson, ha már nem szereti. A prostituálton meg végképp nem látszik: vagy mert megtanulta lehasítani, tárgyként használni a testét, vagy mert nem lesz szempont, hogy neki rossz-e, mert aki a szexre befizet, annak pont ez a megerőszakolásszerűség a lényeg. Pont hatalmi okokból az, hogy neki rossz-e, egyáltalán nem számít.

      Mindig idézik, hogy volt ilyen felmérés, hogy a kérdésre, önként csinálja-e a prostituált, elmondta, hogy nem, verték, kényszerítették. És ha ezt meghallották, hogyan reagáltak a férfiak? Sehogy. Ők ezen úgysem tudnak változtatni, meg már úgyis eljöttek, fizettek, most mit csináljanak…

      Ne képzeljünk filantróp erkölcsi magaslatot azokról (sem), akik prostituálthoz járnak, hogy ha rájönnek, hogy ők esetleg durva bűncselekmények sorozatának haszonélvezői, akkor majd megrendült lélekkel hazamennek, sőt: rendszerszinten pont a mások általi betörést fizetik meg a pénzükkel, és leginkább a stricinek és az egész bűnszervezetnek fizetnek az elvégzett munkáért.

      Pont akik olyan boldogságosan független helyzetben vannak, hogy nem nyomás-kényszerítés-emberrablás áldozataiként válnak prostituálttá, azok lesznek jó bolondok ezt a nagyon amortizáló, veszélyes és társadalmilag stigmatizáló munkát végezni, hanem helyette tanulnak, karriert építenek, még ha szerényebb is a jövedelem.

      Megkérdezhetem, hogy ti hogyan oldjátok meg a fogamzásgátlást?

      Kedvelés

      • “A prostituálton meg végképp nem látszik: vagy mert megtanulta lehasítani, tárgyként használni a testét, vagy mert nem lesz szempont, hogy neki rossz-e, mert aki a szexre befizet, annak pont ez a megerőszakolásszerűség a lényeg. Pont hatalmi okokból az, hogy neki rossz-e, egyáltalán nem számít.”

        A szexmunkásnak miért ne számítana, hogy rossz-e neki, függetlenül attól, hogy a vendégnek mi a lényeg? Ha a vendégemnek mondjuk teszem azt, az kell, hogy lepisiljem, így járt, mert nem fogom megtenn, hiába ez a lényeg neki. Ha esetleg tömegesen vágynának erre, és ez válna jellemzővé, egyszerűen abbahagynám ezt a munkát (és hangsúlyozom, hogy szerintem is fontos, hogy az embernek legyen választása).

        Kíváncsi lennék a felmérésre, mert valóban sokat idézik, de a forrást még nem láttam. NNB a blogunkban ezt írta:

        “…szóval, a szerző pontosan hány klienst is ismer, hogy kijelentse, az úgy általában tojik rá, hogy a lány kényszerített-e? Akiket én ismerek annak a jelentős része segítene, ha a lány nem önként lenne ott. Ahhoz pedig nem kell elvinnie sehova, a megoldást úgy hívják, rendőrség, vagy úgy, szólni a rokonoknak, hogy itt és itt van az elrabolt leány. Vagy megdumálni elmenős melót a stricivel, és eltüntetni a csajt. Vagy csak megkérdezni a csajt, hogy szerinte miben segíthet.”

        Én pontosítanék azzal (bár NNB nem felmérésre, hanem BA felvetésére reagált így), hogy kíváncsi vagyok, milyen körben végezték el a felmérést, mi volt a pontos kérdés stb. Egy(/kettő/hét) szexmunkás önmagában persze nem reprezentatív, NNB-t, engem meg a kolléganőimet, akiket ismerek, úgy látszik, a “jófej” kliensek találnak meg, esélyesen nem véletlenül. Nem hinném, hogy a kliensek az átlagosnál jófejebbek lennének, de azt sem, hogy az átlagnál erőszakosabbak, hatalommániások stb-stb., ahogy azt sem, hogy az általam jobban megismert, normális vendégek (akik segítenének, ha valakit kényszerítenének) valami extrém kisebbséget képviselnének. Ha az arány alacsony, az megint következhet a szexmunka, illetve a nők hátrányos megítéléséből, amin jó lenne változtatni.

        Egyébként az Interjú egy svéd szexmunkással c. videóban a szexmunkás azt is mondja, hogy a várható büntetés miatt kevesebb vendég fog segíteni, ha megtudja, hogy a szexmunkás kényszerítve van is, hiszen fél az őt érintő esetleges következményektől, még akkor is, ha a pénzbírság/börtönbüntetés + a család, környezet megvetése arányaiban kisebb rossz is, mint az, hogy egy másik ember szenved.

        “Pont akik olyan boldogságosan független helyzetben vannak, hogy nem nyomás-kényszerítés-emberrablás áldozataiként válnak prostituálttá, azok lesznek jó bolondok ezt a nagyon amortizáló, veszélyes és társadalmilag stigmatizáló munkát végezni, hanem helyette tanulnak, karriert építenek, még ha szerényebb is a jövedelem.”

        Most akkor prostituálttá válnak, vagy épp, hogy nem végzik ezt a munkát? Vagy mit értek félre?

        Általában csak óvszerrel védekezem, pár hónapja más okokból fogamzásgátlót is szedek.

        Kedvelés

      • Ja, nem azt kérdezted, hogy a prostituáltat érdekli, hogy rossz-e neki, hanem a kliensről volt szó eredetileg. De attól tartok, egy ilyen életformára berendezkedve, abba belecsúszva, önigazolások során átesve neki sem fog különösebbe számítani, mindenről meg fogja tudni magyarázni, és egyre inkább, hogy ez is munka, lassan elveszítve integritása, önbecsülése utolsó morzsáit is, és ahogy idősödik, romlik az állaga, egyre lejjebb ad a korábban méltóságnak gondolt állapotából. Vagyis azt gondolom, hogy ha valaki évekig van az iparban, egy idő után egyre rosszabb állapotú férfiaknak egyre olcsóbban egyre több mindent megtesz, és igazodnia kell nálánál igénytelenebb prostituáltakhoz, nem ő határozza meg a feltételeket, árakat.

        Egyébként ez a gond, ha a prostitúciót megszabadítanánk a stigmától, akkor sokkal több nő űzné, egymással gyilkos versenyben, még kevésbé volna egyéni döntés, ki mire és mennyiért hajlandó, úgy általában még siralmasabban tolná el ez a helyzet a szexualitást a kölcsönös örömszerzéstől a pénzért megvehető akármi felé, vad és megalázó, sokszor fájdalmas cselekmények felé, mert a prostitúció igénybevétele természeténél fogva erőszakos és dehumanizáló, a másikat nem emberszámba vevő, akkor is, ha nektek ebből, szerencsés kivételek lévén, kevés jut. Nem, nem igaz Tamási Erzsébet megállapítása, hogy a férfiaknak gyengédség, megértés kell, és ezért mennek prostituálthoz. Ha így volna, és ha erre a párkapcsolataik valóban alkalmatlanok volnának, a beszélgetős, lélekkiöntős részt megélnék férfibarátokkal, vagy más, nem szexuális jellegű kapcsolatokban, értelmes, önkiteljesítő hobbikkal, esetleg tennének a házasságuk minőségéért, elmennének terápiára, nem a sült galambot várnák meg bűnözői létformákkal kerülnének kapcsolatba, vagy ha mégis, az nyomor és rászorultság lenne, nem vagizós, fociöltözői diadal. A prostitúció is erőszak, a nagy önsajnáltatás, amely a klienseket intimitásért szűkölő rászorulóknak láttatja, nem más, mint a trójai falova az erőszak elfogadtatásának. És a pornó a lenyomata ennek az erőszakos férfiigénynek, és ez az egész nem valami öröktől fogva létező hiány bennük, hanem az hergeli egyre betegebb filmekhez, vágyakhoz, egyre művibb testekhez a férfiakat. Az árat pedig mindenki fizeti, nem csak a prostituáltak, a kliens családtagjai is, minden nő.

        Nem fogod levizelni: nem ez a lényeg, hanem a piaci rés. Mindig fog találni olyat, aki megteszi, sőt, olyat is, aki azt is engedi, hogy a szájába vizeljenek. És ezért a hiánycikk-jellegnek megfelelő árat kérhet a nő, ha független, avagy annak megfelelő erőszak és kiszolgáltatottság, lélekrombolás lesz az ilyen kívánságok teljesítésének feltétele. Nagyon durva testi-lelki következményekkel, és igen, önmaga ellensége lesz (ha nem méri fel a dohányzása hosszabb távú következményét, ezt ugyan mitől mérné fel?). Így alakítja magát a piac.

        Kedvelés

      • Bocsi, már látom, hogy félreértettem.
        Az általad felvázolt helyzet megtörténhet, szerintem nem szükségszerű, de tudom, hogy most nem ez a téma. Egyébként én sem találom egész életre tervezhető életpályának a szexmunkát, viszont jó kilépési lehetőséget biztosíthat pl. mert az embernek marad mellette ideje képeznie magát és lesz is rá pénze. Nyilván nem gondolom úgy, hogy ez a lehetőség mindenki számára adott (bocsi az önreklámért, de itt pl. írtam erről: http://suisseproject.blog.hu/2013/11/03/miert_nem_tartom_antifeministanak_a_szexmunkat)

        Ha a prostitúció megszabadulna a stigmától, akkor véleményem szerint jobban múlna az ember egyéni döntésén, hogy szexmunkás akar-e lenni, mint a társadalom nyomásán. Az, aki esetleg egyébként azért kerülne bele, mert hajlamos az “önsorsrontásra”, nem csinálná (mondjuk találná helyette mást, ez is igaz), vagy az, akinek amúgy semmi baja nem lenne vele, csakhát a társadalom ezt meg azt mondja, és mit fognak rólam gondolni, inkább fogja ezt választani, mint más, sokkal rosszabbul fizetett állásban élni, amiből nincs kilépési esélye, mert nincs idő továbbtanulni, mással foglalkozni. Na persze isten mentsen attól, hogy a társadalom üzenete az legyen, hogy márpedig ez egy remek munkalehetőség mindenkinek. Ez kb olyan lenne, mint az az üzenet, hogy legyél csapatjátékos, különben megdögölhetsz, amit szintén utálok (borzasztó szenvedést okozott nekem nagyon sokáig, hogy úgy éreztem, én vagyok a rossz, mert nem vagyok ilyen típus).
        Ha több szexmunkás áramolna a piacra, az valószínűleg lejjebb vinné az árakat, és előbb-utóbb kiesne az, akinek ennyiért már nem érné meg. Én mondjuk óránként ötezerért nem csinálnám, az az összeg már nem kompenzálná azokat a dolgokat, amiket nem szeretek (aztán ki tudja, lehet, hogy mégis jobban tetszik, mint az, amivel terveim szerint később foglalkozni szeretnék). Feltételezzük, hogy ezzel együtt nem csökkenne a férfiak és nők közti egyenjogúság. Még így sem következik logikusan, hogy nők tömegesen hagynák el az eddigi állásukat, hogy valamennyivel többért (nem annyival, mint most, hiszen az árak esnének) olyasmit csináljanak, amit amúgy tényleg utálnak, különösen, ha azért a “már nem annyival több” áron mégtöbbet kéne vállalniuk.

        NNB szerint, ha jól emlékszem, az árak nagyjából a fodrász-kozmetikus vonalon mozognának, vagy annál azért valamivel magasabbért. Ebben az esetben szerintem kevésbé lenne vonzó bárkinek kizsákmányolnia másokat ily módon. (ez utóbbiban nem vagyok teljes mértékben biztos. Egyszer beszéltem egy utcán dolgozó lánnyal, aki jobb napokon kb 70.000-et keresett, ha harmadoljuk, ez még mindig nem rossz pénz egy stricinek)

        Nekem nem úgy tűnik, hogy gyengédség, megértés kéne a legtöbb pasinak, találkoztam ilyennel is, nem eggyel, de nem mondanám általánosnak. Nekem úgy tűnik, hogy a többség egész egyszerűen szexelni akar:), annak minden aspektusával együtt, amiben benne van egy kis szex előtti-szex utáni beszélgetés is. Hogy őszinte legyek, nem igazán különbözik az, amit munkában csinálok, és az, amikor csak úgy szexeltem (ez mondjuk a csak úgy szexelést is minősíti, mert ha dolgozom, nem várom el, hogy az én szükségleteimmel törődjenek, máskor viszont elvárnám)

        Ha eldönteném, hogy a számba vizelhetnek, aztán utána három napig nem bírnék enni a hányingertől, szerintem hamarabb leesne, hogy ez nekem nem jó, mint a dohányzásnál. A dohányzásban pont az a nehéz, hogy a mellékhatások csak hosszú idő után és lassan következnek be. Ellenben mondjuk nem tartott sokáig rájönni, hogy nem jó, ha én ugyanannyit iszom, mint a többiek, mert két sörtől is simán másnapos leszek. Persze fennáll a lehetősége, hogy meggyőzöm magam, hogy igenis, ettől függetlenül megéri részegnek lenni, ahogy fennáll a lehetősége, hogy az ember úgy általában meggyőzi magát valamiről, ami pedig neki nem jó. Az emberek hülyék (hangsúlyozottan a szabad döntés lehetőségéről beszélünk).

        Kedvelés

      • Igen, azért ne csináljunk mártírt a kliensből. Prostituálthoz menni neki is energia: megszervezni, titkolni, pénzt fektetni bele, vállalni némi kockázatot, valamilyen szempontól megfelelni, adott időpontban szexelni, stb. – ez energia, amit fektethetne a házasságába, a párkeresésbe, a meglévő párkapcsolat ápolásába is. Akkor lehet, otthon is megkapná az intimitást, a figyelmet, amit egyébként lehet, meg is kap, de ennek hiányával magyarázkodni jó ürügy.

        Kedvelés

      • “Most akkor prostituálttá válnak, vagy épp, hogy nem végzik ezt a munkát? Vagy mit értek félre?”
        Igen, nem egyértelmű a mondat. Azt állítom, hogy kevés ilyen független prostituált van, mert nekik van más választásuk is, tehát minél önállóbb, szuverénebb valaki, annál kevésbé lesz ez neki pálya.

        Kedvelés

  18. blaci200: “Ha pénzért teszed, nem akkor teszed, mikor a férfi akarja? ”
    De igen, viszont úgy általában az embernek sajna akkor kell dolgoznia, amikor a másik akarja. Mint a saját magam főnökének természetesen nekem több szabadságom van, mint egy alkalmazottnak, ha épp nincs kedvem/időm és nem kell nagyon a pénz (ami nem nagyon fordul elő, mert megtakarítok). A pénzért valamit tevés szerintem a munka-kategória, a nőt bármikor ás magától értetődően felhasználható szexuális eszközként tekintő férfinak meg valószínűleg az “erkölcstelen kurva”-kategória.
    Viszont ez megint egy alapvető véleménykülönbség, amit itt feszegetünk. Mert én azt mondom, hogy ez pénzért munka, más pedig azt, hogy a férfi a pénzért ezt is megteheti. Én azt, hogy ez nem azért van, mert a nőkkel ma bármit meg lehet tenni (túlozva) (hanem többek között azért főleg nők vannak benne, mert a nők a nemi diszkrimináció miatt születésüktől fogva hátrányosabb helyzetből indulnak sok téren), más azt, hogy de igen. Nem akarok a vitával körbe-körbe menni, csak azért jeleztem.

    Kedvelés

  19. blaci200: Ismétlem: az ismerőseim, a netes emberek, a különböző szervezetekben tevékenykedő szexmunkások (tehát nem kizárólag az ismerőseim) nem feltétlenül többség (úgy gondolom, hogy nem az), és soem állítottam azt, hogy úgy többségében a prostituáltak nem kényszerből teszik a dolgokat. Elnézést a kifejezésért, de ha van olyan hülye, ak ebből azt szűri le, hogy szerintem minden teljesen rendben van ma a szexmunkában a kényszert tekintve, az olyan, mint aki egyszer olvasott egy gold-digerről, aztán eldöntötte, hogy ez minden nőre igaz.

    Egyébként nekem erről az ugrik be, hogy más is általában az általa látottal/olvasottal érvel. Vagy statisztikákkal, amiben az a szép, hogy valahogy a szexmunkát ellenzőké és az azt támogatóké sosem szokott egyezni. Ez persze nem jelenti azt, hogy pusztán hat (velem együtt hét*) emberre alapozni oké, csak azt, hogy olyan statisztika hiányában, amivel mindenki egyetért, ez nem olyan furcsa.

    *most ugrik be, hogy ott van még a kurvavagyok blog szerzője s

    Kedvelés

    • Nekem bizony egyértelmű volt, hogy te a prostitúciót jellemzően olyan formában képzeled, ahogy te csinálod, elismerve, de a számomra nagyon úgy tűnt, hogy elbagatellizálva az arra valójában jellemző kiszolgáltatottságot.
      Egyfolytában azzal vitáztál – az én olvasatomban -, hogy te, ti lennétek a ritka kivétel.

      Kedvelés

      • Szerintem a “ritka kivétel” és a “kisebbség lehet, de létezik” között elég nagy a különbség. A ritka kivétel számomra a véletlenek szerencsés közjátékából eredő kategória, míg a kisebbség egy ennél jelentősebb számarány, aminek szignifikáns oka van.

        Kedvelés

      • No, hát mivel semmilyen objektív számadatunk nincs ennek eldöntésére, ezért maradjunk annyiban ,hogy te úgy gondolod, én meg amúgy. Elenyésző kisebbség, nagyon nagy mértékben a szerencséjének köszönheti – köszönheted. Mert az, hogy elég tudatos és önálló vagy, éppúgy szerencse a mai magyar valóságban, mint pl. az, hogy én úgy élhetek, ahogy.

        Kedvelés

      • Szerintem teljesen szerencse kérdése, hogy milyen családba születsz. Bántalmazóba, elfogadóba, tanulatlanba vagy értelmiségibe, olyanba, ahol érték a tudás, és támogatnak a megszerzésében? Elnyomnak benne, vagy értékesnek tartanak? Ezek nem rajtad múlnak, tehát szerencse kérdése, ugyanakkor alapvetően befolyásolja a jövődet. Ahogy az is, hogy intelligensnek születsz-e. Persze, valamennyire fejleszthető, de nagyon sok múlik azon, amit hozol a születéskor. És ez is gép kérdése, nem befolyásolhatod sehogy, tehát szerencse, mi másnak neveznéd?

        Kedvelés

      • Fair enough. Esetleg ha nagyon bele akarnánk mélyedni, nézegethetnénk különböző statisztikákat, sőt, így belegondolva azt hiszem, meg is van a következő célom:). Hogy őszinte legyek, szexmunkaellenes statisztikában már találkoztam olyannal, ami csak azért mutatta ki, amit kimutatott, mert az adatokat úgy szedték össze (kizárólag rendőrséghez, szociális munkásokhoz került prostituáltaktól, egyenjogúságot tekintve eleve rosszabbmutatójú országokból, kérdésfeltevésből helytelen következtetés levonása stb.), aztán ki tudja, lehet, hogy ugyanilyen találok a másik oldalon is.

        Kedvelés

  20. Egyébként megkérdeztem NNB-t, hogy ő mit gondol az eltérő statisztikákról, és ezt írta:

    “A másik témában: a dolog azért bőven nem csak hit kérdése, mert előnyben vagy az ismerősi köröddel. Nem csak az egyes lányokkal, hanem
    pl ott van Kaviár is (rendszeres kommentelő a blogomban, egyszer vendégpostolt is, egy németországi házban recepciós), aki majdhogynem statisztikai mennyiségű más lányt
    ismer, a mennyiség és a változatosság mértéke is elegendő lenne ahhoz, hogy figyelembe vehető statisztikát rakjon össze. Ne csak véleményt.

    Amúgy nem tudom, hogyan készülnek az ő statisztikáik, tanulmányaik, de engem is, téged is eddig csak olyanok kerestek meg, akik nem gondolják, hogy a többség kényszerített lenne. Nem annyira szociológusok de azért valahogy fura, hogy a prohibitorok ennyire nem érdeklődnek irántunk. Tök jól elvannak a saját világukban, prostikat nem kérdezgetnek az életükről, velük szóba állni gyakorlatilag nem hajlandók, de azért mindig jobban tudják. Eddig tényleges érdeklődést csak a másik oldalról tapasztaltam, BA nem vehető ide, mert amit mondtam, akár a saját életemről,véleményemről, egyszerűen lepergett róla, az írásában
    mintha egy(két) teljesen másik személyhez beszélne. Elgondolkodtató, hogy egyesek pont őt tartják elfogulatlan, a valóságot tisztán látó személynek.

    Egyébként statisztikákról úgy lenne értelme beszélgetni, ha ők linkelnék a sajátjukat, te meg átnéznéd őket. Pláne, hogy te értesz is az ilyesmihez. Nem tudom, szexmunka llenzőknél hogy van, de pl oltásellenes berkekben az általuk előhozott statisztikák olyan durva módszertani hibákat tartalmaznak, hogy teljesen használhatatlanok. De úgy egyébként
    is jellemző a tényleges statisztikák erős torzulása a szájhagyomány hatására. Szóval ennek a vonalnak esetleg érdemes lenne nekimenni.”

    Kedvelés

    • s akik végignézték a filmet, azoknak mondom:
      Ivonn, Nonameblogger és társaik tevékenységét azért tartom ritka szemét módon kártékonynak és ártalmasnak, mert az ő nagy igenlő felszabadult prostitúciójuk hirdetése minden, a filmben bemutatotthoz hasonlóan belehajszolt, szerencsétlen megrabolt nő esélyeit számottevően és direkte csökkenti, rontja, rombolja, ellehetetleníti !
      Rontja a kiszabadulásuk esélyeit, az ügyeik felkarolását, az emberhez méltó létbe való visszatalálásuk lehetőségét. Ezzel szemben elősegíti gyors mentális és fizikai tönkremenetelüket, sok esetben ennélfogva a korai halálukat is.

      Hozzájárul ahhoz, hogy ezt a tevékenységet egy természetes és elfogadható létként és megélhetési forrásként tekintse a kívülálló, és meg se forduljon a fejekben, hogy itt volnának, akik segítségre szorulnak, ugyanakkor menetgeti a klienseket, és eltussolja a tényt, hogy nem egészen okés egy ember részéről a másik testét alkalmi használatra megvenni.

      Aki a prostitúciót élteti, reklámozza és mentegeti,
      az pusztán azért, hogy az önmaga pocsék döntését igazolva lássa,
      egy sor embert sodor veszélybe és rabol meg !

      Szóval én az ilyenek helyében elhúznék innen és az egész internetről, és otthon tapsikolnék magamban, hogy milyen megbecsült prostituált is vagyok én a saját szabad akaratomból. Ennyi.

      De aki itt tapsikol, az másokat sodor veszélybe, direkt. Nincs köztünk helyük, abszolúte méltatlan az ittlétük.

      Kedvelés

      • Nagyon egyetértek veled, de Éva még úgy látszik, nem érzi a szagukat. Szerintem egy csomó olvasó már menekülőre fogta.

        Kedvelés

      • Hadd szólaljanak csak meg, árnyalódik a kép. Nem itélem el azt , aki a saját kárára vagy éppen örömére ezt az életutat választja. Ha pedig fényezni akarja valaki a helyzetet, tegye.Igy még nyilvánvalóbbá válik az egész álságos volta.

        Kedvelés

      • Én azt hiszem, hogy ezzel az egésszel épp az a gond, hogy már megint az nem látja, az érem másik oldalát, aki pedig a legközelebb van hozzá. Vagy látja, de nem érdekli, esetleg nem tud vele mit kezdeni.
        Ivonn és a másik szexmunkás kommentelő azok, akik a legközelebb vannak azokhoz a lányokhoz, akiknek közel sem ilyen ‘szerencsés’ a helyzetük (valóban, a szerencsés az én fogalmaimban is mást jelent), épp ezért ők azok, akiknek a leghangosabban kellene tiltakozni az ellen, ami a szexiparban zajlik. Pont azért, mert ők tudják, hogy máshogy is lehet, meg azért, mert ők sincsenek biztosítva affelől, hogy egyszer egy jól öltözött és választékos modorú Bateman akad az útjukba. Nem vizionálok, hanem pont arról szólok, amiről ő : mennyi féle ember van! Az ebből fakadó borzasztó eshetőségeket kizárólag a piac redukálásával- mert szerintem jóval több a szexmunkás, mint amire valóban igény van, és jóval kevesebben teszik ezt örömmel, mint ahányan benne dolgoznak, pedig ezt a munkát nem örömmel, önszántából végezni valakinek rosszabb, mint egy multiban rabszolgulni- és a megmaradó rész totális átláthatóságával és szabályzásával lehet minimalizálni.
        Hozzá teszem, hogy ha az utóbbi bekövetkezne, vagyis felügyelt és (nem stricik által) szabályozott keretek között működne a prostitúció, szerintem az ügyfelek nagy része eltűnne, mert ez véleményem szerint elsősorban hatalmi játszma, a titokból és a tárgyból fakadó izgalom megélése. Szóval a mai, totálisan kultúrálatlan formában öngerjesztő, és determináló folyamat, és szerintem nem a szexhiány az egyetlen szignifikáns oka annak, hogy virágzik. Sokkal inkább a frusztráció, a a szexuális kultúra hiányából fakadó állatias ösztönök erős jelenléte, és a düh.
        Egy szó mint száz, kulturált, emberséges és tisztázott keretek közt ez nem volna ennyire vonzó szerintem.

        Kedvelés

      • ” épp ezért ők azok, akiknek a leghangosabban kellene tiltakozni az ellen, ami a szexiparban zajlik. Pont azért, mert ők tudják, hogy máshogy is lehet”

        Kezdem azt hinni, hogy valóban nem volt egyértelmű az álláspontom. Maga a kényszerített prostitúció (amibe nyilván a gyermekprostitúció is beletartozik) ellen tiltakozom, ahogy az ellen is, hogy az embereknek sokszor nincs választásuk, ahogy az ellen is, hogy az embereknek gyakran azért nincs választásuk, mert nőnek születtek.
        Nem kívánok többet hozzászólni, azt hiszem, amiről lehetett, arról beszéltünk.

        Kedvelés

      • Köszi hogy reagáltál.
        Nekem valóban nem volt egyértelmű az állaspontod ezen része, vagy félreértelmeztelek.
        De akkor örülök, hogy te, aki testközelből is ismered a helyzezet, szintén elfogadhatatlannak tartod a helyzetet.
        Mit tudsz tenni?

        Kedvelés

      • “Hozzá teszem, hogy ha az utóbbi bekövetkezne, vagyis felügyelt és (nem stricik által) szabályozott keretek között működne a prostitúció, szerintem az ügyfelek nagy része eltűnne, mert ez véleményem szerint elsősorban hatalmi játszma, a titokból és a tárgyból fakadó izgalom megélése.”
        Én is pontosan így látom. Szerintem a férfiak 99%-a nem merné ezt nyíltan vállalni otthon a családja előtt. Ezért már itt bukik az a sok szép hasonlat a többi munkával és szolgáltatással. Milyen más legális munka van még, amit ennyire kell titkolni, még a legszűkebb család előtt is?

        Kedvelés

      • Jól látod Pikareszk, annyival egésziteném ki ,hogy ha leköszön ez a szkizoid világ a viktoriánus kori erkölcsiségével, meg a konzum marháival együtt, remélhetőleg egy olyan társadalomban élhetünk ,ahol a nemi kizárólagosság nincs rákényszeritve sem a férfiakra, sem a nőkre, sokkal szabadabban élné meg mindenki a szexualitását, vagy éppen az aszexuális időszakait, igy a prostitúció automatikusan megszünne.
        De ez magasabb tudatossági szint függvénye, mert ehhez belső kontroll kell ,hogy ne csapjon át szabadosságba, az erkölcsi diktatúra nem elég, sőt.

        Bár távol álljon tőlem a paraszti világ idealizálása,de erre állitólag volt már példa, azokon a vidékeken, ahol az álszeméresség, mint polgári huncutság, nem fertőzte meg az embereket. Vajda Mária néprajzkutató irt erről egy könyvet ” Hol a világ közepe?” cimmel ,nemtudom ha olvasta valaki…

        Kedvelés

      • Igen, én is inkább menekülőre fogtam, mert viszketett az ujjam, hogy hozzászóljak. De gyáva vagyok, nem tettem meg. Inkább átmentem a szép képekhez.

        Kedvelés

      • Itt vagyok. Nagyon örülök, hogy cvd ezt és így leírta, és egyetértek, de ezt az egészet ebben a formában is értelmes vitának tartom, amelyben fontos, hogy ők, akiket nem tartok trollszerű lényeknek, kifejthessék az álláspontjukat, mi pedig reagálhassunk. Ellenérvek nélkül nincs viszonyítási alap, muszáj tudnunk, mire reagálunk. Ez az a helyzet, amikor fontos a “másik oldal”.

        Igen, Ivonn és Noname azt testesíti meg, amit a prostituáltakat használó férfiak szeretnek, szeretnének hinni a prostitúcióról, hogy könnyebb legyen nekik. Igazi szórakozás, lazulás, mentális és testi felüdülés, fantáziabeteljesítés, feszültséglevezetés, az élet sava-borsa, leápolás, karbantartás, eü. szex, testi szükséglet, ez is csak munka, egészségükre! Sőt, a lelkizős fajta: meghitt beszélgetés, az elfogadás átélése, megértő női fül (vajon mi az, amit a partnereik nem értenek meg, nem fogadnak el bennük? vagy miért nem találnak partnert? biztos, hogy a partnerrel van itt a gond, nem az ő önzésükkel, kényelmességükkel, abszurd elvárásaikkal? —> hatalom). Jól tudjuk, kinek az érdeke ilyennek beállítani a prostitúciót. Gazdag férfiak sportja. Csakhogy egyrészt a gazdagok sem mindig igényesek, a dubajozós történetek megrázóak, mesés gazdagságú sejkek úgy alázzák a világ legszebb nőit, hogy az döbbenet, van, aki pedig a teljesen beteg fantáziáira keresi a választ jó sok pénzért. A férfiak többsége pedig nem gazdag, és kénytelen beérni rosszabb állagú és a kulturált látszatot kevésbé tartó nővel, utcasarki nívóval.

        És ugyanezeknek az érdeke elhallgatni, hogy ennek a sok kellemességnek a másik oldalon és a társadalom egészét tekintve, sorsokat, kieső pénzeket, meg olyan absztrakt fogalmakat is tekintve, mint lelki gazdagság, emberi méltóság, őszinteség, mi az ára. Meg egyáltalán, akiket nem kívánnak meg, azok miért akarnak ennyit és ilyen kényelmesen baszni? Milyen világ lenne, ha mindenki csak annyit baszna, amennyire kívánatos ÉS amikor ő is akarja? Mert ez a jelenség gyökere: akár a feleségük gyötrésével, akár szeretőkitartással, akár a pornóra kiveréssel, akár a prostituálthoz járással ezek a férfiak többet akarnak ejakulálni, mint amennyire kívánatosak. És hatalmi okokból meg is tehetik, hogy többet ejakuláljanak. Gyakorlatilag amennyit csak akarnak, a keresletre mindig lesz válasz. Tömegével. Gyerekkorú, csontsovány, modellszépségű, intelligens, társaságba is vihető, kilométerkőnél torkon spriccelhető, labdamellű, kaki-pisi, mélytorok, két nő, akármilyen. Ha akarnak, gumi nélkül. Csak pénz,avagy erőszak kérdése. Minden, de minden előnyt ebből az egészből férfiak élveznek, és minden, de minden hátrányt nők viselnek. Tönkremenést, megvetést, fertőzéseket, terhességet, korai öregedést, perspektívátlanságot.

        “Statisztikai mennyiségű lányt ismer”, édes Istenem. Egyébként amit a statisztikáról írsz, Ivonn, a pontosságról meg a manipulált adatokról, az felháborítóan cinikus, ugyanis Magyarországon borzalmasan nehéz statisztikát készíteni, épp a jelenség jellegéből adódóan, mert szoros emberfogásban van a prostituált, oda se léphet hozzá az érdeklődő, vagy ha mégis, hazudni fognak neki. Senkinek nem érdeke, hogy kilássék a jelenség lólába, az igazi jellemzőkről és méretekről csak sejtésünk van, és ami itt el van titkolva, az nem a boldogságos, önkéntes gésa-prostitúció hárfával és márkás harisnyakötővel, hanem olyan borzalmak, amelyeket el sem tudunk képzelni. Csak nagyon komoly szakmai munka és pénz befektetése után,rendkívül fejlett társadalmakban és csak szociális munkások tudják egyáltalán megközelíteni a prostituáltakat még Svájcban, Hollandiában is. Honnan származnának az adatok? Striciktől? Ágnestől, a lobbitól?

        És azt értsétek meg, hogy nem az elégedett, prűd középosztály háziasszonyai borzonganak itt, hanem társadalmi méretekben gondolkodunk, és összefüggéseket keresünk. És amit találunk, az iszonyat.

        Kedvelés

      • “otthon tapsikolnék magamban”
        Pedig, cvd, ők politikai ügynek tartják, hogy legitimek legyenek és ne stigmatizáltak. Hogy látszódjanak és elfogadják őket.

        Holott a nők stigmátlanítása a kliensek felelősségének felvetésével jár, és erre a mi torzan nőgyűlölő társadalmunk a legkevésbé alkalmas.

        Kedvelés

      • Én ezt úgy is tudom értelmezni, hogy az ő (prostituált) igenje a nemre adott ellenválasz. Vagyis hiába mondom én azt ennek a “szegény”, senkinek nem kellő férfinek, hogy nem, ezen nem fog gondolkodni, nem tesz semmit, nem lesz “nem”, mert a pénzért megkapja az igent. És ebből a szempontból nézve csak a pénz az, amivel élni tud, amiért változtatni tud/akar a helyzetén. A pénz az eszköze az én általam mondott nemre való beintésre. És ez azért sok munkát, egyenlőségért, vagy éppen a hatalom ellen tett lépést vág tönkre.

        Kedvelés

  21. A sokat átkozott kényszer- és gyerekprostitúció csak és kizárólag a teljes prostitúció felszámolása által szüntethető meg.
    Ezért haragszom nagyon arra, aki olyanokat mond, hogy “szabad akaratából egy nő hadd tegye, de erőszakkal, vagy a gyermekeket, hát azt nem és nem!” Ez a legálszentebb képmutatás.

    Itt ugyanis NEM A NŐ DÖNT, hanem a férfi. És ha ő úgy dönt, hogy kell neki a vásárolt szex és ezt az igényét legitimálja a társadalom, akkor erre az igényre egyaránt mozdul rá a “szabad akaratú” felnőtt nő, meg a strici, a kerítő, a gyermekét eladó szülő, a maffia, az emberkereskedelem.

    Hiszen ha legális a férfi igénye más testekre, onnantól már csak egy hajszál választja el a kiskorút a nagykorútól, továbbá a célszerűség is azt diktálja, hogy a még betörhető, kevésbé öntudatos gyermeklányokat készítsék elő e nemes szerepkörre.
    A mesterségesen egyre bornírtabb fantáziavilágba kergetett férfiak pedig egyre magasabb ingerküszöbük átlépésére szinte törvényszerűen futnak bele a gyermekprostituáltak iránti érdeklődésbe.

    Én mindig azt mondom, hogy marha nagy szerencsénk van, hogy jó időben születtünk, mert egy olyan szexuális motivációval rendelkező fiú, mint amilyen az én férjem volt, manapság óhatatlanul pornófüggő, élvhajhász és kiégett ember lesz.
    Kontra ő még ma is egy pompás és hűséges szerető, lájtos és folyamatos igényekkel, kölcsönösségre törekvéssel. Ami nekem is a tökély maga.
    Ám ez a mostani paraméterekkel alighanem pokollá változna, márha egyáltalán képes lett volna így valaha is működni.

    Kedvelés

  22. Azt hiszem, nem került még itt elő, de fontos, és kérdezem a véleményeteket is: van ugye a prostituált archetípusa, a csábító nő, a gésa, aki bájával és fantasztikus praktikáival a mennyországba repíti a férfiakat. Korunkban ő a független luxusprostituált, vagy a menő pornósztár, mint Michelle Wild – akinek a neve itt a napokban előkerült egy másik topikban is, hogy valamilyen tanfolyamot indított, nyilván a csábítás művészetének megtanítására, a fériember örömére. Mindebből nekem kilóg egy óriási lóláb: hogy lehet úgy fantasztikus trükköket, ágybéli paradicsomot varázsolni, hogy ezt csak az egyik fél csinálja? Mintha azt mondanánk, hogy vannak szuper teniszjátékosok, öröm velük játszani, olyan praktikáik vannak, hogy hú – a másik fél pedig csak annyit csinál, hogy adogatja a labdát. Mitől lesz így jó a játék? Ezek a praktikák nem inkább kitekert pózok, embertelen dolgok (mint mélytorok), és segédeszközök ( mint platformcipő), amik mind arra szolgálnak, hogy a világ és a nő a férfi pénisze körül forog, oszt’ ennyi? Mert ahol igazi praktikák vannak, ott mindkét oldalon vannak, odafigyelés van, és kreativitás. De ha a kliens pénzt adott ezért, mondhatja, hogy kéri a pratkikát, de neki esze ágában sem lesz adni, mert ő fizetett. És olyan is lesz a játszma.

    Kedvelés

      • A platformcipőt csak példának szántam, a “csábítás művészetéhez” az ilyenek is hozzátartoznak, gondolom.

        Kedvelés

      • Elárulom, hogy én felpróbáltam Zsuzsi cipőjét, amikor elugrottunk hozzá, hogy átöltözzön. Most nem akarok olyanokat írni, hogy én csak bakancsban tudok közlekedni, mert ez nem igaz, de az a cipő tényleg gyilkos volt, nem lehetett benne közlekedni.

        Kedvelés

      • Hm, ez érdekes.

        Múlt héten láttam két, nagyon feltűnő nőt a körúton: hosszú haj, lakkmini, párducminta, platformcipő, szolárium, extra smink. És az egyikük egyszer csak megszólalt, zengő tenorhangon. Rádöbbentem, hogy a sok hipercsajos kellék – biológiai nemtől függetlenül – jelmez.

        Kedvelés

      • Gondoltam, beosztjuk, ki mikor randizik. De csakis platformcipőben! Az oda- és visszaútra viszek váltócipőt (meg milkát).

        Kedvelés

      • Nem kell ide platformcipő, kifőzdébe megyünk. A héten még 400.- a pacal.
        Nem lesznek zavaró körülmények, mint bőrcipő miegymás… tudunk egymásra belső értékeinkre figyelni…

        Kedvelés

      • Ezt kinek írtad, életem? Nekem? Megdumáltuk, szeretem a pacalt. De szex nem lesz, csaxólok.

        Bőrcipő nuku? Meztélláb jössz? Lefagy a kis lábikód.

        Belső értékek? 😀 Olyan dumád van, de olyan! Kit érdekel a bőrcipőd!?! Egyelek meg, tibi. 😀

        Kedvelés

    • Ezt talaltam a tanfolyamrol.
      “Összefoglalva tehát:
      Kegel doktor szerint a nők legfontosabb izomzata a PC. Rendszeres tornáztatása serkentőleg hat a hasüregben elhelyezkedő szervek működésére, így többek között a hüvelyre is, ami igen jó hatással van mindkét fél szexuális élvezetére, különösen a női orgazmus kiváltására.”
      http://goszex.hu/go_sex_szex_/gosex/az_alhasi_szervek_igy_a_meh_es_a_huvely_felfuggeszteset_szolgalja_roviden_pc_izomnak_nevezzuk

      Kedvelés

      • Ezzel nincs gond. De ha platformcipőben kell mélytorkozni, azt csinálja a halál keresztanyjának a szomszédja.
        Hajnalkám jó hatással van a stílusomra, úgy érzem 😀

        Kedvelés

      • A stílusodra, vagyok, igen, én is érzem.
        De!
        Ez, hogy a tibit itten sunyiban randiláztatod, platformcipőben avagy anélkül mélytorokkal kecsegteted…nos…ez nem méltó hozzád, lányom.
        És azt már meg sem kérdem inkább, jobb nem is tudnom, milyen apropóból viszel a tibinek milkát.

        Kedvelés

      • Ó, ilyesmiről szó se volt, a közepes magassarkút is nehezen viselem. Mélytorok: soha, milka: megtartom magamnak, a Tibi pedig egyértelműen veled randizna, pacallal, belső értékekkel. Béke!

        Kedvelés

  23. Én még csak most kezdem olvasni a hozzászólásokat, de Ivonnét olvasva húsba vág a döbbenet, hogy így át tudja írni emberek valóságát ez a rohadt rendszer.

    Ennyire adottnak venni a prostitúció létét…

    Ki az, aki el tudja képzelni a világot nélküle?
    Zavarba jönnének páran, ha el kéne ezen gondolkodniuk.

    Kedvelés

    • Fura, mert nekem annyira periféria a prostitúció, hogy csak akkor jelenik meg az életemben, ha szóba kerül, mint most, vagy ha szólongatnak az utcán, ami meg zavar. Vagy épp a bicikliről akarnak leszállítani egyes szakaszokon. Sosem gondoltam bele, mennyire lenne más a világ, ha nem lenne, aligha venném észre a változást. Azt gondolom. (Mármint a közvetlen hatásra gondolok, közvetetten az egész világ jobb hely lenne szerintem.)
      Persze nem azon az áron, ahogy Iránban csinálták Khomeiniék. Természetesen a prostituáltakat fejezték le, nem a kuncsaftokat.

      Kedvelés

      • Téged is szoktak szólongatni? Állítólag az Andrássy úton gyakori ez a szólongatás esténként, jobbára fiatalkorú, és gyakran roma származású lányok, nyilván mind szeretik a munkájukat 😦

        Kedvelés

      • Engem a Blaha és a Keleti között szoktak, származás jellemzően stimmel. De volt már, igaz, régen, hogy a nyóckerben szólongattak. Meg kint a pusztában, valami kisebb út mellett, biciklizés közben. Volt, hogy mikor nem álltam meg, közölték, hogy biztos buzi vagyok. Nyilván. Ennyire az élet alapjának tekintették, tekintik. A férfi kurvázik, kész.

        Kedvelés

      • Áhh, szerintem ez arra jó, hogy azok közül néhányan, aki hozzád hasonlóan elmennek mellettük, felkapják a fejüket, és visszaforduljanak. Mert azt aztán már mégsem lehet hagyni, hogy csak úgy lebuzizza őket valaki!
        Nagyobb szégyen, mint prosituálthoz menni. (?)

        Kedvelés

      • Alighanem nagyobb – legalábbis szerintük.
        De mit ér el vele? Megnézi a pasi, hogy ki buzizta le. És? Mivel van előbbre vele? Nyilván dühös, mert tovább kell ácsorognia, hát kiadja a mérgét.

        Kedvelés

      • Ok, két szóból áll. 🙂 Csak azt akartam ezzel mondani, hogy ez is olyan tipikus, hogy lebuzizzák a férfiakat. Ha nem akarod, akkor lehet ilyenek mondani. Szörnyű.

        Kedvelés

      • Olyannyira természetesnek veszik, hogy a páromat akkor is leszólították, mikor kézenfogva sétáltunk a körúton… kor, származás és környék stimmel.

        Kedvelés

  24. Azt hiszem ez idepasszol: http://netbulvar.com/bitch-air-a-kurvajarat/

    “Átalakult ez a világ, és amikor megkérdeztem Andit mit érez amikor le kell feküdnie egy olyan fostalicskával akivel nem akar, azt válaszolta őt ez már nem érdekli, mert olyan mintha kezet fogna valakivel. A mindennapok hétköznapi lányai, akik úgy élnek közöttünk és úgy csinálják ezt az egészet ki-ki vérmérséklete szerint, hogy észre sem vesszük. Mert ott buliznak velünk 4broban, mellettünk ülnek a vállalati gazdaságtan órán, vagy éppen egy barátnő akiről azt hiszitek, hogy ismeritek, de egy valamit azért ne felejtsetek el. Egy nő titok nélkül nem létezik, mert egy nő titkok nélkül nem lenne nő…”

    A bicskám már a második mondatnál kinyílt a zsebemben.

    Kedvelés

    • Úúú, ez vérnyomásemelő. Addig a részig jutottam, ahol krónikásunk ecseteli a “Minden buliban így ebben is volt egy igazi fasz” kezdetű részt. És arra gondoltam, hogy saját magáról beszél, majd visszajöttem ide 😀

      Kedvelés

      • Hát igen, érdekes anyag, valószínű, hogy az egész szöveg egy sérült lélek segélykiáltása – egy igazi pszichopata így érez ugyan, de sajnálja az időt ennek begépelésére 😀 Érdemes lenne tartalomelemezni a szöveget, és több dolog is kiderülne alanyunkról. Magazinpszichológia-rovatunkat olvasták, jó éjszakát kívánunk!

        Kedvelés

    • A trollok most szivhatják a fogukat, hogy lemaradnak a nagybetűs életről, nekik csak a pornó marad, no meg a vizezett sör, mert a panelproliságot ugyebár szintén nem lehet “fejben birni”…bezzeg a cápák!

      Kedvelés

    • “Add oda a popsidat neki, ha kéri. Jójazna! Lazulj el és engedd meg, hogy játszadozzon vele.
      (…)
      Ezeket vette el tőled az emancipáció! Adott cserébe annyit, amiért megérte?

      No, de a lényeg, szerinted, ha ezeket megteszed, lesz olyan, amire nemet mond neked egy férfi? Nyilván lehet, de nem sok minden! 🙂 Tényleg gyengébb és sebezhetőbb lennél a nőiességtől?”

      Hű, ezek az előfeltételezések. Aki emancipált, nem mosolyog, nem mossa meg a másik hátát, análszexről meg ne is álmodjon senki!

      Azért ez a blogger eléggé meglepődne, ha én, az emancipált, mesélnék neki.

      Kedvelés

    • “A pasid megmondja, hogy mit szeretne. (Pont.) Nyilván mondhatod, hogy te nem szeretnéd, de ne csípőből visszavágva tedd ezt. Elsősorban értékelned kellene az őszinteségét, hiszen neked mondja el és nem egy vagy “a” harmadiknak. Beszélgess vele a témáról, hogy megértsd az álláspontját. Később is mondhatsz nemet.”
      Ha úgy gondolom, hogy ez übergáz, akkor prűd, szőrös, stb. feminista vagyok?

      Kedvelés

      • Hát hogyne! Én is az vagyok.
        Igazából könnyes szemmel hálát kéne adni, hogy engem akar fojtogatva megdugni, és nem a szomszéd Gizit. Tod, csak az őszinteségéért… Mert hát az egy kapcsolatban a non plus ultra, vagy mit szoktak mondani. :))

        Kedvelés

      • Volt egy kapcsolatom. A faszi szerint az lehetett volna szerelmünk csúcsa(sic!), nonpluszpurja, ha ő nézi, ahogy én egy másik nővel… Hát nem csúcsosodott ki.

        Még beugrott az is, hogy szerintetek romantikus-e eléggé szekszre utalni úgy, hogy: mit szólnál hozzá, ha este “megfeküdném a gyomrodat”?

        És az vicces, hogy römizés után szeksz és amikor forszírozom az előjátékot, akkor a válasz: “volt előjáték! hát römiztünk!”

        Ezt a sic!-et most tanultam itt, remélem, jól használtam.

        Kedvelés

      • Megfigyeltem egyébként, hogy a leginkább olyankor használják, amikor nem akarják, hogy azt higgyék, ők írtak el valamit, nem, az idézet írója volt!
        Pl. ebben a MJ utolsó albumáról szóló szócikkben idézik MJ szavait:
        http://en.wikipedia.org/wiki/Invincible_%28Michael_Jackson_album%29
        I was happy, and I wrote it in it’s [sic] entirety right there.
        De jól használtad, oké, nem kioktatás, csak most filóztam ezen!
        Meg aztán írhatok Róla megint.

        Kedvelés

      • Oktass csak, rám fér.

        Bármikor írhatsz róla. Még mindig annyira…?

        A nagybetű szándékos?

        Kedvelés

      • Ennek nagyon örülök, hogy Őt. Ettől (is) vagy annyira szerethető és igaz.

        Kedvelés

      • Ez elég nyálasan hangzik. Akkor úgy mondom, szeretem, amilyen vagy. Végülis tökugyanaz.

        Kedvelés

      • Ezt az “előjátékot” sosem értettem. Mintha lenne valami kis maszatolás, hogy utána rátérhessünk végre az Igazi Szekszre, a pénisz vaginából ki-, majd behelyezésére, mintegy három és fél percen keresztül. Szexuális kultúra egyes, leülhet (ne is álljon fel, minek).

        Kedvelés

      • Na, azért az durva kívánság, hogy ne is álljon fel. 😉
        A többivel egyetértek.

        Kedvelés

      • Nem kívánom ezt, de ilyen hozzáállással minek? A sz*r szeksz helyett jobb a 0 szeksz.

        Kedvelés

      • Szerintem a szex valahol ott kezdődik, mikor két ember megkívánja egymást, az első csóknál, a vetkőzésnél (stb., kiknek, melyik hol) – és a (mindkét fél által átélt) orgazmussal bőven nem zárul le.

        Kedvelés

      • Hát igen, mert ha a fojtogatás túl jól sikerül… De tényleg, nehogy már a mosolyogva alávetem magam minden sz*rnak legyen a nőiség csúcsa.

        Kedvelés

      • Én nagyon bízom benne, hogy ez az igazi Férfi, igaz Szerető, minden ágyak lepedőakrobatája is könnyezni kezdene örömében, ha az igazi Nő őt kérné meg egy olyan esti lábfej-anál közösülésre, amiben a lábfej nem az övé.

        Kedvelés

      • Na igen, és nekem is van még pár ötletem. Sajnos a coelhón edződött versenyzők egyből jönnek, hogy a Férfi az aktív princípium, így a behatoló csakis ő lehet, szerintük. Ebben a remek posztban is le van írva, hogy “A kitalálás, megvalósítás legyen a férfié”. Persze lehet, hogy ezt a posztot éppen szelíd szüzeknek írta, és van egy másik vad dominák részére, akik férfipopókat markolnak, ki tudja.

        Kedvelés

    • Kivagyok ettől, hogy már megint megmondják, hogyan legyél nőies, mosolyogj csak, akkor is, ha izomlázad lesz tőle, mert utólag majd _te_ fogod jobban érezni magad (biofeedback, asszem). Megint a nő kap feladatot, mit és hogyan csináljon, ne utasítsa el a férfi kéréseit csípőből – ha hármast kér egy másik nővel, akkor lehet? Ez a poszt nagyon felmérgesített. Biztos mosolyognom kéne, el kéne engednem, és befogadnom az okosságokat, amit az internet elém vetett. Innen már csak egy lépés a müllerpéter…

      Kedvelés

      • A müllerpéteri meghatározás szerint nem is vagyok nő. A szélsőjobber meghatározás szerint meg nem vagyok magyar, mert nem mentem fehér ruhában Horthy-szobrot avatni. Van ez így.

        Kedvelés

  25. Végigolvastam, még csak a kétharmadánál tartottam, de a “szexmunkás” szótól már öklendeztem.
    Különleges hópihe.
    Sokan elmondták már azt, amit én is gondolok… Én nehezen fogom (dolgozom) fel, hogy ilyen tényleg van, de tudom azt is, hogy egy ilyen világban ez a hozzáállás még érthető is. Mármint, ahol ilyen csúsztatások, hazugságok, önigazolás megy a rendszer fenntartásáért, ott nagyjából semmin nem szabadna meglepődni.
    Ezek a hasonlatok, égnek áll a hajam tőlük… (Na jó, az egésztől, mármint Ivonn hozzászólásaitól, bocsi, Ivonn.)
    (Például: “Na persze isten mentsen attól, hogy a társadalom üzenete az legyen, hogy márpedig ez egy remek munkalehetőség mindenkinek. Ez kb olyan lenne, mint az az üzenet, hogy legyél csapatjátékos” – öööö öööööö o.O Nem találok szavakat, na.)

    Én tökre megértem, hogy ezt az egészet így, ahogy van, valósnak éli meg, hiszen mindenkinek megvan a saját valóságértelmezése, de a sorait olvasva látom (és nem jó látni), hogy azok fejében is mekkora károkat okoz az egész rohadt rendszer, akiket közvetlenül nem kényszerítenek (éppen) pl. prostitúcióra. Iszonyat. (Hogy ez így megy.) (És fontos tanulságnak tartom ezt megtapasztalni.)

    Egyébként a diskurzust, illetve abban az Ivonn által képviselt álláspontnak már csak a létét is nagyon döbbenetesnek tartom, az egésznek a nyakatekert logikája… üt (és rávilágít arra is, hogy ez az egész rohadt rendszer miért is lehet sok ember számára totál természetes és elfogadható). Zöldfűszál analógiáját tökéletesen értettem, és egyet is értek vele.
    (Újragondol… ha valamiről bizonyos módon beszélünk, az megteremti az új valóságot. Borzasztó hatékony.)

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.