… és mi isszuk a szavait, nyilván, hogy az állam a házasságot tartja fontosnak, ezért az élettársi kapcsolat ne a családjogi törvényrészben szerepeljen, hanem a kötelmi jogban. És hogy keresztény szempontból az együttélés szerepeltetése a törvényben “ránézésre is rossz, hogy olyan, mintha ez a két együttélési forma egyenlő lenne.” Mindenki úgy él, ahogy akar, de az állam a házasságot támogatja, a többi magánügy. Zárt ajtók mögött, ha kérhetem, felőlem csináljanak, amit akarnak, de ne lássam… Bővebben…
társadalom címkéhez tartozó bejegyzések
az anyaság a legszebb hivatás
A pocakos hónapok a legboldogabb időszak egy nő életében. Bővebben…
igazi kis pasi
Én a gyerekruháknak — nem titkoltam itt se — megszállottja vagyok. A minőségi, letisztult, ízléses cuccokért hajtóvadászatot folytatok, és szégyentelenül sokat költök e rögeszmémre.
Kedvencem eredetileg a Benetton, de kezdek elpártolni, annyi a flitteres, feliratos, öncélúan scoobydoo-s és kiskutyás holmi. Továbbá az ESPRIT, a ZARA és újabban az Okaïdi. Azt vettem észre, minél nívósabb egy márka, annál kisebb a különbség a fiús és a lányos holmik között. Bővebben…
itt hagyott egy szó nélkül
Elment az Erzsi ma reggel, és elvitte a gyereket is. Én nem értem a nőket. Bővebben…
korai búcsú
Ezek amúgy mostanában az én meg nem jelent, magazinba szánt írásaim.
Néhány éve (ez a kilencvenes évek azért) olvastam egy cikket az egyik népszerű, fényes borítójú női magazinban. Most, hogy nem ugyanannak a szerkesztőnek küldöm a cikket (másik lapba), a nevén nevezem: a COSMOPOLITAN volt az. A trendi élet egyéb kellékei mellett azt tanácsolta a hosszú írás, hogy ha baj van, üljünk repülőre, keressük fel ezt meg azt a franciaországi klinikát, ahol kíméletesen és száz százalékos biztonsággal, gyógyszerrel végzik el a terhességmegszakítást. Bővebben…
ne dőlj be! érvelési stratégiák 1.
Tanultam én ezt még magyar szakos koromban: áthallgattam a szociológiára, Lakatos László tartott Érvelési stratégiák kurzust. De szép is volt.
Ezeknek latin nevük is van, a klasszikus retorika fogalmai, én megint elszubjektívkedem. Lesz viszont taxonómia és izgalmas példák. Bővebben…
a susan boyle-jelenség
A Britain’s Got Talentnek kedves hagyománya, hogy a szigetország széleiről szalasztott, csúf nímandokat, titkos tehetségeket emel az egekbe. A mobiltelefoneladó álruhájába bújt tenor tehetség, a kövérkés, kusza fogazatú, dél-walesi Paul Potts 2007-ben nyerte meg a kategóriáját.
A másik szimbolikus hős se törzsökös angol: a skót Susan Boyle szereplésével 2009-ben a közönséget olyannyira sikerült meglepni és meghatni, valamint a jelenséggel egy olyan általános tündérmeseigényt sikerült megragadni valódi értékekre éhező korunkban, hogy Susant azonnal felkapta a sajtó, és a legtöbbet letöltött zenei produkció lett a youtube-on, na jó, Britney Spears után, végül második lett, nagy csalódására, a Diversity tánccsoport mögött, így nem ő léphetett fel a királynő előtt (micsoda érthetetlen monarchikus tempó: a fődíj a fellépés a királynő előtt! Mint a reneszánsz idején).
Susan egy csoda. Betipegett az ügyetlen ruhájában, egy közhelyparádé, egy nyálas regény hősnője, a rút kiskacsa: oxigénhiányosan született, tízgyerekes, komoly katolikus családba. Bukdácsoló diák, aztán állástalan szociális munkás, jótékony egyleti vénlány, konyhásnéni, rettenetes frizurával. Bővebben…
nem születnek meg
Ez az érvelés ellepi a sajtót, a politikai életet. Hogy tudniillik: vannak gyerekek, akiknek meg kellene születniük, de sajnos nem születnek meg. Minden kutatás ezt mutatja: a magyar fiatalok több gyereket terveznek, mint ahány végül megszületik. Hát ki fogja itt eltartani húsz, ötven év múlva az inaktívakat, kétezerötvenre alig hétmillióan leszünk, szörnyű.
Most ebből a politika nagy hazugságát emelném ki. Bővebben…
nekünk nem kell
…ha nem nyom a cipő, már boldog vagyok, és nemhogy szőrös a lábam, de fogalmam nincs, hogy szőrös-e, mert nem láttam napok óta.
Olvasom a ragyogó blogkollegina bejegyzését, miközben tolom a Milkát. Igen, igen, igen.
Igen, nyomasztó a sok vékony, feszes, nagymellű nő. Bővebben…
mi az, mit kétes távolban keres
Dórának, legjobb barátnőmnek
természetüknél fogva poligámok
Úgy van. Bővebben…
de tényleg, miért a nők?
Kedves csakazolvassa! Olvasom a blogot, és elhiszem, hogy sok a bántalmazott nő meg a nemtörődöm férfi. Azt is látom, hogy nem az ujjadból szopod mindezt: valóban sok ilyen nőt ismersz, beszéltél velük, benne vagy a témában. Engem csak az a kérdés nyugtalanít: mi van azokkal, akikkel nem beszéltél? Oké, patriarchátus, ez volt egykor és sok tekintetben ma is van, de mi van, ha ma már mintegy visszacsapásként legalább annyi az elnyomó nő, mint férfi? Milyen empirikus bizonyítékaid vannak arra, hogy a nőket még ma is jobban sújtja a szereposztás, mint a férfiakat, akik például a kibeszéletlen érzelmeik vagy férji alkalmatlanságuk miatt halnak meg gyomorfekélyben? Nem kötözködni akarok, érted?
Értem. Puzsér mester is fölveti ezt a problémát, elgondolkodtatóan (aztán meg a női kvótáról ír). És igazatok van, ami a felvetés jogosságát illeti: lehetne úgy is elvileg, hogy én a világnak csak ezt az aspektusát ismerem, erre voltam fogékony, ilyen történeteket hallottam, ezt a fajta szakirodalmat olvastam, és létezik egy nagyobb, bonyolultabb összkép is, amelyben nagy kiegyenlítődést figyelhetnénk meg.
De nem így van. Bővebben…
köszönjük
jó képességű, fehér bőrű gyermekeink
2012 őszén írtam
Olvasom a Magyar Narancs igazán progresszív összefoglalását a bicskei általános iskolai integrációról. Az okos, átgondolt, kivételesen sikerrel kecsegtető helyzetről a jól fogalmazó PhD írását.
És hopp, itt is elszólás: a jobb képességű gyerekek. Akik a nem cigányok.
Azt gondolják sokan, és ezek már nem a Narancs-olvasók, hogy azokat nem is érdemes integrálni. Kár beléjük az energia. Egy nagy úgysem az egész ország, persze csak ha másokról van szó.
Te, fővárosi, nagyvárosi, agglomerációban élő olvasóm, te összkomfortos, hetente tankoló, Horvátországba járó, te mit gondolsz, a te gyereked mitől ilyen tehetséges? Bővebben…
finomkodás–valóság szótár
Nem egészen szó szerint értendők az alábbiak.
önmagára és környezetére igényes és ápolt (mn) Bővebben…
a nők is tudnak ám
A nők is tudnak ám. Hát arról nem írok?
Nem, arról kevesebbet írok, mert ez a blog a világ egy zuga, ahol végre nem erről van szó, ahol végre kimondható, hogy miről is van szó.
De egyetértek, a nők is tudnak, sokszor szoktak.
Mit is? Bővebben…
a leaszfaltozott világ
Ez a bejegyzés az életvitellé vált személyautózásról íródott, és eléggé kritikus. Ha érzékeny téma, inkább olvass mást! Nem állítom, hogy az autósok szörnyűek, hogy az autózás szörnyű, de ennyit és így autózni kényelemből, ráfüggeni igenis szörnyű, akkor is, ha szeretem autós barátaimat, néha elvisznek és stoppolok is. A bejegyzés lényege: milyen elv áll amögött, hogy én úgy döntöttem, nem lesz autónk, nem tanulok meg vezetni sem, három gyerek és busztól távoli lakhelyünk ellenére sem.
(2012-ben vagyunk.)
Elkezdődött az új tanév, és emiatt, meg hogy a fiamat megtanítsam biztonságosan biciklizni, naponta leszáguldok vele a városba, a szép Bel-Budába bele.
Egyszerűen döbbenet, ami reggel a városban van. Bővebben…
azt a mennydörgős ménkű… — frissítve
Nem is beszélve a kecskékről mint világmagyarázatról, nagyon egyetértek:
http://orulunkvincent.blog.hu/2012/09/11/azok_a_csodalatos_ferfiak_152
mi más lehetnék
Mi a közös a tornatanári pofonban, a királyság mint államforma követelésében, a homofóbiában és a családon belüli erőszakban? Bővebben…
arra járt és meggyűlölt
Ez egy embertípus. De komolyan.
Lehet az osztálytárs anyukája, semmit nem tud rólunk, nem is kérdez, neki az is elég, hogy látja: Bővebben…