Folytassuk hát a témát. Az első részben idéztem az olvasó felvetését, amely szerint a férfiakban tomboló szexdüh adott, változtathatatlan tény, nekik nagy szenvedés a kívánkozás, a kielégítetlenség a magatartásukat, teljesítőképességüket is befolyásolja, tehát ez össztársadalmi probléma, és nem elítélni kellene őket, hanem valami megoldást kitalálni, együtt, a cél pedig, hogy ne legyen sem szenvedés, sem erőszak. Bővebben…
Nem. Nem vagyok és nem leszek túl rajta.
Te akarsz túllenni rajta, pontosabban azt akarod, hogy kedvedért legyek túl rajta, még pontosabban: felőled szenvedhetek is, csak ne kelljen látnod. Azt akarod, hagyjam már ezt a témát, mert kényelmetlen azt tapasztalnod, hogy a világ nem valami jó kis konstruktív, kellemes hely, viszont jogtalanság, visszaélés, erőszak és fájdalom van benne, amely téged is érinthet, és az zavar téged ebben, hogy ezzel szembesülnöd kell, és még az is, hogy olyan a helyzet, hogy ha jó embernek tartod magad, és hát mi másnak, akkor állást kellene foglalnod, de nem teszel semmit, pláne nem küzdesz ellene. Most én értselek meg téged? Értelek. Bővebben…
Kiszabadultunk az iskolába járás drilljéből jó húsz éve. A csengőszótól csengőszóig feszülésből, a túlélés stratégiáiból, a hazugságokból, késésekből, szamárfülekből, az örök bűntudatból, teljesíthetetlen és elmismásolt olvasónaplókból, soha el sem olvasott tételekből, töredelmes határidő-hosszabbításért való rimánkodásból, a vizsgadrukkból, tornatanári önkényből, pad alatti levelezésekből, rosszalló pillantásokból, megszégyenülésből és a csodálkozásból, hogy ami tegnap még oly fontos volt, mára mennyire mindegy. We don’t need no education, we don’t need no thought control. Nincs júniusi megkönnyebbült tankönyvégetés sem. Vége van. Bővebben…
dühösnek tűnő, fájdalmas bejegyzés
Az én első és egyetlen házasságom a férjem harmadik házassága, és mégis mindenki miattam csóválta a fejét.
Volt ez a hamiskodás, “Lilla történetét lejegyezte”, “István”, jézusom, ilyeneket kellett trükközni, voltaképpen ezért lettem én inkább blogger, és az ilyenek miatt van beakadásom a magazinokkal. Bővebben…
Nem bánok semmit.
Van annak szépsége, persze, ahogy az ember végignéz az életén, a megannyi sorscsapáson egyfelől, a bűnein másfelől, de az se nagyon nehéz, mert ez az arany óra, a legszebb fényviszonyok, és akkor azt mondja: nem bánok semmit. Így volt szép. Ha még egyszer újrakezdhetném, akkor sem tennék másképp… Bővebben…
Ma rövid, mert erős nap volt tegnap.
Hátamon Babadávid, Juli ülésben, és még a kutya, és tíz óra van. A Maros utca sarkán az éjjel-nappaliban nyomott viszkózruhás, majdnem csinos, későnegyvenes, nagyonszemüveges asszony lép hozzám.
Ne haragudjon, hogy megszólítom.
A lelkiismeretem miatt teszem, meg kell ezt mondanom. Bővebben…
2013. júniusi írás
A gyereket nem kellene kitenni ennek a szörnyű cirkusznak, amit a válás jelent — feddett meg minket iskolánk igazgatóhelyettese nemrég a szülői közösség gyűlésén, látva, egyes osztályokban milyen feszültségek terhelik a gyerekeket. Az a sok háborúskodás! Szegény gyerek! Az ő ép kis égboltja, ím, kettétörik. Szülei baltával zúzzák az egységet…
De milyen egységet? Ha egység lenne, nem válnának el. Bővebben…
Én roppantul keresztény családban nőttem fel, én értem, tisztelem ezt az egészet, de ha egy napig én leszek a belügyminiszter, igen csúnyán fogok azokkal bánni, akik ezt a címbeli, bölcsnek ható, lelkiismeretet megnyugtató szöveget szajkózzák, amelynek nagy lapulevele alatt megbújik az önjelölt ítélkezés.
agnecinek
De nem? Te boldogan tangózod át a fél éjszakát, otthon meg utánad sír a gyerek? És ha nem tangózol, akkor meddig tart ez, hogy minden, de minden mozdulatod, gondolatod, érzeted ővele kapcsolatos?
Abortusz, váratlan terhesség, lombik — a babás fórumok, általában a közbeszéd örök, első számú mondata, nőgyógyászati rendelők honlapjának mottója (kukkantsunk be a keresőbe): egy nő két dologért hajlandó bármire: hogy legyen gyereke és hogy ne legyen. Ezt persze mindig rosszallva mondják, a nőket azonnal 1. erkölcsös, ám sorsüldözött, illetve 2. léha, ám érdemtelenül megajándékozott típusra osztva ezzel. A felosztást az 1. csoport végzi. Bővebben…
Az úgy volt, hogy hazajöttünk Keneséről nappirítottan, kaotikusan, békatalpak, gumiállatok, száraz kenyér, moszattal borított telefon satöbb szanaszét, tej savanyú, illyt esmég üzembe helyezzük, mivel lejött velünk ő is kultikusan, volt is a csajokkal nagy kávézás, na, végül a gyerekek ráuszultak valami rajzfilmre, én meg szétcsaptam kölcsön botmixerrel némi tehéntúrót tejszínnel, vaníliával és agavésziruppal, és kúszok megérdemelt pihimre, nézem egyenlő szárú háromszögben, mi van a blogon, gmailben, facebookon
— az ilyen részletek, meg a szövegbeli személyes részletek arra szolgálnak, hogy ne lopják le az írásaimat se szó, se beszéd, mint tette legutóbb a Fővárosi Hírhatár —
, és a levelezőlistán jött a hír, hogy TomCat, vagyis a Tolvajkergetők vezeti a Vodafone Főállású Angyal pályázatát, Bővebben…
Ez a kommentelő a miénk a jövő című, provokatívnak szánt írás alatt valami naiv hit folytán erőlteti, hogy ő itt szívesen volna látva, holott kritizálni, zavarba hozni és megtéríteni jött, de olyan érvekkel ám, hogy én miért idézem Kosztolányit, hiszen ő férfi, lám, lám, no és ezért ugyan nem ugrotta meg azt a szintet, hogy beengedjem, van mégis a kommentjében valami, ami elég gyakori érv, és amire most válaszolok, mert hirlando is rákérdezett, köszönet érte. Bővebben…
— avagy a segédigék: can, to be able to —
Tudom, az álom mit jelenthet.
Tudom, mik a cseh tévtanok.
Tudom, hogy Róma sosem enged.
Csak azt nem tudom: ki vagyok?
Nehéz ezt megírni. Régen forgatom magamban. Húzom ki a kétezer karaktereket, cserélgetem a többit. Fáradt vagyok. Példákat keresek, szeretnék pontos lenni. Félreteszem két napra.
Hogy kezdjem? Bővebben…
Sok nő ekkor kezd élni! Már kirepültek a gyerekek, de még nem születtek meg az unokák. Bővebben…
Szia, olvasom a blogot, és sok fontos dologra világítasz rá, nagyon változatosak a témáid. Egyvalami hiányzik nekem az összképből: Bővebben…
Ez nagyon szép, nem? Nem élhetünk férfiak nélkül, ők a mi másik feleink, a másikra vagyunk utalva, minek hát ez az acsargás, inkább fogjuk meg egymás kezét…
Ennek a rém idegesítő és nyálas szólamnak a megvitatását két részre bontom. Bővebben…
Az adu ász. A végső érv. Hogy a nőknek is vannak szemét húzásaik, hibáik, tehát a nők elleni erőszak voltaképpen csak visszavágás, megérdemelt revans, vagy olyasmi, ami a satupad szélén lehullik, hát sajnos, van ilyen, vannak erőszakos EMBEREK, hol férfi, hol nő, szépen szimmetrikusan, de ugye, a lényeg, hogy a csapból is a nők elleni erőszak folyik, de be ne dőljünk ám, ők sem szentek! Bővebben…
Na, itt a címben van egy kis önvita, tehát hogy a hulljon a férgese idiómában a hull vagy a hullik ige van-e — már az Osiris helyesírási géniusza is olvas, úgyhogy majd megkérdezzük –, meg amúgy is a hulljon szerepel az idiómába merevedve, mindenesetre én most nyomatékosítom. Hulljon a férgese, írtam a házasságokkal kapcsolatban Illés Blanka blogbejegyzésére, mire ő a válaszának a Hulljon a férgese? címet adta. A válaszom: hulljon, sőt, hulljék. (Ha esetleg sietsz.) Bővebben…
Hétfő, megint iskola. Az olvasó a gyomorgörcsös gyermekeink című bejegyzésre reagál.
Blogja: http://ezisazis-kovtama.blogspot.hu
…én pont az a görcsölős depressziós anyuka vagyok, akikről írtál a blogodban. Bővebben…
Szép ruhákat vesz neki, étterembe meg utazásokra viszi. Befizeti a tandíját, életbiztosítást köt a nevére. Telik rá bőven. Nagyvonalú és önzetlen. És a nő mindezt elfogadja és élvezi.
csak az olvassa. én szóltam 