konstruktív

A blog tekintélyes olvasótáborán belül egyre nagyobb és aktívabb az a közösség, amely napi sok órát tölt a blogon, és termékenyen kommentel. Néhány hete új jelenség ütötte fel a fejét: az egysoros kommentek, a vicces, azonnal riposztozó, laccsoló, belterjes, poénkonzervekre hivatkozó lazulás. Szögezzük le, hogy az ősbűn Blájen élete, onnan jön ez az egész.

Készítettem egy szavazást, amikor megsejtettem, hogy ez nem mindenkinek tetszik.

Itt van, nyomjatok egyet ,ha eddig még nem:

demoklácia

Meg kell mondjam, lenyűgöz az eredmény. Nem az egyetértés, mert nincs egyetértés: összesen azok, akiket a mélyebb témák közben zavar a löhögcse, és akiket mindenestül zavar, többen vannak, mint azok, akik élvezik a vidámkodást.

Hanem ahogy erről a beszélgetés folyt a szavazás alatt, az a döbbenet. Én nem akartam előírni, mi legyen, nem vagyok én osztályfőnök, ezért gondoltam: a szavazás megmutatja, ki mit gondol. És ott a kommentekből kiderült, hogy figyelünk egymásra, sokfélék vagyunk, ez a sokféleség tud a beszélgetés és figyelem révén kapcsolódni, nem bántó, nem baj. És feldereng valami konszenzus-szerű, és jó a hangulat. Példaszerű, ahogy ezt így meg tudjuk beszélni, kijön az elhallgatott vélemény, és szeretet van és konstruktív minden. Nagyon fejlett a csoport intellektuálisan és érzelmileg.

…nekem nagyon tetszik az a bolondozás, amit behoztál, kedves Hajnlkám, mert segít kicsit eltávolodni és objektívebben szemlélni a sokszor olyan súlyos témákat. Szóval lájk a stílusodra, bébi! (ez a meakulpázás is pláne rokonszenves, ahogy elővezeted, hogy túlzásba viszed a röhögést)
Ami viszont az ilyen típusú poénkodást illeti, mint ez a laccsolás, az nekem rém fárasztó egy idő után. Volt egy bejegyzés arról, hogy kinél milyen dumák, nyelvtani jelenségek verik ki a biztosítékot. Hát, nálam a túlzásba vitt instant vicc. Mert ezek olyanok. A broni is olyan. Egyszer-kétszer poén, meg megvan az az összekacsintós fílingje, hogy mindketten (mindezren) tudjuk, miről van szó, de a túl gyakori használata nálam olyan érzést kelt, hogy már elfogyott az ötlet az eredeti poénokra, így marad ez a régi, jól bevált, igaz, kissé lerágott csont. Nálam a sorozatos viccmesélés is ez a kategória. Instant. Az meg tudjátok, milyen: néha megiszom, jól is esik, de ne csináljunk belőle rendszert!

Pontosan így vagyok vele, ahogy Szikra írja, ezért nem is bronizok például (simota, hol vagy?), de a sorszámhúzás, illetve az egész hangulatnak a pogány duhajsága, finomkodástól való iszonya, a kommentelők lendülete nagyon is kedvemre való. Hajnalkám egész lénye, figyelme, jelenléte is, és akkor még vegyük hozzá, amit arról ír, hogy az ő életében milyen szerepe van ennek a blognak, valós megértés híján. Ezekben a beszélgetésekben meg lehet erősödni. Én valahogy, én így vagyok, de jól viselem, hogy más meg máshogy tolja. Biztos kijön ezzel sok feszültség belőlük, vagy nekik így fontos, vagy itt tartanak. Én ezügyben békés és nyugodt vagyok, valóban jó szívvel tudom elfogadni, hogy mások másképp írnak, reagálnak, poénkodnak, élnek — nagy iskola a blog nekem is.

Szóval ha engem kérdeztek, én nem poénkodnék ennyit, és én nem azért, mert nem vicces, hanem mert nagyon szétviszi a figyelmet, és munkaidőben írni szeretnék, blogot és regényt. De más meg igen, és azért szavaztattam meg, hogy ez a szavazás maga fejezze ki, mit akar a közösség, ne írjam elő, mi legyen, ott vitassuk meg, és senkinek se boruljon ki a bili, ne keltsen rossz érzéseket a másikban.

Egyéb válaszok:

viccesnek találtam, de sokadjára találkozni vele megkopik
nem állítom, hogy idétlen vagy időrabló, de nem tetszik
Csak a raccsolás zavar, de annyira megkedveltem Hajnalkát, hogy elnézem neki 😀
engem a laccsolás zavar, a röhögcsélés nem.
egy kicsit, az ember kirekesztve erzi magat,,de ez csak a szemelyes paranojam 🙂
Nem tunt fel, igy legitim lohoges
nem zavar, csak néha. általában átpörgetem, de lehetne külön felületen
időnként igen, néha meg nem. a túl sok zavar, igen
nem teljesen oké, de felvidít 🙂
néha csak. de én is be szoktam szállni. amúgy meg, akinek nem tetszik, ne olvassa
Kicsit már sok.
Helyesbítenék: időtLabló. Teljesen oké. Ezen megbotránkozni ciki.
nem. de ha litkán mégis, átuglom. ez simán belefél 🙂
rendben van néha, de ne állandóan és ne ennyit. a raccsolás meg unalmas.
a humor nem zavar, csak a l betűzés, de az nagyon
nem illik a bloghoz
A röhögcsélés nem, de a löhogcsélés (r betűk helyett l) igen.
kissé idétlennek érzem néha, de nem zavar, simán átugrom
Nem zavar, csak ha sok és nehéz megtalálni a témába vágó kommenteket.
kicsit sok, de alapból nem

Szóval én inkább csak figyelek, és néha nekem is sok, de nem mondanám meg, mit csináljanak mások, ez van, ilyen a blog, miért pont azokat tiltanánk be, akiknek ez fontos? Hacsak nem zavarnak nagyon másokat. Könnyen idegesítődünk föl mások jellegzetességein, ami megint az önigazolás egy formája. Tanulságos a mélyére nézni.

Attól meg szorongani kezdenék, ha eluralná a kommenteket a “szívemből szóltál”, a “pontosan így látom én is, engedjétek meg, hogy elmeséljem legfájdalmasabb emlékemet, amikor a tengerimalacom halála után az önismereti csoportba mentem” vagy a félspirituális “az úton járunk, néha megbotlunk, fontosak az Élet figyelmeztető táblái, ismételjük édesanyánk sorsát, de mindig vannak újabb ablakok” fajta áhítat, ami néha volt az elején. A poén jó, még a rossz poén is jobb, mint a búbánatos önismereti közhelyesség. Ami szigorúan megkülönböztetendő a valódi, legértékesebb, érzékeny vallomásoktól.

Nekem még nagyon fontos, ha itt leírhatom ezt is, hogy a kommentekben ne az én életem, személyem legyen középen, régebben ez eléggé jellemző volt. Tehát barátkozzatok, szeressétek egymást, csokizzatok, írjatok posztértékű kommenteket, meséljetek — legyen a bejegyzés ürügy!

Jut eszembe, új kezdeményezés: csokoládémisszió

Azt is üdvösnek tartom a közösség szempontjából, ha a duhajok nem frakcióznak, nincs klikk, van ellenben átjárás az egyes stílusok között, senki nem érzi magát kevésbé menőnek, kívülállónak, gátlásosnak a dús kacagásban.

Többen írják, hogy hiába írnak, láthatatlannak érzik magukat — szóljunk különös figyelemmel az újakhoz, bátortalanokhoz, ritkán megszólalókhoz, nehezebben fogalmazókhoz is, mert szárnyakat adhat a visszajelzés. Régen ezt a magam feladatának éreztem, de már a bemutatkozásokra és konkrét, hozzám intézett kérdésekre reagálni sincs mindig időm, így kérem a t. közönség aktív részvételét az arányos, mindenkit elismerő kommentelés kialakításában.

Egyben HOL A PÉKBEN van agneci, Dányi Dani, Sofie, Hajdu László? Hol? Azonnal írjatok! (És ki van még hol? Segítsetek!)

figyelmes olvasók

Hajnalkám rágta a fülem, vizsgaidőszak van, meg egyébként is, régen volt, és hát van egy téma, amivel nagyon küzdök, nem megy. És még keveset is alszom, meg más munkám is van.

Nem a személyem a lényeg, nem vagyok én Rákosi elvtárs, de az igazán figyelmes olvasó átmegy 90 (legalább) vagy száz százalékkal! Ha mégsem, inkább keresd ki!

Mutatja az eredményt, de a megoldást nem; többször is nekifuthatsz.

Felugró ablakban:

Take Our Quiz!

Vagy ha így jobban szeretnéd:

Jó mulatást!

mondatok, amelyeket nem feledünk

“Kellene egy olyan gyűjtemény, ahol az égbekiáltó igazságtalanságokat, megalázásokat összegyűjtsük, feldolgozzuk, amolyan “hogyan is lehettem magamból és ép eszemből annyira kifordulva, hogy mindezt eltűrjem” című bejegyzés. Mert felszabadító beszélni a kimondhatatlanról, ami tulajdonképp nem az én szégyenem, hogy így bánnak velem” — írta L. Ezt kértétek. Meséljetek.

én leszek a belügyminiszter

A tegnapiban, amit olvassatok el, mert nagyon ömlött, írtam ezt:

Én legalább húsz komolyan vett forrástól kaptam meg (…), hogy nekem kell az amúgy rendben lévő világhoz felzárkóznom. Hogy ismétlem a helyzeteket, én választom ezeket, elődeim sorsát élem önkéntelenül, bevonzom (halljátok a szirénát?). (Azt is letartóztatnám, aki ösztönnek nevezi az önkéntelen, nem tudatos reakciót.) (Meg aki úgy köszön, hogy szép napot.)

Újak és középhaladók kedvéért, hogy ez mire utal, mert nem ma kezdtük, összegyűjtöttem a belügyminiszter-motívumot a blogról: Bővebben…

nemzetközi blogtalálkozóóóóó

Az évnek ebben a szakában még a legegzotikusabb olvasók is hazatérnek, ezért meghirdetem, hogy

augusztus 5. és 8. között, majd eldöntjük, mikor (nem ütközik se Kapolccsal, se Szigettel)

óóóóriási blogtalálkozó lesz, jeges limonádék, ürücombok, gazpachók, és még gyerekek is jöhetnek.

cropped-img_1827_resize.jpgA helyszín a mi kertünk — címet kizárólag kommentelő vagy másképp ismerős olvasók a facebookon vagy e-mailben kérhetnek: csakazolvassa@freemail.hu

Az időpontról szavazzunk (csak akkor szavazz, ha jönnél, kibicek mars kártyázni):

az olvasó még mindig kérdez

Bambuszbiciklitől a létezésig mint olyanig. 2013. júliusi bejegyzés.

Tehát úgy biciklizel, hogy az egyik gyerek ülésben, a másik háton. Ez nem veszélyes? Bővebben…

együtt jobb 7. — németh lászló: iszony

Hányan vagyunk, kik vagytok? Bocsánat, hogy elhúztam, most aztán mondjátok! Csatlakozzatok, egy szieszta alatt olvasható a szöveg:

Németh László: Iszony

A kvíz most is apró részletekre kérdez rá, 90 százaléktól átmentél, ügyes vagy, figyellek: Bővebben…

az olvasó kérdez

Milyen volt Csíkszeredában?
 
Most jöttünk haza hálókocsiban, amit már hetek óta emleget Julis meg Babadávid, hogy olyan lesz, mint amikor Pemzli papa utazik a Tesz-Vesz városban, és leöntik a kabátját levessel. Végül sokkal viccesebb volt, mint a nappali odaút, pedig az is tréfás volt: Bővebben…

olvassunk még!

Szeretném, ha olvasnánk, beszélgetnénk tovább. Mi legyen a következő együtt jobb-mű?

 

Javasoljatok nyugodtan más műveket is, a szempontok: legyen benne női sors; klasszikus és viszonylag könnyen hozzáférhető legyen; az Iszonynál (kb. 200 oldal) hosszabbat nem merek, nem működik, nehézkes.

Vonjátok be nagyobb kamaszaitokat, akiknek úgyis el kellene olvasniuk ezeket, pengék lesznek őszre!

ígéretek

Megjöttünk, hm… megjöttünk Kolozsvárról, mert én bizony nem hagytam annyiban ezt a Nya bácsi-ügyet, és elvonatoztunk leghűbb színházi partneremmel, és megnéztük az — úgy tudtuk — utolsó előadást, Andrei Şerban Ványa bácsiját.

És elannyira nem késtem le a vonatot, hogy a 9.40-es indulás előtt, már negyedkor, de nem, sőt, tizennégykor ott voltam, de ezt nem számítják be a múltkoriba, megkérdeztem az információn, azt már nem lehet utólag ilyen átlagos időbenodaérés-átszámolással megváltoztatni.

Elannyira, ez jó szó.

Bővebben…

mi legyen

Be kell ismernem, lassú így a Bovaryné, nekem is ezer dolog vitte szét a figyelmemet közben, beteg is voltam, egy könyv szövegét szerkesztettem, és a bulira készülök.

Mi legyen a hátralevő résszel? Bővebben…

csak bekukkantok

Mert ma van Jakabbaba születésnapja, három éves, gyesbúcsúztató parti lesz mindjárt, és ha most nekiülök írni, hát elrepül a léggömbcsokor a kezemből, meg leesik a sün a marcipántortáról. Bővebben…

nem vagyok spirituális

Szia, olvasom a blogot, és sok fontos dologra világítasz rá, nagyon változatosak a témáid. Egyvalami hiányzik nekem az összképből: Bővebben…

a magdolna-nővérek — együtt jobb 1.

A film- és könyvprojektet fél kettőkor kínomban együtt jobbnak neveztem el. Most jött el az ideje, együtt vagyunk, szeretünk pörögni, filmet nézni, olvasni.

Mától április 1-jéig A Magdolna-nővérek című, 2002-es ír filmet vesézzük ki, amely hihetetlen pontosan mutatja meg, hogyan is gondoljuk néhányan, hogy nem az egyes ember a felelős, hanem a rendszer, mert “szorítja, fogja, összenyomja / egyik dolog a másikát”.

cvd/hohorgász, aki a filmet is javasolta — és előtte nemrég a civil nők levelezőlistáján ajánlotta az egyik tag, köszönjük! — volt olyan kedves, és összeszedett néhány információt és érdekes linket annak, aki továbbolvasna. Íme (a csillagig):

A szinkronizált film:

http://www.youtube.com/watch?v=vteWwORSCi0

színes, feliratos, angol-ír filmdráma, 119 perc, 2002
Dolby Digital

rendező: Peter Mullan
forgatókönyvíró: Peter Mullan
operatőr: Nigel Willoughby
díszlettervező: Caroline Grebbell, Jean Kerr
jelmeztervező: Trisha Biggar
zene: Craig Armstrong
producer: Frances Higson
látványtervező: Mark Leese
vágó: Colin Monie

szereplők:
Nora-Jane Noone (Bernadette)
Anne-Marie Duff (Margaret)
Dorothy Duffy (Rose/Patricia)
Eileen Walsh (Crispina)
Geraldine McEwan (Bridget nővér)
Britta Smith (Katie)
Eithne McGuinness (Clementine nővér)
Frances Healy (Jude nővér)
Phyllis MacMahon (Augusta nővér)

Netes infók a filmről:

http://www.port.hu/a_magdolna_noverek_the_magdalene_sisters/pls/w/films.film_page?i_film_id=54137

http://bezzeganya.postr.hu/elnezest-kertek-a-magdolna-mosodak-aldozataitol

http://hetek.hu/hit_es_ertekek/200309/rabszolgak_a_zardaban.

Ír újságíró kutatta a témát, dokumentarista könyv magyarul:
http://moly.hu/konyvek/jack-holland-nogyulolet
http://www.mindennapi.hu/cikk/egyhaz/ugyvedek-harcolnak-a-magdolna-mosodak-aldozataiert/2011-06-06/3824

http://nol.hu/kulfold/20130208-a_magdolna-mosodak_szornyu_rejtelye

És a könyvről, Betlen Anna (egy kicsit le kell görgetni):

http://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0712/07124.html

*

Ami a filmeket illeti, nem szakterületem, ezért most kevésbé szeretnék tanár lenni, csak néhány gondolatébresztő kérdést teszek fel, de nem azzal a céllal, hogy teljesítsétek. Lehet csak némán, teregetés közben gondolkodni rajta, vagy egészen figyelmen kívül hagyni. (Uramisten, többen írtátok tegnap, hogy “ki kellett mennem közben teregetni”.) Szóval ez nem kötelező feladat, csak az én felvetéseim, vagy elindítója lehet az egyik vagy több kérdés a beszélgetésnek.

Általában is biztatnék mindenkit az egész együttes nézelődés-olvasás alatt, tehát a most következő sok héten, hogy ne fogja vissza magát, ne igazodjon, ne féljen, írjon, amiről szeretne, illetve egymás kérdéseire, felvetéseire. Nincsen helyes válasz, egyetlen megoldás, minden szempont gazdagít, a filmekhez különben sem kell olyan szakértelem, mint az irodalomhoz. Na, jót nevettünk. Biztos, hogy nem lesz kínos csend, mert sokan lettünk, a törzskommentelők igen erősek érzékenységben, tudásban és intuícióban, és előbújtak a néma olvasók, meg még érkeztek is sokan, mert megpörgettem az egészet egy kis promoted storyval a fészen.

Két apró adalék, mert nem aludtam be a stáblistán, hanem az utolsó taktusig végignéztem:

A végén van a szöveg, hogy ‘entirely fictitious’, vagyis teljes egészében a képzelet szülötte a karakter, a cselekmény, de a Magdolna-nővérek intézménye létezett, hasonló tendenciákkal, és valóban 1996-ig. (Aki olvasta a — dokumentarista igényű és Betlen Anna kritikájából feltételezhetően a filmnél jóval durvább — regényt: van-e átfedés? Milyen művek és dokumentumok állnak még rendelkezésre, amelyekből összerakhatnánk a valóság mozaikjait?)

A másik, hogy ennek ellenére, tehát hogy — valószínűleg jogi védekezésként — azt állítják, a képzelet szülötte, az egyik apróbetű a Sex in a Cold Climate című dokumentumfilmet nevezi meg a film előzményének.

És eszembe jutott az Ördögsziget című norvég film (2010), amelyet tavaly láttunk még Jánossal moziban, és amely nagyon hasonló jellegű, csak fiúkkal, durva homoszexuális visszaéléssel és katarzisos vérengzős leszámolással. DE AZ LEGALÁBB AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT VOLT, ***SZAMEG.

És a kérdések:

1. A film nagyon tudatosan tartja vissza az információt a cselekmény idejéről. Mi ennek a célja? Melyik a legelső utalás a korra, mikor döbbenünk rá, hogy nem a harmincas években járunk? Vajon miért a filmnek azon a pontján árulják el ezt?

2. Megérdemelte a sorsát — mondja Katie holtteste fölött Bernadette. Érvelj mind amellett, hogy ez igaz, mind amellett, hogy nem!

3. Melyek az igazság pillanatai? Szedjük össze! Melyik a legnagyobb pillanat?

4. Mit szolgál, sugall a meztelen jelenet, a “játék”? Ne nyugodjunk meg egyszerű válasszal!

5. Gyűjtsük össze azokat a mozzanatokat, amelyekkel Bridget nővért “emberíti”, a pribéken túl árnyalt karakterré teszi a dramaturgia! Mi ennek a célja?

6. Mi tartja vissza Margaretet a nyitott kapuban?

7. Mit gondoltok Bernadette férfiakhoz való viszonyáról? Mi motiválja őt? Nem akarunk erkölcsileg ítélkezni, hanem meg szeretnénk érteni, mivel talán ő a főszereplő: milyen ő, miért ilyennek ábrázolják, miért az ő kezében van az oly fenyegető fallikus gyertyatartó a végén, és miért az ő arca és reakciója az utolsó képkocka, ez az egyháznak szánt felemelt mutatóujj.

8. A filmben van néhány szépséges, beszédes szimbólum, motívum, irodalmi toposz. Melyek ezek?

És ne feledjétek: itt és ebben az időben mindenki mélyen vallásos, de legalábbis bele van szocializálódva ebbe a miliőbe, amelyben a tiszteletes és a pap ab ovo tekintélyszemély.

a legszebb kommentek — frissítve

“Adjunk az utolsó mondatnak: én is folyó volnék, nem uszadékfa, és ha folyik arrafelé megfelelő folyó, sőt, folyam, összetalálkozunk a torkolatnál.” megint nagyon beletaláltál, KÖSZÖNÖM!
Kinek hány év kell, hogy folyóként találkozhasson egy másik folyóval, aki folyót vár és nem uszadékfát? Bővebben…

mindenki igyon kávét

Úgy értem, üdv a rengeteg új olvasónak — ez a kávé, ez azt jelenti, hogy szeretettel látunk minden olvasót, kommentelőt!

Szózatomat abból az alkalomból intézem Hozzátok, hogy bár a blog legtöbb kattintását a ha igazi Nő akarsz lenni közzétételének napján, február 3-án mérték a grafikonok, de a legtöbb egyéni olvasó (ahányan kattintanak) tegnap volt, a gyomorgörcsös gyermekeink hatására. Sokan lettünk.

Ezek nem friss információk.

Egyébként sokféle témáról írok, de az olvasók rendre azt kérik a szavazásokon, hogy a párkapcsolati problémákat boncolgassam még, még. A színházas meg irodalmi bejegyzések mindig visszavetik a napi olvasottságot, és a kisebbségekért való kiállás sem menő. Az a helyzet, hogy az olvasó leginkább azt szereti, osztja, amelyik éles, kritikus, de másokon csattan. Ilyenek vagyunk. Például a régebbiek közül:

most persze mindenki

mi a baj azokkal a szép képekkel?

kicsi kunyhó, szerető szív

Többen jeleztétek, hogy nehéz eligazodni a blogon. Néhány javaslat:

  • A főoldal hozza ki az ötven legújabb bejegyzést, annak a tetejére tűzök ki egy-két régit, amit erre méltónak és érdekesnek tartok. Az egy-két régi alatt van mindig az aznapi.
  • Lehet még tájékozódni az oldalsávban, ahol a FRISSEK alatt látható az utóbbi néhány nap termése.
  • A leghasznosabb a menü, a fekete sávban a fejléc-kép alatt: ott van tematikusan csoportosítva a blog java, illetve a legolvasottabb, a szerintem legjobb bejegyzések, valamint a jelszavasak.
  • Egy-egy bejegyzéstől az Előző és Következő funkcióval lehet lépegetni időrendben.
  • Mostanában mindig linkelem az új bejegyzésekbe a kapcsolódó témájú régebbieket.
  • A főoldalon a bal oldalsávban vannak a legnépszerűbb címkék, aszerint is kereshettek kedvetekre valót, például ha a szex érdekel.

Általában naponta van bejegyzés, de ha egyiknek-másiknak nagyon sok a megosztása, sok helyre jut el, vagy nagyon sok és izgalmas komment érkezik, akkor visszatartom a következő napit, hadd fussa ki magát a téma, ne temessük el a következő bejegyzéssel, és aznap latte macchiatót iszom, meg gyönyörködöm.

Én bírom. Ti bírjátok?

És akkor a kávé.

cropped-dsc_0013.jpgEzt én iszom.

img_6421.jpgFoglaljatok helyet.

IMG_6333Fizetni a kasszánál lehet.

IMG_6489

a főoldalon

Véget értek a tematikus hetek. Nem mindenki szerette, mert nem az új bejegyzéseket látta először a főoldalon miattuk, viszont ez a hetente frissülő válogatás forgalomba hozta a legjobb régi írásokat, újraindított fontos beszélgetéseket, és megkímélt attól, hogy ismételjem magam. Mondjuk nekem se volt kizárólag buli: vasárnap volt mindig kapkodás, szokatlan fegyelmet kívánt tőlem, hogy hetente frissüljön, és kikeressem a beígért témákat.

Mostantól egy-egy bejegyzést választok a régiek közül, néhány naponta fog változni, alatta lesz mindig a napi bejegyzés. Nem, nem tudom lejjebb rakni: amit kiemel, azt legfelülre teszi.

Bátorítanám az ősz óta érkezett olvasókat, nézzenek körül a menüben (a kép alatt) a legjobbak és a legolvasottabbak pontra kattintva, vagy érdeklődésük szerint a címkék között.

És újra megkérdezem.