konstruktív

A blog tekintélyes olvasótáborán belül egyre nagyobb és aktívabb az a közösség, amely napi sok órát tölt a blogon, és termékenyen kommentel. Néhány hete új jelenség ütötte fel a fejét: az egysoros kommentek, a vicces, azonnal riposztozó, laccsoló, belterjes, poénkonzervekre hivatkozó lazulás. Szögezzük le, hogy az ősbűn Blájen élete, onnan jön ez az egész.

Készítettem egy szavazást, amikor megsejtettem, hogy ez nem mindenkinek tetszik.

Itt van, nyomjatok egyet ,ha eddig még nem:

demoklácia

Meg kell mondjam, lenyűgöz az eredmény. Nem az egyetértés, mert nincs egyetértés: összesen azok, akiket a mélyebb témák közben zavar a löhögcse, és akiket mindenestül zavar, többen vannak, mint azok, akik élvezik a vidámkodást.

Hanem ahogy erről a beszélgetés folyt a szavazás alatt, az a döbbenet. Én nem akartam előírni, mi legyen, nem vagyok én osztályfőnök, ezért gondoltam: a szavazás megmutatja, ki mit gondol. És ott a kommentekből kiderült, hogy figyelünk egymásra, sokfélék vagyunk, ez a sokféleség tud a beszélgetés és figyelem révén kapcsolódni, nem bántó, nem baj. És feldereng valami konszenzus-szerű, és jó a hangulat. Példaszerű, ahogy ezt így meg tudjuk beszélni, kijön az elhallgatott vélemény, és szeretet van és konstruktív minden. Nagyon fejlett a csoport intellektuálisan és érzelmileg.

…nekem nagyon tetszik az a bolondozás, amit behoztál, kedves Hajnlkám, mert segít kicsit eltávolodni és objektívebben szemlélni a sokszor olyan súlyos témákat. Szóval lájk a stílusodra, bébi! (ez a meakulpázás is pláne rokonszenves, ahogy elővezeted, hogy túlzásba viszed a röhögést)
Ami viszont az ilyen típusú poénkodást illeti, mint ez a laccsolás, az nekem rém fárasztó egy idő után. Volt egy bejegyzés arról, hogy kinél milyen dumák, nyelvtani jelenségek verik ki a biztosítékot. Hát, nálam a túlzásba vitt instant vicc. Mert ezek olyanok. A broni is olyan. Egyszer-kétszer poén, meg megvan az az összekacsintós fílingje, hogy mindketten (mindezren) tudjuk, miről van szó, de a túl gyakori használata nálam olyan érzést kelt, hogy már elfogyott az ötlet az eredeti poénokra, így marad ez a régi, jól bevált, igaz, kissé lerágott csont. Nálam a sorozatos viccmesélés is ez a kategória. Instant. Az meg tudjátok, milyen: néha megiszom, jól is esik, de ne csináljunk belőle rendszert!

Pontosan így vagyok vele, ahogy Szikra írja, ezért nem is bronizok például (simota, hol vagy?), de a sorszámhúzás, illetve az egész hangulatnak a pogány duhajsága, finomkodástól való iszonya, a kommentelők lendülete nagyon is kedvemre való. Hajnalkám egész lénye, figyelme, jelenléte is, és akkor még vegyük hozzá, amit arról ír, hogy az ő életében milyen szerepe van ennek a blognak, valós megértés híján. Ezekben a beszélgetésekben meg lehet erősödni. Én valahogy, én így vagyok, de jól viselem, hogy más meg máshogy tolja. Biztos kijön ezzel sok feszültség belőlük, vagy nekik így fontos, vagy itt tartanak. Én ezügyben békés és nyugodt vagyok, valóban jó szívvel tudom elfogadni, hogy mások másképp írnak, reagálnak, poénkodnak, élnek — nagy iskola a blog nekem is.

Szóval ha engem kérdeztek, én nem poénkodnék ennyit, és én nem azért, mert nem vicces, hanem mert nagyon szétviszi a figyelmet, és munkaidőben írni szeretnék, blogot és regényt. De más meg igen, és azért szavaztattam meg, hogy ez a szavazás maga fejezze ki, mit akar a közösség, ne írjam elő, mi legyen, ott vitassuk meg, és senkinek se boruljon ki a bili, ne keltsen rossz érzéseket a másikban.

Egyéb válaszok:

viccesnek találtam, de sokadjára találkozni vele megkopik
nem állítom, hogy idétlen vagy időrabló, de nem tetszik
Csak a raccsolás zavar, de annyira megkedveltem Hajnalkát, hogy elnézem neki 😀
engem a laccsolás zavar, a röhögcsélés nem.
egy kicsit, az ember kirekesztve erzi magat,,de ez csak a szemelyes paranojam 🙂
Nem tunt fel, igy legitim lohoges
nem zavar, csak néha. általában átpörgetem, de lehetne külön felületen
időnként igen, néha meg nem. a túl sok zavar, igen
nem teljesen oké, de felvidít 🙂
néha csak. de én is be szoktam szállni. amúgy meg, akinek nem tetszik, ne olvassa
Kicsit már sok.
Helyesbítenék: időtLabló. Teljesen oké. Ezen megbotránkozni ciki.
nem. de ha litkán mégis, átuglom. ez simán belefél 🙂
rendben van néha, de ne állandóan és ne ennyit. a raccsolás meg unalmas.
a humor nem zavar, csak a l betűzés, de az nagyon
nem illik a bloghoz
A röhögcsélés nem, de a löhogcsélés (r betűk helyett l) igen.
kissé idétlennek érzem néha, de nem zavar, simán átugrom
Nem zavar, csak ha sok és nehéz megtalálni a témába vágó kommenteket.
kicsit sok, de alapból nem

Szóval én inkább csak figyelek, és néha nekem is sok, de nem mondanám meg, mit csináljanak mások, ez van, ilyen a blog, miért pont azokat tiltanánk be, akiknek ez fontos? Hacsak nem zavarnak nagyon másokat. Könnyen idegesítődünk föl mások jellegzetességein, ami megint az önigazolás egy formája. Tanulságos a mélyére nézni.

Attól meg szorongani kezdenék, ha eluralná a kommenteket a “szívemből szóltál”, a “pontosan így látom én is, engedjétek meg, hogy elmeséljem legfájdalmasabb emlékemet, amikor a tengerimalacom halála után az önismereti csoportba mentem” vagy a félspirituális “az úton járunk, néha megbotlunk, fontosak az Élet figyelmeztető táblái, ismételjük édesanyánk sorsát, de mindig vannak újabb ablakok” fajta áhítat, ami néha volt az elején. A poén jó, még a rossz poén is jobb, mint a búbánatos önismereti közhelyesség. Ami szigorúan megkülönböztetendő a valódi, legértékesebb, érzékeny vallomásoktól.

Nekem még nagyon fontos, ha itt leírhatom ezt is, hogy a kommentekben ne az én életem, személyem legyen középen, régebben ez eléggé jellemző volt. Tehát barátkozzatok, szeressétek egymást, csokizzatok, írjatok posztértékű kommenteket, meséljetek — legyen a bejegyzés ürügy!

Jut eszembe, új kezdeményezés: csokoládémisszió

Azt is üdvösnek tartom a közösség szempontjából, ha a duhajok nem frakcióznak, nincs klikk, van ellenben átjárás az egyes stílusok között, senki nem érzi magát kevésbé menőnek, kívülállónak, gátlásosnak a dús kacagásban.

Többen írják, hogy hiába írnak, láthatatlannak érzik magukat — szóljunk különös figyelemmel az újakhoz, bátortalanokhoz, ritkán megszólalókhoz, nehezebben fogalmazókhoz is, mert szárnyakat adhat a visszajelzés. Régen ezt a magam feladatának éreztem, de már a bemutatkozásokra és konkrét, hozzám intézett kérdésekre reagálni sincs mindig időm, így kérem a t. közönség aktív részvételét az arányos, mindenkit elismerő kommentelés kialakításában.

Egyben HOL A PÉKBEN van agneci, Dányi Dani, Sofie, Hajdu László? Hol? Azonnal írjatok! (És ki van még hol? Segítsetek!)

458 thoughts on “konstruktív

  1. Nagyon tetszik, köszönöm. Ogen, amúgy velem is előfordul többször, hogy átugrok néhány kommentet aefáradás miatt, pedig lehet, hogy barátot találnék. Amire most úgy tűnik, szükségem lesz, mármint új barátokra, mert a régiek bizony eltűntek a gyerek születése óta. Én nem régóta vagyok itt, de mielőtt írtam bármit, igaz, be nem mutatkoztam, elolvastam a bejáratot, és éreztem is, hogy itt közösség van. Volt már, hogy itt teregettem a szennyest, és bizony, csak itt hallották meg, amit írtam (milyen vicces, mi?). Na, de szóval csak azt szeretném írni, hogy köszönöm a figyelmet és elfogadást. Meg a támogatást. Én egyébként nagyon fájdalmas felismeréseket köszönhetek a blognak, és azt, hogy merem vállalni a véleményem. Mert van. Most aktuálisan, épp elveszítek egy barátot, de van másik, innen, a blogról. Vagyis még csak ismerkedünk.

    Kedvelés

    • Ja, igen, és még valami van itt nekem, bennem. Bocsi, hogy nem férek be egy kommentbe, legközelebb többet gondolkodom előtte.
      Szóval. Ahogy Éva is írta, közösség vagyunk, és én ezt tényleg érzem is.
      És ha van valami olyan, ami engem nagyon zavar, akkor szólok miatta. (Igaz, ilyen még nem fordult elő.) Annak, aki zavar.
      Beszélünk konfliktuskezelésről, meg arról, hogy vállaljuk magunkat, és hogy egyre könnyebb. Szerintem itt is lehet ezt gyakorolni. Vagy rosszul gondolom?
      Igaz, hogy engem is néha fárasztott, de nem éreztem, hogy szólnom kell miatta, nekem elfért, mert sokfélék vagyunk. A blog (szerintem) egyébként is sokat elbír, miért pont ezt ne bírta volna?
      És szinte biztos vagyok benne, hogy abbamaradt volna egy idő után.
      Szóval, ha nekem lett volna akkora problémám vele, szóltam volna, ott és akkor, annak, aki.
      Nem vagyok megmondóember. De lehet olyat, hogy kérünk mindenkit, hogy mondja el? Vagy ez túl sok? Nemtom. Nemtom…

      Kedvelés

      • szerintem ez nem annyira egyértelmű, írták is többen is, ha jól emlékszem, hogy dilemmáztak magukban, hogy ez most akkor már túl sok-e, vagy nem. pont azért mert sem megbántani nem akartak, sem belebeszélni másokba.
        én azt mondom, hogy pont jól volt ez így, akkor jött elő pont, amikor már akkora probléma lett, hogy elő kellett jönnie. most lettek kimondva amik ki lettek, szerintem elég jól látszanak az álláspontok.
        én nagyon finoman próbálnám mondani és javasolni, hogy ne aggódjuk most ezt a helyzetet jobban túl, mint amiről szól. mondom ezt úgy, hogy tudom, hogy csomó megbántottság lehet emberekben, meg fájdalom, amit nem lekicsinyelni szeretnék, hanem kérni mindenkit, hogy tegye mellé azt is, hogy amúgy meg (és ezt is írta már valaki csak nincs most időm kikeresni hogy ki) béke van és elfogadás, és én azt érzem, hogy mindenki igyekezett mindenkit figyelembe venni és nem sérült az egymás tiszteletben tartása. nem vagyunk egyformák, mások az igények, ezt most megbeszéltük, akár még mehetünk is tovább.
        béke van, és lehet, szerintem sikerült megbeszélni ami van, látjuk, hogy mihez lehet alkalmazkodni, világosak a viszonyok. én legalábbis így látom.
        love and peace emberek 🙂

        Kedvelés

      • és amúgy meg
        “az úton járunk, néha megbotlunk, fontosak az Élet figyelmeztető táblái, ismételjük édesanyánk sorsát, de mindig vannak újabb ablakok”
        😀 és én kérek elnézést

        Kedvelés

      • Kérlek, ne félj! Hidd el, amit magad is írsz: jó itt! – mondom a leglágy, barátságosabb hangomon.
        Asszem nem állna jól hirlandonak, ha minden poénkodásához feltenne egy szarvat.

        Kedvelés

      • bocsánat, csak poénként és öniróniaként idéztem be Éva posztbeli mondatát, hogy kicsit finomítsam a saját komolykodásomat. bocsánat, bocsánat.

        Kedvelés

      • Persze, nekem se volt az, én is dilemmáztam. De annyira azért nem zavart, hogy szóvá tegyem (vagy micsoda). Meg az írást, ha zavar, átugrod. Ha hallod, az lehet, hogy hamarabb kezd idegesíteni…

        Kedvelés

  2. Telefonról írok, és megint félreütöttem sokszor, bocsi. De azért remélem, lehet érteni…
    Amúgy benne vagyok én is sokszor a röhögcsélésben…bocsi, ha sok volt valakinek. De amúgy sokszor, sokak, így tudnak túlélni. Tudom, nem mentség, de most kicsit melléjük is állok. 🙂
    Nah.

    Kedvelés

    • Nem mentség, hanem ok. Én így élek túl. De majd kitalálok helyette valami mást. Vagy legalábbis nem ide ömlesztem ezután.

      Hogy kicsit mellém is álltál, azt köszönöm. 😉

      Kedvelés

      • Na az nagy baj lenne, ha nem ide omlesztened… szerintem bizzunk abban, hogy elobb-utobb mindenki felnott ember modjara megtalalja es megtanulja hasznalni a “legorgetes” funkciot, es amit nem akar, azt nem olvassa el (sarga, kacsint, rohog, masok rohognek utana) vagy egyszer sem, vagy ha becsuszik megis egy poen, kiheveri. Olyan ugysem lesz, hogy mindenki egyet akar, hal’ Istennek. De olyan legyen mar, hogy nem biszkuraljuk egymast foloslegesen, hogy utana mar az illeto egy viccet se merjen elpukkantani…
        Hajnalka, nekem feltunt egy ideje, hogy nagyon visszafogod magad, es o de nagyon kaaaar… pl most borzasztoan ram ferne egy amolyan hajnalkas, utanozhatatlan, sirvarohogos poen, hogy ne sajnaljam mar magam annyira, amirol elvben tudom, mekkora gaz, de onmagaban ettol az elvi tudastol meg valahogy nem lett jobb kedvem…

        Kedvelés

      • Ne sajnáld már magad ennyire, Szilfa, mert mindjárt pukkantok egy hajnalkásat! Na, az lenne csak igazán gáz. 😀

        Kedvelés

      • mar kevesbe sajnalom magam, mert rajottem, h megint en voltam eredetileg a hunyo, ram csak reagaltak (meghozza okosan es jo pedagogiaval, majdnem husz ev elonyom ide vagy oda), de azert a kronikus, kinohetetlen hulyesegemre is pukkanthatsz, mert az is rohejes am

        Kedvelés

      • Én is melléd, ha még elférek. A második raccsolós poénodnál beugrott Brian, és nagyon jókat derültem rajta. Hasonló túlélési stratégiám van…

        Kedvelés

      • Nekem meg soha nem volt Brian az életem része. Vmikor régen talán láttam 1-2 részt, de nem hagyott mély nyomot. Hajnalkának köszönhetem, hogy rákattintottam a filmre és nagyon jókat nevettem! Szükségem volt rá és nagyon jól esett. Szóval köszönöm Hajnalkának a kulturális misszióját 🙂 Sőt még laccsolni is megtanultam, és bár ez éppoly idegen volt tőlem, de az is jól esett. És jól esett, hogy ezáltal ennek a klassz társaságnak az egyenjogú tagjává válhattam.
        A tolerancia hídja, ami vmi teljesen újjal, meglepővel, váratlannal is összeköt.

        Kedvelés

      • Hajnalka kulturális missziója Part II.: Asterix és Obelix-A Kleopátra küldetés

        Szívesen. 🙂

        Kedvelés

      • Jaj, hát akkor innentől rímekben? 😀 HHhá! Anno moziban néztük meg, a mi röhögésünktől zengett az egész, a többiek ilyen kultúrnézők voltak, pisszenni sem mertek 😀 Nagyonimádom 😀

        Kedvelés

      • Elférsz, hogyne és megtisztelsz. Köszönöm. 🙂
        Mesélj még a stratégiádról.

        Kedvelés

      • Mi kirakatban élünk, és van, hogy akkor is reprezentálni kell, amikkor ordítva kifutnék a világból. Akkor az egyetlen túlélési forma az a humor. Sokszor önirónia. És ez jó így. Köszi a helyet…

        Kedvelés

      • Az nagyon rossz lehet. Nekem szerencsém van ezzel, el vagyok dugva szem elől, úgy könnyű.

        Kedvelés

      • Nem mindig nehéz. Akkor igazán rossz, amikor elvonulnál és nem tudsz. De nőnek a gyerekek, és akkor majd mehetek neki a nagyvilágnak. Addig meg van a humor 🙂

        Kedvelés

      • Meg ne próbálj nemömleszteni, he! És még itt szerénykedel, meg laposkúszol a szőnyeg alatt, hogy bocsi hogy jófej vagyok… hát na! Mivanveled, kifogyott a csokikészlet?! 😀

        Kedvelés

      • Eltaláltad! Leesett a vércsokim. 😦 Apropó, csoki: nem akarsz kommentelni a csokimisszió nevű topikban? Vóna rá igény.

        Kedvelés

      • Majd minnyá jól megnézem, kicsit el vagyok maradozva. Előbb beáztatom a gyerekeket a kádba (zuhanyni szoktunk, de csőtörés van, úgyhogy most áztatás lesz kiskádban). Hamar kisulykolom őket oszt jóvan.

        Kedvelés

      • Keblemre, sorstárs. Láttad-é a csokoládémissziót a fejlécen? Nem? Ki ne hagyd!

        Kedvelés

  3. A túlélés találó, röhögéssel lenyomjuk a fájdalmat. Bár én éppen azt tanulom, hogy hagyjam előjönni és megvizsgáljam. Eddig súlyos depresszív állaptban is ragyogóan mosolyogtam. Túléltem.

    Kedvelés

  4. “Csak a raccsolás zavar, de annyira megkedveltem Hajnalkát, hogy elnézem neki”

    Ezt ki mondta? Szeretném tudni. Ha nem akarja, nem baj. Köszönöm.

    Kedvelés

  5. Ahogy a bemutatkozóban írtam, már elég sok bejegyzést elolvastam, de a kommenteket nem mindet, ez egyszerűen időhiány miatt lehetetlen lett volna. Ezzel együtt nekem szemet szúrtak a raccsolós-vicces kommentek. Ami ezzekkel kapcsolatban a bejegyzés után felötlött bennem és most leírom, azt lehet tekinteni a még tapasztalatlan, túl lelkes újonc fontoskodó kotnyeleskedésének, vagy – és ez talán szerencsésebb – az elfogulatlanabb, még inkább külső szemlélő észrevételének. Mivel nem ismerem még a közösséget, nem is lehetnek kedvenceim, vagy kevésbé szimpatikusak, nem áll fenn a veszélye, hogy valakinek esetleg akaratlanul is máshogy ítélném meg a kommentjeit. Az elfogultságom addig terjed, hogy be kell vallanom: nekem a Brian és úgy általában a Monthy humora nem kedvencem. Egyszer-egyszer megnézem, de én inkább látom egy kifinomultabb, csiszoltabb idétlenkedésnek, mint igazán jó humornak – ez legyen az én bajom.

    A blogon az is tetszik, hogy a hozzászólások szinte mindig értelmesen, jól fogalmazottak, nincsenek helyesírási hibák, nem nagyon láttam az engem mindig felbőszítő ?????, !!!!!!!!!!!!!, Miéééééért?, FOGD MÁR FEL VÉGRE, stb. tempókat – egyszóval a kommentelés színvonala tartalmilag-alakilag is igazodik a bejegyzésekhez.

    Ebben a közegben nekem kicsit idegen a raccsolós poénkodás. Olyan olcsóbb, vásáribb, gagyibb – még akkor is, ha a forrás nem az. Lehetséges persze, hogy azért tűnik így, mert mint említettem, nekem ez a fajta humor kevésbé jön be. Tömörebben: nekem nem tetszik, de nem zavar.

    Mellesleg alig győzőm olvasással a blogot.

    Kedvelés

  6. Ritkán jutok hozzá, hogy írjak, viszont próbálok rendszeres olvasó lenni (bár itt eszembe jut fiam kedvenc idézete Yoda mestertől :” Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!), de szeretnék én is hozzáfűzni valamit. Ezen a blogon az a jó, hogy nincs gyűlölködés, egymás gyalázása. Bár lehet, hogy ez elsősorban Éva troll-kezelő politikájának köszönhető. Mindenesetre jó érzés itt azt tapasztalni, hogy az eltérő vélemények nem generálnak feszültséget, jól megférnek egymás mellett, sőt inkább a saját álláspont továbbgondolását gerjesztik. Először fura volt Hajnalka stílusa, berobbant a csibészségével, de ha jól emlékszem, valamiféle szimpifát emlegetett az első kommentjeiben, ahhoz képest inkább humol a köbön jellemezze a lelkiállapotát. Általában halvány lila dunsztom sincs arról, hogy éppen mi az eleje vagy épp mire vonatkoznak az egysoros ide-oda pattogtatások, úgyhogy többnyire át is szoktam ugrani, viszont cseppnyit irigykedem is az abban résztvevőkre, mert bizony rám is rámférne a tartós vigyor.

    Kedvelés

  7. Én eddig nem csináltam, de most ellenállhatatlan késztetés van bennem. (kijött belőlem a csintalan?) 🙂
    Egy ideig nem használok olyan szót, amiben benne van!

    Kedvelés

  8. Egy időben én is kommenteltem rendszeresen, itt vagyok, olvasok, úgy éreztem nem nagyon tudok hozzátenni a párbeszédekhez, a gondolataim csak saját magam örül, a problémáim körül forognak, általában nem érzem túl konstruktívnak, amit írnék. Egyrészt. Másrészt meg szültem, most meg keményen nyomom egy kistesótól lelkibeteg anyás két és fél évessel, meg egy erősen cicifüggő (éjjel is) 4 hónapossal. Iszonyú édesek és egyben roppant fárasztóak. Szó szerint nem látok a kialvatlanságtól, szépen fogalmazni, éles elmével riposztozni, komolyan elmélyülni, nekem ez most nem megy, csücsülök a maslow-piramis alján és várom a tavaszt, meg a hozzátáplálás kezdetét. De figyelek (már amennyire tudok), olvasok, örülök, nekem egyébként határozottan tetszik a löhögcsélés is, de megértem, ha valakit bánt, vagy zavar. Mivel időm, energiám kevés, igyekszem úgy olvasni itt, hogy csak arra koncentrálok, ami érdekel, tetszik, feltölt, elgondolkodtat. A többit csöppnyi belső kommentár nélkül egyszerűen átugrom. Kicsit fáraszt egyébként a netezés mostanában, legyen szó bármilyen igényes tartalomról. Jólesik kicsit képernyő-távolban lenni.

    Kedvelés

      • Csak gyorsan, mert mindjárt fürdés :-), kedves, hogy gondoltál rám, ránk! Nagyon szeretem, hogy már két gyerekem van. Nehéz, hogy kitölti minden pillanatomat most, de nekem ez az időszak a nem-alvás, meg a sírógörcsök mellett is óriási nagy kedvenc, a pici babázás. Ami húzós, az a figyelem-mennyiség, amit ezek ketten most követelnek 🙂

        Kedvelés

      • Bezony! Tényleg örömteli, egy idő után pihenésben gazdag (hihihi, mintha olyan lenne, de azért kívánni lehet) babázást-gyerekezést neked! Követelik azt majd később is, én már meg is őrülök tőle, de ha hagynak időnként pihenni (vagy apa nagyon intenzíven száll be), akkor olyan derűs!

        Kedvelés

  9. Na most akkor…

    Hajnalka meg van bántva, de nem azért, mert leírták néhányan, hogy sok vagyok, meg zavaró a löhögés, stb. az teljesen okéka, sőt, becsülöm azt, aki ki mert ezzel állni nyíltan.

    Nem is ezért megyek most el. Hanem azért, mert, ahogy Ursa Arctos megfogalmazta nagyon jól, olcsó, vásári és gagyi a bloghoz az, amit én itt pár hónap alatt ámokfutottam. Ezzel egyet tudok érteni. Voltak másféle hozzászólásaim is, de aztán megállíthatatlanul átmentem ebbe a duhaj, túltengő löhögcsébe, ami miatt kirobbant itt ez a …izé.
    A másik ok, amiért úgy gondolom, el kell mennem, az az, hogy én nem tudok másmilyen lenni, nem akarom minden hozzászólásom előtt mérlegelni a szavaimat, nem akarom visszafogni magam és így már nem jó nekem itt. Nem volt bennem rosszindulat, azt mindenki higgye el. Csak figyelmetlenség, meg ilyesmi, nem fokoznám.
    A harmadik ok, hogy az nagyon megütött, hogy miattam elmennek emberek, ezt nagyon nem akarom.

    Ennyit a nyaf-nyaf részről, most jön a nyálas.

    Embelek, balátaim! Annyi mindent köszönhetek nektek, hogy az elmondhatatlan! Mindenkinek, kivétel nélkül. Ami előt itt begyűjtöttem, tán élethosszig elég lesz, gyüjjék akálmi. Mindenki adott nekem valamit, ha akarta, ha nem. 🙂

    Asszem, továbbra is olvasom majd a posztokat, de a kommenteket nem, vagy legalábbis rohadt erősen meg fogom próbálni, hogy ne.

    Bocsedli a kis kitélő miatt, amit okoztam a feltűnésemmel itten, de minnyá itt se vagyok és minden visszaáll a légi kelékvágásba, úgyhogy kitaltás! Előle és ne hátla!

    És most, hogy majnem sílásig hatódtam a saját nagyszelűségemtől, elbúcsúzom.

    Olbitális puszivödöl mindenkinek!

    Hajnalka

    Kedvelés

    • na ne!
      hajnalka ne menj el légy szíves.

      létező jelenség és életérzés vagy itt a blogon.

      figyelni arra mikor mit hogyan írunk, mondunk? ez természetes. nincs ezzel baj.

      (most nem fogok figyelni és elmondom a fanyalgóknak csendben hogy nem, nem értem őket. nem értem miért nem fér meg a sokféleség és miért kell a plusz 25 sort és annak átgördítését valódi problémaként tálalni.
      kicsit elitista kör lett egyébként a fanyalgók köre. ez is meggondolatlan mondatom lett, de most bevállalom.
      beszéltünk már több ízben arról, hogy a magas értelmiséggel szemben jól megfogható kisebbségi érzésekkel küzdünk itt többen is. kit érzékenyebben, kit kevésbé érint ez a jelenség. ezt nem ragozom tovább, egy kicsit elitista harc lett ebből a végére, ami engem mélyen elszomorít )

      Kedvelés

      • hát nem könyv esett a fejemre gyerekkoromban, hanem lenin összes meg az új magyar lexikon teljes sorozat 🙂

        gyerekszobám sem volt. kifejezetten a szocializmus jegyében.

        szolidaritásom zsigeri.

        ha valakinek kölcsön adok valamit nem írom fel sehova. ha eszembe jut, hogy kinél van várok és ha magától nem adja vissza lemondok róla, mert akkor annak ott jobb helye lehet.
        ha szükségem van mégis a kölcsön adott dologra nem háborgok, nem méltatlankodom. örülök, hogy tudom kitől kell visszakérnem.

        nyilvánvalóan bántalmazó kapcsolatban élő sérült kamaszok sorsán tudok sírni. meg tenni is értük, ha lehetőségem szerint tehetek.

        ilyesmik.

        Kedvelés

      • Bár nincs sok alapom nyilatkozni, mivel abszolút nem voltam aktív mostanság, de hasonlóképp érzem én is.

        Kedvelés

      • Értem, amit írsz és az elég baj, ha többen így érzik itt magukat 😦
        Azt szeretném kérdezni, hogy miért? Mármint hogy írunk, írnak mások itt olyan dolgokat, ami ezt erősíti benned, bennetek? Tudnál írni egy példát, kérlek?

        Kedvelés

      • nem tudok példát mondani. ez metakommunikációban van jelen.

        de ebben a raccsolós, poénos, szabadabb hangulatot felvillantó részében a blognak kifejezetten ez jött elő. mintha itt bárkinek is az elmélyült szellemiségét zavarta volna ez a hangulat.

        mintha bementünk volna a múzeumba mackó nadrágban, sörrel a kezünkben, böfögve, hangoskodva. mintha. (ezt éreztették, holott erről közel sem volt szó. ahogy írtam már: 25 plusz sorról és benne poénokról van szó. ez nem több ennél. komolyan nem is értem)

        Kedvelés

      • Jó, így értem. Csak azért kérdeztem, hogy értsem visszatérő, vagy állandóan jellemző probléma-e ez.
        Én nem érzem úgy, hogy itt bárki is a nagy intellektusát tolná mások arcába. De valóban volt a reakcióknak egy ilyen vetülete, hogy ez a vicceskedés ide nem való. Változatlanul azt gondolom, hogy sokan vagyunk és sokfélék. Baromira nem örülök, ha pont itt nem férne el valami vagy valaki 😦

        Kedvelés

      • Úristen, mennyivel jobb itt, mint kozmaszilárdék közlében a cikk alatt.
        (http://eletmod.transindex.ro/?cikk=22151 , egyébként)

        Erre azt szeretném mondani, hogy igen, ez egy háj értelmiségi blog, egyszerűen nem bírnám a kommerszebb izéket, nekem rengeteg és változatos input, Purcărete Faustja kell, nem bírok nem ujjongani, és még örök, intenzív, kérlelhetetlen gondolkodás, másképp nem sikerülne a telitalálat és nem vetné fel az igazán lényegi és fájó dolgokat a blog. Bennem kevés született báj meg ösztönösség van, minden sok év gondolkodása, írása által ért meg. Ez az elitizmus oka bennem, ezt sugallom és támogatom önkéntelenül,és közben mélyen hiszem: elménk, élménybefogadó képességünk, kiélesedettségünk határtalan, egyszerűen HATÁRTALAN, és ez az öröklét, és ez az öregedés ellenszere. Ujjongjatok velem.

        A regényemben jó sok homály, rejtett irónia és kavar lesz, de hát ismertek, és érzem, hogy értetek is. Mindenesetre igyekszem olvasmányosan írni itt is.

        Aztán, egyrészt az értelmiség színe-java is olvas, most a fenti cikk miatt írtak nekem, és megdöbbentem, ki mindenki. Másrészt meg nem kell ehhez értelmiséginek lenni. Az a jó a blogban, hogy az én elit kis nyafogóhelyemnek indult, aztán lassan kiderült a kommentekből, hogy amit tudunk, összeadódik, és eloszlik arányosan. Mint az jól látszott az Együtt jobb! szessönökből is. Ezért ne érezze magát senki gyérnek, mert egyrészt más erősségek is vannak, és rendszeresen megnyilvánulnak, mint az elitség, aki meg szorong, hogy ő mit nem tud, annak mondom, hogy nem látszik úgyse. Blöffölni kell, vagy figyelni, vagy lapozni, vagy szólni, hogy én ezt nem értem. Amilyen természetes okossággal kérdez rá Hajnalkám is mindenre, ami épp nem esik le. Nagyon fontos szelepe van. 😀 Szelep, tényleg.

        Egyben szervezek egy darab délelőtti kávézást, egy darab hétvégi mókát,és egy Philomena-nézést. Miccóltok?

        Hajnarkám, te, isten barma, miért lettél tíz napja az év kommentelője szerinted??? Mi ez, ne már (mindjárt olvasok tovább), hogy képzeled? Nem csak te voltál, ozzák ki az ellenőrzőjüket még húszan.

        Kedvelés

      • Egyvalami fontos még: az idő. Hogy űzött emberek utolsó perceikben olvassák a blogot, és szétesik nekik, be se tölti a kütyü, vagy úgy érzik: ez sok. Nekem vérezne a szívem, ha többé senki nem poénkodna. De kétségkívül tud belterjes lenni.

        Kedvelés

      • “Egyben szervezek egy darab délelőtti kávézást, egy darab hétvégi mókát,és egy Philomena-nézést. Miccóltok?”
        Hát bárcsak, ha ott lennék. Többiek?
        Tessék mondani,a blogszülinap mikorra várható? Tudom, hol van még az április! De meg kell szerveznem, hogy ott legyek, bármi is történjen…

        Kedvelés

      • Jó, világos. Valóban volt a röhögcsélésre adott reakcióknak egy ilyen vetülete. Én csak szívből remélem, hogy ez nem általánosan jellemző, vagy visszatérő dolog, hogy ilyen érzéseket keltünk, vagy keltenek mások. A magam részéről én nem vettem még észre, hogy itt bárki a másik arcába tolná a fene nagy intellektusát. Ezért kérdeztelek, hogy tudsz-e példát mondani.

        Ahogy írtam, sok vagyunk és sokfélék. Én ezt szeretem itt nagyon és baromira zavarna, ha pont itt nem férnénk el úgy, ahogy, amilyenek vagyunk. 😦 Pláne úgy, hogy a más háttér ellenére végsősoron mindenkinek azonos okok miatt szívügye ez a blog.

        Kedvelés

      • Hajnalka, te egy ideig hiányoztál a hozzászólok közül és feltűnt. Én nagyon szeretem az általad keltett hangulatot. Megjegyzem, én hetente kétszer szoktam benézni, akkor elolvasom a bejegyzéseket és ha lehet, akkor a hozzászólásokat is. Néha én is írok. De te kitüntél, megmaradtál.

        Én sem vagyok mindig összeszedett és szalonképes. Most miért várnám el, hogy mindenki csak bizonyos hangulatában, kellő komolyság birtokában kommenteljen. Az az érzésem van, hogy egy része az olvasóknak, akik nem része ennek a konkrét közösségnek, amit ti képviseltek irigyek egy kicsit. Jó lenne odatartozni, de nem szánják/szánhatják oda azt az energia és idő mennyiséget amit ti. Ha ez így van, akkor ez az irigykedők dolga és nem a tiétek. Nem voltatok vásáriak és a poénok sem voltak olcsók… én jót derültem, amikor meg nem volt időm, akkor görgettem. Remélem lesztek pár nap múlva is, amikor visszatérek legközelebb.

        Kedvelés

      • Árnika, milliószor éreztem már magam hasonlóan, és a kiváltó, megalapozó okok is hasonlóak. Viszont, az is felmerült már bennem, hogy nem -e kizárólag a komplexusaim idézik elő azt, hogy úgy érzem, a másik fölényes, elitista?
        Lehet, neki az a természetes, hogy Nietzschét idéz, Dürrenmattot emleget, amikor én ásóembert (utóbbi egy konkrét példa, de nincs szándék mögötte, csak kézenfekvő idézni) ?
        Mi van ha beszélgetésen vagy olykor összekacsintáson kívül semmit nem akar ezzel?
        Mert egyébként itt, úgy érzem, hogy nem gyakori az ilyen nevekkel, utalásokkal dobálózás, pedig sokak nagyon műveltnek és tanultnak tűnnek a kommentjeik alapján, a többség jól képzettnek és értelmesnek. Ugyanezt elmondhatnám az idegen szavak, vagy a specifikus területek szakkifejezéseinek használata kapcsán is.
        Olykor félelemmel tölt el, hogy mennyi mindent nem tudok, ami másoknak teljesen természetes. Hja, a frusztrált és lemaradt gyerek alapérzése 😉
        Csak arra akarok kilyukadni, hogy én abban is tudok kételkedni, hogy mások elitisták, és el tudom képzelni, hogy a saját félelmeimet vetítem ki rájuk.
        Ugyanakkor, azt is lehetségesnek tartom, hogy van, akit az zavart, hogy kimarad ebből az egész humorfolyamból, és ez lehet hasonló érzés, mint amikor én nem értem a félműveltségemmel (nem, nem az, mert nem hiszem hogy tudom, de azért hiányos) a magaskultúra poénjait és célzásait.

        Kedvelés

      • Ezzel kapcsolatban elmesélnék valamit. Gimiben műveltnek tartottak a többiek, filozofikusnak, aki sokat olvas, ezzel az érzéssel lettem egyetemista. Aztán az egyetemen azt éreztem, hogy teljesen nulla vagyok a többiekhez képest, és kb. két évig nem mertem megszólalni az órákon. Az a tipikus érzés, amikor mondanád, de nem mered, mert biztosan hülyeség, és akkor majd kiderül, milyen buta vagy. Aztán a másik megszólal lazán, és azt mondja el, amire te is gondoltál, a tanár meg helyesel neki, hogy jó gondolat… Plusz ott volt az a kettősség, hogy bölcsész voltam, de a csoporttársaim között nem elég olvasott, az egyetemen kívüli köreim viszont elitistának tartottak. Ennek az lett az eredménye, hogy az egyik helyen nem mertem megszólalni, mert nem vagyok elég művelt, a másikon meg megint nem mertem megszólalni, mert ott meg azt mondják majd, hogy okoskodó vagyok, meg unalmas is. Jó időszak volt… de utáltam. Majd a diákévek után ugyanez következett. A versenyszférában kezdtem el dolgozni inkább reál területen, ahol furcsán néztek rám, hogy mit csinál itt egy bölcsész…hogy került ez ide? Amikor meg olyanokkal találkoztam, akik valamilyen kulturális területen dolgoztak, akkor meg tök frusztrált voltam, hogy én nem vagyok benne az ő világukban…

        Kedvelés

      • ‘az egyetemen kívüli köreim viszont elitistának tartottak’

        Ez a gyerekkorom. Nem vicc. Az iskolában bunkónak számítottam, otthon meg már nagyképűsködőnek, mert igyekeztem választékosabban fogalmazni, finomabban viselkedni.
        Ugyanígy végigkísért a kettősség, egészen idáig, a blogig.
        Tollampapírom, izgalmas párhuzamokat látok 🙂

        Kedvelés

      • Pikareszk, ide enged írni: nekem akkor ért véget ez a kettősség, amikor az egyik kolléganőmnek beszéltem erről az érzésről, ő meg rácsodálkozott, és azt mondta, hogy nem ért engem, mert szerinte szerencsés vagyok. Több helyre is be tudok kapcsolódni, és nézzem csak meg azt a praktikus helyzetet, hogy munkát is több irányba kereshetek, ha úgy alakulna. És egyáltalán léteznek ilyen kategóriák? Elvagyok, és most már nem nagyon mérem magam senkihez. Ha valamit nem értek, nem tudok, akkor egyszerűen csak kérdezek. Ha valaki ezt (a tudatlanságomat, tájékozatlanságomat bizonyos témákban) kínosnak tartja, vagy nem tetszik neki, az legyen az ő baja.
        (Én is látom ám a párhuzamokat. 🙂 )

        Kedvelés

      • Ez az érzés kísér gyerekkorom óta folyamatosan, a pályamódosításom kapcsán meg halmozottan.

        Kedvelés

      • Devorah – ezért is kérdezgettelek a pályamódosításoddal kapcsolatban. Bennem érzelmileg már rendben van, és lassan a realitások is ehhez igazodnak.

        Kedvelés

      • Egyebkent lehet, hogy lemaradtam, de milyen “kore” a fanyalgoknak? En egyetlen hangot hallottam, aki kiallt a velemenyevel a rohogcseles ellen, de o is visszakozott utolag, szerintem nagyon korrekt modon. Vagy mas fanyalgas van? Bocsanat, de azt sem vettem eszre. Mi ez?

        Kedvelés

      • ok, bepotoltam a tegnapit (bar kicsit megsertodtem, hogy akkor is ir ide valaki, amikor en reggeltol estig dolgozom)

        Kedvelés

      • Akkor most figyelmeztetek mindenkit, hogy elmegyek bevasarolni. Addig egy pisszenes se legyen. Hallom am a kuncogast, kivoltaz?

        Kedvelés

      • …tehat ribizli es FarkasViki kozbeszooooOOOL!… hetesnemfigyel?! Meg nem mentem am el, csak leselkedem, hogy ki NE kapjon csokit… (elobb faltam be sok konyakos meggyet, mert a tanar valahogy mindig kajat es piat kap – vagy egyben a kettot, lasd kony. meggy, ez a legjobb megoldas -, de nem is banom ezt. Ha tobbet nem szoltok, abbol meg kaphattok azer’, a doboz aljarol)

        Kedvelés

    • Váááá!
      Na nem erről volt szó! Egyáltalán nem.

      Hajnalka, ne vonj le messze menő következtetéseket 3 sorból, légy szives. Jó?
      Ursus arctos új olvasó. Lehet, hogy nem jól fogalmazta meg a mondandóját. Nem hiszem, hogy az “olcsó, vásári és gagyi” rád vonatkozna, vagy bármire, amit képviselsz. Sokan szeretünk. Nem kell másmilyennek lenned, nem kell visszafognod magad. Ha sok lennél, akkor majd emlékeztetünk rá, hogy legyünk tekintettel másokra továbbra is. De ez nem ok a távozásra. Sokan vagyunk sok. Nálam állandóan a lófaszok repkednek a levegőben. Lehet, hogy más meg ezért nem olvas itt szivesen… Ennyi embert nem lehet egyszerre maradéktalanul boldoggá tenni. Minannyian mások vagyunk.
      Azt végképp nem tudom miért gondolod, hogy innen miattad ment el bárki is. Ezt mégig honnan gondolod?

      Na szóval: hagy ezt a faszságot, vond vissza szépen a leköszönésed és egyél egy csokit a csokiláncból!

      Kedvelés

      • Mostakkor én lohadt konstluktív leszek, és le lehet oltani.
        Hajnalka, nemáá!
        Nemáá! Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!Nemáá!
        :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D

        Kedvelés

      • Szerényem megjegyezném, hogy míg boltban voltál(közbe nem is), addig én meg se kukkantam és nem is kuncogtam. Ergo:csokit kapok.

        Kedvelés

      • Imádom, mikor röpteted a lófaszokat! Lógsz nekem amúgy egy tanfolyammal.

        Onnan gondolom, hogy mondták a hangok a fejemben.

        Kedvelés

      • Csak úgy eregetem a lófaszokat 😉 Tudom ám. Amint felépültem a kórságból, lesz lecke.

        Kedvelés

      • Engem átbasztak. Azt mondták “citrusféléket fogyasszon”. Érted? Féléket. Meg fogyasszon… Nem csoda, hogy ugyanúgy vagyok egy hete.
        Reggel Nutellával kezdek! Vérszemet kaptam!

        Kedvelés

      • A csoki citrusféle, csaxólok. Ne dőlj be mindenféle sarlatánnak, egyél Nutellát még ma! A vérszemre jó lehet a kamillás borogatás.

        Kedvelés

    • Hajnalka, számomra is erőltetett a raccsolás, de a humorod (ami nem egyenlő a raccsolással) beragyogja az én napjaimat is.
      Szóval: maradj itt! Ha ez nem elég, akkor megerőltetem magam, és arra kérlek: maladj! 😉

      Kedvelés

      • Nekem a raccsolás a fenti “maladj” erejéig is megerőltető volt. És tényleg azért tettem, mert belülről fakadt. Hogy a sok derű után, amit te okoztál megérdemled. Sajnálom, hogy félreérthető voltam.

        Kedvelés

      • Csak vicceltem, te, hát érted?!
        Értékelem, hogy megerőltetted magad, eskü.

        Kedvelés

      • Köszönöm. szép gesztus.

        És bocsánat, én is félreérthető voltam.

        Kedvelés

      • Az nagyon jó tulajdonságod, hogy nem sértődtél meg, nem duzzogva elhallgattál és nem írtál le egyből, hanem elmagyaráztad, mit gondolsz és így szépen meg is oldottuk a dolgot, hála neked. Köszönöm.

        Kedvelés

    • De hát teeztnemtudhatodhajnalkám!
      Én mondjuk röhögős vagyok. És sírós. Mikor mi.
      A humorod zsigeri. Ütős. Imádom. Laccsolva, vagy anélkül.
      Baromira kell néha az a sírvaröhögés.
      És azt is észrevettem, milyen ragyogóan felvetted
      a fordulatszámot itt.
      Nagyon elszomorít, ha feladod.
      Puszivödöl. Tényleg.

      Kedvelés

      • Jajj, na én nem szoktam, de most sílva löhögök a megkönnyebbüléstől, hogy visszakommentelted magad. Hogyismondjam így ismeretlenül?

        Kedvelés

      • Jó hosszan, sok-sok szuperlatívusszal és hájkenegetéssel megtűzdelve. És szerepeljen benne legalább kétszer a “csoki” szó.

        Köszönöm. Megtisztelsz. Puszivödöl!

        Kedvelés

    • Hajnalka, ez rettenetes, ne csinald. Nincs neked telefonszamod, vagy ilyesmi? Nem csak te poenkodtal, hanem kb a fele a bagazsnak, mas tollaval ne ekeskedj 😀 Ez igy tul konnyu, hogy mindent magadra veszel. Te lettel az ev kommenteloje, bakker! Erre most lelepnel? Tolunk, akik szeretunk? Nemáááááááááá!

      Kedvelés

      • Az év kommentelője, de csak mennyiség alapján, úgy meg nem ér.

        Azért annyira nem rettenetes. 😀

        Kedvelés

      • De, rettenetes. lett volna 🙂 telleg. Es: te csokibol sem szereted a sokat? Na ugye. Mindent a szadba kell ragni, evkommenteloje. Meg a csokit is.

        Kedvelés

      • Csokiból se sokat, ha kevés, jobban tudom értékelni. (először azt olvastam:csokiból se szereted a sonkát 😀 )

        Nem ér az orrom alá dörgölni, hogy szófosó vagyok. 😉

        A csokit nem kell a számba rágni, ahhoz már elég nagy vagyok, elengedett kézzel is megy.

        Kedvelés

      • Figyu, tegnap már nem mertem megkérdezni, de mi az összefüggés, hogy van-e telefonszámom és a többi dolog között?

        Kedvelés

      • fel akartalak hivni, hogy szeretettel es lelkesen leuvoltsem a fejedet, es ezt barmilyen apropobol szivesen megteszem

        Kedvelés

    • Hajnalka drága, én erre csak annyit tudok mondani, hogy aki miattad megy el innen, az meg is érdemli, már ha ez igaz egyáltalán. Ha van kedved dumálni privátban, írj egy rövid üzit kepviselone kukac gmail csókollak. Nekem van mondanivalóm, de csak neked 🙂

      Kedvelés

    • Nemááá, mi ez a megsértődés itten? Ez komoly? Vagy csak provokáció? Vagymiez? Hajnalkám, nem bántott senki, nem ilyen lelépős fajtának ismertelek téged eddig.

      Ha esetleg tényleg komolyan gondolod, akkor itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet egy fontos fegyvertényre: aki nincs a blogon, az nem vehet részt semmilyen spontán avagy szervezett csokiküldésben. Ez a legdurvább érv, amit be tudok vetni, ha ez nem hat, akkor semmi…
      Vagy majd megalakítom a HAB-ot (Hajnalkámat A Blogra mozgalmat). Csatlakoznak a többiek, kivonulunk a házad elé (HABosok, utánam!), és addig kiabálunk, amíg nem írsz megint valamit. Ne akard, hogy ilyen eszközökhöz folyamodjunk!

      Kedvelés

    • Hajnalka, ne menj el!!! Te is a blog része lettél, és nagyon hiányoznál innen! Mi lesz így a csokipostával? A puszivödörrel? És mi lesz Tibivel?

      Keressük a megoldást, és meg is találjuk, de az nem lehet a megoldás, hogy nem jössz többet 😦

      Kedvelés

      • Tibi közkincs (lásd: Hasutasok, “Erzsike közkincs!”) De te is az lettél. Már majdnem indítottam egy igazi petíciót, hogy vissza Hajnalkát!

        Kedvelés

      • Baszki, azt még ki kellet volna várnom. De semese egy egyszemélyes erőszakszervezet.

        Kedvelés

      • TITKOS!!!!! eroszakszervezet. nem er igy lebuktatni. asszem mar tobbszor szabadkoztam az eroszakos es nyers stilusom miatt es nem szerenykedesbol. tenyleg azom van. es meg kimeletlen logikam is. amit neha elfelejtek elovenni.

        Kedvelés

  10. Hűha!
    “Ursus arctos új olvasó. Lehet, hogy nem jól fogalmazta meg a mondandóját. Nem hiszem, hogy az “olcsó, vásári és gagyi” rád vonatkozna, vagy bármire, amit képviselsz.”

    Megerősítem. Szó nincs erről, de nem akartam komplett esszét kerekíteni a téma köré. Maradjunk annyiban, hogy a raccsolós poén nekem nem tetszett, de hát ez még valakinek a humoráról sem mond semmit, nemhogy a kommentjeiről, pláne magáról az emberről. Ez valóban súlyos félreértése lenne annak, amit írtam, sajnálom ha ebből ilyen téves és főleg végzetes következtetést vonna le bármely olvasó. Szándékosan írtam is, hogy nem zavar. Kizárólag azért szóltam erről, mert a blog gazdája vetette fel a kérdést.

    Nem kedvencem a Brian-féle humor, nem kell ebbe semmi olyat belelátni, ami nincs benne.

    Ha Hajnalkát – akaratlanul ugyan – megbántottam volna, azt nagyon sajnálom és elnézését kérem.

    Kedvelés

    • Szerintem nem is kell elnézést kérned,
      mert mióta bedobta a törölközőt,
      annyian tettek neki itt könyörgő szerelmi vallomást,
      amennyivel egy tucatnyi szűzlányt már oltárhoz lehetett volna vonszolni,
      és ezt a hódolatlavinát te indítottad el 😀

      Kedvelés

  11. Hajnalka, engem nem is ismersz, mert mostanàban nem kommentelek (ambar az azonos nevu blogomon ott a fel eletem, tehat nem tudok elbujni), de azert most Neked irok. A kritika (enyem es masoke) nem neked szolt szemely szerint, semmikepp. Szerintem jo a humorod (nem a bronis-csokis, hanem a masik humorod), nagyon is, es azt nem eleg sokat csillogtatod (de amikor, akkor tenyleg rohogunk, a nem kommentelok is).
    En szemely szerint es honapok olvasos megfigyelese utan meg vagyok rola gyozodve (es most mar le is irom vegre), hogy te egy “alruhas kiraly” vagy, egy-egy onfeledten odavetett kommentedbol nagy intellektualitas, erzekenyseg (es meg angolismeret is) jon le. Aztan utana visszahuzodsz a bronis, -l-ezos alarcod moge. Komolyan mondom, hogy ez mar regebben is feltunt. Olyankor a helyesirasod es a mondatszerkezeted is nagyon mas. Te szerintem atvagtal itt mindannyiunkat :)) Maradj, kerlek!

    Kedvelés

  12. Van ám itten dinamika. Bűnbakképzés, meaculpa. Ne már. Azt hittem, hogy ez itt nem történhet meg.
    Hajnal elment. Ennyi. Csúny lossz lányokfiúk! Szégyelljük magatok!
    Én sem szeretem átgondolni, amit írok. Mert azt gondoltam, hogy itt lehet olyat.
    Nagyon sajnálom ezt az egészet most. Én nemtom, melyik tábor vagyok, nem is akarok tábor lenni. De ez…nemtom. Megint nemtom, mi van. Nem biztos, hogy fogok olvasni kommenteket, és kommentelni ezután. Nem tudom.
    Bátortalan lettem.

    Kedvelés

      • hát, hajnal magára vette. a egészet. h ő az oka annak, h itt balhé van, meg h elmennek miatta emberek innen. arra. hát, vannak a viccelők, meg a fáradók. nem?

        Kedvelés

      • Szerintem nem. Én például egyikbe sem tartozom és egyikhez sem sorolom magam. Ennél azért összetettebb volt sokunk véleménye, kérlek ne láss itt két szembenálló oldalt!
        Én pl azt mondtam, hogy engem nem zavar, de megértem, hogy valakit igen, mert lehet hogy néha már sok volt egy-egy poénból másoknak. Tőlem aztán bármi lehet. Én nem látok itt szembenálló táborokat. Beszélgetünk.
        Hajnalkából pedig senki nem csinált bűnbakot, nem volt ő hibáztatva sehol. Többen is viccelődtek, viccelődtünk. Ő magára vette, hogy miatta megy el bárki is. Ez nem bűnbakképzés szerintem.
        Ne bátortalanodj el! Inkább írj egy jó bemutatkozást a bejáratnál, hogy tudjuk ki vagy! 🙂

        Kedvelés

      • Én is úgy érzem, hogy_itt_nincs_probléma!
        Egy kis lepkefing tulbulenciába kelült, begyűlűzött és felkolbácsolta az élzelmeket!
        Ébresztő! Itt nincs probléma. Itt szeretet van, elfogadás, tolerancia, gyógyulás, erősödés, tanulás, gazdagodás, értékes közösség. Mi_itt_nagyon_szeretünk_téged Hajnalaka!
        De meg kell, hogy mondjam, mikor a leköszönős kommentedet olvastam, nekem is egy olyan iszonyat mászott szét a gyomromban, ami ez egész belsőmet görcsbe húzta. Ez ugye nem lehet igaz! Mondd, hogy nem igaz! Visszafojtott lélegzettel várom, hogy a történet úgy végződik, hogy a leköszönés is csak poén volt!
        Nekem segítettél abban, hogy egyáltalán meg merjek szólalni, ilyen komoly autoritások mellett!

        Kedvelés

      • Csak ma értem ehhez a kommenthez, bocsika. Remélem, vettél azóta levegőt!

        Mondjam, hogy nem igaz? Nem igaz.

        És mi az, hogy autoritás? Nem guglizom ki, mondd el te, ez a bünti, amiért ideírtad nekem, hogy ne értsem.

        Kedvelés

      • Nem, valóban, Hajnal magától vette magára a dolgot. Nem gáz, szerencsére túljutottunk rajta.
        Fogok írni bemutit mindenképpen.
        Jó lenne, ha befogadnátok. 🙂
        A táborok szerintem voltak, csak mindenki ingázott ide-oda. Pont a szimpátia, empátia, tolerancia miatt.
        Jajj, fogok ám én még itten írni, nem szabadultok ilyen könnyen! 😀

        Kedvelés

      • Ezt nem nekem írtad Hajnalka. De nem számít, mert látlak, hogy itt vagy és végre fellélegezhettem! És többet ilyet ne merj csinálni! Ez nem játék. Ilyennel nem játszunk, mert szeretünk.

        Kedvelés

      • Én szoktam játszani azzal, amit szeretek. De az más, persze.

        Ursa minornak írtam. Bocs. Nem először nyúlok mellé. És nem utoljára se.

        Kedvelés

      • Igen az más. Azzal lehet játszani (bármi is az), de a kötelékekkel, a szeretet szálakkal, a biztonsági hálóval (vagy mivel) nem. Annak evidensnek és megingathatatlannak kell lennie.

        Kedvelés

      • Jól beszélsz! Azzal nem is szoktam. Főleg nem a biztonsági hálóval. Az nagyon veszélyes.

        Kedvelés

      • szadra csapok. nincs partozas! tessek feloszlatni. merthogy belterjes nagyon ha jol ertettem. Na figyi: nincs Broni, meg terdeles, meg part, meg mittudomenmi, ja raccsolas. mindjart partfegyelmit kapsz!

        Kedvelés

      • Jóvammá, hangember. 😀
        De neem, örülök, hogy maradtál. Helye van itt mindenkinek, aki itt van. Beleértve magamat is. 😀

        Kedvelés

      • Gyertek, az aktuálisban rögvest csapra verek egy hordó viszkit, mer új év van,
        mondhatni itt állunk az új év hajnalán 😀 és minden pia elfogyott.

        Kedvelés

      • Annyira jó házigazda vagy cvd! 🙂 de most komolyan! Ivitálod a népet az aktuálisba, hellyel és szesszel kínálod őket… 🙂

        A hájlájcba be kéne tenni, hogy legjobb házigazda: cvd!

        Apropó viszki. Grogot kérek szépen! Az most jó a torkomnak.

        Kedvelés

  13. csajok, srácok, jógalégzés két napig. addig hajnalka is meggondolja magát. aztán kezdjük újra. gyúrjunk toleranciára. én az összes lapot vettem, amikor kedvem volt, amikor meg nem, lapoztam. nem szakadt le a mutatóujjam. pedig mál a diszlexiám is visszatélt a laccsolástól! 🙂
    hajnalka, te nekem itt narancssárga vagy, ne feledd, és a vendégposztomba is becsempésztelek!

    Kedvelés

  14. Hmmm. Sajnálom Hajnalkát. Jó lenne, ha maradna. Én azt írtam, hogy maga a raccsolós írás kicsit zavar, de amiatt, mert egy másik blogon csak így beszélnek és itt már nekem sok volt, de Hajnalka nagyon jó fej és nekem az tetszik a kommentjeiben, hogy megszólít, reagál. Volt, hogy megírtam a vérkomoly negyed órán át fogalmazott és átírt, reményeim szerint helyesírási hibáktól mentes kommentemet, amire Ő egy fél mondatban reagált és máris valahogy nem volt olyan borús a világ.

    Kedvelés

      • Magam részéről teljesen megértem Hajnalkámat, hasonló helyzetben én is így reagáltam volna, én sem fegyelmezném magam szívesen még kikapcsolódás közben is.
        Körbejárhatjuk a témát jobbról-balról, meg el lehet kenegetni, de tény hogy vele jött egy új hang a blogra (amit én személy szerint nagyon élvezek, új energiát, életszagot hozott), amiről egyértelműen kiderült, hogy több embernek ez nem kívánatos. Hajnalkám markánsan, vállaltan ilyen (puszivödöl érte!), ez a jellegzetessége, érthető, hogy magára vette, és nem szeretné megerőszakolni magát. Nagy pofon az, ha felszabadultságunkban, magunkat biztonságban, elfogadva érezve egyszer csak a fejünkre koppintanak, hogy hé, valójában mégis csak keretek között tudunk elfogadni.
        Szeretném vissza Hajnalkát, ha lehet.

        Kedvelés

      • “Nagy pofon az, ha felszabadultságunkban, magunkat biztonságban, elfogadva érezve egyszer csak a fejünkre koppintanak, hogy hé, valójában mégis csak keretek között tudunk elfogadni.” – én is így érzem, és nagyon erős mondat ez. Voltam már hasonló helyzetben. Még mindig rossz visszagondolni rá.

        Kedvelés

      • ‘ Nagy pofon az, ha felszabadultságunkban, magunkat biztonságban, elfogadva érezve egyszer csak a fejünkre koppintanak, hogy hé, valójában mégis csak keretek között tudunk elfogadni.’

        Nagyon ott van ez a mondat, Devorah, köszönöm!

        Kedvelés

      • Igen. Igen.
        Nekem hanyszor volt! Onfeledten nyomom es akinek valamiert -tok mas miatt-a bogyeben vagyok megszolal:ne olyan hangosan!Methogy oke, tenyleg egy hangos, feltuno picsa vagyok, de ilyenkor ez mindig letagloz, mert kurvara azt erzem nem a tartalomra figyel, aki ilyet beszol.

        Kedvelés

      • Jól van Árnika, ez már megint én vagyok. Ráadásul nekem olyan a hangom is, amire sokan felkapják a fejüket, nagyon erős, rekedtes, és az még feltűnőbb. Nagyon sokszor szóltak rám, manapság már nem annyira. Talán mert nagyhangúakkal vettem magam körbe 🙂

        Kedvelés

      • megfigyeltem ezzel kapcsolatban,hogy valójában zavaró számára a tartalom, amiről beszélek. nem akar arról beszélni, de az adott helyzetben szűkölködik, nem meri, nem tudja, nincs rá igazi indoka, hogy kimondja és akkor előáll ezzel: ne olyan hangosan!

        nem tudom itt szavakkal igazán érzékeltetni, hogy nekem ez milyen mértékű tüske. az ilyen rászólások után én hetekre meg tudok bénulni. és újra és újra végigpörgetem, hogy mit mondtam éppen, milyen testhelyzetben voltam éppen, milyen hangnemben adtam elő éppen. minden részletet elemzek, meg akarom úszni a következő ugyanilyet. betegít.

        Kedvelés

      • arra gondolsz, hogy ez egy abnormális reakció a részemről? hogy ezen rágódok és kiborulok?

        hangos vagyok. sok vagyok. zavaró vagyok.

        ezt fel kell dolgozni, ha visszajelzik, hogy igen hangos vagy, zavaró vagy, sok vagy.

        innen indulhatott ez.

        (tisztában vagyok azzal a tulajdonságommal, hogy ha valakit valamiről meg akarok győzni, vagy valami olyan téma van, amiben otthon vagyok és meggyőzően tudom előadni, akkor egyszer csak hangszínt váltok. szinte stílust is, amolyan előadássá válik az egyébként élőbeszédem. ez zavaró lehet, és nyilván közben hangos is. egyik oldalon ott vagyok én a számomra fontos mondanivalóval, a másik oldalon meg egy pillanat alatt kiderül, hogy
        – neki ez nem fontos
        – ő ezt nem is érti
        – azt se, miért akarok erről beszélni
        – azt se mit akarok mondani
        – az egész téma és én sem érdeklem igazán.
        hasonló érzés lehet, mint amikor egy előadás közben elkezd kiáramolni szép lassan a közönség és a végére csak 2-3 néző árválkodik a nézőtéren. lenéz oda az előadó/színész és elárvul, megsemmisül. )

        Kedvelés

      • Dehogy arra gondolok!

        Arra értem a kérdést, hogy mért lett ez ilyen fájó pontod. Nem gondolom, hogy abnormális, meg ilyenek, dehogy. Nekem is vannak ilyen, mások által érthetetlen dolgaim.

        Értelek. Nekem ez szimpi. Én a sunyi kukáktól ugrom meg a dupla lutzot. Ide monnyák, bele a pofámba, és ha nem figyelek, ordítson, igenis.

        Kedvelés

      • Ertem cris, amit irsz.
        Aszem ez nekem ilyen genetikai hiba, majdnem fogyatek, hogy ilyen eros a hangom (hugom ugyanez, meselte, hogy a hallasserult csoporttarsa kerulte ot, nem ertette miert. Aztan egy alkalommal kibokte, hogy besipol a hangjatol a keszuleke :). )

        Kedvelés

      • Jaj, mitől lenne már fogyaték? Mások vagyunk, valaki kicsi, valaki nagy, valaki hangos, valaki halk, satöbbi. Ennyi erővel fogyatékos mindenki. !

        Kedvelés

      • Sokan, sok helyzetben kifogasoltak a hangomat. Sokszor, tobbnyire olyan helyzetekben amibol inkabb az jott ki, hogy nem az en hibam. Nem az en hibam, hogy eros a hangom, megis nekem rottak fel. Elkezdtem a magam felelosseget ebben keresni. Talan emiatt erzem igy.
        Nemtom

        Kedvelés

      • Hangkérdés: nálam ennek különös jelentősége van, mert gyerekkoromtól kezdve rekedtes a hangom. A mandulaműtétem után berekedtem (előtte is kicsit ilyen volt), majd évekig jártunk a gégészetre vele, de nem történt semmi. Szóval én ilyen hangú vagyok. Gyerekkoromban ahányszor megszólaltam idegenek előtt, kb. annyiszor kérdezték meg, hogy meg vagyok-e fázva. De utáltam! Főleg hogy én nem ilyennek hallottam magamat. Frusztrált is egy ideig, azt hittem, hogy ez a hang nőietlen, és szerettem volna lágy, vékony hangot magamnak.

        Aztán amikor idősebb lettem, jött a döbbenet. Ismét megjegyezték (nők és férfiak egyaránt), hogy milyen rekedtes a hangom, de úgy, hogy ez milyen vagány, különleges és szexi. Egyszer egy rádióban még azt is mondták, hogy felvennének velem ilyen reklámszövegeket, Egy neves médiaiskola vezetője meg azt mondta, hogy ez igazi tv-s hang, mert karakteres.

        Most meg már elfogadtam, hogy ez ilyen, és azóta ritkábban is tesznek rá megjegyzést. Nem tudom megváltoztatni, már nem zavar, nem is érdekel, de régen sokat szenvedtem miatta. Az is lehet, hogy összeért már vele az egyéniségem.

        Kedvelés

      • Árnika: nem tudom. Simán lehet, hogy csak arról van szó, hogy felnőtt embernél nem olyan furcsa a rekedt hang, mint egy kislánynál, tinilánynál.

        Kedvelés

      • ja és amiatt végletesen ki tudok borulni, ha azt hallom bárki felnőttől, hogy rászól a gyerekre (akinek tényleg olyan a hangszíne, hogy alaphangon hangos) hogy halkabban.

        sírni tudok emiatt.

        Kedvelés

      • az más.
        amikor összezárva van az ember kisdedekkel és egyszer csak kurva sok van belőlük. az egészen más helyzet.

        én arról beszélek,amikor lendülettel mondaná a gyerek. okosat is, meg nagyon kell neki a visszajelzés. és lelkes.

        az olyankor igen ronda, hogy halkabban mondd kislányom! nem vagyok süket.

        Kedvelés

      • Hú Árnika, ezt köszönöm neked, igyekszem többet nem mondani ezt a gyereknek, mikor épp közölne valami fontosat, de baromi nehéz, mert rengeteg hangos mondanivalója van, és bizony, elég gyakran sok. És sokkal könnyebb olyankor a hangerővel csesztetni, mint még két percig odafigyelni, utólag meg jön a lelkifurka. 😦 Most már sejtem, mit érezhet ő.

        Kedvelés

      • Én tökre értem, átérzem ezt, de szerintem van különbség a “ne óbégassámáfijam (és amúgy sem érdekel, mit mondasz)” és a “jól van, kicsim, figyelek rád, csak légy szíves, halkabban mondjad” között – mert én is tudom ám, milyen, mikor valakinek a hangja alapból (nem csak lelkesedésből) kibaszott hangos és éles (nem kisded, hanem kilencéves), és hát bocs, de én színtiszta kedvességből sem akarok megőrülni, a fejem fáj ettől. És szerintem, ha a gyerek érzi, hogy szeretik, és figyelnek rá, akkor nem fog neki lelki törést okozni az, hogy “halkabban”.

        Kedvelés

  15. Itthon vagyok, gondolkodom, és ha nem gond, akkor most hangosan.

    Van egy olyan blog (ügy, közösség, stb.), amilyet én még nem nagyon láttam korábban. Sok más mellett számomra az egyik legfontosabb érdeme az, hogy itt úgy lehet beszélgetni, mintha a barátaimmal ülnék egy kávézóban. Magas a színvonal, elfogadás van, és nincsenek trollok. Majd berobban a humorbomba, és felmerül a kérdés, hogy mi a véleményünk erről a humorról (mert eddig is voltak vicces hozzászólások). Nemcsak szavazunk, hanem hozzá is szólunk a témához. Ahogyan mindig, most is sokan megosztottuk a gondolatainkat, és ez nagyon szuper.

    Bennem az a kérdés motoszkál, hogy miről beszélgetünk most? A humorról? A humor egy fajtájáról? A színvonalról? Jelenségekről? A saját határainkról? Magunkról?

    És nekem az ugrott be, hogy ez az egész, ami most történik számomra nem más, mint: metablog 5.: az olvasók egymás között. Egy kicsit talán posztmodern játék is. Lehet, hogy butaság, de nekem most beugrott Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó c. könyve, gyorsan el is szaladtam a könyvtárba, kivettem, és most megint el fogom olvasni. Aki nem ismerné, az itt tud elolvasni egy összefoglalót:

    http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2013-03-20+09%3A00%3A00/italo-calvino-ha-egy-teli-ejszakan-egy-utazo

    Bennem most valami ilyesmi van, azt hiszem, nálam ez történik éppen…

    Kedvelés

    • “Talán eleve csábító a gondolat, hogy mi lehetünk a regény főszereplői. Vagy talán az az illúzió a vonzó, amit Calvino nyújt: hogy valóban benne lehetünk a regényben, úgy, hogy közben mégis önmagunk maradhatunk. Vagy az is lehet, hogy az az ajánlat a visszautasíthatatlan, amelyet a szerző ebben a regényben és ezzel a regénnyel tesz: Calvino ugyanis azzal kecsegtet, hogy a könyvéből megtudhatjuk, miért és hogyan olvasunk, s hogy mi a jó az olvasásban.”

      Kedvelés

  16. komolyan nem hiszem el hogy hova jutott a beszelgetes.
    1. “Nem is ezért megyek most el. Hanem azért, mert, ahogy Ursa Arctos megfogalmazta nagyon jól, olcsó, vásári és gagyi a bloghoz az, amit én itt pár hónap alatt ámokfutottam. ” asszem ez mar ki lett targyalva, nem igy gondolta es nem rad mondta. Ha magadra veszed orrba verlek.
    2. “A másik ok, amiért úgy gondolom, el kell mennem, az az, hogy én nem tudok másmilyen lenni, nem akarom minden hozzászólásom előtt mérlegelni a szavaimat, nem akarom visszafogni magam és így már nem jó nekem itt.” nem kell merlegelned, sot megkernelek hogy ne tedd. a napokon, heteken at futo poen projektekkel szemben erkezett csak kifogas. hagyjuk el a raccsolast,terdelest, a partot, es bronit. a csokinak meg lehet sajat helye a blogon. a humorodat egyemberkent imadjuk.
    3 “A harmadik ok, hogy az nagyon megütött, hogy miattam elmennek emberek, ezt nagyon nem akarom.” ezt senki egy budos szoval nem mondta, paranoias vagy.

    asszem ennyi erved volt

    es leszel kedves eszrevenni hogy ropke par honap alatt mennyien megszerettunk itt. azt is dolgozd fel, ha esetleg nem mind egy szalig lettunk szerelmeseid, azt eddig csak evanak sikerult elerni, de neki is jol mukodo trollriaszto haloja es lomtarja van, szoval meg neki sem. ha elmesz innen akkor egy hulye liba vagy es itt fogok bogni napokig ami majd a te lelkeden szarad. csak hogy tudd. nahat. ja es ha jelzik neked hogy valami nem oke, akkor nem elvonulni kell es problemat kerulni, elso lecke az Emese feleve valasbol, asszem az nemreg meg cel volt nalad. es meg csak nem is neked jeleztek a problemat, a lohogos csapatnak igencsak oszlopos tagja vagyok pl en is. es buszke vagyok ra. nesze, itt a sarum, hozzad. vagy a lopotokomet. valaszthatsz.

    Kedvelés

  17. es jo lenne megegyezni abban is, ha valakinek nem lenne magatol ertetodo, hogy ha barkinek baja van, akkor szoljon. amennyiben nem troll az illeto, akkor megfontoljuk amit mondott es a megfontolas eredmenyenek megfeleloen cselekszunk. pl abbahagyjuk a raccsolast. a megfontolas eredmenye nem lehet megsertodes, megsertodes es utana elvonulas illetve kikozosites es azt sem mondjuk neki hogy torodj a magad dolgaval, tollat a fulledbe, huzzal innen ha nem tetszik valami es nem is tamadjuk le. viszont lehet beszelgetni, megismerni es megerteni a masik szempontjait es lehetoleg kompromisszumra jutni vagy elfogadni hogy ebben nem ertunk egyet de azert egyutt tudunk elni vele.

    Kedvelés

      • Puszi a homlokodra Semese (egyetértésem jeléül).Akkor ez,amit ide leírtál legyen itten blogaxióma,tartsuk magunkat hozzá,mert sz@r lenne,ha széthullna a társaság.
        Minekutána hogy Hajnalka bejelentette a kivonulását,egész du nem voltam internetközelbe,de még mély jógalégzések közepette is csak arra gondoltam,mi lenne a megoldás,hogy lehetne ezt a vidítómalmot jó útra téríteni,mármint ide vissza közénk.Most hogy látom megoldódott a gubanc,szép estém lett.Még jó hogy nem kellett itt dagadtra zokognom mind a kér szép szemem.Pedig pont Hajnalka írta nekem a “hájlájc”-ba : ne sírjak sokat,inkább röhögjek,mert az jobb.
        Mindenkinek hatalmas jóéjtpuszit !

        Kedvelés

    • Ez dekurvajó, Semese, így kell ezt, tisztán, erősen. Kis ujjgyakorlat neked, nagy lépés a blogemberiségnek.

      Hogy féltem tőled eleinte.

      Én meg egész nap nem voltam, mert pont most jó anya lettem, négyre mentem a gyerekekért, és gépmentes délutánt tartottunk. Kicsit kiabáltam papucsügyben, de jó volt.

      Kedvelés

  18. Hajnalka mellett nem lehet elmenni, meghatározza a blogteret, nem véletlenül lett hájlájc, nem véletlenül meghatározó a puszivödöl (oké, a raccsolás engem is idegesít, de annyira megszerettem Hajnalkát – Hajnalka, figyelsz? -, hogy ez sem zavar), nem véletlenül lett csokilánc, és nem véletlenül veri itt mindenki a billentyűket (ahelyett, hogy mást verne megkeseredetten, igaz, Hajnalkám? és gyere vissza!!!)

    Kedvelés

      • … akkor a mai napot toltsuk azzal, hogy irunk 829 hozzaszolast a “de igen, ez tartalmi vonatkozasu kituntetes” tema variacioi kore (konnyek, csoki, zsebkendo, trombita)
        ((en is gondoltam mar, hogy te titokban “hivatalos” iro vagy, es ezt komolyan mondom))

        Kedvelés

      • szerintem annyian eszrevettuk, hogy ezen el kene gondolkoznod, arcedulas kiralykisasszonka

        Kedvelés

      • Sajnos, lemaradtam. Nem tehetnénk át mára?

        Hajnalka prolipicsa (by Pikareszk), titokban is meg nyíltan is.

        Amúgy a hivatalos író milyen?

        Kedvelés

      • olyan, aki prolipicsakent definialja magat, es ezt olyan istenien csinalja, hogy igaz is legyen, meg ne is, zsigeri is meg stilizalt egyszerre, es tokeletesen emberi-atelheto-azonosulhato erzelmileg, de ugyanakkor stilusbravur is -, hogy az ember csak tatott szajjal; nyalcsorgatva bamul (nem mondom, h szaktekintely vagyok meg totumfaktum, csak mert ket bolcsesz szak, de azt igen, h eletem jo felet konyvek folott toltottem het eves koromtol kezdve, egybol benne a szepirodalomban nyakig, nem volt lacafaca – meg koromhoz illo se -, tehat szemem azert van a dologhoz, es hidd el, hogy te egy ostehetseg vagy (ne keverd az ostulokkal, kerlek, meg dicsekvesbol se)

        Kedvelés

      • Mindent értek, amit írtál, kivéve a nyálcsorgatást. Az mitől van?

        Komolyan, hát a fejembe fog szállni a dicsőség, ha így folytatod! De nem olyan nagy baj az, abba ne hagyd!

        Naaa, az őstulok cuki. 🙂 Meg te is.

        Kedvelés

      • A nyalcsorgatas attol van, hogy ez egy inyencseg, ilyet olvasni (es: na jo, heteves egy szo, ok, o nyert, az egyik diplomamat visszaadom, a masikat meg eldugom). Mert sok hozzaszolo 1) empatikus, mint te 2) vicces, mint te 3) bolcs, mint te, DE ez a kerek egesz megis nalad valik leginkabb markajelle, utanozhatatlan es tanulhatatlan egyeni hangga (nagy H! legyunk mar teatralisak egy kicsit). Ha akarod, egy szoban meg tudod ragadni a humoros, fajo emberi mindenseget. Ne mondd, hogy ezt meg nem mondtak neked.

        Kedvelés

      • Nem mondom, ha nem akarod, pedig így van és ha nem írsz nekem most egy mélt tragikus hirtelenséggel, nem tom, micsinálok! Megragadom egy szóban a nemtommit! Hát letérdeljek???

        Kedvelés

      • Igen, azt én írtam. Szerencsére nem kétdimenziós figurák vagyunk, mint a Katica tortabevonó (olyat soha ne vegyetek!) csomagolásán a kislány.

        Kedvelés

      • Nem, mert a kislányomnak katicás fülbevalója van. Ez sehogy nem jön ide, csak eszembe jutott…

        Kedvelés

      • Az igazi katica cukker. Nagyon szeretem, mikor ilyen “épp eszembe jutott”dolgokat írtok. Nagyon érdekes mindig.

        Kedvelés

  19. Nem tudok az eszmecseréhez mit hozzátenni, ahogy az lenni szokott, mindenkinek van egy kicsi igazsága, de senkinek sem a teljes. Ez az én véleményem. Nem szeretnék állást foglalni, amit Hajnalkának privátban el akartam mondani, azt már megtettem. Szuperek vagytok nagyon, hogy energiát tesztek ebbe, nagyon fontos! Én szeretném ezt kívülről figyelni (amennyit tudok, mert ezt a kommentáradatot már én sem győzöm), de itt vagyok, veletek vagyok.

    Kedvelés

      • Pikareszk pedig minden, ami szép, jó, kedves, melegséges, finom, okos és elveszem feleségül, ha férfi leszek.

        Kedvelés

      • Nem bigámia, kérem, Pikareszk hajadon, én meg elvált vagyok, semmi se állhat útjába a boldogságunknak! És ami nem mellékes, Pika pasija tud főzni! Őt mindenképp megtartjuk. Az enyém meg ezermester. Ő is maradhat. Már látom is magam előtt ezt a szép nagy boldog családot.

        Misi jó fiú volt, csak nem akart vele kérkedni.

        Kedvelés

      • ha tényleg úgy volt, ahogy lisa mondja, hogy az első telefonhívástól manipulált, akkor igen. de volt ám szaglása is, vagy jól súgtak neki, mert hogy tudta, mikor kell lisát felhíni, hogy kicsi presley csillagport is bezsebeljen. én örülök, hogy nem csak az ártatlan, hanem a férfiarcát is láttatta lisa.

        Kedvelés

  20. Most, hogy Hajnalka többszörös zsarolással maradásra bíródott – ha jól sejtem -, még annyit szeretnék mondani, hogy kevés olyan közösséget láttam eddig, amelyik ilyen éretten, érzékenyen, odafigyeléssel – ugyanakkor őszintén – kezelt volna egy ilyen kérdést. Kalapot emelnék, ha életemben lett volna valaha kalapom.

    Kedvelés

  21. Na hát most hogy visszatértél Hajnalka és helyreállt a világrend, megiszom a gyógyteámat, kitamponálom az orrlikaimat és lefekszem aludni.
    Örülök, hogy így alakult és hogy mindenki úgy reagált ma, ahogy. Ez egy jó hely. 🙂

    Kedvelés

  22. Emberek! Barátaim! (aki nem kara, nem muszáj) Kedves Közösség!

    Nagy köszönet mindenkinek, aki itten írt, hogy maradjak és megmaszta a lelkem.

    Aki 6-nál többször az orrom alá dörgöli, hogy ánuszot csináltam a számból, annak írok egy hosszú, laccsolós kommentet.

    Nem akarok ígérni semmit, sose szoktam, hátha megszegném, az meg ciki, szóval, maradok, mert nem tudok még nemet mondani, ezt gyakorolnom kell és, és majd moderálom magam, ahogy szabadidőm engedi, mert ez a blog annyira, de annyira…hogy nocsak!

    Puszivödöl! (ehhez ragaszkodom!)

    Kedvelés

  23. Én a vonaton vagyok, és onnan olvaslak, és még az íróasztalomnál is vagyok, és a dobozomból falatozok, onnan olvaslak, és a tűzhely mellett is állok, forró vízre, főzelékre várva, onnan olvaslak, és néha a kanapén heverek, hogy egy kicsit leüljek és kivonuljak, úgy olvaslak.
    Aztán nem írok, mert úgy érzem, nem tudok többet írni minthogy bámulatos, nagy hatással volt rám, mélyen elgondolkodtatott, hogy folyton csak tanulok: magamról és a világról, hogy megérintett, felkavart, felzaklatott, nagy örömet okozott. Az életem szellemi központja jelenleg a blog, itt vannak a gondolataim, a soraidon keresztül látom az életet.
    Nem írok, mert egyre kisebbnek érzem magam, mert nincs mondanivalóm, vagy amit mondanék semmi, egy csepp a tengerben, nem látszik, úgyis elmondták, nem érdekes, más okosabb, bölcsebb, pontosabb, érdekesebb, előremutatóbb. Nem írok, mert nehéz így ismeretlenül kapcsolódni a közösséghez, nekem nehéz közösségben lenni. Nem írok, mert valahogy nem jönnek úgy a szavak, ahogy most, nehéz, sok idő, és közben rettenetes érzéseim vannak magammal kapcsolatban — majd megküzdök vele valahogy, valamikor.
    De azért vagyok, olvasok, és nagyon fontos nekem ez az egész, és szívből is, meg kötelességérzetből is úgy gondolom, hogy hozzá kell és hozzá szeretném tennem a magamét ahogy tudom, amennyire eddig tudtam. (Szólhatsz is.)
    Majd egyszer, valamikor, látható is leszek, jó?

    Kedvelés

    • akkor ezennel unnepelyesen megigerem hogy a kovetkezo utan nem lesz ilyen jo, hanem nagyon is rossz. sooot ugy a sarkadra csapjuk az ajtot hogy bibis lesz. Szoval fontolgasd meg egy kicsit. es jatszal a gorenyeddel helyettunk. puszivodol.

      Kedvelés

      • Hajnalka,bejelentésre nem ér! Ha nem ilyen spontán,mellbevágós az elbúcsúzás,sz@rt sem ér,olyan lenne mint a vég nélküli blájenozás.Ha mégis ciklikusan elbúcsúznál,én biztos nem fogok egész nap azon agyalni,hogy csábítsunk vissza ebbe a jó meleg kuckóba,nem ám.
        Inkább kiagyalok ilyen nagyszerű,csípőből kilőtt okos,humoros megmondásokat,mint te,aztán leszek én a hájlájc 😀 😀 😀 Ölelés,te csokimaszatos liba!

        Kedvelés

  24. Akkor lezárom az estét így hajnalban. Gépmentes délutánt tartottam a gyerekeim kedvéért.

    Nincs bejegyzés reggelre, szusszanok, délelőtt fejezem be, amit elkezdtem, jó?

    Májküldzsekszont hallgatok halkan.

    Ánuszék fenyegetnek. Magyarhonba költöznek.

    Na, itt ma olyasmi történt, ami történelem: a blogközösség deklarálta magát, és nagyon szép dolgok mutatkoztak meg. Olyan jó, hogy nem vagyok már annyira középen, meg lett egy nagyon jó, általános, befogadó légkör. És nem a pszichologizálás megy, a könnyes szem, hanem jó a duma, ezt megírták rejtőzködő olvasók is, hogy ez jó. Hihetetlen erők szabadulnak fel támogatóközegben.

    Nekem az a bajom, hogy féltek mindenkit, aki kiábrándul, leiratkozik, és nem tudom, ebben mennyi az én hiúságom (mééég olvasókat) és mennyi a felelősségérzet. Nem bírom el a felelősséget, most úgy érzem, nagy ez rajtam, hogy legyen blog, minden nap, és karban tartani… de igyekszem. Félek tőle, pontosabban. Hogy az a sok ember.

    Valamit ötleteljünk, hogy adminisztráljuk a csokiizét. Nem tudom, hogy legyen ez, nálam vannak az e-mailek. esetleg ha összeszedné egy ráérősebb olvasó, kik jeleztek egyáltalán a hirdetmény alatt, barna jellel a homlokukon. s akkor átküldeném az összes olyan e-mailt, és lenne titkár, akinek lehetne írni, és az egyes alakokat összekötné.

    Maggie legyen még gyakrabban, de ízibe’!

    Kedvelés

    • Neked is sok?
      Nekem is ennyit elolvasni. Mások is birkóznak a mennyiséggel.
      Mi lenne, ha nem kéne minden nap egy új bejegyzéssel előállni? Ha mondjuk csak átmenetileg kipróbálnánk, hogy csak minden másnap írsz. Hogy tetszene neked? Itt a blogon úgy is van elég energia, pörgés, humor, meg minden ami kell.
      És osszuk meg a felelősséget!
      Gyerekek, segítsünk már! Anya is pihenni akar egy kicsit!

      Kedvelés

    • Koszi sista a batorsagot, olyan sokszor gondoltam mar en is arra, hogy felvetem, esetleg mi tortenne, ha nem lenne napi bejegyzes… es akkor mindenki (meg en is) idoben megtalalna, leirna, kifejtene… ugyis visszajarunk napokig, keveredik a sok beszelgetes. Nagyon dijaznam. Most mar itt lakom, igy nem maradok le olyan sokszor a beszelgetesekrol, mint eleinte, viszont igy meg nyo’cvanszor vegiggorgetek mindent, es lassan tenyleg mast sem csinalok, mint lesem minden adando helyen a kepernyot.

      Kedvelés

  25. Hajnalkám, megfeddenélek, ma jutottam ide és muszáj volt végigolvasnom, mert nem bírtam volna ki, ha nem tudom meg véglegesen, hogy ugye maradsz. A munka áll, a kollégáim sem csinálják (nincsenek), én meg csak olvasok. Lassan tetemes anyagi károm is lesz, ha így folytatom 🙂 Most, hogy megnyugodtam, megyek dolgozni. (Azt próbálom igen szemérmesen kifejezni, hogy bírlak és hiányoznál, még ha nem is írok sokszor). Na.

    Kedvelés

  26. Hát ilyet! Felháborító, hogy mennyit kellett olvasnom. Pár napig nem jövök és elszabadulnak a billentyűk, hát figyeljetek már oda! Hajnalkám, te kilépnise tudhatnál amúgy, ne próbálkozz ilyen reformokkal, nem áll jól. A balta se a hátad közepén, amit a következő ilyennél találhatol általamtól. Most akkor megyek csokizni! Uff! Én lajongtam!

    Kedvelés

  27. Én csak most jutottam ide…. aztán csak nézek, hogy mi van?! Reggel épp gondoltam, Hajnalkánk elment szabira, láblógat valahol azért nem kommentel. Na de erre nem gondoltam.

    Nem ragoznám túl most a dolgot, de nagyon örülök, hogy ilyen szépen kirúgta magát a dolog 🙂 -ahogy barátnőm szokta mondani-

    Ja, amúgy meg aki először kedvesen hozzám szólt, az nekem itt ne akarjon kivonulni, mert nagyon csúnyán megfegyelmezem 🙂

    Kedvelés

  28. Nekem néha beakadnak dolgok. Szóval, a bejegyzés végén feltett kérdésekre visszatérve.

    “Egyben HOL A PÉKBEN van agneci, Dányi Dani, Sofie, Hajdu László? Hol? Azonnal írjatok! ”

    És hol van Virezma, Lillywhite és Agneci? De most tényleg? 😦

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.