együtt jobb 7. — németh lászló: iszony

Hányan vagyunk, kik vagytok? Bocsánat, hogy elhúztam, most aztán mondjátok! Csatlakozzatok, egy szieszta alatt olvasható a szöveg:

Németh László: Iszony

A kvíz most is apró részletekre kérdez rá, 90 százaléktól átmentél, ügyes vagy, figyellek:

Take Our Quiz!

 

És az értelmező kérdések:

1. A regény nyelvi ereje egészen elképesztő:

őt, amint rám kacsmarog

A polgárfiúk megadóan zötyögtek lárvaarcú választottjaik mellett

én úgy meg voltam neszülve, mintha egy vad törzs mulatságába kerültem volna

Szakálla is ritkább, a haja is fakóbb, mint Sanyinak, akiből bő, barna sarjadással dőlt minden: szó, hajzat, szemsugár, meleg.

Ezt mondta Sanyi, amíg a vízmosásforma utcán a kis lakásukba hazahőbölögtek.

Nem lehetett rajta semmit sem kifogásolni: a zoknija színe is az volt, ami a nyakkendőjéé; csak mintha a ruha meg az ember még nem keveredtek volna össze.

Nektek mi volt emlékezetes?

2. Ezt a gyanútlanságot, ezt ismeritek-e? Milyen példái vannak még a szövegben?

…később is ez volt a kibírhatatlan benne: mindannak, ami bennem oly ziláltan és bonyolultan, sokszor gonoszul is történt, ő a legegyszerűbb és legjobbhiszemű megfejtését adta.

3.

Feje félreejtésével, a barátságos hangsúlyával is mutatja, hogy sok kedves jogcíme van a folytatására valaminek, amit ő már akkor is folytatásként űzött, amikor az ugráló tanítótól elkért. Én azonban még el sem kezdtem mindezt, s elég meglepetten nézhettem vissza rája.

Látszott, hogy valami szűzi megriadásnak tartja a fölugrásom, s ez roppant tetszik neki.

Hány ilyen félreértés lehet a kezdődő párkapcsolatokban? Ismerős? Miért nem adunk egyértelmű jelzéseket?

4. Ez itten nem vicc, ezek tényleg így képzelték el  nemi szerepeket:

Attól a legridegebb amazon is néma lesz egy pillanatra, ha egy férfi lelkében asztalt lát, amelyre ő adja föl az ételeket.

Mit szóltok? Próbáljuk meg összefoglalni, mit jelentett e normák szerint a párválasztás és a házasság!

5. egy ruganyos, melegebb lélek szállt belém — ez a jelenet, amikor a krumplis palacsintát eszik ez nagyon kedélyes, szívbéli. Miért enyhül meg Nelli?

6. Hogy lehet, hogy Nelli ennyire öncsalás nélkül emlékszik az apró részletekre, benyomásokra, érzésekre, s azokat nem írja felül a későbbi iszony?

7. Mi a baj Sanyival?

Imrének is látnia kellett, hogy a természet kifeledt ebből valamit, amitől az ember megnyúlik, ábrándozni kezd és zavaros indulatai lesznek.

Sanyi még tán tetszik is neki, ha a mértékét leszállítja.

…miféle férfi ez a Sanyi. Hogy ez mit csinált már mint kölyök a masináslányokkal. Hogy volt itt egy színésznő, akit egy kirúgott kanonok vett el. Az állítólag azt mondta, hogy ilyen férfival őnéki még nem volt dolga. Egy ápolónő pedig egy doboz morfiumból csinált altatót miatta.

Az olyanféle emberek, mint ő, az észrevételeiket is a kényelmükhöz igazítják.

8. Mit szóltok Terus figurájához? Miért így jellemi a narrátor őt?

9. Milyen ember az anya? Miért nem világosítja fel a lányát?

Pedig azon a virágnyelven, amin ő engedi a világ dolgait magához, Terus bizonyára ezt is tudtára adta. „A Jóisten mindent megadott neki… az asszonyok elkapatták…”

– Nem akartam ott előttük elköszönni – motyogta, és nedves arcához dörgölve az enyém, kétfelől összecsókolt. Riadt reménykedéssel néztem föl rá, hogy mond tán valamit. Arról, amiért elutazunk. Hisz ő is érezhette ezt; neki kellett csak éreznie. De az régen volt, s ő a mi dolgunkból is csak annyit látott már, amennyi a mennyországba odalátszhat. – Csak azt akarom mondani – rebegte –, hogy te most már az uradnak vagy alárendelve. S neki tartozol mindenben engedelmességgel…

Ezt nem értem, mondta egy percnyi szájrágás után. Édesanyádnak erre gondolni kellett volna.

Szinte boldognak látszott, hogy ekkora tövist sikerült a szívére szorítanunk.

10. Miben hasonlít Emmáéhoz Nelli elkelése és házasságának első időszaka, és miben különbözik tőle? Hát az anyasága? Milyen további közös pontok vannak a két regényben?

A legtöbb lány veszít a férje szemében, amikor asszonnyá lesz. Én épp fordítva vagyok veled. Napról napra jobban tetszel. Amíg lány voltál, volt benned, megbocsáss, egy kis hisztérikusság. Szinte kerested, mire üsd föl a fejedet. Hiányzott belőled a végső harmónia. Most ez jön meg lassan. Igazán élvezet figyelni, hogy leszel vidámabb napról napra. Ezért megérte ezt a fél évet átkínlódni.

11. Milyen képzete van Nellinek a szexualitásról? Miért?

A vőlegényen, azon át kell esnem. Ez az egy, a vőlegény, ez volt, amit mégiscsak másképpen képzeltem el. Amikor Tolnában azzal a tanítóval valami szerelemfélében voltunk: erre is volt tervem. Őt, úgy gondoltam, rábeszélhetem: hazudjuk azt a felnőtteknek, hogy megtörtént, s háljunk egy szobában, mint testvérek. Esetleg később, amikor már ízről ízre megszoktuk egymást… De azt is úgy, hogy én kezdek mindent; előbb csak a homlokát csókolom meg esténként, aztán a karját is odavonom a magam ágyába, s egyszer, amikor a közös paplan már mint közös burok veszi a testünket, lelkünket körül…

Az én szájpadlásomon még ott volt a szalámidarab, amit a bor ivása közben sem tudtam lenyelni; a csók alatt folyton csak arra vigyáztam.

12. Hogyan tud Németh László ilyen pontosan írni a szülésről?

13. Mit gondolunk Nelli elsárkányosodásáról? Milyen megnyilvánulásai vannak ennek?

Az ember mindent megtesz – hallottam kintről –, s mit kap? Egy fúriát, aki tönkreteszi az életét.

Lesznek még kérdések, de ím, pitymallanak a madarak, s leragad a szemem.

255 thoughts on “együtt jobb 7. — németh lászló: iszony

  1. Benne vagyok. Gimiben olvastam, imádtam. Ma már teljesen másképp értelmezem, óriási élmény. Kárász Nelli én vagyok, érzem minden rezdülését, és ami már anno megfogott és nehezen értelmezhető volt, az az, hogy voltaképpen Takaró Sanyival semmi baj nincsen. Áhított férfi, aki rajong Nelliért, mégis… Nagyon jó mindent újraértelmezni. Ja, és csodás szereplő a kislányságban ragadott édesanya, aki az erős férfi mellett nem épített identitást, kívül rekedt az életén. Hát, remek beszélgetések várhatók. Németh Lászlót imádom. És az a nyelv! Csodás.

    Kedvelés

    • Dehogy nincs baj Sanyival.
      Az én apám volt hasonló, jósvádájú úri fiú, akit meglehetősen elkényeztettek (a nők is, mindig volt szeretője), gerinctelen, tohonya emberré vált, A megváltozott körülmények (2. vh, rendszerváltozás) között nem bírta feltalálni magát. Gyakorlatilag anyám tartotta el. Ugyanakkor rendkívül olvasott, kedves ember is volt, szóval kér érte.

      Kedvelés

      • Persze, tudom, hogy baj van vele, csak arra gondoltam, hogy a csapda… olyan egyszerű lett volna megírni az abszolut negatív jelöltet, akitől bárki húzódozna, és milyen árnyalt az, ahogy Nelli maga sem érti miért nem akarja, hiszen minden lány akarja rajta kívül. Ahogy a riadalmak jeleznek neki, miközben azért ötül is a leveleinek (én még a házasság előtt vagyok most, a továbbiak az emlékeimben vannak meg). Így olyan életszerű az egész. Sodorja a rossz felé a belső hang, miközben érzi a nyomást, hogy ennél jobbat nem kaphatna. Amúgy meg persze, hogy van Sanyival baj.

        Kedvelés

  2. Jelentem, egyedül Zsuzsi születési idejét rontottam el. Erre bezzeg nem figyeltem, pedig az összes nagynéni-nagybácsi és kártyapartner nevét betanultam. És mindjárt adom a kifejtős válaszokat is.

    Kedvelés

  3. Nekem mostanában nagyon kevés időm van, még nem olvastam végig teljesen, de nagyon tetszik. Most csak pár dolgot szeretnék kicsit összevissza felvetni. Ez a barna csorgás, nem tudom sajnos pontosan, hogy írja, többször is visszatér, de mindig kicsit kínosabban. Ez úgy a mű kétharmadáig értendő, mert addig olvastam. Valahogy először még egész kellemes, ahogy le van írva, aztán úgy lesz egyre zavaróbb, ahogy ismétlődik. Számomra a név is beszédes, hogy Takaró. Szüléskor Nelli ki van takarózva, nehogy megfulladjon a gyerek. De Sanyi is szabályosan elborítja az esküvőig Nellit, aki valahogy sosem akarja igazán, csak alakulnak a dolgok.
    Egyelőre gyorsan ennyi, és majd még később jövök, remélem.

    Kedvelés

    • Nekem a Takaró névről Faludy egyik verssora jutott eszembe: “vagy nem elég egy férfi takarónak?” Lehet boncolgatni, hogy értendő, én rá tudom illeszteni Sanyi és Nelli viszonyára.

      Kedvelés

      • És a kárász, ami olyan szikár, egyenes. Ahogy a Nelli is. Szépen odatett nevek.

        Kedvelés

    • A Kárász is beszédes: szikár, igénytelen, még víz sem kell neki, jó ideig elél a tó partjára vetve a nedves fűben, közben agilis mozgással keresi magának az utat az éltető pocsolyák felé.

      Kedvelés

  4. Ezek szerint nem én vagyok az egyetlen Nelli (nem “érdekből” házasodtam, szeretem a férjem és imádom a gyerekeimet – mégis tökéletesen azonosultam az olvasás során).
    Tényleg, hogy tud ez a Németh László ennyire nőként írni (nem csak a szülésről)?
    Sanyival tényleg nincs gond, átlagos fickó, inkább jó, mint rossz, csak nem a hozzá illő nőt választotta. Rózsával pl. nagyon jól eléldegéltek volna — és talán Nelli is Imrével.
    Az anya figurája döbbenetes. Lustasága, számító természete, saját érdekeinek Nellire erőltetése, szeretetének hiánya, és a gyereke lelkétől fényévekre járó ájtatoskodása végül is lehet oka annak, hogy Nelli ennyire más lett. Végül is miatta kellett Nellinek Sanyival összeházasodnia.
    Számomra felfoghatatlanok a Nelli anyai, Zsuzsikával kapcsolatos érzései. Persze ezek is a történéssel szerves egységben alakulnak. Valahogy ilyen lehet annak az anyasága, akit erőszakkal tettek azzá?
    És mi a helyzet azokkal a kapcsolatokkal, amelyekben az évek során alakul ki az iszony?

    Kedvelés

    • Nelli anyukája teljesen agymosott (a katolizicmus által), ő ebbe menekül, én őt is áldozatnak látom. Attól még, hogy Nelli apja egy számunkra szimpatikus figura, Nelli anyja szenved mellette (mindketten szenvednek a másik mellett), ki tudja, milyen kényszer volt az ő házasságuk mögött is. Lehet, hogy Nelli apjának a hallgatása egy nagyon is önfejű embert takar, amilyet nem szeretnénk magunk mellé társnak. Tudjuk pl, hogy ajánlottak neki alkalmazotti állást, amit büszkeségből nem fogadott el, inkább a maga ura akart lenni, amivel a családját a pusztára és állandó rabszolgamunkára kényszerítette. Az más kérdés, hogy Nelli anyja ez ellen passzivitással védekezett (a nagymamám is ezt csinálta), és így minden munka Nellire maradt.
      Ha valaki családapa, meddig mehet el büszkeségben és önfejűségben (manapság önmegvalósításban) a családja rovására?

      Kedvelés

      • Nekem is hasonló gondolataim voltak Nelli apjával kapcsolatban. Őt Nelli szemével látjuk, aki imádja az apját és egyedül vele érez közösséget, de a büszkesége valóban nagy csapás a családra nézve. A grófi családnál a fiatalúr úgy bánt vele, mint alkalmazottal – az is volt, nem? Ennek ellenére meg lehet érteni, hogy felmondott, nyilván az ember nem nyelhet le mindent, mégis nagyon nehéz helyzetbe hozta így a családot. Én azt gondolom, hogy ha valaki családapa, akinek felelőssége van, akkor ez már túl sok. Ha az ember csóró, akkor az ilyen szintű büszkeség, ami nem párosul realitásérzékkel – a pusztán alig tudtak megélni, mégsem volt hajlandó állami állást vállalni – már luxus, amit nem engedhet meg magának.
        Én valamiért úgy képzeltem, hogy Nelli szülei talán szerelemből házasodtak össze, vagy legalábbis volt köztük vonzalom: az anya gyenge volt, védelmezőt keresett, az apa pedig erős férfiként felvállalta ezt a szerepet – az más dolog, hogy végül a házasságuk kiüresedett, és az apa az anya mellett egyedül maradt. A család dinamikája szerint sokkal inkább Nelli és az apja a szülők, és “édesanya” a gyerek, akit kímélni akarnak.

        Kedvelés

      • Szerintem nem agymosott Nalli édesanyja. Gyenge akaratú, kényelmet szerető, picit lusta nő, aki a maga gyenge akaratával a először egy erős férfihoz köti magát, aki akkor még kényelmes életet és presztízst biztosít neki, aztán mikor minden összeomlik, a számára végső tekintélyhez, az egyházhoz menekül. És nem mellesleg kiváló taktikával és pontosan adagolva használja a szent frázisokat, lelki zsarolást, mártírkodást, hogy elérje, amit éppen akar. Egyáltalán nem buta, vagy agymosott, sőt, tulajdonképpen egész jól manipulálja a körülötte levőket a maga eszközeivel.
        (Sziasztok! Nem túl régi olvasó, és elsőként szólok hozzá a témához, úgyhogy bemutatkozom: 32 évesen, egy nyolc hónapos kisfiúval lógatom a lábam otthon, Budapesten. Rajongok a könyvekért, zenélek – fuvolista vagyok néhány amatőr zenekarban -, és van, hogy zenésznek is érzem magam. Néha rajzolok ezt – azt. Kertépítő mérnöknek tanultam, szülés előtt a közszférában dolgoztam, önkormányzatnál. Hogy kicsit később hol fogok dolgozni és mit, az most még nem tudom.)

        Kedvelés

      • Beszélgettünk már arról, hogy a domináns, gondoskodó férfiak mellett hogyan maradnak kislányok a nők. Ez is az elnyomás egy fajtája, és néha teljesen jó szándékú. Én is ismerek ilyen férfit. Teherviselő, gondoskodó, egyben döntő pozícióban lévő. A felesége mostanra még autót sem vezet, gyermeteg és meglehetősen rosszkedvű.

        Kedvelés

    • Nelli anyaságánál egy kicsit felvillant benne is a megértés: hogy ilyen idegen lehetett ő is az anyjának, mint neki Zsuzsika.

      Nekem a nagymamám volt nagyon “Nellis”. Ő is valahogy így viszonyult a gyerekeihez, sőt, az unokáihoz is: ez a józan, távolságtartó gondoskodás volt benne. Nagyon csodáltam és szerettem, de nem biztos, hogy a gyerekeinek is jó volt ez. A fiúknak még csak-csak, mert ott volt a megbecsülés, de a lányoknak nehéz volt. Idős korára engedte egy kicsit közelebb magához a családját.

      Kedvelés

      • Illetve az is egy fontos rész, amikor az anyósa halála előtt Nelli elgondolkodik azon, hogy neki milyen idegen lehetett a Sanyi, mégis még a halálában is az ő kedvét, érdekét nézi. És ekkor eltökéli, hogy ő is bírni fogja, amit rábízott a sors, csak aztán a cselédlányos kaland betesz neki. Erre reagáljon már valaki, mert vegyes érzéseim vannak. Egyrészt értem Nelli érvelését, hogy bepiszkítja őt Sanyi a szukáival. Másrészt azt is jogosnak érzem valamelyest, hogy ha már ő nem fekszik le vele, akkor mit csináljon a pasi.

        Kedvelés

      • Nellivel is lefeküdt Sanyi, sőt, még éjszakánként is felébresztette. Minél inkább tönkrement a gazdaság, annál nagyobb volt a szexuális étvágya. Szerintem semmiképp sem jogos, csak “megengedhette magának”.

        Kedvelés

      • Pontosan. És ekkor döbben rá Nelli, hogy talán nem is most először “engedte meg magának” Sanyi az ilyen kalandokat. Tehát jött egy újabb “pofon” férjura részéről a többi mellé.
        – öntelt aki mindenkinél mindent jobban tud, mindenhez ért, neki vannak a legjobb ötletei, ő mindenben szuper, akit mindenki kedvel,
        – viszont csak a szája nagy, de mégsem egy lángész és ráadásnak még szorgalmasnak sem mondható, viszont a pénz folyik ki a keze közül,
        – Nelli véleménye sosem érdekli, meg sem hallgatja, sőt a fejéhez vágja nem egyszer, hogy egy nő ezt nem tudhatja, pedig nem mond butaságokat a felesége,
        – Nelli mint egy rabszolga dolgozik és próbál minden fillért megfogni,
        – és az irtózása ellenére is megadja a szexet Sanyinak.
        Szerintem ekkor döbben rá, hogy még hazug is volt Sanyi az ő “nagy szerelmével” kapcsolatban. Mert valszeg már akkor is félrejárt, amikor még ezerrel dicsekedett faluszerte az ő mindenben tökéletes feleségével, az ő nagy megváltozásával, a nagy megelégedettségével a férji mivoltában.

        Kedvelés

      • Hát pont ezen kezd el lamentálni Nelli. Szerintem ő arra jut ezzel, hogy igen, már előbb is volt, pedig ő sosem tagadta meg magát tőle.
        Ezért gondolom ezt:
        “Végigvilágítottam arctól arcig a múltat: ki lehetett az első? Az a lány, akit kidobtam? Vagy már előbbre: Zsófi is? A kocsisunknak fiatal felesége volt. A bőr már megereszkedett rajta a nagy szegénységben; de a barna szemében még volt valami a hajdani masinázások dévajságából. Tavaly, emlékszem, napszámban volt nálunk: tán a babot verték vagy mi, s én elkaptam, hogy Sanyi valami tréfásat odaszólt neki. Akkor azt gondoltam, kedves akar lenni, a kedves Takaró Sanyi. Most tovább szőttem előre-hátra ezt a jelenetet.”

        Kedvelés

      • Sanyi szexuális kultúrájának egy epizódja nekem még mindig visszajár rémálmaimban, méghozzá a fürdőkádas ötlete a nászéjszakán. Eddig is tudtuk, hogy primitív, érzéketlen és nyomul gátlástalanul, de hogy egy olyan korban, ahol se fürdőkáddal, se a saját testük neonfényes tükörképével nem találkoztak az emberek egy emberöltő alatt sem, belekényszeríteni egy közös szállodai fürdőzésbe a pusztai lányt, akinek az intim zónája 500 méter, szóval fel nem foghatom, hogy ilyesmi hogy születhetett meg a fejében. Valószínűleg nagy tapasztalata volt a fizetett nőcskékkel való lubickolásban, de valódi szeretői viszonya, hódítása vajmi kevés lehetett, ha ennyire nem ismeri a női lelket. Persze akkoriban a nászéjszaka nem is az intimitásról szólt, hanem a birtokba vételről.

        Kedvelés

      • Szerintem Sanyi ezzel feloldani, ellazítani akarta, bár így, ahogy mondod, tényleg hülyén hangzik, hogy még életében nem látta meztelenül, most meg üljenek be együtt, hogy még kikerülni se tudja.

        Kedvelés

      • Azért van az a határ, amit meghúz az ember. A cselédlány “használata” tényleg gusztustalan, főleg így, párhuzamosan (és tekintettel a szokásokra, meglehetősen balesetveszélyes is, mind higiéniailag – ugye nem gondoljuk, hogy a lány minden este lemosakszik?? -, mind úgy, hogy esetleg megesik, ami megesik, és ha netán fiúcska lesz a dologból, na akkor áll csak elő érdekes helyzet…).
        Mivel az nem derült ki, hogy Sanyi végül melyik felmenőjére hasonlít (az anyjára és az apjára sem, úgy tűnik), lehetséges, hogy az anya családjában valakire, akit alapból szeretett, így nem is volt annyira idegen neki.

        Kedvelés

  5. Nelli anyukája pedig az én nagymamám. A nagymamám 84 évesen is a kislánykorában él. Sok előnevű nemesi patikus családból származik, a családi patikát, földeket, jószágokat azonban államosították, az angolkisasszonyoknál nevelkedett faluszépe pedig hozzáment egy falusi tornatanárhoz, akihez tartozék volt a szadista anyós, a tanyasi élet, vízhordás a kútról, csirkekopasztás hajnali négykor. Máig csak az angolkisasszonyokra meg a patikára emlékezik távolba révedő tekintettel, a felnőttkoráról egy szót sem szól. Amióta az eszemet tudom, a férjének még a holmijához sem hajlandó nyúlni, annyira iszonyodik tőle. A vallási áhítatba és az önmegtartóztatásba menekült. Akkor hűltem el, amikor Nelli édesanyjának a fogadalmaihoz értem: az én nagymamám az egyik unokájáért nem iszik vizet (!) a másikért nem eszik húst, nem ülhet le a templomban, és így tovább. (Nagypapa halála óta jó idő eltelt, a lányai magukhoz vették és azt vesszük észre, hogy a legutóbbi időben szépen lassan elkezdett felemelkedni a köd a szeméről, néha-néha már a mában is tud élni, de ez már nem a műhöz tartozik).

    Kedvelés

    • És az én nagyszüleim nem kényszerházasságot kötöttek, hanem – az anyukám szavaival élve – egy teljesen “logikus” házasság volt az övék (hogy mi a különbség kényszer és logika között, azt nem tudom). A nagyapám a falu öt értelmiségije közül volt az egyik, feltörekvő, csinos, újító szellemiségű pedagógus, nyelveket beszélt, három évente utazott, világot látott. A fiatal házasoknak a közeli városban ajánlottak állást, építkezési lehetőséget, de nagyapám anyja, a dédi addig mesterkedett, amíg fiacskáját otthon sikerült tartania a tanyán. És a fiatalasszony idejével, erejével ő rendelkezett. Nagymamám akkor tudott titokban játszani a kislányaival, amikor a dédi elment a piacra. A tanyasi kemény körülmények persze elég gyorsan erodálták a személyiségeket, a házasságot. Kicsit off, azért éreztem ideillőnek ezt a történetet, mert jól példázza a generációk “idilli” egymás mellett élését, a nők egymás általi kordában tartását, ami az Iszonyban is megjelenik.

      Kedvelés

  6. Én meg az utolsó kérdést szúrtam el. De így is derekas teljesítmény volt a 90%, mert nem tudtam igazán újraolvasni, csak átfutni. (Bár sokszor olvastam, ennél többször csak az Irgalom volt meg, abból bármikor megvolna a 100%-os teszt 🙂
    A nyelvezet minden írásában zseniális, itt pl. mikor az öreg Takaró temetése van, és a falu egy zsíros, hazug kocsonya… Meg egyáltalán, ez a zsíros mindig előjön Sanyival kapcsolatban. Imádom, ahogy tömörít, más két mondatban írná le, amit ő két szóban. (A Mezőföldi táj c. versben : “Csak a halál favetése ciprusos” – anyuval beszélgettünk épp tegnap magyar írókról, és ő pl. pont ezért nem szereti Németh Lászlót, neki túl tömény.
    Mikor először olvastam, emlékszem, végig azt a szerencsétlen Sanyit sajnáltam. Szegény Terussal, ha fiatalabb meg csinosabb lett volna, mennyire jól kijöttek volna…
    A szüléses kérdéshez azt tippelem, hogy mivel neki is hat gyereke volt (igaz, hogy kettő meghalt kiskorában), és medikusként is biztos látott pár szülést, ezért tudott jobban belehelyezkedni a dologba. Bár igazából azt gondolom Némethről, hogy titokban nő volt.

    Kedvelés

    • Nekem a Nelli által leírt szülésről pont az maradt meg, hogy le sem írja, hogy szülés volt. A vajúdásról még ír, már amennyire ez Nelli büszkeségébe belefér, de annak a szemérmetlenségnek, ami a szülés, csak az eredményéről tájékoztatja az olvasót.

      Kedvelés

      • Később a házaséletről ír. És semmi sem kínosabb, mint mikor Sanyi “kielégíteni” akarja a nőt (mert olvasta valami könyvben). Akkor már nem lehet elkenni a dolog működőképtelenségét.

        Kedvelés

      • Igaz, később tényleg ír róla. Viszont felmerült bennem, hogy ha elejétől fogva úgy csinálta volna, hogy Nellinek is jó legyen, akkor vajon nem lett volna gondjuk? Tudta volna úgy csinálni, hogy Nellinek jó legyen?

        Kedvelés

      • Maximum akkor, ha lelkileg gazdagabb, intelligensebb, és megérti, hogy Nellinek időre és a kapcsolatuk elmélyülésére lenne szüksége ahhoz, hogy ez a dolog működjön nála. De az már nem ő lett volna. Az egész probléma gyökere végül is nem abban van, hogy Nelli testileg iszonyodik a férjétől – az már csak következmény. Nelli egész valója berzenkedik Takaró Sanyi természetétől, modorától, viselkedésétől, a hozzáállásától – nekik kettejüknek semmi közös vonásuk nincs, Sanyi mégis rákényszeríti magát, és ezt Nelli már nem bírja.

        Kedvelés

      • Nem hiszem. Akiben alapból ennyire nincs semmi hajlandóság, ennyire görcsöl, és még intellektuális vonzalom sincs, azt kötve hiszem, hogy be lehet izzítani

        Kedvelés

      • “Tudta volna úgy csinálni, hogy Nellinek jó legyen?” Nellit a kezdetektol fogva viszolygassal toltotte el Sanyi egesz lenye. Szamomra inkabb az a kerdes, hogy van-e a Foldon az a kedvesseg, esetleg szemelyiseg valtozas, ami ezen segiteni tudna.

        En, ket egymashoz semmilyen szinten nem illo embert lattam bennuk. Tartja a mondas, hogy a hazasok majd “osszecsiszolodnak”. Ezzel nyugtattak az egymasnak kiszemelt parokat is, ill. inkabb csak a menyasszonyt.
        De talan van az a massag, amibol meg az elturheto egyuttelest sem lehet kihozni.

        Kedvelés

      • OFF Érdekes, én is mindig mondogatom, hogy ha engem megkérdeztek volna, anyámat és apámat nem engedem összeházasodni, annyira különböznek. Pedig ők szerelmesek voltak, látszik az esküvői képeken. Viszont az indiai házasságoknál van, hogy tényleg működik az összeszokás. (Csak könyvből vannak fogalmaim.)

        Kedvelés

      • Szvsz nagyon is nem a „lényükből” fakad az összeférhetetlenség, hanem abból a nagyon is szocializációval beszerzett mintázatból, ahogyan Sanyi ráerőltette magát Nellire, aki – valószínűleg a pusztai, felelősségterhes, de szabad gyerekkor miatt – valami miatt tudatosabb, vagy legalábbis több saját-igénye fejlődött ki, mint a többi nő, akik ezt észre sem vették Sanyiban, nemhogy visszajelezték volna. Látszik, hogy a valószínűleg intelligens, értő, és érte kockázatot is vállaló orvost is hogy hajtja el ugyanemiatt az erőszakosság miatt (ő amúgy csak nekem erősen Asztrovszagú mint figura?).
        Egy ilyen nagyhangú, buta ember mellett is lehetséges lett volna egy minimum békés egymás mellett élés, ha az hajlandó(képes) lett volna odafigyelni rá.

        Kedvelés

      • “valószínűleg intelligens, értő, és érte kockázatot is vállaló orvost is hogy hajtja el” Én nem látom ilyen pozitívnak az orvost. Sunyi, és ugyanúgy birtokolni akarja a nőt.

        Kedvelés

      • pont ezt mondom, hogy ezért a birtokló mentalitásért hajtja el. az intelligens az csak másodkövetkeztetés, az értőt abból gondolom, hogy elég jó a helyzetértékelése (mind abban, ami S halálakor történik, mind amikor a társaságban eljoször találkoznak). tehát szerintem ha ez a kiégett, nőgyűlőlő mentalitás nem lenne az orvosban, akkor ő akár még lehetne méltó is (a képesség, az emberismeret meglenne hozzá), csak ez a hozzáállás kizáró ok.

        Kedvelés

      • “nem a „lényükből” fakad az összeférhetetlenség, hanem abból a nagyon is szocializációval beszerzett mintázatból , ahogyan Sanyi ráerőltette magát Nellire”
        Igen, csakhogy Sanyi teljes lenyeben ez a minta (legalabbis az en olvasatomban), a barna folyossagaval, a vastag nyakaval, a cinkos nezesevel, a zsirossagaval, nyomulasaval.
        Eppen ellentetben az unnepi szettjevel:
        “Nem lehetett rajta semmit sem kifogásolni: a zoknija színe is az volt, ami a nyakkendőjéé; csak mintha a ruha meg az ember még nem keveredtek volna össze.”
        ez, (a szocializacioval beszerzett minta) teljesen rasimult a szemelyisegere. Ez minden erolkodes nelkul o maga volt.

        Kedvelés

    • Nekem is végig ez volt az érzésem, hogy titokban nő. Nem csak a szülésről tud “túl sokat”, hanem Nelliről is, az érzéseiről, a nők helyzetéről, gondjaikról, mindenről. Elképesztő figyelem és empátia kell ahhoz, hogy ezt ennyire tudja.

      Kedvelés

  7. Itt vagyok 🙂 A teszttel nem dicsekszem, mert jobbat vártam magamtól. A kérdések jó része az én értelmezésemben:
    2. Jóhiszemű magyarázat: Bodolaiék látogatása utáni veszekedés megmagyarázása a terhességgel. Kétségbeejtő, mert annyira nem érti, mi zajlik a feleségében. Nelli egyre erőteljesebben próbálja értésére adni, hogy nincs rendben semmi, de Sanyi mindig elbagatellizálja a dolgot. Dühítő.
    3. Félreértések: ha az egyik fél azt akarja látni, hogy tetszik a másiknak, és ilyen “sanyis” természetű, még a nemet is képes igennek érteni. Másrészt meg nem illik egy nőnek nemet mondani, max. kicsit kéretni magát. Még ma is így gondolják sokan.
    4. A férfi legyen talpraesett, jó gazda, jómódú, népszerű, aktív, a nő legyen kiváló háziasszony, dolgos, takaros. Még nagyapám is így keresett feleséget, és ő tényleg szerette nagyanyámat ezért. Fordítva már nem teljesen működött a dolog. A házasság inkább praktikus közösségnek tűnik így, ami rendben is lenne, ha nem lenne benne szex 🙂
    5. Nelli dolgozik, gondoskodik, a semmiből varázsol elő valami jót. Ez az erőssége, az ő terepe, az ő birodalma. Itt magabiztos.
    6. Ezen én végig elhűltem, hogy valaki ennyire becsületes legyen önmagához, ne próbálja szépíteni, igazolni magát. Kicsit irigylem is ezért, én sokszor nem tudok ilyen lenni. A magyarázat szerintem egyrészt a távolság a történtektől és önmaga természetének elfogadása. Ahogy a pap mondja a végén: “neki nincs bűne, neki természete van”. Ha nincs bűntudat, nincs szükség öncsalásra.
    7. Mi a baj Sanyival? Egyszerű, önhitt, nem empatikus. Valahol érzi, hogy nincs minden rendben, néha ki is bukik belőle, de fel sem merül benne, hogy ez az ő hibája lenne. Az ő vonzereje megkérdőjelezhetetlen, olyan sincs, hogy valakire nem hat. Szerintem ezért is veti ki a hálóját pont Nellire: érzi, hogy ő más, és ez kihívás neki.
    8. Terus számomra a közvélemény, ő úgy alakítja a dolgokat, ahogy szerinte lenni kellene. Nelli kilóg a sorból, ő az, aki próbálja visszahajlítani a nyájba, jóindulatúan, kedvesen, “szeretetből”. Ő sem érti Nellit, de a falu szemében rá is hull egy kicsit Nelli különcségéből, ami őt is érdekesebbé teszi.
    10. A házasság utáni totális félreértés a közös Emmában és Nelliben, mindkét férj teljesen vak a felesége érzéseire.

    Kedvelés

    • “A házasság utáni totális félreértés a közös Emmában és Nelliben”
      Szerintem még az is közös, hogy a házasság valamiféle “gazda cserélés”, vagyis az apjuk támasza, felügyelete, mondhatnám fennhatósága alól kerülnek a férjük “uralma” alá, és az már csak részletkérdés, hogy ez beleegyezésükkel, vagy megkérdezésük nélkül történik. (Emma ugyan akarta, de mi lett volna, ha nemet mond? valószínüleg ugyanaz)

      Kedvelés

  8. Sajnos megbuktam a teszten, Zsuzsi születése és az anyós ápolása. A tragédia az, hogy Nelli nem lett postás. Az mindenre megoldás lett volna, T. Sanyinak sem kellett volna meghalnia. Itt ez a rész nagyon tragikus. És a belenyugvás, hogy akkor meg sem próbálja, mert a nőnek nem lehet önálló akarata. Ez a legjellemzőbb, hogy munkának fogja fel az életet, és feladatnak, ha van feladat elvégzi és örömmel, de a Sanyi örömeit egy kicsit sem tudja értékelni. Lehet, hogy voltak ilyen életek, hogy a nőket sem a házaséletre, sem az anyaságra nem készítették fel, hogy az öröm is lehet, nem csak kötelesség.

    Kedvelés

    • Így visszaolvasva még az is eszembe jutott, hogy akkoriban azért nem csináltak akkora felhajtást a gyerek körül, mint ma.
      Faluhelyen pláne. Nem csucsujgatták, mondókázták, szórakoztatták folyton, akkortól, hogy már nem ölbéli volt (azaz legalábbis négykézlábazott a földön).
      Az anyaság szépsége, misztériuma a legkevésbé játszott szerepet a nők életében. Gyerek van, mert kell az örökös/munkaerőnek/meg csak úgy jön (akár kéretlenül is). Ha jön, majd megnő, vagy nem.
      Ehhez képest Nelli kifejezetten modern anya a lányára figyeléssel.

      Nem azt mondom én, hogy nem szerették, nem voltak rá adott esetben büszkék, de nem hiszem, hogy a nagy átlagnak az életük középpontjában álltak volna a gyerekei. Volt más dolguk, éppen elég, a háztartással, a gazdasággal, ha meg szegények voltak, a betevő megkeresésével.
      Természetesen a társadalmi szokásoknak megfelelő nevelést megkapták, leginkább a fegyelmezésre helyezve a hangsúlyt, már csak azért is, hogy minél kevésbé zavarják a felnőtteket, minél jobban beilleszkedjenek a Rendbe.

      De ez igencsak távol áll attól, amit ma nevezünk gyereknevelésnek 🙂

      Kedvelés

  9. Én a béresné gyerekeit rontottam el.

    Érdekes volt, hogy első olvasáskor, húsz éve, úgy rémlett, hogy Nelli mennyivel fölötte áll mindenkinek.

    Most azért láttam, hogy húzza le szép fokozatosan magához a környezet.
    A szabad, pusztai lányból hogy lesz felvágós feleség, aki a nem mindennapi vacsorával akar villantani. Utána még a “vegyél nekem bútort” szöveggel is próbálkozik.
    Ahogy egyre nyíltabban szidja a férjét.
    S végül a gyilkosság.
    Majd annak az eltussolása.

    Sanyi, anyuka meg a többiek: annyira szépen jellemzik a középszerű embert. Aki kedves, míg érdeke azt diktálja, és pont addig.
    Sanyi dicsekedése láttán megfogadtam, kevésbé fogok felvágni a gyerekem random kiválasztott jó tulajdonságaival. Mint ő a haj göndörségével, vagy hogy mennyit szopik Zsuzsika.

    Sajnos az egész helyzet a nő akkori kiszolgáltatottságán alapul. Az apa meghal, és a két nő nem boldogult volna egyedül, gondolom ezért kellett Nellit belehajszolni a házasságba. Nem tudom, a bérletet átvehette volna-e egy nő. Nem derül ki, ők honnan csúsztak le ide, de érezhető a lecsúszás.

    Kedvelés

    • Az én fejemben is megfordult, persze biztos naiv kérdés, hogy miért nem vehette át az egy óra alatt bejárható bérletet Nelli, aki hegyeket bírt megmozgatni. Csak a kor gondolkodása miatt? (Vagy volt rá egyéb magyarázat is? Mintha rémlene, hogy mikor N. apja meghalt, kiderült, hogy egyáltalán nem maradt pénzük, szóval lehet, hogy effektíve a bérleti díjat sem tudták volna kifizetni.)

      Kedvelés

      • Takaróéktól bérelték a földet, Sanyi biztos keresztbe tett volna, ha Nelli ezzel az átvétellel önállósodik, és nincs szüksége rá anyagilag…

        Kedvelés

      • Nem Takaróéktól, egy pesti bankártól, aki nem akart gazdálkodni és a valami módon megszerzett birtok többi részét parcelláztatta.

        Istenkém, tényleg azt gondoljátok, hogy két nő átvehette volna a bérletet??
        A sajátjában sosem gazdálkodott egyik sem, egyszerűen a béresek sem biztos, hogy szót fogadtak volna, kilopják a szemüket (ahogy a béresné a fejést meg is vámolta), és fizikailag vajon egy lány hogyan járt volna szüntelenül a munkások nyomában? Egyébként nem is biztos, hogy jogi lehetőség lett volna rá.

        Kedvelés

      • Egyébként is, az kevés, hogy a kukoricát, miegyebet megtermelik. Azt el is kell adni, és kötve hiszem, hogy az ebben járatlan Nelli meg tudta volna oldani (ne feledjük, a karácsonyra nevelt pulykái is a nyakán maradtak, nyilván nem talált nekik piacot), főleg, hogy a kupeckedés meg pláne a férfiak játszótere volt. Nem is beszélve az ő gőgösnek minősülő természetéről, üzleti partnerként tutira ott tesznek neki keresztbe, ahol tudnak.
        Amennyiben a saját családi birtokukról hal ki az apa, és marad a lányára, feleségére a birtok kezelése, akkor kellő talpra esettséggel és szorgalommal, pár év alatt kialakíthatók az értékesítési csatornák, megszerezhető a szükséges tapasztalat, de bérelt földön ez nem működik.
        Még ha jogi lehetőség lett volna is.

        Kedvelés

      • szerintem amúgy Nelli meg tudta volna csinálni, hogy kezd a helyzettel valamit –(ha nagyon nincs más pl. elmehettek volna a nagynénihez és akkor ott ő mondjuk keres valami cselédmunkát [khm. átveszi a postát idejében]), csak ki is mondja, hogy elborította a vénlány-vénasszony páros rémképe, ami Terusékban testet is öltött. Szvsz a gyász sokkja, tudatállapota nagyította fel olyan rémmé ezt a képet, ami mellett a rossz házasság, ami felé sodródott, nem tűnt akkora veszélynek, hogy legyen ereje megpróbálni más utat keresni.

        Kedvelés

      • S a szokásos “másnak úgyse kellek” félelem borította el. Nem tudom, miért gondolta, hogy soha más nem akarja feleségül venni.

        Kedvelés

      • Egyrészt szegények voltak, másrészt nem is ismerték őket, mert elkönülten éltek. És valószínűleg az órája is ketyegett.

        Kedvelés

      • “Bringasahegyen – július 3, 2013 – 13:24 szerint: S a szokásos “másnak úgyse kellek” félelem borította el. Nem tudom, miért gondolta, hogy soha más nem akarja feleségül venni.”
        Nem tudom, nekem az az érzésem, hogy az “úgysem kellek” helyett inkább kötelességtudatból, engedelmességből ment férjhez. Abban az időben ez nagyon bele volt nevelve a gyerekekbe, pláne a lányokba. Nem volt divat lázadni a szülők ellen. A szülőknek tekintélye volt, és az ezzel való szembemenetelt nem sokan vállalták, mert kiközösítés lehetett a vége.

        Kedvelés

      • Én úgy értettem, hogy alapjáraton az nem lett volna kérdés, hogy Nelli és az anyja viszik tovább a bérletet. (Bár azt nem tudom, hogy halál esetén a bérlet öröklődik-e vagy új szerződést kell kötni.)

        Ha jól emlékszem, akkor az anya és Sanyi be sem avatták Nellit a bérlet átadásának megtárgyalásába. Úgy találta ki, hogy arról pusmognak, hogy meglátta a piros borítékot, amiben az apja a bérleti szerződést őrizte.

        Ezért is kérdezett rá rögtön az anyjánál, hogy akkor ők hova mennek, mi lesz velük, ha a bérletet átadja a Sanyinak. A kérdés inkább költői, mivel a bérletet már átadták, az anyának saját jogon vagy az apja után nincs jövedelme. Nyilvánvaló volt, hogy csak a lánya megházasításával tud (akar) rendszeresen pénzhez jutni.

        Leginkább ezzel kényszerítette rá a lányát, hogy hozzámenjen Sanyihoz. Meg a néhány elejtett megjegyzéssel, hogy a lánynak gondoskodnia kell az anyjáról.

        Kedvelés

      • Kicsit idecseng Kodolányi (akit amúgy a nehézkessége miatt nem annyira szeretek), a Boldog békeidők. Mikor az erdésznél a házvezetőnő lánya ott-vakációzásában ott van az anyuka fejében hátul, hogy milyen remek megoldás is lenne, ha az erdész elvenné Piroskát…

        Kedvelés

    • Az apa korábban főintéző volt egy grófnál. Az öreg gróffal kvázi barátok voltak, a fiatal gróf (nyilván az örökös) pedig leminősítette alkalmazottá.

      Azért abban az időben (20-as évek közepe) nem nagyon volt egy kirúgott főintézőnek sok mozgástere, már csak a kora folytán sem. Mivel a regényből kiderült, hogy aggályosan mereven tisztességes is volt, nyilván nem gyűjtött vagyont a főintézősége során. A felesége hozomány a nemesi származás volt lényegében. Szóval korábban sem voltak vagyonosak, de mint főintézőnek, magas társadalmi státusza volt a középosztály körében.
      Pl. Fekete István is hasonló körökben mozgott, és az ő életrajzi írásaiból is kiderült, hogy még a nősülést is alaposan meg kellett gondolni, el tudja-e tartani a családot megfelelő színvonalon a fizetésből?
      A szüleim egyik baráti családja is hasonló életutat járt be, ők pl. sok évig (ha jól emlékszem, 8 !!) vártak a házassággal, hogy kinevezzék a férfit főintézőnek, és megnősülhessen, elvehesse a falu tanítónőjét.

      Kedvelés

      • Nekem a Kárász apa saját apámat idézte. Mindig becsületes, csendes, magának való, a természetben érzi jól magát. És sokszor nem érti meg, mi zajlik a másikban.
        A házasság anyagi okokból való halogatása pedig jelen korunkban is tapasztalható, pl. itt vagyok én.

        Kedvelés

  10. Teszten én is megbuktam (direkt nem akartak könyvbe lesni, de ennél én is többet vártam magamtól 🙂 ). Engem a házasság iszonyán, a külső körülmények kényszerítő erején túl az foglalkoztat, hogy de miért nem lehet valaki középszerű is? Nem lehet mindenki kiemelkedő, nemes, hallgatag, dolgos stb. Biztos én az értelmezés egyik első fokán állok, de sajnálom nagyon Sanyit, hiszen ő a saját természetéhez, neveltetéséhez képest mindent megtesz Nelliért, nem is érti, mi a baj. Aztán persze sok más gondolat is foglalkoztat, a könyv nyelvi ereje lenyűgöz, de az előző érzés végigkísért.

    Kedvelés

      • Hát ugye : “A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, a boldogtalanok mind a maguk módján azok…” (hehe, Németh László fordította ám!)

        Kedvelés

      • Ezt most muszáj volt kikeresnem, mert ismerősnek ismerős, de honnan…
        Sajnos, Tolsztoj nem volt a kedvencem különösebben 😦

        Kedvelés

      • Nem ciki, a magammal vitt Háború és béke helyett egy balatoni nyaraláson inkább kiolvastam a Passuth összest, pusztán azért, mert nem volt más kéznél…
        De az Anna Kareninát a Kitty-Levin szál miatt kedvelem, és szelektíve olvasom.

        Kedvelés

      • Jé, te olvastad Passuthot 🙂
        Még soha senkivel nem beszéltem, pedig van jópár könyvmoly barátnőm, ismerősöm, aki kedvelte, olvasta volna. Apám révén van egy csomó tőle, párszor nekifutottam egyik-másiknak, nem túl nagy sikerrel.
        Igaz, itt van más olvasnivaló is 🙂

        Kedvelés

      • Pedig Vica, vannak, akik szeretik, például a húgom, a párom és én is. 🙂 Nagyon sok kötete megvan, bár mindet nem olvastam még.

        Kedvelés

  11. Előrebocsátom, hogy még nem olvastam el, nehezen haladok vele, mert kevés az időm most az értő olvasásra, de nagyon tetszik.
    Medúza: „7. Mi a baj Sanyival? Egyszerű, önhitt, nem empatikus. Valahol érzi, hogy nincs minden rendben, néha ki is bukik belőle, de fel sem merül benne, hogy ez az ő hibája lenne. Az ő vonzereje megkérdőjelezhetetlen, olyan sincs, hogy valakire nem hat. Szerintem ezért is veti ki a hálóját pont Nellire: érzi, hogy ő más, és ez kihívás neki.”
    Igen, igen. Kicsit sajnálom is Saniyt, mert igazából nem rosz ember, csak talán korlátolt, bonyolultabb embereket nem ért meg. Az meg, hogy őbenne hiba lenne, elképzelhetetlen. Olyan nincs. Pedig tudja, hogy valami nem stimmel, mindezt magában úgy fordítja le, hogy Nelli más, mint a többi lány.
    Bringasahegyen:” Nem derül ki, ők honnan csúsztak le ide, de érezhető a lecsúszás.” Ő egy Otrubai-lány, és azt ott is kihangsúlyozzák, amikor a nagynénjai meg az anyja élénk levelezésbe kezdenek az ő sorsát illetően. Nem mehet rangon alul férjhez, de mivel szegények, nincs sok lehetősége, ezért is kapnak Sanyin, főleg az anya, aki kifejezett „hadjáratot” indít (pl. direkt magára hagyja a fiatalokat, pedig az nem „illik” – hiszen anyu kezét is akkor foghatta meg apu, amikor már menyasszony-vőlegény voltak.)
    Amúgy az anya nekem egyértelmúen negatív szereplő, az ájtatoskodásával meg a szenvelgéseivel, valamije mindig fáj, mindig borogat, fekszik. Szerintem ő sem szerelemből házasodott és a lányának sem szán más sorsot.

    Kedvelés

    • Azt most nem tudom hirtelen megmondani, hogy tényleg szövegben is ott van, vagy csak érezni lehet, de nekem nagyon durva, hogy a kedves mama, miután belehajszolja Nellit a házasságba, még jól le is nézi utána, hogy rangon alul ment férjhez… Talán inkább csak a vallással kapcsolatos ellentétekből derül ki, hogy így gondolja.

      Kedvelés

  12. 1. Sanyi úgy jött vissza a vendégkísérésből, mint egy fényes szivacs, csak nyomni kellett volna belőle a boldogságot és meghatottságot.
    A közönségesebbik vágya, hogy a másikat magának falatul benyálazza.
    Megszoktam, hogy úgy járjam végig a falut is, mint egy nagy kórtermet, a sok vinnyogó, szakállas és nagy kendős csecsemőhöz lehajolva.

    2. – El van ámulva az én kis madaram – lépett hozzám Sanyi. – No, ugye, hogy nem olyan rossz ember a te embered?
    Éhes vagy? Éhes az én kis madaram? – duruzsolta Sanyi a vállam árkába dugva a fejét. – Ezt szeretem, ha az asszonykának jó étvágya van.
    Sanyi hálásan fogadta a pödört vaj- és szalámidarabokat. – Úgy, úgy, csak szolgáld ki az uracskádat – kapta el csókra a villás kezemet, viszonzásul ő is jól telerakta salátával, szardellával a tányéromat.
    De Sanyi arca gőzölt; nyilván meg volt velem elégedve.
    Jó kedve van az én madárkámnak? – kapott rajt Sanyi, hogy itathat. – Boldog vagy kicsit? – gügyögte, hogy karjaink és poharaink egészen összekeveredtek. Azt hitte, azért iszom, mert még beljebb akarok csúszni az ő melegébe. – Tudod, mit fogunk csinálni, húzott a habos krémnél az ölébe. Megfürdünk – súgta, mintha már ő is, én is részegek lettünk volna. S mindjárt meg is indult a fürdőszoba felé. A megeredő víz mutatta, hogy ő megértette a szobaasszonyt.

    3. Végtelen sok. Az egyértelmű jelzések egyáltalán nem egyértelműek (ezért is voltak anno mindenféle tanácsadó könyvek, melyekben virág, legyező, egyéb „kódokat” terjesztettek el  ), függenek a szocializációtól, kulturális környezettől is többek között, valamint attól, hogy egyáltalán figyel-e a kezdeményezőbb fél a másikra, vagy csak a vágyaira történő reagálást akarja-e mindenáron belemagyarázni. Az elutasítást meg nem túl könnyű társadalmilag elfogadott módon megtenni, ha nem akar goromba lenni az ember. Egy olyan ember pedig, mint Takaró Sanyi, aki az átlagnők bálványa, pláne nem tudja elképzelni, hogy ŐT bárki is visszautasíthatná.
    5. Persze, hogy nem vicc. A válás is „ágytól-asztaltól” ment. Azaz a férfi eltartja az asszonyt, kap cserébe matracot, házvezetőnőt, utódokat. És valóban az az egyik fő szerepe és csillogási lehetősége egy asszonynak, hogy jól tartja-e az urát, mit és mennyiből főz, hogyan terít. Veres Péternél pl. a fiatalasszony egyik első megmérettetése a kenyérsütés volt (a Balogh család története).
    6. Szerintem a nyílt lázadás a társadalmi konvenciók ellen, a mártírkodó édesanyja ellen, Imre jelenléte, az újszerű helyzet, hogy uralkodik a férfiakon, a saját terep előnye (konyha) hozta magabiztosság, mindez együtt.
    7. Tohonya, gerinctelen, elkényeztetett.
    8. Terus az ellenpont, az a lány, aki szeretne férjhez menni, mindegy, kihez és mindegy, milyen áron, csak éppen nem viszik. Sanyinak is jobb lett volna, ha őt veszi el, legfeljebb továbbra is kijárt volna a cselédlányhoz egy idő után. Terus pedig boldogan és szeretetben nevelte volna az akárhány takaró-sarjat.
    9. Ostoba, önző, szeretetlen, szűk látókörű bigott liba.
    10. Bocs, melyik Emma? Bovaryné?
    11. Szegénynek életszerűtlen. Bár pusztai lányként a technikai részével nyilván többé-kevésbé tisztában van, legalábbis jobban, mint úgy általában a városban felnövekvő úrilányok, viszont ennél többről semmi elképzelése nincs. Sajnos nem lehetetlen, hogy ilyen fura gondolata támadjon valakinek, anyukámnak hasonló elgondolásai voltak…
    Mivel a neveltetése folytán gyakorlatilag semmi kapcsolata nem volt a korabeli fiúkkal, barátnői sem voltak, csak a rémítés ment, hogy jajj, mi lesz, ha valaki rád teszi a kezét, nem csoda, ha ilyen komplexusok alakulnak ki azokban, akikben bármely (feltehetően hormonális) okból nem kifejezetten erős a szexualitás.
    12. Orvos volt, plusz még neki magának is született 6 lánya 
    13. Az adott körülmények között törvényszerű volt.
    Az elsárkányosodára példa, ahogy az új szalonbútort is fogadta, a kalotaszegi párnát, a vacsoravendégeskedés elfajulásának elősegítése, ahogy lassan kezd egyre rosszabb háziasszony lenni, hagyja pusztulni a zsíros gazdaudvart. A kislánnyal sem törődik igazán, mert abban is az iszonytató Takaró-vért látja.

    Kedvelés

  13. Hoppá, elcsúsztam a számozással, szóval ami nálam 5, az valójában 4., a 6. meg az 5., és akkor:

    6. Hogy lehet, hogy Nelli ennyire öncsalás nélkül emlékszik az apró részletekre, benyomásokra, érzésekre, s azokat nem írja felül a későbbi iszony?

    Nem tudom, talán ennek is az életből kiemelkedettsége az oka, amivel lényegében meg is bocsátott a férjének, kívülről tudja nézni az egészet és felelősséget vállal a tetteiért (úgy véli, tényleg gyilkos. Arra persze kíváncsi lennék, hogy ha végül engedi magát meghágni, és abba pusztul bele Sanyi, akkor vajon szintén gyilkosnak lenne minősíthető??). Meg hát azért nem is biztos, hogy TÉNYLEG ennyire tisztán emlékszik, és hát végtére is ez regény…

    Kedvelés

  14. Engem az a szerencsétlenség ért, hogy a könyv eleji előszó lelőtte a poént. Igaz, hogy a történet előrehaladtával Nelli is tesz utalásokat a végkifejletre, de szerkesztői szempontból nem volt jó ötlet így elrendezni. Ráadásul mindjárt értelmez is, kiemeli a fontosabb szövegrészeket, és szánkba adja, hogy mi van. Azon meg kicsit meg is lepődtem, hogy felveti a kérdést, Nellinek van-e igaza, vagy mindenki más normális, csak ő nem. Végül aztán én is hasonló gondolatokra jutottam. Nem értettem Nellit. Nem is azt, ahogyan viszonyul Sanyihoz, bár a szexről való vélekedései igencsak távol állnak tőlem. Hanem azt, hogy miért megy mindenbe bele. Az túlzás, hogy sodródik, mert végig tudatánál van, és több kiugrási lehetőség is lenne számára, például az is, amikor nem ír levelet. Én azt gondolom, hogy ha kereken megmondta volna Sanyinak, hogy menjen a fenébe, akkor azt megértette volna. De mindig valahogy visszacsinálták a helyzetet. Legtöbbször úgy, hogy ő nem szólt semmit, és Sanyi a maga módján értelmezte a dolgot. Szerintem egyébként Sanyi azzal, hogy mindenre igazolást talált, magát is szépen becsapta, nem csak a világot. Magát akarta ő megnyugtatni ezekkel a magyarázatokkal.
    Szerkezetileg azt kifogásolom, hogy valószerűtlenül sok haláleset van benne. Ugyan azt nem tudom, hogy a huszonéves pár szülei, akik 40-50 körül járhatnak, akkoriban mennyire számítottak öregnek, halálhoz közelinek. De a megírás szemszögéből hibának találom, különösen hogy ez mozgatja a cselekményt, ahogy erre Nelli reflektál is. Az apa halála üti rá a bélyeget az eljegyzésre. Béla bácsi halálakor távolodnak el végleg a mamától. Sanyi mamája miatt megy vissza. Szeréna néni miatt nem lehet postamester. Az após halála meg szerintem arra jó, hogy Imrével szembesítse Nellit. És végül ott van Sanyi halála, amit megelőlegezett egy öngyilkossággal való fenyegetőzés, amire Nelli azt mondja, most, hogy elfogytak a halottak, magát hozza fel ürügynek Sanyi. És hogy ha még egy percet várt volna, akkor kiderül, hogy csak szájhősködik, vagy tényleg megteszi.
    A tüdőgyulladást pedig már a regény legelején megelőlegezi egy kis jelenet, amikor Sanyitól meg is kérdezi, hogy nem fázik-e, és ő akkor is hetvenkedik (nem tudom pontosan idézni), hogy őt nem fogja a hideg (megjegyzem, ismerek én ilyen embert).
    Mindjárt jövök pontokba szedve is.

    Kedvelés

    • Az ember tud sodródni, ha hirtelen megrázkódtatás éri. Kell egy kis idő, amíg összeszedi magát (saját tapasztalat), és akkor megtesz olyant is, amit egyébként nem.
      És hát nála ott volt azért az is, hogy mi lesz az anyjával, aki teljesen magatehetetlen lényegében, neki magának sincs semmi kilátása, valamint nem igazán számolt a testi undorral sem, hiszen az volt a közvélekedés, hogy majd megszokja, ez az élet rendje.

      Sanyinak mondhatott volna bármit, ő beleélte magát (Concorde-efektus), Nelli kell neki és kész.

      Kedvelés

    • Nekem az meglepő, milyen gyorsan öregszik Nelli és Sanyi is.
      A könyv elején hány éves Nelli? 20, 21? Mert arra nincs célzás, hogy vénlány lenne, épphogy fiatal lány, akinek a házasságáról még nem esett szó.
      7 év telik el, és a végére már középkorú asszonnyá válik. Sanyi is.
      A szüleik pedig valóban öreg emberként vannak bemutatva.

      Kedvelés

      • Sanyi jóval idősebb Nellinél, feltéve ha jól számolok vissza:
        A regény vége az 1934es agrárválságra tehető, ekkor 7 éves házasok, tehát 1927ben, az első találkozáskor “kiöregedett praxi” Sanyi, aki a háború miatt csúszott. Ha jól emlékszem sokáig volt katona, említi is, hogy megszokta katonáéknál, hogy csak káromkodásra használta a fejét, meg hogy fura volt újra az iskolapad. Ezek szerint 1914ben minimum 18 éves volt, de inkább húsz, ha akkor mwgkezdte már az akadémiát. Ha helyesen számoltam, akkor Sanyi 1894 körül született, és így tényleg érett 40es a regény végére. Nelli szerintem 20körüli lehet az elején, mert a polgárista korára, mint közelmúltra emlékszik vissza.

        Kedvelés

      • Sanyi nem érte meg a regény végét, az több évvel a halála után záródik. Összesen 3 évet éltek együtt szerintem. Az első találkozás tényleg 27-re becsülhető, azonban Sanyi ekkor simán lehetett 30 éves, a gazdafiúkat nem feltétlenül rántották be 14-ben a seregbe. Érettségi után leszolgálták az önkéntesi évüket, aztán mehettek továbbtanulni, amelyet a későbbi hadi események megszakítottak. És ha jól emlékszem az egyéb helyeken olvasottakra, a tanulmányaikat folytathatták aktív katonai állományból is.
        Nelli úgy 10 évvel fiatalabb szerintem is.

        Akkoriban sokkal korábban számított középkorúnak/öregnek az ember 🙂
        Balzacnál a 30 év már az asszonyi szépség végét jelentette…(OK, az még a 19. század, de akkor is)
        Faluhelyen a 18-20 éves lány kivénülőnek számított, így Terus akár 22-25 éves is lehetett a kezdetekkor.

        Mostanában többször elgondoltam, mennyit is változott az élet 100 év alatt, és a mostani fiatalok milyen keveset is tudnak erről első kézből…
        Konkrétan a napokban a fiam (30 éves lesz jövőre) csodálkozott rá a felnőtteknek való bilire, mint fogalomra 🙂

        Kedvelés

  15. Hű, én belefogtam, de nehezen haladok vele. Lehet, hogy azért, mert zűrös az életem, de különben is nehezen tudok azonosulni Nellivel. Nyilván nagyobb kihívás, hogy olyan szereplő szemén keresztül nézzük a világot, aki teljesen idegen tőlünk, azért is nem hagyom abba, de én teljesen más vagyok, mint Kárász Nelli. Gimiben is azért bosszantott, mert nekem tetszett Takaró Sanyi. Nem az empátiamentessége, nem az akarnoksága, hanem az életereje. Volt egy ilyen barátom, világosabb lett a szoba tőle, ha belépett, és én hiába voltam belé szerelmes, mindig melankolikus, filigrán, ábrándozó lányokba szeretett bele, akik sorra otthagyták. Az én férjem olyan élhetetlen, búvalbaszott egy ember, hogy fizikailag fáj, mikor arról van szó a regényben, hogy milyen elementáris, olykor állati erő lakik abban a Sanyiban. Nekem most kicsit kéne abból. De biztos nem tudnék élni vele.

    Kedvelés

    • Nellivel azonosulni én sem tudtam teljesen, mégis könnyű megértenem őt. Ugyanakkor nem vagy egyedül azzal, hogy neked tetszett Sanyi – nekem is, bár gimis koromban jobban, mint most. Akkor 17 évesen amellett, hogy együtt éreztem Nellivel, valahol irigyeltem is. Arra gondoltam, hogy bezzeg őt, aki szép, egyenes derekú, karcsú és büszke megmentik a nyomortól, én meg, aki egy kis csúfság vagyok, hasonló helyzetben vígan éhen halhatnék, a kutyát se érdekelném. Én akkor úgy láttam, hogy ez a Sanyi nem olyan rossz pasi, épkézláb, fiatal, rátermett, mindig jókedvű, én meg tudnám becsülni. Részben most is így vagyok vele, mivel magam is paraszti családból jöttem, még mindig nagyon díjazom, ha valaki erős, munkabíró, ért a földhöz, jószághoz. A melegsége, az energikussága is vonzó, az akaratossága és rámenőssége viszont már nem. Valamint, a mostani tapasztalataimmal már tudom, hogy ő az a típusú pasi, aki kicsit mindig gyerek marad, akit a háttérből finoman mindig irányítani és kontrollálni kell, mert alapvetően ott van benne a lustaság, a renyheség, a kocsmázásra, haverokkal való bulizásra való hajlam, ami nem lenne baj, csak az ilyen ember hajlamos ezt túlzásba vinni és mondjuk elkártyázni a családi vagyont. Nekem hosszú távon fárasztó lenne, ha állandóan felügyelnem kéne őt, és kihozná belőlem a sárkányabbik énemet, valamint lelki-szellemei társnak se igazán lenne alkalmas, de nyilván ha falusi parasztasszony lennék a 30as években, akkor nem ez lenne a fő szempont.

      Kedvelés

      • Azt kell mondanom, hogy valójában Sanyi főleg a szájával értett a gazdálkodáshoz…
        Nem vett volna pl. traktort, ha kilátás sincs bérszántásra (azaz rosszul mérte fel a piacot), ráadásul akkor már fújdogáltak a nagy agrárválság előszelei, és ha már beütött a baj, nem kupeckedéssel igyekszik kimászni, meg rongyrázással.

        Ez is milyen ismerős, az én apám is nagyon jól tudta a szájával, miként kell(ene) családfenntartónak lennie.

        Érdekes amúgy, X évvel ezelőtt anyukám is szimpinek találta Sanyit, holott ha valaki hasonlított Nellire, akkor ő igen.

        Kedvelés

      • Pont erre mondtam, bár valószínűleg nem jól fogalmaztam, hogy Sanyira álladóan felügyelni kell, hogy ne csináljon hülyeséget. Nelli is utal erre, hogy ha a pusztán maradtak volna, ahol mégiscsak mások a körülmények és ő van jobban “otthon”, akkor lehet, hogy Sanyit kissé meg tudta volna változtatni.

        Kedvelés

      • Igen, ebben reménykedett, hogy akkor összecsiszolódhatnak.
        Bár elképzelni sem tudom, hogy Sanyi meglett volna huzamosabb ideig az éltető közege nélkül.

        Kedvelés

      • Azt ne felejtsük el, hogy Nelli, hiába élnek pusztán, nem parasztlány, màs neveltetést kapott, nem is tud vegyülni.
        Nelli apja is pont ezt mondja, amit írsz, hogy rendes gyerek, csak fogni kell tudni, és aki fogni tudja, az támaszkodhatik rá.

        Kedvelés

      • Nelli apja persze, hogy ezt mondta. Nyilván tudta, hogy problémák vannak az egészségi állapotával és nagyon nyomaszthatta az is, mi lesz így a feleségével, lányával. Hát próbált kis kedvet csinálni neki a fiúhoz.
        Na meg tulajdonképpen olyan nagyon nem ismerhette Sanyi gazdálkodói képességeit, hiszen nem ő vezette a családi gazdaságot, hanem a szülei. Ő csak ott lébecolt a faluban (előtte a katonaságnál, Mosonmagyaróváron, Pesten), játszotta a gazdafiút, minden felelősség nélkül. Ráadásul Nelli apja nem is igazán járt be a faluba, korábban nem ott laktak, idejét a határ szemlézésével, magányos kóborlásokkal töltötte, nem gazdakörbe, kocsmába, postára járt.

        A száj-emberek nagyon jól tudják azt mondani, amit a másik hallani akar.

        Kedvelés

      • Szerintem pont ez a szépsége ennek a regénynek, hogy az ember elgondolkodik, hogy akkor most ki a “normális”, és kivel van a baj. Tényleg lehet valami köze a korhoz is, tinilányként engem is vonzottak a mocsok macsók. Aztán az ember kicsit mögé lát a “homlokzatnak”.
        Az utolsó pár oldalon mondja ki Nelli, hogy ő maga volt a bűn a társadalom szemében, és az, hogy másképp gondolkodott. Most már kimondom: engem Nelli hangja, a megszólalás módja is erre a blogra emlékeztettek. Ezen túl természetesen nem vonnék párhuzamot.

        Kedvelés

      • Igen, meg az ilyenek, hogy
        – a saját testem az enyém
        – az érzelmek és a levelek nem szatócsmércével méretnek
        – még akkor se, fogom ezt mondani, ha …
        – hiába nyomul, ha nekem nem kell

        Kedvelés

      • “Hiába nyomul, ha nekem nem kell.”
        Az udvarlással kapcsolatban már megfogalmaztam magamnak, hogy én sose azért szerettem bele egy férfiba, mert az udvarlás szokásos manővereit (virág, kabátlevétel, vacsorameghívás stb.) végrehajtotta. Ha tudunk beszélgetni, ha van közös téma és szimpátia, akkor úgyis magától kialakul a kapcsolat.
        Ha ez nincs meg, akkor hiába a virág meg a bókok, csak kínos az egész.
        Ezt éreztem Sanyinál is, hiába tesz meg mindent, csak még kellemetlenebb a lánynak az udvarlás.

        Éva, ha még nem tetted meg, írhatnál pár sort az udvarlásról a modern nő szemszögéből.
        Egyáltalán, ma még meghívhatja a férfi a nőt a kávéra?

        Kedvelés

      • Szegény férfiak, teljesen össze vannak zavarodva, mert a nagy egyenjogúsággal, a szerepek összemosásával átestünk a ló túlsó oldalára, ott toporognak az ajtóban, előre merjenek-e engedni, ki van kezdve a férfiasságuk… basszameg, micsoda férfiasság volt az, amit ez kikezd? Kérdezze meg, meghívhat-e, vagy az nekem félreérthető, megvevős. Tudja, legyen szeme rá, reflektáljon rá, hogy mit művelnek nemtársai italmeghívás ürügyén, kvázi megveszik a nőt, és erőszakolják a saját forgatókönyvüket.

        Kedvelés

      • Nekem volt olyan “lovagom”, aki konkrétan a társaságában elfogyasztott kávéra sem hívott meg, méghozzá direkt, hogy mutassa, mennyire felvilágosult ő, és mennyire egyenrangúnak tart, annak ellenére, hogy nő vagyok. Ennél nevetségesebb aztán tényleg nincs. Szerencsére nem zavart, mert nem akartam tőle semmit, de ő meg akart volna, pont ezért csinálta.

        Kedvelés

  16. Ja, a halálesetek sem halmozódnak túl. A rák és a szívbetegség akkoriban elég gyorsan elvitt mindenkit. A 45-50 éves nő falun már öregnek számított, ami a kemény fizikai munka és a sok gyerekszülés miatt igaz is volt. Elhasználódtak.

    Kedvelés

  17. 1. Folyamatosan könyvjelzőztem, de nem is a nyelvi leleményesség, hanem a fontos mozzanatokat (például házasságról/szexről való vélekedés, önmaga értelmezése). Könyvtári könyv van nálam, és valaki piros ponttal jelölt is a margón ilyen momentumokat. Nyelvileg bennem a kacsmarog és a brácsázik maradt meg. Általában véve sokat minősítette a többiek beszédmódját, hamis, sunyi viselkedését.
    2. Mint mondtam, nem csak gyanútlanság van ebben szerintem, hanem önmaga megnyugtatása, becsapása is. Mondta is egyszer Nelli, hogy Sanyi folyton újraírta az emlékeket, hogy bezzeg az elején de boldogok voltak ők. Másrészt meg az önteltségből fakad, hogy folyamatosan hangoztatja, hogy minden tuti. Illetve a két teljesen eltérő lélek.
    “Lehet itt érvelni? Hisz ennek mindenre megvan a receptje, s a vége mindig csak az, hogy én egy csacska, szeszélyes, kicsit hisztérikus, hideg teremtés vagyok. Az a szerencsém, hogy neki, a bölcs, meleg, kedélyes Sanyinak szüksége van rám.” Nálam 200. o.
    “Volt valami orv férfiteóriája, hogy azok közé a nők közé tartozom, akik sokkal jobban odaadják magukat a férjüknek, mint az ölben kacsmargók, csak nem szabad őket ráébreszteni. A munkalázamat is nagyszerű természeti erőnek, amolyan asszonyi kőolajforrásnak tartotta, amelyre ő a szimatával rátalált, a nászéjszakánkkal fölszabadította, s a férfinem irigységére most már halálig aknázgatja.” 144. o.
    3. Talán eleinte próbáljuk mentegetni, hogy ez most csak egyszeri félreértés, nem érdekes megállni, szót emelni. Utána meg jön a minden mindegy fásultsága.
    5. Ezt is kimondja valahol, hogy ha nem őt akarta volna feleségnek ez a Sanyi, egész jól elmulatott volna a hibáin. Plusz ebben a jelenetben egy kis asszonyi hiúság is volt benne, ahogy leírta, hogy ők most őt nézik, és ez jól esik. És ne felejtsük el, hogy Imre is ott volt, aki enyhítette a Sanyival való együtt levést. Engem érdekelne, mit gondoltok Imre és Nelli kapcsolatáról, lehetett-e volna belőle valami, és miért nem lett.
    7. Sanyi a teremtés koronája szemszögből néz mindent, és Nellin kívül mindenki meghagyja ebben a hitben: ő minden asszonyt boldoggá tesz (kielégít), a gazdálkodásban reformot hajt végre, a földből birodalmat alakít, éjszaka kiugrik az ágyból, hogy nagy diadallal megmentse a lángoktól a szomszédot.
    8. Kíváncsi lennék, ez a Terus hány éves, azon kívül, hogy “lemaradt” a házasságról. Szerintem ő egy ilyen elrettentő jövőkép, hogy Nelli mivé válhatna: a szegénységet és a vénlányságot illetően is. Van egy ilyen rész is, ahol azt mondja, hogy azért megy bele a házasságba, mert ha az anyjával összezárva kellene leélnie a hátralevő életét, az Otrubai párkák között, nem bírná elviselni. Ezek után a sors iróniája, hogy hozzájuk menekül, mert még az is jobb, mint a Sanyi. Szeréna néni halálával viszont megint Sanyi felé billen a mérleg, hogy el innen az ájtatos néniktől. Meg ugye nem talált állást, és nem akart a bizonytalanba indulni, mert a mama számon kérte rajta, hogy neki kell liszt meg egyebeket küldeni Fáncsról, és milyen önző, hogy nem gondol az ő kenyerükre.
    9. Az anyától a kedven kifejezésem, hogy Nelli “felült a kevélység lovára”. Röhögni is lehetne a szövegein, ha nem lenne olyan ismerős az életből. Szerintem is a saját sorsát, a nem élvezett nemi életet és házasságot akarja a vallásra hivatkozva szentesíteni. És kicsit az is benne van, hogy ha már ő így járt, akkor a lány is, mert ez a világ rendje. Például amikor a nászút előtt bemondja, hogy ne felejtsd el, te most már az uradnak tartozol engedelmességgel. És Nelli vissza is kérdez magában, hogy ezt vajon a szexre értette-e. Döbbenet, ahogy folyton mártírkodik, hogy ő csak egy megtűrt személy stb. Speciel nem csodálom, hogy a Sanyit az őrületbe kergette. És ennek kapcsán is van egy érdekes rész, amikor Nellit magát is idegesíti a mama, mégis bűntudatot kelt Sanyiban, hogy ő üldözte el. Egyébként megérne egy misét az öreg Kárász figurája, szerintem Nelli túlságosan elfogult vele szemben, kicsit én is ilyen voltam az apámmal, nagyapámmal, amíg el nem gondolkodtam a feleségük szemszögéből is a dolgokon.
    11. A szexualitáshoz való viszonyát legjobban a burok képével írja le N. L.
    “Az állatokat láttam. De azt elgondolni is szörnyű volt, hogy én egy férfival olyasmit… Nem a mozdulat, az a néhány lökés a bikáknál, méneknél. A lélekben is meg kell repednie olyankor valaminek. Amíg szűz az ember, a maga burkában él; a levegő külön hűs réteggel veszi körül, s ebbe senkinek sem szabad beletörnie. De akkor egyszerre fölreped a burok; az ember lelke is sebet kap, s azon mocskos, idegen, erőszakos indulatok nyomulnak bele. Történhetik leánnyal iszonyúbb?”
    Illetve még az előszóban kiemelték, ahogy a regény 2. bekezdésében a fiúk első megjelenésére emlékszik vissza Nelli: “A két fiú egy érintetlen hómezőn tört be a ház felé.”
    Nyilván ebben az is benne volt, hogy nem világosították föl, így maradt neki a brutalitás képzete, és gyaníthatóan olyan férfival sem ment volna neki, akit szeret. Ilyet is ismerünk.
    13. Nekem ebben az a durva, hogy Nelli magára vett egy ilyen “rossz nő” szerepet. Különösen amikor kikönyörgi a bútort, akkor látjuk ezt. De a legvégén azt is kimondja, hogy ki akart törni a börtönéből, és azért kezdte el minden eszközzel lerombolni. Szinte élvezetét lelte abban, hogy minden apróságból balhét csináljon.
    Engem egyébként irritált, hogy Sanyi folyton kisanyámnak meg édesanyámnak szólította a nőt. Nem tudom, a kor nyelvezetében ez mennyire számított negatívnak. Erre is egy idézet: “– Ahogy gondolod, édesanyám. Hozzád néha erős idegek kellenek. S néhány perc múlva mély horkolás mutatta, hogy nála ezek az erős idegek megvannak.”
    Köszönöm az olvasást, erre most a blog vitt rá. És még a mellékszereplőkről is szívesen beszélnék!

    Kedvelés

  18. „Engem érdekelne, mit gondoltok Imre és Nelli kapcsolatáról, lehetett-e volna belőle valami, és miért nem lett.”
    Nekem Imre nem túl pozitív szereplő. Pontosabban: seszínű, mint a haja (bezzeg, ugye, Sanyié). Sanyi mellett halvány. Terepszínű. Halvérű. Sanyi olyasmit mond róla, hogy buliban is kívülálló, nem oldódik, csak nekidől valaminek és cigarettázik. De – amennyire látom – ez nem flegmaság, inkább zárkózottság és gátlásosság.
    Nem vette észre, hogy ő tetszhet Nellinek, de különben sem lett volna Sanyival szemben esélye. Ő Sanyi komplementere, csak annyia szerepe, hogy mellette Sanyi még erőteljesebbnek és aktívabbnak tűnjön.
    Szerintem Nellinek titokban imponált Sanyi, ezért is írt neki (pedig megfogadta, hogy ő aztán nem!) nem csak azért, mert a szülei parancsba adták, ez lett volna az első kibújási lehetőség az egész helyzetből, ha nem ír, de aztán válaszolt, és nem olyat, hogy „nézd, ennek semmi értelme, értékellek, mint embert de legyünk inkább barátok”
    Jobban vonzódott Sanyihoz, mint amennyire magának bevallotta, de tény, hogy szerelmes nem volt belé.

    Kedvelés

      • Nem hiszem. Van az a helyzet (fizikai/szellemi undor), hogy az ember hiúságát egyáltalán nem legyezgeti a tetszés.
        Én a kissé idősebb pasasokkal voltam úgy már fiatal lány koromban is, hogy rosszul tűrtem a legártatlanabbnak látszó atyáskodó érintéseket is (mondjuk kéz megpaskolása, szv. még csak nem is olyasmi, ami már fogdosásnak minősíthető).

        Kedvelés

      • Igaz, de azért Nelli – bár alapjában véve taszította őt Sanyi – nem csak negatívan látta őt. Jót is felfedezett benne, még írta is, hogy ha nem férfi-nő viszonylatban gondolkodna vele Sanyi akár még barátként is tudna rá tekinteni. Mert egy szórakoztató fazon volt, minden hibájával együtt.

        Kedvelés

    • Szerintem nem Sanyihoz vonzódott, csak imponált neki, hogy valaki érdeklődik utána, hogy ő mint nő tetszik, levelet kap, és ez az egész izgalmas is volt a világtól elzárt helyzetben.
      Imre szerintem simán félreállt, megszokta otthon, hogy mindent a Sanyi kap meg, mindig az ő hangját hallani, és hogy ő a másodhegedűs. Látta a helyzetet, csak nem szólt. Sőt még az is lehet, hogy Nelli miatt ment bele a házasságába, hogy most már akkor mindegy, kit vesz el.

      Kedvelés

      • meg gondolom az is benne van, hogy, levelezéskor nem kellett Sanyi meleg barna folyását tényleges valójában szagolgatnia, tehát az irritáció kevésbé volt elemi. meg gondolom Sanyi is jobban összeszedte magát, levélben valahogy elviselhetőbb volt, sok olyan ember van, akivel levélben egész jól el lehet kommunikálni, de élőben a visítva menekülök kategória.

        Kedvelés

  19. Hogy miért ment hozzá Nelli Sanyihoz?
    Többek között azért, mert egy ekkora döntést akkor kényszerült meghozni, mikor a gyásztól, apja halálától magán kívül volt.
    A fogságban is ilyenkor köti a rossz házasságot a főhős.

    Kedvelés

  20. Ahogy olvasom a hozzászólásokat, és gondolkozom Sanyin, nem tudok szabadulni a képtől, hogy ha ma élne, tuningladával járna, döngetné a mulatóst, és mellszőrvillantó piros inget hordana.

    Kedvelés

    • Nagyon sokszor eszembe jut a Disznótor Csutakja is róla, persze Szabó Magda a maga öntudatlanul nőgyűlölő módján jóval rokonszenvesebb figurának ábrázolja.

      Kedvelés

    • :):):)
      Azért Sanyi nem primitív. Jó, mulatós. Nőcsábász a rosszabbik értelemben. De van „tiszti becsületszava”, meg rendesen kollokvál.:) Szóval inkább amolyan dzsentrifiú, nem a „Házasodik a gazda” c. „párkereső” műsor szereplője, azok tényleg olyanok voltak, mint amit te írtál. (bár csak képeket láttam, magát a műsort szerencsére nem.)

      Kedvelés

      • Engem az is foglalkoztat itt, hogy mi ez a nagy megtérés, amit Sanyi emleget. Egy helyen mondja is Nelli, hogy szerinte csak kiszínezi a rossz életét meg a nőknél való sikereit, hogy még látványosabb legyen a változás. “Mit dicsekedsz annyit a züllöttségeddel. Talán csak szeretnél züllöttnek látszani, hogy most meghass a megtéréseddel.” 44. oldal

        Kedvelés

      • Nekem a nyújtózkodó törpe jut erről eszembe. Szegény Sanyi olyan hülye, hogy azt gondolja, hogy titkon imponál a nagy züllöttsége Nellinek, nem veszi észre, hogy ez vér ciki. Mint amikor a kamaszfiúk nagy hangon nagyzolnak, hogy mennyit ittak, meg hány csajjal kavartak a hétvégi buliban.

        Ennek a szerencsétlen Takarónak semmi arányérzéke nincsen. A nászúton kifejezetten hányingerkeltő, hogy mesélgeti, hogy hol, hány helyen járt, és hogy félreértés ne essék, hogy mit csinált ott, kétértelmű válaszokat ad, meg bizalmaskodik az öreg pincérrel, próbálgatja az ágyat, ááááhhh.

        Ez is olyan ismerős férfiviselkedés. A világfi, aki nagyon adja a bankot, de kilóg a lóláb. A vidéki ficsúr, aki azt gondolja, hogy jelent valamit az, hogy tudja egy szobapincér nevét.

        Kedvelés

      • Pontosan.
        Én el tudom képzelni, hogy az ő nagy múltja 2-3 nőcseléd, de ezzel is érdekesnek, különlegesnek adja el magát, ő nem szimplán megnősül, hanem megtér, vele mindig valami nagy sztori történjen. Ezzel díszíti fel érzéseit Nelli iránt.

        Ismeritek a Schmidt története (About Schmidt) c. filmet? Ott a esküvői jelenetben az öregedő, kopaszodó, használtautóárus vőlegény mondja, hogy “mikor megismerkedtem ezzel a lánnyal, azt mondtam a barátaimnak, ilyet még nem hallottatok a számból, de ezzel a lánnyal szívesen találkoznék még egyszer”. Mintha ő mekkora kan lett volna akit a szerelem vont csak béklyóra.

        De ezzel dicsekedni, hogy mennyi nővel volt dolga, tényleg undorító. Ettől szeresse jobban Nelli?

        Kedvelés

      • Esetleg amikor megnyílik a Hooters az első vendégek között van. Onnan jelentkezik be Facebookra is, hogy ezt mindenkinek a tudtára adja.

        Kedvelés

  21. Imre és Nelli lehetséges kapcsolata: hát nem tudom.

    Miután Imréről, mint emberről nem igazán tudunk többet, mint hogy meglehetősen színtelen, visszahúzódó, de ugyanakkor képes a főnöke ráakaszkodó lányát elvenni, akit láthatólag nem túlzottan becsül (azaz nem igazán gerinces ember), nem hiszem, hogy jó házasság lett volna belőle, mivel Nellinek az etikai elvei is kemények. Legfeljebb a testi undor nem jelentkezik ilyen erős formában, mint Sanyival szemben. Viszont a közeledés a két fél között, hát az annyira lehetséges, mint hogy nyáron piros hó essen. Max. ha a szülők összekommendálják őket.

    Kedvelés

    • Sajnos láttam pár éve a filmet, és miután abban a fiatal Latinovits játssza Imrét, háááát, nekem jobban bejönne, mint a Kállay által játszott Sanyi 🙂 Ölég vacak a film, de nagy meglepetésemre Drahota, akit addig mint Gojko Mitices filmek szép indián leányzójaként ismertem meg, valamint a Rajnai-féle kávéfőzős sci-fik szereplőjeként, nem is volt rossz Nelli.

      Kedvelés

    • “Ha másképp fordul az ifjúságom, én is tudok tán asszony lenni. – De ez után a négy év után! Azzal a verítékszaggal örökre ledobtam magamról, ami engem elboríthatna. Imrén éreztem, most a temetésen. Amióta akkor újévkor kijöttek, ő volt az egyetlen, aki körül az én elnevelt szívem – magam előtt minek tagadnám –, valami szerelemféle ábrándot szőtt. S mégis, most, hogy az ő oldalán léptem a falun végig, karja a karomhoz súrlódott, egyszer-kétszer belé is öltődött, éreztem, hogy hozzá sem tudnék soha hozzája törődni. A gyér szakállú, fanyar arca, ahogy oldalról belelestem, meztelennek és aljasnak tűnt fel. Nem, vele is elmúlt minden. Iránta is csak visszáját éreztem a szerelemnek.”

      Ezt a Sanyi temetese utan mondja, gondolja Nelli. En ebbol bovon azt ertem, hogy Imrevel lehetett volna jo eletuk, de abbol teljesen ki kellett volna maradjon mind Sanyi, mind pedig a Takaro porta. De sajnos a nagyvaros is, ahol Nelli nem erezte volna jol magat, viszont Imret a munkaja oda kototte. Imre nem volt gazdaember, O sem ment volna a pusztara.

      Hmmm…csak egy abrand volt Nellinek. Egy kepzeletbeli, tavoli jo. Epp annyi, amennyi eletben tartja a remenyt.

      Kedvelés

      • Imrére én eléggé megorroltam, amikor Nelli új stílusát és életmódját (a társasági életet, flörtöt, rongyrázást) megkritizálta. Imre kényelmes pozícióból méreget és ítéletet mond valakiről, akihez egyrészt semmi köze, másrészt akinek a boldogtalanságához azért valami köze mégis van. Ő távol tartotta magát a Nelli-történettől, de arra azért jogot formál, hogy megszólja, ha az intellektuális fertőbe taszított bálvány igazodik a talmi környezethez és hamis gyöngyként csillog-villog. Abban az élethelyzetben Nellinek a kártyatársaságban szövögetett hálója és a saját mintagazdasszonysága volt az egyetlen öröme, legyen ez bármily alantas, szerintem nagyon bántó ezt így kívülről, magas lóról megszólni.

        Kedvelés

  22. Igen, ez nagyon fontos! Az apja, ahogy meséli is az elején, valami olyan hátteret teremt köré, amitől magabiztos tud lenni. Amikor elveszti ezt a támaszt, és az asszonyok is ott huhognak a háta mögött, hát belegondolva… nehéz lett volna másképp cselekedni. Akármennyire megvolt bizonyos szempontból az elképzelése a saját életéről, arról legalábbis, mit NEM szeretni. Ráadásul Sanyi, ahogy a temetést intézte, ahogy segédkezett – még valami hála is lehetett benne, szóval próbáljuk magunkat beleképzelni a helyzetébe! Ha az apja életben marad, ez nem történik meg, ezt nyilván Németh László is tudta, azért írta így. Hiszen tényleg kérdéses volt, mi mást tehet ezek után, hogyan élnek meg ketten az anyjával.

    Kedvelés

    • Nem, én nem hiszem, hogy hálás lett volna a temetési intézkedésekért, max. hogy hazacsempészhette a halottat a szomszéd megyéből.
      Nagyon irritáló tud lenni, amikor az emberre ráerőltetik a segítséget és mindent kivesznek a kezéből, semmiről meg nem kérdezik, ha netán magától mondana, kezdeményezne valamit, a kímélése ürügyén tojnak rá.
      Konkrét tapasztalat, és pont temetéssel kapcsolatos…

      Én azt hiszem, valamennyien a saját egyéniségünkön és családi élményeinken szűrjük át ezt a regényt is .-)

      Kedvelés

    • Hála szerintem sem sok van benne, hanem pont ahogy Vica írja, ez az egész inkább zavarja. Nem is tudom, hol olvastam, hogy a hála egy neme a gyűlöletnek, amiben van igazság, hiszen akinek hálával tartozol (benne is van a “tartozni” szó) annak lekötelezettjévé válsz, az kérhet tőled esetleg olyasmit is, amit nem szívesen teszel meg, mégsem lesz képed visszautasítani. A japán kultúrában például nem illik kéretlenül segíteni senkinek, mert kellemetlen helyzetbe hozod az által, hogy lekötelezed. Valami hasonlót érezhet Nelli is, és annak is tudatában van, hogy mindez azért történik, hogy Sanyi őt megszerezze – azaz a férfi csak a várható haszon reményében ilyen kedves és segítőkész.

      Kedvelés

  23. “11. Milyen képzete van Nellinek a szexualitásról? Miért?

    A vőlegényen, azon át kell esnem. Ez az egy, a vőlegény, ez volt, amit mégiscsak másképpen képzeltem el. Amikor Tolnában azzal a tanítóval valami szerelemfélében voltunk: erre is volt tervem. Őt, úgy gondoltam, rábeszélhetem: hazudjuk azt a felnőtteknek, hogy megtörtént, s háljunk egy szobában, mint testvérek. Esetleg később, amikor már ízről ízre megszoktuk egymást… De azt is úgy, hogy én kezdek mindent; előbb csak a homlokát csókolom meg esténként, aztán a karját is odavonom a magam ágyába, s egyszer, amikor a közös paplan már mint közös burok veszi a testünket, lelkünket körül…”

    Úgy gondolom, Nelli elképzelésében nincsen semmi fura, legalábbis a számomra nincs. Nelli számára ismeretlen a szexualitás, fél is tőle, ráadásul nem is szerelmes Sanyiba, ami kissé megkönnyítené a helyzetét – bár szerintem neki akkor is lennének nehézségei, hiszen elhúzódó, nehezen vegyülő, zárkózott természet. Egy érzékeny és odafigyelő férfi belemenne Nelli elképzelésébe, és adna neki időt, hogy megszokja a helyzetet. A félelmeit is nagyban tompítaná, ha úgy érezné, hogy ez az ő döntése is, hogy neki is van némi kontrollja felette, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy ő kezdeményezzen. Ha elolvassuk az idézetet, láthatjuk, hogy Nelli semmi extrára nem vágyik, csupán arra, hogy lelkileg is kapcsolódhasson ahhoz, akivel testileg megtörténik a dolog “amikor a közös paplan már mint közös burok veszi a testünket, lelkünket körül”. Ez szerintem nem túl nagy elvárás, vagy igen?

    Szomorú, bár logikus, hogy Nelli a házasság után azt vonja le tanulságul, hogy ő más, nem normális. Holott egyáltalán nem abnormális a viselkedése, kicsit érzékenyebb talán mint az átlag, és alapból se lenne az a pasizós típus, csupán a Sanyival való házasság nyomorította meg szexuálisan.

    Kedvelés

    • Lehet, hogy ez nem félénkség, hanem a szexualitás egy teljesen érvényes, normális változata, csak Sanyi olajos-barna-nyálas hevéhez képest tűnik frigiditásnak?

      Szerinted mire ment volna ebben a korban egy “pasizós típus”? A pejoratíve említett színésznő űzte ezt, a színi pálya egyet jelentett a szexuális megközelíthetőséggel, ezért rajongott annyira a színházért-orfeumért a századfordulós Magyarország. A többieknek szigorúan tilos volt.

      Kedvelés

      • Dédöreganyám és öreganyám leírásait hallgatva, (dédi már meghalt sajnos) azért akkor se volt annyira reménytelen a helyzet a pasizósok számára. A mama mindig elmondja hogy “Ne higgyétek, hogy akkoriban annyival jobbak vótak az emberek. Akkor is eljártak a legények meg a lányok a szalmakazalba, csak nem verték nagydobra, az apácák meg ide jártak fel a falu fölé a szentképes fához kufircóni a papokkal. Meg hány gyereknek nem az vót az apja, aki annak hitte magát! (ilyenkor sorolja a neveket)” Szóval szerintem a jó erkölcs, vagy a rá való törekvés inkább a polgári társadalom jellemzője volt – legalábbis ott várták el a látszatot, de a falusi nép körében ez akkor is luxus volt, ők sűrűbben éltek – még ha szigorúan tilos is volt, azért a kikapós asszonyok akkor is megtalálták a módját, hogy szeretőt tartsanak, csak jobban kellett vigyázni, mint ma, hogy ne derüljön ki. A családban is volt ilyen, van is róla elég sztori. Nagyon tanulságos elolvasni az Átány faluról szóló monográfiát a témában, valamint a Puszták népében is van nem egy utalás arra, hogy a cselédség se a polgári jó erkölcs mintaképe volt.

        Kedvelés

      • Pontosan. Vagy ott vannak Veres Péter művei, tudom, ő mainapság nem túl divatos, de korrajznak, pontosan az 1900-1930-as évek falusi világáról azért remek, szerintem.

        Kedvelés

      • Egyébként meg ha elolvasunk párat (puszta önkínzásból 🙂 ) a korabeli lányoknak írt regényekből – szv. nem az egyházi kiadók által elkövetett léleknyomorító irományokra gondolok, pedig abból is bőséges volt a felhozatal – látható, hogy milyen módon álltak hozzá a nemiséghez, a házassághoz.

        Kedvelés

      • Ha nagyon beleélem magam Nelli helyzetébe, akkor belőlem, a szexuálisan teljesen felszabadult nőből is gyilkost csinált volna egy Sanyi-férj.
        Ha belegondolok, hogy
        -van egy szórakoztató, de közönségesnek tartott vadidegen,
        -aki tolakszik, nem érzi a határaimat,
        -majd a körülmények rákényszerítenek, hogy fél év múlva (gyászomban!) éljek vele együtt,
        -aki az első együttlétet is bűntudatkeltéssel, sajnáltatással erőszakolja ki (egyáltalán, kötelező vele lefeküdni!)
        -és a félelmem, fájdalmam örömet okoz neki, (Sanyi szerint a nő vadsága adja meg a sava-borsát),
        -később is naponta megerőszakol (mert ne szépítsünk, attól, hogy Sanyi számára a karmolás izgató, még erőszakról van szó),
        -elnézi, hogy terhesen és egyébként is halálra dolgozom magam,
        -majd a haldokló anyjával mama mellé parancsol,
        -dicsekszik, nevetségessé tesz, herdálja a pénzt,
        -majd miután közlöm vele, hogy nem tudok vele lefeküdni, újra megerőszakol…

        …én azt nem értem, hogy nem előbb és nem szándékosan ölte meg, mert egyszerűen nem volt választása. Ehhez nem kell frigidnek lenni, sarokba szorított állat is harap, nem, ember nem bírja ki gyilkos indulatok nélkül, a napi nemi erőszakot.

        Kedvelés

      • A sokat dolgozás Nellinél a levezetőszelep volt.
        Ha az megmarad neki, értelmét látja, lehet, hogy sosem robban ki belőle a gyilkos indulat.
        Én azt csodálom, hogy a kalotaszegi párnával nem fojtotta meg (ledugva a torkán)…

        Kedvelés

      • Annyit tennék hozzá, hogy nem Sanyi személyiségéből következik, hogy “kötelező vele lefeküdni”, hanem a rendszer ilyen. Gondoljunk csak a mindenféle közösségi rítusokra (pl. lepedő bemutatása, de nekem olyat is mesélt anyukám – bár ezt nem tudom népi hagyományként elképzelni -, hogy a spermát belesütik rántottába, és azt kell másnap elfogyasztani). Nem azt mondom, hogy mentsük fel őt, az emberség, a tapintat változtathatott volna a szokáson, de tulajdonképpen mindketten úgy ültek ott a szobában, hogy elvárták tőlük, hogy megtörténjen – ahogy azt is, hogy a nő minél hamarabb teherbe essen, és fiút szüljön – amire fogadást is kötöttek a sör mellett. Mondta is Sanyi, hogy micsoda szégyen lenne úgy visszamenni a nászútról, hogy nem esett meg. Meg a másik közgondolkodásbeli marhaság, amit mond, hogy “Azt úgyis gyanítod, ugye, hogy nem te voltál az első. Őrizzen is az Isten az olyan mamlasztól.” 134. o.

        Kedvelés

    • Azért nem csupán a házasság nyomorította meg.
      Az is, hogy sem vele nem bántak szeretetteljesen a szülei, sem a környezetében nem látott semmiféle gyöngédséget a szülei között. Abban a korban (is) ráadásul az úrilányokat kifejezetten szexellenesre nevelték: az asszony teljesíti a kötelességét, de nem élvezi, mert azt a szajhák teszik. Ez nyilván nem mindenkin fogott, vannak erősebb szexusú nők is, de a többinek ezzel a neveléssel vidáman tönkretették a házaséletét. Végeredményben ez nem más, mint a sokat kárhoztatott iszlámista női körülmetélés keresztény erkölcsön alapuló formája.

      Az édesapjával azonos természete pedig egy nő számára valóságos csapás lehetett a társadalmi beilleszkedés szempontjából.

      Kedvelés

      • Szerintem itt még a szexellenességre nevelés is hiányzott, inkább az a volt a jellemző, hogy nem mondtak semmit a dologról, agyonhallgatták, így a lányok nagyjából semmit, vagy csak homályos rémtörténeteket hallottak róla. Ettől a neveléstől, és amit a szülei között látott, még lehetett volna egészséges szexuális élete, legalábbis én úgy gondolom, de ahhoz nem egy Takaró Sándor, hanem egy jóval fejlettebb szexuális kultúrával rendelkező férfi kellett volna, olyanból meg nem szaladgált túl sok a korabeli Magyarországon.
        Nekem még az jutott most eszembe, hogy Nelli miután Cence költözik, és elkezdi az ápolónői munkáját meg az erdei sétákat, megnyugszik, úgy érzi, mintha visszanyerte volna a szüzességét, és ebben az életben nagyjából elégedettnek is tűnik – hiszen megvan az a csend és nyugalom, amire vágyott és előtte ott a feladat, ami élteti. Kimondja, hogy férfira többet gondolni se akar és elkönyveli magát, másnak, magányra termettnek. Vajon mi lenne, ha a mai korunkban élne, ebben a túlszexualizált világban, amely elítél, ha nem élsz változatos és színes szexuális életet? Vajon hogyan tudna megbékélni magával és a történtekkel, egy olyan közegben, amely szerint nem vagy normális, ha nem élvezed a szexet? Vagy akkor talán terápiákkal, hasonlókkal több esélye lenne a gyógyulásra?

        Kedvelés

      • Szerintem van annyira integrált személyiség (nem tudom, hogy a megfelelő kifejezést használom-e), hogy nem zavarná különösebben a mássága.
        Ő ilyen, és kész.

        Vajon a mai Magyarországon szaladgálnak-e sűrűn az ilyen fejlett szexuális kultúrával rendelkező férfiak?

        Kedvelés

      • Én azt gondolom, hogy Nellinek nem biztos, hogy eredendően baja lett volna a szexualitással. Szerintem őt inkább intellektuálisan érdekelte volna a szerelem, ha úgy megvan a vonzódás és türelem fel tudott volna oldódni a szexben is. Persze nem a Sanyi féle szénaboglyán fejlődött meghágásában, hanem gyengédségben, szeretetben.

        Ha jól belegondolok, mi sem vagyunk jobbak, mert sokan képesek vagyunk elhinni, hogy ha nem hoz lázba a gangbang, és főként gyengéd ölelkezést kívánunk, akkor valójában szexuálisan megnyomorított, frigid banyának minősít a közvélemény, a magazinok.

        Kedvelés

      • Érdekes, a befejezésre azt írta az én kiadásom előszava, hogy odacsapott (eredetileg kb. olyan hosszúnak szánta N. L., mint a többi részt), és hogy Nelli korábbi személyiségéhez nem illik, hogy a kórházban teljesedik ki. Pedig a természet közelsége meg a munka tényleg alátámasztják. Viszont az idegesített, hogy itt is meg akarta kérni valaki. Nem bírom az olyan történeteket, ahol mindenki abba az egy szem nőbe/férfiba szerelmes, ez erőltetett. Bár itt inkább ilyen munkatársi viszony hivatalossá tételéről lehetett szó, amilyen Jane Eyre és az unokatestvér esetében, de akkor sem hiányzott nekem a cselekménybe. Vagy itt akarta nyilvánvalóvá tenni a szerző, hogy más férfi sem kell a Nellinek?
        Ja, egyébként azt írták Nelli és Sanyi viszonyáról, hogy Artemisz és Akteon történetével állítható párhuzamba, röviden annyit ír erről, hogy a vadászat szűz istennőjét fürdés közben megleste a híres vadász, ezáltal belépett az istennő számára tiltott berkeibe, és ezért úgy kellett bűnhődnie, hogy Artemisz a kutyáival tépette szét.

        Kedvelés

      • Az a végén lánykérés lett volna? (A Jane Eyre-t nem olvastam) Bennem annyi maradt meg, hogy rendes szerződéssel akarják foglalkoztatni. De ez is korlátozta volna Nellit szabadságában, így is lett volna egy ura/főnöke, nem a munka kedvéért csinálta volna.

        Kedvelés

      • Jane-nek lett egy unokatestvére (véletlen módon rátaláltak egymásra, betegségében ápolta az a család), aki misszionáriusnak ment, és mielőtt kiutazott, feleségül kérte.

        Nem, szerintem se volt ott lánykérés, csak a kórházi altatónővér szerepét ajánlották fel, hogy hivatalossá teszik. A kistiszteletes meg katolikus pap, szv. nem nősülhetne 😉

        Kedvelés

      • Ezt írja: “De én törvényesíteni szeretném magával az eljegyzésemet. – Csakhogy én törvényes viszonyokban nem válok be, főorvos úr. Az tetszett, hogy a műtőben is megálltam a helyem, de a szabadságomat nem adtam oda semmiféle hivatalért.” Azt hiszem, igazad van, az eljegyzés szó kavart meg engem.
        Viszont erről az idézetről eszembe jutott, hogy a végén engem már kifejezetten zavart, hogy Nelli mindenhol megállja a helyét. Jobban fej, mint a béresné, jobban segédkezik, mint a nővérek, ezt én egy kis túlzásnak, büszkélkedésnek érzem a részéről.

        Kedvelés

      • Ma sem rózsás a helyzet, és nem is lesz az, amíg ennyire a férfi kielégülése és szórakozása van a szexualitásról való gondolkodásunk középpontjában.

        Kedvelés

      • Végeredményben pont arról szól a regény, hogy egy férfi jajjjdenagyon akarja, a nő pedig ugyanannyira jajjjdenagyon NEM (sőt fokozódóan NEM), és ez végül a férfi vesztét okozza.

        Nelli elementáris tiltakozása végül elsodorja az egyéb életvitelbeli, jellembeli különbségeket is, amelyeket szerintem legalább annyira nehéz lenne összehangolni, mint a szexualitásukat.

        Én nem gondolom Nellit alapból aszexuálisnak, frigidnek, de hogy a korabeli neveltetésével, abban a társadalmi környezetben igencsak nehezen talált volna párjára, az biztos.

        Tudom, a regényben ő azt gondolja, hogy ha kint maradnak az ő környezetében a pusztán,TALÁN összecsiszolódnak.
        Hát nem. Amennyire nem való Nellinek a falu a kandi tekintetekkel, sunyi társadalmi életével, annyira nem bírná ki Sanyi a pusztán a kandi tekintetek nélkül. Valamint a kemény etikai elvek (a máséhoz nem nyúlunk semmi módon, adósságot nem csinálunk, ha mégis, azt kifizetjük bármi áron) vs Sanyi lazaságai,, nahiszen…

        Kedvelés

      • Bennem az merült fel, hogy hogy védekeztek?
        Ha Sanyi annyira könyörög a kisfiúért, akkor alapból nem volt esélye a teherbeesésnek. Gondolom. Ha ehhez a nőt is meg kellett győzni, akkor a nő védekezett? Hogyan?

        Én úgy tudom, abban az időben a megszakítós módszer dívott, ami szintén alkalmas volt a szexuális élet elcseszésére, másfelől Sanyiból nem nézek ki ennyi önuralmat.

        Kedvelés

      • Hüvelyöblítés, mosakodásnak álcázva.
        Esetleg gyógynövény teák (mintegy esemény utáni tablettaként).
        Naptármódszer (most megjött, hagyjál békén)
        Falusi bába eldögönyözi.

        Naná, hogy ezt nem részletezik, mint ahogyan olyan nagyon a többi intim dolgot sem.

        Kedvelés

      • És még:
        1. Az ecetsavval vagy különféle szappanokkal átitatott hüvelyi szivacsokat már a múlt században is eredményesen alkalmazták.
        2. A méhen belüli fogamzásgátló eszközök IUD-k (=intrauterin device) története mintegy 3000 évre nyúlik vissza. Az első eszközök a tevék méhébe helyezett kövek voltak, melyeket a karavánok hosszú vándorlásai során alkalmaztak. A módszer reneszánsza a XX. század legelejére tehető. A legkezdetlegesebb eszközök a csirke villa alakú mellcsontjából készültek.

        további infók itt: http://www.hazipatika.com/eletmod/fogamzasgatlas/cikkek/korszakok_es_modszerek/a_fogamzasgatlas_tortenete/20030306101729

        Kedvelés

      • Nagyinak öt gyereke született meg és legalább háromszor ennyi meg nem. Ő mesélte, hogy sokmindent csináltak magukkal. Valamilyen főzetet ittak petrezselyemből, kinint szedtek, forróvízbe ültek, nehéz dolgokat emelgettek…. És ha ezek ellenére megmaradt a terhesség jött a kötőtű. 😦

        Kedvelés

      • Szerintem nem is nagyon tudtak róla, hogy van olyan, hogy a nő is élvezheti, és pláne nem törekedtek rá. A férfi felmászott rá, elvégezte a dolgot, a nő meg nézte a plafont, és kibírta valahogy. Egyébként én úgy látom, hogy Nellit ebben az zavarja, hogy tárgy lesz, birtokba veszik, sőt dicsekednek vele. Erre is több helyen utal, például a vonatúton, amikor találkoznak a kövér figurával. Szinte mindenhol azt hallja, látja maga körül, hogy itt most mindenki azzal van elfoglalva, hogy őt most a Sanyi “magáévá teszi”. Amikor Bodolai látogatást tesz, akkor látszik is, hogy a férfiak közt versengés megy, hogy kinek jobb az asszonykája, és akkor áll elő Sanyi ezzel a szöveggel, hogy Nelli “lassan jön tűzbe”. Erről az egész gondolkodásról most a Tankcsapda egyik szövege jutott eszembe: “az jelenti a rangot, hogy mennyire állat az autód, mekkora mellű a nőd, és hogy meddig bírod feltekerni a kocsiban a hangerőt”. Szerintem ez olyan jól összefoglalja Sanyi és baráti körének működését.
        Illetve talán ehhez kapcsolódik még korábban, hogy Sanyi mindig úgy csinál, mintha nekik lenne valami közös titkuk. Később ezzel a kártyával él Jókuti is.

        Kedvelés

      • Amikor Jókúti a színre lép, Sanyi kitalálja, hogy jól kell lakatni az asszonyt, akkor nem eszik máskor, és mindenféle fogásokra akarja megtanítani Nellit, hogy neki is jó legyen, úgyhogy valami zavaros fogalmuk lehetett a női kéjről.
        Ezek a trükkök, meg Sanyi lihegése, hogy jó-e már, egyszerűen tűrhetetlen lehetett. Nem elég, hogy megerőszakolják, még produkálnia is kell magát.

        Kedvelés

      • Én is itt éreztem magam végleg kínosan.

        Valaki kérdezte, lehetett-e volna jó Nellinek. Azt gondolom, ha valami fizikai machinációval sikerül is Sanyinak “kielégítenie” őt, ez egy általa nem szeretett és nem tisztelt embertől egy nem kívánt aktus során csak még utálatosabb érzés és birtoklás lett volna, mint az elszenvedett erőszak.

        Kedvelés

      • Hát igen. Rém kínos az ilyen.
        Sajnos ez előfordul mainapság is. Most képzeljétek, a férjem néhány évi házasság után haza állított pár hasonló témájú könyvvel, és úgy képzelte a házaséletünk felvirágoztatását, hogy én azokat olvassam el (úgyis én vagyok a könyvmoly a családban), okuljak belőle és persze majd hasznát vesszük.
        Na azt hiszem, pont ezek az azóta sem elolvasott művek a könyvtáramban.
        Voltaképpen a törekvéssel nincs gond, azt akarta, hogy nekem is még jobb legyen, de kösz, ez azért nem a legmegfelelőbb módszer, legalábbis nálam nem vált be, jól megsértődtem rajta.

        Amúgy teljesen magamtól olvasgattam a Káma-szútrát, meg a Kaljánamalla anangaranga-t, szv. azért nem holmi prüdéria meg be nem vállalósság miatt húztam fel az orrom 🙂

        Kedvelés

      • Én úgy gondoltam, hogy ott valami más technikához (orális, manuális) folyamodott, amitől szerintem még jobban idegenkedett Nelli. De lehet, hogy csak pusztán attól, hogy most még élveznie is kéne. Én egyébként nem tudom, mi a jó abban egy férfinak, hogy alatta fekszik a nő, mint egy fadarab. Egyszer ezt is megkérdezi Sanyi, de kb. ilyen számonkérés szintjén, hogy “mi az, hogy nem élvezed”.

        Kedvelés

      • Na erről meg eszembe jutott az a középkori szokás, hogy a királyi udvarokban a fél udvartartás végignézte, miként hálják el a nászéjszakát.
        Nem kukkolásból, államérdekből.
        Hát, szörnyen hervasztó lehetett…

        Kedvelés

      • Más kultúrákban is van ilyesmi, az egyetlen kínai császárnőről szóló könyvben olvastam, hogy voltak ilyen bölcsek, akik jelen voltak, és végig jegyzeteltek, de olyan szinten, hogy egy mélyebb lökésre jön öt kevésbé mély, és a megfigyelések alapján kézikönyveket is írtak. Illetve egyetemen egy csoporttársam hozta föl, hogy szerinte úgy kéne csinálni, mint az indiánoknál, hogy a gyerek előtt szeretkeznek, és akkor mindjárt kialakul a szexuális kultúrája. Én ettől nagyon berzenked(t)em.

        Kedvelés

      • szerintem jót tenne pedig. főleg a fiúknak. meg a lányoknak. és ehhez nem feltétlenül „szaftos részletek” kellenek – ennek technikai okai is vannak, mondjuk gondolj bele, nem lehet túl kellemes ha közben még egy kétéves lelkesen ugrál a hátadon:D
        [egyébként szerintem a méltó, valódi szexualitás kifejezetten szép és semmi olyan nincs benne, ami magánvalóan törést okozna egy gyerekben], hanem arra, hogy jó lenne tér, idő, alkalom találkozni meztelenséggel, gyengédségformákkal stb.

        Kedvelés

      • Á, nem kemény, az enyém pont ezt csinálta, csak nem teszt, hanem szóbeli formájában.
        Pl. megkérdezte tőlem, mi az a szkanderezés. (Hemingway: Az öreg halász és a tenger)
        Öööö, ez volt az egyetlen kötelező, amin nem bírtam átrágni magam, hiába nem több vagy 100 oldalnál egy kisalakú könyvben…
        Szóval nem tudtam, a vicc csak az, hogy én többször is csináltam akkoriban…
        Csak épp gőzöm nem volt, mi a neve. 🙂

        Kedvelés

      • De voltak .-)
        Nekem nem volt bajom a “genyó” tanárokkal, amennyiben érdekes órát tartanak, hagyják az embert gondolkozni, netán vitatkozni is (jó, a Thalész-tételen nincs mit, de legalább a bizonyítást mondhassam el a saját szavaimmal, jelöléseimmel, ne ragaszkodjon még abban is a tankönyvhöz, hogy a háromszög csúcsai milyen sorrendben ABC)

        Kedvelés

  24. Nelli szexualitásán gondolkodva még az is eszembe jutott az én első csókom, hogy milyen fura volt, kicsit bizarr, és az első találkozásom a férfitesttel, meg az, hogy milyen zavarba ejtő, hogy idegen kezek fogják meg a testem, pedig ezek az én akaratommal, határkijelölésemmel, kíváncsiságommal, ruhában, biztonságos helyen történtek, és nem is egyszerre. Most ha belegondolok, hogy az első felfedező csókolózásom egy idegennel történik, úgy, hogy egy órán belül közösülésben KELL folytatódnia… hát, nem akarnék én azt hiszem, jó sokáig férfit látni.

    Kedvelés

    • A rácsodálkozás: Eeezt?? odaa?? Jesszus…
      🙂

      Azért ha az ember a puszilkodást elég korán kezdi, és a továbbiak még pár évig csak a kézszorongatásra, lábak összesimítására, olvadó tekintetekre szorítkoznak, akkor annyira nem drámai, egészen a fenti következő lépésig…

      Kedvelés

      • Fel se tudjuk fogni annak a generációnak a szexuális tapasztalatlanságát, tudatlanságát, tabuit.
        Vagy képzeld úgy, mintha téged hatévesen fektettek volna a férfi ágyába. Kb, annyit tudtak róla a nők.
        Emlékeztek a másik nagy frigid regényre, a Régimódi történetre, mikor a hősnő az esküvő előtt a barátnőit kérdezi, mi fog történni, és senki sem tud semmit?

        Kedvelés

      • Igen, a házas barátnők pedig illemből nem mondanak semmit, csak annyit,hogy a férjük kedvéért ki lehet bírni, és másképp kisbaba sem lehet, ami pedig nagy öröm.
        De azt gondolom, hogy Jablonczay Lenke története más, ő terhelt egy “céda” anyával, egy nagytermészetű apával, egy szifiliszes nagyapával, meg egy idegbeteg nagyanyával, aki a párzó macskákkal példázza a szerelmet egy kislánynak.

        Kedvelés

      • Ebből a szempontból szerencsés vagyok, mivel anyukám pont ilyen útravalóval nőtt fel, és elég sokat beszélgettünk egy időben a fiatalkoráról.

        Nála még pluszban megvolt, hogy házasságon kívül született, az anyai nagyanyja nevelte fel, és nagyon féltette a férfiaktól (nehogy az anyja példáját kövesse), még 20 éves korában sem engedte, hogy kísérgessék udvarlók, pedig akkor már dolgozott. De az volt a dédimama rögeszméje, hogy a városban úgyis mindenki tudja, hogy zabigyerek, és azt fogják róla gondolni, ő is olyan könnyűvérű, mint az anyja.
        Továbbá egyházi iskolába járt, apácák (Orsolya-rend) tanították polgáriban is.

        Mindezek következményeként csak azért kiábrándult tizenéves korában egy fiúból (akivel mellesleg soha nem beszélt, csak messziről látta), mert a srác bement a vasúti Wc-be…
        És neki valóban az volt az ötlete, még az első vőlegényével, hogy éljenek szűzi házasságban. Ez a kapcsolat fel is bomlott, anyu pár évvel később ment csak férjhez apámhoz. Saját bevallása szerint nem lángoló szerelemből, hanem mert szerette volna megnyugtatni a nagymamáját, aki akkor már majdnem magatehetetlen beteg volt, hogy sínre kerül az élete, hiszen férjhez ment…

        Kedvelés

      • Erről a Mikve jut eszembe, ahol a normális szexulatiású szereplő mondja a frissen férjhezment másiknak: “az esküvőig a kezét sem foghatod meg, utána pedig az egész műsör kötelező: ez az igazi perverztitás”. (Elnézést, ha nem szó szerint idéztem.)

        Kedvelés

      • Anno egy évfolyamtársam mondott hasonlót nagy felháborodással: “milyen gáz már, hogy előtte tilos, utána meg muszáj?”

        Kedvelés

    • Nem tudom már, hol olvastam, hogy a szexhez muszáj a humorérzék, mert a férfi nemi szerv úgy néz ki, mint egy pulykanyak, az összecsapódó testek hangja meg olyan, mint a bivalyfing ropogása.

      Kedvelés

  25. Kedves ismerős lány. Nagyvárosi lakótelepen nőtt fel. Erdészhez ment férjhez, hét évig olyan helyen laktak, ahol tizenöt kilométeres körzetben nem volt emberi lény. Megszokta, hogy ha meleg van, egy szál pun.ciban megy ki tehenet fejni. Gyerekek iskolások lettek, és muszáj volt emiatt sárga busz közelébe költözni. Olyan helyre, ahol rajtuk kívül nyolc család lakott. Jó, jó, de elmennek a kapu előtt, és benéznek az udvarra! És utána megbeszélik, ha ő bugyiban teregetett! Belbudai lyány vagyok, ezt nem is érthetném, de mégis.

    Kedvelés

  26. Mi a baj Sanyival?
    Sanyi nem gazember és nem gentleman. Átlagember. Az átlagember öncsalásával, látszataival.
    Ahogy mindent kimagyaráz, mindent a maga javára fordít, minden történetből ő kerül ki nyertesen. Egy két lábon járó közhelyszótár. Folyamatosan próbálja feloldani a kognitív disszonanciákat.
    A fával sutyiban megrövidítené a főbérlőt, de mikor a neje rászól, becsületességet tettet.
    Ő az, aki egy diktatúrában engedelmeskedne a felettesének, és utólag arra fogná, hogy parancsra tette.
    Ő az, aki adót csal, de fel van háborodva, hogy csupa kátyú az út.

    Nagyon fontos neki a látszat, a mások jó véleménye. De végülis ezt kis szépítésekkel, sztorizásokkal éri el, nagyon durva eszközökkel nem él.

    Kedvelés

    • Találó 🙂
      Ami a durva eszközöket illeti: végeredményben nem szorult rá, hát akkor minek is alkalmazott volna olyanokat?

      Bár ki tudja. Szerintem az a nagy pszichikai nyomás, amit a halottak segítségével gyakorolt – ide sorolom Nelli édesanyját is, aki igazán nem nevezhető élőnek… – szerintem eléri a súlyos bántalmazást.

      Kedvelés

      • “Sanyi, én nem élhetek többet veled, mondtam, néhány lépést hátralépve: anélkül hogy az ágyneműt a kezemből kiraktam volna. Hajlandó vagyok dolgozni, rád és Zsuzsikára, de a testemet hagyd meg nekem. – Én pedig hajlandó vagyok szétlőni a fejem – kiáltotta Sanyi. Itt, ezen a küszöbön lövöm szét, aztán lépj át, ha úgy tetszik.”

        Sanyi, mihelyt szexmegvonassal fenyitette meg a feleseg, mar rohant a puskahoz. Az azert eleg durva lett volna, ha a halalat ranyomja Nellire. Tudta jol, hogy egy olyan eset utan szetszedne Nellit a falu.

        Ahogy a halaleseteket szamitoan a celjaihoz hasznalja…az gyomorforgato.

        Kedvelés

  27. Engem egészen megrendít ez a könyv, nehezen is olvasom, hihetetlen ereje van. Még megrendítőbb, hogy valahogy folyton minden nő figurával vagy azonosulok, vagy találok egyet a rokonságban, ismeretségi körben. Elképesztő, ahogyan a “rend”, mint egy sűrű szövésű háló folyton ott van mindenhol, része az emberek bőrének, benne van az idegsejtek axonjaiban, dendritjeiben. Hihetetlen ezt felfedezni a saját életemben is. Szörnyű érzés végignézni a sok sok női sorsot a családomban, a felmagasztosult férfiakat (dédpapák, nagyapák) és a kemény, vékony szájú nőket. Megrendít, hogy tegnap kilesvén a sötét szobából szoptatás alatt a nappalinkban álló anyámra, az jutott eszembe, hogy olyan, mint egy szöcske és csak sose hasonlítsak rá és csak nézem ezt a sok a haragot a szívemben, és hiába tudom, a mit tudok, mégis főleg rá haragszom…. és nem az apámra, aki főlényesen megjegyzi a pont a lába elé esett törlőre, hogy leesett, vedd már fel, meg hogy hogy nincs még készen az ebéd régebben gyorsabb voltál stb. És úgy érzem, mintha láthatatlan rácsok vennének körül, amiből nincs szabadulás és mi lesz ha egy napon úgy ébredek, hogy olyan vagyok, pont olyan….Ettől a könyvtől éjszaka az ágyban fekve mázsás egzisztenciális súly minden sejtem és ha a két lányomra gondolok már levegőt is alig kapok…

    Kedvelés

  28. É.!!!! “egy szieszta alatt olvasható a szöveg”
    Ma megint nem csináltam semmit! 😀 (csak olvastam) be lehetett volna osztani, de nem bírtam abbahagyni.
    túl vagyok a teszten is 🙂

    Kedvelés

    • másodszorra is kitöltöttem a tesztet, de én most is a Margitszigetre akarom küldeni Nelliéket a nászút harmadnapján :D, többet nem töltöm ki, mert már kívülről tudom, így könnyű lenne a 100% 😀

      1. emlékezetes:
      “ahol egy perce még az ágyneműm párállt”
      “fejemnek szaladt a szokásos”
      “Jött feltartóztathatatlanul az idegeim ellen”
      “szusztatott fel a hegyoldalra”
      “tollelcsuklásban”
      “csupa macskaorr és macskatalp asszony”
      “kurrogásukkal”
      egyébként az egész nyelvezete magával ragadott.
      2. –
      3. Hány ilyen félreértés lehet a kezdődő párkapcsolatokban? Ismerős? Miért nem adunk egyértelmű jelzéseket?
      Nálunk (mármint volt férjjel) a kapcsolat kezdetén simán átsiklottunk az ilyen félreértések felett, pedig utólag visszagondolva, már akkor is voltak. Nem tudom, a lila köd vagy annyira akartuk magunkból és a másikból a jót, az elfogadhatót adni és mutatni? Jó adag megfelelni vágyás is volt benne biztos.
      Később, ahogy haladtunk a válás felé, inkább én eszméltem jobban, hogy mennyire félrebeszélünk, félreértjük egymást és én nem is tudtam, mertem egyértelmű lenni, akkor már erősen terhelt volt a kapcsolatunk bántalmazással. Nem ismertem szavakat, hozzáállást, módszert (mit is?), hogy beszélni tudjak vele, szinte mindent támadásként fogott fel. Emlékszem, ahogy minden héten új szavakat, módszereket gyakoroltam, hogy beszélni tudjak vele akármiről. Sosem jött be, de mindig újrakezdtem, bízva abban, hogy ha változtatok a szavakon, a hangsúlyon, vagy akármin is, akkor egyszercsak sikerül.
      4. –
      5. egy ruganyos, melegebb lélek szállt belém — ez a jelenet, amikor a krumplis palacsintát eszik ez nagyon kedélyes, szívbéli. Miért enyhül meg Nelli?
      tulajdonképpen le is írja:
      “érezhettem, hogy nő vagyok, s két férfipillantás vizsgáztatja a mozgásomat. És azt is tudtam, hogy a férfiaknak tetszőn és mégis tiszteletgerjesztőn mozgok…már-már igazi fiatal lány voltam, azokhoz a férfin vihogó, magukat hányó fruskákhoz hasonló, akiket titokban annyira csodáltam. Ritka érzés volt ez nálam. Amióta itt kinn éltünk a pusztán: alkalom sem volt rá. De azelőtt is réges-rég éreztem; Fehérvárott talán, amikor a kereskedelmi tanfolyamról vonalzóinkkal meg a nagy irkáinkkal néhány lány, összekapaszkodva, hazatáncoltunk. Pedig ezzel az érzéssel mindig valami édes könnyű felszabadulás járt. Mintha valami hiba, tévedés serdült, nőtt volna bennem, s annak ezzel vége volna. Mintha egy ilyen nevetéstől, amilyennel a Sanyi tréfás palacsintadobására ráböffentem: ez a bennem levő vad titok is örökre elhessenhetne.”
      Itt Nellit, én inkább olyan 18-19 éves lánynak gondolom, aki próbálgatja/próbálgatná milyen érzés nőként létezni, de azért még ott az fiatal fruska is.
      Szerintem ez az átmeneti állapot az, amit jó ízlelgetni és kiélvezni, amiből a saját ritmusában kellett volna továbblépnie, mint ahogy az első szexuális együttléthez sem a saját ütemében ért el. A regény elején úgy éreztem, hogy hajtják, siettetik mindenben, szerintem elég erős lett volna, hogy az akaratát érvényesítse, ha hagynak neki egy kis szusszanást, később meg már sodródott. Elkapott az a le vagyok maradva érzés, ami jelen volt iskolaéveim alatt: későn kezdtem el idegennyelvet tanulni, úszni, teniszezni, táncolni, agyagozni,…már késő szolfézsra, zongorára, rajzra, ilyen-olyan szakkörre, fakultációra járni… (tetszés szerint helyettesíthetőek). Úristen! Milyen jövőm lesz így?! Ilyenkor lehet (pláne, ha stressz, trauma éri az embert) gyorsan-gyorsan bele hajszolni, ugrasztani akár és bármibe. szerintem.
      6. –
      7. Mi a baj Sanyival?
      A maga valóságában semmi. Egyszerűen nem illenek/valók össze Nellivel. Felülválaszt és mivel a Rend lehetővé teszi neki, meg is szerzi, kapja ami “jár neki”, a jó nőt. Egy nagy gyerek, aki megkapja a vágyott játékot és bár szereti azt nem érti miért nem tud vele játszani. Amúgy Sanyi nekem is szimpatikus figura 🙂 (férjnek azért nem kéne), megértem, hogy szinte minden nő a regényben kedveli és szereti, de Nelli neki egyszerűen sok és ő ezt nem látja.
      8. –
      9. Milyen ember az anya? Miért nem világosítja fel a lányát?
      Prűd? Sérült? Nincsenek szavai? Neki csak egy gyereke született, miért? Olyan jártas volt a fogamzásgátlásban vagy inkább olyan ritkán volt együtt az urával? És amikor együtt voltak, jelen volt vagy ő is a plafont nézte? Ő a valláshoz menekült az ura meg az erdőt járta. Szerintem semmit nem tudott volna mondani Nellinek, nem volt hozzá…. tudomása(?).
      10.-
      11. Milyen képzete van Nellinek a szexualitásról? Miért?
      Azt már tudjuk, hogy az anyja nem világosította fel és “Az állatokat láttam. De azt elgondolni is szörnyű volt, hogy én egy férfival olyasmit…” Kb. 7-8 éves koromig én is azt hittem elég csókolózni is, hogy gyerek legyen 🙂 Aztán egy osztálytársam drasztikusan felvilágosított. Hát egy világ dőlt össze bennem, a lelkemnek szüksége volt valami magyarázatra, hogy akkor miért csinálják mégis annyian. Mit mondjak, évekig agyaltam rajta, hogy elhiggyem a szex jó lehet.
      12. Hogyan tud Németh László ilyen pontosan írni a szülésről?
      Azért az egész szülés nem volt leírva. Virezma is írta, hogy nem teljes a leírás, bennem is ott a hiányérzet, mivel olyan jó az eleje.
      13.-
      Jaj mennyit írtam! Lesz aki ezt elolvassa?

      Kedvelés

  29. A nyelvi ero tenyleg fantasztikus, az olyan szavak, mint bracsazik, kacsmarog (meg meg vagy szaz masik) olyan terheltek, annyi mindent suritenek, hogy az ember azt erzi, itt nagyon fejen lett talalva a szog.
    Vannak aztan azok a szavak, amik meg eppen hogy tulegyszerusitenek,felrevezetnek, sehogy sem birjak megragadni a dolgok lenyeget, valamifele nyelvi erotlenseg az Imre vagy a Nelli szemeben.

    – Úgy mondja, mintha nem is imádná őt.
    – Imádni? Furcsa igéik vannak maguknak asszonyoknak.
    – De hiszen olyan jól élnek. Nem?
    – Két ember viszonya nagyon sötét dolog. Főként a házasságban. Arról ilyenféle szavakkal bajos okosat mondani.

    – Úgy látom, érdeklik a kicsinyeink.
    – Igen, nem is hittem, hogy ennyire… De nem mondtam ki az igét. Az „érdekel” túlságosan hideg volt, a „részvét” keresztényies. Az igazi ott lett volna a kettő közt, de nem találtam kifejezést. Jóval később is, amikor már sokat forogtam a betegek közt, csak nehezen tudtam leírni ezt az állapotot.

    Kedvelés

  30. Juteszembe, van ám Szeréna nénink is a családban. Keresztanyám egy tökéletes fizikumú néni, az agya pedig úgy vág, hogy szeretnék én olyan penge lenni, mint ő most 85 évesen. Tanyasi lány, egész életében saját magát iskolázta a szülei ellenében. Az apja nem engedte férjhez menni, amikor aktuális lett volna, persze önzésből, hogy legyen, aki őt ellátja, ez lett Szeréna nénink szerencséje. Odáig vitte, hogy a téesz elnök első gazdasági vezetője lett, a munka mellett pedig egész életében beteget ápolt (most is ápol, az “öregeket”, ahogy ő mondja), jó nagy konyhakertben gazdálkodott, rengeteget utazott és utazik, nyugdíjasklubot szervez. Most is vezet autót.
    Na most akkor megint oda lyukadunk ki, hogy kinek is jó ez, hogy a szegény, gyámoltalan nőket férjhez adják, hogy megmeneküljenek az éhenhalástól? Kinek volt színesebb, gazdagabb élete: a családos, tökéletesen megnyomorított nagyimnak, aki 84 évesen végre elkezd rettegés nélkül élni, vagy a fürge, “már nem megy olyan gyorsan a szudokuzás” keresztanyunak?

    Kedvelés

    • Jaj, nagyon vigyázzatok a nénire! Az én nagymamám 76 évesen autóbalesetben halt meg. Mindig arra gondolunk, hogy ha az nem lett volna, még vígan eléldegélt volna. Nem azt mondom, hogy makkegészséges volt, de ugyanúgy tett-vett maga körül, ahogy az előbb leírtad.

      Kedvelés

    • Hát képzeld el, nemrégiben a torkán akadt falatozás közben egy nyúlcsont. Elkezdett fuldokolni, mentőt nem hívott, mert azok tötymörögnek, bepattant a kocsijába, 15 km a legközelebbi kórház, beért, jellemző módon még ide-oda küldözgették az osztályok között a saját lábán, beszélni már nem tudott, de valahogy elérte, hogy ne azt az érzéstelenítőt nyomják be neki egyből, amire allergiás, kivették a csontot, él és virul. Vigyáz ő magára 🙂

      Kedvelés

  31. Ebben a regényben a nők sorsa többnyire szomorú. Talán Szeréna néni élete lehetett boldogabb, de ez sem egyértelmű. Hogy látjátok? Vajon ez a kiút, ez az önazonosság megőrzésének egyetlen lehetséges módja, ma is? (Jó, jó, tudom, akkor kihalna az emberiség.)

    Kedvelés

    • Én azt sem tartanám tragédiának, ha kihalna az emberiség.
      Igen, szerintem az ő élete volt a legboldogabb a regényben.
      A többiek mind valakinek a kontrollja és vizslató pillantásai alatt álltak. Számomra a legnyomasztóbb ebben az egész nagycsaládos paraszti létben, ami itt megjelenik, az az, hogy soha nem maradhatott az ember egyedül a gondolataival. Én ebbe megőrülnék, és annyira megértem, hogy Nellinek is ez a legnehezebb, a tudat, hogy folyamatosan lesik.

      Kedvelés

      • És mennyire fárasztó lehet folyamatosan jó képet vágni a leselkedőknek. És az álarc alatt meg minden, mindenki rothad. Számomra ezért a műben megjelenő szimbólumok közül a legbeszédesebb a véres végű gyomorszonda volt.

        Kedvelés

  32. A nők sorsa többnyire szomorú 🙂
    Nos szerintem itt pl. Takaróné sorsa nem az (legalábbis a regény alapján), mert ő elfogadta olyannak az életét, amilyen, eltekintve persze a az utolsó 2 évtől, részben a férje halála, részben a fia szerencsétlen házassága köpött bele.
    Kialakította a maga birodalmát a Takaró-portán (kert, gyümölcsös, aprójószág), ahol minden az övé, ő teremtette, a maga kedve szerint.
    Mondható Teréz néni és Mili élete is annak, elvégre elveszítették a férjüket. De szerintem ez nem így van, csak megszabadultak az önálló felnőtt életvitel koloncától, visszakerültek gyerekkoruk helyszínére és státuszába. Semmi komolyabb problémájuk nincs. Eldagonyáznak a keserveikben, de valójában remekül megvannak ott, semmiért nem felelősek.
    Nelli élete is jobbra fordult, szóval én azt hiszem, egyedül Terusnak lehet komolyabb panaszra oka a béna anyával, kilátástalan életével.
    Szeréna néniről nem tudjuk, hogy voltaképpen miért is nem ment férjhez. Lehetséges, hogy valóban Nellihez hasonló természet, de a háttérben lehet egy fiatalkori csalódás, korán elhat udvarló is. Volt nekem is olyan ismerősöm (szüleim korabeliek), akinek a vőlegénye elveszett a háborúban, és másikat nem keresett magának.

    Kedvelés

    • Hú hát az eldagonyázást meg azt, hogy nincs semmi komolyabb problémájuk, én nem nevezném boldogságnak. Sőt, nem gondolom, hogy nem lehet boldog az, akinek komolyabb problémája van.
      Nelli valószínűleg tényleg elégedett lesz a sorsával, … ööö nekem nagyon nem tetszik ez a befejezés, nem hiteles, összecsapott, erről írtatok is feljebb. Kicsit kényszerbefejezésnek tartom, hogy a nyájas olvasó elégedetten tegye le a könyvet.

      Kedvelés

      • Olvastad a Gyászt?
        Abban aztán a falu figyelő szeme úgy belemerevíti a főhőst a saját helyzetébe, hogy nem lett hepiend…

        Én sem vagyok elégedett a végével. A kórházas befejezésnél az volt az érzésem, hogy csak azért íródott meg, hogy Németh László leírhassa a szakállas, vinnyogó csecsemős gondolatsorát.

        Kedvelés

      • Nem olvastam, de ez a befejezés hitelesebbnek hangzik.
        Nálam az is sántít, ahogy Nelli még jobban felmagasztosul, ő még pénzt sem fogad el a munkájáért, annyira szabad lélek. De közben az nem zavarja a nagy szabadságérzetét, hogy az utált Sanyi családjától pénzt fogadjon el, így teheti meg, hogy önkénteskedjen. Nekem fordítva hitelesebb lett volna.

        Kedvelés

      • Nem is boldogságnak neveztem 🙂
        De szomorú sorsnak se semmiképp ezekben az esetekben, mert kielégíti őket.
        Lényegében kiszolgálják őket, anyagi problémáik nincsenek (igaz, kevéssel is beérik, de ez is jelenthet egyfajta elégedettséget).
        Bármilyen hihetetlen, vannak emberek, akiknek lételemük a mártírium. Imádnak panaszkodni, mindig megtalálják mindenben a keserű csöppeket (egy könyvben keserűcsöpp szimatolóknak nevezték őket). Remekül lehet ürügyként használni a különböző testi bajokat arra, hogy kiszolgáltassák magukat, siránkozással részvétet, törődést csikarjanak ki.

        Ezzel tökéletesen ellentétes egyik barátnőm életszemlélete. 20 éves korától sokízületi gyulladása van, mára csípő-, térd- és csuklóprotézisekkel él, és kevés nála aktívabb, kiegyensúlyozottabb, vidámabb ember létezik a földön. Ó, persze, sokszor vannak komoly fájdalmai, gyakorlatilag tömegközlekedni már kísérettel sem tud, de rendületlenül szervez (pl. ezt: http://sgforum.hu/forum.php3?azonosito=golyaforum, de van blogja, fb oldala is), elég sokat utazik is (viszik, kocsival vagy busszal, mikor hogy).
        Van egy csodálatos huszonéves lánya és egy rendkívül aktív, agilis 80-on felüli apukája 🙂

        Kedvelés

  33. Nálunk a nagymamám volt Nelli, de ő nem lépett ki, teljesen belesárkányosodott a házasságába, anyámat se tudta szeretni, csak később a fiát, mert az rá hasonlított. Nekem mesélte is, hogy neki más volt a szerelme, de nagyapámhoz kellett férjhez mennie. Otthon példás rendet tartott, befőzött, eltett, gondozta az állatokat, nagyapám meg kora reggel elindult a földre, szőlőbe estig elő sem került. Meg is csalta nagymamámat, ő meg iszonyúan féltékeny volt és veszekedtek miatta sokat, nagyon. Azt sejtem valami olyasmi lehetett mamában, hogy ha őt belekényszerítették ebbe a házasságba, akkor ugyanmár a férje is kényszerítsen magára hűséget, kicsit olyan, hogy én szenvedek, de senkit nem érdekel és még te jól is érzed magad?

    Nekem jobban tetszett volna, ha Nelli elvégzi a postaforgalmit, abban több önállóság van, olyan “feministább”. Így, hogy ápolónő lett, azt hallom ki belőle, hogy megtalálhatja a szolgálatban a maga kiteljesedését. Ráadásul egy egyházi kórházban, ahol kimondatlanul ott van a vezeklés gondolata, a szolgálattal karöltve. Nincs mellette férfi, mert ő nem akar (ezek után!), de szolgáljon, segítsen, az olyan nemes, kicsit hamisnak érzem, ha Nelli ennyire segítő típus, bár talán szenvedve és megkeseredve, de sokkal jobban belesimul a feleség szerepébe Sanyi mellett. De nekem ott is az jött át, hogy Nelli inkább egy vezető, azt is nehéz elképzelnem, hogy ne akart volna papírt szerezni arról, hogy ő ápolónő, megküzdött a szabadságáért miért ne akarta volna megerősíteni azt?

    Kedvelés

    • Szerintem pont nagyon jo elem, hogy Nemeth ezt az onkentes apolonoseget talalta Nellinek. Az ember sokszor a betegsegeben , vagyis elesettsegeben, kiszolgaltatottsagaban a legigazabb, abban az ertelemben, hogy keves ero marad kepmutatasra, megjatszasra, hamissagokra. Ijedtseg van olyankor, meg tudatossag, szembenezes es alazat. Vagyis minden, ami a Nellit korulvevo atlagemberben alig. Nelli azt akarja latni maga korul, hogy az emerek igazul cselekszenek es alazattal. Talan igy a masok betegsege az egyik olyan allapot, amiben az amugy gyarlo ember felmentest kap Nellitol es elviselhetove, akar szerethetove valik.

      Ami pedig a szolgalatot illeti, pont a papir jelentene talan elkotelezodest. Lat mas utat, az onkentesseget. Onkentesen csinalni valamit, ma sokszor azt jelenti, hogy az a hobbija, szabadidos tevekenysege az embernek. Nellire ma azt mondanank: azok koze a szerencsesek koze tartozik, akiknek a hobbijuk a munkajuk. Nelli a szabadsagot nem feltetlenul olyan eszkozokben latja, mint az apolonoi kepesites (a postamesterinel meg igen, ahhoz kepest ez itt mar elmozdulas), hanem az onrendelkezesi joganak a gyakorlasaban. Az is az onrendelkezesi jog gyakorlasa, hogy nem szerez papirt, mert mondjuk elutasitja az ezzel jaro elkotelezodest es lehetseges manipulaciot. Nem feminista, inkabb individualista, es az is inkabb azert, mert ugyan lenne o kozossegi, csak a kozosseg nem tart ra igenyt az “eszelossege” miatt. A korhaz az a hely, ahol meg kozossegi ember szerep is jut neki.

      Kedvelés

      • Fentebb írtam, de ide illett volna jobban, szóval nekem ez akkor is álszent azok után, hogy Sanyi megölése kellett ahhoz, hogy ezt megtehesse. Ha a gonosz Sanyi úgy halt volna meg, hogy sikerül megerőszakolnia Nellit, és közben szívrohamot kap, és ezek után Nelli, a szegény özvegy elfogadja az apanázst, az oké, és akkor örülünk is, hogy talál magának önkiteljesedést, ahol viszont nem kell elköteleznie magát. De így, ezzel a történettel nekem valami nagyon nem kerek. Bocsánat, hogy moralizálok, én sem tettem volna másként a helyében, meg nyilván az is gyanút keltő lett volna, ha visszautasítja a járadékát, de legalább ne magasztosítsuk fel őt ennyire, hogy van a gyarló ember, és van NELLI.

        Kedvelés

      • Nekem az individualista magyarázattal volt bajom. Nelli akármilyen pogány is a kor mércéjével nézve, szerintem akkor sem lehetett az individualizmus, az önrendelkezés, az önmegvalósítás a motivációja azok után, amit tett; én is inkább vezeklést érzek itt. A hivatás, és az ezzel járó valóban önálló élet elutasítása mögött is inkább a vezeklést érzem, azt, hogy ő az élettől ekkora ajándékot bukott asszonyként már nem fogadhat el. Lehet, hogy kicsit zavaros vagyok.

        Kedvelés

      • Nem zavaros egyaltalan, legalabbis en is azt gondolom, hogy ertem. Meg nem is puszta moralizalas, nagyon is jogos felvetes (Nelli karakterebol adodik), hogy ha mar ennyire gerinceskedik, akkor tenyleg miert fogadja el az apanazst, miert nem voksol a sajat keresetre. Itt tenyleg van ellentmondas, meg kovetkezetlenseg, nem tudom, hogy lehetett volna jobban kidolgozni. De meg most is ugy gondolom, hogy ezzel Nemeth az onallosag (anyagi fuggetlenseg, kotottsegekkel jaro munka) kontra onrendelkezes/szabadsag (kiteljesito, magam-ura-vagyok tipusu munka) konfliktusat kesziti elo. “Az tetszett, hogy a műtőben is megálltam a helyem, de a szabadságomat nem adtam oda semmiféle hivatalért.” Nekem a vezekles a kevesbe hiheto magyarazat, Nelli kigunyolja az apacakat, akik a bukott, szokott asszony lelki udveert imadkoznak.

        Ugyanakkor Nellit felmagasztalni egyaltalan nem allt szandekomban, tenyleg senki nem vitatja a Nelli gyarlosagat (o maga se, bizonyos kiegeszitesekkel). A gyarlo ember kontra Nellit ugy ertettem, hogy a kulonallasaban, kuloncsegeben van folenyesseg es szuklatokoruseg boven es nem valami lelkes rajongoja ugye az embereknek, lenezi oket, na. Nelli vagyok, a minosegi ember, taszitasz a langyos puhatestusegeddel, de ha beteg vagy vagy haldokolsz, abban talalok valami furcsan meginditot. En ezt erzem rajta. Meg elkezdtem olvasni az Irgalmat, kellene abban lenni valaminek a betegseg altal gerjesztett dinamikakrol, ami ide is kapcsolodik, vagyis remelem lesz.

        Kedvelés

      • Még arról, hogy miért dolgozik Nelli a kórházban: “Ezen a dicséreten vettem észre évek óta először, hogy van még, ami büszkévé tesz. Magamban is úgy éreztem, hogy tehetségem van az ápolásban. (…) Volt bennem valami, éreztem, a született ápolóból. (…) Az embernek semmi nem okoz olyan örömet, mint amikor egy új képesség kibontakozását figyelheti meg magában.” 327. o.

        Kedvelés

  34. Nagy figyelemmel olvastam újra a regényt, – ha ilyen hosszan sziesztázhatnék egyszer, de jó lenne!, így lett 90 % a teszt.
    1. Már listáztátok a legfontosabb nyelvi-képi leleményeket, nekem is ezek égtek be, de rá kellett jönnöm, én jobban kedvelem zsigerileg a köznyelvibb és szándékosan rontott szövegeket, mint az efféle műgondot. A macskanőnél pl. konkrétan rángani kezdett bennem az ideg. De erős, hatásos, nem vitatom.
    3. Hú, én szerettem néha olyan barátilag húzni a pasikat. Talán még a párkapcsolat és korai házasság idején is kellett valami önbizalomnövelőként. Volt bennem egy olyan szólam, hogy engem szeret a Jóisten, ezért nem sajnálta belőlem az anyagot, tehát jó vagyok, ahogy vagyok, de biztos nem olyan izgi, hogy sok vagyok meg nagy, ezért flörtölhetek is ártatlanul, mert az nem olyan, mintha egy konvencionális szexbomba engedi meg magának azt az önfeledtséget. Ellentmondásos ez máig. De igazi párkapcsolat elején tényleg az lehet a baj, hogy nem kérdezzük, mit akar a a másik, hanem megpróbáljuk kitalálni, és mindenképp megfelelni neki (ezt én asszem kevésbé csináltam, eléggé őriztem az integritásomat, kedvteléseimet, barátaimat a szerelem, jegyesség és házasság mellett). És nem is mondjuk vagy éreztetjük, mit akarunk, hanem csak arra gondolunk, vvajon mire vágyhatunk, mi a reális elvárás, a normális az adott esetben.
    7.. Sanyi, az bejön nekem is, és amit Nelli megbocsát neki, én is elnézném én is hasonló fölfortyanásokkal. Ami a legfőbb gondja vele, ami miatt sokszor játszmázik szándékosan, az talán velem másképp volna Sanyinál, de Jókútinál is. De az nem tolerálható, ha valakit ilyen módon használnak, mint Sanyi Nellit, akkor sem, ha ezt a Rend legitimálja.
    8. Anyuka irritáló alak, a kislányos szepegésével, a szélkakasszerű prédikációival a legnagyobb öncsaló a regényben szerintem, bőven túltesz Sanyin. Az apa Nelli által idealizált, és az egész elbeszélés során le nem rángatott alakja is nagyon bökte a csőröm. De ezekről volt már följebb esett szó.

    Nekem még az volt izgalmas, hogy szűnik meg Imre ideál lenni, hogy taszítja végső reménytelenségbe Nellit az a felismerés, hogy Imre is a test embere, nem olyan mint Nelli, mikor a kelletlenkedés után mégis olvadozva fogadja a függőágyban Rózsától a cimpaszopogatást. Így a párhuzamos valóság teljesen köddé foszlik, tovább nő Nelli idegenségérzése a házban, a faluban, a világban.

    Kedvelés

    • Nelli és Imre: az én olvasatomban nem ezért csalódott Nelli Imrében. Hanem mert leesett neki, hogy ő végig tetszett Imrének, de abban nem volt annyi spiritusz, hogy a bátyjának útját állja, vagy valamiképpen Nelli tudtára adja a dolgot (és onnan már elindulhatott volna a kettejük szövetsége). Nekem is mindig a furcsa fiúk tetszettek, soha nem a közvélekedés által jó pasinak tartott Sanyi-félék, akiktől irtóztam, és a furcsa fiúk gyakran jártak a nyomulós Sanyi-félék kíséretében, akárcsak a regényben. És nem volt mindig egyértelmű, hogy én vagyok annyira béna, hogy még az ilyen Imre-féle “rossz pasiknak” sem tetszem, vagy ők annyira bénák, hogy ennyire nem mernek lépni. Nelli számára leesett, hogy a második esettel állt szemben, vagyis Imre ennyire nem férfi (valahol ez igazolta a közvéleményt, ami Imre neve hallatára csak legyintett..). Szerintem ezért csalódott benne. Szerintem ha Imrének felkínálják Nellit és Rózsát, akkor Nellit választotta volna, nem a hús szava döntött, hanem az, hogy Nelliért ki kellett volna nyújtania a kezét, Rózsáért meg még annyit sem kellett tennie.
      Egyébként meg ki tudja, azért Rózsában az is vonzó lehetett, hogy ezzel a döntéssel megszabadult az egész falusi miskulanciától, a családjától, a temetések szervezésétől, a falu szájától, ésatöbbi.

      Kedvelés

      • Én is így éreztem Imrével kapcsolatban, és haragszom is az ilyen mulya pasikra. Olyan is volt, aki előbb elhívott randizni, utána meg úgy csinált, mintha én akaszkodtam volna rá.

        Kedvelés

      • Imre számomra az örök passzív, konfliktuskerülő ember, aki másodszülöttként mindig a bátyja után jön mindenben. Az ilyen Sanyi típusú emberből mivel egy untig elég a családban, mellette csak másodhegedűs lehetett.
        Szerintem Imre már gyerekként megtanulhatta, hogy nem érdemes versengenie a bátyjával. Az összehasonlításból ő csak rosszul jöhetett ki, ezért idővel inkább passzívvá vált és ráhagyta a környezetére a véleményüket.
        És hiába tetszett neki valszeg Nelli, nem vállalta fel a konfliktust (Sanyival, közvetve a szüleivel, és az otthoni szokásaikkal), mivel látta, hogy Sanyi mennyire belelovalta magát Nelli megszerzésébe, a szerelmébe.

        Kedvelés

      • ” nem volt mindig egyértelmű, hogy én vagyok annyira béna, hogy még az ilyen Imre-féle “rossz pasiknak” sem tetszem, vagy ők annyira bénák, hogy ennyire nem mernek lépni.” tetszett ez a mondat és engem is foglalkoztatott a kérdés, és én többnyire az első felét tartottam valószínűnek

        Kedvelés

      • Imre a Nelli valosagaba latott, volt bennuk valami rejtelyes kozos. Nelli mar az ujevi latogataskor megsejtette a csendes hasonlatossagot, es azutan ez minden talalkozasuknal ujra es ujra kibukott egy-egy kurta parbeszedjukben. Szerintem ettol erezhette azt a szerelemfelet Nelli iranta, amit a Sanyi temetese utan emlit.
        Nekem nem tunik olyan gyavanak ez az Imre. En inkabb azt mondanam, O a maga csenjeben tudta, hogy nekik Nellivel a valosagban (adott korulmenyeik kozott) nem lenne jovojuk. Megfontoltnak lattam ot. Persze ez a Sanyi locsofecsisege mellett egeszen a masik vegletnek hat.

        Kedvelés

    • Én nem értem ezt a Sanyi-kultuszt. Hogy olvashatjuk úgy a regényt, hogy nem hiszünk az E/1. szereplőnek? Sanyi maga az Iszony, lehet ezt felülbírálni, hogy mégse, meg nekem jó lenne? A maiban írom, hogy én nem vagyok külön, ha szöveget olvasok, én mindig annak hiszek, aki beszél.

      Kedvelés

      • Ezen a Sanyi-kultuszon gondolkodom, bevallom rám is hatott. Így, ahogy be van mutatva, sem érzem hogy ő az Iszony, bár Nellinek kétségkívül igen. Most először kapiskálom (inkább azt hiszem 🙂 ), hogy miről beszélsz, amikor azt mondod, hogy Rend hogyan szocializálja, neveli a férfiakat, nőket is. Sanyiban végig érzem az életkedvet, a jószándékot, a szeretetre és megfelelni vágyást, főleg ez utóbbit. Sanyi meg akar és meg is felel a Rend elvárásainak és bele is merevedik. Mi benne a szimpatikus? Nem amivé lett, mert az nem felmenthető, hanem amivé válhatott volna, más neveléssel, szocializációval, ezért vagyok … elnézőbb? megbocsátóbb? De ez csak az én érzésem, talán beleképzelek olyat is ami nincs.

        “…hogy nem hiszünk az E/1. szereplőnek?” Nellinek elhiszem az érzéseit, hogy így élte meg a történéseket, de nekem is vannak személyes tapasztalataim, ami miatt pl. Sanyit is másképp látom, mint Ő. Ez nem von le semmit Nelli elmondásából, inkább más érzéseket/meglátásokat hoz elő belőlem néha, mint belőle.
        Konkrétan akkor, amikor az apjáról beszélt. Szeretettel, tisztelettel, szinte talán felmagasztalva, elhiszem, hogy közel álltak egymáshoz. Én is így gondolok vissza apámra, ezek az első érzéseim ha eszembe jut.
        De, azt már kételkedve fogadom, hogy az apja a valóságban is ilyen lett volna, Nellivel igen (velem is ilyen volt az apám), de máshoz milyen volt? (az én apám egy bántalmazó volt) A felesége a vallásba menekült (az én anyám az alkoholba), a jó megélhetést biztosító állását elveszítette, mert már nem családtagként bántak vele, hanem alkalmazottként (az én apám azért mert nem bírta, hogy a főnöke irányítja a munkát), hívhatjuk ezt szabad léleknek vagy individualizmusnak vagy akárminek is, de bennem ott a kérdés hányan voltak boldogok Nelli apja mellett? Félre ne értsetek, nem azt mondom, hogy Nelli apja bántalmazó volt, vagy rossz ember, de azt sem hiszem hogy ő a legjobb/nemesebb/gondoskodóbb …stb. Nagyapám is eszembe jut róla (mint már írtam), hajnalban felkelt ment a földre, szőlőbe dolgozni estig elő sem került, volt mivel takarózni miért nem akar otthon lenni. Ja, és ezzel Nelli anyját sem akarom most piedesztálra állítani.
        Szóval hiszek Nellinek, ez az ő története, az ő szenvedése és látom a többi szereplőt is akik ilyen-olyan módon önkéntelenül is emlékeztetnek az én életem szereplőire.
        ….az elején még csak egy rövid hozzászólást akartam 🙂

        Kedvelés

      • Ide írom, de nem kapcsolódik szorosan a műhöz. Apámnak a legjobb kapcsolata, egy elvált, önálló, önmagát eltartani képes, gyermekét egyedül felnevelő nővel volt. Sosem költöztek és házasodtak össze, de közel laktak egymáshoz, szerveztek közös programokat, időnként egymásnál aludtak. Ezt a nőt tudta apám tisztelni és ez mintha a szeretetét is növelte volna iránta. Több évig voltak együtt, kapcsolatuknak a nő halála vetett véget. Utána nem talált és nem is keresett magának párt. Azt gyanítom, hogyha közös együttlakásra adták volna a fejüket, apám őt is kicsinálja. De ez már csak egy teória marad.

        Kedvelés

      • Köszönöm, hogy ezt leírtad. Nem értem én sem. Az első perctől taszított Sanyi, és nem nagyon érdekelt, hogy -különben- hasonlít -e a férfiideálomhoz (nem, nagyon nem), milyen normális fiú, meg életvidám, meg közvetlen. Szerintem megbocsáthatatlan, hogy valaki annyira nem figyel oda a másik emberre -akit ő, a saját állítása szerint, szeret- hogy nem érzi benne azt a mélyről jövő ellenállást, a kínt, a kényszert, az undort, amivel elviseli mindenfajta közeledését.
        Ez durva bántalmazás. Mondhatjuk, hogy ez régen volt, hivatkozhatunk a Rendre, de ez nem menti fel Sanyit, valahol legbelül éreznie kellett, hogy erőszak, amit csinál, mégis nagyjából nem érdekelte, és folytatta tovább.
        Ebből a szempontból a gyilkosság, önvédelemből elkövetett gyilkosság, egy hosszú ideig tartó bántalmazás után.

        Egyébként meg sziasztok. Nincs sok időm mostanában, de olvasok, követem a bejegyzéseket.

        Kedvelés

      • Én vitatom, hogy Nelli lett volna Sanyi gyilkosa.
        Az ő maga volt, éppen úgy, mint ha óvatlanul egy dühöngő bika elé állt volna, vagy más egyéb kockázatot vállal.
        Igen, tudom, hogy Nelli bűnösnek vallja magát, de ez elsősorban azon alapul, hogy voltak pillanatok, amikor kívánta Sanyi halálát (illetve sajnálta, hogy a tüdőgyulladásból kezd kilábalni), valamint egyáltalán mérlegelte, hogy lefogja-e az öngyilkossággal fenyegetőző kezét.

        Nelli nem gyilkos, végeredményben az is nyitott kérdés, hogy a túlerőltetés miatti szívhalál, vagy párna okozta fulladás okozta-e a férje vesztét.

        Én a szívmegállásra szavaznék, mert megfojtani valakit azért még párnával sem olyan egyszerű. Végeredményben Sanyi nem egy csont-bőr, magatehetetlen ember volt. Ehhez képest az ellenállása igen gyorsan megszűnt.

        Kedvelés

      • Sanyi halálát én is inkább balesetnek láttam először.
        Ugyanakkor, pont a hosszú bántalmazás miatt, el tudom képzelni, hogy Nelli olyan tudatállapotba került, amikor a kétségbeesés, az iszony és az önvédelem hihetetlen erőt adott neki, és megfojtotta a támadóját. Mindez azért sikerülhetett ilyen “könnyen”, mert Sanyi igenis gyönge volt még a betegség miatt.

        Kedvelés

      • Szerintem Nelli úgy érti, hogy ő Sanyi gyilkosa, hogy egyre többet “szekírozta”, vagy ahogy itt írtátok: “elsárkányosodott”, tehát nem a konkrét tettre érti, hogy odanyomta a párnát. Itt valamiképpen a lelkiismerete a “rossz asszony” fogalmát vizsgálja.

        Kedvelés

      • “Én mindig annak hiszek, aki beszél”: számomra ez az első olvasat, ezért nagyon idegesít, amikor olyan az elbeszélő, hogy nem tudok vele azonosulni (például amikor egy filmben/könyvben a bűnözőnek szurkolunk, mert ő a jófiús bűnöző), de aztán úgy kezelem, hogy ez egy olvasata a dolognak. Például vannak azok a könyvek, ahol több szereplő nézőpontját felváltva látjuk. Ha N. L. így írta volna meg az Iszonyt, akkor vajon merre billenne a mérleg? Női olvasóként lehet, hogy továbbra is Nellinek hinnénk. Lehet, hogy épp azért így írta, hogy a férfiak is Nelli nézőpontját ismerjék meg (végre). De szerintem az E/1. könyveknél is el kell végezni egy műveletet, hogy hogy festene ez a többi szereplő szemszögéből. És általában megpróbálom ezt a mindennapokban, a veszekedésben is alkalmazni. Persze nem azért, hogy felmentsem a másikat, csak próbálom megérteni, hogy miért gondolja azt, amit, és esetleg miért nem ért engem.

        Kedvelés

      • Na, felülbíráltam. Még mindig olvasom a regényt, de közben megnéztem a filmet is. Kállay Ferenc zseniális. Most már értem, miért olyan borzasztó. Az elején a nagy, meleg szemek meg a pasas dumája megtévesztő, de végig nagyon szörnyű, nemcsak Nelli szemével.

        Kedvelés

  35. Az iszony több mindenből adódik össze szerintem Nelliben. Egyrészről valóban maga Sanyi, és az ő vele teljesen ellentétes habitusa.
    Aztán az, hogy ez a házasság dolog mintha egy adásvétel lenne, ahol ő mint egy tárgy, használati eszköz és nem egy érző, gondolkodó lény jelenik meg. Ráadásul minden a háta mögött leszervezve.
    Az édesanyja is az érzéseire teljesen vakon, sőt közönnyel “adja el” őt, konspirálva a “vevőkkel”. Miközben ő mindezt látja, észleli, de a kötelességtudata – akkor még – megakadályozza benne, hogy lépéseket tegyen az egész megakadályozására.
    És iszony számára már valahol az is, hogy tudja a házassággal vége lesz az általa szeretett tanyasi (emberektől távoli, elzárt) életmódja.
    És már csak hab a tortán, hogy tudja konkrétan is használatba fogják venni a testét ha akarja, ha nem. Ez így együtt szerintem az iszony.

    Kedvelés

    • És iszonyodik a falutól is, az emberek közösségétől. Ő egy pusztai, magányos lány, aki iszonyodik a pletykától, a képmutatástól, a színlelt vallásosságtól, a hazugságtól, mindentől, ami egy faluban van. ezért is nem akart beköltözni.

      Kedvelés

    • Az ebben a csapda, hogy ezer pillanat van, amikor nemet mondhatna. Érzi, hogy valami olyan szakadék felé sodródik, amit nem akar, de a kötelességtudat, a szokásrend, az egész környezet nyomásgyakorlása némaságra ítéli. Nem tiltakozik, megy előre, így még az sem bizonyítható, hogy belekényszerült.
      Én mindig keresek párhuzamokat a jelennel. Keresem azt, mit mondhat ez nekem, vagy a mostani embereknek. És látok nagyon sok fiatal lányt, aki a környezetében tapasztaltakon buzdulva azt mondja: nem, én olyat soha. Azután mikor elérkezik az idő, meglegyinti a szerelem fuvallata, akkor beindul benne is a nemkényszer kényszer és beáll a sorba. Miben hisznek akkor ők? Miben hiszünk? Hiszen még azt sem tudjuk, hogyan kellene csinálni. Miért gondoljuk, hogy sikerülhet akkor? Mit jelent a normális kapcsolat? A legtöbb ember fejében “békét”. Ha nincs vita, akkor boldogság van. Ez “kiváló” kiindulási alap a bántalmazó kapcsolathoz. A kapcsolat, ahol soha nincsen veszekedés csakis úgy állhat össze, hogy valaki mindig nyel és hallgat. És a friss házas lányok hallgatnak.
      Visszatérve Nellire: Azt hitte, majd beleszokik- ezt mondja Szerénának. Azt hitte, képes rá, hát belevágott, kereste a szerethető jellemvonásokat Sanyiban, miközben azt sem tudta, mire vállalkozik. Egész jellemét erőszakolta meg. Ilyenformán az Iszonynak csak tárgya Sanyi. Az iszony ennél jóval összetettebb benne: az emberség (amit ő gyakran felülről néz. Az embereket gyakran látja szánalmas, versengő, üzekedő állatoknak), a kényszer (házasság), a tárgyként (nőként) létezés iránt érez iszonyt. A Rend- rendszer iszonyítja és az, ahogy mindez bedarálja őt. Mindezt testesíti meg Sanyi, akinek minden szava és érintése ezt a kiszolgáltatottságot jelenti Nellinek. Ebben a Rendben, ebben a közegben ő alkalmatlan a társas kapcsolatra. Egy jóval légiesebb, a világi hedonizmustól messzibb, intellektuálisabb férfi mellett talán tudna létezni. Talán Imre- bár megkockáztatom, hogy a Rendbe kényszerülve ők ketten sem tudnának kijönni (hiszen mi a biztosíték, hogy Imre abban a korban és szokásrendben szocializálódva tudná hozni azt a méltóbb kapcsolódást, amire Nelli alkalmas lenne?).

      Kedvelés

  36. Nagyon jókat írtok, habár csak több nekifutásra sikerült elolvasni a kommenteket, mégis kicsit olyan, mintha egy kis irodalomóra költözött volna ide a szobámba. Én is elkészítettem a magam válaszait a feltett kérdésekre, csak akkor nem ültem gép előtt, most meg a azok a napokkal ezelőtt végiggondolt gondolatok nem találják az utat az ujjaimig, hogy ide leírhassam.
    Bennem három gondolatkör merült fel meggyszüret közben, amiről nem vagy csak érintőlegesen írtatok:
    1. Nevek: a Takaróról meg a Kárászról írtatok, de a keresztnevek is. A Nelli szerintem abban a korban nagyon nem szokványos név, és ki is rí az Örzsék, Katinkák, Terusok, Bözsik közül (bár lehet, hogy ez csak a mi vidékünkön), a Sándor viszont sokkal gyakoribb, társadalomba simulóbb. Számomra érdekesek a földrajzi nevek is (értelmezés szempontjából mellékes, hogy létezőek, vagy az író alkotta őket), például Huszárpuszta, amiről ha jól figyeltem, csak akkor tudjuk meg, hogy neve is van, amikor Nelliék már a faluban laknak. Vagyis addig olyan, mintha az lenne az egyetlen puszta, mintha csak az írná, hogy az alföld, ezzel is jelezve szerintem, hogy Nelli számára ez a mindenség, a kerek egész. Ebbe a gondolatmenetbe beleillik a Huszárpuszta megnevezés, hiszen a huszárok is egyfajta külön kis társadalom voltak a maguk sajátos életmódjával, ennek a fényes oldalát mindenki csodálta, tisztelte, vágyott rá, de az árnyoldalairól nemnagyon vettek tudomást. Nelliék is külön világ, a falu kíváncsiságába is vegyül tisztelet és csodálat, a közvélemény akkor fordul ellene, mikor már a faluban laknak. Aztán ott van Fáncs, amiről nekem a kíváncsi fáncsi szófordulat jut mindig eszembe, és valóban ez a Fáncs folyton belekíváncsiskodik mindenbe: a pusztai létbe, a házasság intim részleteibe, belebámulnak a gyászba, figyelik az anyóssal való viszonyt, a gyereknevelést, stb. Aztán ott van még Cenc, aminek olyan a hangzása, mintha egy gyerekversből került volna elő, s ez az a hely, ahol a szenvedések után megtalálják a szereplők, ha nem is a boldogságot, de a viszonylag gontalan nyugalmat.valamiféle gyermekkorban elhagyott felhőtlenséget hoz vissza számukra.
    2.Számomra érdekes, ahogy elbánik az író az egyházzal ebben a műben. Nem az édesanya ájtatoskodására gondolok, hanem két apró jelenetre, ami odavág az egyházra, mint hivatalos szervezetre: az egyik, mikor a pap nem engedi Nellit gyónni esküvő előtt, ez azt jelzi, hogy a hivatalos formaságok előbbrevalók az embernél és a léleknél (talán ha lett volna kivel megosztani a belső világát egész másképp alakulhatott volna az élete, és itt nem feltétlenül a gyóntatópapot gondolom a legalkalmasabb személynek, lehetett volna egy igazi barátnő is, vagy egy testvér), a másik amikor nemcsak Nelli, de még a derék református Sanyi is azt tartja az apja temetési prédikációjáról, hogy üres beszéd volt, ami azt jelzi, hogy a református is többet ad a külsőségekre, mint a lélek dolgaira, mert szépen megfogalmazott beszéd volt az egyébként. Aztán a regény végén mégiscsak feloldódik kicsit ez a fiatal pap személyében, akiről azt írja, hogy kilátszott belőle az ember a papi ruha mögül, meg nem él a hagyomány szerint, de tiszteli azt.
    3.A regényben sokszor előfordul a cigány, cigányos kifejezés, és sosem pozitív a felhangja. Bizonyára akkor nem volt még ilyen kényes szó, mint manapság, és szerintem a jelentése is más. Szinte csak Sanyival kapcsolatban jelenik meg, a barnaságon túl szerintem tapintatlanságot, szégyenérzet, úri tartás hiányát jelenti. Szerintetek ez rasszizmus, vagy csak megszokott szóhasználat a századelőn?

    Kedvelés

    • Érdekes ez a névbogarászás, én nem is gondoltam a lehetséges jelentésükre 🙂

      A Nelli (feltehetően Kornélia) azért nem annyira ritka abban az időben, viszont valóban nem falusias, inkább a dzsentri- és polgárcsaládokban volt divatos.

      Igen, a történelmi egyházak jól megkapják a magukét. Amúgy a plébános hozzáállása nem ismeretlen, hallottam hasonlóról a közelmúltban is, ott a keresztelőt tagadta meg, mert a szülők nem esküdtek meg templomban IS.

      A regény a 20-30-as évek fordulója táján játszódik, a negyvenes évek második felében írta Németh László. Én nem minősíteném rasszizmusnak a mai értelemben, bár valóban negatívak jelzők.Mondjuk olyan szinten van, mint ma a szőkenős viccek. Irritáló, hazug, de a közbeszéd része, (komolyabb következmények nélkül az érintett csoportra vonatkoztatva)

      Kedvelés

      • “ott a keresztelőt tagadta meg, mert a szülők nem esküdtek meg templomban IS”

        ezt nem értem, hogy miért felháborító. ha valaki nem hívő, miért akarja megkereszteltetni a gyerekét? az nem automatikusan megy, hanem meg kell ígérni, hogy kereszténynek neveled. ha te magad sem vagy az, akkor minek hazudni?

        A regényben elvileg mindenki katolikus, aki kéri a szentségeket, az tényleg durva, hogy tőlük tagadja meg.

        Kedvelés

      • Apáméknál a felesége akarta megkereszteltetni a gyereket, apám viszont egyáltalán nem hívő, vannak ilyen családok. Én sem értettem, hogy miért kell hazudni. De ő azt mondta, hogy neki elég, hogy a felesége hisz benne.

        Kedvelés

      • Igazában nem tudom, miért lett volna fontos a keresztelő, a másik gyereket ugyanezzel a feltételekkel megkeresztelte egy másik pap. Szerintem identitáskeresésből történt a próbálkozás, és mivel így elhajtották a sógornőmet (igen, azt, akiről már írtam itt), csatlakozott egy eléggé periferiális vallási szervezethez. Fogalmam sincs, mi a nevük, az biztos, hogy nem valamelyik közismertebb.
        Szóval a hit, vagy legalábbis annak keresése megvolt benne, tehát kár volt elhajtani. Amúgy én nem háborodtam fel a papon, legfeljebb nevetségesen idejét múltnak éreztem a hozzáállását. Ha megesküsznek templomban is, és soha többet be nem teszik oda a lábukat, de befizetik az egyházi adót, akkor minden további nélkül meglett volna az áhított keresztelő is. Ez mennyivel jobb, igazabb a hitélet szempontjából?

        Egyébként sokan éreznek hit nélkül is késztetést egyházi esküvőre, meg keresztelőre, nyilván azért is, mert a polgári szertartások annyira semmilyenek.

        Megértem, hogy a valódi hívőknek ez visszatetsző.

        Nekem az okozott nagyon komoly lelkiismereti válságot, hogy teljesítsem-e anyukám kívánságát, és a közeli templomban vegyek-e neki urnahelyet? Mivel én ateista vagyok (de legalábbis agnosztikus), ráadásul úgy gondolom, a sírhelyek nem a halottakért vannak (mert ők már úgyse tudnak semmit róla), hanem az élőknek szólnak, pláne ami már a rongyrázás kategóriájába esik (a templomi urnahely is ilyen, sokszorosába kerül a temetőinek), szóval a puritán és ateista gondolatvilágom keményen harcolt a tudattal, hogy anyunak ez lenne minden vágya, és olyan nagyon kevés öröme volt az életben. Végül az utóbbi győzött, én viszont azóta sem mentem el oda ismét. Ő mindig itt van bennem, nekem nem kell sírkő az emlékezéshez.

        Kedvelés

      • Nem egyszerű kérdések ezek. Gáz a nem-vagyok-hívő-de-szép-szertartást-akarok miatt is, meg gáz az egyház hozzáállása is. Szerintem aki nem hívő, ne kérjen áldást semmire az életében attól az embertől, aki Krisztus ikonja, ha abban a Krisztusban nem hisz, a papokat szidja, esetleg az Istent szidja, ha káromkodik, templomnak máskor felé se nézne. Ez hazugság, képmutatás, undorító. Hogy tudja kimondani az ilyen ember a száján az eskü szavait, a fogadalmakat, a hitvallást, a Miatyánkot? Másfelől viszont az is képmutatás, hogy az egyház mikor és miért hajlandó szentségeket kiszolgáltatni. Kapzsiság, hogy pénzt kér a szertartásokért. (Mondjuk fűtésre költi, kántorra, templomtakarításra – simán elmegy annyi pénz ilyenekre)

        Én nem egy, nem kettő papot ismerek, akik azt mondják, ha kereső, Krisztust el nem utasító, de templomba nem járó emberek mennek hozzájuk, hogy megesketlek, megkeresztelem a gyerekedet, csak előtte gyere, beszélgessünk, tudjam, hogy érted-e az eskü szövegét, hogy tényleg komolyan gondolod-e, és hogy tudod-e, mivel jár mondjuk egy egyházi házasságkötés. Ebből szép dolgok szoktak kijönni. Voltam olyan keresztelőn, ami előtt a szülők jártak felnőtt katekizmusra, és a keresztelőn voltak elsőáldozók. Ezek szerintem jók, és van ezer ága-boga.

        Kedvelés

      • “Nem egyszerű kérdések ezek. … és van ezer ága-boga.” ezzel egyetértek és a téma sokkal összetettebb, mint amennyire a regényben megjelenik. Nekem csak az volt érdekes, hogy milyen sűrített és mégis mennyire kifejező: se nem dícsér se nem gyaláz, nincs hosszú leírás vagy érvelés se pro se kontra (nem vitatkoznak a szereplők, mint a patikus a pappal a Bovárynéban) mégis az olvasó mindent megérthet, ha figyel.

        Kedvelés

      • “nem minősíteném rasszizmusnak a mai értelemben, bár valóban negatívak jelzők.Mondjuk olyan szinten van, mint ma a szőkenős viccek.”

        Ebből kiindulva nagyon elrugaszkodott gondolat például az, hogy mondjuk 30-40 év múlva a szőkenős viccek szőkenős bűnözéssé alakulnak? (úgyértem a közbeszédben), mármint ez a fejlődési irány?

        Kedvelés

    • Nekem Sanyi cigányos viselkedése mindig a gazsuláló, törleszkedő cigányt juttatja eszembe. Ha magam elé képzelem, én a kihízott, olajos bőrű, külsőségre nagyot adó (mondjuk zenész) cigányt idézi. Olyat, aki dolgozni nem nagyon akarna, és mindig odatörleszkedik egy maga fölött állóhoz.
      Ezt minden rasszizmus nélkül mondom. Van ebben a “cigány Sanyiban” valami lusta macskás, hangemberes, mások nagyságának árnyékában (jelenleg Nelli nemességében) pöffeszkedő, abból magának rangot merítő és arra jogot formáló, érzéseket testiségre lealkudó cigányság.

      Kedvelés

  37. Sziasztok!
    Most szólok hozzá először, 27, Bp, lány/nő, a részletesebb bemutatkozást későbbre hagynám, elnézést ezért!
    Most fejeztem be, úgy szerettem volna hamarabb, hogy még az aktívabb megbeszélésben részt vehessek, de sok a dolog:(
    Beszippantott, a nyelvezet, a pontossága. Lehet, hogy hagyni kéne ülepedni kicsit, de a kezdeti gondolataimat megosztanám.
    A legtöbbet Sanyin gondolkodom, nyilván a tapasztalatok miatt… Szerintem nem átlagos volt, úgy képzelem, hogy Nellivel a Gauss görbe két “vége”, ha nem is annyira,mint Nelli, de Sanyi is szélsőség. Egy “átlag” nőnek se lehetett volna egyszerű elviselni, hát még annak, akinek megadatott, hogy legyen némi szuverenitása, igénye/tisztán látása, hogy legalább önmagának ne hazudjon. Kibírhatatlan, dühítő ahogy az Sanyi (ilyen pasi) ‘ürességével” mégis betölti a teret. A nagyotmondásával, a mindent tudásával, önzőségével, a nagy hangjával, a direkt hangos nevetésével, az egész “meleg barna folyásával”. (Több hasonló pasit ismerek, minél több van bennük Sanyiból, annál jobban irritálnak. A melegségük nem szeretet, nem ismeret, inkább vibrálás-jelenlét. Ahogy fölényesen kinyilatkoztatnak, aztán gyerekesen követelőznek, sértődnek, toporzékolni tudnék az ostobaságuktól (és a saját tehetetlenségemtől).) Nem tudom felidézni a pontos megfogalmazást, de az az értelme, hogy Sanyi (önteltsége) még a nemet is igenné magyarázza. Felteszi a kérdést, és válaszol rá, és ez fel sem tűnik neki. (Mennyi ilyen van, aki nem is tudja elképzelni, hogy nem remeg az ember térde az előadástól, az ő csodás eszétől, humorától, kisfiús-huncut szemétől, tettetett gyámoltalanságától, ő érzi, hogy remeg az!)
    És kényszerből elviselni, javarészt egy másik terrorizáló (Nelli anyja) érdekében, hogy mindennek az ellentétét hazudják, öblösen jó hangosan. Sanyi még a szeretetről, szerelemről is hazudik, Nelli ezt is érzi, szerintem. Ő csak egy kinézett játékszer, traktor, akit nem látnak kicsit sem, fel sem tudják mérni, a távolságát. (látok némi párhuzamot a traktor és a házasságuk között még ha ez profán is.) Sanyi nem szeretett, nem is látta Nellit, amit látott belőle azt félremagyarázta, vagy lehazudta maga előtt is, neki egy siker kellett, hogy megszerezte és mutogathatja, hogy ő ezt az érthetetlen és furcsa lányt is megértette, és képes volt hatni rá, így közelíteni őt a normá(l)hoz. (Ezért is kacsingat pl. intim részletekről.) Ugyanakkor nem tudom, hogy őszintén vágyott volna e Nelli szeretetére (néha kibukik: Ugye legalább picit szeretsz?), vagy az is csak a nárcisztikusságának kellett volna?
    Az anyja is rettenetes, bár ennek is oka lehet, de szívszorító, hogy mennyire szeretetnélküli(nek olvasom én) a lánya felé. Csak az érdek, szentségszopogatással tálalva. Ebben még nem vagyok biztos, de az apjával való “összhang”-ot részben ennek a nagyon távoli anyának a számlájára is írom, túl a meglévő lelki hasonlóságuk lehetőségén.
    Egy barátnőm sorsra miatt (is) sokat gondolkodtam mostanság azon, hogy egy ember mennyire lehet rabja a körülményeinek és mit lehet már saját hibánknak felróni? Nellinek körülmény volt a családja, a kor, szokások, lett volna reális esélye máshogy cselekedni? (Talán az anyósa halála után mégis visszamenni Cencre?) Amellett, hogy én is Ő voltam, míg olvastam, és tökéletesen megérthető volt, ahogy indokolt, magamat is marom mindig, szóval Nelli sem ússza meg 🙂
    A végén látni, hogy saját döntésből el is zárkózik mindenféle “rabságtól”, nehéz innen megítélnem, hogy akkoriban mit tehetett meg egy lány, Nelli helyzetében, az apja halálakor. Végig kell menni ezeken, hogy a könyv végi döntés megszülethessen? A könyv csak pár évet ölel fel (4-5?) Ennyi idő csak a Nelli-féléknek elég, másnak több kell? Vannak eleve elveszettek?
    Nagyon hosszú voltam, pedig még rövidítettem is, de nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre!

    Kedvelés

    • Én még nem fejeztem be, de ugyanezeket gondolom. És van még egy nagyon-nagyon szembetűnő kincs benne, nyilván nem véletlenül dobta itt fel Éva pont ezt a regényt, nevezetesen, hogy Nelli mennyire modern nő. Mikor ilyeneket mond, hogy magányos lenne egyedül, de legalább lehetnék “kemény, ragyogó csillag”, meg mikor hisz a testének, nem hazudja le maga előtt, mint a többi menyasszony, nekem ez tetszik legjobban, hogy benne él a szarban, mert sok választást nem hagynak neki, kényszerek közt mozog, de magának nem hazudik.

      Kedvelés

    • Tetszik, ahogy leírod a megfigyeléseidet a könyvről. Viszont most önző módon tök másról fogok írni. Eszembe juttattad, hogy régen a zenekari próbák után egyszer-kétszer beültünk valahova egy kb. 10 fős társasággal, és hogy én miért utáltam ezt. Mindig 2-3 fiú vitte a beszélgetést, főleg anekdotáztak (pl. amikor x liter piát kellett meginni, ekkora mellei voltak a csajnak stb.), próbáltak egymásra tromfolni, marha jól szórakoztak. Engem legtöbbször nem kötött le a téma, sőt kimondottan taszított, ha meg mégis akadt volna olyan, amihez tudok kapcsolódni, egyszerűen meg sem tudtam szólalni, nem hallottak meg. És rájöttem, hogy én abban a társaságban egy szürke kisegér vagyok. És hogy miért járjak én olyan társaságba, ahol ez vagyok, én nem ilyennek látom magam, én ki akarok nyílni, meg akarok vitatni jelenségeket, könyveket, élményeket, nekem van humorom, még szexepilem is, és akkor ez hogyhogy nem jön ki.
      De még ennél korábbra is visszanyúlik a dolog. Gimis osztálykiránduláson volt olyan, hogy klubhelyiség is volt a szálláson, és a fiúk odavoltak a biliárdért meg a csocsóért. A lányok meg órákon át bébiszitteltek nekik, és sóhajtoztak, hogy ah, micsoda gól, lökés stb. És én ettől annyira rosszul voltam. Félretéve a szexuális párhuzamot (dákó stb.), nem értem, hogy ebben a lányok mit élveznek. (Néha nézem a snookert a tévében, de akkor stratégiai szempontból.) Ha meg játszik az ember (évekkel később kiderült, hogy megy nekem), annak mindjárt valami szexuális jellege lesz.
      Hogy visszakanyarodjak a könyvhöz, egyszerűen ezt a statisztaszerepet osztják ki a nőre (Sanyi is), hogy gyere anyám, csodálj! Fogd meg a bicepszem, nevess a vicceimen, élvezd a szexuális teljesítményem! Illetve lehetőleg nyújts kiváló teljesítményt az ágyban és a konyhában, hogy a haverjaim engem csodáljanak érte.

      Kedvelés

  38. Mennyi bölcsesség ezekben a mondatokban!

    “De hát akkor mért mentél hozzá? – kérdezte bizonytalanul. – Tetszik tudni, milyen helyzetben voltunk. El kellett volna mennünk a pusztáról. Azt gondoltam, majd megszokom. De mit tudja azt egy lány: mi az. Belemegy, s csak aztán érti meg, mit vállalt. Énnekem tán nem is lett volna szabad férjhez mennem. Vannak lányok, akik nem arra valók, hogy férjhez menjenek. Szeréna néni miért nem ment férjhez? Megvan nálunk a fényképe: a három Otrubai lány, Szeréna néni a legszebb. S mégsem ment férjhez. Miért? Mert Szeréna néniben is megvolt, ami bennem. A magány. Hogy az emberek közt is maga akart maradni. S mi kára lett belőle? Az csak beszéd, hogy mindenkinek férjhez kell menni. Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak, hanem, hogy ő maga hogy maradhat meg önmagának. Énnekem is egy ilyen posta kellett volna, vagy – mit tudom én – egy baromfifarm, ahol magam vagyok a gazda és cseléd. De ha már férjhez mentem, akkor ne Sanyi. Egy másik magányos mellett talán kibírtam volna. De ez lélegzeni se hagy. Ez mindenfelől körülvesz… a szeretetével. Milyen szép szó és milyen szörnyű. Hogy bepiszkítja az embert. Tetszik tudni, mi a szerelem? A közönségesebbik vágya, hogy a másikat magának falatul benyálazza. Ebbe bele kell halni. Énbennem már nem maradt egy ép gondolat sem. Sokszor magam is elhűltem, milyen gonosz vagyok. Érzem, hogy gonoszat teszek, de muszáj volt megtennem, mert csak a gonoszság csillapította ezt a szörnyűséget. De az is csak egy percre. Édes Szeréna néni, én tán a kést vágom belé, ha el nem jövök.”

    Kedvelés

      • Én más kontextusban írtam nemrég: “sose hittem volna, hogy egy napon nem borzaszt el már ember nyála a testemen. Rémisztő volt most Nelli vallomását olvasni. Ez a gusztustalan összenyálazás, tulajdonosi oda- és belenyúlás… tényleg mennyire megbetegíti a lelket. És tényleg mennyire ismerős.
        /Hozzáteszem, különös firma vagyok én is. Abszolut értem (és élem) Nelli minden érzését- nyilván ehhez is kell egy habitus./

        Kedvelés

  39. Ma fejeztem be. Voltak részek, ahol bőgtem. Mikor ott tartanak, hogy Sanyi már el van adósodva, Nelli megpróbál háztájiból meg kosztosokból pénzt szerezni, erre Sanyi jön a parcellázással. Na, itt elszakadt a cérna, mert megint volt olyan momentum, ahol tudtam kapcsolódni. hiába, ezért olvasunk klasszikusokat…

    Kedvelés

  40. “az a kis mosoly, amit az arcocskájára kikent”
    Sokáig kedvenc könyvem volt, sokszor olvastam, de utoljára kb 6 éve. Bátran nekivágtam a tesztnek, aztán megszégyenülten visszakullogtam újraolvasni. Egészen másképp hat rám, mint régen, de ugyanúgy tetszik.

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.