Ilyenkor, szívem, a jóisten azért kitép egy lapot az ő nagy könyvéből. De nála mindig van cellux. Az enyém elfogyott. Bővebben…
minden nap egy mondat
66
egyperces címkéhez tartozó bejegyzések
férfinak lenni könnyű
Férfinak lenni egyszerű: űrhajós akarsz lenni, van nintendód, gyorsan reagálsz, gyorsan futsz, aggódsz a farokméreted és -keménységed miatt, anyád mosolyog rád, rendes inget veszel, szórod a magod felelőtlenül, egy kicsit kipróbálod, amit a nemrendes emberek szoktak, orvosi egyetemre jársz vagy közgázra, kitartó vagy, vizsgát leteszed, nőt kiszemeled, gyengéd vagy, hiszel a házasságban, felelősen is szórsz magot, Bővebben…
a szelepen sivítva távozik a túlnyomás
Érdekes ez. Nem akarnám túlbecsülni a blog szerepét, de kaptam egy megdöbbentő levelet.
Kit a teljes széteséstől, kit meg éppen a válástól tart vissza, hogy itt a blogon olvas, ír, visszajelzést kap, terhet tesz le. Jó itt. Sorstársakra lelni, átgondolni mindenfélét, kommentelni — mindez levezeti a feszültséget. Az is, hogy egy-egy barátnőnek elmondja, ami annyira fáj, vagy kiírja, kifutja magából. Így lesz elviselhető. De tényleg, ez milyen már: ami enyhíti, az ki is oltja. Afölötti bánatunkban, hogy kövérek vagyunk, eszünk egy kis csokoládét, és jól van.
Az kéne, hogy elviselhetetlen legyen, hogy ne viseld tovább.
Ártalomcsökkentés zajlik, megoldás helyett. A megoldás lehetetlen amúgy is. A megoldás ma is elmarad. Kibírható a kibírhatatlan. Miközben pontosan tudod, mi lenne az igazi megoldás.
Tudom én, hogy nincs mindig megoldás, vagyis kivitelezhetetlen, de akkor is.
a kék galamb, a fűből
Nehézkes cím, nem? Nem olyan kerek, könnyű, mint amilyet szeretek.
Szóval, azt szeretném nektek ma elmondani, hogy volt nekem egy korszakom, mondjuk az internet hajnalától (az mikor is volt?) 2007 végéig (akkor vett nekem apám HP laptopot), amikor olyannyira nem akartam részt venni a virtuális életben, ahogy ma sem akarok autót, mikrót, tévét, okostelefont. Mások igen, én nem, nemnem. Nagyon nem. Se csetszoba, se fórum, se blogvilág, se cuki honlapok; e-mail tanári gépről, csakis délelőtt. És jó volt úgy. Bővebben…
csak a cselekvés
önmegszólító vers
Nem, most nem bánateszel, nem alszod agyon magad, nem szedsz nyugtatót és nem vágsz a bőrödbe. Semmi alkohol. Nem vagy már harmincöt éves. Nem mondod le a programjaidat sem.
Éva, de hát hányadszor van ez, hogy ülsz, tocsogsz benne, rád szárad már, átrágtad hússzor, leírtad, vergődtél rajta, és érzed, hogy ebből így ki nem mászol? Sehova nem vezetnek a szavak, pláne a sajátjaid. Bővebben…
tanúi nagy érzéseknek
Álmodtam ezzel az emberrel, ami nem szokásom, bolygatni se a dolgokat, esetleg, ha átszűrődik a messziből, hogy ő átírta, letagadta, megerőszakolta azóta, ami volt, azt sajnálatosnak tartom. Álmomban büszke kutyatulajdonos volt, a kutya német juhász, szájkosárban, nekem is volt kutyám, a saját, és a gyerekeim is ott voltak. Kiléptünk valami boltból, kiderült, azért jött oda, hogy elcsípjen, tudva, én ott szoktam, és lőn. Meredek, íves hegyoldal volt ott és a kutyáink vártak, és nem kellett semmit mondani, de persze gyanakvás és nem szabad, de a szerelem egyértelműsége, teljes bizonyosság, az, amelyik valóság, az a valóság, ahol nincs tagadás, megfelelésvágy, szerep, kötelesség. Az álom jó, nem jósol és nem jelez, mégis igaz, oldoz. 2018. november 29.
Jaj, én tizennyolc éves vagyok, mondtam már? Zajlik az élet. Város és erdő.
Azon gondolkodom, vagyis a forgatókönyvíró agyam gondolkodik ezen, hogy rezdüléseim igazi tudói, akikkel össze lehet kacsintani, azok nem annyira a barátaim, nem is az olvasóim, hanem a hétköznapok névtelen szereplői: a taxis, az eladó, a pincér, a portás. Diszkrét tanúi nagy érzéseknek. Nem tudják, ki vagyok, de azt igen, mi történik az emberi lélekben. Csókjelenetbe cappuccinót ők hoznak, szakítást jelentő csomagot ők adnak át, a nagy bejelentést ők hallják, de néha még szülést is levezetnek. Én úgy képzelem, nekik minden kis mozaik összeáll. Ők meg tudnák írni az emberiség nagyregényét. Ők, csak ők tudnak és őriznek mindent, mert ők közömbösek: mindenki más előtt, magunk előtt is színlelünk.
Dolgozik a tiny (petit) kávézó-cukrászdában két eladólány, makaronok, tart-ok és mille feuille-ök fölé hajolnak, és kínos a számviteli fegyelem. Bővebben…
reformok
Hétfőn idehozzák a javított Illy Francis for Francis YperEspresso Y1 FANTÁZIANEVŰ háztartási gépet.
Mostantól mink rendszeresen és rendesen dolgozunk,
ám kontaktlencsénket nem hagyjuk bent álomba zuhanván,
pórusok mélye
Tegnap hökkentő részletek is előkerültek a beszélgetésben. Ehhez kapcsolódik, valami borzalmas, már írtam róla:
nézem az emberek kinézetét. A szemem nem jó, de a kontaktlencsém igen. És az orrom is.
Nézem bőrt, a pórusokat, a szemölcsöket, szőrszálakat, dudorokat, hajszálereket, árkokat, foltokat — addig nézem a bőrt, amíg be nem akad a szemem.
Mindent, benőtt körmöt, íveket, hegeket, roskadásokat, az évtizedek és a kínok nyomait. Azt, hogy nem szeret élni. Azt, hogy nem figyelt, azt, hogy sorsára hagyta.
Borzalmas, igen. Bővebben…
milyen tavasz
Milyen tavasz! A régóta rügyek, az új, cserregő madarak. Szagok. Eső is, sár. Értelmetlenné váló cipők, kesztyűk. Minden tágasabb. Ballonkabát. Több a fény. Könnyebb a reggel, az este, az emlékezés, a test, a fűtés, a minden. Bővebben…
még mindig, sőt
Még mindig militáns vezényszavak röpködnek és hadászati értékrend uralkodik az általános iskolás testnevelésórákon.
Újabban felnőtt egy tanárnemzedék, akik közül néhányan megpróbálják az erővel, a kíméletlenséggel, a megfélemlítés légkörével, a szociáldarwinista értékrenddel szemben a kooperációt, az empátiát és a pozitív motivációt gyakorlatba ültetni. De hol vannak ők? Bővebben…
így negyven felé
bringásahegyennek, a közelgő elkerülhetetlen alkalmából
Májusban leszek harmincnyolc. József Attila az én koromban már nem élt. Milyen rég mondogattam, hogy Petőfi Sándor az én koromban már nem élt! Arany élt és élni fog. Hát még Faludy György. Előtte volt az élet még ennyi idősen! Meg azt mondja, hogy mondja? Az emberélet útjának felén. Ezen is túlvolnánk.
Elmulasztottam harminckét évesen megírni a Születésnapomra-parafrázist.
Már semmi nem olyan, mint huszonévesen. Bővebben…
hiroshima, don-kanyar, világégés
Pénteken hozzánk Orsi jön, az az én lazulós napom.
No de látom ám, hogy péntek délután van a nagy szülői takarítás Lőrinc iskolájában. Mondom, közösségi lény leszek, sütök sütit délben, megyek tornatermet takarítani délután, este filmklub.
Olyan fiam van nekem, hogy amikor ezt meghallotta, csatlakozni akart, meg a filmklubba is. Hát jöjjön!
Én büszke vagyok rá, de Bővebben…
ágyam mellett
Jó reggelt, kedves metrón, vonaton munkába igyekvők! Ti termelitek a GDP-t, már ha nem a közszférában hédereztek, én meg nevelem a jövő adófizetőit, ugye.
Akkor coming out: ez van az ágyam mellett. Bővebben…
monológ
Dininek
Ja, ennek ilyen női váza van? Jaj, akkor megpróbálom másképp. Nem éri át, elő kell vennem egy másik alkalmasságot. Na. Ez így nagyon szovjet? Á, nem esik le. Én? Én hetvenhétben kezdtem. Utálom, mint a szart. Akkor maga hány éves volt? Bővebben…
ötször öt
néz
Nézem a hegyek sörényét, vakítóan sárga most minden, nemsokára elpusztítják.
Néztem A remény paradicsomát — várod a borzalmat, mert tudod, mi minden történhet meg ott vagy bárhol, de borzalom nincs, a várás maga a borzalom.
Nézem a Mohácsiak Liliomfiját az Örkényben.
Nézem, mikor nézhetném Bocsárdi Hamletjét. Nem látok el odáig.
Kifulladásig nézem Godard-t hétfőn, a modern film kezdete, Belmondo nyolcvan éves.
ír
Blogot, csakis: metablog — a blog története és tapasztalatai –, pénzköltéshez való viszony, világnézeti evolúció, érzelmi éheztetés a házasságban, a biztonságos középen, érvelési stratégiák: minden normális ember.
Képeslapot fogaskerekűs bélyeggel régi barátnak.
Cikket (Anya és Apa magazin) iskolaügyben.
Regényt, szalad a fejében, wördbe és ökofüzetbe is átlátszó töltőtollal. Már megint hol van?
Négyeseket alá. Egyre csúnyább a szignó.
eszik
Én mondom: madársaláta, lazaccafatok, Globus majonéz, éppcsak lilahagyma, ropogós bagett. Nincs konyhánk épp.
A hét fénypontja: kacsamáj briósban fügelekvárral.
Manner citromos nápolyi.
Decens, fegyelmezetten szögletes flódni a Szamosban — ó, van-e még olyan túlcsorduló a Wesselényi utcában? Egy szerelmi válság oka, ürügye, jelképe, 2006-ban történt, azóta nem ettem.
Piros foltos zöld szőlő, CBA.
olvas
Alice Munro: Mennyi boldogság! Sok. Tömör. Nem jellemez, csak felvillant, azonnal érted, látod.
Magyar Narancsot.
Sándor Erzsi és Tomi könyvét: Szegény anyám, ha látnám.
Az Egy sziget lehetősége hűlt helyét — eltűnt a lakásban. Hollebecque.
AEG főzőlap használati utasítását.
vesz
Remittenda babaruhát a NUBUtól, letisztult, csodás, nagy az újszülöttforgalom.
Egy csajos, ezüst bicskát. Svájci. Jó, hogy.
Domaint: csakazolvassa.hu.
Építkezésről raklapot a konyhába polcnak.
Lila ESPRIT napszemüveget — Ausztriában eltört az ugyanolyan.
szagok, hangok, ízek
Gömbölyű szilánkokra tört szélvédő a járdaszegély tövében, vastagon.
Kaliforniai paprikába éles kés hasít, bent visszhang. Levegő van-e benne vagy valami gáz? Bővebben…
egó
kinek is
Jaj istenem, túl nagy az énem,
az egész énem egy nagy én,
minden mondatom énnel kezdődik, Bővebben…
mit mondanak majd
Anyám tett mindig vaníliát a tejbegrízbe.
A nyikorgós kaput be kellett csukni, hogy a kutya ki ne szökjön.
És egyszer kettétört a kulcs.
Mindig ott visongtak a kicsik, nem hagytak olvasni.
Azt mondta: és én most leülök, és nem fogok felállni, és akkor a Lőrinc csinált nekünk szörpöt.
Csirkecé, így mondta a csirkecombot, és egyáltalán nem volt hajlandó becézni a szöcst, a fecst, a kecst. Bővebben…
a bűnöst nem, csak a bűnét
Én roppantul keresztény családban nőttem fel, én értem, tisztelem ezt az egészet, de ha egy napig én leszek a belügyminiszter, igen csúnyán fogok azokkal bánni, akik ezt a címbeli, bölcsnek ható, lelkiismeretet megnyugtató szöveget szajkózzák, amelynek nagy lapulevele alatt megbújik az önjelölt ítélkezés.
van perspektíva
Sok nő ekkor kezd élni! Már kirepültek a gyerekek, de még nem születtek meg az unokák. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 