monológ

Dininek

Ja, ennek ilyen női váza van? Jaj, akkor megpróbálom másképp. Nem éri át, elő kell vennem egy másik alkalmasságot. Na. Ez így nagyon szovjet? Á, nem esik le. Én? Én hetvenhétben kezdtem. Utálom, mint a szart. Akkor maga hány éves volt? Voltak itt nagy pénzek, szállodáztam, nájtkluboztam. Abban voltak a nagy pénzek. Kevés munkával rengeteget kerestem. Háromezer járt, ha odavittem a vendéget, és további kettő, ha el is vitt egy lányt. A külföldieket minden taxis lehúzza. Aztán kilencvennyolc és kétezeregy között elbuktam huszonötmilliót. Kaszinó, rulett. Könnyen jött, könnyen ment. Ott álltam, hogy akkor eladom a vízivárosi garzonomat, vagy főbe lövöm magam. Aztán volt egy cimborám, aki bízott annyira bennem, hogy adott kölcsön száz rugót, akkor kibéreltem egy autót, azóta csinálom ezt így, ez a legbutább segédmunka. Még vissza tudtam volna verekedni magam a szállodázásba, volt annyi ismeretségem, de inkább csináltam így. Már pang az is. Talpra álltam, a taxisok kilencvenkilenc százalékával szemben nekem van megtakarításom. Most veszem meg az ötödik mercit. Család? Tudja, én az a típus vagyok, aki már a nászéjszakán megcsalta volna a feleségét, viszont ezt tudtam magamról, és nem csináltam volna egyetlen hölggyel sem. Akkor ez így korrekt. A gyerek meg nagy felelősség. Ha újrakezdeném, sok mindent másképp csinálnék, de ezt helyesen tettem. Akkor maga harminchét éves? Miért van az, hogy az azonos korú nők sokkal jobban néznek ki, mint a férfiak? Jaj, én se cigizek már. De férje persze nincs, azért. Na, őszinte részvétem. És hány gyerek is? Három? Megengedi, hogy megcsókoljam a kezét?

21 thoughts on “monológ

  1. Jó sztori!
    Azért pár összetört szív biztos maradt utána így is. Hiába mondta, hogy ő szabad madár, a nők azért reménykedtek, hogy majd mellettük lecsillapodik.

    Kedvelés

  2. Mekkora arc lehetett! Ilyet még, sokat! nagyon sűrű, megfogott az a mondat, hogy “aki annyira bízott bennem, hogy” – mekkora drámák vannak itt a háttérben… Én is hallgattam már élettörténetet így, nagyon jó élmény!

    Kedvelés

  3. Jaj ezek a korrekt kúlerek.
    Egy ilyen ismerősöm a terhes feleségét megcsalván így közölte vele a tényt, ilyen köntösben, hogy ő korrekt. Ő megmondja, ő nem színjátssza a jó apát-férjet, bizony bizony, a korrektek közt is ő volt a korrekt, ezt mindenki láthatja.
    Egy másik már két gyerek után, önmegvalósítás (= tizenéves barátnő és nyelvtanulás) címszó alatt volt korrekt, és inkább szólt és elvált, mint hogy igaztalan legyen.
    Csodálatos, tiszteletre méltó férfiak ők.
    Máig így gondolják, és persze a haverok is. Csak az otthagyott nők nem, ők nem értik, sajnos. De nekik ott van a gyerek, s a világban rend honol.

    Kedvelés

    • Úgy van ám,a világban nagy-nagy rendnek kell lenni!Merthogy vannak a csodálatos ,tisztességes férfiak meg a hebehurgya,gyengécske,támaszra szoruló nők,ez így jó egyensúly.Mi lesz majd,ha ez a kristálytiszta felépítmény molekulái összezavarodnak?- ha jönnek az erős önmegvalósító,önálló,tisztánlátó-halló nő-amazonok?

      Kedvelés

    • Ohh, igen! A közvetlen környezetemben alig féléves gyerekkel történő otthagyást minősítik korrekt, őszinte hozzáállásnak, és ráadásul nőtől hallottam ezt. Mert legalább megmondja. hmmm 5-6 év hitegetés, összeköltözés, gyerek után korrektül lelép… Mi?????? Ráadásul úgy, hogy másodszor! Ezek szerint ezt n-szer meg lehet csinálni, mert még a nőktől is felmentés jár érte? Hihetetlen, hogy a 30 alatti unokahúgom azért gondolkodik így, mert a kedves barátja ezt férfi oldalról “hihetően” elmagyarázta neki. Pf 😦 ilyenkor úgy érzem, hogy minden munkám, gondolatom törlődik a kis fejecskéjéből?

      Kedvelés

      • Szerintem ez a meggyőző, tanító szerep, amely elvárja, hogy jól jegyezzék meg, amit mond, téves és hazug, szektaszerű, tagadja a szabadságot. Nekem nem tetszik, ahogy te a sok munkádat emlegeted, most a te személyed, befektetett energiád a fontos vagy ő? Kéretlen volt a tanács? Mert akkor tuti a kudarc. Másokat felébreszteni, ez problémás és szerintem szereptévesztés, önjelöltség, amellett nem is hatékony. Nem tetszik a kis fejecskéjéből kifejezés gőgje sem. Bizonyos felismerésekhez nem elég, hogy mások elmagyarázzák, akarják tőlünk, hanem speciális tapasztalatok, sok idő és erős lélek szükségeltetik hozzájuk. Még anyáink sem értik ezt, pedig ők megszenvedték, mert nagy és hatékony az a mechanizmus, amelyik miatt megmagyarázható minden férfibűn és természetes az összes női áldozat. Nem az unokahúgod hibája ez sem.

        Egyébként tényleg nem prognosztizálható, hogy az esküvő után két évvel bárki beleszeret-e valakibe, meg hogy hogy bírja valaki a családi életet, különösen ekkora társadalmi nyomás, a sok mosolyalbum mellett. És nem minden férfi az első kínálkozó nőcskével lép le. Inkább az a kérdés, miért ugranak bele ennyien a családba, miért vállalják az elköteleződést, a házasság intézményét tartom eleve problematikusnak. És miért akarnak gyereket olyantól, aki nem annyira, miért sürgeti ezt oly sok nő, köztük én is egyébként az elsőnél, illetve miért van ennyivel nagyobb tere a férfinak, ha lépni akar, és miért nincs a nőknek. Bizonyos értelemben én is korrektebbnek tartom a lelépést, mint a prolongált kínlódást, ha anyagilag és apaként nem hagyja cserben a gyereket, ez legalább az újrakezdés esélyét hordozza. Ettől még önzés, felelőtlenség, önigazolás kényelem is van férfirészről az ilyen történetekben.

        Kedvelés

      • Köszönöm a rendreutasítást. Nem tartozom magyarázattal ezek után úgy érzem.
        Mellékesen nem az Ő életéről volt szó szerencsére, tehát nem tanácsról beszélünk ebben az esetben.

        Kedvelés

      • Végülis egyes szemtanúk Sztálinról is úgy nyilatkoztak, hogy milyen rendes ember, hiszen megsimogatta a kisgyereket, pedig le is lőhette volna.
        Meredek a hasonlat, de lényege a Stockholm szindróma-szerű jelenség, és azt mutatja, az unokahúgod sokkal jobban meg akar felelni a barátja által felé közvetített elvárásoknak, mint a tieidnek, valószínűleg mert úgy érzi, őtőle sokkal jobban függ, mint tőled. MIndaddig, amíg a rendszer a férfiaktól függő állapotban tartja a nőket, addig ez így lesz. Ez a kenyéradóhoz való törleszkedés (persze nem feltétlen szó szerint, bár ijesztően gyakran úgy is.)

        Kedvelés

  4. Tibitibi, fantasztikus a te kitartásod! De hogy a ki miből mennyit keres, az neked egy micsoda becsípődés, komolyan! Én is szoktam így dohogni a jó lábú nőkön, szerintem szörnyű, ahogy illegetik magukat a miniszoknyáikban!

    Kedvelés

  5. Visszajelzés: ők is szenvednek 2. | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.