Én például … vagyok. Évekig nagyon szégyelltem. Azt hittem, csak én vagyok …, mindenki más normálisan …. Magam előtt is titkoltam.
Ma már tudom, sok … van, és hogy nem tékozolhatom az energiáimat a szégyenre, bűntudatra, a …ség rejtegetésére.
Ha a nők megerősödnek, tudni fogják. Ez a válasz a blog minden kérdésére: miért maradunk, maradjunk-e, mi lesz velünk, ha válunk, hogyan válasszunk párt, mit mondjunk a lányunknak. Ha a nők megerősödnek, akkor nem állnak le az elsővel, aki házasságot ígér nekik. Nem fognak egymás alá ígérni készségességben, alkalmazkodásban és rendelkezésre állásban, nem lesz kitüntetés számukra az esküvő. Akkor vállalnak gyereket, ha valóban és mindketten gyereket akarnak. Benne maradnak a házasságban, ha érdemes, építik, ha van mit, és akkor újrakezdik huszadszor is, és nem azért, mert mit szól az anyós. És külön élnek, ha úgy jobb, meglátják a boldogságot, ha máshol van, nem tesz páriává, ha a nő talál új partnert, mert van esélyük másik kapcsolatra, még mielőtt teljesen kivonulnának a boldogságos nemi forgalomból. Nem lesz játszmázás, érzelmi zsarolás, nyomásgyakorlás, nem szankció lesz, hogy a férj nem jár haza…
, de egy ellenséges, koncepciózus kiforgatása annak, amit írtam, és ahogy élek, ez!
(Az eredeti írást Reina Nicolasa eltávolította, és a blogja is elköltözött, de az idézetek mindenkit kárpótolnak. A szerk.)
A címe ez volt: Lusta, rendetlen és még büszke is rá!
És erre a posztomra reagált: olyan hektikus vagy
Ahol a koncepciózus meggyőződés már hazugságba (olvasni nem tudásba?) fordult, azokat a részeket kivastagítottam. Bővebben…
Ezen gondolkodom most, mert nem akarok nagyon a lecsóba csapni. Inkább megértően eltűnődöm azon, hogy aki ennyire bizonygatja a homlokegyenest ellenkezőjét annak, amit én mondok, az vajon honnan veszi. Bővebben…
Beleszaladtam egy döbbenetes jelenségbe, amelyről ugyan hallottam már, de a méretét, természetét nem ismertem.
Ez pedig a Bővebben…
A-nak, de úgyis tudja
Néha meghatódom, milyen szép volt a mi kapcsolatunk. Erős, intellektuális, sok derűvel. Igen, szerettük egymást. És vállalt engem.
És megérzek mégis ebben a gondolatban valami hamisságot. Bővebben…
Nem bánjátok, ha a blogra nem (sem) szerkesztgetek jpg-ket? Ha kihagyom a karácsonyi aktualitást a bejegyzésekben, és egyáltalán nincs kellemes ünnepeket, magyal, gyertya, hópehely, idézet? Ha úgy gondolok rátok, hogy elvonulós magánügynek tartom az ünnepet?
Szép volt, egyébként. Bővebben…
23-ára ígértem irodalmat, fel is teszem mindjárt a válogatást. Addig is, ez az említett konferenciaelőadásomnak a tanulmánnyá szerkesztett változata. János megjegyzései a végén. Ott hagyom.
Az egész-képzet eltűnésének megnyilvánulásai a 19. és 20. század irodalmában Bővebben…
Iskolai szervezés, három méregdrága jegy (a tizennegyedik sorba!), még szeptemberben vettük, az egyik elárvult, jaj, de elárvult, de lett új, jó gazdája. Tegnap este, én ezt éjfél után teszem fel, de értitek, újra színházban voltam Bővebben…
Azért teszem ki ezt most főoldalra, mert kapcsolódik az autóvitához, amely az eszköz a különbség című bejegyzés alatt indult.
Érvelési hiba: az egyedi, esetleges történetből általános tanulságot von le valaki, mégpedig azért, mert szeret szörnyülködni — erről szólt a sorozat 5. része, “a sógorom is”. Most egy kicsit másról írok.
Az ember magából indul ki, hát persze. És ha sérelem éri, szívesen von le belőle a világ működésének egészére vonatkozó következtetéseket. Bővebben…
Időről időre felmerül, hogy hogyan torkollhat ennyiszer tragédiába a bántalmazott nő vagy gyerek helyzete, miért nem szólt, miért nem avatkozott közbe senki. Holott tudták, látták az előjeleket. Bővebben…
Hogy a kereskedelem és minden hirdetés célcsoportja a 18-49 éves korosztály. Hogy a fiataloké a világ, a középkorúakat elbocsátják, megalázzák, semmibe veszik. A buszon nem adják át a helyet, kiröhögik őket, nem hallgatnak a szavukra…
Szörnyű. Bővebben…
Ezt még ősszel írtam, elfelejtettem, kínoztak a rímek, nem tudom már befejezni. Bővebben…
Csütörtökön hazahoztam. Bővebben…
A bátortalan kívánkozás a munkatárs iránt. A felismerés: igen, ez az. Az óvatos jel.
A tehetetlen szerelem. A kétségbeesett, fogcsikorgó szerelem. A férfi, aki beéri a barátsággal, mert az is jobb, mint hogy ne lássa soha a nőt.
Dalszövegek, amelyek a férfi vágyáról szólnak, a viszonzatlan szerelemről. És a mondatok alanya a nő. Darabokra törted a szívem, megtiportál, játszol velem, kegyetlen vagy. Erről szól a fél világirodalom. Bővebben…
Ezt is sokszor hallom. Gyötrő bűntudattal mondják ezt a nők: ők nem bírják idegekkel. A gyerekeket, anyóst, a férjet sem. Kiabálnak, kiborulnak. De a férj bírja. Erős, elsimít. Pedig egész nap dolgozik.
Ezek a nők rossz érzéssel olvassák a basáskodó, kényelmes férfiakról írt bejegyzéseket. Mert az övék pont nem. Bővebben…
Vannak Bővebben…
paplánynak
bár előbb írtam
Ne vedd komolyan. Ne nézz oda. Ne menj sötétedés után az utcára. Legyen nálad gázspray. Hagyd figyelmen kívül. Ne pazarold rá az idődet. Az elején állítsd le. Rázd le egyszerűen. Ne vegyél kivágott ruhát. Ne szólj vissza. Ne írj neki. Ne kiabálj, előbb szabadulsz. Ne vedd a szívedre. Ne vedd észre. Bővebben…
ez is 2012. őszi, a férjem utolsó napjaiban
Mi van ezzel a jelszótémával? Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 