Tavaly még így, most már másképp.
Az én anyaságom az most olyan, hogy legyen már csönd. Legyen papucs a lábakon, ne sikítson és sírjon senki olyan másfél percig, ne kelljen ennyiszer legóra és üveggolyóra lépnem, ne keressem a sálaimat, amelyekbe rettentő fontos volt felöltöztetni a Dörmi mackót. Bővebben…
A díj: ezüstmedál, a pénz pedig már jó helyen, a malacban! Bővebben…
Refrénszerűen tért vissza a blogszületésnap utáni kommentekben, hogy mennyi szép nő volt. Bizony, jó csajok vagyunk, átlagosan, mint nívó és világkép, és egyenként is, ez nem vitás, de ugyan, ez a szempont pont minekünk miért ennyire fontos? Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy magatok is meglepődtetek, hogy nem föld alá való, nyálkásan tekergő giliszták jöttek el múlt szombaton?
Mit mondunk ezzel? Mi tetszik nekünk magunkban, és mi lenne, ha csúnyák volnánk? Bővebben…
Volt néhány fényes pillanat az életemben. Sajnos, nem mondhatom, hogy “amikor a Gizivel olyan nagyon jót beszélgettünk”, vagy “Géza igazán fergeteges volt az ágyban”, sem hogy “San Remóban az a naplemente!”. Bővebben…
Na, mondom, mi legyen csütörtökre a bejegyzés. Ma nem voltam itt intenzíven, ma jó anya voltam, meg regényt írtam. A Bovaryné olvasódik (és, Kati, íródik!!!), egy kicsit mosogattam is, csak meg ne ártson. A múzsám a blogszületésnap óta feltett lábbal koktélozik a hintaágyban. Aztán most valahogy eszembe jutott a vetítővászon. Ezt én sokat csináltam, azért ugrok rá.
Amikor nem bírtam el az életemet, vetítettem. Bővebben…
Anyák napja ön, és ezen a blogon nem annyira virágok lesznek, inkább kérdések,mert még mindig abban hiszek, hogy a szembenézés megtisztít.
Az egyik barátnőm, amikor már gyerekre vágyott, azt mondta: most érzem úgy, hogy felelősséget tudok vállalni egy kis lényért. Mivel pszichológus, tudatosan fogalmazott.
Így éreztük-e? Bővebben…
Én annyira fáradt vagyok, érzelmileg meg mindenhogy, jólesőn, de akkor is, meg pályázati határidő van, de ha a ribizli liliomára nézek (megnyesegettem, egy bimbó van), meg a borvörös laptopra, akkor már hétkor felkelek bejegyzést írni.
Az ember nem gondolná, másnak hol fáj. Az ember először is azt hinné, másnak nincs tyúkszeme egyáltalán, meg aztán a sajátjának a létezésével is csak fájdalmas pillanatokban szembesül. Olyankor szégyelli és tagadja, és nem tudja, mi irányítja a reakcióit. Bővebben…
Hogy lehet, hogy fordítva történik? Hogy a fényes huszonévekben ült a súlyos felleg a vállamon, és most, majdnem majdnem-negyvenévesen, túl a tanárságon, élettárson, három gyereken, halálon, amikor már azt hittem, a kötelességen, a gázszámlán meg néha egy váratlan szabad félórán kívül nem lesz semmi, most, igen, most kezdődik az élet.
Koncerten voltam szerdán este. Bővebben…
4-től ünnepeljük a blogszületésnapot!
Bejegyzés ma reggel nem volt, a mait a buliban olvasom fel, itt 8-kor jelenik meg.
Gondoljunk sok szeretettel Juditra, aki nagyon beteg, de velünk van lélekben, és Akivagyokra, aki szül, szülöget legalábbis.
Utáltunk gyereknek lenni, és olvastuk Alice Millert is. Harapófogó szorít: ahogy keserűen neheztelünk anyánkra és félünk, hogy majd ránk is így. Mi nem és nem követjük el ugyanazokat a hibákat! Mi megmutatjuk. Sokba, jaj, de sokba kerül ez a megmutatás. Bővebben…
megérkezett szerencsésen a kolozsvári különítmény, na, és pont olyanok, de tényleg, és lett hely, ágynemű, sajtok, fürdőszobasikamika. Ribizli nem hőkölt, azonnal megszerelte a klotyót. Aztán valami lazac úszott be, volt etyeki fehérbor, amelynek, mivel fehér, az ember több mindent megbocsát, volt néma telihold, ekkor Csineva elzúg Pestre, és volt sok szép s s a tegnap, meg régebb, meg, jaj, meg mexikói sör háromfele, megtudtuk, ki kinek a révén blogolvasó, és még megrázó történeteket is, aztán mandula, de akkor Jakab felsírt, végül csak az áfonyapálinkára emlékszem.
Nemsokára együtt, aki tud!
Hihetetlen trollinvázió van, sok időmet elveszi. Egyik csoport: a nácik. A másik, aki a ellenségeként definiál, férfiellenességgel vádol, azt írja, ez a blog egy szar, és én ebből élek! és rusnya vagyok. Hát hol írtam én, hogy szép vagyok? Ez nem modellkatalógus.
Elmúlik ez is. Tegnap volt itt szippantás, és ugye Örkény halhatatlan mondataiból tudjuk (Tóték), hogy ha a masszát megbolygatjuk, három nap, míg újra bőrzik. Ez azt jelenti, hogy épp szombatra nyugalom lesz és tavaszillat.
Bovaryné. Nem jutott időm az értő olvasásra. A szavazást is figyelembe véve most azt mondhatom, hogy a vasárnapot a bukszus alatt töltöm nyugágyban, akkor fejezem be a könyvet. Kérek mindenkit, aki olvas és beszélgetne, hétfőre legyen kvízképes. Most a második részből is érdekeseket hozunk ki itt:
Szombat. Mindenki, aki fontolgatja, jöjjön-e, JÖJJÖN! Emlékezetes és nagyon vidám alkalom lesz, és léggömbök. Viszont nyíltan semmit ne írjunk le a buliról. Köszönöm.
Tegnap koncerten voltam, majd írok még erről is, teljesen odavagyok ezekért, na. Lövölde tér. Szerdán tavasz lesz. Köszi, köszi. Ferenczi György radioaktív.
Szerintem a blog legjobb írása, irodalmilag, de hát ki vagyok én, hogy.
Frissítés 2015 karácsonyán: már nem gondolom ezt, ez egy akart, artisztikus, de túlírt szöveg. Aki érti egyáltalán, mit akar, annak mesterkélt, a többiek nem számítanak.
Vagy csak túlságosan ismerem.
2024 nyarán Nem rossz ez, habzóan artisztikus, de annak paródiája is akar lenni.
Balázsnak megint
Dórának
A művész úrnak
Fény. Eszmény. Lény. Legény. Tény. Élmény. Kemény. Remény. Kény. Szegény.
Nincsen kedvem nőkről írni, társadalomról. Tanítgatni, érvelni, türelmesen fejtegetni. Szépen, munkaidőben, koncentráltan írni. Mindig máskor, más helyett írok, mindig írok. Sajtóhírre reagálni sincs, okosnak lenni, antifeministákkal vagy feministákkal vitatkozni. Fotókat feltölteni (pedig készülnek újak). Paródiát írni sincs, viccesnek lenni. Beköszöntött a blogtavasz, a második év. Blogtavaszi blogfáradtság (igen, t-vel), lanyha, lusta, langy. Bővebben…
Hát nem tudom, de nekem ez mindig gyanús volt. Aki maximalistának mondja magát. Bedőlünk neki. Egy kicsit irigyeljük. Amiért erős, sugárzó, ő hajtja nagyon, ő mindent elér, nem lankad, nem puding, hanem csinálja. Neki van hivatása, ügye, projektje, célja. Bővebben…
A fotó ehhez:
(A léggömbök fönt vannak.)
A videó pedig ehhez:
Mert nem tudjátok, mi a boa. Hát ez. A kilencvenes évek legjobb filmje, és nőeszménye: az abszolútum. Készülök, már egy asztal beszakadt. A gitárost és az ifjú Tarantino mestert külön ajánlom a figyelmetekbe, ők is jönnek.
olaszorszagbajottem vendégposztja.
Mikor Éva „kiadta” a megtisztelő feladatot (köszönöm), hogy írjak arról, milyen, ha nők
felelős munkakörben dolgoznak, annyi minden eszembe jutott. De ahogy teevee legutóbbi
kommentjét olvastam, összeállt a dolog a fejemben (valószínűleg ő sem gondolta, milyen
hatása lesz). Bővebben…
Kommentben már meséltem: ahogy épp gyönyörködöm a majd csörgök című bejegyzésben, pénteken délelőtt megszólal a telefon, és rozzant készülékem kijelezte a színházigazgató nevét. Ez meglepett, utoljára a János halála utáni napokban beszéltünk.
Hogy nekem mi minden futott át a fejemen, amíg néztem a nevet! Másfél másodperc az egész, és… Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 
