az én anyáknapjám

Közzétéve Szerző:

Tavaly még így, most már másképp.

Az én anyaságom az most olyan, hogy legyen már csönd. Legyen papucs a lábakon, ne sikítson és sírjon senki olyan másfél percig, ne kelljen ennyiszer legóra és üveggolyóra lépnem, ne keressem a sálaimat, amelyekbe rettentő fontos volt felöltöztetni a Dörmi mackót. Jéghideg talpakat hasamba ne nyomjanak, úgysekérem tejbegrízt össze ne keverjenek, belga alkoholos filceimmel galériát ne firkáljanak. Hálát adok minden napért, amelyet különösen durva tartalmú és hetven decibel fölötti kiabálás nélkül megúsztak. És még derűs tizenöt év elé nézünk így.

cropped-img_6452.jpgAz én anyák napjám, az olyan, hogy nem és nem jutottam el a színházak éjszakájára. A lepedő véres, mert Babadávidnak éjjel vérzett az orra, és erre felriadva, de még félálomban utánfutós helikoptert követel sírva. Hiába aludtam kilenc órát, nem könnyebb a reggel, üres a hűtő, az internet ma is akadozik, a tegnapi meggondolatlan készpénzfelvétel miatt nem tudok koncertjegyet venni a bankkártyámmal, káosz van és kosz, hangyainvázió éselhunyt bogarak az evolúció valamelyik oldalágáról, és nincs segítség, nem is tudom, mikor lesz. Busásan megfizetném azt, aki tényleg és kiszámíthatóan idejön, van szeme arra, hogy elöl maradt a sajt, nem dohányzik és nem tűnik el két hét múlva, de fáradtan reménytelen őt megkeresnem. Én már beharapom az ajkam, mert akik a baráti körből fél éve mondják, hogy jönnek, segítenek, azok nem jönnek, nem merek nekik egy üzenetet írni, nehogy azt higgyék, az ígéretet kérem számon, és ebből, hogy ennyire nincsenek, arra következtetek, hogy önző vagyok, ha jelzem, hogy nagy szívás ez egyedül, valamint hogy nekik még nehezebb, nekem legalább nincs görény férjem, és nem nyomorgok — ahogy állunk, ez is nagy szó. Öncsapdába estem: a blogomon mindenki nyomon követheti életmódmagazin-hétköznapjaimat, a lazacot meg a díjat, megnyugodhat, még irigyelhet is.

A családom nincs, nem létezik, fel se hívnak, eszükbe nem jut, hogyan boldogulok a hétköznapokkal egyedül. A házasság révén szerzett rokonság, amelynek tagjai Budán, négy kilométer sugarú körben élnek, makacsul üzenget a kilencvennyolc éves anyósommal: egy bizonyos tárgyat követel a hagyatékból, a többi néma csend, akármit kért tőlük, szépen kért a drága halott, a gyűlölet erősebb. S nem csak ők nem bocsátják meg, hogy mi ketten nem hazudtuk át az életünket, mások is felmondják időnként a leckét, hogy ó, ez mekkora trauma lehetett az otthagyottaknak. A polgármester segélyt ajánl, én meg csak nézek, nekem korrekt lakbérre van szükségem, és kettő darab óvodai helyre itt a lejtőn, és kéménybélelésre meg valóban megbízható kivitelezőkre, akik rendbe rakják végre a konyhámat. Annak a rémülete fojtogat naponta, hogy amit én nem csinálok meg, az nem lesz meg, sem csekk, sem javítás, sem adóbevallás.

Nekem nincs anyák napjám, mert aki a jólfésültségről és a sose snassz mezeivirág-csokorról gondoskodott, az már nincs, és ez ma jobban fáj, mint december óta bármikor. És a waldorfban sincs anyák napja. Így ez a nap olyan, mint a többi, azzal terhelve, hogy illik benézni a nagymamákhoz, amiből megint holtfáradt gyerekvonszolás lesz, meg fogaslekésés, és rimánkodás, hogy csak amíg a megállóig érünk, ne visítsanak.

Az én anyák napjám az olyan, hogy a Babadávid vihogva és természetesen papucs nélkül áll a kutyaszőrrel dús mosogatástócsában a konyhakövön, és lihegő boldogsággal meséli, hogy ő bedobta a legóvonatot a vécébe, és le is húzta ügyesen. A kibaszott drága, születésnapjára kapott, eddig ereklyeként tisztelt legóvonat két, külön nem kapható alkatrészét. A Julis rémülten áll a pártomra, csóválja a fejét, aztán egy óvatlan pillanatban elvihogja magát. Játszmaszag van. Próbálok nem érzelmi zsarolást alkalmazni, hogy legalább ne anyák napján.

nem véletlenül olyan kicsik ők semÉn nem tudom, ezt meddig bírom, meg hozzá, hogy bűntudatuk ne legyen, és ne is szánhassanak, a képet toldozgatni a durcásan nem összeomló self-made ladyről. Egy nagy óriás kellene, aki az ölébe vesz, és sírni, sírni, sírni, mint nem sírt senki még.

Tamás, köszönöm a virágot, feljebb kúszott a közérzetindex néhány tizedet.

124 thoughts on “az én anyáknapjám”

  1. Ha most Pesten élnék, tuti átmennék segíteni. Ha otthon lenne, nagyfiaddal megbeszélnénk a levegő halmazállapotát, a csillagok állását, vagy az úszóolimpikonok teljesítményét, s figyelnék, hogy a legóvonat-darab ne kerüljön a klotyóba, s ha egy délutánra is, embernek érezhesd magad. Ha elmegyek ösztöndíjjal, amit tervezek, tuti összehozzuk, ha akkor majd elfogadod. Addig is az éteren kívánok boldogat, és meghívlak egy kávéra, mert jobbat most igazán nem tudok kitalálni innen 400 km-ről.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Igen, után gondoltam, hogy ez hülyén jön ki, de ne csinálj belőle kaukázust, szeretettel gondolok rád, és ismerem az érzést. Arra is gondoltam, hogy mindjárt írok az én anyáknapjámról.

        Kedvelés

      • A blogról tényleg fényes élet jön le, de én azonnal hozzágondoltam az árnyékos felét is, mert nincs előttem, hogy könnyű egyedül. Nem irigykedtem egy percig sem, mert aki tudja, milyen kicsi gyerekekkel az élet, napi szintű segítség nélkül, nem irigykedik. Egy barátnőm jutott eszembe, aki négy minivel küzd meg a háztartással, és szerencsére keres a férje annyit, hogy takarítónő van, egy percig se csinált belőle gondot. Nem tudod lerakni a napi káoszt és koszt valaki kezében? Sírni meg jó, de ne maradj sokáig úgy! Mi lenne, ha valaki megtudná, hogy nem a meghatódottságtól kenődött el a smink anyák napján? Mondjuk mi?

        Kedvelés

  2. Én szívem szerint most startolnék hajtogatni, ha nem kellene itthon is szétszakadnom… Ölellek. Most csak messziről, mert más nem fér bele.. (azt már megtanultam, hogy először a saját pofánkra borítsam az oxigénmaszkot) De bízom benne, hogy hamarosan, még a vizsgaidőszak előtt….

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Drága Éva! Mélyen együttérzek veled… sok-sok anyák napjám telt hasonló
    hangulatban, évekig egyedül, pedig amúgy nem vagyok elveszett ember,
    amikor már csak az kattogott a fejemben: engem ki kérdez, hogy én mit
    szeretnék, én hogy vagyok, mire vágyom…. Szüleim, persze, de ilyenkor
    az ember másra vágyik….
    Gyerekek már nagyok, szüleimet én kérdezem…
    ….szerető pedig….rendes férj ugye anyák napján nem beszél a szeretőjével…..

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. Én ehhez nem tudok semmi értelmeset mondani. Ölelnélek. Mosogatnék. Vigyáznék Júliára meg Babadávidra. Nagyon nehéz időszak ez… és azt sem tudhatod, hogy meddig tart.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. Szívesen küldenèk hozzátok egy óriást, h ölbe vegyen, de sajnos egyet sem ismerek. 😦 Nagyon megkedveltelek az írásaid alapján ezért most kicsit én is elszomorodtam, de nagyon szurkolok a selfmade Ladynek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. napoljuk el anyák napját május 20-ára, elnyújtjuk kétnaposra, és akkor már legyen ladies’ days, s jó lesz.
    az enyém nyugis volt, aludás a kicsivel pucér fenékkel, bevett leszarom-tablettával. felhőtlen lett volna, ha a kicsilány nem kérdi meg háromszor, mikor jön az apja (akit öt hete nem látott, pedig csak a szomszéd megyében lakik). ma azon gondolkoztam, jobb lenne, ha elméletben elköltöztetnénk vhova jó messze, s azt mondanánk, nem tudjuk, mikor jön. mert már a nagylány apját szólítja tátá-nak (bár az sem lakik velünk, de gyakrabban látja, mint az igazit) s bármelyik útjába kerülő apukát apá-nak.
    szóval apa helyett is anya vagyok. 🙂 jár ezért dupla anyáknapja dupla kávéval?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. Azért elég nehéz lehet ennyire egyedül lenni, nem értem én azokat a rokonokat, akik még mindig a múlt sebeit nyalogatják, ahelyett, hogy azokért tennének, akiknek Ma van rá szüksége. Nyilván volt, mikor az otthagyottak voltak bajban, és velük kellett együttérezni, de az ilyen gyászreakció nem tarthatna örökké. Túl kell lépni, megérteni, mi miért, megbocsájtani, érezni.
    Nem is az anyáknapja a lényeg, hanem, hogy lenne ez egy kicsit ünnepibb, egy kicsit felemelőbb a többi napnál. Hogy valaki mondja, valami miatt érezd, hogy most és itt van valami ünnep a levegőben, hogy te Anya vagy, és ezzel megköszönik a mindennapos koszos-zokni pakolászást, orrtörlést, lázcsillapítást, palacsintasütést… Hát ez. A gyerekek szépek, egészségesek, biztos kiegyensúlyozotak is , tehát megilletne egy vállonveregetés a hétköznapi 24 órás szolgálataidért!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A megbocsátás nem lehet követelmény, egyébként az idegenkedés alapja leginkább anyagi érdekek, meg-meglátogatják anyósomat, és időnként leakasztanak a faláról valamit, majd engem neveznek anyagiasnak. És persze minden középkorú nő összerándult, ha ránk nézett, megtestesítem a félelmeiket, rávilágít a létem a hazugságaikra, meg a lelkük mélyén ők is tudják: így volna jó élni, nem félni, abortuszra nem menni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  9. Hat, nincsenek szavaim…. hacsak az nem, h ma is ( mint mostanaban mindig) lelekben veled vagyunk. Tudom, ettol sajnos meg nem lesz rendben a lakas meg felvigyazva a gyerekekre (mondatszerk. Huhhh)…..

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. Melyen egyutterzek Veled. Nalam tegnap borult ki a bili, sirogorcs, ajulas. Waldorfos majalis volt es nem, nem tudtam elmenni, orultem ha az agytol a furdoig elvonszoltam magam. Es persze a buntudat, hogy most itt vagyok, hetvege, nincs telefon, nincs melo es megsem vagyok kepes. Ma mar jobb volt kicsit, 2!!!-ig agyban voltunk, fel 11-kor keltunk, llletve dehogy keltunk, csak felebredtunk, agyban reggeliztunk es Tunder Lalat olvastam, az utolso betuig. Valofelben, koltozoben. Azt erzem, az erom vegen jarok. Az apja persze megint beszolt es hiaba tudom, hogy nincs igaza, bosszant, mardos, faj…
    Csak par napja kezdtem bele a vedett irasokba es igen, a soraidat olvasva azt kivantam, hogy legyen regeny es kisirom magam a szomoru, szep torteneten. De Neked az eleted, nem teheted fel a polcra…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. Hű, én az előbb üvöltöttem magam rekedtre, mert most telt be a pohár. Miután anyámnak is, anyósnak is megvettem a raffaellót meg a bödön virágot, a férjem elhúzott vidékre, a gyerekekért átmentem anyámhoz, akinek már annyira elege volt a lányomból, üvöltött vele, a gyermek meg még hergelte is, a fiam viszont jól elfoglalta magát. A misén a nyolcvanéves pap bácsi szép szónoklatot vágott le a saját mintaanyukájáról, akit sosem látott reggel felöltözni, mert már kész volt, mire ő felkelt, és sosem látott lefeküdni, mert még dolgozott, mikor ő lefeküdt. Templomban ugye nem illik hányni. A fiam viszont az ismerős részeknél böködött a könyökével, és vigyorgott nagyokat, mert tudja, hogy szeretem. Itthon csak egy kis csöndre vágytam, de a gyerekek bedurvultak, az egyik szuperpattogós labdáját kellett keresni a pöpecül rendbehozott könyvespolcon, de feladtam, a lányom meg elúsztatta fürdőszobánk mint a 4 négyzetméterét, a vizes padlón majdnem akkorát vágódtam, mint a ház, de csak a könyököm vágtam be. Itt szakadt el a cérna. Miután nyomatékosan, koncerthangfalat megszégyenítve üvöltöttem sokszor, hogy ELEGEM VAN, vettem észre, hogy az egész lakótelep engem hallgat, mert az erkélyajtót nyitva hagytam.
    Pedig a reggel még jól indult…
    További boldog ANYÁKNAPJÁT! Kinek az anyját? Van egy tippem…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Hohó! Ezen nagyot röhögtem! Néha, hétköznapokon ágyba hozza a kávét, ha előbb felkel. Néha, ha fáradt vagyok és/vagy sok a dolgom, elviszi az egész gyerekbandát (mind a két gyereket) egész napra. A többit hagyjuk. Életemben egyszer voltam thai masszázson (nő volt), a barátnőm fizetett be. De majd most! Egyik ovis anyuka vietnámi férje masszíroz, és hetek óta készülök. Miért is gondolkodtam ennyit? Mekkora hülye vagyok már megint! holnap kérek időpontot!

        Kedvelés

  13. tessek, itt egy zsebkendo. es juliusban vallalok egy egesz napos takaritast, megfuzom Niket is, hatha jon egyutt sikalni, de ha nem jon, egyedul is szivesen megyek. viszunk egy uveg bort is,hm? ja es nyaron delutanokra leadhatod nalam a gyerkocoket zugloban, ha elmaradnak velem es az segit neked.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. az en anyaknapjam olyan volt hogy teljesen elfelejtettuk hogy anyak napja van (Angliaban egyebkent nem majus elso vasarnapjan tartjak ugyhogy nem folyik a csapbol is) elmentunk ismet csak a hyde parkba es egesz nap ott lofraltunk, aludtam egy nagyot a fuvon, mentunk jatszoterre es a legkedvencebb ettermembe is beultunk. mondjuk mindezt valami gyomorrontas felevel, de meg igy is jo volt 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. es ha szerveznenk nyarra evahoz egy takaritos blog napot? Mit szolsz, Eva? te adod a takarito szereket, mi meg vegigsikaljuk a lakast es a vegen fozunk egy jo paprikas krumplit. Hm? es tudom hogy mar megint meg akarom oldani a masik eletet ahelyett hogy egyutterzoen csak meghallgatnam. ez a masik hibam a tanacsok adasa mellett.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Semese, én is ezen agyaltam. Szerintem ez most egy olyan dolog, hogy a valódi segítség kell, igen, nem csak az együttérzés.
      Júniusban vagyok otthon, meg augusztusban, és szívesen beszállok takarításba, főzésbe, gyerekfelvigyázásba is.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, csatlakozom. Elhamarkodott ígéreteket nem szeretnék tenni, de egy-két alkalommal én is elérhető lennék. Ide bejelentkezve facebookkal vagyok, ott bökdössetek, és kitaláljuk.

        Kedvelés

      • Csatlakozom én is, szívesen jövök én is segíteni, bármiben! Komolyan gondoltam a bébiszitterkedés-felajánlásomat a blogtalálkozón!

        Kedvelés

    • Egyetértek, talán volna lehetőség arra is, hogy szervezetten néha (rendszeresen) néhány ember elmenjen taksizni (én relatíve közel vagyok, a megyében) Évushoz, persze csak ha neki is jó így.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  16. Szia…
    Az olvasomban ez volt az elso cikk ma… Borzaszto fajdalom van a szavaid mogott. Es megis, gyermekeidnek Te vagy az egyetlen, a nelkulozhetetlen, te vagy az Anyu aki mindent megtesz, tobbet, onmagat elfelejtve, eltitkolva, egyedul, nelkule….de nekik Te vagy. Szavaidbol erezni a duhot a szenvedest a kint, azt hogy neha gyulolod magad es amit erzel, mert leginkabb olyan messze szaladnal, ahol eltunik mindez. De olyan hely nincs. Es oriasok sincsenek. Helyette vagy Te. Es a gyerekeid. Meg egy anyak napja ahol neked hianyzik o.
    Nem ismerlek, es bocsass meg nekem, ha szavaim tul szemelyesek. Nyugodtan szolj ram. Csak egyszeruen a te szavaid tul fajdalmasak ahhoz, hogy ne reagaljak… Kivanom, hogy sirni tudj. Hogy merj. Ugy ahogy meg senki nem tette. Ugy, hogy kiengedd azt ami nyom ami mar es felemeszt. Elmulni nem fog. Elmosogatva sem lesz. Csaladod sem lesz amelyik ugy viselkedik ahogyan kellene. De talan konnyitesz kicsit a sulyon ami foldre akar kenyszeriteni.
    Latlak magam elott ahogy gyurod a pizzatesztat es hallom a szavaid amiket a blogodon olvasok, es az ami eszembe jut, hogy Anya vagy, No vagy es a mai es mindegyik a Te napod, akkor is ha nem boldog, ha csak elmedben el, hogy az milyen volt, es “csak” erezni nem tudod, gondolj arra, hogy majd fogod.
    Hirtelen felindulasbol de szivbol kommentemet remelem nem veszed tolakodasnak. Remelem megtalalod az erod es talalsz beket ott bent, magadban.

    Ildiko

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. Aki az intelligens blogod alapjan feltetelezi, hogy az eleted csupa napfeny es deru, arra most itt nem is tudok hirtelen jelzot talalni… Vannak ilyen napok az en eletemben is, amikor annyi akadaly van, es mindegyik az en feladatom, es ott tornyosulnak elottem, es senki mas nem csinalja meg helyettem, senki nem hordja el azt a hegyet, en pedig csak bebujnek a paplan ala, de nem lehet, mert a harom gyerek nem turi a depressziot. Ilyenkor szoktam en is kiabalni, vagy inlabb csak rohadt ingerultnek lenni, es utalni magamat erte. De tudom, hogy ez csak egy nap vagy ketto, es masnap ujra eloveszem a listamat, hozzairom az extra 5 feladatot es ujra beallok a gepsorba, hogy mukodjon a gepezet. A gepsor alatt a csaladi adminisztracito es kenyerkereses celjabol folytatoot munkat ertem. A gyerekek szemebe nezek, Sting Lullaby for an Anxious child-ot hallgatok es osszeszedem magam. Amiota beteg gyerekem szuletett, tudom, hogy nem az Ironman az ultramaraton, hanem ez, ezt vegigcsinalni,
    Szerintem amugy egy dolgozo anyanaj, aki a gyerekeivel szeret foglalkozni, nemcsak kerulgetni oket hazimunka kozben, muszaj talalni egy takaritonot.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. Köszönöm, hogy ezt leírtad, neked is, Gyöngyi! Nem, egyáltalán nem vigasztal, hogy így telt a tiétek, csak ismételten megpróbálom meggyőzni magam arról, hogy nem vagyok UFO!
    Teljesen átérzem a helyzeted, én 3 gyerekkel vagyok tökegyedül, rokonság 100 km-es körzeten kívül, a faluban egy barát se… És itt is kosz és rumli és kérdezőautomatává változott két kisgyerek és maximalista kamasz (én maximálisan hibás, ő maximálisan úgy jó ahogy van!). Én meg ennek az egész kupacnak a tetején csak lesek és nem merek semmibe belefogni, mert tuti, hogy valamiért félbe kell hagyni. Hát boldog anyák napját. Kaptam azért virágot tőlük meg ajándékot, amit csináltak suliban-oviban, holnap ünnepség az iskolában, szerdán az óvodában… jelenleg nem érzem, hogy tudnék neki örülni, pedig szeretem a gyerekeimet és azt is tudom, hogy ők is szeretnek, de most… ha egyszer elszakad a cérna, akkor elszakad és kész.
    Szóval fel a fejjel, holnap is van nap. Van, amikor jobban süt kicsit, és tuti, hogy olykor ránk többet, mint másokra. 🙂 Szeretünk téged! ❤

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  20. MIért nincs a Waldorfban anyák napja? Különben pedig, nagyon sajnálom, hogy még egy anyatársam van akiben ilyen fájdalmak vannak, ilyen nagy küzdelem az élete és ilyen nyugtalan. Gondolj a Vekerdyre (ezúttal szívesen 🙂 aki azt mondja, hogy hagyják abba az anyák a vasalást!!!!!!!! ott rohadjon meg ahol van, meg a hangyák is… (ezt már én írtam..;-)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Mert az családi dolog, nem rendeznek anyaríkató ünnepélyt. De kis apró ajándékot csinálhattak, és csináltak is.

      É, az a visszás a dologban, hogy nekem a blog miatt is egyre jobb, míg neked közben akár rossz is lehet. És lássuk be, nem tudok segíteni, te pedig mégis tudsz.
      A kérés neked megy egyébként? Arra gondolok, hogy az, hogy tudod, ki tudna segíteni valamivel, és azt kérd tőle. Nekem ez mindig borzasztó nehéz volt.
      Hát nem tudok mit mondani, nem is írtam eddig ezért.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  21. Nincs gyerekem, de szoktam hasonlót érezni olyan napokon, amikor valami ünnep van, vagy szabadnap van, s mindenki ugyanazt csinálja, tele a facebook ugyanazokkal a képekkel, én meg valami egészen mással vagyok elfoglalva, valami egészen mást csinálok. Én ilyenkor nagyon magányosnak érzem magam, s próbálok valami jóra gondolni (nem megoldás), olykor vásárlással kompenzálok, s azon gondolkodom, hogyan lett ez. S várom, hogy elmúljon a nap, s legyen szimpla hétköznap, múljon már el az ünnep.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem tudom, én pont valami mást szeretek csinálni az ünnepnapokon. De mi ebből sportot űzünk, sosem hétvégén sétálunk, délután fagyizunk, pénteken vásárolunk, karácsonykor szeretünk, vasárnap pihenünk, anyáknapján virágozunk, hanem tök máskor, máshogy, másképp. Nem szeretem a hagyományos hagyományokat és lehangolnak azok az ugyanolyan fotók az ugyanolyan ünnepekről. Szeretem kitalálni a saját hülyeségeinket és nem napokhoz kötni. Kevésbé frusztráló így, ha nem áldott-békés a karácsony, nem észveszejtő a szilveszteréj, stb. Mi a természetből, a természettel élünk (mezőgazdaság), és nem először gondolom, hogy nagyon jó ez így, néha eszelős függés az időjárástól az évszaktól, máskor meg végtelen szabadság. Feszültté tesz, ha órára, naptárra nézek és megnyugszom, ha az égre és a barométerre. Na, nagyon elkanyarodtam. Anyáknapjára én 2-3 órányi bútorcipelést kértem férjemtől és egy barátjától (megkaptam, sőt még ebédet is főztek), meg azt hogy hagyjanak két napig takarítani. Volt azért ordítás, meg elegem van belőled is. A mamák egy-egy szál virágot kaptak unokababájuktól, mindketten meglepődtek, mert nem tudták, hogy anyák napja van :-).

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Rokonlelek. 🙂 Az en gondolatom mindig: ünnepnapokon barki tud. Az amatörök buliznak nagy hejehujaval Szilveszterkor, ök hoznak viragot nönapon stb. Ez nem azt jelenti, hogy nem kellenek ünnepek, apro ritualek – nagyon is! – de ne a naptar irja mar elö. Belem bujik az alkotasi vagy, csinalok valami kedveset es elajandekozom. Es akkor jön a szemfelvonas: de hat nincs is szülinapom. Persze hogy nincs. Pont ezert kapod. 😉
        Masreszt hasonlo okokbol nincsenek extra elvarasaim sem az ünnepekkel kapcsolatban. Ezert aztan nem is akadok ki extra az ünnepnapon. 🙂 Miert pont anyak napjan vagy a szülinapomon legyen a gyerekem kedvesebb / elviselhetöbb, mint mondjuk 2 nappal elötte vagy utana? Ha nekem valamelyik jeles napon valami extra elvarasom van (nyugalom, szabad idö, program stb), akkor azt kedvesen közlöm is a környezetemmel elöre, akkor legalabb tudjak, mihez tartsak magukat.

        Kedvelés

    • Nagyon szépen megfogalmaztad, amit én is érzek. Nekem főleg a szilveszter ilyen, erőltetett, de ezen kívül mi nem tudunk például szívecskékkel telehintett fehér abroszos asztalnál szerelmesen egymás szemébe révedve pezsgőzős házassági évfordulókat/valentinnapokat sem tartani. Inkább röhögünk egy jót az egészen, és nem csinálunk semmit, vagy ha pont van kedvünk valamit csinálni, akkor csinálunk valamit. Jó érzés, hogy nem vagy egyedül ezzel az érzéssel, ugye?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “mi nem tudunk például szívecskékkel telehintett fehér abroszos asztalnál szerelmesen egymás szemébe révedve pezsgőzős házassági évfordulókat/valentinnapokat sem tartan” Sokáig ez hogy zavart… vagy inkább az, hogy ezt sose tudtam átérezni. Az, hogy nem csinálom, az oké, de hogy más hogy képes erre?! 😀

        Kedvelés

  22. miután valami hihetetlen volt, amit ma leműveltek az idegeimmel a teljesen megvadult beste kölkeim és én is egy egészen új szintre fejlesztettem a velük való üvöltözést, mondom este a fiamnak: jó sokat kiabáltam ma, igaz? mire elmosolyodott és közölte, hogy: igen, de én egész nap bohóckodtam neked, hogy jó kedved legyen.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Basszus!!! 😀 😀 😀 Én is pont így voltam vasárnap este: túlszárnyaltam magam idegbetegség terén. Most így olvasva a hozzászólásokat, országos szinten ment ez. Valami port szórtak szét a levegőben, hogy anyák napján az anyukák hülyét kapjanak?! 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  23. Tudom, hogy ez nem segít sokat, de veled érzek, és beleírtalak a nemek, társadalom és kultúra kurzusra készített házi feladatomba. Mint ragyogó példát 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  24. Azt ne higgyük, hogy a távoli együttérzés az semmi. Köszönöm, és a konkrét felajánlásokat is. Nagyon. Válaszolok is privát.

    Biciklivel haladtunk a nagymamák irányába, így már poén volt, Lőrinc meg nagyon jó fej volt, ő egészen hátborzongató élességgel figyeli meg a jellegzetességeket, felidézte a múltkor, még a kolozsváriaknak azt is, hogy én Balázzsal olyan kapcsolatban vagyok hogy elmegyünk majd egymás temetésére, most meg János-emlékek voltak, hogy János mindig félbehajtotta a pizzát, amikor megette, meg hogy citromos palacsintát evett, megszórta vékony sávban kristálycukorral
    és úgy rácsöpögtetett citromlevet, és hogy szerinte a lekváros palacsinta “primitív”. Tényleg megrázó az ő szeretete és emlékei János iránt. Későn értünk haza, de nem volt nagy szívás, a bambusszal biciklizni meg két gyerekkel is nagy királyság a tavaszi éjszakában.

    Aztán még pizzát is hozattunk, most persze budapestbárt hallgatok, a tavalyi szigetkoncertet, egészen lenyűgöz a hangszerek technikája. Van egy ilyen éjfél utáni vízióm, hogy szúnyogmentes vízparton Farkas Róbert húzza a fülembe, én Ráspi Electust iszom, és közben a művész úr kommentjeit olvasom, hát igen, János meg aranyszélű felhőről integet. Már csak a sok néma és rosszmájú olvasó jelenléte zavar, de úgy kell nekem, minek kezdtem blogot írni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Hogy ne legyek csak néma (könnyező) olvasó, most megírom, hogy nagyon együtt érzek. Nekem tegnap szép anyanapom volt, de azért emlékszem még arra, amikor egy 5 és egy 3 éves gyerekkel másfél éven át durván pánikbeteg voltam. Az utolsó előtti bekezdésed rólam is szól, olyan képet tettél ide az óriással és a sírni, sírni… -vel, annyira fájdalmas és szép egyszerre. Jó, hogy elkezdtél blogot írni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  25. Én úgy vagyok ezzel a némasággal, hogy sok-sok (ismeretlen) ember között nehéz megszólalni. Ennél a bejegyzésnél, amely nagyon megrendített, úgy éreztem, mivel kézzel fogható segítséget nem tudok felajánlani, jobb ha hallgatok. Ennek ellenére sokat gondoltam rád, sok-sok sírást, erőt kívánok! Nyugalmat!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  26. Évi, ma is és csütörtökön is oda tudok hozzád menni, tudok csöndben maradni, meg mesélni is és vállam is van hogy ráhajolj : )
    istenien tudok házimunkát végezni és a legókat is meg tudom különböztetni a duplótól..
    Fbra ha írsz, indulok

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  27. Engem is szíven ütött a bejegyzés fájdalma.
    Évus, nem tudok személyes segítséget ajánlani, mert tele a hócipőm a saját kis életemmel, sokszor a gyerekeimmel, férjemmel, közelgő szülésemmel, meg úgy eleve mindennel.
    De az is igaz, hogy ha nem is volt tegnap semmi különös anyáknapi ihajtyuhaj nálunk sem, azért némi unszolásra felkelt velünk korán apjuk is, és utána egész nap a levegőn voltunk, bringáztunk, ettünk-ittunk, és tojtunk a lakásra, a munkákra.
    Nagyon nehéz lehet egyedül. Bármilyen szépen írod le a magazinéleteteket, nem dőltünk be…
    Lélekben veled vagyok!
    És kívánom, hogy tudjál sírni. Néha nagy szükség van arra is.

    Ja, W-ban nálunk sem volt anyák napi muri, magyarázkodhattam is az ismerősöknek, hogy hát milyen óvoda ez… mert elég ferdén néztek ránk, mikor kiböktük. Szegény gyerek, komolyan, azt várták volna tőle, hogy parancsszóra verseljen meg énekeljen nekik, mert ugye az oviban is…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  29. “S várom, hogy elmúljon a nap, s legyen szimpla hétköznap, múljon már el az ünnep.”
    by természeterdészet
    tudom, tudom, hogy egy cinikus, érzéketlen, az érintéstől beteg, tüskés sündisznó vagyok.
    de azt is tudom, hogy itt értetek engem.
    és kimondom: utálom az anyák napját.
    na, megvolt.
    kimondtam.
    jöhetnek rám a kövek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nincsenek kövek. Zoknigombócok maximum, de azok is otthon vannak, úgyhogy nem zokniháborúzunk. Egyébként pedig megértelek… bár nem vagyok anya, de én például a nőknapját is utálom.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szerintem azért utáljuk ezeket (nők, anyák napja), mert mind (a nőket) helyre tevős ünnepek, nem valódi tisztelet vagy szeretet sugárzik belőlük. Illetve, ha igen, az is visszás sokszor (nem az egyéni, inkább az intézményesített, erőltetett ünneplésekkor), ebben a jelenlegi helyzetben legalábbis nagyon képmutatás a szememben.

        Kedvelés

      • ebben bizonyosan ez is benne van.
        meg ami kézzel fogható (persze ez a naptári naptól és időponttól független, csak úgy megmaradt) amikor ette a zuram a chilis babot belenéztem a tányérjába, hogy megnézzem milyen az étel.
        erre ő: nézzed, ismerkedjél meg vele és jó lenne ha már otthon is előfordulna ez az étel.
        mondtam neki rögtön: semmilyen tilalom alatt nem áll a konyha, egészen nyugodtan használhatja (erre mindig közli, hogy nem tud főzni én meg azonnal rávágom, hogy pont a chilis babhoz nekem is utána kell olvasnom, úgyhogy hajrá, kezdheti ő).
        meg még: egész napos biciklizésből. ázottan mocskosan megérkezünk, áll a hűtő előtt: akkor eszünk?
        mondom neki. persze mindenki eszik amit elkészít magának. én is tekertem, mindenki tekert, senki nem fog senkit kiszolgálni.
        erre ő: na te nagy feminista! (ennek ugyan mi köze a feminizmushoz?)

        Kedvelés

    • egyébként mi egész nap bicikliztünk és anyák napja ide vagy oda, a legkisebb kapott egy nagy laskást.
      (ok: a kedves barátjával beleköptek a kisbarát húgának a biciklis sisakjába, majd amikor felvette és nyálas lett a gyönyörű szőke haja akkor hangosan röhögtek. abszolút konzekvens voltam. gyere ide kisfiam! utálom ezt és a fundamentum az, hogy gyereket nem verünk.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nem olyan vészes. A gyerekek ilyenkor extracukik (a nagyobbak), és sokáig pizsiben meg ágyban maradok. Nőnap detto. Amúgy nem nagy dolog. (Mondjuk tegnap éppen nem volt lazsálás, mert muriba voltunk hivatalosak, nem anyák napja miatt, és egy sütést is vállaltam. Szuper volt, a Velencei-tónál évek óta nem voltam.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • a lekevert sallerra, vagy a hűtő előtti forradalomra gondolsz, mint bátor tettre?
        (tényleg egy amazon vagyok! kivont karddal rohangálok! tegnap anyák napja folytatásaként még kaptam igazodási pontokat az én drága anyukámtól is.
        – miért kéne vacsorát csinálnom?
        – mert anya vagy és vannak gyerekeid, azért édes lányom!
        aztán kaptam még barátnőtől is, amikor a helyzetből nyilvánvalóvá vált számára, hogy a hiba a zuram készülékében van, közölte:
        – meg kell most már tényleg tanulnod vele a kommunikációt.
        az milyen amazon aki ilyen tanácsokat kap? modern, vagy posztmodern?)

        Kedvelés

      • ja rájöttem.
        arra gondolsz, hogy nyíltan bevallottam ellentmondásos viszonyomat az anyák napjával kapcsolatban?
        ez bátor tett volt!
        hogy érzem magam? nem tudom.
        ma nézegettem a fb-on képeket és rengeteg anyuka feltette az anyák napi képeket a gyerekéről. azonnal bűntudatom lett. azonnal önostorozásba kezdtem és azonnal egy nagyon nagyon szaranyának éreztem magam.
        (kellett nekem munkaidőben fb-ozni, ugye!)

        Kedvelés

      • Menő nem föltenni, elárasztják a fb-t a kisgyerekfotók. Te már letettél az asztalra négy gyereket, hát minek az anyaságot folyton dokumentálni, de tényleg.

        Kedvelés

    • Tudod, nekem erről az a véleményem, hogy legyél büszke arra, hogy ki mered mondani. Mert úristen, mennyien vannak, akik a hátuk közepére sem kívánják az egészet, és inkább végigvicsorognak egy ünnepséget és könnyekig meghatódnak (vagy inkább tehetetlenségükben sírnak…?), csak hogy nehogy kinézzék onnan se őt, se a gyereket… Uff! (Van másik véglet is, amikor a gyereket úgy vonják ki ebből az egészből, hogy az azt se tudja, hogy igazából szeretné-e vagy nem, de ez más téma.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  31. Figyuzzatok már, aki nem lakik túl messze, és néhanapján van ideje, energiája segíteni Évának (takarítás, gyerekre vigyázás stb.), az legyen kedves kérje el Évustól a címemet (bocsi, nem merem kiírni), mert érdemes lenne koordinálni a dolgokat, úgy hatékonyabb is lenne a dolog. 🙂 Ha úgy gondoljátok, hogy ez jó ötlet, persze…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  32. Bűntudat, érzelmi zsarolás, visszautasítás – bárcsak ne köszöntöttem volna fel anyámat. “Isten éltessen sokáig mint édesanyát!” – mondtam a telefonba, és lerázósan jött a válasz, hogy hagyjuk, az nem számít. Miért nem számít? – Nem számít, ne vitassuk. Persze értem én, hogy a hétvége nem alakult idillien, anya egyedül volt, csak estére ért haza apa és a tesó, én meg úton voltam, de éppen nem feléjük, és tényleg egyáltalán nem volt lehetőségem, hogy a napján köszöntsem fel. De ma, amint adódott, felhívtam. Mert nekem számít. Nekem igenis számít, hogy ő az anyám. Biztos nem volt neki könnyű, és most sem az. Én kisgyerekként evőeszközöket dobáltam le az erkélyről, nem ettem meg a tejbegrízet, ha nem olyan kanalat tett nekem is, mint magának, dacos is voltam, kamaszként sem mosogattam sokszor és ritkán segítettem takarítani, és egyre inkább hajlamos vagyok olyan döntés hozni, amivel ő nem ért egyet.
    Voltak anyák napják, amikor verset szavaltam neki, volt olyan is, hogy én írtam, volt hogy felkeltem előtte és reggelit tálaltam – persze ehetetlent…És később már nem volt ajándékötletem sem, csak virág és tea. Biztos, hogy többet érdemelt volna. Én ennyit tudtam adni. És amit tőle kaptam, azért hálás vagyok. Most viszont könnyel telt szemmel nézek magam elé: hogy mondhat ilyent, hogyhogy nem számít?! Nem tudom másképp értelmezni, mint így: ugyan kinek számít, hogy anya vagyok, neked sem számít, kedves lányom. Lehet, hogy ez objektíven nézve érzelmi zsarolás, de nehéz most rárakni ezt a címkét és félredobni. Jó most ezt olvasnom, hogy nem estél a zsarolás csapdájába, hogy lehet másként is. Nagyon erős vagy. Hiszem, hogy az az óriás már ott van melletted. Nálam is épp itt. Jó az ölében sírni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  33. Sziasztok, nehéz először megszólalni, de megteszem, hogy ne maradjak néma.
    Nekem már nincs kit köszöntenem anyák napján, talán ezért is gondoltam úgy tegnap este, hogy benézek ide. Mert már olvastam a blogot, és sok értelmét találom az olvasásának. Ajánlottam is a szomszéd párnak, hogy olvassák, közösen is, a fiú is, mert sok jó és hasznos gondolatot lehet itt találni! Ami tettekre ösztönözhet! Jó tettekre! Kölcsönösen jó tettekre!
    Elszorult szívvel olvastam a bejegyzést. Mégis jól esett. Emberi gondolatokat olvasni egy lassan, de sajnos biztosan elembertelenedő világban. Nem csalódtam most sem. Csak kicsit szomorúbb vagyok.
    Sok erőt kívánok minden édesanyának, és azt, hogy meg tudják végre osztani a terheiket, hogy valaki vegyen már le a vállukról legalább néhány kilót! Hogy ne legyen külön anyák napja! Hogy legyen minden nap az anyák napja! És a család napja!
    Külön köszönet annak a két gyermekét egyedül nevelő édesanyának, aki egy FB megosztással felhívta a figyelmemet a blogra, amikor szavazni lehetett rá. Szavazni sajnos valami miatt nem tudtam, de olvasni azóta is olvasom! Köszönet, és neked is sok erőt, Tünde!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  34. Nekem olyan anyáknapja jutott, hogy a gyerekeimnek csillagos ötös jár érte, ellenben anyám úgy megbántott, hogy az idén már nem is akarok szóba állni vele >:-(

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • A gyerekekéről szívesen: édesen titkolóztak a lányok egész héten, hogy mit készítettek nekem, aztán olyan szöveget nyomtak le, hogy mennyire szeretnek, hogy szem nem maradt szárazon. A fiam videóra vette hármuk kiselőadását, átkonvertálta, megszerkesztette, képeket válogatott hozzá, aztán lett belőle egy komplett anyák napi műsor 2,30 percben 😀

        Anyám meg: ő alkotott magának a fb-on egy új családot. Van 1 csaj, akit ő lányának szólít, az meg őt az anyjának. aztán van egy ,,fia”, meg testvérei, nem is értem az egész szarságot. Már reggel 6kor hatalmas rózsacsokor virított az üzenőfalán, hogy szeretlek drága anyukám — nekem ekkor eldurrant az agyam és megírtam, hogy neked nem anyád. Mire ő: de ő megadja a Tiszteletet (ilyen tipikus nagybetű-írós a csaj). Szó szót követett, én elküldtem őt a saját családjához, hogy legalább ezen a napon ne bohóckodjon már más anyjával; és a saját anyám szerint _ én_ csesztem el ezzel az ő napját. Nem ám ő, aki idegen emberekkel egy elképzelt családot alkot, egy idegen embert véd a saját lánya helyett, neki ad igazat, mert azzal méri a szeretetet, hogy a másik ,,családja” a fb-on napi 1.435.768 giccses képet oszt meg egymással, így-úgy szeretlek, puszika, szívecske és egyéb olyan okádék stílus, hogy legszívesebben mindegyikre ráküldenék egy személyes pszichiátert.
        Ami döbbenet: apám is részt vesz ebben. Még ő sem írta azt, hogy tényleg, hát van neked (2) saját lányod, akit rettenetesen szarul érint és bánt ez az egész, hanem szerinte is én voltam, aki ,,nem kezelte a helyén” a dolgot.

        Még most is beleremegek az idegességbe ettől a sztoritól. Lehet, hogy ennek így leírva sefülesefarka, de remélem, értitek.

        Kedvelés

      • Szerintem is.
        nem tudom, kéne-e tennem az egész ellen. Ha most azt mondom, kóros, ahogy egy virtuális világba temetkezik, nemhogy nem fog nekem hinni, de még ő lesz megsértődve. Sajnos én képtelen vagyok puszikázni, édi-bédi kianagyalkákat megosztani, és kiírni, hogy ,,szery” napi 100 alkalommal, nekem ezt nem veszi be a gyomrom. Anyám meg ebben méri a szeretet mértékét 😦

        Kedvelés

      • Nekem volt életem során pár olyan momentum, mikor nem értettem, hogy mit kerestem ennek a nőnek én az életében. Mármint anyám. Annyira mások vagyunk, annyira más csatornát nézünk kicsi gyerekkorom óta, hogy ha nem lenne a császáros seb a hasán, komolyan elgondolkodtam volna, milyen család adott engem örökbe. Ez van. Már nem törődöm vele, hogy megsértődik, mert ha gáz dolgot csinál, megmondom neki, persze nem úgy, hogy direkt megbántom. Nem szokta felfogni, de nekem jobb, hogy elmondom. Lemondtam végleg arról, hogy úgy szeressen engem, ahogy nekem is jó lenne. Nem tud.

        Kedvelés

      • Anyám egyébként tényleg beteg, agyvérzése volt pár éve, az állapota mindig csak rosszabb lesz. Ezért kímélni illene,

        Kedvelés

      • Őszintén szólva én úgy lennék egy ilyen sztorival, hogy amíg nem hagyja rájuk a házat, addig felőlem küldözgethetik a szívecskéiket. Így mindeki jól jár.
        De komolyra fordítva, én örülök, ha anyám talál magának barátokat és szerető társaságot, mert amúgy tök szarul van és el van szigetelődve. Én mem tudom kielégíteni a kezeletlen függőségeivel és depressziójával járó szeretetéhségét, és örülök, ha mást is talál magának erre.
        Persze az elmebetegség más dolog.

        Kedvelés

  35. Nálunk: sikerült mindenkit megörvendeztetni a hétvégén, akit terveztem, két nagymamámat, anyósomat és a halmazati büntetésként -neki, nem nekem- még ráadásul szülinapos anyámat is. A gyerekenek közepes mértékű szívás volt a program, a férjem nagyjából helytàllt. Én szívem szerint olvastam volna, főleg a blogot, de nem jutott rá idő. De én legalább olyanok kedvéért mondtam le a személyes preferenciáimról, akik a mindennapjaimban nagy erőkkel, jóindulatúan és hatékonyan támogatnak. És a sok segítség ellenére, na jó, olykor miatt ill. milyensége következtében is, vagyok sokszor feszkós, ordítós is, és abszolút ismerős érzés, hogy sírni tudnék, csak kevésbé metafizikusan.
    És nincs számodra többem, mint együttérzésem. De őszintén nem tudom, ha kevesebb volna rajtam, tudnék-e erőket mozgosítani ilyen nem látszós, jellemzően nem csapatban végzendő önkéntes munkában. Vagy akár, persze nem nálad, fizetettben. Basszus, én pénzért nem akarnám csinálni azt a típusú munkát, ami a családdal jár. Döbbenet!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  36. Tudom, hogy egy ilyen hozzászólás után leginkább együttérzést vársz, nem praktikus jó tanácsokat. Meg úgy általában nem várod, hogy megmondják neked, hogy élj.
    Előbbiben, együttérzésben nincs hiány – bennem sem, és szerencsére mindazok, akiket itt jobban ismersz, még inkább kifejezték.
    Viszont engem egy fél mondat nem hagy nyugodni már napok óta.

    “Én már beharapom az ajkam, mert akik a baráti körből fél éve mondják, hogy jönnek, segítenek, azok nem jönnek, nem merek nekik egy üzenetet írni, nehogy azt higgyék, az ígéretet kérem számon, és ebből, hogy ennyire nincsenek, arra következtetek, hogy önző vagyok, ha jelzem, hogy nagy szívás ez egyedül,”

    Jó tanácsot sem szeretnék adni, csak elmondani kicsit, milyen a másik oldal.
    Tág baráti körben nem egyszer ajánlottam fel a segítségemet, gyerekőrzésre, költözésre, házfestésre. Szóljanak, ha eljön az ideje, konkretizáljuk pár nappal előtte. Mert nem vagyok gondolatolvasó. És nem fogom tukmálni magam. Felnőttek vagyunk. Ők tudják, mikor kellek, és én akkor megyek. Máskor zavarnék. Ha mondjuk beállítanék egy meghitt családi pillanatba, hogy jöttem segíteni.
    Ha valaki nem hív, és utólag látom a FB-on, akárhol, hát konstatálom, hogy megoldotta magában a költözést, akármit. Még ha sajnálom is, hogy kimaradtam a buliból, akkor is tudom, ez az ő döntése volt. De rosszul esne, ha utólag a szememre hányná, miért nem segítettem. Akár csak általános alannyal is.

    És szintén nem tanácsot akarok osztani, csak saját tapasztalatot _meg_osztani.
    Ha nekem van szükségem segítségre, nem sokat habozok, kérek. Olyantól is, akinél már van szívesség-kreditem, olyantól is, akinél csak sok áttételen keresztül, globálisan. (Mint mikor kiállok stoppolni az Osztyapenkóhoz.) Rendszerint megkapom a segítséget, működik, kerekedik a világ.

    És volt időszak, amikor nehéz volt, csak kértem. Hónapokon keresztül. És kaptam, folyamatosan, kritika nélkül. És most, visszanézve rendkívül hálás vagyok, de nem szégyellem az akkori nyomoromat, csak próbálok törleszteni.
    És a sok kérésem egy csomó emberről kiderítette, hogy milyen jó fej. Pl. hogy az a buta liba nem is buta, nem is liba. A bizalom, amivel kénytelen voltam feléjük fordulni és a bizalom, amivel erre válaszolniuk kellett, ha nem is minden esetben barátságot, de mindenképp egy meleg emberi kapcsolatot hozott létre. Már csak ezért is megérte. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  37. ha, koszonet az ujraposztert, egy pillanatra szivrohamot kaptem, hogy megint anyaknapja volt es elfelejtettem, de nem, halistennek.

    Eva, remelem az iden jobban sikerul anyaknapja, ajanlanek segitseget, de meg blogtalin se voltam, sose lattuk egymast, igy hogy engednel barkit is lakasodba. es tenyleg csak takaritani es fozni tudok, gyerekvigyazni nem, ezt belatom.

    amugymeg egy percig nem felteteleztem hogy az eleted szuperkonnyu, 3 gyerekkel egyedul.

    nekem gyerek nincs, ez valasztott allapot, de edesanyam meg el. es

    mar most irtozatos lelkiismeretfurdalasom van, mert ugyan felkoszontom majd, meg ajandekot is talaltam neki, de nagyon sajnalom az elet miatt amit elt, es tolem nem lesz unokaja, pedig lehet arra vagyna a legjobban. raadasul mostanaban sikerult egy olyan dontest hoznom amit szegeny nagyon nehezen emeszt meg (es ez nekem eleinte rosszul esett), bar probalkozik, legalabb.
    szoval anyaknapja nekem lelkiismeretfurdalas ezerrel, a gyerekmentes eletemert, a hobbik miatt, a paromert akit meg x ev utan is szeretek, meg a szabadsagert, hogy a munkaban azt amit megleptem meglephettem.

    legyenek a hetkoznapok konyebbek minden anyanak, ezt kivanom.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  38. Nekem csupa olyan ember ajánlotta eddig a segítségét, aki ha jönne, valószínű lelki segélyre jönne és bocsánatot kérek de nem látok ki az ablakon a retek rétegtöl..Vigyáznának a gyerekre…de ahhoz az elmúlt 5évben kellett volna látni a célszemélyeket, akiknek az sem árt ha tudják a nevét.Van nekünk egy Kati nénink is, aki óránkét 500Ftért vigyáz akár mind3gyerekre, de én anniyra hülye vagyok, hogy ha Ö jön, elötte ki kell rittyenteni a házat…akkkor meg öö.. inkább öö..ö… ne is jöjjön.Ennyire nagyon hülye vagyok én, de szerintem nem vagyok egyedül.Különben igen, meleg vizes rongyokkal rohangáló barátnöket szívesen látnék.Szerintem ha már minden szakad, egyszerűen otthon kell hagyni az egész fészket hogy csendben rohadjon,erjedjen, majd az erdöt megjárva, bábszínházat megnézve…esetleg piknik után hazamenni és elpakol/tatni a gyerekekkel pár dolgot egy tábla csokiért.Melllesleg mi is pakolhatunk de úgy már más.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  39. Tavaly nem olvastam el ezt a posztot, most igen. Kívánom, idén jobb legyen az anyák napjád, valahogy azt érzem, az is lesz !
    De persze megint csak magamról akarok írni igazán… ma reggel a liftig vonszoltam a földön fekvő, ordító gyereket, sőt még a liftbe is úgy tuszkoltam be, csak mire leértünk a földszintre (a 8.-ról) törődött bele abba, hogy márpedig ebből bölcsibe menés lesz, és végülis talpra állt. Aztán ott hagytam a bölcsiben, én, szaranya, amikor tudom, hogy ennyire nem akart ma menni (nem mindig van ez így, néha kifejezetten örül, hogy megyünk), miközben én “semmitsecsinálok”, csak hazajövök, hogy kipihenjem a nemtudommit. Fizikailag is rosszul vagyok most, szédülök, de délutánra jól kell lennem, olyan munkám lesz, amit nem akarok lemondani. Tehát most le kell dőlnöm egy kicsit, de utána (még munka előtt) ki akarom takarítani a lakást is. Itt amúgy később van az anyák napja, május végén, addig még talán el tudnám magyarázni a gyereknek, hogy amit kérek, az egy napi nem cirkuszolás és akaratoskodás, de lehet kicsi még, hogy megértse. Bár tegnap kérdezgette, hogy jól vagyok-e (franciául), teljesen szét voltam csúszva, az asztalra ráborulva bőgtem, és persze a kérdés után sem lettem sokkal jobban, mert aztán a lelkifurdalás jött, hogy milyen gáz ez már, a fiam nincs még 3 éves és látja az anyját az asztalra borulva, lesz majd mit kipszichoanalizálni belőle felnőttként. Este 10-kor adtam neki vacsorát, majd rárángattam a pizsamát és valamikor, valahogy elaludt, majd beraktam az ágyába. Überszaranya. Egyedül voltam, apuka kimenőn, én meg nem és nem és nem hívom fel, nem hívom haza, nehogy már én legyek az a házisárkány, aki még kimenőt sem engedélyez a papának.
    Ma este érkezik hozzátartozó, szeretem, segíteni is fog, bár hozza a jó tanácsait is, amiből sértődés lesz, ha nem hallgatom meg. De a gyerekkel el lesz, a takarítást, házimunkát is megcsinálná, de most akkor is megcsinálom én előtte, félhullán, mert “ha netezni van időm, erre is”, és mert azt akarom, hogy azt lássa, nem úszik a háztartás (pedig de), rendben tudom tartani én is, már jobban vagyok (pedig nem).
    Jaj, drága anyám, ha tudnád, hogy én írogatok itt! Vajon rájössz-e egyszer? Nem valószínű, nem szoktál ilyen blogokat olvasgatni. Talán jobb is így…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Köszönöm 🙂
        A fizikai és pszichés felerősödött rosszulléteknek amúgy van egy olyan magyarázata is, hogy megkezdtem elhagyni a gyógyszereket (ez egy folyamat, mert függőséget okozó szerekről van szó). Nagy csata volt a pszichiáterrel és a családdal is, de ez végre egy tudatos döntésem, évek óta nem volt ilyenem, már el is felejtettem, milyen érzés. Tehát most elég szar, sokszor meg is ingok, de a döntésemre büszke vagyok, és ez erőt ad.
        És megcsináltam ma a takarítást is, a külső munka jól sikerült, voltam parkban a gyerekkel és bevásároltam, így vártam az érkezőket. Holnap meg alszunk sokáig, mert a gyereket reggel a nagyszülőkre passzoljuk 🙂

        Kedvelés

  40. Aszonygya egy weboldal, hogy 5 dolog, amivel nem tévedhetünk anyák napján ajándék gyanánt: uzsonnás doboz, sütis doboz, bevásárlószatyor, jegyzetfüzet és közös idő.
    aha, kösz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  41. Írhatnám a “Jó nekem!”-be, de most ide… (is)

    Ma meglepilevél várt a postaládában. A Zsófitól olyan levelet kaptam, hogy elállt a szavam. Úgy kezdődött, hogy “Én azért szeretlek, mert…” és leírt néhány dolgot, nagyon figyelmesen, én meg egyből pityogtam.
    Jaj…

    (Aki nem tudná – mert olyanból van több -, a társam elvált, és együtt neveljük a három gyerekét… Én 25 vagyok, ő 38)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  42. Mint anyám gyereke, az lesz idén májuselsővasárnapján is a fontos, hogy a facebookon írjam ki neki, hogy drága anyukám, boldog anyák napját neked. Az összes ismerőse hadd lássa. Hogy valójában nincs mögötte sok tartalom, az nem számít.
    Nem baj, veszek muskátlit az anyósomnak, megölelem majd, az legalább őszinte lesz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  43. Mi a tavalyi anyák napján voltunk először egyedül. Elvittem a gyereksereget virágot venni, cserepet és földet is. Mindneki választhatott. Összeszorult a szívem, de a gyerekeknek jó volt így. Persze, nem volt az igazi, de a gyerekek kétségbe voltak esve, hogy hogyan oldják meg egyedül.

    Idén sem lesz másképp, a majdnem-volt-férjet nem érdekli semmi ilyesmi ( lányai szavával élve csak el szeretne engem törölni a föld felszínéről), tőle a gyerekek segítséget ebben nem várhatnak. Teszem hozzá, nem is várnak 😦 . Nemrégiben megkérdeztem a nagyokat (10 és 11 évesek), mit csinálnának, ha én rosszul leszek, kit hívnak. Felsoroltak mindenkit, 200 km-re élő nagyit, keresztapát, régi szomszédot, barátnőt, az ő barátnőik szüleit, de az apjuk valahogy nem került megemlítésre. Okosak a gyerekek, hamarabb belátták, elfogadták, ami ellen én még mindig hadakozok és csak rázom a fejemet hitetlenül. Hát hiszen mégis csak az apjuk!

    Ugyanakkor a posztban leírtakat teljesen átérzem. Én 4 gyerekkel (kicsivel és kicsit nagyobbal) vagyok egyedül folyamatosan. De megtanultam segítséget kérni és ez néha életmentő.
    De nekem nagyon nehéz volt eleinte kérni. Viszont a sok felajánlott segítség tényleg csak így működik. Szólok, ha tényleg kell és akkor ha nem jó, úgyis megmondják. Akkor megoldom máshogy (vagy sehogy, ha nem megy… és nem muszáj, vagy megyünk együtt). Persze, jó néhány embernél belefutottam már abba, hogy tényleg üres ajánlat volt csak és az nagyon rosszul esett.Hallgatni az üres, átlátszó kifogásokat, hogy most éppen miért nem. De sokszor pont az ellenkezője van, ha megkérek valakit valamire, szívesen segít és nem érezteti, hogy viszonzást vár érte. Persze, ha lehetséges, azért megpróbálom viszonozni valamilyen módon.

    És megvan az, aki pénzért vigyáz a gyerekekre, ez is életmentő sokszor. Mostanában már sikerül elnyomnom a lelkiismeretemet (és a pénzügyi vonzata miatti rossz érzéseket) és azért is elhívom, hogy el tudjak menni kikapcsol(ód)ni pár órára.

    És sok este várom az esti mese végét és nagyon rosszul viselem, ha valami miatt nem alszanak el a kisebbek. Kijárkálás, cirkusz és társai már erőn felül vannak nekem olyankor. És a mindent egyedül érzése nagyon megrémiszt. Hogy én vagyok az utolsó a sorban, nem tudok senkire mutatni, ha velem tényleg történne valami… Akkor kihez, kivel, hogyan?
    Akkor van étel, ha megveszem és meg is főzőm, akkor van lenyírva a fű, ha én lenyírom, megjavítva a bicikli gumi/lámpaernyő/gyerekcipő…., ha elviszem/megkérem/megcsinálom.
    Hogy soha nincs arra lehetőség, hogy akkor én ebből most fél órára kiszálltam, elmentem sétálni és addig egy másik felnőtt mellett biztoságban van a siserehad.

    Család… férj családja elfordult, mintha nem is léteznénk. Tőlük nem akarok kérni, de valószínű értelme sen lenne. Enyém messze.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  44. Nézem az anyák napi nyáltengert a facebookon és furdal a lelkiismeret, hogy nem szeretem az anyámat. Mondjuk ő se engem. A felszín az, hogy igen.
    De kinek jó fenntartani a látszatot? Neki jó? Nekem felesleges nyűg. Vagy ennyi jár neki, amiért életben tartott, annak ellenére is, hogy nem szeret? Egyáltalán, hol van az megírva, hogy szeresd a gyereked? Ezt nem lehet kierőltetni.
    Á, nem tudom. Olyan értelmetlennek tűnik fenntartani a családi kapcsolatokat, de közben semmi hangos, látványos ok nincs a megszakításukra. Csak éppen tartalmuk sincsen és pont emiatt lehúzóak hosszútávon.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  45. Anyák napi műsor, első osztály. Milyenek az anyák? minden gyerek mond egy szót. Szemezgessünk: barátságos, hűséges, önfeláldozó, segítőkész, szorgalmas, önzetlen, rendszerető. Épp, mint egy jól nevelt kutya, nem?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .