Azt írja Sofie az egyik kommentben, legyen fiúknak is parainesis.

Jogos kérés: őrajtuk talán nagyobb részben múlik a boldogság, mert eddig kevesebbet tettek érte, és hát ne csak a lányainknak legyen ennyi jó tanács. Halogattam, hogy majd, és… ez nagyon ritka, de nem jutott eszembe semmi.

Nem tudom megírni, ma jöttem rá, miért: mert a férfimintát nem én adom. Én innen beszélek, én nem tudom, milyen férfinek lenni. Kérhetem, hogy fiam, nekem jólesik, ha nem szó nélkül eszed meg a vacsorát, hanem taglalod a fűszerek viszonyát, netán meg is köszönöd, meg hogy jó, ha néha anyák napján kívül is előállsz valami meglepő kedvességgel, és szoptatás közben be ne szóljál már, hogy hogy néz ki a nejed, meg hogy nem muszáj ám családot alapítani, ha nem érzed át, hogy mivel jár, de ezek mögött nincsen szempontrendszer, nem érzem az egészet, nem megy. Talán mert őket, a több jog, nagyobb mozgástér várományosait csak kérlelhetem, és azt nevetségesnek érzem.

Kedves férfiolvasóim, van tippetek? Kérlek, szedjétek össze a parainesis műfajában, 2000-10000 leütés terjedelemben, hogy mitől lesz, lehet boldogságosan egyenlő a fiaink párkapcsolata.

Ide küldjétek: csakazolvassa@freemail.hu

A legjobb írás beküldője pedig kap egy új pink szilikonklaviatúrát.