“a rendszert gyűlölöm” — interjú a csakazolvassa blog szerzőjével

Tavalyi írás, szerintem a legjobbak egyike.

Szívszorító történeteket olvashattunk itt a blogon az élete szereplőiről. A nagyobbik fia apja, az iskolaigazgató, a művész úr… Nem is beszélve arról a rengeteg történetről, amelyet ön a Szeret a férjem, de… csoport alapítójaként ismert meg. Ön bizonyára tele van gyanakvással a férfiak iránt.

Már vártam a kérdést, köszönöm. Igen, sajnos a férfiak legtöbbször Á, álljunk meg. Milyen idióta kérdés ez? Nekem nincs dolgom A Férfiakkal mint olyanokkal. És önnek sincs.

Milyenek A Férfiak?

Azt gondolják, hogy egy sör mellett verhetik a Nem tudom. Miért kellene általában véve a férfiakról vagy az emberek akármelyik csoportjáról eleve kedvező vagy bármilyen véleménnyel lennem?

De hát ön mélységesen elítéli az előítéleteket, a rasszizmust. Ez nem előítélet?

Igen, de a férfiak Nem. Ez, hogy vannak A Férfiak, hogy A Férfiakhoz kell viszonyulnunk valahogy, mítosz. Van néhány férfi, akit ismerek, és ők sokfélék. Amikor a férfiakról úgy általában van véleményünk, az ilyen nőklapjás izé, hogy ők erősek, de gyengédek is tudnak lenni, széles vállukon sírhatunk, és néha nem értjük őket, de szeretjük őket. Mi az, hogy őket…? Szóval ezt sokszor filmek, magazincikkek, tehát nem valós tapasztalatok alapján alkotjuk, és ilyenkor keveredik eszmény a valósággal.

Az ön tapasztalatai valósak azokról a férfiakról, akikről nőktől hallott?

Nem. Ezek nem az én tapasztalataim. Ők, a történetek elbeszélői viszont az eszménytől, az elvárásoktól, ahogy egyre többet mesélnek, távolodnak, és szépen felismerik a maguk igazságait.

Nem gondolja, hogy ezek a nők túloznak vagy akár hazudnak is?

Nem, nem gondolom.

De ahhoz, hogy teljes legyen a kép, nem kellene a másik felet is meghallgatniuk?

Ez nem bíróság. Mi nem igazságot akarunk tenni, hanem egy talpalatnyi földet és egy darab kétszersültet biztosítani a hullámveréstől és a sok sületlenségtől megfáradtaknak.

Tehát ön nem gyűlöli a férfiakat.

Már hogyne
Miért tenném? Ismerek nagyon szerethető és persze ellenszenves férfiakat. Nem ővelük van bajom. És van egy rendszer, a szerepeké és hiedelmeké, amelyben élünk, és amelyből rengeteg fájdalom származik. Amitől sok férfi viselkedése tipikusnak mondható, az az, hogy ők a rendszer, az adott szerepek képviselői, sokszor önreflexió nélkül, tehát maguk sem tudják, milyen értékek, sztereotípiák jelennek meg a viselkedésükben. Lehet, hogy élénken tiltakoznának ők is ezek ellen.

Milyen rendszerről beszél?

A rendszerről, amelybe bele vagyunk zárva mindannyian. Ha gyűlölök valamit, hát ez az. Illetve a legjobban a rendszert szépítő képmutatást.

De nem gondolja, hogy aki rendben van magával, az mer nő lenni, meg meri élni e szerep minden szépségét? Az nem borul ki, ha előreengedik az ajtóban, az nyitott egy bókra, mosolyra, és az ilyen nőt tisztelik is.

Elnézést, tud adni egy kisebb méretű zacskót?
Ez valami magazinhülyeség megint. Ha harmonikus nő vagyok, mert az apukám eleget dicsérte a szempilláimat, illetve ha az apukám sose jött haza, de én feldolgoztam a traumáimat, akkor rendben van a viszonyom a nemiségemmel, és ez persze azt jelenti, mi mást, hogy a férfiakkal. Szeretem a férfiakat — ez vajon annak a bizonygatása: heteroszexuális vagyok, és engedelmes, elérhető a másik nemnek? Nem lesz velem gondjuk, szépen beilleszkedem a fennálló rendbe, nem vitatkozom? Ha ezt jelenti, akkor nem szeretem a férfiakat, mert a fennálló rendet nem szeretem. De komolyan, nincs még elegünk abból, hogy a nőket annál a félelmüknél fogva rángatják, veszik rá mindenfélére, hogy majd nem kellenek a férfiaknak…?! És ők mindezt még belsővé is teszik?

Amúgy meg nem vagyok elérhető, ugyanis monogám kapcsolatban élek, már befizettem egyre. Azzal az eggyel kell boldogulnom. Szeretem. Ja és a fiainkból kell lehetőség szerint jó fej férfiakat nevelnünk, hogy ők ne béna külsőségekben, felelőtlen promiszkuitásban és mélységesen sértő szólamokban éljék meg a férfiasságukat.

Ön nem ismer olyan nőt, aki a kudarcai miatt haragszik a férfinemre?

Ez a jól ismert hiedelem: csak a frusztrált nőknek van bajuk a férfiakkal. Mi van emögött? Persze megint az áldozathibáztatás: a traumáik az ő hibáik. Ők választottak rosszul, ők túl érzékenyek, ők követelik agresszívan az egyenlőséget, hát ne csodálkozzanak. “Ha nem tetszik a nyilvánvalóan és mélyen igazságtalan szereposztás, az a te hibád.” Nem abszurd ez? Nekem épp az a gyanús, ha egy nőnek nincs semmi baja azzal a viszonyrendszerrel, amelyben él. Mire tartja vajon magát? Esetleg szerencséje volt, burok veszi körül? Nem hallott, de nem is olvasott más nőkről?

Nem a megbékélés vinne előre? Számos nő, aki súlyos traumákat élt meg, el tudja ezt fogadni, és szeretettel emlékszik vissza a férjére.

Paris Hilton Polcz Alaine, igen. Hát, én hallom a fájdalmat az ő szavaiból. És azt is, hogy össze nem mérhető emberileg a férjével. A nagy bizonygatók viszont szerintem megszépítik a múltat. Ki ne kelljen mondaniuk, hogy velem is megtörtént, és hogy ezzel az egésszel, ami körülvesz minket, és amitől minden második nő frusztrált és keserű, és aminek legdurvább megnyilvánulásaival nem akaródzik szembenézni, ezzel kellene valamit kezdeni…

Mik azok a legdurvább megnyilvánulások?

Nagyseggű titkárnőjelöltnek nevezett a testnevelő A múltkor az útépítő munkások Például az, ha valakit abortuszra kényszerítenek. Ha valaki begolyózik attól, hogy álló nap egyedül kell mindent megoldania a gyerekek körül, és felszámolódik az énje, megbetegszik a szüntelen stressztől, és még a férjét is ő szolgálja ki. Aztán az a rengeteg jelenség, amiről úgy gondoljuk, minket nem érint. Például a prostitúció.

Miért csak a rosszat látja? Miért ilyen keserű?

Nem vagyok keserű. Mi legyek? Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent; nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. És megélni e szétnézés, de különösen a csalás nélküliség szépségét.

A férfiaknak könnyebb?

Igen.

Ön szeretne férfi lenni?

Hát, főleg ha alkotó ember lennék, tudós vagy művész, sokkal könnyebb lenne férfiként. De erkölcsileg nem érdekel az a fajta diadal, amit túlerőben aratnék. Azt tudom mondani, rendben vagyok azzal, hogy nő vagyok, hogy anya vagyok, vagy hogy menstruálok. Bár felszalad a szemöldököm az egész alakos tükör előtt, barátkozom a testemmel is, és rengeteg gyönyört élek át a szexualitás révén. Igaz, nem volt könnyű idáig eljutni, és nem tudom, ön hogy áll vele, de ha jól, az talán önnek sem sikerült könnyedén. Mivel legyek még rendben?

Akkor mégiscsak sokat köszönhet a férfiaknak.

Ez most a szeretem a hölgyeket színvonala? A szexualitásban megélt gyönyör nem ezt jelenti, mert a szexualitás messze tágasabb, mint a férfiakhoz való viszony. És nem, nem szoktam nőkkel csinálni, sem varacskos

Ha önt például megszólítja egy férfi, azonnal azt nézi benne, hogy mivel fogja bántani?

Miért tenném? Még azokban sem feltétlenül nézem ezt, akik valóban és sokat bántottak. És megint: ha bánt is, nem ő bánt, hanem a túlhatalom, amelynek ő sokszor gyanútlan képviselője. Inkább szórakoztat, ha nagyon magabiztos mondjuk az illető, és aztán kiderül, hogy nincs mögötte valódi teljesítmény. A múltkor besurranó tolvaj járt nálunk, és bár én telefonáltam, a férjem nevét akarta beírni a helyszínelő. Ez engem nem bánt, de vicces, nem? De az ügyvéd már mindig engem keres, a férjem telefonján is engem kér, mert tudja, hogy nekem van jogi agyam. Az kellemetlen, ha hülyének nézik az embert.

Ön szerint a feministák nem estek át a ló túlsó oldalára? Jót tesz ez a nagy egyenlőség a nemek viszonyának?

Nincs nagy egyenlőség. Kicsi sincs. A nemek viszonya pedig csak álmainkban harmonikus. Akik el sem tudják képzelni, hogy lehetne, lehetett volna más életük is, azok esetleg elégedettek vele.

Lévén önnek van itt a blogvilágban a legmarkánsabb…

csörömp-csatt Akár férfi, akár nő, tessék megtanulni, hogy a lévén nem mivel, hanem annyit jelent: vanva. Nem kell mellé több ige egy tagmondaton belül. Nagyon fáj?

25 thoughts on ““a rendszert gyűlölöm” — interjú a csakazolvassa blog szerzőjével

    • hi, ezt az OÉCS-t én nagyon tudom rühellni, de becsületére váljék, hogy a riportban köntörfalazás nélkül lehozta Mácsai gondolatait – azzal együtt, ahogy válaszaival sült bolondot csinált a kérdezőjéből… minthogy az is szegényke.

      Kedvelés

      • Örülök, hogy nem vagyok egyedül. OÉCS az a NL olvasók számára, mint a Lolita az irodalom kedvelők számára. Csak nem olyan eredeti.
        Vagy nyíltan, vagy a sorok közt, de folyton fröcsög.

        Kedvelés

  1. “Hát, főleg ha alkotó ember lennék, tudós vagy művész, sokkal könnyebb lenne férfiként. ”
    De hát alkotó ember vagy, főleg az! Így.
    (mondta a márcsaklélekben tudós, aki most lényegesen szabadabbnak érzi magát)

    Kedvelés

  2. Visszajelzés: unatkoztok, látom… | csak az olvassa

  3. Visszajelzés: tolonganak az újságírók | csak az olvassa

  4. Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok | csak az olvassa

  5. Visszajelzés: többen vagyok | csak az olvassa

  6. Visszajelzés: napi idézet, január 16. | csak az olvassa

  7. Bocsánat, de szakmám: a lévén kötőszóvá kezd válni, ha már nem is vált azzá (jól mutatja ezt, hogy a pozíciója rögzülni kezd kötőszóként, az ige/név > kötőszó változás elég általános a nyelvekben). Minden nyelvi változás eltérésként indít, általában hibának minősítik. Ettől még persze van, ami hiba, és nem nyelvi változás kezdete.

    Kedvelés

      • Tudom, hogy nem vagy nyelvművelő (a szó hagyományos értelmében). Érdemes megnézni, mi mindent tud/nem tud ez a -lévén-, ha így használják (pozíciót írtam, bővítménye lehet-e, megjelenik-e tőle független határozói igenév azonos szinten stb.). Az elég beszédes, hogy a Pusztai-féle ÉKSz-ben az szerepel a jelentése mellett (eleve, hogy felvette címszóként), hogy ‘Minthogy az van, amit állítunk v. mert úgy van, amint állítjuk’. Itt hemzsegnek a kötőszók (minthogy, mert), pont ilyesféle jelentése kezde a lévén-nek megjelenni. De évtized/-századokig is eltarthat, mire kialakul, úgyhogy mindkettőnknek igaza lehet.

        Kedvelés

  8. Visszajelzés: Kérdések és válaszok, a dobozon túlról – interjú az Eszter’s Offtopic szerzőjével | Eszter's Offtopic

  9. “Tehát ön nem gyűlöli a férfiakat.

    Már hogyne Miért tenném? Ismerek nagyon szerethető és persze ellenszenves férfiakat. Nem ővelük van bajom. És van egy rendszer, a szerepeké és hiedelmeké, amelyben élünk, és amelyből rengeteg fájdalom származik.”

    Csak egy egyszerű kérdés:

    Ha nincs bajod a férfiakkal, de rendszerrel bajod van, akkor miért a férfi csoportot használod amikor valami ellenszenveset írsz le. Nem lenne egyszerűbb a rendszer megnevezést használni?

    Sok félreértelmezést kerülhetnénk el ezzel.

    Kedvelés

    • Egy ennyire buta, provokatív kérdésre, amely a szelektív, gyanakvó olvasási rutinod terméke, miért kell nekem válaszolnom?

      Azt érted, mi a különbség aközött, ha a munkanélküliekről beszélek, vagy arról, hogy Mekk Eleket tegnap kirúgták az állásából? Ezen a nyomon haladj. És akkor van még a rendszer is, amelynek egyik jelensége a munkanélküliség.

      A férfiak helyzete hasonló, és a rendszerszintű elnyomás haszonélvezői ők. Nem az összes, meg minden, de értelmes ember ezt nem is gondolja. És nem azzal a konkrét férfival van baja, aki épp előtte áll, hanem azokkal a mechanizmusokkal, amelyek az adott férfi viselkedését sértővé, fölényessé, manipulatívvá teszik.

      Mitől féltek ennyire?

      Kedvelés

      • Ki készítette ezt az interjút veled?

        Miért félnek? Nem vagyok biztos benne, hisz nem vagyok férfi. Ám úgy gondolom, hogy az erő nem letöri az erőt, hanem megsokszorozza. Ha a nők ereje elveszi a férfiakét, akkor nekik sosem volt valójában.

        Kedvelés

  10. Visszajelzés: az olvasó még mindig kérdez | csak az olvassa

  11. Köszönöm ezt az interjút, a reggeli kávém mellett remekül szórakoztatott, és vannak olyan gondolatok is, amik elgondolkoztatnak, egész napra lesz csócsálnivalóm.
    ‘A nemek viszonya pedig csak álmainkban harmonikus’

    Ez egy nagyon jó alapmondat, szerintem. 🙂

    Kedvelés

  12. Visszajelzés: ők is szenvednek 2. | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.