eufemizmusok 3.: különböző, de egyformán értékes

2012. augusztusi

A valódi egyenlőség ellenzői, a társadalmi túlnyomó többség azon része, amely meg is mondja, vagyis inkább -ideologizálja ezt a témát, sosem felejti el megemlíteni, hogy a férfi- és a női szerep nem összemérhető, mert eredendően mások vagyunk, így van ez rendjén, de egyformán értékes. Egészen intelligens magazinpszichológusok is hajtogatják ezt, doktor Kusztinek Renáta, kócs (?).

És én sikítani tudnék, mert ennek, hogy “egyformán értékes”, ők, a hajtogatók a haszonélvezői. Nagy, erős, elfoglalt, poligám férfiak és társaik, a hihetetlenül szűkre szabott életű nők, akik vigaszképp belsővé teszik a normát, becsülettel csak a párnájukba sírnak, és akiknek ezért jutalmul megsimogatják a buksiját, amíg el nem viszi őket a rák.

Nem lehetünk egyformák! Más, de egyformán értékes! Nos, sem a társadalom szerint nem értékes és nem ér ugyanannyit, amit láthatunk a kisgyerekes nők elhelyezkedési esélyeiben vagy az idős nők nyugdíjának összegében, de valójában, és ez a lényeg, mert a Pestről jött turista könnyen gyönyörködik ám a paprikaszedésben: a nők sem érzik így. Nagyon nem.

A nők azt érzik, hogy mindaz, amit csinálnak, magától értetődő, elvárt szolgáltatás, és csak a hiánya tűnik fel. Mérhetetlenül monoton teendőik, szárnyalást gátló rutinjaik közepette ráadásul örökké szoronganak. Ha nem bírják, ha elég volt, ha lefagynak, mint a Windows, és nem pucolnak többé ablakot, ha idegösszeroppanást kapnak, akkor ők a hibásak, mindenki szemrehányóan néz: hát milyen nő, asszony, anya ez! És a nők emésztik magukat, hogy alkalmatlanok. Ha nagyon kínosak, akkor elválnak tőlük, mert már dugni sincs kedvük. Harminc évet élnek egyedül, néha a Norvégiából hazaérkező lány rájuk nyitja az ajtót, a fiuk agysebész, nem ér rá, magányosan halnak meg, kórházban. Endre, tudod, hogy így van, rémisztően sokszor van így.

A férfiak, ha végzik a dolgukat, akkor áhítattal mondják róluk, hogy de rendesek, büszke mellel feszítenek a családi ebéden és a templomban, mert lám, pénzt keresnek, múlt nyáron is fociztak a gyerekkel, mi több, hazajárnak vacsorázni is. Ha nem jön össze az előírt családfenntartó szerep, akkor ki, hát persze, hogy a társadalom a hibás, a rendszer, amely emeli a járulékokat, a régió, amely nem ad munkát, a törlesztőrészlet, amely megemelkedett, a feleség, akinek túlzó elvárásai vannak. Isznak, elbüdösödnek, elzsírosodnak és még korán is halnak, szegények. Ha nagyon kínos a helyzet, de még lehet másik csajuk, akkor annyira sajnálják magukat, hogy el is válnak, mert már az asszony se dug velük. A leépült exférjet ápolni azért, ha a szerető már lelépett, azért jó lesz az asszony is.

No, de ez a messzi jövő, most, amíg e sorokat írom, épp feszengenek is a férfiak, hogy ez komoly, ők mosogassanak, játszóterezzenek? Hát a feje tetejére áll a világ ebben a nagy egyenlőségben? Ezt nem lehet összemérni, egyformán fontos a férfi és a női szerepkör, én projektet menedzselek, te pedig mosogatsz, én mosogassak? jaj, inkább menedzselek még négy projektet és veszek egy mosogatógépet, drágám.

Neked telebeszélték a fejedet. Majd biztos összesítem, mennyit szoktam takarítani. Hát a fűnyírót ki szerelte meg? Jó, de akkor te keresed a pénzt.

Aki patikamérlegről beszél, aki zavar az, hogy hasonlítsuk már egyszer össze, ki mit végez, kinek mekkora az életében a kötelesség, a hobbi, a gyerekezés, a pihenés aránya, az azt szeretné, hogy ne látszódjon, hogy ő a kedvezményezett, de mindenben (avagy a férje, mert nők is hajtogatják ezt buzgón. Mivel nők nélkül, akik ezt az egészet elviszik a hátukon, nem létezne férfikényelem).

És nincs valódi egyenlőség, ha nincs valóban szabad választás, ha nincs átjárás a szerepek között, ha nincs választék egyéni, a saját sorshoz illeszkedő szerepekből. Ha nem lehetek pilóta, ha leférfiatlanozzák a gyesen otthon maradó apát, ha karrierista kurvának titulálják azt, aki a munkájának él. Mielőtt megkérdezitek: vegyiháborúban tisztnek lenni, bokszolni szerintem senkinek sem kéne.

Az eufemizmusok sorozat két előző darabja itt és itt.

14 thoughts on “eufemizmusok 3.: különböző, de egyformán értékes

  1. Minek az aránya az arányosan? súly, főzés, evés, piszkítás, bünti?
    Vagy aranyosan, kedvesen? (:
    (Nálunk az, akinek épp kedve van, vagy már toleranciája nincs a szagokhoz.)

  2. Hű, én azt gondoltam, hogy nálunk hagyományosak a szerepek, mert hát a nő az nő, a férfi meg férfi…de most látom, hogy akkor mégsem, sőt, az írásod alapján abszolút nem.
    Most az jutott eszembe, mekkora nagy mázlista vagyok, de komolyan.
    Na, elolvasom a másik kettő részt is, ha már szabin vagyok!

  3. Az egyenlőségen én is dolgozom. A módszerem: én sem csinálok semmit (kivéve a mosást). Az eredmény: állandósult felfordulás a lakásban és az udvaron, mindenhol. Időnként kampányszerűen takarítunk, mosogatunk, füvet nyírunk, többé-kevésbé egyenlően elosztva. Hogy mennyire lettünk ettől egyenlőek? Nem tudom, de a helyzet miatt én többnyire szégyenkezem, míg őt – elmondása szerint – nem zavarja…
    Ebből vajon mi a tanulság?

    • Hogy az egyenlőség se csettintés kérdése. A látogató rád fog kérdőn meredni, nem a férjedre. És nem tehetsz semmit.

      Ez az “inkább veszek egy mosogatógépet, de ÉN nem mosogatok”, ez a látszategyenlőség. Aztán ugyanúgy a nő pakol meg mossa kézzel az aranyszélűeket.

      • No, nálunk a férjem pakol. Sőt, előtte elmosogat, mert szerinte a gép nem mosogat rendesen, előbb kézzel a nagyját el kell mosogatni. És mi nem tudjuk rendesen bepakolni a gépet.
        De mást nem csinál, nem takarít, mos, csak főz. És gyártja a szennyes edényt, amit időnként elmosogat.
        Én nem csinálok semmit, mivel ő nyugdíjas és otthon van, míg én dolgozom.
        És egyszerűen felbőszített sokszor, hogy 8 óra műszak után hazajőve nekem kéne takarítani, mosni, ágyat húzni, WC-t pucolni.
        Azóta én minden háztartási munkát hanyagolok.
        A kupi rettenetes lett (régen, mag a gyerekek kicsik voltak, volt bejárónő, de ezt ma már nem engedhetjük meg, és amúgy is hárman vagyunk már, nem heten,
        mint mint 10 – 15 éve).
        Tudom, hogy ha bejön valaki hozzánk, engem marasztal el annak ellenére, hogy én dolgozom, a férjem meg nem.
        Úgyhogy engem nem érdekel, meg valahol őz sem.
        A férfiak nagy része ilyen esetben neheztel az asszonyra, ő legalább nem.

        Van erről egy vicc, majd leírom egyszer.

  4. “A látogató rád fog kérdőn meredni, nem a férjedre. És nem tehetsz semmit.”
    Ez mennyire igaz sajnos! Pont ezért utálom annyira mikor a panaszkodó nőnek (én is hallottam ezt) azt mondják, hagyja a fenébe a háztartást Ő is. Amikor majd nem csinál senki semmit, nem lesz tiszta ruha, nem lesz elmosott tányér és pohár, majd észbe kapnak az érintettek. Ráfognak döbbenni (a férj is, ahol vannak a nagyobb gyerekek is, hogy ez így nagyon nem fer).
    Nem, nem így van, nem fognak észbe kapni! Leszarják és pont azért amit írsz, mert látják, hogy ez téged bosszant, hogy a vendégek téged hibáztatnak, egyszóval mindenki érezteti veled, hogy ez a te dolgod lenne. Egyszerűen kivárják mikor fáradsz bele. És igazuk lesz, mert el fog jönni az idő, mikor eleged lesz az állandósult rumliból, hogy egy zokni szennyesbe rakásához is veszekedned kell, miközben ők pofavágásokkal, jobb esetben poénkodva, de éreztetik veled, hogy elviselhetetlen sárkány vagy. Nem tudom mi a megoldás. Aki tudja adja át, jól jönne. A vicc, hogy múltkor rádöbbentem, pont ugyan úgy használják ellenem a nagy gyerekeim a “De, hát én egyetemre járok” mondatot mint az apjuk a “de, hát én dolgozom” kifejezést! Mondjuk még soha nem hallottam, hogy a haveroknak, barátnőknek azt mondanák “bocs nem tudok bulizni menni, mert egyetemre járok”.

    • Kedvespéldakép-barátnőmet is nyugtatgatta a férje (milyen demokratikus!), ne csessze el a szabad délelőttjét porszívózással, menjen nyugodtan az edzőterembe előbb. Majd utána megcsinálja… Felmentette alóla. Ugyanúgy otthon volt, otthon dolgozott. Én magyaráztam a lánynak, hogy az igazán egyenlő férfi nem érezteti, hogy “nem baj, ha később csinálod meg”, hanem megcsinálja. Az igazán egyenlő nő meg megy sportolni, mint a rakéta, eszébe se jut, hogy a drága gyerekmentes szabadidejét házimunkára pocsékolja.

  5. Ha tényleg, szeret: elmosogat. Ha tényleg szeret: porszívóz, leviszi a gyereket, pelenkázza, kivasalja a pelenkát, kifőzi a moshatót, megjavítja a villanykapcsolót. Ha nem is teszi, nem keres kifogást, hanem bocsánatot kér, és behozza a mulasztást. Ha tényleg szeret, elviszi a gyereket a bábszínházba, hogy legyen két órád nyugisan. Néha nem kötelességből főz vacsorát, hanem, hogy meglepjen, gyertyafénnyel, és rózsával. És utána nem hagy kupit a házban. Mert tényleg szeret. És nem kifogás, de az is igaz, hogy egy csomó mindenhez nem ért úgy, mint te. Neked hamarabb sikerül lecsendesíteni a bőgő gyermeket. A te kezed alatt a rend hamarabb összejön, és szebb lesz. Te kevesebb ránccal vasalod ki az inget, és nagyobb érzékkel tudod elrendezni a gyerekek játékait a polcon. Miért? Mert esetleg ő nem ért hozzá annyira. Nem azért, mert férfi, hanem azért, mert ő egy kicsit más. Lehet, hogy te nem értesz hozzá, nincs nemiségbe kódolva. De, mert szeret, megcsinálja. Még akkor is, ha olyankor ráncos az ing, többet bőg a kölyök, és zsíros marad az elmosott tányér. Mert szeret. Ha nem csinálja meg, vsz. nem szeret, nem érdekled, nem fordult feléd, nem akar egyenrangú partner lenni a kapcsolatban.

    • hát nem, nem csinálja meg. nem segít az én férjem itthon gyakorlatilag semmit sem. ugyanakkor remekül tud kérdőre vonni, hogy miért poros a tévé teteje, miért van folt az ovis kabátján, vagy egyéb rendkívüli horderejű hiba miatt.

    • Én nem bíznék minisztériumokat, hadműveleteket, űrközpontokat, rákgyógyszert, fúziós konyhát és agymetsző szikéket arra a népségre, amelyik képtelen egy tányért zsírmentesen elmosogatni. Nem, nem képtelen: nem volt módja megtanulni, aztán ezt használja kifogásnak, hogy ne kelljen soha megtanulnia.

      Nézzük meg azt a nőt, aki zsíros tányért hagy mosogatás után, és ráncosan hagyja az inget. Neki nem bocsátják meg, ő lesz a rendetlen asszony.

  6. Visszajelzés: soha nem tudják meg, miről maradtak le | csak az olvassa

  7. Visszajelzés: a valós teljesítmény | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s