Adélnak
Na, ez még egy életérzés. Végül is nem ver, nem iszik, hazaadja a pénzt, mi kéne még?
végül is nem ver
40
párkapcsolat címkéhez tartozó bejegyzések
teljesen elnyomja
Hogy mindig az van, amit a nő akar. Megmondja, mi hogy legyen. Dirigál. Mindenben ő dönt. A férfi behúzott nyakkal teljesíti az utasításokat. Bővebben…
hölgyeim és uraim
, aki nem kívánja a másikat, az nem fog vele (szívesen) szeretkezni. Ennyi. Bővebben…
metafora
Avagy: a férfiak szívéhez a hasukon keresztül vezet az út…
csinevának
Régen csóró voltam, nem voltak nagy igényeim. Zsömle, kefír reggelire, abból is a legolcsóbb. Néha töpörtyű. Piros Arany. Savanyú. Ünnepnapokon tavaszi párizsi, tudjátok, néhány szánalmas sárgarépa meg zöldborsódarab benne, egy kiló hatszázkilencven forint. Bővebben…
hát béküljetek már ki
I-nak
Ez még egy elemzendő jelenség, amikor végre, hosszas vívódás, talán évek után a világ elé mer állni a pár, és vállalják (avagy a kotnyelesek kiderítik): nem megy tovább, válnak.
És akkor jönnek a jóakarók békítő akciói. Bővebben…
az volna a normális
A-nak, de úgyis tudja
Néha meghatódom, milyen szép volt a mi kapcsolatunk. Erős, intellektuális, sok derűvel. Igen, szerettük egymást. És vállalt engem.
És megérzek mégis ebben a gondolatban valami hamisságot. Bővebben…
karácsony van
Nem bánjátok, ha a blogra nem (sem) szerkesztgetek jpg-ket? Ha kihagyom a karácsonyi aktualitást a bejegyzésekben, és egyáltalán nincs kellemes ünnepeket, magyal, gyertya, hópehely, idézet? Ha úgy gondolok rátok, hogy elvonulós magánügynek tartom az ünnepet?
Szép volt, egyébként. Bővebben…
összetörted a szívemet
A bátortalan kívánkozás a munkatárs iránt. A felismerés: igen, ez az. Az óvatos jel.
A tehetetlen szerelem. A kétségbeesett, fogcsikorgó szerelem. A férfi, aki beéri a barátsággal, mert az is jobb, mint hogy ne lássa soha a nőt.
Dalszövegek, amelyek a férfi vágyáról szólnak, a viszonzatlan szerelemről. És a mondatok alanya a nő. Darabokra törted a szívem, megtiportál, játszol velem, kegyetlen vagy. Erről szól a fél világirodalom. Bővebben…
a férjem olyan türelmes
Ezt is sokszor hallom. Gyötrő bűntudattal mondják ezt a nők: ők nem bírják idegekkel. A gyerekeket, anyóst, a férjet sem. Kiabálnak, kiborulnak. De a férj bírja. Erős, elsimít. Pedig egész nap dolgozik.
Ezek a nők rossz érzéssel olvassák a basáskodó, kényelmes férfiakról írt bejegyzéseket. Mert az övék pont nem. Bővebben…
én vagyok a bántalmazó
Tegyük fel, hogy régóta olvasod a blogot. Olvasol a hatalmi technikákról, belenéztél a Hétköznapi hímsovinizmusba, és viszonyítasz: nálatok ez hogy van, nem, nem, a te férjed nem, igazán nem lehet mondani, hogy őneki több jutna. Ő annyira rendes!
És rémülten ismered fel, hogy nálatok inkább te. Bővebben…
minek szül még?
nem akarom, hogy fájjon neked
(ajánlás huszonsok szeretett ismerősnek)
Azt mondja, elege van. Mesél, sokat. Borzalmas szeretetlenségről. Nem bírja, de inkább magát hibáztatja.
Fél év múlva terhes az újabb gyerekkel. És örül neki.
Nem számítva azt az elvileg lehetséges eshetőséget, hogy egyszer csak minden rendbe jött köztük (ó, ez az álságos, a feleket egyenrangúnak láttató megfogalmazás!), az ember ezt nem érti. Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 11.: pygmalion
Pygmalion, a görög király kitalálja magának az eszményi nőt: megformálja halott anyagból, és életre kelti. A görög mitológia történetét G. B Shaw formálta vígjátékká, és ezen alapul a My Fair Lady című musical-film is. Talán nem túlzok, ha kultúrkörünk egyik alaptörténetének nevezem. A típusnak számos változata van az irodalomban: Lulu, Nana , Nóra, emellett számos költő, képzőművész, rendező is magának formálta a múzsáját.
A Pygmalion-férfi valójában a nagyon is élő, létező nőt alakítja élettelen szoborrá. Bővebben…
milyen legyek neked?
2012-es írásom, a műfajt és a témát is rengetegen koppintották
Középre pisiljek a pelenkába? Hamar kezdjek járni és beszélni? Rózsaszín hajpánt legyen a kopasz fejemen? Kilyukasztjátok a fülemet egy hónaposan?
Sose törjek-zúzzak? Csendesen homokozzak? Babázzak? Dúdolgatva rajzoljak? Ne koszoljam össze a ruhám? Hosszú legyen a hajam? Bővebben…
te sem vagy tökéletes
Még azt mondják, hogy mi itten a férfiakat szidjuk, őket hibáztatjuk a házasságok válságáért. Hát mi nők talán tökéletesek vagyunk? Sosem hibázunk? Miért kell mindenben az egyenlőtlenséget látni, miért nem lehet, hogy szeretettel, türelemmel, hiszen talán csak rossz napja volt… talán mi is hibáztunk. Bővebben…
egyre hangosabban
A csütörtök esti, jelszó miatti őrült kattintgatás után nekem összesűrűsödött az élet, és egész nap nem tettem fel bejegyzést szombaton. De nyugodt lélekkel intéztem egyéb dolgaimat, és közben új témákon, szófordulatokon járt az agyam. Lehet, hogy jobb ez így, és lehetne ebből hagyományt csinálni: szombat a kommentelőnap? Annyira beindult itt néhány hete a valóban érdekes beszélgetés.
Na, esti bejegyzésünk témája, de már baromi régen írom, csak mindig becsönget/bekakil/éhes/csörög: egyre hangosabban,
avagy: miért hisztisek, veszekedősek, miért nem kedvesebbek a nők. Bővebben…
mire vágyik a férfi
Már megint magunkból indulunk ki. Mivel nekünk az egyenlő, kölcsönös támogatáson alapuló párkapcsolat a nagy cél, az eszmény, az elérhetetlen ábránd, amelyben a szemetet hol ő, hol én, amelyben vállvetve, és egymásra figyelve, beletesszük a melót, és nagy összeolvadás, mindkettőnknek orgazmus…, hát akkor biztosan ők is erre vágynak. Hát nem? Bővebben…
az én hibám
Az én hibám, hogy Bővebben…
paradoxon
Olvasói kérdés, és nem először. Nem így írta, de a lényege: ha én annyira elismerem a nők kínjait, és kárhoztatom a csalárd férfiakat, akiknek módjuk, idejük van másfelé portyázni, hogy van az akkor, hogy én egy férfinak a harmadik felesége vagyok, és miattam hagyta ott a másodikat? Annak a nőnek a kínjai nem számítottak, annak a férfinak a csalárdságától nem iszonyodom? Nem paradoxon ez? Bővebben…
nincs garancia
Tegyük fel, hogy hiszünk a monogám kapcsolatokban. Tegyük fel, hogy szépen voltunk kamaszok: edzésre, könyvtárba meg ifikörbe jártunk, leckét írtunk, tanulmányi versenyre készültünk, hétvégente meglátogattuk a nagymamánkat, és szemetet szedtünk a parkban. Cserkészek voltunk, tábortűz mellett ültünk, gyengéd, nagy ritkán csókolózásig fajuló, megható szerelmeink voltak, több levél, mint érintés. Tanultunk, dolgoztunk és nagy családról álmodoztunk közben.
Tegyük fel, hogy találtunk is társat: időben, okosat, méltót, és legfeljebb aprókockás az az ing. Bővebben…
olyan változatos a szex
Orsi itthagyta az újságjait, ilyen női magazinok, minden. Most egyedül vagyok, bambulok. Szexuális kultúra, úristen, olvasom itt ezt a cikket, jaj, arra megy ki, de ilyen virágnyelven ám, hogy nem csak hanyatt lehet ám, hanem néha kézzel meg szájjal is, és ha a partner türelmes, a határ a csillagos ég. Nem tudok ilyen barátnőt elképzelni, akit arról győzködök, hogy kicsim, ma csináljuk világosban, és vedd már a kezedbe, naaa. Nekünk annyira nyitott és kísérletező a kapcsolatunk, nekem olyan szerencsém van Orsival, kifinomult játékokat játszunk, sose unalmas a szex. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 