Így kezdődött. Bővebben…
párkapcsolat címkéhez tartozó bejegyzések
az emberi magányosság ipara
Na, a közzétételkor eltűnt a komplett bejegyzés. Nulla szó. Nem is volt annyira jó, de nem értem. Kép, minden, ezerháromszáz szó. Ilyen még nem volt.
Keresem az Állapotok összehasonlításánál, erre kiírja: Danger. Wake up, csak az olvassa. The matrix has you. Do not let it happen again. Follow the white rabbit. Go back.
Mindezt sosem látott fekete mezőben írja ki. Mint a kémfilmekben, amikor betűnként jelenik meg a szöveg.
Most nem vagyok benne biztos, hogy eleget aludtam-e. Vagy talán a rizike lesz az, amit a fiam hozott az őrségi kirándulásról.
Én felsőbb hatalmakkal nem vitázom. Úgyis idecitáltam egy sztorit, amit jobb, ha elfelejtek.
Akkor híreink a blogról.
Az egyik, hogy a főoldalra ki fogok rakni egy-egy régebbi bejegyzést, a kedvenceimet, mondjuk pár naponta újat, mert méltatlanul elsüllyedtek a régi bejegyzések. Sok az új olvasó, ezért előveszem az igazán erős szövegeket. Kérhettek is.
A másik, hogy kezdem törni a fejem a hogyan továbbon. Megdöbbentenek az olvasottsági adatok, és nagyon sok visszajelzést kapok, hogy sokat segít a blog, napi betevő. Nekem is nagyon jó írni. Az biztos, hogy nem szeretnék ide reklámot, bár többféle ajánlat is jött, de az a helyzet, hogy egyre inkább a munkahelyem kezd lenni a blog, és visszaszorulnak az egyéb tevékenységek. Aztán, elég vérlázítónak találom, hogy a bloggerek, tartalomelőállítók munkáján a kütyügyártók és a keresőmotorok keresik magukat betegre. Szeretnék független is maradni, nem betagozódni sehová, és azt írni, amihez kedvem van. Ennek a problémának a megoldását keresem. Etikusat, egyértelműt, méltányosat, azt, ami mindenkinek jó. Ha van erről véleményetek, örülnék, ha leírnátok.
hát nem lehetett ezt előre látni?
Tudniillik: szörnyű ez a bántalmazás meg az elnyomás, de azért a nő is felelős azért, hogy idáig fajul a helyzet, ennek bizonyára voltak jelei, hát miért nem vette észre, miért hagyta, melyik az a pont, amikor ki kellett volna lépnie.
Nos (tételmondat): nincsenek jelek, ha vannak is, nem olyanok. Bővebben…
akkor meg mit sír
Arról ábrándoztunk, hogy családanyák leszünk. De legalábbis arról, hogy milyen jó lesz, ha feleségül vesznek. Nagy szerelemről, ami nem akart jönni, de ha nem jött, legalább esküvő legyen, és esküvőről, amiből meg inkább együttélés lett, de legalább rendes a Peti.
Itt megjegyzem, tartósabban elmerengve blogkolléga bejegyzésén, hogy semmi nem ennyire önzően önmagáért való, mint a ma a kicsit is jobb módúak körében szokásos esküvő. Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 1.: ne szórd a pénzt!
Most induló sorozatomban áttekintem a partnerkapcsolati egyenlőtlenség tipikus formáit. A magam szavaival és látásmódjával megfogalmazom a változatokat, aztán pedig idézem a Hétköznapi hímsovinizmus vonatkozó részletét.
A bántalmazónak még nem tekinthető férfi például gyakran, a bántalmazók pedig majdnem mindig magukhoz ragadják Bővebben…
az hányszor volt már
, hogy egy férfi, nagy, híres, erős, kicsit zűrös, stólandrás, damuroland, az én elsőm, az én másodikam, Seal, Ribéry, mit tudom én
végre megtalálta a nőt, a tisztát, a szépet, akiért érdemes.
Vállalta is. Elvette. Sőt, annyira, hogy gyereke lett. Hiába, az igazi szerelem…! Nagy történet. A tanítványa volt. (Ennyire nagy.)
És Bővebben…
te miért nősültél? és még kettőszáznyolcvannégy kérdés
Kerested őt? Őt kerested? Vagy a nyakadba szakadt? Vagy csak úgy maradtál?
Már nagyon nem volt senki? Nagyon kellett végre valaki? Reménytelenül vágyakoztál évekig egy nagyon szép, nagyon méltó után, aki rád se nézett? Bővebben…
mert az nekik is jó lenne
2012. júniusi bejegyzés, mit sem vesztett az aktualitásából — a felvetés újra meg újra előkerül.
Körülírtam, sok részletben felvázoltam a korábbi bejegyzésekben egy eszményt: a férfi nem munkamániás, nem húzza a száját, elfogadja a nő érzéseit; nincs fölény, nincsenek ürügyek és kibúvók, nincs kikacsintgatás és “a férfit az ösztönei hajtják” szöveg, van viszont türelem, beszélgetés, odafigyelés, közös idő. Közös a házimunka is, és a gyerekekkel is összemérhető arányban foglalkoznak, és a nő is önmagára talál valamilyen kreatív és élvezetes tevékenységben, netán pénzkeresetben, hogy a több évi kizárólagos gyerekezés alatt, meg aztán nem is kizárólag gyerekezik, ne érezze úgy: csőben él.
Így lehetne. És akkor milyen jó lenne mindenkinek! Örök szerelem, élvezetes szex, boldog gyermekek. Bővebben…