teljesen elnyomja

Hogy mindig az van, amit a nő akar. Megmondja, mi hogy legyen. Dirigál. Mindenben ő dönt. A férfi behúzott nyakkal teljesíti az utasításokat.

Hallottatok már efféle panaszt?

Talán épp a környezet egyik nőtagjától.

Emlékeztek arra, amikor még bedőltünk ennek?

Írtam már erről. Az aktív, folyton szervező nő, aki meg akarja menteni a kapcsolatot: az agresszív asszony, abból is a felújított változat. Aki kapcsolatot akar, aki nem bírja az elszürkülést, némaságot, és a háztartás meg a gyerekek mellé vállalja a felelősséget ezért is. Folyton szervez, beszélgetni akar meg menni valahová.

És megy is. Megszervezi a wellnesst. Lelkesíti a férjét: nézd, van korcsolyapálya, meg borászat! Majd sétálunk a Bükkben!

Hümm, hümm. A férfinak nincs álláspontja (“fáradt”). Ha nagyon akarod, elmehetünk!

Ne tévesszen meg a férfi, aki hagyja magát. A ha nagyon akarod… a döntés felelősségének gyáva átadása, nem más, mint közöny. Az ilyen férfi nem akar kapcsolatot, együttlétet, azt akarja, hagyják őt békén.

Vajon miért akar a nő jobban közelséget, kapcsolatot? Miért tesz érte? Miért fél a fagyottságtól? Nem a nők általában, de sok nő.

Talán mert finom antennáival érzi az érzelmi változásokat? Érzelmi lény, a szavak, a kapcsolt elemi közege? Nem. Antennái is azért vannak, mert szeretné, ha jó lenne a házasság. Miért szeretné ennyire? Mert több a veszítenivalója, ha boldogtalan benne, vagy ha elveszíti. Miért több a veszítenivalója, ha boldogtalan? Mert az ő aktivitásának alig van más legális terepe, mint a kapcsolat.

Elmennek, útközben persze baj lesz a kocsival, a szauna épp nem működik, a sétához fáradt. Felfedezi viszont, hogy van internet és tévé. Ottragad. Elalszik. Pihen. Neki ez a pihenés.

Aztán felébred, és akkor vacsoráznak. Svédasztal. Nem kérsz egy kis…? Majd veszek magamnak. És nem szól semmit. Neked meglett a szállodai hétvégéd ennyiért, nekem meg az, hogy ülhetek itt némán. Nem kell megnyílnom, bambulhatok magam elé, tehetek megjegyzéseket. Te akartál idejönni! A nő még játssza a megértő feleséget. Még remél, reméli, hogy ha már idejöttek, ha ez az ő szerelmes hétvégéjük, lesz valami oldódás, öröm.

Tele van ám ilyen békés, “engedékeny”, vállát megvonó, durcás férfival az összes üdülőhely és wellnesshotel.

No de van ez a másik történet, most erről írok. Ezt is hármasával hallom. Amikor a környezet fejcsóválva úgy jellemzi a párt, hogy mindig a nő akarata érvényesül. Folyton akar valamit, noszogatja a férjét, szegénynek nincs nyugta. Ez a nő a családért, a gyerekekért aggódik, küzd, ahogy az előző a kapcsolatért.

És én megkérdezem: de mit akar a nő?

Gyereket, mindenekelőtt — megkapta. Vagy, váratlanul fogant, és akkor a másik “belement ebbe is”, “nem bánta”, “rábólintott”. A gyerek a nő ügye: ő akarta, ő esett teherbe, és ha nem akarná, ő menne abortuszra, hát nem?

Talán már együtt sem lennének gyerek nélkül. Már ha van az együttmaradásuknak értéke egyáltalán. Ez itt a kérdés.

Később mit akar a nő? Hordozni, szoptatni? Jó iskolát a gyereknek? Korai fejlesztést a kicsinek? Teljes kiőrlésű lisztet, mélyhűtött pizza helyett csírás salátát? Szelektív hulladékgyűjtést? Sparheltet? Normális bútort? Fapadlót?

Hogy áldott legényélet? Hogy lehetett létezni a legénylakásban is, és nem volt ennyi bonyodalom? Igen; nem.

Hogy mindaz, amit a nő akar, pénzbe kerül? Igen.

Vagy cigaretta- és italmentes férjet akar a nő? Hazajárót, külön utakra nem tévedőt?

Vajon mit nem akar ezen a férj?

Miért nem ő akarja mindezt, vagy ezek közül néhányat, vagy együtt a feleségével?

Ugyan, mi lenne, ha a nő nem akarna semmit? Mi lenne a gyerekekkel, iskolával, lakással? Milyen lenne az élet, bármelyikük és mindannyiuk élete, ha engedelmes, passzív lenne a nő? Mivel telnének az esték, a hétvégék? Mire költenék el a pénzt?

IMG_6426

Mit akarna a férfi? Hadd sírjon, erősödik a tüdeje? Nem kell ekkora ügyet csinálni belőle? Volvót szeretnék a Renault helyett? Új 3D-s tévét láttam? Nem tudom, mikor jövök? Motorozni/vadászni/felvonulni megyek? Ki csinálná a többit?

Működne-e a család így, felnevelkednének-e a gyerekek biztonságban, megfelelő körülmények között?

Akarunk-e olyan szerepfelfogást, amelyben ezek a körülmények, tevékenységek számos családban női noszogatásra teremtődnek csak meg, mert “ez az ő dolga” — a férfi keresetéből, amelyet a férfi saját pénzének érez (hiszen, ha egyedül élne, ő rendelkezne fölötte), míg a férfi (Silentspring, figyelj!), néz, kivár, “enged”, ráhagyja a másikra, nincs otthon, kivonul a döntésekből, és legjobb esetben is csak végrehajtója a felesége utasításainak? Amelyben a nőnek hobbija, életének egyetlen értelme az otthon és a család, amelynek napi működtetésével magára marad — ami a férfinak háttér, magától működő közeg, miközben őt várja a külvilág ezerféle tevékenysége — akarjuk ezt?

Én úgy látom, nagyon sok nő — azok is, akik korábban lazábbak voltak — a gyerek érkezésével felismeri a felelősségét, és megpróbál tudatosabban, etikusabban élni, értelmes célokért küzdeni, a férfi meg, mondván, ez nem az ő dolga, úgy marad: dolgozik, ahogy eddig, egy kicsit örül a gyereknek, döbbenten figyeli a megváltozott feleségét, és nem érti, nem érti. Mindaz, amit a nő akar, amiért érvel, magyaráz, kiabál, megbántódik, az élhető élet, a jövő, hosszú távú célok érdekében történik, egyáltalán nem uralomra tör vagy korlátozni akarja a másikat. És nagyon sokszor elviszi a hátán egyedül az életet, az éretlen, szótlan, rendetlen, munkájába menekülő avagy tökéletesen ambíciótlan partner helyett is, ellenében is. Ebből van sok konfliktus, és amikor a nők meddőn veszekednek, keserűek, önpusztítóak, negatívak lesznek, meg aszexuálisak, az erre a reménytelenségre reakció — nem ezt akarták, nem ez volt a cél, nem “nyeregben érzik magukat”, előtte már “a lehetetlenség kőfalán /törték véresre koponyájukat”.

És ennek a beszorított, frusztrált életnek, hogy az anyának, aki korábban fiatal felnőtt volt, végképp ez a szerep jut, és annak, hogy apa teherbírásától, ambícióitól függ a megélhetés, és nagyvonalúságától, hogy jut-e másra is, van sok szomorú következménye: pótcselekvések, hordozóhalmozás, túlaggódott gyerek, a gyerek mint alibi, érzelmi pótlék és bástya, rivalizálás a többi szülővel, intellektuális és érzelmi leépülés, másokhoz viszonyítás, a férjtől való elfordulás — tud rém idegesítő lenni, elhiszem, de következmény.

Ezt a szerep okozza, nem az egyes férfi, de amikor az egyes férfi koncentráltan jeleníti meg a problémát, tudniillik hogy szabad neki a pénzkeresésen túl más felelősséget nem vállalnia, devianciái pedig megbocsáthatóak, akkor biztosan túl van terhelve a nő és borul a család.

Most jönnének az áldozatkészséggel, az oroszlánokkal, a rablólovagok elleni védelemmel, a háborúval és életük feláldozásával ama mulatságos honlap szerzői — hagyjuk ezt.

Én nem a férfiak engedékenységében, jófejségében, hanem a közös döntésekben, együttes felelősségvállalásban hiszek, abban, hogy az apa is kompetens otthon- és családügyben. Hogy az otthona nem csak a pihenés helyszíne; hogy nem kényelmeskedik, nem vonul ki belőle, nem derogál neki oviválasztással, fogadóórával, lázméréssel és főzéssel foglalkozni. Az anya meg nem akar mindig fontosabb lenni ezekben, nem számonkérő, nem aggódik folyton, hanem laza és derűs, és van a gyerekeken kívül is értelme az életének. Van feladat a mi szerepünkkel is bőven

Ez pedig A nagy ho-ho-ho-horgász felesége, ha e jelenség sztereotip leképeződésére volnánk kíváncsiak.

2:38-tól tanulságos. Aztán 6:40-től. A rémfeleség reklamál, pedig a fiúk olyan jól szórakoztak…! Vacsora viszont nem lett.

Persze nem kötelező családban élni, de ezt a döntést már meghoztátok.

Természetesen rengeteg felelős, családjáért aktívan cselekvő férfi is van, a bejegyzés nem róluk szól stb.

79 thoughts on “teljesen elnyomja

  1. Gyűlölöm a wellnesst. Megjátszásra apellál, “hú, de jót üdülünk”, üdvözült mosollyal kell demonstrálni, hogy most milyen jó. Rohanni egyik medencéből a másikba, jaj, mindent ki kell próbálni, ennyiért. Este meg, “na, most kiesszük a hotelt a vagyonából, megbánják még ezt az all-you-can-eat modellt keservesen”. Még ezt az oldalát nem gondoltam végig, nagyon érdekes, amit írsz. “Durcás férjek”, igen, tényleg. A wellnesshotel mint a kapcsolatok csődjére épülő iparág. Csúcs.

    Kedvelés

    • a gyerekek imadjak a wellnesst. a pezsgofurdo a kedvencuk, jo meleg benne a viz. es hogy nagyobb a valasztek reggelire, mint itt. en kicsit sajnalom, hogy olyan kevesszer voltunk. 😀 bar azt hiszem, nyaralas szempontjabol a satrazos tengerpart verhetetlen, de ha egy hosszabb hetvegerol van szo, barmikor johet a wellness. mondjuk nekem meg nem kellett iylet szeveznem. 🙂

      Kedvelés

      • Azért van ebben valami, amit Rita ír. Ahogy ez általánossá vált, last minute, akciók, hozd rendbe a házasságod, meg a jóljárni akarás — tényleg, brilliáns meglátás, én csak életképet írtam.

        És nem érzek reflexet, hogy védekezzek, hogy identitás legyen, hogy én is szoktam wellnessezni. Nekem abból is a szauna, meg hogy örülnek a gyerekek.

        Nekünk (nekem) egyébként a fertő-tavi vízi ház a verhetetlen nyaralás, biciklivel.

        És jó volt még ez (bevezető áron, csakis):
        http://www.bambara.hu/hu/hotel/
        noha tájidegen, de János szerint ha túlvagyunk ezen, hogy Afrika a Bükkben, akkor építészetileg igen jó, nem kamu.

        Kedvelés

      • ó, nem vitattam az igazat, nyilvan olyan is van, lehet, hgoy a legotbb. csak irom, hogy nekunk jo emlek. a ferto-tavi kirandulasos bejegyzest olvastam mar, nem is egyszer, es megnezegettem a neten, mi ez a hely, nagoyn tetszett. ez az afrikaias is erdekes, amit linkeltel, meg sosem hallottam rola.

        meg a csaladbarat helyek jutottak eszembe, mint kicsit furcsak. pl min ami alsopahokon van.

        Kedvelés

      • Örülök, hogy jól éreztétek ott magatokat.
        Nekem az a szálló már mindig csupa szép élmény és boldog gondolat, mert ott ismerkedtünk meg. 🙂

        Kedvelés

    • Ezt már csináltam máskor is, de ez most tényleg ilyen sorsszerű volt, hogy szombaton valahogy ennél a bejegyzésnél és ennél a régi kommentemnél kötöttem ki, mert a NÉGYCSILLAGOS WELLNESSHOTELBEN, ahol voltunk, elalvás előtt még félkómásan böngészgettem a blogot, mert otthon felejtettem az e-könyvemet, de az elalvás előtti rituális olvasás nem maradhat ki. 😀
      “Gyűlölöm a wellnesst”, istenem, micsoda indulatok voltak bennem bárkivel és bármivel szemben, ami jó. Persze, van, aki megjátszik, meg minden, de szerintem én egyszerűen csak mindenkit irigyeltem, aki jól érzi magát, és a szerelmével épp wellness-ezni megy.
      A “kiesszük őket a vagyonukból” egyébként egy gyerekkori élmény: egy másik családban, akikkel valamiért sokat jártunk nyaralni, mondták folyton ezt, ha olyan helyen voltunk, ahol volt svédasztal. Jaa, van paródiafaktor, de “gyűlölöm”… egész más problémák voltak itt, különben egy jót röhögtem volna az emléken.
      Jelentem egyébként, többek között 2013 januári énemnek, remekül éreztem magam, volt téli bóklászás, úszás és thai masszázs is, és történelmi felfedezést tettem: nekem az infraszauna való. A finnben (meg a gőzben) a legnagyobb bajom mindig a légzési nehézség és a turbóra gyorsuló szívem (születetten kis tüdőkapacitás + 10 év dohányzás), ez az infraszaunában nem volt, nyugodtan verő szívvel, egyenletes légzéssel, befulladás nélkül izzadhattam jó sokáig.

      Milyen jó, hogy nem az vagyok, ki voltam egykor – csak belőlem a rosszabb rész halt ki. 🙂

      Kedvelés

  2. ó, nagoyn jo, eppen nemreg toprengtem anyam helyzeten, amilyen volt, amig meg naluk laktunk gyerekkent. valami iylesmi helyzetben lehetett, bar ezt utolag nehez eldonteni, mert amugy is egy mindig mindent kezben tartani akaro alkat. es inkabb az utobbi miatt voltak a gubancok koztunk gyerekek kozt, es kozte. hogy mire vagyna valojaban, az nem derult ki eddig.

    Kedvelés

      • nem tudom, a konkret esetben utolag ezt mar nagoyn nehez. de az a kulonos, hogy tenyleg, valoban olyan erzes volt mellette, hogy o sanyargat minket. csak most kezdem maskepp latni, bar korantsem tisztan, es ennek nem kellene igy lennie, nem fair.

        Kedvelés

      • Pszilv, mi azért éreztük a sanyargatást, mert egészen kicsiként be kellett lépnünk a kivonuló, távolmaradó apa helyébe/feladataiba. Sok cipekedés, sok munka 10 éves kortól, mert ő nem csinálta, vagy ha igen, abból csak veszekedés volt.

        Kedvelés

      • Van egy olyan elméletem, ami szerint a világháború alatti háztartásvezetésben a nő volt a férfi helyett is mindenhol és mindenhogy, mert nem volt más lehetőség, azután ezt a mintát átvették a leánygyermekek, majd az ő leánygyermekeik, majd az övéik, mint első és egyetlen női mintát, ami beléjük égett. De ez csak egy elmélet a kontrollfríkségre.
        A Hohoho-horgász felesége meg rendkívül csinos 🙂

        Kedvelés

      • Hat mert elvarjak toluk… Az megvan, hogy ha a ferfi rosszul oltozott (mosdatlan, alkoholista, akarmi), az a no “szegyene”?
        A csaladban az idosebb nok mind eszerint eltek. Ezert inkabb belehaltak, de rendben tartottak a ferjeiket, meg akkor is, ha a ferjek ezt kimondottan nehezitettek.
        Ugyanez igaz a gyerekekre is.
        Viszont, ha a no elhizott, rosszul oltozott, az kizarolag az o sajat szegyene (ki is mondana, hogy a ferj tehet rola?).

        Kedvelés

      • (Bocsanat, most csak azert irok, mert az elobb nem kertem emailertesitest a hozzaszolasokrol. Most megteszem. Es meg egyszer bocs. 🙂

        Kedvelés

      • Ehh, milyen igaz..:dplusz a gyerek reszre emlekszem tapasztalat..hanyszor mondta anyam, hogy igy velem sehova sem jossz…ahogy en akartam oltozni,ugy nem tetszett volna masoknak….

        Kedvelés

      • Ez mennyire így van! Anyósom is ezt mondja mindig, és veszekszik apósommal, ö meg csakazértis a legcsúnyább ruháját veszi fel, ha együtt elmennek valahová. Egyébként az egész blog az ö kapcsolatukról szól. Anyósomnak már mutattam a blogot, de sírva fakadt rajta, és azt mondta, hogy ö már nem tud megváltozni 😦

        Kedvelés

  3. Az is ezt a látszatot erősíti, hogy a nő “nyüstöli” a férfit, hogy a vágyak mögötti fizikai munkát (gyerekszoba-átalakítás, hozzátoldás, veranda-üvegezés, bútorok mözgatása vagy akár összeszerlése is) a nő nem tudja elvégezni.
    Ha el tudná, lehet, még ezt is ő csinálná, de legalább tisztulna a kép, és nem kellene kérni, kuncsorogni érte.
    Csakhogy valami eszméletlen furcsa módon minden szerszám úgy van megtervezve, hogy a férfi még elbírja, a nő meg már ne.
    Nyílván egy olyan alkatú emberiségre, amilyen a nő, éppúgy lehetne szerszámot tervezni, de persze az a mostanihoz képest nem volna elég hatékony.
    Szóval sokoldalú problémák ezek.

    Kedvelés

    • izé, bocsánat, szerintem elbírja a nő is, én legalábbis elbírom, mozgatom, átrendezem, felépítem, nem vagyok nagy diy-szakember, se izomkolosszus, sőt, de boldogulok a férfikézre tervezett (?) szerszámokkal is.
      (férjjel ellentétben :))

      Kedvelés

  4. mi van akkor ha a nyitottság megvan, maximális segítőkészség megvan, aktivitás megvan, szerelem megvan de az átgondolás, irányítás, előre gondolkodás, tervezés, észben tartás mégis nálam (gyerekkel szuperül elvan és megvan, mosogat, söpör, mos, programot szervez). és emiatt panaszkodom, mert teher mindent észben tartani itthon is, mert teher és kellemetlen mindig figyelmeztetni: intézni kéne a kocsit, a parkettát, az ajtót (mikor így is annyit segít!! – tudom tévút, de ez a belémkódolt reakció) és mégis sárkánynak érzem magam. pedig nekem olyan társam van, aki a környezetem szerint micsoda aranyos, segítőkész, türelmes ember, panaszom nem lehet. és tényleg tündéri. én akarok túl sokat? mert nem akarok itthon irányítani, sok. most akkor mi a teendő van erre recept?

    Kedvelés

    • A blogon nincs egyetlen recept sem. De az biztos, hogy a környezet mércéje nem megbízható, nem igazságos, ő már a kisujját megmoccantó férfinak is tapsolni fognak.

      Simán lehet, hogy te ilyen alkat vagy, ő meg olyan. Viszont ez benne van a HH könyvben az egyenlőtlenség formái között: a nő mint szervező, ellenőr, végrehajtó, a segítő férfit is ő kéri, a munkáját ő ellenőrzi.

      Ha szerep-okot gyanítasz, és nem akarsz így főnök meg végrehajtó lenni, akkor sok munka áll előttetek. Sok a kérdés. Ő vajon mindezt problémának éli meg? Te aggódósabb vagy? Te akarsz úgy élni, ahogy ezek elintézése után lehet, vagy mindketten, csak ő megteheti, hogy észre se veszi, mi a feladat? Ki megy el a városba, ahol ügyet lehet intézni? Te? Ő? Mindketten? Kinél vannak felírva a telefonszámok? Ki akar parkettát, ki veszi észre, hogy elromlik valami? Miért?

      Nők tízezrei csinálják ám a férj vagy a közös cég adóbevallását, a partnerük szakdolgozatát, az aprómunkát, adminisztrációt.

      Kedvelés

      • Problémának érzi , azért mert jelzem, hogy nekem az és igyekszik, próbál. Eltérő alkatok vagyunk, ő nyugodt, nem szorongó és alapvetően pozitív- ez tény, sok esetben ez igen előnyös és jó csapat vagyunk, de amiket írtam abban nem. És nyakig szocializáció az egész, úgy nevelték és az a minta hogy segítünk, udvariasak vagyunk és toleránsak, első a család. De nincs mintája arra nézve, hogy irányítson, hogy jövőt tervezzen (inkább álmodik, jó akarattal), karriert építsen. Valójában én-és ez a paradoxon, valahol én kérem rajta számon a hagyományos modellt -amit nem biztos, hogy tolerálnék. Néha jó lenne, ha eltartanának, ha nem aggódnék csak én a “jövőn”. Mindent ő intéz amit kell, de én tartom számon és noszogatom. A telefonszámok csak nekem vannak elmentve. Túlnyomórészt én veszem észre, hogy elromlik valami,ha akut és kérem, elintézi de pl. hogy nincs két éve kilincs a gardróbban az nem zavarja, hiába övé is a lakásunk (és csakazértse intézem, talán mert ffias dolognak tartom és épp elég van nekem is). Tény, hogy fizikailag keveset bírok. De mégis…Szval sokat beszélgetünk, igen, szemrehányok, és akkor igen rosszul érzem magam. És irtom a hátamról a felesleges hátizsákokat. Igyekszem nem aggódni. De nevelni, nem nevelhetem vagy igen? Ki tudja. Lehet, hogy csak el kéne fogadnom a saját szerepemet ebben, ami végképp nem hasonlít anyáinkéra.(valahogy gonsznak érzem, hogy így kibeszélem)

        Kedvelés

    • A “randizás poklából” jelentem, hogy nagyon sok férfi kifejezetten elvárja, hogy a nő legyen a kapcsolatfelelős és non-stop gazsuláljon. Igen meglepődnek (és nem kellemesen), ha az ember egyenrangú felnőttként kezeli őket. Tényleg nagy kérdés, kinek kéne felnőni végre. Van egy könyv, a címe Menekülés a meghittség elől, az alcíme is érdekes, Hogyan függünk az álkapcsolatoktól. A 12 lépéses filozófia (anonim önsegítő csoportok) szerint íródott, de a szerzője bevallottan feminista és a társadalmi környezetet is vizsgálja. Ajánlom.

      Kedvelés

      • Elnézést, ezt nem ide akartam, hanem általános megjegyzésnek szántam a poszthoz.

        Kedvelés

      • Abba a pokolba én is alámerülök, olykor.
        Íme, egy őszinte alkat személyes vallomása arról, kit keres. Az “összefogja” a kulcsszó. Ez mindent megmagyaráz, nem? Egy igazi nő dolga összefogni az összefogandót.

        “Kiindulási pontként, hogy én kit keresek? Egy embert-társat-barátot-szeretőt…
        Embert….akivel jó beszélgetni és hallgatni, akivel a hétköznapokon is jól érzem magam.
        Társat….aki nem riad attól vissza ha a férfi határozott, önálló és céltudatos.(azért mert ilyen még vágyhat kedvességre, szeretetre, gyengédségre, szerelemre…)
        Szeretőt…akivel a nappalok és az éjszakák is izgalmasak, szenvedélyesek.
        Barátot… ki mindezt összefogja, félreértés ne essen…ezt mind egy személyben.”

        Kedvelés

      • Haha, én is tudnék mesélni 😀 A netes társkeresők a nemi sztereotípiák aranybányái, kezdve a “nőies nő” és “férfias férfi” (újabban “pasis pasi”)-val, végezve a férfi a fej a nő a nyak-kal hát van ott minden, csak győzzön röhögni meg sírni rajta az ember.

        Kedvelés

  5. Hát ez jó, miért van az hogy itt minden telitalálat?
    A wellness szállók, nekem is az jutott eszembe mikor életemben először és utoljára egy ilyen helyen jártam, olyan mint egy emberrezervátum, megkoreografált pályán hömpölyögsz a tömeggel és mindent ki kell használni rohanni egyik helyről a másikra mert csak akkor éri meg!! Még síelésnél lehet ezt tapasztalni, mint a veszettek úgy csússzák a köröket, nincs idő megállni, ki kell használni maximálisan az időt, az utolsó felvonóval is még gyorsan gyorsan.

    Kedvelés

  6. ma reggel volt alkalmam két pólust elolvasni.
    http://velvet.hu/blogok/randi/2013/01/20/10_jele_annak_ha_a_no_viseli_a_nadragot_a_kapcsolatban/
    röviden? bazmeg.
    írtam levelet, hogy és akkor most pedig olvassuk úgy a cikket, hogy felcseréljük a szereplőket. ugye, milyen hétköznapi és normális? ezt tartja normálisnak és emberinek az, aki ezen hőzöng, hogy hát igen, a mai lányok. nyilván az se normális és emberi, ami a cikkben le van írva. de ezer az egyből, és arról írunk cikket. pontosan ez mutatja a környezet reakcióit. a nők helyükön tartására való legszemléletesebb példa mára.
    és félreértés ne essék, egyáltalán nem gondolom, hogy ami ott le van írva, az jó. az borzasztó, ha ezt csinálja _egyik ember a másikkal_. csak a jelek szerint senkit sem érdekel, hogy férfiak tízmilliói csinálják a feleségükkel. az nem érdemel cikket, mert az a normális. mindjárt kijön az ebédem, pedig jó volt.

    Kedvelés

  7. basszus, nem ment el a kommentem. na akkor még egyszer 🙂
    szóval volt alkalmam két pólust is elolvasni ma.
    http://velvet.hu/blogok/randi/2013/01/20/10_jele_annak_ha_a_no_viseli_a_nadragot_a_kapcsolatban/
    röviden? bazmeg.
    írtam is levelet, hogy és akkor most olvassuk el úgy a cikket, hogy felcseréljük benne a szereplőket. ugye hogy mennyire hétköznapi és normális? van tízezerből egy eset olyan, mint ebben az írásban. csak a többi, amiikor a férfi bánik így a nővel, az senkit nem érdekel, hiszen teljesen mindennapos, és egyébként is az a világ rendje, ki meri vitatni. tökéletes példája a bizonyos környezet reakcióira: igaz ugyan, hogy férfiak tízmilliói viselkednek így, de ha egy nő, akkor azt azonnal állítsuk pellengérre, és írjunk gúnyos cikket. és tökéletes példája ezáltal a nők helyükön tartásának.
    félreértés ne essék, egyáltalán nem gondolom, hogy amit a cikkben írnak, az jó. az borzasztó, _bármelyik ember csinálja a másikkal_. de cikket a jelenség csak akkor ér, ha nők csinálják, mert az ellentétes a normálissal, ami az, hogy a férfiak. na kijön az ebédem, pedig jó volt.

    Kedvelés

  8. tényleg bánt, hogy nem jelent meg, szóval megírom harmadszorra is, remélem, nem fog mindhárom megjelenni a végén:) lehet hogy moderálás alatt van, mert van benne link? akkor nézzük anélkül 🙂 hát ma reggel volt alkalmam elolvasni két pólust, mert a velveten megjelent egy cikk arról, hogy “amikor a nő viseli a nadrágot”. olvassátok el, kegyetlenül felbaszta az agyam. agresszív nőkről ír, akik terrorizálják a férjüket pl olyanokkal, hogy másokkal flörtölnek a jelentlétükben, félbeszakítják őket, bunkók velük társaságban, elszámoltatják stb.
    írtam is levelet, hogy akkor most pedig olvassuk el a cikket úgy, hogy felcseréljük benne a szereplőket. ugye, milyen normális és hétköznapi? ennek hallelujáznak azok, akik felháborodnak a cikkben szereplő nőkön. valóban van ilyen eset – tízezerből egy. a maradék kilencezerkilencszázkilencvenkilenc, amikor ugyanez fordítva történik, senkit nem érdekel, mert az a természetes. tökéletes példája a környezet büntető reakciójának, és tökéletes példája ezáltal a nők helyükön tartására is, aki ilyen, azt gúnyoljuk, pellengérezzük ki, ellenben a száz- és százmillió férfi, aki így viselkedik, az nem érdemel cikket, mert tök normális.
    félreértés ne essék, én egyáltalán nem gondolom, hogy ami a cikkben szerepel, az jó. az borzasztó, _bármelyik ember csinálja bármelyikkel_. de úgy látszik, a köz szemében csak akkor kelt felháborodást, ha nő alázza meg így a férjét, fordítva még csak eszébe sem jut senkinek, hogy nincs rendjén. mindjárt kijön az ebédem, pedig jó volt amúgy.

    (a szerk. pedig kibányászta a spamek közül a linket — lehet, hogy a nick+link tűnt olyan rózsaszín extramagassarkúsnak, érted.
    http://velvet.hu/blogok/randi/2013/01/20/10_jele_annak_ha_a_no_viseli_a_nadragot_a_kapcsolatban/
    )

    Kedvelés

    • Elolvastam a cikket. A döbbent felismerés az volt bennem, hogy kapcsolatunk kezdeti szakaszában, mikor társasági életünk még sokkal aktívabb volt, én meg jóval hamvasabb, sokat flörtöltem a pasim, majd vőlegényem, majd férjem mellett, a jelenlétében és azon kívül is. Ezek az ügyek az évődésen soha nem jutottak túl, bár volt, hogy a fantáziámat megmozgatta egyik-másik. Miért tettem? Megtehettem. Miért tehettem meg? Volt, akit érdekeltem ezen a szinten, a férjemet meg nem érdekelte (mert a társasági élet, piálás meg a karrier kötötte le az energiáit — ő is fiatal volt), és nem volt szeme rá. Nem fájt senkinek, a harmadikoknak sem, ez a meggyőződésem. És ami szemebtűnő innen nézve, volt igényem rá, noha nem bosszú vezérelt, sőt idegesített volna a féltékenykedés, amire nagy ritkán akadt azért példa.
      Most néha pillanatokra elkap a nosztalgia a régi flörtökre, ‘sikerekre’ gondolva, de aztán rájövök, hogy bár az évek múltával, három gyerek után már idegen férfiak szeme kevésbé akad meg rajtam, de férjemé meg igen. És most sokkal több figyelem, elismerés, odafordulás és jelenlét jellemzi a kapcsolatunkat szerintem mindkét részről. Így lettünk felnőttek egy igen korai házasság után, és ez szerintem csoda.

      Kedvelés

  9. “…oviválasztással…”

    A feleségemmel együtt úgy döntöttünk, ahogy mindenképpen a lakhelyünkhöz közel lévő ovit szeretnénk választani a lányunk számára. Olyat, ami pár perc alatt elérhető egy könnyed bicajozással, vagy negyed óra alatt megközelíthető gyalog. Nagy volt az egyetértés köztünk ebben.

    Becsülettel végigjártam azt a három intézményt, ami megfelelt ennek az egyszerű feltételnek. Megnéztem az épületeket kívülről munkába menet és onnan jövet, reggel és délután, felkerestem a fogadóórán az óvónéniket és dajkanéniket, beszéltem mindhárom igazgatóval. Jegyzeteket készítettem, majd összegeztem az információkat egy Excel-táblában.

    A saját következtetésem az lett, hogy mindhárom óvoda egyformán alkalmas arra, hogy a lányunk oda járjon. Ezt a véleményemet alá is tudtam támasztani a korábban összeszedett adatokkal, melyek alapján a kitalált szempontrendszerek szerint tényleg egyformák voltak az ovik.

    Később a feleségem elvált tőlem, többek között azért, mert úgy gondolta, hogy sokmindenben, többek között az oviválasztásban kivonultam a családunk életéből, derogált nekem ilyesmikkel foglalkozni, helyette többre értékeltem a saját kényelmemet.

    Tanulság nincs, csak bemutatkoznék ezzel a blogon. Egy 4 éves kislány apja vagyok, 31 éves, elvált, menő mérnökember. Tudok és szoktam főzni. Látványosan nem tudok ovit választani.

    🙂

    Kedvelés

      • Az E-betűs oviba a három közül. A választást az élet később megoldotta – csak ott volt viszonylag egyszerűen megkapható férőhely.

        🙂

        Kedvelés

      • Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre egy határozott “Igen!” a helyes válasz.

        Egyébként az informatika nem-programozós, nem-rendszergazdás, nem-menedzseri, hanem határozottan mérnöki oldalához tartozók nem túl népes csapatát erősítem.

        🙂

        Kedvelés

      • Sok olyan kérdés van, amit mérlegelek, aztán megállapítom, hogy “nekem mindegy”. Ez a viselkedésem nagyon megosztja az ismerőseimet, mármint az a kérdés, hogy ez mennyire jó vagy nem jó, mennyire megengedhető vagy mennyire nem megengedhető egy családban.

        Én azért reménykedem, hogy nem főbenjáró bűn ilyennek lenni.

        Viszont az tény, hogy az ilyen viselkedésemnek nagyon rossz optikája volt a volt feleségem felé. Az ő szemében a nem-döntések egyben azt is jelentették, hogy ezekben a fontos, családunkat érintő dolgokban nem kívánok részt venni vagy részt vállalni. Kommunikációból egyes, nekem.

        Az is tény, hogy a volt feleségem soha nem említette, hogy hiányzik neki az hogy néha véletlenszerű döntéseket hozzak kevésbé fontos kérdésekben. Előbb jött a “váljunk el”, aztán az, hogy valami baj van, aztán a szakember, aki nagy sértődésére neki is egyest adott emiatt kommunikációból.

        Azt mindenki egyéni ízlésére bízom, hogy meg meri-e tippelni, melyikünk volt inkább zsákbamacska a házasság elején.

        🙂

        Kedvelés

      • De jó, hogy itt vagy, remélem sokáig maradsz. Üdítő dolog a másik oldalt olvasni, mindig! A te leírásod pedig nálam eddig mindent visz! 😀 Szerintem ez egy alapvető XX-XXI. századi emberi sajátosság, miszerint “kommunikáció üljleegyes!”

        Kedvelés

      • szerintem az excel-táblázat a ludas… 🙂
        ha én az egyetlen férfi felettesemnek excel táblázatot küldök, egyből telekonferenciát kér, s hogy mondjam el szóban, mi áll benne.

        Kedvelés

  10. Ilyenkor tépem a hajam. Bár azt is tudom, hogy így kellett történnie ahogy történt, és valószínűleg én sem tudtam volna ennyire értékelni Őt korábban, mint most. A hajamat azért tépem, mert látom azt a nőt, aki megkapta azt amit én soha, és neki ez a világ legtermészetesebb dolga. Miszerint a gyerekeket rá lehet bízni apucira, apuci főz, mosogat, takarít, tanul a gyerekkel, külön programot szervez, anyuci mehet ahova akar, ilyen tanfolyam, olyan önvédelmi franckarika… amikor ez szóba került és elmondtam anyucinak, hogy én biza a seggemet a földhöz verném örömömben ha az én párom csak a felét ennek megcsinálná, annyi volt a válasza, hogy hát igen, tudja ő ezt… szerintem igaziból akkor szembesült vele, hogy milyen kib@ßott jó dolga van. (Tudta ő eddig is, de kimondva nagyobbat üt mint gondolatban.) Valószínűleg nála is a dolgok összeszervezésbe és észben tartása verte ki inkább a biztosítékot. DE AKKORIS!!!! 😀

    Kedvelés

    • Sziasztok!

      (Remélem nem gond, hogy tegeződök.)
      Még nem írtam a blogra, úgyhogy illik röviden bemutatkoznom. 25 éves vagyok és 5 és fél éve van egy vőlegényem, akivel fene se tudja, hogy mióta lakunk együtt, körülbelül 4 vagy 3, passz. 😀 Az én párom alapból mosott, főzött, takarított stb., ugyanúgy, ahogy én is. A kapcsolatunk elején szerintem ő vállalta az egy kicsit nagyobb részt a háztartásból, mert én meg többet dolgoztam kicsivel. Ráadásul ő észreveszi magától, hogy valamit meg kell csinálni, nem nekem kell ellenőrösdit játszanom. Soha nem beszéltünk ezekről a dolgokról, így alakult ki és nekem ez volt a világ legtermészetesebb dolga, mert ezt láttam magam körül fiatalkoromban. Szinte sokkolt, amikor szembesültem vele, hogy nem ez az általános. Én teljesen igazságosnak tartom, hogy mivel ketten használjuk a lakást, ketten koszoljuk, ezért mindkettőnk felelőssége is. De amilyen kritikákat kapni szoktam! Sokan odáig merészkednek, hogy azt állítják, hogy akkor nem is szeretem igazán párom, ha nem szolgálom ki. Nagyon fel tudom húzni magam ilyeneken! A párom mindig azt mondja, hogy minek törődök vele, amikor látom, hogy milyen hülyék és nekünk így jó. De egyszerűen nem tehetek róla, az életben mindenfajta igazságtalanság könnyen kiborít, ez az egyik. A másik, hogy a nő kapja ilyen esetben a több támadást meg szurkálódást, sokszor a többi nőtől. Persze a párom is megkapja néha, hogy papucs, de ő neki jobb természete van és vagy meg se hallja vagy szarik rá, irigylem érte.
      Most jutottunk el oda, hogy miért békakirálylánynak írok választ. Szerintem el se tudod képzelni, hogy mennyire bántó tud lenni, amikor valaki azt mondja egy nőnek, hogy legyen hálás, hogy ilyen a párja! Persze, legyen hálás, de a párja is neki!!! Kezdjük ott, hogy a férfi nem besegít, hanem ugyanúgy csinálja a dolgát. A házimunka igenis nem a nő veleszületett kötelessége. Ne nyomjuk már mi nők vissza a hagyományos szerepkörökbe bűntudatkeltéssel a másikat, aki vagy szerencsésebb volt vagy kiharcolta magának a helyzetet. Kicsit durvának tartom, hogy hasra kéne esnem attól, hogy a párom a közös életünkben felnőtt emberként ugyanannyi terhet vállal, mint én. Nagyon-nagyon bántó tud lenni, amikor ezt mondják és fel se fogják (remélem), hogy milyen vádaskodóan hangzik. Mintha meg se érdemelném, hogy visszakapjam ugyanazt a másiktól, amit én beletettem a kapcsolatunkba, mintha valami alacsonyabb rendű valaki lennék, akinek hálásnak kell lennie a férfinak, hogy kegyeskedik az én kötelességeim (amiket én nem érzek annak, csak félig!!!) átvállalni…
      Ininkabb: úgy látszik ez a “nekem mindegy” műszaki érdeklődésű embereknél abszolút elfogadható opció, ha a választási lehetőségek egyformán megfelelnek. 😀 Mi mindketten programozók vagyunk. Ha tőlem megkérdezik, hogy mi legyen vacsora és felsorolnak egy valag kaját, akkor szinte 100%, hogy azt mondom, hogy nekem mindegy, mert mindegyiket szeretem és úgy vagyok vele, hogy egyformán jó, akármi lesz. Ráadásul úgy vagyok vele, hogy de jó, hogy főznek nekem, csak nem fogok még egy kész rendelést is leadni. Na ezen a párom be is szokott sértődni, hogy legalább annyira érdekelne, hogy kitalálom, hogy mit kérek, úgyhogy megtanultam, hogy ilyenkor random választani kell el egy opciót és akkor mindenki boldog.
      Cserébe engem az idegesít, amikor a szabadidő eltöltésénél hallom tőle, hogy “nekem mindegy”. Egyből 180 lesz a vérnyomásom. 😀 Még két ilyen ember között ez a gondolkodásmód nem is okoz gondot, ám a környezetem eszméletlenül ki tud akadni a hasonló válaszoktól, ami mögött jóindulat és előzékenység van az ember részéről, ráadásul úgy érzem, hogy teljesen logikus. 🙂 De már gyakorlom, hogy hogyan tudom szép cifra körmondatokba foglalni, hogy mindenki értse, amit gondolok.

      Kedvelés

      • Szia, Niki, érdekes, amit felvetsz, és sok nő számolhatna be hasonlóról. Kíváncsi vagyok a kapcsolatotok alakulására, ha összeházasodtok, esetleg gyereketek is születik. Bekapcsolnak-e vajon a partneredben az automatizmusok? Mert a szerepünket nem magunk választjuk, hanem a közegünk írja. Addig is: élvezd, megérdemled., és légy tudatos!

        Én is szeretem, ha azt mondják: zellerkrémlevest!!!

        Kedvelés

      • Igen, arra én is kíváncsi vagyok, mert ezt ugye csak akkor fogjuk megtudni. Gondolom már egy gyereknél is meghatványozódnak a terhek, de ezt nem tudhatom, csak sejthetem (mondjuk anyu példáját vagy az idősebb barátokat nézve) és én nem vagyok egy “keresztény menyasszony” típus, aki azt hiszi, hogy huszonévesen megfelelő élettapasztalat nélkül megmondhatja a tutit egy másik embernek, aki az adott dolgokat már átélte. (Amúgy mindketten olvastuk az érintett bejegyzéseket és nagyon jól szórakoztunk, nem akarom nagyon megbántani a lányt, de… Minden estre én nagyon kíváncsi lennék rá, hogy ugyanez lesz-e a véleménye 20-30 év múlva is.) Ráadásul hihetetlenül allergiás vagyok rá, ha az emberek beleszólnak az életembe vagy bírálnak olyan dolgokat, amihez semmi közük (pl. magánélet), ezért nekem se szokásom. Még a “keresztény menyasszonyka” típusnak se szólok be, ha neki jól esik, csinálja, de hagyjon engem békében…
        Én reménykedek benne, hogy a férfiakban is van valamilyen fajta apai ösztön és örömet tud nyújtani nekik is épp annyira a gyerekről való gondoskodás, aztán lehet, hogy naiv vagyok. Egyébként is úgy érzem, hogy minden ember csak több lesz attól, ha minél több részből áll az élete, minél sokoldalúbb, legyen az illető nő vagy férfi. Mondjuk látok a környezetemben erre példát, ahol nem csak a felszín szép, hanem tényleg kiegyensúlyozottan élnek. Egyenlőre az az elméletem, hogy az adott férfi önzőségén, személyiségén és a tágabb környezet alaphangulatán (nem a páron, hanem mondjuk az adott településen, a másoktól látható mintákon) múlik, hogy mennyire vonja ki magát a gyereknevelésből.
        Ebben nagyon igazad van, hogy a közegnek hatalmas kényszerítő ereje van és ha olyan környezetben (család mindkét oldalról, barátok, ismerősök, város/falu, a helyi munkalehetőségeknél a főnökök, a kollégák) él az ember, hogy nyomják vissza a megszokottba, akkor nagyon-nagyon nehéz ennek ellentmondani. Nem hiszem, hogy csak a nőn múlik, hogy hogyan alakult a kapcsolatuk, az élete, vannak nehezítő körülmények. Ráadásul a nőket sokszor kiskoruk óta arra nevelik, hogy az a jó, ha mindenki szeret, kis aranyos vagy és mindenkit magad elé helyezel, persze, hogy meginog az ember és inkább a saját érdekeit, ép idegeit áldozza be. Én ezt speciel tömeges érzelmi zsarolásnak tartom, tudom, hogy ez túlzásnak tűnik.
        Tudom, hogy sokan nehezebb helyzetből startolnak, kevesebb választási lehetőséggel és nem hiszem, hogy amiért nekik bonyolultabb a helyzetük, akkor bármit is rosszabbul tennének, döntenének.

        Kedvelés

      • “tömeges érzelmi zsarolás” – De jó ez a kifejezés!

        Igen, nem egyszerű, amikor a nő társadalmi ellenszélben, a férfi pedig hátszélben próbál haladni. Fogni kell egymás kezét és figyelni a másikra, hogy ne sodródjanak túl messzire egymástól.

        Kedvelés

      • “Ráadásul a nőket sokszor kiskoruk óta arra nevelik, hogy az a jó, ha mindenki szeret, kis aranyos vagy és mindenkit magad elé helyezel” – mennyire igaz és látom magam körül…. Mennyire visszaveti a nőket a munkahelyen is…egzisztenciális félelmeik miatt alig-alig konfrontálódnak, s ha mégis a) rájuk sütik, hogy agresszívak, férfiasak, törtetők b) még ők érzik magukat kellemetlenül, hogy kinyitották a szájukat ezért aztán c) inkább sajnáltatják magukat, mártírkodnak ahelyett, hogy érvelnének, küzdenének (a gyenge nőn majd segítenek) d) előadják a szőke/túl fitatal/túl öreg/túl érzékeny kombót. Ilyenkor a szociális ám agresszívnak tituált törtető nők konfrontálódnak helyettük, megoldják a problémát és még rosszabb színben feltűnve.

        Kedvelés

      • szia, én is veled egyidős vagyok, és hasonló formán élünk a barátommal /bár nem könnyen emeli fel a seggét, de legalább az elvvel egyetért, söpörni ugyan sajnos a büdös életben nem láttam még, de legalább a macskaalmot ő pucolja:)/. az idióta megjegyzések, amit ezzel kapcsolatban általában viccelődni próbáló fickóktól kap az ember, szerintem is pofátlanul idegesítőek, de nőktől is jön mondjuk, inkább a középkorú rendes polgári asszonyoktól. én azt szoktram rá mondani, hogy férfinak én azt tartom, aki érett felnőtt ember, és nem hinném, hogy az érett felnőtt létbe ne tartozna bele az, hogy az ember eltegye a ruháját, és elmossa a poharát maga után. aki erre nem képes, és tőlem várja, hogy mindent alátoljak, az nem férfi, hanem egy ötéves gyerek, és sajnos nem tudom komolyan venni. aki pedig úgy gondolja hogy a lakást ugyan két dolgozó ember használja és koszolja, ellenben tőle kegy, hogy felszólításra, évente egyszer hajlandó részt venni a takarításában, annak tényleg az óvodában a helye.
        tudom, hogy nem ez a jelenség gyökere és lényege, de marha jól vissza lehet vele vágni az ilyen dumákra.
        /persze más, ha csak az egyik dolgozik és a másik otthon van, akkor szerintem azért ésszerű és normális, ha az otthon lévő végez több házimunkát, lévén több ideje van rá, de nem mint elvárás és szerződés, hanem mint vállalt és mennyiségileg majdnem egyenlő munkamegosztás. de azért gyerek nélkül szerintem ez manapság ritka./

        Kedvelés

      • Szia eastern sugar!
        Én nekem is van egy az évek alatt szinte tökélyre csiszolt nagy monológom (annyiszor kellett előadnom), aminek ugyanez a lényege, de szerintem sajnos még egyszer nem sikerült elérnem, hogy akár csak elgondolkozzon az illető a dolgon. 😀 Én is főként “középkorú rendes polgári asszonyoktól” kapok kritikát, úgy érzik, hogy mindenképp meg kell tanítaniuk rá, hogy milyen egy igazi Nő, nem mintha ők boldogságot vagy kiegyensúlyozottságot sugároznának és ettől máris hiteltelen az egész. Fickóknál meg a baráti kör értelmes, ott ilyenfajta viccelődés nincs. Más férfi meg ha olyasmivel henceg, hogy ő bizony semmi házimunkát nem csinálna, mert az nem férfi, akkor azt mondom, hogy az elég nagy baj egy férfinál, ha ilyen kevéstől megrendül a hite a saját férfiasságában és nekem nem kéne ilyen gyenge ember. Ilyenkor általában olyan csönd támad, hogy szinte hallani, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejekben…
        Most ez így nagyon határozottnak hangozhatott, de azért fárasztó és hihetetlenül idegesítő mindig ilyen számonkéréseket és hülye vicceket megválaszolni és ugyanazokat a köröket tök fölöslegesen lefutni. Nagyon sokszor felhúzom magam ilyesmin. Igyekszem a saját szűk ismerősi körömön belül maradni pont ezért.
        Szerintem is az a logikus feladatmegosztás, amit leírtál. Ha valamelyikünknek valamilyen okból kifolyólag nem volt munkája, akkor az csinálta az otthoni dolgokat, tök természetes a számomra is, mi mást csinálnék. Sajna ilyen már mindkettőnkkel előfordult kisebb-hosszabb ideig. Persze ez nem ilyen merev, ha én vagyok éppen a kenyérkereső, akkor is előfordul, hogy kimegyek elmosogatni, amíg a másik főz, legalább lehet beszélgetni közben.
        Még annyit hozzátennék, hogy viszont ha kisgyerekkel van otthon valaki, akkor az is egész napos “munka” és szerintem megérdemli, hogy pihenhessen, egyedül lehessen néha, jusson magára is ideje.

        Kedvelés

  11. Az első, ami eszembe jutott, amikor olvasni kezdtem, hogy Jézusom, én is ilyen vagyok. Mert nálunk fél órába telik, mire kiválasztjuk, hogy milyen filmet nézzünk. Mert nekem soha nem jó az, ami neki. Aztán rájöttem, hogy akkor mi mégsem vagyunk ilyenek, mert mi aktívan részt veszünk a döntéshozatalban, még ha ilyen piti dologról is van szó.
    Aztán a másik, ami beugrott, egy tanács, amit nem is tudom, hol olvastam, hogy ne azért éljünk valakivel, mert mi majd úgyis megváltoztatjuk, hanem azért, amilyen most.
    Ha egy kapcsolatot egyedül visz a nő (vagy a férfi), akkor az nem kapcsolat, csak valami lakótársi viszony. Szerintem.

    Kedvelés

  12. Amióta összeköltöztünk a kedvesemmel, harcolok, hogy ne így éljünk.
    Leginkább magammal, ezt állíthatom: bűntudat, ha nem úgy viselkedem, amikor elvárják, és mikor “sárkánnyá” változom, ha nem jól csinál meg valamit, máskor meg düh, hogy nem segít eleget.
    Az más kérdés, hogy ő dolgozik, nehéz kigondolni mekkora arányban kéne részt vennie a dolgokban. Szerencsére együttműködő, és már sokat változott, de olykor még mindig gondot okoz a passzivitása.
    A családja tipikus: Apa csak dolgozik, azt sem tudja mi merre van a saját szekrényükben (a pálinkáspoharat persze egyből előkapja).
    A kedvesemnek sem kellett otthon házimunkát végeznie, még akkor sem, mikor egész nap otthon volt munkanélküliként (és nem tudom igazán sajnálni azt az anyukát aki erre tanította a saját fiát).
    Ráadásul vegetáriánus vagyok, duplán kijut az értetlenkedésből. El lehet képzelni a tekinteteket, az idilli családi étkezéseket külön főzéssel, kissé mindig kívülállóként, majdnem-elfogadó pillantásokkal. Mindig ugyanazok a témák, ugyanaz a felszínesség, mert senki nem meri átlépni a jól meghúzott határokat.
    A családot nem szándékozom megreformálni, kedvesen mosolygok a jelenlétükben, végül is rendes emberek ők, de tudom, hogy én nem vagyok hajlandó úgy élni, ahogy ők.
    Jó látni, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a “forradalmi” törekvésekkel.

    Kedvelés

  13. Csak egy kép: A fentebb leírt anya hogy viselkedik a gyermekeivel? Beosztja az idejüket és a hátán hordozza a családot miközben a gyereke szanaszét hagyják a dolgaikat és semmivel sem törődnek? Nem biztos hogy így van, de felmerült ,hogy láttam már ezt valahol. Az éremnek két oldala van az egyik hogy a nő egyre több dolgot válla magára míg a másik hogy az engedelmes férj egyre több dologban hagyatkozik az asszonyra. (De a szerepek felcserélhetőek) Ami elhangzik ilyenkor, hogy úgy érzi az ember nélküle megállna az élet. És így is van, kényelmes dolog kiadni a döntéseket és a velük kapcsolatos szervezést az ember életéből, Sokan tesznek így pl a pénzügyeikkel. A dolog szépséghibája abban van hogyha elkényezteti az ember a másikat az hajlamos lesz támasz nélkül maradni ez meglátszik amikor valamiért a másik fél kórházba kerül például. vagy egy válásnál derül ki hogy eddig valaki mindent intézet a háttérben.
    Szerintem ugyanúgy hiba minden feladatot az ember nyakába venni mint másokra hagyni a döntést. Ha valaki nem saját magának az ellensége akkor megpróbálja úgy kialakítani a szerepeket a családon belül hogy a felek rendelkezzenek önálló döntésekkel feladatkörökkel.
    Megvan ezzel ugyan annak az esélye hogy valaki hibás döntést hoz, de ebből lehet tanulni, s okosan kezelni a dolgokat, ami persze nem könnyű. Különösen nem ha az egyik fél “papucs alkat” de ha a másik igazán okos akkor eléri azt hogy a döntéseket finoman előkészíti de hagyja hogy a másik hozza meg. A fej és a nyak esete….az egész tudom csak fikció de létezik.

    Kedvelés

  14. Ez a poszt most nekem nagyon odab.sz!

    Nem tom, mit tegyek. Vannak lehetőségek doszt.

    1. Minden marad a régiben és kussolok, aztán valami majcsak lesz.
    2. Kivágom a lányt, aztán meglátjuk, mi lesz .
    3. Kivágok mindenkit, aztán ebből valami lesz.
    4. Én megyek el, de hová.
    5. De szimpi ez a fa!

    Kedvelés

      • Felsoroltam magamnak, nézegetem, nézegetem. A 2. a legszimpibb jelenleg.

        De mondjál opciót.

        Kedvelés

    • Akarsz róla beszélni Hajnalka? Van valami fejlemény?
      Meghallgatunk, ha tanácsot adni nem is.
      (6. pont kimaradt: megnézem Brian életét, és nyitok egy csokit)

      Kedvelés

      • Nem tom. Nincs fejlemény, bekukultam teljesen. Ezen már a Blájen se segít. Na tán még a csoki, most túrtam be egy egész doboz raffaellót.

        Kedvelés

    • “De szimpi ez a fa!” – istenem de ritka, hogy egy nőnek ilyen önironikus humora van. Egyetlenegyet ismerek (Kormos Anett), mondjuk talonba is veri a legtöbb férfihumoristát. Mindig ő jut eszembe rólad.

      Kedvelés

      • Én jobb vagyok, picim, csak hogy tudd. Értékelném, ha rólam én jutnék eszedbe.
        Nehogy belém essél, te tibi. 😀

        Kedvelés

      • Aztán áruld el nekem, barátom, mijaz, hogy talonba veri? Olyat már hallottam, hogy kenterbe veri, meg beleveri a nullás lisztbe, de amit te monc, az új. Szóval?Csüngök a szádon!

        Kedvelés

  15. Jó pár napja fullákolok, olyan, mintha valaki állandóan szorítaná a nyakam. Enyhe émelygéssel egybekötve. Nagyon fasza érzés. Néha bedobom itthon: fulladok megfele. Reakció:-
    Tegnap elmentem a patikába, vettem Valeriánát. Kérdi a zuram,az minek? Mondom, idegeske vagyok mostanság. Reakció: –

    Hát ennyi. Szeret az uram, de…

    Kedvelés

      • Hozzám orvos nem nyúlhat, csak ha nem vagyok magamnál. Meghalok én segítség nélkül is, annyira nem sürgős.

        Vigyázok, Gabibaba.

        Kedvelés

      • Nem úgy ismerem az orvosokat, mint akik tapizósan vizsgálnának, de pár jó tanácsot mindig adnak.
        – fogyjal le
        – ne igyál, ezt már annyiszor hallottam, minden férfi alkesz?
        -ne cigizz
        – dolgozz kevesebbet, mert stresszes, ez akkor jó, ha fizetsz neki:)))
        Mondjuk ezekért kár elmenni, csak megy vele az idő, én eddig 5-6 orvossal találkoztam akik jók, egész pontosan nem álszentek és nem hazugok.

        Kedvelés

      • Na ezért meg minek menjek???
        Én egyetlen jóval találkoztam eddig, a többi mind félrekezelt.
        Orvoshoz hajnalka nem megy! Maj megóggya a természet.

        Kedvelés

olvasd el, amire reagálsz!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.