leckék szeretésből 7.: beszéljünk a szexről most már

felnőtt tartalom

Nem szeretnék sem általánosságokat, se magamról konkrétumokat írni vagy kikövetkeztethetővé tenni. Ezért csak három témát választottam, és aztán, a végén leírom a Lényeget is.

1.

Ami érdekes: a néma szex. Működik amúgy, a kapcsolat is, de amikor benne vannak, elnémulnak. Meztelennek lenni, a szexnek akár meredek formáit is csinálni egy összeszokott párnak könnyebb, mint a bizalomban beszélni – a szexről beszélni. A némaság egyrészt érthető, vannak neki élettani okai, másrészt valahogy elidegenítő, elveszi a játékos, kapcsolódós részt. A szexbeli némaság és a tevékenységek egyszerűsödése, a repertoár szűkülése annak a jele, hogy nincs már igazi vágy, nemsokára szex se lesz, vagy eü jellegű lesz csak.

Aki még szereti, szeretné, szokta, és van hozzá partnere: nagyon nagy változás beszélni kezdeni az ágyban. Nem a kifejezetten szexi, hergelős mondatokra gondolok csak, hanem úgy általában: kérdések, kérések, állapotjelentés, hogy nyom a párna, vagy hogy mi jó, mi nem annyira jó (!), hogyan szeretnéd. Most persze az agyunkba tolakszik egy sor magazincikk, amelyek e mondatokat mint szexi trükköt, hergelést ajánlják, az ismert színvonalon, simán elmennek paródiának, ráadásul a legbénább fordításban, OKJ-s végzettségű munkatársaktól.

Ha elkezdesz a magad stílusában beszélni a mindenkori aktusról, és ez kölcsönös, vagy legalábbis a másik nyitott rá, az felszabadító, új dimenzió lehet. Azért is, mert sok a félreértés, és szavak nélkül nem mindig lehet tisztázni. Lassan bele lehet jönni. Előtte lehet szó vágyról, elképzelésekről, lehet egyeztetni, hogy majd mikor, hol, a körülményekkel kapcsolatban, vagy beszélni az előző alkalomról. Közben: amit ilyenkor meg lehet mutatni a szavakkal önmagunkból, az egészen sérülékennyé tesz, és az erős szeretésnek ez egy ismérve, hogy ezt a bizalmat elbírja. Nem lankadó döbbenettel kifejezni, hogy milyen szép és az egész milyen jó, és mi legyen még. Utána: érzelmileg és értékelve, vagy akármiről, de erre hagyni egy kis időt.

Te beszélsz szex közben?

Cikk, nagyon kedvemre való, és Emma, a szerző általában is jól ír:

View at Medium.com

2.

Akar, nem akar. A szex közbeni, szexről való beszéd kölcsönös vágyban és kiépített, rendszeres, meghitt szexuális tevékenységek esetén működik. Ahol szexuális gond, hiány van (tudniillik az, hogy a másik nem élvezi, nem akarja igazán), és erről akarna beszélni a vágyakozó fél, kiérvelni, rávenni valahogy a másikat, az megint csak a másik nyomasztása, elvárás támasztása. Akkor is, ha terápián csinálják. Nem lehet szavakkal, beszélgetéssel rávenni a szexre valakit, aki nem kívánja. Nincs mit megoldani, emeld fel a fejed, fogadd el, és szexelj olyannal, aki hevesen akar téged.

A már nem harmatosan fiatal nők többsége és elég sok középkorú férfi is így van vele: a partnerével nem izgalmas neki, nemigen van már benne tűz. Elvesztette viruló, csábító, lazaságra képes, játékos énjét, kiette belőle a szexuális életörömöt a stressz, a túlvállalás, a másikkal való elkeseredett harc, a közöny. Ezért inkább elkerüli a szexuális helyzeteket: nem élvezi már. Nem csak arról van szó, hogy megszokottságba fulladt. A teljes nemiségről, az örömre való képesség elvesztéséről van szó. Valami erős inger kell a helyére. Valami, ami tilos. Ami extra. Kipróbálni mást. “Fizetős.” Vagy nagyon fiatal.

Ebből következnek mindenféle improduktív stratégiák: a lélektelenségeket kergetőké, a pornónézőké, a titkárnővel flörtölőké. Van, aki szerelmes lesz életközépi válságában, igazán – én nem ítélem el őket, mert minden vektor arra mutat, hogy heves-harmadik nélkül a válást fel se lehessen vetni. Mindenkit megértek, aki nem akar formaságban vagy pokolban élni, és nem ostoroznám azt, aki igazán szerelmes lesz és változtatni akar az életén. Nőknél egyébként nem annyira lélektelen és gusztustalan a harmadik megjelenése, többnyire váratlan megszeretés, lelki kiteljesedés, hiányalapú – már rég el kellett volna válni, és ők bátrabbak is, amikor vállalni kell. Náluk a szex csereáruvá tétele a gusztustalan a házasságban: “na jó, adok puncit, ha…” Férfiként ismerd fel ezt, és az ilyen aktust kerüld, mint a dögkutat. Az ilyen nőt is. Ne szexelj így. Soha. Ne fogadd el az alamizsnát.

Ha a partnered nem akar veled szexet, akkor ne legyenek stratégiáid, tartsd ezt tiszteletben. Nem akar, nem kíván, mást akar, talán senkit se akar – ennyi a valóság. Rakd rendbe a kapcsolatot, tehermentesítsd őt, legyél ápolt és vonzó, és ne nyomaszd. Ha úgy sem akarja, és a szex nagyon fontos neked, akkor válj el, vagy legyen külön életed. De tudd: az ilyen örömvesztett partner nagyon fel tud háborodni, ha a birtokát sértik, mert “ő hűséges volt”.

3.

Egy érdekes, újabb, nethergelte jelenség. Vannak középkorú emberek, akik úgy lesznek hirtelen nagyonőszinték, hogy elmennek hosszútávfutni rájönnek, mi minden van még a szexualitásban. Arra tudniillik, hogy őket mi minden izgatja, amit nem is gondoltak volna. Hohó! Le ne maradjanak az Igazi Izgalmakról!

kinbaku, a japán stíl. ez legalább esztétikus

Vagyis kink – ez a perverzió 21. századi neve. (Én nem hívom perverziónak: a 20. század hívta annak.) Büszkeséggé és öntudattá, alulról szerveződő közösséggé vált. Jól érted: régen szégyellték, lelki bajnak gondolták, ma viszont identitás és menőség. Tudom, van, aki keni-vágja a témát, mosolyog, hogy én csak most jöttem rá. A trend maga nem nagyon érdekelt, és megint csak a Medium vezetett el a témáig. Kószán hallottam csak korábban az önmagukat újrafelfedező, csoportos szexben, BDSM közösségekben részt vevő ismerősökről.

Értékelem, hogy ezek a honlapok és ez a beszédmód nem ítélkeznek, ostoroznak, gerjesztenek szégyent a szexuális fantáziákkal kapcsolatban. De az én kissé konzervatív, egyben leleplezős (a jelenség motivációit, okait, hatását kimondó) véleményem a következő.

Egy. A kink kultúra helye a világban és az értékrendekben. A kink közösségekhez való csatlakozás, a segédeszközök, a swinger olyan országokban dívik, amelyekben elidegenedtek az emberek, nagyrészt egyedül élnek, nem szakadnak bele a létfenntartásba, valós-hagyományos cselekvésekbe; pazarolnak, túlesznek, kutyacicát abajgatnak, szélsőségesen, hivalkodva individualisták. A nyugati embernek már semmi nem elég, minden elborult hülyeséget kitalál, hogy enyhítse a kínját. Temérdek időt, energiát beletesznek “önmaguk megtalálásába”, a kapcsolatban élőknél pedig ürüggyé válik a Nagy Felismerés, hogy ne kelljen az unt partnerre odafigyelni, őt megérteni, lehessen másokkal is szexelni, izgalmakat megélni, “ki kell élnem a vágyaimat” címen. Olyasmit akarnak, amit a másik nem feltétlenül akarna, ami nem spontán, ami rábeszélős, csikart. El kéne menni kapálni.

Kettő. Ez a rájövés (ha valóban az) szigorúan magánügy, a partnereddel oszd meg. Szexről azzal beszélünk, akire tartozik. Már csak azért is, mert ha valakit például az izgat, ha mások látják, ahogy nyilvános helyen önkielégít vagy szexel, és “teret ad a vágyainak”, akkor kínos, visszaélős helyzetbe hoz másokat, akár gyerekeket is, az ilyesmi értelemszerűen nem alapszik konszenzuson. De kapcsolatban is vékony jég a kölcsönös beleegyezés: mindig nehéz kérdés, hogy egy női testen mi okozott zúzódásokat, ahogy az se biztos, hogy vágyból fakad-e a beleegyezés, vagy hatalommal, nyomással vesznek-e rá nőket egészségkárosító vagy csak nem élvezetes tevékenységekre. A BDSM-nek már a szóba hozása is traumatizálhatja a családon belüli erőszak áldozatait, a S szerep pedig, különösen, ha pornófogyasztással társul, erősít és beindít bántalmazó, nőgyűlölő hajlamokat. Ez az egész sokkal inkább a pornó és a prostitúció körében létezik (vagyis: visszaélés, dehumanizálás), mint a kölcsönös, valódi kapcsolatokban. Férfinál az M (szubmisszív) szerep egészen fantasztikusan nevetséges, és tényleg pszichiáterre tartozik, egyébként a valódi S hajlamú nő (az olyan, aki élvezi is, nem csak menősködik vele, a piaci rést látja benne vagy prostituáltként űzi) nagyon ritka. Az M férfit lenézi a nők elsöprő többsége. Márpedig a jó szex méltó. Aki középkorú vagy idősebb, nem vonzó, nincs is partnere, és másokat nyomaszt azzal, hogy ő mit szeret(ne) az ágyban/kínzókamrában, az egyszerűen gusztustalan molesztáló.

Három. Elég vicces, hogy mi minden apró elemet, szitut, fantáziát neveznek kinknek. Ja, hogy ez is az. Ahha… Eleve, hogy el kell nevezni mindent, és ezek alapján csoportokba tömörülni. És olyan partnert keresni, és kellékeket beszerezni hozzá, jajistenem – a Dolog a Személy fölé nő, vagyis: tárgyiasít, eszközzé tesz.

Azért minden nincs kimondva, mert fenn kell tartani, hogy a kinkség áralmatlan. Mutatom, nekem, aki nem vagyok túl “nyitott”, de őszintén válaszoltam, mi jött ki ezen a teszten: nagyon kis udvarias, szakszerű nyelvezetű kérdések voltak, sehol semmi kakievés, pelenkázásfétis, állatok, pedó, gangbang (itt legalábbis).

Négy: a különbözés vágya. Hú, te mekkora különleges egyéniség vagy! És milyen bátor! Szigorúan szembeállítva a sajátodat a “normál” szexualitással. Te tudsz jobbat, amiről ezek még nem is hallottak. Te meg mered élni! Hogy süllyedhetsz idáig, hogy ez kell neked a különlegesség érzéséhez? Olyasmi ez, mint a minimalizmus vagy a műanyagmentesség, hogy most ez lett a trend, mesélték mások is, akkor hirtelen váltunk, nagyon hirdetjük, mert RÁJÖTTÜNK (olvastuk a neten)…

Mit csinált vajon eddig az ágyban az, aki most hirtelen BDSM? Nem merte elmondani? Vagy megunta a hagyományos aktust? Vagy valaki mesélt róla, és megtetszett, hirtelen felállt tőle a kókadt cerka? Ha nem lenne akkora netes képviselete, akkor is felismerte volna a hajlamot?

A kinkeskedés ebben az öntudatoskodó formában szerintem álőszinteség, arra jó, hogy azt lehessen mondani: a társukkal nem tudnak, nem akarnak már, “a feleségemtől nem kapom meg”. Másra vágynak, és őket meg kell érteni.

Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy mindaz az izgalom, amit egy esztétikus, formás, lelkestül szeretett test vált ki, ezekből a tevékenységekből mindenestül hiányzik, és e hiány miatt van szükség az extremitásra: a rútságok összegabalyodását nevezik kinkynek. 

Ha szereted a másikat, ha érdekel még, és a szexben nem vagy kiégve, és egyéb traumád sincsen, akkor egyértelmű és erős vágy övez mindenféle szexuális megnyilvánulást, beleértve a megszokottakat is. A szex azzal jó, akit szeretsz, és aki viszontszeret, és vele egyeztetve lehet a repertoárt megalkotni. Vele lesznek további ötleteid, ha nyitott vagy, szabad, és igazán közel vagytok.

Szereted-e? Szeret-e? Ez a nagy kérdés. Erotikus tűz ritkán van több gyerek meg tíz év után.

Mindenesetre ha kölcsönösség van, akkor egymáshoz igazodik, együtt alakul, mi az, ami izgalmas. Ha humán vagy, akkor az ember a fontos, a viszony, nem a dolog. Külön, partner nélküli szexualitás nincs (de: autoszexualitás van, és nagyon izgalmas).

És a Lényeg. Ne szexelj, ha nem érzel erős vágyat. Még akkor is romboló, ha eü módon, nemzés céljából kell. A szexualitás, a másik vágyának fogadókészsége, az élvezetre és játékra való nyitottság érzékeny műszer. Minden nem-átélt, csikart, kelletlen aktus ront rajta.

15 thoughts on “leckék szeretésből 7.: beszéljünk a szexről most már

  1. Amúgy én gyanakodva figyelek mindent, ami
    1. nem szerves: nem megtörtént, nem lassan-valóban kialakult valakiben, hanem átvette, elleste, erőlteti, valami helyett csinálja, nagyon harsány, unatkozó, elidegenedett faszkodások, kifelé les (ki mit szól), kifelé van nagyon mutatva, miközben magánügy,
    2. apró részleteken való hosszas rágódást, vég nélküli finnyáskodásokat arról, hogy ki mit hogyan szeret, hogyan szokott csinálni, a rengeteg apró neurózis, ízlésbeli hülyeség, hát nem mindegy???, háztartási teendőktől ünneplésen át testápolásig bármi (a protestáns énem tiltakozik, és ez nemcsak nem lényeglátó, hanem antintellektuális is),
    3. amikor emberek azt élvezik, arra büszkék, abból faragnak identitást, amikor valami nem jó, egy rontott állapotot tekintenek különlegesnek. Igen, ha allergiás vagy a tejcukorra, vagy nem bírja a bőröd a nikkelt, attól nem vagy kevesebb, mint ahogy a fent említett extraságoktól sem, de ha ezzel dicsekszel, erről mesélsz leállíthatatlanul… hát, nem tudom, mi van a te értékrendeddel?
    Egyik fórumos kavarós rosszindulatú nick pl., miután sehol semmi olvasottság, a blogján merő figyelemhergelésől kitalálta magának, hogy őneki több énje van (disszociatív személyiségzavar), és erről ír vég nélkül, ő már így él, ezt tartsák tiszteletben, minden énjének van külön fogkeféje, egyik ezt a zenét szereti, a másik azt, ebből vannak a konfliktusok stb. Mire jó ez?
    És nem, nem “nem szeretsz futni”, hanem nem bírnál, mert nem szoktál és mert rossz az állóképességed, ilyen egyszerű, ez nem valami értékes preferencia. És neked nem a strandon van valami fóbiád, hanem nem érzed jól magad a bőrödben, joggal, mert többet kéne edzeni.
    Szerintem ezek akadályozzák a teljes, őszinte, boldog életet.
    Ez az utóbbi (rontott állapotra büszkének lenni, hangoztatni) valahogy gyávaság is. Aki nem gyáva, azt mondja: tudom, milyen vagyok, valahogy elvagyok vele, de ha választhatnék, lennék más, mert ez nem jó.
    Például egyszer már írtam a pelenkafétisről. Egy ilyen embernek vajon az a jobb, ha alátesz ennek a hajlamnak, kiszolgálja, ilyen partnert keres, vagy ha megkeresi az okot, és igyekszik “rendbejönni”, nem végtelen pénzeket költeni erre? Vajon ez lényegileg különbözik a homoszexualitástól vagy az aszexualitástól?
    Bocsánat az ízlésem normává emeléséért, meg ebben van egy adag náciság is (éljen az épség!), de hogy mire függesztjük a tekintetünket mint jó élet, hogy élvezettel tocsogunk-e a neurózisban, vagy megpróbálunk építőbb módon lenni különlegesek, az azért elég fontos.

    Kedvelés

    • Ó, nekem ez felér egy bejegyzéssel, mármint hogy éppúgy elgondolkodtat🙂
      1. Hát az ürességet ki kell tölteni valamivel, mert sajog a hiány. Ha nincs saját, lopunk mástól. És a sajátot nem feltétlen kell mutogatni, mert kitölti a teret, a nemsaját viszont hajszâlvékony hártya a felszínen, csak akkor látszik, ha valaki visszatükrözi.
      2. Önmeghatározás igénye a többség, a norma ellenében. Nem tudják elviselni, hogy az emberek azon bö 99%-hoz tartoznak, akikben semmi különleges nincs. Az átlagosság, szürkeség kínzó érzete (az ‘átlagos’ szónál nincs számukra szörnyübb sértés), ugyanis fogalmuk sincs, igazából kicsodâk (vagy az is lehet, hogy legbelül azért sejtik, és nem tetszik nekik…)
      3. Hát büszkének csak arra lehet lenni, ami van, ideális esetben ugye olyasmi, ami nem velünkszületett, hanem mi dolgoztunk meg érte. Ha ilyen nincs, úgy vissza az 1. meg a 2. ponthoz.

      Kedvelés

    • Disszociatív személyiségzavart szimulálni figyelemfelkeltésből a legaljasabb szemétség. Próbálna meg egy napig valóban DID-val élni. Felkelni nem lenne ereje, nemhogy blogolni. Nagyon remélem, hogy nem csak kitalálta, akárki is az, mert az tényleg a legalja lenne.

      Kedvelés

      • “Nagyon remélem” ez így tök gáz, kvázi DID-t kívánok neki. Hát nem kívánok. Mindegy, a lényeg az, hogy nem kérdőjelezem meg senkinek az állapotát, mindössze nagy erőkkel kívánom, hogy akit említesz, az ne legyen a szimulánsok egyike. Mindezt úgy, hogy nem tudom, kiről van szó. De ne legyen. Borzalmasan rosszat tesznek a szimulánsok, a kutatások fele már velük foglalkozik, még arról is van kutatás, hogy a szimulánsok kutatásait hogyan lehet összegezni. Nagyon rossz, mert amúgy sincs kutatva ez a terület, így az a kis forrás is arra van áldozva, hogy szűrjék a szimulánsokat.

        Kedvelés

  2. “Egyik fórumos kavarós rosszindulatú nick pl., miután sehol semmi olvasottság, a blogján merő figyelemhergelésől kitalálta magának, hogy őneki több énje van…”

    No, akkor szabad a pálya!:-) Amit szabad az ökörnek, azt Jupiternek is szabad – így aztán felbődül az egyik énem, (karikásosostort suhogtató plebejus), hogy Azt aaaa…!!! Anyja kín(k)ját annak a bandának, amelyiknek fene jódógába “már semmi nem elég, minden elborult hülyeséget kitalál, hogy enyhítse a kínját” A nyugati ember, igen: az eltucatosodás, a kiüresedés, az atomizálódás kínját.

    De azonnal mellé pattan a másik énem, az a kikupáltabbik:-), és hümmög: “Déjá vu..déjá vu…A (mindenkori) Róma tivornyázik, a limes-eken meg felsorakozik a (mindenkori) barbár. Vagy barbárSÁG – ami, kis árnyalati különbséggel, ugyanaz.”
    (Mellesleg ez az én – amely csak annyiban protestáns, hogy a józan ész elvesztése és az önfeladás ellen sosem átallott protestálni, hajlamos sommásan szigorú következtetésekre.)

    A szexualitás pedig? Mindkét énem:-) egybehangzóan erősíti: érzelmi tartalommal párosulva (nicsak!: “párosulva”) ember voltunk legmagasabb rendű kifejeződése.

    “Ha humán vagy, akkor az ember a fontos, a viszony, nem a dolog”
    Úgy bizony.

    Kedvelés

  3. Minden szónál bólogattam. Szerintem is masszívan jóléti probléma a perverzió, mert aki dolgozik, gyereket nevel, értelmes tevékenységgel tölti az idejét, használja a testét evésen-szexen-wellnessen kívül másra is, nem lesz perverz, mert nincs rá ideje. Szerintem. Ha valaki a napja végére elfárad, mert egész addig vagy fizikai, vagy szellemi munkát végzett, és ha ez túl kevés idő volt, akkor segített másoknak, miért nem perverz? Mennyi, de mennyi energia elmegy erre, az “egyedi vagyok-netről rendelek olyat, amilyen a szomszédnak nincs-különleges vonzódásaim vannak-soha semmit nem tettem hozzá semmihez”, és mennyit lehetne segíteni, egymással törődni! Milyen önzés ezekbe a játékokba pénzt, időt, energiát ölni, miközben – akár neveltetés, akár egyéni erkölcsi belátás szerint – lehetne egészségesnek lenni, mentális energiákat termelni, közösségekhez kapcsolódni! Hányinger, milyen jól élünk, mennyi beteg dologra tudunk figyelni a lényeg helyett!
    Miért van, hogy az a rokonom, aki nyugdíjba ment, nem swingerezik, hanem megszervezte a közösségi kiskert-programot a lakótelepen, és minden évben friss zöldséget szüretelnek? Miért van, hogy a barátnőm hatvanas, egyedülálló anyukája 20 éve jár túrázni különböző társaságokkal, és jó az élete? Miért képesek emberek karitatív tevékenységekre, mások segítésére inkább, mint saját farkuk életmódszerű bámulására? Miért van, hogy szingli barátnőim hétvégente vagy tanfolyamra járnak, vagy az unokahúgukra vigyáznak, hogy a tesójuk pihenhessen időnként? Miért van, hogy aki rohadtul unatkozik, de nem torz, inkább utazik, kirándul, sportol, színházba jár? Most csak arról beszélek, mennyi értelmes dologgal lehet foglalkozni, ha tényleg nincs olyan, ami minden percünket strukturálja.
    Én alapvetően elég sokfajta testi kapcsolatban voltam jelen, de sose tudtam volna elképzelni, hogy segédeszközt használjak, hogy kettőnél többen legyünk, vagy felvegyük, visszanézzük. Szerencsére senki nem szeretett volna ilyet tőlem. A szexualitás önmagában, két emberi test között szerintem egy életen keresztül tud annyi izgalmat okozni, hogy nem érdemes pótcselekvésekbe menekülni. Még a halott házasságom végén is próbálkoztam, hátha, csak egy aszexuális férfival nem nagyon tudtam zöld ágra vergődni. Most tudom csak, hogy milyen egy monogám kapcsolatban egy egészséges férfi, milyen úgy együtt lenni, hogy soha nem gondolok másra, nem latolgatom az esti/reggeli szex esélyét, mert ha van, van, ha nincs, akkor meg nincs.

    Kedvelés

    • A nagyon is ízlésem szerint való kommentedhez azért hozzátennék ezt azt:
      ők, a büszke kinkek, swingerezők stb. azt gondolják, _mi_ nem tudjuk, mi az igazi jó, ők felszabadultak, felfedezték, vállalják, nem fojtják el, ez menő, önismereti út
      kulturális és életmódi kontextus van: valamiért ez az őrület (is) Amerikában stb. tetőzik; európai és nem túl jóléti, nem-időmilliomos közegből nézve tényleg döbbenet,
      a kertvárosi, egymást nem is szerető, kiszámítható, nem-kink jókislány-rendesférfi-szex 20 év fantáziátlan hétköznap után valóban unalmas lehet, gazdag terepet ad mindenféle elkívánkozásnak (ezért lehettem ekkora döbbenet nős szerelmeimnek), hát még ha a pornó torzító hatását is belekalkuláljuk az inspirációkba,
      hétköznapokban ritkán terem, marad meg szenvedély, kreativitás, szerelem,
      engem érdekel amúgy a (nevezzük hát így) kink cuccok, tevékenységek közül ez-az, nem játszanám itt a hetente 2 misszionáriusra esküvő jókislányt, de 1. ez nem tartozik másra, nem fogok róla közösségi lényt/segítőt/”itt elmondhatod” bloggert játszva sem blogolni, az tuti, 2. szervesen alakul (nem volt meg előre, nem ehhez keresek embert), 3. egy bizonyos határon túl, bármennyire szeretem a szép cuccokat, nem lenne pofám erre időt, pénzt fordítani,
      nincs normális, más emberek mások, ezt nem felejtem el, de nekem sem fér bele az értékrendembe, neurózisszag van, és feltűnően ritkán élnek értelmes életet,
      amúgy sok nő is van köztük (pl. az etsyn vannak BDSM bőrcuccok és kellékek, és a vásárlói beszámolók szerint is)
      “Miért van, hogy a barátnőm hatvanas, egyedülálló anyukája 20 éve jár túrázni különböző társaságokkal, és jó az élete? Miért képesek emberek karitatív tevékenységekre, mások segítésére inkább, mint saját farkuk életmódszerű bámulására? Miért van, hogy szingli barátnőim hétvégente vagy tanfolyamra járnak, vagy az unokahúgukra vigyáznak, hogy a tesójuk pihenhessen időnként?”: honnan tudod te azt, mit csinálnak még titokban, vagy mire gondolnak? Egy “perverz” sem írja ki a homlokára… amúgy meg (nem tudom, erről van-e szó, de) könnyű befagyott, szüneteltetett, megszűnt szexualitással kiskertet ásni és kórusban énekelni, meg hűségesnek lenni,
      színházra, mozira, szép tárgyakra, gyűjtőszenvedélyre, játékra (ki mire) is fordítunk időt, energiát, az se terézanyaság vagy családcentrikus tett, tiszta luxus… nos, ők a kinkkel vannak így, tényleg csináljon mindenki azt, amit akar, az a gond, amikor a kinkeskedés más emberek nyomasztását jelenti (dicsekvés, fontoskodás, molesztálás).

      Kedvelés

      • Igen, tényleg nem láthatunk bele közel álló emberek titkaiba, de azt hiszem, azért lehet tudni nagyjából, ki mit szeret, mire vágyik, ha a barátunk, mert beszélünk róla.
        Most esett csak le egyébként, ahogy ezen agyaltam, hogy miért a nyugdíjas rokonommal jöttem a swinger kapcsán. Két oka is van! Egyszer fordítottam ismeretterjesztő csatornának egy sorozatot, az egyik részben brit swingerklubok látogatóival volt interjú, nagyon csúnya, ötven fölötti, petyhüdt emberek voltak, nyíltan beszéltek a szexi élményekről, én meg bottal nem piszkáltam volna meg egyiket sem. A másik viszont nagyon durva, most esett le: ennek az asszonynak a férje hívott fel, mikor apa végre elköltözött, hogy ha szeretném, megmutatja nekem a női kielégülés titkát… Apám lehetne. Szerencsére nem az. 45 éves kora óta nem dolgozik, mert megteheti. Már nem is emlékszem, miket vartyogott össze, de hogy utána több órán keresztül émelygett a gyomrom, arra nagyon is. Basszus.
        Ennyit a titkokról.
        Lehet, hogy nekem nincsenek nagy igényeim, vagy csak most nem élek rutinszerűen kialakult évtizedes párkapcsolatban, de az anno nagy élmény tudott lenni, mikor nem volt otthon időnként gyerek, ilyen emlékeim még vannak, ha nem is túl sok.
        Azt viszont nem tudom, milyen lehet felnőtt, már nem otthon élő gyerekek után az űr. Mi egyelőre nagyon várjuk, hogy mindenki önjáró legyen, és ne kelljen folyton készenlétben lenni. Bár lehet, hogy addigra már nem is tudom feltenni a nyakába a lábam, erre nem is gondoltam, banyek.

        Kedvelés

    • Ez olyan zsongítóan, tündérmesésen szép… egy hónapja még unott szemforgatással továbbkattintottam volna. De most nálunk is valami ilyesmi…

      Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.