De bonyolult a sorozatom számozása! Különírás-egybeírásról már két bejegyzés szólt: egy a szótagszámlálásról és a mozgószabályról (érintőlegesen) és egy az alárendelő összetételek helyesírásáról. Bővebben…
Azaz: amit stílusérzékkel rendelkező ember nem ír le. Bővebben…
Az alárendelő szóösszetétel azt jelenti, hogy a tagjai között alárendelő mondattani viszony van, tudjátok, mint az ágrajzban a vonallal összekötött mondatrészek között. Az összetételekben az alaptag a második tag, a bővítmény az első. Jóllakik — hogy lakik? Jól, ez a határozója neki. Citromfacsaró — mit facsar? Citromot, ez meg tárgy. Ilyen az összetett szavak túlnyomó többsége.
Ehhez kellett a házi feladat innen, a végéről. Persze, tudom, a kutya szétrágta a füzeted. Márti? Nagyon szép. Bővebben…
, hogy ha én mondjuk nem vagyok soviniszta, és kifejezetten nem vagyok hajlandó a román melléknévbe, népnévbe semmilyen negatív töltetet beleérteni, és amúgy is rajtam múlik, hogy hogyan fogom fel a külvilág szándékait és szavait, és, teszem azt, azt mondja nekem egy indulatos taxis, akit lehagyok a dugóban, hogy Bővebben…
A kontamináció szóláskeveredést jelent. Mivel a szólás, idióma és némely metafora is kötött alakzat, ne kuszáljuk őket. Bővebben…
Egyszer már linkeltem. Igen, fekete-fehér. Dühös. Liberális. Istentagadó. Irritáló. Van, aki szerint manipulátor.
És mindez nem számít, Bővebben…
Vannak egy szótagos, hosszú magánhangzóra végződő igetövek:
sző, fő, lő, nő, rí
Amikor ezeknek a felszólító módját leírjuk, akkor nem a kiejtés elvét követjük, mert intervokális helyzetben persze hogy két j-t ejtünk, hanem a szóelemzés elvét, és ezért egy j-t írunk le a szóalakban, mindig:
lőj, főjön, nőjenek, ríjatok, szőjék
És
lőtök, nőtök, rítok
Ma szalonnás rántottára is marad idő, rajtam nem múlik.
Amikor a tanult, intelligens és kiegyensúlyozott ember hivatalos levelet, meghívót, programfüzetet ír, egyszer csak rángani kezdenek a végtagjai, elveszíti az eszméletét, és mire felriad, ez áll a monitoron: Bővebben…
De hiszen erről is lehet írni. Belső monológ, és nekem ez minden nap van.
A nyelvi szerkesztés kezdetben a jó nyelvérzéken alapul, és folytonos vívódás, fejtörés, férjjel megvitatás, hogy maradhat-e a tekintetében névutó, aztán lassan rutin, és akkor már ötször gyorsabb, semmin sem gondolkodom, pörög, gyerekek, a kertben ANNYI szép játék van, esetleg tovább javítom az utolsó átolvasáskor. Tudatállapot, automatizmusok.
Eszközeim a kőbalta és a szakóca: 97-es Word; amit javítok, az narancssárga, vagy ha kihagyás, akkor azt színezem, ami marad. Bővebben…
Ma a magánhangzókról lesz szó. Jó reggelt! Ristrettóhoz csak röviden. Utána kérdezzetek és egészítsetek ki! Bővebben…
Ez nem bonyolult, viszonylag rövid leszek, sok példával.
Régebben érzékelték a betűvetők, mert ez az érdekes szó inkább írásban fordul elő, hogy nyelvtanilag mi ez a szó. A lévén a van létige határozói igeneve: vanva. Mint ahogy játszik –> játszva. Hogyan? Lévén. Leginkább azt jelenti: minthogy … van. Bővebben…
, a Nádasdyval az van, hogy ő nyelvész, és ismeretterjeszt, és amikor fogorvoshoz megy és fél, elbeszélgetek vele a villamoson, hogy miért írják vajon az üzletekre, hogy Megnyitottunk!, és amikor leszáll, megköszöni, hogy eltereltem a figyelmét a várható borzalmakról. Ajánlottam a könyvét (Prédikál és szónokol), amelyben ezeregyszer írja, hogy
Minden kisdiák réme az elipszilon. Bővebben…
Ki kell találnotok, hol járt Szabina néni és Endre bácsi?
Mi a válasz erre a kérdésre?
Nem, nem kell kitalálnunk. Kattintsunk tovább.
Bővebben…
Ma a szöveggyűjtemény-helyesírásihibáról írok. Már megint mi a bajom. Az a bajom, hogy egészen okos betűvetők is stb. Hogy ezt hogy nem lehet érezni. Most már fel vagyok bátorodva a kommentek miatt, hogy nem tartotok nyelvtannácinak, vagy ha igen, ti is azok vagytok. A diákjaim leginkább utálták az ilyesmit, ti meg szeretitek, ezt nem értem, ahogy sok mindent nem értek e bloggal kapcsolatban, mindenesetre örülök.
Ezt nem is bonyolítom, most szavazás se lesz, csapjunk bele a lecsóba. Szerző és cím közé mikor tegyünk kettőspontot? Aludni se tudtok emiatt. Bővebben…
Avagy némely igék felszólító módú alakjáról.
Ismeritek azt, amikor a lépcsőházban tök jót lehet csókolózni tizenhat évesen. No, akkor mondtuk:
Hadd vigyem ki én a szemetet.
Kivittük, jó volt. Bővebben…
TLDR, mert az évek alatt a kereső jól beágyazta ezt a posztot
VALAMIJE, MIJE a helyes alak: valami+je, mi+je, mint ebéd+je.. A valamilyen, az egy másik szó (tő).
Először is, eredményt hirdetek, Bővebben…
Balázsnak, aki imádja az ilyet, és hajlandó velem dohogni
és még két kedves volt tanítványomnak, vagy többen is vagytok?
Rengeteget olvasok, mindenféle szöveget, és egyre többször olyat, amit nem olyanok írtak, akiknek az írás a szakmájuk. A Facebookot és blogokat.
És kedvetlenül, néha döbbenten látom, hogy annyira nem tudnak írni, olyan suta sokszor a jó szándék, hogy komolytalan az egész. Én legalábbis nem tudom komolyan venni. Sajnos, újságírókkal is előfordul. A múltkor az egyébként dicséretes nyelvi színvonalú Magyar Narancs szerkesztői jegyzetében olvastam olyat, hogy kiesett a szemgolyóm, és pattogva gurult a könyvespolc alá. Majd írok arról is. Bővebben…
— a bejegyzés (2012. július 10.) indulata a mamamin bizalmas és tágabb körben, 2012 június–júliusában történteknek, az ostobaság diadalának szól —
— már nem vagyok indulatos —
— de mamami sem —
László, kedves olvasóm, mert fiúk is vannak, és egyre többen, megihletett az egyik hozzászólásában. Egy sorra egy sor, ez frappáns műfajnak tűnik! Köszönöm hát, László. Egyik sem idézet, továbbra sem vet fel szerzői jogi problémákat, elmondom ismét, mert oly sokan megbántódtak: Bővebben…
ráparkolsz a fűre az összeharácsolt terepjáróddal,
ha még egyszer, így tehát összesen negyedszer papucsnak nézed és fölerőlteted a lábujjközös, méregdrága dizájnszandálomat a ZOKNIS lábadra,
ha még egyszer összekevered a fiuk és fiúk lexémákat,
ha még egyszer megkérdezed, mi az a lexéma,
ha még egyszer lassítasz, letekered az ablakot, és figyelmeztetsz, hogyan biciklizzek biztonságosan,
ha még egyszer elmondod, hogy persze Hollandiában mentő áll a ház előtt,
ha még egyszer megkérdezed, hány cukorral iszom,
ha még egyszer lefelé rakod be a villát az evőeszközszárítóba,
ha még egyszer nagy vével írod János vitézt és nagy bével Bánk bánt,
ha még egyszer előveszed a Swarovski-fülbevalókészletet az öltözőben,
ha még egyszer hozzáteszed, hogy számla nélkül olcsóbb,
ha már megint nem beszélhetek neked színházról, mert átráng az arcodon, ha meghallod, hogy Alföldi rendezte,
ha még egyszer kifejted, hogy Horthy mentette meg a budapesti zsidókat,
ha még egyszer talpramagyarnak titulálod a Nemzeti dalt,
ha még egyszer Micimackónak nevezed a Kínában hamisított, dizni által már tönkretett meghatározhatatlan banánsárga lényt,
ha még egyszer elmagyarázod, hogy azért a tévézésnek előnyei is vannak, és sajnos, nem lehet kikerülni,
ha még egyszer kikéredzkedsz nyelvtanóráról, hogy bevedd a görcsoldó gyógyszeredet,
ha még egyszer töltött galambnak nevezed a tökéletes arányú barátnőmet,
ha még egyszer vészvillogsz a Szabálytalanul parkolok, mert sóher vagyok és mindenkit leszarok tábla kihelyezése helyett,
ha még egyszer anyumként emlegeted anyudat, és páromként a párodat,
ha még egyszer a kis hercegből idézel,
ha még egyszer skizofréniának nevezed, hogy a nagybátyád bántalmazó, és flownak, netán szerotoninéhségnek, hogy fölzabáltál egy doboz kártedórt,
ha még egyszer azt mondod, ne egyek hat után,
ha még egyszer kikandikál a formátlan kőművesdekoltázsod a csípőnadrágodból,
ha még egyszer kárörvendően számon kéred rajtam, hogy én akartam ennyi gyereket,
ha még egyszer elmagyarázod, hogy a futás nem is egészséges, csak mert te százötven méternél összeesnél,
ha még egyszer talizni akarsz velem,
ha még egyszer összekevered a feltételes mód jelét a ható igeképzővel,
ha még egyszer úgy zárod a beszámolódat arról a helyzetről, amely a te sürgős és határozott döntésedet kívánná, hogy majd meglátjuk,
ha még egyszer azt hiszed, hogy ugyanarra gerjedek, mint amit te a pornón látsz,
ha még egyszer Popper, avagy Müller Pétert mersz idézni a fészen,
ha még egyszer tartárt kérsz a rántott camambert-hez,
ha még egyszer kibámulsz rám a színpadról,
megírom a blogomon.
csak az olvassa. én szóltam 