Az alárendelő szóösszetétel azt jelenti, hogy a tagjai között alárendelő mondattani viszony van, tudjátok, mint az ágrajzban a vonallal összekötött mondatrészek között. Az összetételekben az alaptag a második tag, a bővítmény az első. Jóllakik — hogy lakik? Jól, ez a határozója neki. Citromfacsaró — mit facsar? Citromot, ez meg tárgy. Ilyen az összetett szavak túlnyomó többsége.

Ehhez kellett a házi feladat innen, a végéről. Persze, tudom, a kutya szétrágta a füzeted. Márti? Nagyon szép. Most kimazsolázom az Osiris hosszú fejezetéből a lényeget, meg egy kicsit a korrektorblog vonatkozó bejegyzéseiből. De annyi összetett szó van, akkora kínlódás ez, hogy csak az érdekes példákat és kézzelfogható szabályokat veszem sorra.

De mivel az hosszú lesz, először a típushibák. Akinek ez is elég, mehet reggelizni, a többiek készüljenek valami rágcsálnivalóval (ez egy szó, mert főnév, de markolni való egy feneke van, ezt külön írjuk, mert itt a való melléknévi igenév), és ők majd vacsorázhatnak.

A gyakorlatlan betűvető hajlamos külön írni az összetett szavakat: nem meri elhinni, hogy ez bizony összetétel már, meg talán angol hatás is. Különösen ha főnévi jelző az első tag, valahogy két főnévnek érzékeli az egészet. Pedig:

barkácsüzlet, horrorfilm, férfihormon, ajándékutalvány, igazgatóhelyettes, menedzserszemlélet

Már magas az arousalszintetek? Az jól megvilágítja ezt a problémát.

Az arousal (’éberség, készenléti állapot, aktiváció’) főnév, azaz az arousalszint (arousal level) az éberség szintje, éberségi szint → éberségszint, nyilvánvalóan jelöletlen birtokos szerkezet, muszáj összetétel legyen. Ugye, egy puszta, toldalék nélküli főnév egy másik főnév előtt minőségjelző (meg mennyiségjelző) vagy alany lehet, és akkor ez a viszony megfordítható, tanár úr (jelző) → (az) úr tanár (alany). Mivel nem állíthatjuk se azt, hogy az arousal szint volna, se azt, hogy a szint arousal volna, az arousal és a szint között valamilyen más grammatikai vagy jelentéstömörítő viszonynak kölletik lennie, amiből viszont hiányzik minimum valami toldalék. Az ilyen mindig összetett szó.

Szexi érvelés, na.

Foglalkozás, kor, minőség, csoport jelentésű előtagok — külön:

tanító bácsi, mérnök uram, gyermek zseni, rendőr százados, huszár főhadnagy

Önkényesnek érzem, ti?

Nem mindig főnévi jellegű a jelző. A melléknévieket is sokszor egybeírjuk, ha már összetételnek számítanak:

kisjátékfilm, feketekőszén, vízinövény, fehérmájú, kiskereskedő, szabadrúgás, légierő

Ha önállóan nem létezik az előtag abban az alakjában vagy jelentésében, akkor mindig egybeírjuk:

utótag, középszer, albérlő, étrend, lesifotós, csalétek, téveszme, műfelháborodás, nyugdíj, tanév, viszonválasz (!)

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden jelzős alakzatot egybeírunk, hát sőt, de az efféle állandósult vagy tipikus szókapcsolatokból hamar lesznek összetételek, ezen tűnődött annyi éjszakán át az Osiris-szótár két szerzője, Attila és Krisztina. Az biztos, hogy a helyesírás csak kullog a nyelv alakulásának nyomában. Tehát nem attól összetett szó valami, hogy egybeírjuk, hanem ha utoléri, azért írjuk egybe, mert összetett szó.

széles körű, széles sávú, rövid távú, sebhelyes arcú

Itt meg melléknevek az első tagok. Különírjuk őket.

Na, mi van ezzel a rövid távval, Béla?

Rövid távú: Az alaphelyzet, hogy ez egy jelzős főnévből (rövid táv) és egy -ú melléknévképzőből álló szerkezet. Az ilyeneket – általában: a szókapcsolat + képző alakulatokat, a kivételek sajnálatosan hosszú sorától eltekintve (de a rövid távú nem tartozik közéjük) – nem írjuk egybe. A helyesírási szabályzat (137. szabálya) szerint ui. csak a második képző von maga után egybeírást, a legtöbbet átkozott példa: nyitva tart, nyitva tartás, nyitvatartási (idő).

Rendszeresen javítom a következőket — ezek határozói összetételek:

hosszan tartó, nyitva tartás, gyorsan ható, könnybe lábadt

Itt raggal, illetve képzővel ellátott első tagokat találunk, külön írjuk őket. “Ha ugyanis egy igei alaptagú határozós szószerkezethez — akár alkalmi, akár állandósult — szókapcsolatról van szó — (így gondolja:

hosszan tart, nyitva tart, gyorsan hat, könnybe lábad, a szerk.)

képző járul, a különírást meg kell tartani, hiszen egyetlen képzőnek nincs összetétel-teremtő ereje.”

Sokszor fordul elő, hogy az igés szerkezet külön van, de a főnévit már hagyományos összetételnek tekintik. Bővséggel sorolja a példákat az Osirisem (2006) a 105-106. oldalon:

bűnbe esik, de bűnbeesés

főbe lő, de főbelövés

éhen hal, de éhenhalás

igénybe vesz, de igénybevétel

számon kér, de számonkérés

Tulajdonképpen ennek eldöntésének képessége a helyesírás. Az állandósult szókapcsolatból egy idő után összetétel lesz, de ez olyan, mint a lepke, amikor kibukkan a bábból, vagy még inkább, mint a hajnal első pillanata: mikor is? Kétely esetén szótár.

Az alakú, jellegű, formájú alaptagokat mindig külön írjuk, ha alany-állítmánnyá alakíthatók:

négyzet alakú, utasítás jellegű, babszem formájú

= ‘az alakja négyzet’, ‘a jellege utasítás’, ‘a formája babszem’.

De kisalakú, mert az alakja nem kis.

Mindig egybeírjuk az úgynevezett jelentéssűrítő összetételeket, tehát amikor nem állapítható meg olyan egyszerűen, mi a kapcsolat az alaptag és az első tag között, csak több szóval tudjuk kifejezni:

lépcsőház, pohárköszöntő, búcsúcsók, lidércnyomás

A hasonlító előtagúak is ilyesmik, itt pedig az a szabály, hogy amint kitaláltunk egy találó jelzőt, már írjuk is egybe:

lapátfül, harmatgyenge, bombasiker, bárányfelhő

Most menjen reggelizni, aki szeretne.

***

Aki kihagyja a reggelit a helyesírás oltárán, azzal már ilyesmiken is eltűnődhetünk:

miért írandó egybe a vaskarika, és külön a műanyag karika, ezért egy (ortográfiai) szó a tízcentis, és kettő a tizenegy centis meg a tíz centiméteres.

Ebből éber olvasóm rájöhet: háromtagú szerkezetet kevésbé írunk egybe, mint kéttagút. A műanyag összetett szó.

Összetetszó-előtagból is többféle van:

1 + 2 mutató névmás

2 +1 növényvédő szer

2 + 2 előadó körút

Aztán:

1 + 1 ugrósánc, cséplőgép

, de

2 + 1 síugró sánc, gabonacséplő gép

Egy kicsit sóhajtok azért ilyenkor.

Ha az Osiris logikáját követjük, végigmegyünk az összetételi tagok mondattani viszonyán. Én csak néhány példával, mert böjt lesz ebből.

Alanyi összetételekben a második tag mindig igenév. Itt például ún. ige-igenév:

porlepte, egérrágta, könnyáztatta, istenverte, magyarlakta, véráztatta

Szinte hazafias vers, nem érdekes?

Vagy melléknévi, határozói igenevek is lehetnek második tagok. Alig van belőlük, tizenkettőt említ a teljesség igényével a szótár:

agyafúrt, agyalágyult, ügyefogyott, eszeveszett, lélekszakadva, szívszakadva

A tárgyas összetételek alaptagja is mindig igei jellegű. Egybeírjuk őket, ha jelöletlenek, tehát nincs bennük a tárgyrag. Nem túl gyakoriak:

favágó, munkavállaló, börtönviselt

Vagy ott a rag, de elhomályosult a tárgyas jelleg, és állandósult, összenőtt a két tag — egybeírás:

nagyothall, semmittevés

Jelentésváltozáson ment át:

jótáll

A határozós alárendeléseket főszabályként különírjuk:

eszébe jut, hanyatt fekve, munkába áll

Akkor írjuk őket egybe, ha jelentésváltozáson mentek át:

véghezvisz, tökkelütött, napraforgó

Vagy úgynevezett állandósult szókapcsolatok, hopp, máris összetételek:

célratörő, partraszállás, távolmaradás

Itt is, ha nincs meg a rag, egybeírjuk, mint a jelöletlen tárgyas alakokat:

áldozatkész, szélvédett, tápanyagszegény

vs. áldozatra kész, széltől védett, tápanyagban szegény

Fönt már volt, ismétlünk:

sütnivaló, ennivaló, elintéznivaló, vesztenivaló

ezek mind főnevek, és egybe, de

sütni való burgonya — itt jelző a való

Jelzős összetételek, már csak néhány példa, és mindjárt vacsorázhattok!

Ha összetétel, egybe. Ilyesmi számít összetételnek:

kisasszony, kismadár, fehérpecsenye, nagyvonalú

Ha szókapcsolat, külön:

kis lábujj, kis tömegű, fehér csokoládé, nagy forgalmú

Anyagnévi jelző a jelzősökön belül. Ez a derék papír zsebkendő rosszul járt. Eleve háromtagú. Én egybeírnám, a termék csomagolásán is egybeírják. Nádasdy írt róla, a korrektorblog meg vitázik Nádasdyval. Utóbbiból idézem, mert úgy nézem, igaza van, amikor az egy hangsúly-tesztet, amellyel eldönthető lenne, egy szó-e valami, nem tartja megbízhatónak:

De azért csak az tuti, hogy az összetett szavaknak csak egy hangsúlyuk van, az nem hogy csak az összetett szavaknak van egy hangsúlyuk.

A nyelvészfórumon hetven oldalakat bírnak vitatkozni a mangalicakoca, mangalica koca írásmódjáról. A Föld pedig forog tovább.

Innen idézem varasdi ökölszabályát: Ha szíved szerint egybeírnád, írd egybe, ha különírnád, írd külön! És én hozzáteszem: legyen a helyén a szíved. Meg az Osirised. Jó étvágyat a sajtos makarónihoz!