Avagy némely igék felszólító módú alakjáról.
Ismeritek azt, amikor a lépcsőházban tök jót lehet csókolózni tizenhat évesen. No, akkor mondtuk:
Hadd vigyem ki én a szemetet.
Kivittük, jó volt. Mára annyi maradt ebből, hogy nem had és nem hagy.
Aztán itt van a hisz ige. Minden magyar szakos fél év után fújja az sz végű, v-gy-s igetöveket, amelyből hét van: tesz, vesz, lesz, hisz, visz, esz-, isz-. (Az –ik az személyrag, tudtátok?) Ezek ősi cuccok, és hasonlóan ragozódnak.
Az -sz végük változékony. v kerül bele: evő, tevő, hívő. Meg gy: tégy, ne vígy, légy jó. És d is: vedd, hidd, edd. (Ledd nincs, miért? Mert a lesz nem tárgyas ige, ilyen alakja nincsen neki.) És néha meg nincs neki semmilyen mássalhangzaja: hihet, ehet, igen, Karcsi, itt az e- a tő. Egy tisztességes ige megőrzi a tővégi mássalhangzaját, akármi történik: ad, fut.
Ez milyen érdekes.
Felszólító módjuk is hasonló, de alanyi ragozásnál a felszólító módban (vedd azt: tárgyas, végy, avagy vegyél valamit: alanyi) a hisz az mást csinál. Ez nem akar ugyanúgy, az előbb láttuk, hogy az i-je is hosszú lesz. Na, a sima gy-t sem bírja. Valami őshangtani és helyesírástörténeti magyarázata van annak, hogy
hisz + j = ggy
azaz: higgye, higgyük, higgyétek. Azért rontják el azok, akiket mi most már kikacagunk, mert beúszik a hagyja, ami sima -gy végű ige, marad is neki a -gy-je, ezt ovis sem rontja el. A higyje tuti jele annak, hogy ötödikben influenzajárvány volt náluk.
Aztán: játszik, játszunk, játsszunk, játszotok, játsszatok — a tököm belétek, mikor egy sz és mikor kettő?
Karcsi? Nagyon jelentkezel.
Felszólító módnál kettő, a j jel hasonul sz-szé.
Igen:
most már játssza csak végig!
No de nézzük meg, amikor kijelentő:
ő éppen azt játsza, hogy Superman
— ez így nem jó.
Mi az a -j egyáltalán?
A bánatdús helyzet az, hogy a játszik ige helyesírásánál minket nem igazít el a felszólító mód. Ugyanis nem csak a felszólító mód j-je tud hasonulni, hanem a személyrag része is lehet a j: mond-ja. Ezt a mondja kijelentő módú, de tök olyan, mint a felszólító módú alak.
Vegyük akkor ezt az igét, mert ez ugyanazt fogja csinálni a paradigma azonos helyein, mint a játsz- alakjai:
mondjuk — játsszuk
mondom — játszom
mondják — játsszák
— csak a játsz- tő után hasonul a -j. Szóval, ahol a mond- tő után megjelenik a j, ott két sz lesz a játsz-ban, slussz, passz, menjünk dinnyét enni.
Kis kép ez, mit műveltem én hírhedett nyelvtanóráimon. Valamint adalék, hogy miért beszéljünk le bármely más nációt, de különösen az egyszerű személyragozású angol anyanyelvűeket meg az eszperantókat, hogy magyarul tanuljanak. Jaj, az eszperantóról is akarok írni majd.
csak az olvassa. én szóltam 
Zsolti már ett, te kérsz?
Ez hagyományos és helyes ragozás errefelé…
Tényleg, miért ne?
KedvelésKedvelés
nekem is egy vicc ugrik be: “Ottó etté? Nem, kétté.”
KedvelésKedvelés
De jó, hogy ez a poszt megíródott. Néha már az agyam dobom el attól, hogy a játszik igét rendszeresen és sokszor elrontják, és nem csak az egyszerű emberek, de még újságírók is. Ezentúl majd a nyelvtannáciságomat simán kiélhetem azzal, ha ezt a posztot belinkelem.
KedvelésKedvelés
Elolvastam, konstatáltam, hogy szép a nyelvünk. Egy érdekesség: Iszik de nem innék ahogy használjuk, hanem innám.
KedvelésKedvelés
De ez alanyi vagy tárgyas? _Innék valamit, innám azt_? Innám = szeretnék inni (valamit)?
KedvelésKedvelés
Ikes igéknek nincs egyes szám első személyben alanyi ragozása. Azért is archaikus és szép az innám valamit forma. Nyelvkönyvben olvastam.
KedvelésKedvelés
Hogyne lenne: innék. Ez archaikus izé. Mint a _szeretnők_.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy te innál, de én innék. Teljes képtelenség az én ‘innám’ egy pohár vizet forma! Sürgősen felejtsd el!
KedvelésKedvelés
Ne haragudj, nézz utáa az ikes ragozásnak. Annak a teljes paradigmájában _innám_ az alak, csak a teljes paradigmát nem használjuk már. Szakirányú végzettség és kellő műveltség nélkül ne adj tanácsokat. Olvashatsz archaikus magyar szövegeket vagy Szabó Magdát is, ha szeretnéd megérteni az ikes ragozást.
KedvelésKedvelés
Köszönöm szépen!
KedvelésKedvelés
https://sites.google.com/site/tanuljmagyarul20091113/home/gramatiko/neregulajxo/konjugacio#Ik-Verben
Ja, és szia, üdv a blogon. Annyira rémisztő, amikor valaki így ront be.
KedvelésKedvelés
innám! Ezt írtam. Innám azt, innék valamit.
KedvelésKedvelés
Nem pont ezt akartam írni, de már arra sem emlékszem ennyi idő távlatából, miről is van szó. Szóval… mindegy.
KedvelésKedvelés
Mert így használjuk, de nem az a tökéletes alak. .Attól félek, hogy lassan majd az iszok is elfogadott forma lesz. Mondom: Iszik-iszom-innám.
KedvelésKedvelés
Nincs tökéletes és tökéletlen, nyelvváltozatok vannak, ami nálad tökéletes, az nekem érdekes, esetleg idegen. Cyanus pedig, ha javít, a köznyelvi normára figyelmeztet. Én is. Amit a közmédiában, könyvekben kellene eszménynek tekinteni. Ami összeköt. És abban hibátlan az _innék_.
Ti tényleg úgy mondjátok ma is: _innám egy kis kólát_?
KedvelésKedvelés
Voltam már olyan tájegységen, ahol ez a forma volt az általános.
KedvelésKedvelés
Szeretem a nyelvtannácikat, akik tudják értékelni a nyelvi finomságokat 🙂 Eszembe jutott még egy példa, amit egészen művelt, tanult emberek is rosszul használnak: az OSZT ige. Aszongyák: “akkor most kiosszuk a fénymásolatokat”, áááááá.
KedvelésKedvelés
Ez suksükölés egyébként.
KedvelésKedvelés
Nem úgy van az, hogy iszom a valamit, vagyis tárgyas, és iszok, csak úgy általában? És akkor az eszek se jó? Jaj, csupa kivétel ez a nyelv, lásd ikes igék…
KedvelésKedvelés
Harmadnapja nem eszek / Se sokat, se keveset! Tudott magyarul a csávó?
Én használom, hogy _eszek_. Itthon és fesztelenül. És még írásban is néha, mert idegesítene leírni, hogy _eszem_ az alanyi ragozásban. Ez az én luxusom. Mint léböjtben a Snicker’s. Így döntöttem. Senki nem gondolja ettől, hogy ne tudnék magyarul, nem félek.
Igen, az ikesek érdekesek. Szabó Magda imádta ezt, teljesen következetesen csinálta: _szólt neki, innék_ (lehetőleg kötőszó nélkül). Ő szólt, ő innék. Tehát az E/1. az _innám_, az E/3. meg _innék_, akár alanyi, akár tárgyas.
KedvelésKedvelés
Továbbra is hálás kössz!
KedvelésKedvelés
viccelsssssssssssz? egy sz
KedvelésKedvelés
Nem lehet, hogy a “nyelvi hiány” az a jelentésbeli hiány miatt van? pl hisz ige esetében: valamit hiszek, az történik velem, a “hiendő” viszont azt sugallja, mintha elő lenne írva, hogy mit kellene hinni, ami (egyelőre még….) paradoxon
KedvelésKedvelés
Nem, a nyelvnek ilyen logikája nincs. A nyelv önkényes, ahogy Nádasdy tanár úr mondaná. Attól még kifejezhetem ezt körülírással, ahogy a link is javasolja.
KedvelésKedvelés
Apropó, Nádasdy – írhatnál egyszer az idegen szavak megmagyarosodásáról: miért szexuális és nem sexuális, miért lájk és miért nem like, miért szetiszfeksön és miért nem ájkengetnó.
Olvasnám. 🙂
KedvelésKedvelés
Nagy kedvencem a “Pusy!”
KedvelésKedvelés
Ez épp egyáltalán nem nyelvhelyességi kérdés, hanem fogom az agyamat, igyekszem mielőbb kimúlni, mert zavarom őket.
KedvelésKedvelés
És ezek közül melyik a helyes: jösztök – jöttök? Mi Debrecenben úgy tanultuk, hogy az első a mi tájnyelvi változatunk, és itt, mármint az országnak ezen a részén helyes a használata. Én használom is bőszen. Szóban. Leírva már ritkábban. Sőt, amikor Budapesten éltem leszoktam róla, majd hazaköltöztem és újra visszaszoktam a használatára.
KedvelésKedvelés
Erdélyben is jösztök, nem jöttök.
KedvelésKedvelés