Ma a magánhangzókról lesz szó. Jó reggelt! Ristrettóhoz csak röviden. Utána kérdezzetek és egészítsetek ki!

Az időtartammal, tehát hogy hosszúnak vagy rövidnek jelöljük-e írásban a magánhangzót, sok kavar van. Nem követheti a konszenzuson alapuló helyesírás minden esetben, ki mit mond. A férjem rízsnek mondja a rizst, böröndnek a bőröndöt, örök veszekedések tárgya ez itt a kastélyban; a nagyanyám korháznak mondta a kórházat.  Azt mondjuk nehéz is másnak: az r rövidít, az összetételben viszont őrizzük a szót. És ki mondja tényleg kísérnek?

Itt van néhány megfontolandó — rövidek.

mindig, irigy, dicsér, mulandó, naiv, irt, hirdet, elöl

— már ha határozószó. A névutó, bizonybizony, hosszú:

Elöl futott Jellasics, menekült a magyarok elől.

Budaörs, ugye, Orsi, teljesen máshol van, mint a Mókus őrs. De Budaörsön is van bölcsőde, meg óvoda is, oda jártam, a Tavasz utcába.

tízes, húszas

— ezt gyakorló elmebetegek vagy hí(!)radós műsorvezetők mondják hosszúval.

zsűri

Az -ít képző mindig hosszú, az indítékban is. Egyes nyelvjárásokban rövidnek ejtik, ami nem baj, de írják hosszúval.

A nagy tévhit: szó végén ú, ű mindig hosszú. ó, ő volt az (de: no! hö!, e két neandervölgyi kiáltás rövid).

Rövid u, ü szó végén például:

satu, bábu, revü, adu, kapu, menü, tabu, áru (fn.)

de:

alacsony árú (mn.)

És

helló, csaó

magyarul.

Típushiba, de nem nehéz:

kultúra –> kulturális

irónia –> ironikus

szimbólum –> szimbolikus

kategória –> kategorikus

de

diktatúra –> diktatórikus

Aztán van egy másik típus: ikes igék, történést jelentenek, az első szótagban hosszú, CVC pozíciójú magánhangzóval (ahol a C a mássalhangzó, a V a magán-):

bízik, szűnik, hízik, tűnik

és ha műveltetővé válnak, vagyis a nyúl nem csak úgy eltűnik, hanem a bűvész

tünteti el

, akkor

biztat, szüntet, hizlal, tüntet

, esetleg gyakorítóképzős:

bújik –> bujkál

ír (ez meg nem ikes) –> irkál

Ez itt a határozói igenév régies alakja,

nyílik –> nyilván

A figyelmes olvasó azt is észrevehette, hogy (na jó, majdnem) mindegyik esetben CVCVC-ből lett CVCCVC, tehát a mi derék magánhangzónk előtt lett egy torlódás, és ez a hangtani magyarázata a magánhangzó-rövidülésnek (viszont nem jelöljük mindig: csúszik –> csúsztat; a borsőrlőt amúgy borsörlőnek ejtjük, és a címzés is hosszú). Pontosabban az a magyarázat, hogy a hangtani tendenciát egyes esetekben a helyesírásunk is jelzi. Sőt, mivel a helyesírás visszahat a kiejtésre, erősíti is. És én arról fantáziálok, hogy erre jár a Nádasdy tanár úr, kávét iszik ő is, és mosolyogva bólogat.