Ki az értelmiségi?
Kérdezte tőlem a neves jobboldali történész asszony fia tizenöt éves korában. Negyedik á.
értelmiségi
103
jövő címkéhez tartozó bejegyzések
i have a dream
Három napja írtam, nem tetszett, nem tettem fel, picsogásnak és mártírságnak éreztem, homályos célozgatásnak arra, ami csak nekem fáj. Akkor nem tudtam, hogy eltaláltam az I have a dream napját. Martin Luther King beszéde ötven éve, augusztus 28-án hangzott el. Hozzáírtam, fölteszem. Ez van.
Kihagyhatatlan a cikk: Volt egy álmunk
és a videó:
Néha elkeseredem. Bővebben…
elfér a nap alatt
Jaj, hogy is kezdjem, nehéz elkezdenem, nincsenek meg azok a jó kezdő mondataim, feszültséget hozó témáim, frappáns jelzőim, könnyű összetételeim, nagyon fáradt vagyok. Kezdjük úgy, hogy választunk egy szót, és aköré írjuk, amit nehéz másként megírnunk.
Legyen az a szó a vitorlavászon.
Nem, inkább a gyalult tök.
Nem, nem, legyen a tolerancia. Ez a sokat emlegetett, kiforgatott, lejáratott, a “minden mindegy” cinizmussal társított szó, a liberalizmus csúfondárosan emlegetett jelszava, ez a szó nem azt jelenti, hogy Bővebben…
nektek ez sem elég
annyira szeretném, ha értenétek
Uramisten, ezek az új típusú apukák mosogatnak, oviban videóznak, hallottak már háromféle női orgazmusról is, wellnessbe visznek, és nekünk ez sem elég.
Ti csak néztek, nem beszéltek velünk, elnémultok, és ha a szétköltözés, válás vagy a testünk megtagadása van terítéken, hirtelen tárgyalóképesek lesztek, de csak ekkor. Bővebben…
egyedül fogtok megdögleni
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet.
Hogy egyénileg mivel fenyeget minket a Rend, ha nem vagyunk engedelmesek (szelídek, heteroszexuálisak, megbocsátók, otthonülők, vidámak, hűségesek, buják, szülékenyek, szubmisszívek, háziasak, ápoltak, szorgalmasak, csinosak, belátóak, nagyvonalúak, karcsúak, takarékosak, türelmesek, figyelmesek, bizalomteliek…), hogy hogyan önzőz le, kritizál, súg össze mögöttünk és ragaszt ránk címkéket, azt megírtam már a nem fogsz kelleni a férfiaknak című bejegyzésben. Bővebben…
én jó anya vagyok — frissítve
csíkszeredai barátaimnak
Az azért nagyon megrendítő, amikor az anya, az elkötelezett, felelős anya egyedül marad a két-három nagyobbacska gyerek minden gondjával. Válás sem kell ehhez, meglepően sok anya válik örökké éber szervezővé (kis gyerek kis gond….): fogadóórára jár, nyelvtanfolyamot választ, pénzt keres, erején felül helytáll. Élete főszereplői lesznek a gyerekek, ők enyhítik a szakmai lanyhulás, a klimax vagy az elhagyatottság kínját. Bővebben…
de akkor mit lehet tenni?
A nők nevelték őket is című bejegyzésre érkezett hozzászólás részlete:
Ezt nem ér így hagyni, tessék már valami fogódzót is adni, valami “Tíz dolog, amit föltétlenül meg kell tanítani a fiúknak”, vagy “Öt mondat, amit sose ejts ki előtte” ! Bővebben…
mi nem tennénk ezt veletek
Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira.
Ellenség lettem, ellenségek lettünk.
Azt mondják, le akarjuk őket igázni. Megfosztani őket férfúi lényegüktől, arcukba tolni a szaros pelenkát. Bővebben…
csalás nélkül, könnyedén
Sok-sok visszajelzés érkezik hozzám. Egyre többen értik, amiről ezen a blogon szó van, meg azt is, ahogyan. Sokan értitek lendülettel, és ez a lendület továbbvisz, ezért osztjátok meg, szóltok a rebbenő tekintetű barátnőnek, bonyolódtok e témákról vitába.
Mire jó ez a blog? Ha értjük, felismertük, így gondoljuk, sokan gondoljuk így, akkor mi legyen? Bővebben…
de hát a nők is ellenzik!
Ez a kommentelő a miénk a jövő című, provokatívnak szánt írás alatt valami naiv hit folytán erőlteti, hogy ő itt szívesen volna látva, holott kritizálni, zavarba hozni és megtéríteni jött, de olyan érvekkel ám, hogy én miért idézem Kosztolányit, hiszen ő férfi, lám, lám, no és ezért ugyan nem ugrotta meg azt a szintet, hogy beengedjem, van mégis a kommentjében valami, ami elég gyakori érv, és amire most válaszolok, mert hirlando is rákérdezett, köszönet érte. Bővebben…
a vendégposztoló visszatér
A hol vagyok én bejegyzés folytatása.
Eltelt néhány nap, amióta olvashattátok a blogon önkereső kesergésemet. Nem is tudjátok, mennyit segítettetek rajtam, nekem. Nagyon jó kérdéseket tettetek fel, ti voltatok a saját személyes jézu terapeutáim.
Bővebben…
a leaszfaltozott világ
Ez a bejegyzés az életvitellé vált személyautózásról íródott, és eléggé kritikus. Ha érzékeny téma, inkább olvass mást! Nem állítom, hogy az autósok szörnyűek, hogy az autózás szörnyű, de ennyit és így autózni kényelemből, ráfüggeni igenis szörnyű, akkor is, ha szeretem autós barátaimat, néha elvisznek és stoppolok is. A bejegyzés lényege: milyen elv áll amögött, hogy én úgy döntöttem, nem lesz autónk, nem tanulok meg vezetni sem, három gyerek és busztól távoli lakhelyünk ellenére sem.
(2012-ben vagyunk.)
Elkezdődött az új tanév, és emiatt, meg hogy a fiamat megtanítsam biztonságosan biciklizni, naponta leszáguldok vele a városba, a szép Bel-Budába bele.
Egyszerűen döbbenet, ami reggel a városban van. Bővebben…
hát akkor maradunk
Most már sokadszorra merül fel, kommentekben és e-mailekben, hogy oké, értjük, mi a probléma, de jó, hogy megfogalmazod, sok-sok bejegyzés szól erről, a keressük a megoldást, a leszoktam rólad, az ebben a nagy egyenlőségben, a nekem nem lenne pofám, az amiért a nő nem…, a kedves férjem, a ne akard megváltoztatni, a mert az nekik is jó lenne. Tudjuk, hogy mi a gond.
De mi a megoldás?
Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 