Na, akkor erről is.
Én nem tudom, mások mit várnak, de amikor az ide tévedő, magukról soha semmit nem mesélő urak írják nagy gúnyosan, hogy na, mi biztos vastag pénztárcára, kemény farokra, kalandos életre és emellett még háztartási robotra is, de sajnos, ez így együtt nem megy, a nők le-he-tet-lent kérnek, akkor, fájdalom, leginkább a saját frusztrációikról beszélnek. Bővebben…
…egészen? Vagy csak félig? Szorítsuk tenyerünkbe a pihegő befejezést, csillogjon a rémült szeme ott, és majd egy másik bejegyzésben repüljön csak a magasba?
2007 júliusa van, nagy forróság, van egy szeretőm Bővebben…
Amikor másodszor álltam sorba két és fél órát a Mephistóra — Balázs elegánsan csak egyet –, és akkor is hiába (nagyon rossz volt, hogy így három hét alatt megnégyszereződött azoknak az előadásoknak a száma, amelyekre nem jutottam be életemben*, pedig felkészítettem magam jó előre, hogy nem sikerül, utólag pedig hálás is vagyok: jobb volt az utolsót látni, az színháztörténet volt), nos, akkor elmentünk, nem, ezúttal nem épphogy-medium bélszínt enni sillerrel (rozét akartak hozni!), hanem a Művész moziba, pestiesen. Bővebben…
Ültünk a kávézóban, és azt mesélte Anita: ő egy olyan kemény közegben dolgozott, sok pénzről döntött néhány évvel ezelőtt, hogy az felfalta benne a nőt, még bele is betegedett. Ez a világ túl férfias, versengő, kíméletlen, nem enged teret az empátiának, az együttműködésnek, a lágyságnak — ő munkahelyet váltott. Bővebben…
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet.
Hogy egyénileg mivel fenyeget minket a Rend, ha nem vagyunk engedelmesek (szelídek, heteroszexuálisak, megbocsátók, otthonülők, vidámak, hűségesek, buják, szülékenyek, szubmisszívek, háziasak, ápoltak, szorgalmasak, csinosak, belátóak, nagyvonalúak, karcsúak, takarékosak, türelmesek, figyelmesek, bizalomteliek…), hogy hogyan önzőz le, kritizál, súg össze mögöttünk és ragaszt ránk címkéket, azt megírtam már a nem fogsz kelleni a férfiaknak című bejegyzésben. Bővebben…
Az ördög biztosan jelen volt, amikor feltalálták az internetet. A virtuális kommunikáció becsapós, az arctalanság veszélye, nem látjuk a másik arcát, mimikáját, gesztusait…
Úristen, ha ezt a mondatot még egyszer leírja nekem valaki — virtuálisan! Én felvágom az ereimet. Bővebben…
Én roppantul keresztény családban nőttem fel, én értem, tisztelem ezt az egészet, de ha egy napig én leszek a belügyminiszter, igen csúnyán fogok azokkal bánni, akik ezt a címbeli, bölcsnek ható, lelkiismeretet megnyugtató szöveget szajkózzák, amelynek nagy lapulevele alatt megbújik az önjelölt ítélkezés.
agnecinek
De nem? Te boldogan tangózod át a fél éjszakát, otthon meg utánad sír a gyerek? És ha nem tangózol, akkor meddig tart ez, hogy minden, de minden mozdulatod, gondolatod, érzeted ővele kapcsolatos?
Hát nem értjük? Mit kapálózunk ellene? Miért akarunk férfiak lenni? Bővebben…
Szard le lett volna a bejegyzés címe, mégpedig azért, mert ezt mondják. Nagyon megvonják a válladat, és arra figyelmeztetnek: azt csinálsz, amit akarsz, felnőtt ember vagy! Nem kenheted másra a bajaidat. Bővebben…
pompás kommentek
Különösen a facebookon olvasom, de ide is leírják néha, hogy igazából nincs is probléma, egyenlőtlenség nem létezik, vagy nem úgy, ahogy mi látjuk, esetleg pont az a nemek viszonyában a probléma, hogy az öntudatos nők így hangoskodnak, túllőttek a célon. Mit akarunk még (figyelitek? mi akarunk, és a többiek, akiknél jog és hatalom van, ha nagyon ugrálunk, adnak belőle, és ez valami mesterséges fejlemény a természetes állapothoz képest. Érdekes, hiszen alapjogokról, minden emberi lényt megilletőekről van szó). Kész is a magyarázat: mivel ez az egész téma túlzás, a mi frusztrációnk csak, túlpörgettük magunkat, önigazolunk.
Egészen értelmes, jól érvelő férfiak írnak le ilyeneket: Bővebben…
Még a hegymászós cikket bíráló írás után kérdezte V. L. (21) pécsi olvasónk, és ezen harsányat kacag majd, hogy beszéljünk erről a kitűnni vágyásról.
Vajon tényleg ez az értékrend csúcsa: kiválni a tömegből? Szívesen beszélgetnék én is erről! Nem lesz ilyen vitaklub? Bővebben…
A nők nevelték őket is című bejegyzésre érkezett hozzászólás részlete:
Ezt nem ér így hagyni, tessék már valami fogódzót is adni, valami “Tíz dolog, amit föltétlenül meg kell tanítani a fiúknak”, vagy “Öt mondat, amit sose ejts ki előtte” ! Bővebben…
Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira.
Ellenség lettem, ellenségek lettünk.
Azt mondják, le akarjuk őket igázni. Megfosztani őket férfúi lényegüktől, arcukba tolni a szaros pelenkát. Bővebben…
Hatásos ez a jegyzet, de… félálomban logikai hibát érzékelek. Így kezdődik:
Ami anyánk utolsó tolófájása és az utolsó kenet között van, az nemcsak felelősség-, hanem kockázatvállalás is. Hát hogyne, el lehet lézengeni, gyenge oldalszélben néhány uborkás szendviccsel is át lehet utazni a földi léten, elnyűni közben pár cipőt, nézelődni erre-arra. Meg lehet úszni komolyabb ütközések [nélkül], néhány halovány különbékével úgy, hogy közben tartósabb érzelmeket csak 20 dekánként veszünk ki a fagyasztóból. Helyt lehet állni – kell is –, más kérdés, hogy az emberi-erkölcsi-állampolgári és mindenféle kikezdhetetlenséget valaki majd megköszöni-e, ha a műsor a végéhez ér. Ugye nem… A mai ember az élettől ugyanis sokkal jobban fél, mint a haláltól.
Én nem akartam kommentálni a hegymászók halálát: most hallgatni kell, de legalábbis semmi harsánykodás, és azoknak sem ártana a csend, akik szerint Erőss Zsolt hős. Ezen az íráson megdöbbentem és elkedvetlenedtem. Nem szeretem az árnyalatlanságot. Tételmondat: a teljes, emelt fővel vállalható, valamirevaló emberi létezés, az élet, aminek tétje van, nem okvetlenül látványos, életveszélyes és méregdrága. Bővebben…
Sok-sok visszajelzés érkezik hozzám. Egyre többen értik, amiről ezen a blogon szó van, meg azt is, ahogyan. Sokan értitek lendülettel, és ez a lendület továbbvisz, ezért osztjátok meg, szóltok a rebbenő tekintetű barátnőnek, bonyolódtok e témákról vitába.
Mire jó ez a blog? Ha értjük, felismertük, így gondoljuk, sokan gondoljuk így, akkor mi legyen? Bővebben…
Oravecz Éva Csilla új cikke hatására teszem ki ezt a májusi írásomat a főoldalra.
Visszajelzés az értő, rendszeres olvasótól, aki újságíró, és akinek a cikkeit nem olvastam még.
Én kérlelhetetlen vagyok, vagyis inkább csak tisztán látok, ha ekkora méretekben nézzük a világot: rendszerekben. Az baj? Előre bocsánatodat kérem.
…gyakran ekézed az újságírókat, meg a segítő szakmásokat. Azt gondolod, hogy a “4 valami az akármi sikeres eléréséhez” és a “tuti tippek a 12 csillagjegyre” jellegű írásokban ők szívük roppantáig hisznek, ezzel kelnek és fekszenek? Mert nem. Bővebben…
Ma csak rövid, mert futni megyek jó regvel (10-11).
Személyiségtípusok. A kutyák csoportlelke másik bolygóról jött, valamint a nők nem tudnak tájékozódni. Jin és jang. Csillagjegyek! Csoportok, fogalmak, éles vonalak.
Mindig közbeszólok, bátorkodom. Bővebben…
Ez a kommentelő a miénk a jövő című, provokatívnak szánt írás alatt valami naiv hit folytán erőlteti, hogy ő itt szívesen volna látva, holott kritizálni, zavarba hozni és megtéríteni jött, de olyan érvekkel ám, hogy én miért idézem Kosztolányit, hiszen ő férfi, lám, lám, no és ezért ugyan nem ugrotta meg azt a szintet, hogy beengedjem, van mégis a kommentjében valami, ami elég gyakori érv, és amire most válaszolok, mert hirlando is rákérdezett, köszönet érte. Bővebben…
Mi legyen ennek a címe? Paradigma. Az eszköz maga. Csak ésszel kell!!! A fejed tetejére állhatsz. Az elveszett ártatlanság. Szirénének.
Azt mondják, nem a telefonnal van a gond, mit sírok, hanem az emberrel, aki használja.
Meg azt is mondják, aki korrekt és figyelmes, az az lesz autóban is, a másik meg gyalogosként is bunkó, nem az eszköz teszi.
Azt is mondják, nem azon múlik, hogy férfi-e vagy nő, van ilyen is, olyan is mindkét nem tagjai között.
csak az olvassa. én szóltam 