portrék 4.: a lelkes szülők

Soha másnak nem született gyereke még.

De ők megcsinálták. Gyerekük lett. Kilenc hónapig növekedett! Egy feje van! Két keze! Két lába! És micsoda értelem van a szemében, láttad, Ágikám, rám nézett, négy napos, és érti, amit beszélek!

Kopasz fejre virágos hajpánt. Bővebben…

vendégposztok hete 3.

TollamPapírom cukr papírkereskedé nem, nem: nájtklubban járt.

A blogját itt olvashatjátok.

Pár évvel ezelőtt találkoztam egy régi (gyerekkori) ismerősömmel, akit nevezzünk most Zsuzsinak. Zsuzsit tizenvalahány évvel korábban láttam utoljára, az elmúlt években néha felröppent róla egy-egy kósza hír, mely szerint táncosnőként járja a világot. Bővebben…

monológ

Dininek

Ja, ennek ilyen női váza van? Jaj, akkor megpróbálom másképp. Nem éri át, elő kell vennem egy másik alkalmasságot. Na. Ez így nagyon szovjet? Á, nem esik le. Én? Én hetvenhétben kezdtem. Utálom, mint a szart. Akkor maga hány éves volt? Bővebben…

portrék 3.: vudielen

Ismét Bringásahegyen pompás posztja.

A vudielen-típus nem szép, mégis meglepő sikere van a nőknél. Görbe hátú, vézna, vastag szemüveges, szakálla gyér füvecske, kopaszodik, pocakja van, vagy negyven felé is ritkuló copfot hord. Viszont más, mint a többi férfi. Bővebben…

portrék 2.: donhuan

Sokat emlegettük azt a fajta férfit, meg komment is jött tőlük bőven, aki nagyon szeretne nőt, úgy is érzi, hogy jár neki a nő, de nem jut, megfigyeli a jó csávókat, a gazdagokat, a rangosakat, igyekszik, bőrcipőt (!) is vesz a randira, de nem jár sikerrel ( –> ágybavitel), és emiatt frusztrált.

Úgy tűnik, a nőhiány általános, és valóban, sokakat mozgat ez.

Most viszont a férfiak egy más csoportjáról lesz szó, akiknek nagyon is van kibe belemerülniük, rengeteg történetük van. Bővebben…

portrék 1.: a törzsfőnök

Tegnap találkoztam a törzsfőnökkel. Nem térek magamhoz.

A törzsfőnök, az csupa anekdota, hőseposz, emlék. Mindig jelen van, a ház, a kert minden pontján. Mindent lát, mindenhez ért, mindent kezdeményez, megszerel, átlát, helyrehoz, de mindent. Süti a húst és az a hús meg van sütve. Húst sütni így kell, és ő csak tudja. Dinasztiákat alapít. Bővebben…

már nem képzelt ház üres telken

Építkezik az ifjú pár. A nagy közös projekt. Az álmuk: a saját otthon! Fészekrakás három… legyen négy gyerkőcnek. Adrienn újabban gyerkőnek mondja (ha egy napig én lennék a belügyminiszter, ezért a szóért, nem is tudom, olajban főzés, talán). El a szülőktől végre! Nagyon akarják. Lobog bennük a hit.

Van hitel. Vagyis lesz. És apu segít. Bele is szól. De tudod, hogy jót akar. Mediterrán bohóckodás? Sátortető! Az a ház. Olyat rajzolnak az óvodások.

Bővebben…

én rendes férfi vagyok

Tudom, hogy sok a szemét macsó, mindig panaszkodnak, így-úgy, ver, megcsal, na, de én például soha nem ütöttem meg nőt, és hűséges is vagyok. A nőket legfeljebb nézem — hűséget fogadtam, nem vakságot. Én hazajárok időben, a pénzt is hazaadom, nem iszom, nem ordítok, foglalkozom a gyerekkel. Ilyen férfi is van, és szerintem a többség ilyen.

Madonna

Szóval tényleg nem értem, mi ez a gyanakvás, mit fröcsögnek habzó szájjal a feministák, miért tesznek úgy, mintha minden férfi egyformán disznó volna. Csak minden tizenkettedik, mondja erre az Endre, érted, mert a többi Patkány meg Kígyó, a nők meg mind Sárkányok! Ezen még a Kati is elmosolyodott. Most az, hogy röhögünk egy kicsit a fiúkkal, meg néha lecsúszik két sör, és ott mondanak ezt-azt a cimborák? Kimulatták magukat fiatalon, most meg mesélnek. Én nem bánnék úgy a nőkkel, nem mondom, megnézem a szépet, de én mindig párkapcsolatban szerettem a szexet, érzelmek, vacsora, szép ajándékok, minden, nekem a legdurvább húzásom, hogy néha rárántom a pornóra, de hát ennyi év után…? Amúgy olyan unalmas életem van, hogy az már fáj: annyira úgy intézek mindent, hogy a Kati ne balhézzon, én bevásárolok, ha időben szabadulok, le szoktam vinni a szemetet, a kocsit is én mosom, meg játszom a gyerekkel, megyek anyósomhoz, augusztusban Balaton, két hét, minden, elviselem a hisztiket, ott vagyok a plázában is, ha ruhát akar, mondom, jól áll, gyönyörű vagy, csak menjünk már. Nem szólok vissza, ráhagyom, hadd mondja, tudom, menstruál, az a baja. Csöndben vagyok, nézem a tévét, neki meg a meccs is baj. Én azért szeretem a Katit, én nem felejtem el az évfordulókat sem, elnézem, ha langyos a leves, nem piszkáltam, hogy fogyjon le, nagy a segge, és előreengedem az az ajtóban. Meg gyengéd is vagyok, mondom neki mindig, ne olvassa már azt a blogot, kényeztetem én szívesen. Szoktam szájjal is, én nem vagyok önző, és nem akarok semmi extrát. Ma kap virágot is, én nem értem ezeket a feministákat, ezek nem találkoztak még ilyen rendes emberrel, az a bajuk, mondjuk rondák, azért sem.

barátnőm, az áruló

F. Cs-nak

Á verzió

A barátnőd mindig is szebb volt, most, tizenöt évvel később meg még jobban kivirult. Bővebben…

a fórumfejű

Van ez az embertípus, aki rendületlenül fórumozik. Korszakok nincsenek az életében, van valami gyereke, de nem róla ír, és nem is a konkrét témák érdeklik, hanem szügyig merül a natúr közösségi létbe, a metaszintbe. Olyan neki fórumozni, mint másnak levegőt venni, és sebes-hibás gépeléssel van neki tizenkilencezer hozzászólása. Bővebben…