De bonyolult a sorozatom számozása! Különírás-egybeírásról már két bejegyzés szólt: egy a szótagszámlálásról és a mozgószabályról (érintőlegesen) és egy az alárendelő összetételek helyesírásáról. Bővebben…
Azaz: amit stílusérzékkel rendelkező ember nem ír le. Bővebben…
Az alárendelő szóösszetétel azt jelenti, hogy a tagjai között alárendelő mondattani viszony van, tudjátok, mint az ágrajzban a vonallal összekötött mondatrészek között. Az összetételekben az alaptag a második tag, a bővítmény az első. Jóllakik — hogy lakik? Jól, ez a határozója neki. Citromfacsaró — mit facsar? Citromot, ez meg tárgy. Ilyen az összetett szavak túlnyomó többsége.
Ehhez kellett a házi feladat innen, a végéről. Persze, tudom, a kutya szétrágta a füzeted. Márti? Nagyon szép. Bővebben…
A kontamináció szóláskeveredést jelent. Mivel a szólás, idióma és némely metafora is kötött alakzat, ne kuszáljuk őket. Bővebben…
Vannak egy szótagos, hosszú magánhangzóra végződő igetövek:
sző, fő, lő, nő, rí
Amikor ezeknek a felszólító módját leírjuk, akkor nem a kiejtés elvét követjük, mert intervokális helyzetben persze hogy két j-t ejtünk, hanem a szóelemzés elvét, és ezért egy j-t írunk le a szóalakban, mindig:
lőj, főjön, nőjenek, ríjatok, szőjék
És
lőtök, nőtök, rítok
Ma szalonnás rántottára is marad idő, rajtam nem múlik.
Amikor a tanult, intelligens és kiegyensúlyozott ember hivatalos levelet, meghívót, programfüzetet ír, egyszer csak rángani kezdenek a végtagjai, elveszíti az eszméletét, és mire felriad, ez áll a monitoron: Bővebben…
Ma a magánhangzókról lesz szó. Jó reggelt! Ristrettóhoz csak röviden. Utána kérdezzetek és egészítsetek ki! Bővebben…
Ez nem bonyolult, viszonylag rövid leszek, sok példával.
Régebben érzékelték a betűvetők, mert ez az érdekes szó inkább írásban fordul elő, hogy nyelvtanilag mi ez a szó. A lévén a van létige határozói igeneve: vanva. Mint ahogy játszik –> játszva. Hogyan? Lévén. Leginkább azt jelenti: minthogy … van. Bővebben…
Minden kisdiák réme az elipszilon. Bővebben…
Ki kell találnotok, hol járt Szabina néni és Endre bácsi?
Mi a válasz erre a kérdésre?
Nem, nem kell kitalálnunk. Kattintsunk tovább.
Bővebben…
Ma a szöveggyűjtemény-helyesírásihibáról írok. Már megint mi a bajom. Az a bajom, hogy egészen okos betűvetők is stb. Hogy ezt hogy nem lehet érezni. Most már fel vagyok bátorodva a kommentek miatt, hogy nem tartotok nyelvtannácinak, vagy ha igen, ti is azok vagytok. A diákjaim leginkább utálták az ilyesmit, ti meg szeretitek, ezt nem értem, ahogy sok mindent nem értek e bloggal kapcsolatban, mindenesetre örülök.
Ezt nem is bonyolítom, most szavazás se lesz, csapjunk bele a lecsóba. Szerző és cím közé mikor tegyünk kettőspontot? Aludni se tudtok emiatt. Bővebben…
Avagy némely igék felszólító módú alakjáról.
Ismeritek azt, amikor a lépcsőházban tök jót lehet csókolózni tizenhat évesen. No, akkor mondtuk:
Hadd vigyem ki én a szemetet.
Kivittük, jó volt. Bővebben…
TLDR, mert az évek alatt a kereső jól beágyazta ezt a posztot
VALAMIJE, MIJE a helyes alak: valami+je, mi+je, mint ebéd+je.. A valamilyen, az egy másik szó (tő).
Először is, eredményt hirdetek, Bővebben…
Balázsnak, aki imádja az ilyet, és hajlandó velem dohogni
és még két kedves volt tanítványomnak, vagy többen is vagytok?
Rengeteget olvasok, mindenféle szöveget, és egyre többször olyat, amit nem olyanok írtak, akiknek az írás a szakmájuk. A Facebookot és blogokat.
És kedvetlenül, néha döbbenten látom, hogy annyira nem tudnak írni, olyan suta sokszor a jó szándék, hogy komolytalan az egész. Én legalábbis nem tudom komolyan venni. Sajnos, újságírókkal is előfordul. A múltkor az egyébként dicséretes nyelvi színvonalú Magyar Narancs szerkesztői jegyzetében olvastam olyat, hogy kiesett a szemgolyóm, és pattogva gurult a könyvespolc alá. Majd írok arról is. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 