Ez a férfi amúgy lehet álom is. Nem számoltat el a pénzzel, nem minősítget. Szeret. Vagy neki. Csak néha esik valahogy rosszul, amit csinál. Vagy inkább: amit nem. Nem érzed magad teljes értékűnek mellette. Úgy érzed, hiába szereted tiszta szíveddel, ő valahogy nem áll ott veled szemben, kibújik mindig. Bővebben…
Arról ábrándoztunk, hogy családanyák leszünk. De legalábbis arról, hogy milyen jó lesz, ha feleségül vesznek. Nagy szerelemről, ami nem akart jönni, de ha nem jött, legalább esküvő legyen, és esküvőről, amiből meg inkább együttélés lett, de legalább rendes a Peti.
Itt megjegyzem, tartósabban elmerengve blogkolléga bejegyzésén, hogy semmi nem ennyire önzően önmagáért való, mint a ma a kicsit is jobb módúak körében szokásos esküvő. Bővebben…
2012 őszén írtam, élt még János
anyósom meghalt közben
Igen, tudom. Bő két évtizedig minden keservemre megkaptam végső tromfként a legkedvesebb barátaimtól és hírneves szakemberektől is, hogy az ötvenhat, hatvannyolc, avagy hetvennégy éves anyám már nem fog megváltozni.
egy korai klasszikus, 2012. szeptemberi. benne van a könyvben is. nagyon szerettétek, szerintem ez több megosztást hozott volna, mint a normálisék, de ekkor még nem volt facebook.
és ez után döbbentem rá: intelligens emberek sem értik mindig a posztokat.
Ha egy kicsit több pénzünk lenne, akkor nem tologatnám úgy a csekkeket. Tanyasi csirkét tudnék venni, biotojást és legalább a gyökérzöldségek biók lennének. Megvenném végre azt a nyersselyem bodyt, álomfehérnemű.
A gyerekek kapnának olyan igazi, szépséges babakonyhát, tűzhellyel, mindenféle edényekkel, a miénk, amit hokedliből csinált após, olyan szedett-vedett, lejöttek az öntapadós tapéta platnik is. Vennék egy igazi, vadiúj indiót, azt jó áron el is lehet adni majd, ha már Borit se hordozom. Leandert vagy narancsfát az erkélyre. És egy tornabérletet. Lefogynék. És akkor bikinit is. Horgolt, fehér bikinit, most le van árazva a Calzedoniában. És megtanulnék spanyolul. Bővebben…
Sz. V-nak
Anyám terrorizálta apámat.
Hány, de hány ismerősömtől hallottam már ezt.
A férfi, aki “fél a feleségétől” és “már nem is mer szólni”, hát ő sem áldozat? Bővebben…
A hol vagyok én bejegyzés folytatása.
Eltelt néhány nap, amióta olvashattátok a blogon önkereső kesergésemet. Nem is tudjátok, mennyit segítettetek rajtam, nekem. Nagyon jó kérdéseket tettetek fel, ti voltatok a saját személyes jézu terapeutáim.
Bővebben…
Csakis szabad akaratból. Bármit. Mosogatni, futni, zongorázni, letenni a sértettséget. Csak azért lettem ilyen, mert nem akartad, hogy az legyek. Mert ki tudtad várni, hogy olyan legyek, amilyen lenni tudok, szeretnék, és én lettem, alakultam, mert te nem nyomasztottál. Mert volt idő. Nem haragudtál, nem erőlködtél, nem zsaroltál. Nekibuzdultam, jobb volt, aztán visszaült a vállamra ugyanaz a csúf madár. Vártál, engedtél. És most örülhetsz. Jobban szeretlek, mint valaha. Már magamat is.
Köszönöm.
Kissé a társadalomtudós szemével, bár nem vagyok az, teszem fel a kérdést: milyen közös jellemzőik vannak azoknak a nőknek vajon, akiket meg szoktak csalni. Van-e egyáltalán valamiféle specifikus, nőben rejtező ok erre? Bővebben…
Elfáradtak? El is aludtak pizsamátlan? Fürdeted őket? Vagy a társad? Sikongatás? Sírás? Locspocs? Ideges vagy? Egész nap? Vagy csak most lettél? Mese? Grimm? AnnaPetiGergő? Findusz? Bővebben…
ez egy fontos poszt, a kommentek meg parádésak. még 2012-ből
Dolgozom! Ne hívogass! Majd jövök. Nem tudom, meddig kell maradnom. Bővebben…
Amikor szakad a cérna, borul a bili, amikor nem válnak be a házi praktikák, a “beszélnünk kell”, a kérés, a levelek, a szeretettank feltöltése és a szeretetnyelv, az erőszakmentes kommunikáció, az ultimátum, akkor szoktak a magyar házaspárok (de csak az értelmiségiek, nagyvárosiak és viszonylag jómódúak) pár- avagy családterápiára menni. Nyűvik egymást ott is egy fél évig, aztán pedig elválnak, vagy boldogtalanul élnek, amíg meg nem halnak.
Miért? Hát a terápia sem segít?
Ó, te talán ebben reménykedsz, kedves olvasóm, a csikorgó házasságodat majd megolajozza a magazinban is mosolygó szakember. Bővebben…
Varga Istvánnak
Onnantól, hogy egyszer helytálltál, amikor mind a két gyerek bárányhimlős volt (azóta is emlegeted),
onnantól, hogy időnként elmosogatsz, ha épp ráérsz,
onnantól, hogy segítesz, hát persze, de inkább később,
onnantól, hogy te szívesen mosogatsz, de egyébként, jut eszedbe, Bővebben…
Milyen sokan vagyunk nyugodtak az Alföld-laposságú házasságunkban: nem csal meg, akkor minden rendben, és nem kérdezzük meg: hát velünk mikor szakadt le az ágy utoljára? Ó, ha egyszer belekukkanthatnánk a férjünk agyába! A vadászatra kondícionált, meztelen nők képeivel túltelített, kapuzárás előtti férjünk agyába, az agyának a zugaiba…
El-elrémülök azon az aszimmetrián, ami a nők és a férfiak vágyai és világképe között tud lenni, meg azon is, hogy mintha mi nők ezt a különbséget nem akarnánk tudomásul venni. Engem nem neveltek igazi lánynak, és minden női finomság, esküvői álmok, dúlaképzés, Fürge Ujjak magazin (!) láttán elfog a kínos érzés, hogy ezek röhögnek rajtunk. Bővebben…
Sztyepan Arkagyics igazságos volt önmagához. Nem tudta áltatni magát, nem bizonygatta, hogy megbánta, amit tett. Most sem volt képes bűnbánatot érezni amiatt, hogy ő, a harmincnégy éves, szép, szerelmes természetű férfi nem szerelmes a feleségébe, öt élő s két halott gyerek anyjába, aki csak egy évvel fiatalabb nála. Egyedül azt sajnálta, hogy nem tudta jobban titkolni előtte. Bővebben…
Most induló sorozatomban áttekintem a partnerkapcsolati egyenlőtlenség tipikus formáit. A magam szavaival és látásmódjával megfogalmazom a változatokat, aztán pedig idézem a Hétköznapi hímsovinizmus vonatkozó részletét.
A bántalmazónak még nem tekinthető férfi például gyakran, a bántalmazók pedig majdnem mindig magukhoz ragadják Bővebben…
Olyan régóta vagyok együtt a férjemmel, hogy szinte már nem is emlékszem rá, milyen voltam azelőtt.
Sokáig teljesen jól megvoltunk együtt. Tanultunk, dolgoztunk, összeköltöztünk, éltünk… túl voltunk az első bűvös hét éven, mire gyerekünk született. Bővebben…
TIZENkét éve még így
2012. szeptember, nosztalgia
Ó, azok a fényes nyári napok! Hát tizene nyolcig is aludtunk, ha nem fél kilencig, és arra ébredtem, hogy Bővebben…
, tételezzük fel, tán nem életidegen ez, hogy kisgyerek(ek)kel vagyunk otthon, ő meg egész nap dolgozik. Nem azért neheztelünk-e a férjünkre, mert Bővebben…
a NaNE egykori és jelenlegi munkatársainak, akik a megfigyeléseiket megosztották velem
Vannak persze hibái. Kinek nincsenek? Bővebben…
És egyáltalán: mi a célom ezzel a bloggal? Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 