maraton utáni edzésnapló

Rengeteg információ, gyakorlat, hasznos tipp van az előző edzésnaplókban:

edzésnapló 2018

új edzésnapló

edzésnapló

Sportos és mindenféle fotók a régebbiek közül itt:

fotótár

sporttörténet

November 17. A hegem ledobja a tapaszokat. Elmém nyugtalan. Irigylem a lányom, ahogy köröz a Vasas pályán. Futunk, hogy elérjük a buszt, amely akrobatikára viszi őt és a barátnőjét. Nagyon szép a lányom, és sose lesz annyi kételye, kínlódása, sérülése, mint nekem volt. A testem edzeni akar. Én nem tudtam, hogy ez ilyen rossz. Annyit edzhetsz, amennyit akarsz! Csak most egy kicsit még várj. Ezt mondja mindenki, a józan eszem is. G-nek meg a térdét műtötték. Várok.

Ha valaki erre jár, és csatlakozna: ketten belevágunk egy súlyzós edzésre rászokós programba november végétől. Nekem visszaszokós. Alapgyakorlatok, erőalapú edzések, itt Budán. Nekem napközben jó, esetleg egy-egy alkalom hétvégén. Nem hirdetem meg, nem szeretnék belőle mozgalmat, mert nekem az nagyon sok meló. Itt nem ingyenes a dolog (a belépés). XXL-es AYCM kártyával 500 forintért jöhetsz. Vagy vegyél bérletet. Én itt leszek. Semmit sem kérek, jókedvű vagyok, szívesen megmutatok bármit, de különösebben nem alkalmazkodom többé (egy kicsit fárasztó volt a Reed 16 hónapja, az egyszer jövők, az engem személyi edzőként kezelők, elvárások lettek, rohantam folyton, megfelelős játszma), és én is edzek, itt is. Írj, ha jönnél.

November 15. Még mindig kövek a gyomromban, kedd óta. Nem érzek éhséget egyáltalán, sem ételvágyat, olyan, mint ha soha többé nem lenne téma az evés, csak tudok a létezéséről. De mivel amúgy is gyenge vagyok, eszem azért valamit, könnyebben emészhetőt. Csak épphogy, és nem esik jól, utána is fáj a gyomrom. Dávid bölcsen megjegyezte, hogy “most nem sportolsz, nem érti a tested a zsírt”. Nem is eszem különösebb zsírokat. Három tojásból újhagymával, baconnal rántotta, kávé kis tejszínnel, ez nálam zsírtalan, este fél csirkecomb épphogy bőrével, pár falat párolt zöldségkeverék (de ilyen igazi: spárga, zöldbab, karfiol, bébirépa, kelbimbó, cukkini), a csirkével sült fokhagymagerezdek; 8 deka natúr gesztenyemassza, kis tejszín kis vanília, 5 szem meggy. Lehet, jelen passzivitásban ez is sok? Egyébiránt jobban vagyok, a hegem a hajra ragasztott ragtapaszt ledobja, de érzem, hogy gyógyul. Energikusabb is vagyok. Az arcbőröm kifejezetten szép, üde, és a mellem formája is optimális. Írok és ügyeket intézek, Julit íratom át a Nehéz, De Megérte új iskolájába. Sportügyben mint ketrecbe zárt vadállat, várom, mikor szabadulok. Ha nagyon akarnám, óvatosan súlyzózhatnék, ülve vagy fekve bcepsz, egy kis hasizom, nagyokat (még nagyobbakat) gyalogolhatnék. Hétvégén nyújtunk. Kicsit elidegenedtem ismerős, sokszor érzékelt, mozgó testemtől, izmaimtól. A fürdés is macerás, ezért ritkás. Ma jégszauna, segíti a sebgyógyulást is, és mindent. Főzök a gyerekeknek, nem túl nagy kedvvel, szinte hálás vagyok, hogy a kutya feleszi a kint hagyott maradékokat.

November 14. Séta, bringa, aktívkodás a lehetőségek szerint, kisebb adagok. Ma émelygek: tegnap kacsahájat (kis hússal rajta) sütöttem ki, és fűszeres lilakáposztát is pároltam mellé, azt éreztem hajnaltól, hogy nem emésztődött meg, kidobom a taccsot, gyenge vagyok. Ezen csak a koplalás segít. Vicces, ahogy próbálok a zsír felsőbbrendűségéről írni épp. De meg kell hagyni, három és fél év alatt, ezernél több masszív étel közül ez a második eset, hogy valami zsíros étel gondot okoz (az előző egy natúr adag velőscsont volt, még 2016-ban).

November 11. Mit tudok írni. Kényszertartásban vagyok a tarkómon levő heg miatt, húzódik a bőr. Se bicikli, se futás, se squash. Neveztem a berlini félmaratonra (áprilisban lesz). Sokat sétálok a kutyával, napi több órát. Körte, homoktövis, cékla (mindez egy levesben volt), dió, édesburgonya jó ízei. Tojás, sajt, vaj, szalonna, joghurt. Makacsul hajat mostam, nem bírtam tovább. Várom, hogy írhassak a zúzásról. 21-én van varratszedés.

November 6. Squash Nórival. Szauna, egy fél- és egy negyedórás szessön. Fél 12-től egy banán, füstölt comb bicskával, sajt és egy kemény tojás. Ez nagyon egyszerű így. A Villa Bagatelle új peleosütije, kávé. Holnap lesz a műtétem, leszedik az anyajegyemet. Lemondtam a DEXA-t, pedig sokat szálkásodtam, de nincs még kész, amilyen lenni akarok. Még úszunk azért délelőtt. (Nem úsztunk.)

November 5. Biciklivel ügyintézek, kicsit nyújtok, ma ennyi. Dolgozom (korrektúra), álmos vagyok. Napi egy étkezés, de az dizájn.

November 4. Kutyaséta, bevásárlás. Beteg gyerek. Napi egy étkezés, 12-2-ig.

November 3. Micsoda idő! Marokkóban meg hó esik. Julis, a világszép elmegy tornázni. Pici “zsírreggeli” 12-kor: két sült koktélparadicsom bemetszve, oregánóval, olívaolajjal és borssal, két szelet grillezett bacon, egy dobókockányi maradék sajt sütve, és negyed pohár maradék natúr joghurt, meg persze a vajas kávék, teáskanálnyi vajjal. Utána futunk. Ha nem egyedül futok, akkor kompromisszum van, nem saját a tempó és le is állok. Most Dávid is jön, meg a kutya is, így találkozunk Judittal az erdőben (lánya Julival tornáz). Ez meghatározza a tempót, kocogok, beszélgetünk, a kutya miatt meg-megállok, a végén kapcsolok rá csak, összesen ez laza 6-7 km. Energikus vagyok, ujjatlanban futok, jól érzem magam. Ha most minden nap csak egy gyorsító ötöst futnék…! De szerdán műtenek, utána szünetet kell tartanom. Ebédre a népes társaságnak zöldségeket sütök vajban, baconnel, tojásos-sajtos rápirítvánnyal, külön keménytojással, és banános-étcsokis-meggyes borownie-t, sok vajból, vaníliával, Canderellel és mandulaliszttel. Tejet is iszom hozzá. 4-kor befejezem a napi evést. Zöld és vízhajtó teát iszom.

November 2. Az elmúlt napokban Madridot jártuk, minden nap órákig gyalogoltunk, volt, hogy hidegben, de a mozgás ennyi volt, még csak nem is nyújtottam, jaj! Mestruáltam és taknyos voltam. Mint turista és csoportban evő, ettem szénhidrátot, és jártunk egy belvárosi, helyieket fogadó, egyszerre meghitt és szinte elegáns étteremben is. Érzem a szénhidrátot, most megy ki (a tárolt glikogén megköti a vizet). Már itthon vagyunk, éjjel fél 2 körül érkeztünk a hegyre. Itt én döntök újra az evésről. Fél nap böjt, este 7-től 2-ig. Most napi egy vagy két evés lesz, mértékletesen. Jó így. Kevesebb kávé. Ma zöldség vajon piriítva (sok brokkoli, karfiol, cukkini, bébikukorica, spárga, pici répa, hagyma), bacon grillezve, parmezán, és elég, nem követel bennem semmi desszertet. A vércukromat nem tudom, veszek holnap tesztcsíkot. Este a városi túrám után natúr joghurt, pár szem meggy és vízhajtó tea. Mosás, teregetés, konyha rendrakás, ebéd után kutyáért menés, vele séta, bevásárlás, bicikli, kis súlyzózás. Holnap J. és én futunk a napfényben!

Október 28. Taknyos napok, a squashedzésem pénteken áramszünet miatt elmaradt. Jégszauna. Javulás. Mégis takony, előkészületek, ügyintézés, kutyaelhelyezés, hosszú utazás szombaton, így állok a negyedik félmaratonom rajtjához vasárnap reggel a dimbes-dombos Madridban. Süt a nap, hideg van. Pici rendezvény, csak nők, 3 ezren vagyunk. Kenyai nyeri, 1:11:34, csodás a mozgása, lépéshossza, alkata:

Képernyőfotó 2018-10-28 - 16.07.57

Lejtett a pálya, de az első hét kilométer azért kemény volt:

Viszont az átlagos mezőnyömnél jobban tudtam gyorsítani lefelé, így beértem és le is hagytam a 2:30-as iramfutókat annak ellenére, hogy 15 kilométernél berontottam egy kávézóba pisilni. 2:27:11 a nettó időm.

Képernyőfotó 2018-10-28 - 21.42.09

Közben Valenciában dőlt meg a férfirekord: 58:18!

Ez volt a legkevesebbet agyalós, legtermészetesebb versenyem, a takony ellenére.

Október 24. A zúzás folytatódik! Könnyebb megszervezni, tisztálkodásilag, utazásban meg a gyerekek szempontjából is, hogy egy tömbben van többféle edzés. Jégszauna, úszás, milyen meleg volt a víz! 1700 méter mell a 25-ösben, 1007 tempó, irtó hatékony lettem, semmi nyavaly, a hasogató biicepszem sem zavart. Ma katátlanul kezdtem, ő csak a szaunában bukkant fel, ami enyhébbik volt most, mert a jégszauna hatását a forró szauna kiütné), aztán robogtam át, Nórival squash, minden erős, intenzív. Patradicsommal sült, baconbe tekert csirkemellett ebédeltem vegyes salátával.

Képernyőfotó 2018-10-25 - 11.29.38

Október 22. Mintegy BEDÜHÖDTEM, hogy szombaton csak kis bringa, házimunka (lakástakarítás) volt, délután hegynek föl séta (halloween party és klirándulás) HATALMAS zaba (süllő roston! velőscsont! haltepertő…), aztán vasárnap csak városba le és vissza bringával (ez 40 perc intenzív kardió), de megint evés, evés… Így aztán ma ZÚZTUNK.

Emesével ma (hétfőn) 9-től squash. Bringával száguldok le. Pörgős, jókedvű szettek.

Serena és Venus, de most nem?

Külföldről érkező edzéspartnerem B., vele tíz kör, meg még egy kicsi, hogy meglegyen a 6 km, vagyis 40 percnyi futás a városmajori futókörön (585 m), utána lógás, nyújtózkodás a játszótéren, aztán kondi, elég komoly bicepsz-mell-vállgyötrés (intenzitásnövelt kézi súlyzós beforgatós bicepsz curl bukásig, fekve nyomás, clean and press), nyújtás (spárga is), szauna két körben. Bringával fel, megint új útvonal, hátulról, Zugliget felől jövök, forrásvíz!, aztán még kutyaséta.

Ez összesen két és fél óra intenzív (ziháló, verejtékező) és kettő óra enyhe, lazulós sport. Azt mondják, heti hét óra a jó, annál többnek nincs előnye már, persze ez mozogni nem szerető, azt nyűgnek felfogó átlagembereknek írott ajánlás. Ha szeretem, az előny, nem? De. Rossz nélküle, erőmegélés, közösségi élmény és testtudatosodás vele.

Ételek: mákjrém, tejföl, fokhagyma, sült kecskesajt, fonott szűzpecsenye baconnel, egy csomag Bali vízigesztenyés wokzöldség és egy kis fagyasztott eper mascarponéval. Délelőtt nem teljesen éhgyomri az edzés: cheddar sajt, energiaital, kesudió és egy cappuccino csúszik le.

Nem kell ringatni, ahogy mondani szokás. Izomrángások elalváskor, magas stressz-szint.

Október 19. Energikus vagyok, jól vagyok, tartom a négy-öt órás “étkezési ablakot”. A kihagyott étkezések jót tesznek az anyagcserének.

Tegnap rengeteget bringáztam a városban, de intézményes sport nem volt. Ma jégszaunával kezdtünk, utána felnyomtam a biciklit a hegyre (35 perc, meredekebb útvonal), aztán Julissal túraként elsétáltunk állatsimogatni, szontén meredeken fölfelé. Dávidért mentem, az is séta volna, de mindig elhoztak, így mentem a kutyával hosszabbat. Bacon, sajt, lazac, étcsoki. Az állatsimogatás után egy harcsahalászlé és két deci bor.

Október 16. Este már nincs fogas, és biciklit szállító helyettesítő jármű nincs. Mivel nekem nagyon kell a városban a bringa, ez azt jelenti, hogy minden nap fel fogok valahogy kerülni a hegyre, ezt plusz egy óra kardiónak beszámítjuk. Tegnap is. Böjt délutántól.

Reggel – késve – iskolába viszem Dávidot, aztán lezúzok a Vasas pályára, ahol a lányom atletizál, veszek egy futójegyet, és tizenhárom kört futok (több mint 5200 méter, bő félóra). Süt a nap. Lenge sortban vagyok, és majdnem végig egyedül.

10-től Nórival squash, gyorsak a labdák, intenzívebb minden. Szauna. Kora délután megnézetem az anyajegyemet másik bőrgyógyásszal is, aki onkológus. A szaggatott szélű, inhomogén anyajegyemet le kell szedetni mégis a tarkómról, nem is a legkisebb körülvágással, elég nagy heg lesz, és három hét pihenő. Ez a kezdődő melanóma, így ránézésre. Kenem fényfédővel.

A DEXA most a célom. Egyelőre étkezési ablak van (vagyis napi négy órás időszak az, amelyben eszem, egy vagy két egybecsúszó étkezés), a többi böjt, víz, feketekávé, mindez sok sporttal, aztán jön a minden másnap evés, végül, öt napon át a hidegtűrés és jégszauna teljes böjttel. A mágikus zsírszázalék mellett arra is kíváncsi vagyok, hogy veszítettem-e izmot az utóbbi fél év nem direkt és nem durván, nem gyakori súlyzós edzéseivel, a sokat és változatosan sportoló hónapok alatt.

Este G. jön, ami evést jelent, de nagyon kellenek az ilyen hangulatú esték.

Október 15. Hétvégén ettünk.

IMG_2956

Jókat, mesterit, de mégiscsak. Érzem is. Ma ügyintéztem, holnap sport: squash és edzőterem.

IMG_2971

Október 12. Emese beteg, vele squasholnék kora reggel, Nórinak is edzése van mással. Kerítek egy helyettes edzőt és szétizzadom magam. Fél óra technika, fél óra meccs. És most mondok valamit: akármilyen stressz, munka, feladat jön, ha nem vagyok fekvő beteg, nem mondok le sportot, minden alkalmat megragadok, otthon is felkapom a súlyzókat, gumiszalagot, ugrókötelet. Szerdán egy fordítás miatt nem mentem Katával a megbeszélt úszásra, de végeztem éjjel és másnap úsztam.

Október 11. Zúzás! Délelőtt úszni kísérjük a másodikosokat, Juli is szárítja a hajukat, aztán úszunk mi is. 32 hossz a kis 25-ösben. Ebéd G-vel, ügyintézés. Hazajövünk Julissal gyalog, megyünk Dávidért, este dinamikus nyújtás, jó másfél óra Marosvölgyi Noémivel. Alakul a spárgám. Juli is edz. Dávid matekoz, írok neki feladatokat, háromjegyű körben összead, szorz, oszt. Megint séta haza. Jó nap, csak elvesztettem a kulcsom.

Október 9. Squash lett volna, de Nóri lesérült, így ugyanott az emeleten súlyzóztam, felsőtest főleg (fekve nyomás és váll), egy kis vádli, has. Szauna. Ebéd G-vel (garnéla).

Október 8. Nyújtás Bernivel, comb és harántspárga, kegyetlen. Sok biciklizés, rohangálás.

Október 7. Pihenés után (szombaton kis bicikli meg városi mászkálás volt csak), lefotottam a 30-at. Segítettem a rajtba beérni egy eltévedt spanyol futónak. Megnéztem a rajtot és a legjobbakat 15 km-nél, aztán száguldottam a saját rajtomhoz (12,195-nél csatlakoztunk be). Az időm arányos a félmaratonnal, 3:59:09: pont 7 perc 18 másodperces átlagkilométerek itt is (a maraton 8 perc 1-es volt, de ott extrém körülmények voltak), nem vagyok rá büszke. Valahogy úgy maradtam, nem futok eleget, ilyen hosszú távon nincs csoda, nem az igazi az állóképességem. De futok. Ami azt jelenti, hogy kocogásra törekszem minimum, semmi belesétálás nincs. És sokkal jobb a regenerálódás utána, jobban vagyok, kevésbé fáj, tudok járni, ez fejlődik.

Életem második leghosszabb távja (versenyként is, de edzésen se futottam ennyit). Szép és kellemes időjárás, egy-két érdekes pillanat és belső út, gondolkodtam sokat. 37170 lépés. Élménynek érdekes volt, de szenvedtem is. Szeretném ezt könnyedén, vagy rövidebb távokat jobb idővel. Madridban félmaraton, lesz szint az első hét kilométeren. Madridban jobb sebességet akarok.

2018_0052_12_2968_0000_21512018_0052_12_2970_0000_21512018_0052_12_2973_0000_2151

Október 4. Ma lehoztam Dávidot úszni, tehát nem mentünk az iskolához. Türelmetlenek, figyelmetlenek a tanítók. Futottam a Gesztenyés par futókörén bő negyven percet, 7000 lépést, ez 16 kör. Sütött a nap. A végén rátettem még 400 lépés hátrafutást. 386 méteres, zöld-sárga a burkolat, fele emelkedő, van benne kanyar is. Éhgyomorra voltam.

Vasárnap 30 km versenyen (a Budapest Maratonon), október végén félmaraton Madridban.

Meglepően kicsit kell csak akarni, és fogyok, alakulok. Nagy izomtömeggel könnyű a fogyás is.

Este dinamikus nyújtás Marosvölgyi Noémival. Ez való nekem, ez én vagyok. Én nem tudok spárgázni, van, amit nem érek el, van, hogy felborulok, de rámnézett, mozgáskoordinációra inkább, mint hajlékonyságra, és kiszúrta, hogy én csináltam már ilyet (torna), külön mondta is. Járni fogok, jó érzés, és nagyon kemény, de úgy kemény, hogy megy, vágyom.

Ez ő:

http://www.nemzetisport.hu/egyeb_egyeni/rudsport-a-legjobb-magyar-utja-a-soha-nem-latott-vb-sikerig-2431615

Október 3. Az én kis edzésnaplóm! Már amikor zúzok, akkor elképzelem, hogy és mit fogok megírni belőle. Aztán elmarad, el is felejtem – megyek, kérek adószámról igazolást, száguldok bringán, veszek kávét, felhívom, akit kell. Másvalakit (csakis írásban) elküldök a pékbe. Tárgyalok tárgyakról, pénzről. És… szerződöm. Bizony. Van Nagy Projekt. És nem a regény. De az is van. Jé, ez bejött: kitartóan kell csinálni azt, ami nekem jól megy, nem engedni belőle, nem törődni a károgókkal, menni előre, és lesz valami. Megtalálnak.

Komoly ketósan kajálok, kevésszer, keveset.

Kata nem jött most, pedig úgy volt. Szaunával kezdtem, aztán 44 percet (46 hosszt, bő másfél kilométert) mellúsztam a kintiben (sátor van fölötte). Bírom, jólesik, lehagyom általában a mellettem úszókat, hacsak nem nagyon profik.

Október 2. A pincében mászkálós-lépcsőzős-fázós vasárnapi színház után én, bevallom, feküdtem egy napot, itthon maradtam, csönd volt, kutyáztam, írtam, olvastam, ettem. De már vasárnap délelőtt is csak bevásárolni gyalogoltunk meg vissza. Hétfőn még nyújtani sem mentem, itthon fogok most már többet. Menstruálok. Szóval péntek óta semmi komoly edzés nem volt, alkalmilag felkapott súlyzó, némi gyaloglás, a fázós színház meg bringával menés csak.

Ma squash Nórival. Felvettem a premierruhámat. Szauna. Bringa. Holnap úszás.

A mai evés már a DEXA készüléshez illik (persze elkezdtem n`gösködni, hogy elhalasztom…):

egy 350 grammos görög joghurt, 4 babybell fél 2-kor

előtte csak kávé, pici tejszín

szauna: víz

itthon: két sült virsli pici rásült sajttal, egy újhagyma, egy evőkanás teljes majonéz (Hellmann’s), egy karika kolbász; egy banán és hat szem (nagy, fagyasztott szamóca)

zöld tea

Szeptember 28. Úristen, annyira álmos leszek délután. De persze mindig az van, hogy böjt, sport, nagy kaja, beálmosodás. Hajnali kelés, nagy menet, aztán 8-tól squash, 10-től rúd (elkezdtem unni a forgásokat, mennék fel, erős vagyok), aztán kemény nyújtás. Eszterrel. A jobb (láb elöl) spárgám nagyon, nagyon sokat alakult, és szeretem a nyújtást.

Szepztember 26. Második napja pakolok, ruhákat válogatunk, takarítunk a drága R-vel, ez elég kemény fizikai meló. Nekem ez a nehéz, az ún. kihívás az életemben, nekiállni, a nagy rendrakásnak, selejtezésnek, amikor így is minden reggel, aztán ha nem edzek, akkor délelőtt és este is van 1-2 bő óra elmegy a sima létfenntartós takarítás-kutyázás-szemétkivivés-mosás-ruhapakolás-mosogatás üzemmel. De a nagytakarításban tudom élvezni a munkát és az eredményt, ha rászánom magam. Főleg ha így süt a nap. Minimalista nem leszek, de átlátható, hatalmas, tiszta tér van a sok tárgynak. Közben leszáguldás a gyerekekkel reggel, aztán délben a kutya miatt (megszökött, de Szent Erzsébet elcsípte a közelben), vissza föl, ragyog a nap, vékony és erős vagyok. Aztán futok is egy gyorsat, mert Most Ha Kimetszik A ‘Jegyem, Nem Lehet. Végül nem metszették ki, nem para. Következtetés: akkor futok holnap is, tiszta sor. Állat jó az új cipőm! Száraz időben a versenycipő, a világos, utcára és nyálkásabb időre pedig a VaporMax.

Fotó - 2015.10.20. 11.25

a szoba

IMG_9458

A cipő. Nagyon űr!

Képernyőfotó 2018-09-26 - 18.10.18

Szeptember 25. Heves biciklizés (reggel olyan energikus vagyok!), aztán pörgős squash Nórival. Még egy negyedóra, beszálltam egy társasághoz. Szauna előtte és utána is.

Szeptember 24. Tegnap egész nap hevertem, fordítottam, csak a kutyával mentünk egyet. Új (futó?)cipő. Nyújtás 11:30-tól, itt mondja Berni, ez után már pihenjek, pedig eskü, futni akartam a Kopaszin, szépen süt a nap. Persze kapva kapok. Nem szeretek futni. Zöldségkeveréket eszem jó sok vízigesztenyével, két kis szelet zsírban lassan főtt oldalassal, sült sajttal, baconnal, és nagy adag összeturmixolt fagyos epret tejszínnel.

Szerdán szedik le az anyajegyemet.

Szeptember 22. Azt álmodtam, hogy Julis megkérdezi, hogy kell leírni azt, hogy squash. Amúgy most nem jár. De legalább van valami fogalma, élménye a sporrtágról, az edzőről.

Ma lett volna a hagyományos iskolai sportnap Szentendrén, nagy kivonulás, lepényevés, ehhez ugye én kérek sátrat, veszek még egy hálózsákot, megcsináltatom a gyerekbicikliket és pénteken kimegyünk bringával, és ott alszunk, másnap meg a versenyek, ragyog a nap, fürdünk a Dunában. Igazán senkinek nem volt ehhez kedve, végül beláttam, hogy nekem se. Csütörtökön még menni akartak, pénteken fújta le a vezetőség. De legalább tudok sportolni magamban! Aztán ebből az lett, hogy a kutyával mentem egy nagyot, átadtam Lőrincnek, aki túrán előzte meg a fogaskerekűt, vásároltam, utána haza, az is gyalog, összesen valami nyolc kilométert mentem, este meg színházba mentünk betegség miatt átadott jeggyel.

Előtte kávéztunk a Nanushkában, ahol, nahát, találkoztunk Ritával, aki már annyiszoir mesélt a Nanushkáról. Kávéztunk, csajoskodtunk, meg vettem egy nagyon extra pulcsit. Pont ment a többi ruhámhoz, és pont fáztam is.

Szeptember 21. Beérünk az iskolába úgy, hogy 8-ra én squashra is! Lett egy leszáguldós, bátor rutinom, nagyon hamar leérek. Imádom ezt a szabadságot. Drága E.! Visszajött Korzikáról. Annyira bírjuk egymást, nevet nagyokat.

Megyek rúdra, ez meg Tündével. Jót melegítünk, erősítünk, helyettesít egy oktató. Két múltkori elemet ismétlünk, egyet tanulunk. Mennék már föl! Utána nagy posta- és bevásárlás-kör, séta, aztán lefordítok egy cikket, kicsit beletompulok, eszem grillcsirkét, Bali wokzöldséget (vízigesztenye! annyira szeretem), meg mélyhűtött szamócát. A héten tovább zuttyant le rólam a nyár lazasága: most a nyári vizesnél hat, a nemvizes állapotnál négy kilóval vagyok kevesebb. A DEXA-ra gyúrok (október 15.). A célszerű rész sok kardió (bringa, gyalog, futás), és nagy súlyokkal néha edzés, a többi pedig örömsport.

Szeptember 20. Ma csak jövés-menés, bringa, úszni kísértem Dávidékat, utána ügyintézés, ebéd, plazmaadás. Suliba menet nagy séta erdőn át, kutyástul, aztán Dáviddal föl a Harangvölgyön. Kutyák őrült szaladgálása. Nem szelfizek, nem szeretem, pótcselekvés a kutyabuzerálás és a fotómutogatás is. Tudjuk, hogy szép, de nem kell emberi státuszba helyezni meg bútorokra ne feküdjön. Viszont gészséges, sokat van emberek között, sokat viszem magammal, jó az izomzata. 20 kiló egyéves kora óta. 9 múlt.

Szeptember 19. Ma pedig megvertem Nórit 11:8 arányban! (Squash.) Ez nem kicsinység. Imádom ezt az egészet, ilyenkor még a lábszagomat is. Megyek úszni. Egyrészes a dresszem ma.

(Bandi bácsi, apámklón is jelen. Először sértődöttnek tűnt, csücsöri-szoros szájjal méregette bravúrjaimat /nem kevés feszültséget ütöttem ki magamból, és meglepő labdákat is elérek újabban/. Azt mondja, új a cipője, és vett kompressziós szárat is. Mondom, akkor már csak játszani kell! Erre: Az meg mindig jól megy! Mondom, igen, mind csak tanulhatunk Bandi bácsitól! Mindezt nagyon mosolyogva. “Übüng macht der Maister”, mondá erre.)

Amúgy mindenki nagyon normális itt, szeretem Nórit, jól vagyunk, jó fej mindenki.

Bringával suhanok át. Katával úszunk, sajnos, a kinti medence fölé már állítják a sátrat, ezért bent, a huszonötösben, itt viszont jól megtolom: 70 hossz, 1009 tempó, az 1750 méter. Könnyű, jóleső. Ebéd G-vel a Fruccolában, jól kibeszélünk mindenkit.

A mai kajám: reggel semmi (ez persze egy négyszemélyes kotyogósnyi kávét jelent egy jó evőkanál Cserpes tejszínnel, zúzós sportvitamin, magnézium is), fél kettőkor G-vel garnélarák grillzöldséggel (bájosan nettó adag, két szeletnyi grillezett csöves kukorica, paprika, cukkini) és egy 6,5-ös sör, kávé, tej. Este két szelet grillezett kecskesajt, jaj, ahogy ez meg tud olvasni! törött bors és a hűtőben felejtett, csirkés-szárított paradicsomos-olívás zöldsaláta, egy nagy kanál zsíros tejföllel,  ez így isteni volt. És este Dávid kérésére almás pite, ettem belőle jólesően, két nagy szeletet, és aztán elég volt. Olvasok amerikai emberek kajához való viszonyáról, evési kórságairól, és annyira jó, hogy nem vagyok már függő, faló (enyhe mértékig voltam), jól kajálok magától értetődően, dilemma nélkül a hét hat napján, viszont egy-egy ilyen hagyományos lisztes, cukros dolog is belefér, ha úgy alakul, és nincs falás, le tudok állni. Nem használom a kaját arra, amire nem való, gyakran van az, hogy “nem eszem, nem vagyok éhes”, de nagy örömforrás, amikor igen.

Szeptember 17. Squash Nórival. Breaking! Üvegre ütöttem, sikerült. Szauna jön, bringa, kutyaséta, nyújtásóra.

25 perc a 92 fokosban, utána dermesztő zuhany. Sudoku is, kell a lelki békémhez. Elszáguldok bringával. A tegnapi aerobikoktól enyhe, főleg láb–fenék–has izomláz. A nyújtásóra 80 perces, csípőközpontú, kurvára fáj és fárasztó. Le is nyom. Jó hosszan benne maradunk, angolspárgában is percekig. Nagyon ott kell lenni mentálisan, most volt az, hogy semmi kedvem nem volt feliratkozni a következőre.

Másfél óra mászkálás (posta, tejszín- és kávévásárlás) a kutyával. Süt a nap.

Holnap szeretnék nagyon hosszút futni. (de persze nem, csütörtök lesz)

És most alszom egy órát. (Dehogy. Cikket írtam, és huss, elment két óra.)

Szeptember 16. Fitt az ősz! rendezvény Esther The Bodyval, Péntek Enikő és Rubint Réka órái, igen különbözőek, rendesen csinálva igen hatékonyak. Az elsőn durván leizzadtunk már az elején. Réka pedig 80 percig nyomta. Harmonikus délután volt, leszámítva azt, ami mindig zavar: promó, üzletiesség, szelfizés, harsány vidámkodás. A tömeg nem zavar. Akartam még futni előtte, de jó lesz így már, sőt, sok is.

Szeptember 15. Ma 10-kor karika-akrobatikával kezdünk, jó dinamikus vagyok, és döbbenet a gyerekeim spontán, virtuóz dolgait nézni, vagy velük akróskodni a talajon. Esther is itt van. Utána egy óra squash Nórival, izzasztó szettek, szép helyzetek, és egy óra Gergővel, ami különleges, de addigra már fáradtabb vagyok, és utána szauna is, kétszer negyedóra. G. jól teniszezik amúgy. Alakulok alakilag!

Szeptember 14. Hasítok tovább: reggel a gyors kardió, gyerekek leszáguldítása bringával (55-re beértek! nem vesztünk össze!), én pedig föl. Egy időben az ilyeneket meg sem említettem. Ez tizenkét perc, de kemény kardió, a combon kívül hát- és törzsmunka. Utána egy óra nagyon intenzív házimunka, aztán 28 perc, nettó 4160 lépés futás a kutyával, terepen, erdőben. Leszáguldás az első rúdedzésemre, itt agyilag kellett figyelni, még csak fogunk, lépkedünk, forgunk. Utána másfél óra nyújtás. Alakul a spárgám, és egyre jobban viselem a fájdalmat.

További testügyi hír: kijött a Sloggi Zero Feel új kollekciója, feketében vettem.

Szeptember 13. Hosszú futás volt a terv délelőttre, de mennem kellett a második béseket úszni kísérni. Az is olyan. Bringáztam sokat, aztán hajat szárítottam.

Szeptember 12. Reggel azt tettem a testemért, hogy elmentem anyajegyet szűretni dermatoszkóppal, a hasira gondoltam, hogy esetleg nem oké:

oltozo (16 of 28)

az nem a bordám, hanem fűrészizom (serratus anterior).

de azzal nincs gond, viszont a nyakamon hátul van egy nagy (8×9 mm), amiről nem is tudtam, és most engem ismerő, hátulról csókolgató emberektől nyomozom, ez volt-e, ilyen, ekkora volt-e régebben. A dermatoszkóp belelát a bőr mélyebb rétegeibe, és ez olyan, amit le kell szedetni. Le is fogom.

Ezen a 2015. októberi képen látszik.

IMG_0533

Ennyire feszes és szálkás voltam, újra ilyen formám lesz. Csodálattal gondolok Anitára, annyi jó pillanatot kapott el olyan érzőn többször is, olyan szép és igazi, póztalan vagyok mindig a képein, és egyáltalán, semmilyen módon nem készültem a fotózásra sminkkel, hajjal, ruhával, pózzal. Ez az egyik olyan kép, ami miatt kikezdtek, hogy lefittyed a mellem, pedig a mellem nem lóg, az a melltartó szegélye. Valahogy úgy belekapaszkodnak emberek, hogy hátha találnak valamit. Eszméletlen volt ez az állapotom a mai szememmel, most pedig sokkal tónusosabb izmaim vannak.

Mentem úszni a bőrgyógyászat után, 30 energikus hossz, a tegnapi izomgyötrés kilazulása. Napfény, kis szauna Katával, jó vele beszéálgetni. Ő elment, én még napoztam, sudokut fejtettem. A napimádatom kapott kritikát, ráadásul én nem fényvédőzöm egyáltalán, nagyon szeretem, hogy eszköztelen, aggálytalan, spontán vagyok és mindenben azt csinálom, ami natúr és jóleső. Most a nappali arckrémemben sincs SPF, de az anyajegyet kenni fogom.

Jaj, a bikinit le akartam fotózni.

Ebédeltem G-vel a Fruccolában, vettem ezt-azt, kicsit írtam és rakosgattam a blogon, és indultam haza, onnan a szülői értekezletre (2.b, Dávid). A MOMnál összetalálkoztam rég látott nagyfiammal (Erdélyben voltak pár napot az osztállyal). Nagyon szeretem, érzem, jó vele lenni, de nem vagyok tutujgatós anya, rábízom az életét. És lehet is. Felnőtt. Magának vesz füzetet, egyedül oldja meg a programjait. Sikerült önállóvá és jó fejjé nevelni, és jól érzi magát a sulijában. Konkrét tervei, céljai vannak, baromi érdekes. Matek és kémia faktra jár, angolból csoportot ugrott, a matektanára új, a továbbtanulása viszont egész más irányú. Sokat, jól beszélgettünk ma, hazafele ment és aztán este is. Megvettük együtt a madridi repülőjegyeket.

http://www.edpmediomaratondelamujer.es/mmu-recorrido

Szeptember 11. Felpörgött az élet: már reggel hosszú kutyaséta, bevásárlás és bringa. Fél 9-től fitnesz-velneszhelyen vagyok, eszem a Babybelemet és megírom a Hofi-posztot. Majd a jó öreg súlyzókkal gyötröm a felsőtestem: oldalemelés, beforgatós bicepsz, vállból nyomás, előreemelés, lórúgás, fekvőtámasz, aztán irány a fekvepad, 100 nyomás összesen. A legnagyobb súly 45, abból jelenleg 2-3-ak mennek, odajött egy edző segíteni. Na de ez ilyen, elvesztettem a termi skilljeim (erőm) egy részét a nagy squasholásban és futásban. Nem akarok erőltetett célokat kitűzni, hogy mondjuk 65 kilóval nyomok októberre, és terembe se fogok járni havi 2-3-nál többet, mert unom, irritál, megöli a motivációt, elszomorítanak a felszínes emberek. Úszni akarok, légtornázni meg erdőben futni, és a teraszon súlyzózni, ugrókötelezni.

Közben, a fekve nyomás szüneteiben egy kis hasazás a padon keresztben, guggolások, merev lábas felhúzás, súlyemelés (csak 40 kilóval ez is). Aztán tempófutás hosszúujjúban, 3,5 km, 21 perc, 10,5-ös tempó, belem kilóg. Most lazulok, kis úszás, szauna, bent VÍZÁLLÓ SUDOKU, mert olyanom is van, és napozás, kávézás, ha már befizettem a picsadrága napijegyet.

Alakulok, rákapcsolok most, jó formát szeretnék, egészen feszesnek lenni. Nagyon gyorsan tud változni a testem. Lódul a vérkeringés a merülőmedencéből kilépve. Üvegablaka van a szaunának, parkra és ködlő belvárosra néz.

Van valami egészen ótvarosan kéjes jellege annak, hogy mások dolgoznak, én meg kis luxusbikinimben heverek a meleg kövön a merülőmedencés szauna után. Nem félek megmártózni a bűnben, nem félek a sötét oldalamtól, vagyis inkább kimondani ezeket a “nem erkölcsös” gondolatokat. Én annyit voltam szomorú, jó kislány. (Ó, istenem, ha ezek volnának a bűnök csak, amiket én… A sudoku! Leírom, és akkor: “és mi a baj a swingerrel?” Úristen.)

Képernyőfotó 2018-09-11 - 16.21.24

Azon gondolkodom, hogy a sport mennyire egyben tart, pontosabban milyen jót tesz annak, aki szomorú (nem szeretném a depresszió szót használni), mindenesetre derűssé tesz, célt ad, strukturálja az időt, önbizalmat és identitást is nyújt. A kemény, hajtós sportról beszélek, arra alkalmas, edzett testtel, haladóként, tehát nem a fogyáshajszolós kínlódásról. Ugyanakkor maga a sport is szomorúvá tesz: az is, hogy nem vagyok elég jó, látom a combbőrömet, szőreimet közelről, nincs maszkírozás, maszatolás, elhazudás, duma. Meg aztán a tizenhetedik kilométeren igen zavaros hordalék jön föl a lélekből, amely amúgy lent maradna. De a feljövés fontos. És ez az a fajta szomorúság, amit el lehet viselni, felnőtt típusú.

Újabb fejlemény, még mindig nem tudják elengedni a témát. “Több órán keresztül egyfolytában énekelni igencsak embert próbáló feladat. Úgy fizikálisan, mint mentálisan.” Édesjóistenem, amikor az előadó magát sajnáltatja. Ha ennyi melót beltesznek, miért szar? Az az igazi amatőr, mások számait éneklő, részegen-lagziban esetleg elmegy fajta. (És agresszióroham a posztom  alatt. Miért? És: nincs nők elleni erőszak, ugye?)

Szeptember 10. Én nem tudom, mi ez, a maraton után voltam még hasonlóan boldog, de amúgy nem jellemző. Valahogy a testemnek esett nagyon jól a tegnapi kocogásom, és ez lelkileg okoz mámort. Nem fáj semmi, kicsit nyomottak voltak a lábujjaim. Valahogy nem kedvelem, ahogy mindenki rákezdi, hogy “én nem bírnék ennyit futni”. Aki szokott futni, az fut, tud futni, aki nem, az meg nem, ez ilyen egyszerű – de aki ad magára mint több sportág űzője, az nem kényeskedik, mind fut valamennyit.

Tegnap délután szauna, ma reggel robogás iskolába, 9-től squash, 11.30-tól nyújtás. Fájdalmas, és akként jóleső.

Képernyőfotó 2018-09-10 - 13.25.59

furcsa ennyi idősen rájönni, hogy nekem hosszú lábam van

Így nézek ki most. Október végén megcsinálom életem legjobb DEXA-ját.

Képernyőfotó 2018-09-10 - 13.34.06

Képernyőfotó 2018-09-10 - 13.35.06

A passzív agresszió:

Képernyőfotó 2018-09-10 - 15.09.15

“Lehet, hogy nem vagyok már annyira fiatal, mint Ön, de azt honnan veszi, hogy le vagyok romolva. A túlsúlyom pedig az én problémám! Szóval azt hiszem tényleg itt az ideje, hogy lezárjuk ezt a témát!”

(Emberek tényleg azt hiszik, hogy nem látszik rajtuk? És igen, azt állítom, hogy hogy ha egy fiatal, jó külsejű férfizenész fölényeskedik és lekezelő, az jobban elmegy, mert neki mások a tapasztalatai, ezekről a harmincévesejó fajtákról az jut eszembe, hogy ezek még most se jöttek rá…? Hogy ez inadekvát, ízléstelen? – Nagyon hamar lett áldozat, aki kiteszi a szívét-lelkét, de én ócsárolom és mószerolom. Mindig visszafordítják a dolgot, az hálásabb, mint szembenézni. Napokig ócsároltak.

És sokan azt hitték, hogy itt én vagyok kiakadva, pedig nem én rágtam be, én csak kimondtam a tényeket, azt, amit nem szokás. Ők akadtak ki – mert igaz.

Szeptember 9. Életem harmadik félmaratonja a BSI versenyén. Rontottam az időmön (2:34 volt 2016 nyarán, most tavasszal 2:32, ma pedig 2:35:09). Végig futva, koncentráltan, nem túl nagy szenvedéssel (az első négy km volt nehéz, aztán 16-tól). Megerősítő élmény volt, napsütés, rutin. 24820 lépés. Kedves olvasó-barátnők is futnak, szurkolnak. Valamiért Péter Attila bemondta, hogy beérkezik GERLE ÉVA ÚJSÁGÍRÓ, erre már muszáj volt kézenállni egyet a célvonalon! Nem fáj nagyon semmim, két balos lábujjam nem kedveli még ezt a cipőt. Kávéztunk, örültünk a csajokkal és a rokonaikkal. Előtte kávé üresen és másfél kanál Superstarch, vacsorára volt némi szénhidrát: két diétás keksz, egy érett banán, kókuszreszelék és görög joghurt. Közben csak egy deci vizek, négy kilométerenként. Egy pisilés 9 km előtt (bokor).

http://bsi.raceinfo.hu/mapV4.php?eventid=1&raceno=8387

Másfél kilóval vagyok kevesebb, pedig ettem.

Képernyőfotó 2018-09-14 - 17.27.45

2018_0043_11_7358_0000_2161.jpg

Szeptember 8. Holnap félmaraton!

Ma összeszedtük Julist a suliból (bentalvós kirándulós péntek volt), aztán mentünk karikára és tissue-ra. Könnyen megyek fel. Nem mondogatom már, hogy jobban menne, ha fogynék 5 kilót.

Képernyőfotó 2018-09-08 - 12.59.54

Bejelentkeztem DEXA-ra, október 15.

IMG_2942

Tele van ilyen cikkekel a tengerentúli net.

http://www.cracked.com/quick-fixes/fat-officially-incurable-according-to-science/

Én nem mondom, hogy ez mind kifogás, nem ítélem el őket. Nem tudom, a 30, 50, 100 kiló túlsúllyal már mit lehet kezdeni. Én elhiszem, hogy a metaanalízis szerint nem tartják meg a súlyukat. Brooke is visszahízta (a blogját törölte), és a 300 fontot fogyott anya is. De ha van benne valami, akkor abból a következő a tanulság:

az első elhízást minden módon meg kell előzni, nem hagyni elfajulni a dolgot (gyerekek!), mert visszaút nagyon nehéz, tönkreteszi az egész életét

nem bízhatod másokra, nem várhatod, hogy majd az orvos, az exta módszer, a fitneszguru megmondja: NEKED kell beleállnod

ha beleálltál, onnantól könnyebb! visz a sodrás!

az új életmód kulcsa és a változás esélye a mozgás, de nem fél óra szobabicikli á la IR-es bloggerek, hanem igazán: megedződni annyira, hogy bírd a terhelést, egy-egy edzés alatt jelentős kalóriát égess, és egyébként is tevékeny életet élni; az izmok passzívan is sokat esznek!

az anyagcseretréning a lényeg: nem termék, nem puszta kalóriadeficit, hanem egyre hosszabb rövid böjtök, alacsony CH, hidegtűrés, sok edzés, zsírfogyasztás.

Akarod ezt, igazán? Ez az egyetlen kérdés.

Ne nevezd obszesszívnek azokat, akik keményen edzenek, ne inszinuáld a melót, mert az ő túlzásuk pont akkora, amekkora a baj, ami ellen bevetik. Ne szóld le őket: ők az eredményesek.

Én voltam nem-terhesen 93 kiló. Aztán 2014-től 84-85 körüli súlyról fogytam le fél év alatt 68-ra, rengeteg sporttal. Utána felépítettem az izomzatomat. Most 76 kiló vagyok, 9-10 kiló zsír van összesen a testemen, hosszú távokat futok, megvolt a maratoni táv, kemény a seggem és nem feszengek topban edzeni. Minden nap edzek, de legalább heti hatszor, amúgy is aktív élet, gyaloglás, bringa, lépcsőzés mellett.

Képernyőfotó 2018-09-08 - 13.11.05

Szeptember 7. Izzasztó szettek Nórival (squash). Igazán végigjátszottuk az órát. Gyorsulok, élvezem, kezdek taktikázni. Utána negyedóra szauna, száguldok nyújtani, a teljes csoport blogolvasókból, együttedzőkől áll. Olyan jó kis mozgalom lett ez. Fáj a nyújtás, jólesően, ez komoly izommunka. Haladok. Nem irreális a spárga karácsonyra, azt mondja az oktató. Nagyon komolyan csinálom, túllépek a fájdalom-ellen-feszülésen. Mint a szülésnél: nem állok ellen, beleengedem magam.

Négy éve kezdtem ezt az egészet, 2014. szeptember 7-én. Nem, 8-án.

du muss

a dán ötkoronás lyukas

Szeretem a jelen testi állapotomat. Van mellem. 36-38-as, S-es és M-es ruhákat hordok. Halványan látszanak a kockáim és az oldalsó hasizmomat vonal jelzi oldalt, dudor lent. Erős vagyok. Jólkat eszem, máskor meg 20 órákig nem. Nincs tilos, nincs megvonás, nincs erőlködés. Nincs szükségem már gyors és hatékony anyagcsereállapot-javításra, fogyásra, amire a ketogén szigora alkalmas. Van, hogy eszem tökmagos roppancsot vagymiaz, mazsolát, Gullón kekszet. KETTŐ darabot. Ez nem volt régen, akkor kényszeresen faltam, amíg el nem fogyott. És ami igazán gány (Milka, snickers, kakaós csiga, popcorn), attól viszolygok is.

IMG_2938

Két edzés volt ma, jóleső, erősek, de nem feszítettek. És ezek a tíz-húsz perces etapok minden nap, amióta szeptember van, és menni kell reggel: gyalog a kutyával, bringával le a sulihoz, onnan squashra, eddig lefele van főleg, de aztán dombos terepen a nyújtásra, onnan a vasárnapi félmaraton rajtszámáért a Dunáig, vissza, fogashoz, délután belvárosi bóklászás, este bringával haza, újra kutyaséta. Ez majdnem három órányi kardió volt ma. Azt ajánlja az amerikai sportorvosi nemtudommi, hogy heti 150 perc (mondjuk 5×30) mérsékelt mozgás, vagy 75 perc intenzív – a továbbiaknak nincs mérhető eü előnye. Ez akkora faszság. Megúszni, megnyugodni, ne “kelljen” sportolni annyit. Minél többet mozogsz, annál edzettebb, rutinosabb, ügyesebb és izmosabb leszel. Amit meguntam, azt nem csinálom. Esetleg aztán újra. Nagy izmok: passzívan is intenzív keringésű, energiaigényes szövetek, pörgő anyagcsere, formák. Naponta tízezerszer átforgatni tekerés közben a térdem, ez a garancia arra, hogy nem fáj sose. Hasból és hátból húzni az emelkedőt a bringával. Süt a nap, érzem a menetszelet, erős vagyok. (És látok.) Mámor. És négy év után mondom ezt, ez nem valami hathetes ujjongás.

Vasárnap félmaraton! A Vaporfly cipőm először hosszabb versenyen.

Szeptember 5. Drága Kata, úszótársam! Júliusban, nyaralások előtt úgy köszönt el, hogy akkor szeptember 5-én. És tényleg, megint ott vagyunk, ugyanúgy, ahogy már évek óta, egyformán fontos mindkettőnknek. Nem is nagyon úsztam azóta, kicsit lubickoltam, mozgolódtam inkább, egyszer nyomtam a Palatinuson tíz hosszt a negyvenesben. Kétórás úszójegy, 50 hossz az itteni 33-asban, szűk óra. Jól megy, jólesik, megnyomom a lábmunkát. Az úszószemüvegem kicsit odavan. Napozunk.

Szeptember 4. Ma messzire mentem, északnak, aztán keresztbe-kasul, és jól megnyomtam. 42 kilométer bringa, esőben.

Szeptember 3. Tegnap is vakon, gyerekekre vigyázva, fordítva kuksoltam otthon az esőben, nem súlyzóztam, nem ugróköteleztem, pedig a Naggyonnagyszobában:

lakc3a1s-kutya.jpg

szép rendet csináltak.

De ma! Biciklivel lezúztam őket az intézménybe, kis előkészületek, hajfonás, tízóraicsomagolás, ingvasalás, tolltartó-töltés után, aztán squash, négy szett Nórival, majd nagyon kemény, másfél órás nyújtás a PolePlayben. A spárga nagyobb része a horpasz nyitása (Berni, az oktató szerint), és ma minden módon gyötörtük a csípőt és a combot. Járni alig tudok. És megvan az új kontaktlencsém, vége a vakságnak!

Szeptember 1. Az élet értelme: korán indulunk a két kisebb sarjjal légtorna-edzésre. Látni az ügyességüket, velük együtt megélni az enyémet. Mert igaz, hogy a lendületes dolgok, a spárga, a csak rüsztön/csak könyékhalatban/puncin függeszkedés nem megy, de megy a denevér, ami nehéz elemnek számít: csak a keresztcsonton támaszkodom, lábbal-kézzel elengedem. Fotó nincs, kövér vagyok, de legközelebb lesz fotó, akkor is, ha kövér vagyok (ami nem valószínű!).

Augusztus 31. Tegnap este jöttünk haza Füredről. Ma squash E-vel, bringa, szauna. Energikus vagyok újra, pedig még mindig nem látok rendesen, ami közel-depissé tett több napig. De ez a medencés-elheverős-sudokufejtős-sétálgatós-svádasztalos pár nap jót tett.

Augusztus 28.  Futok reggel a kutyával, ez gyorsbevásárlás gyorsítása, futócipőben, de nem jelentős táv. Indul a vonatunk: három nap Balatonfüred. Rengeteget sétálunk a városban, Juli Balatonszőlősön lovagol, az kis erdei túra is, illetve tollasozunk, és kedden, szerdán este is komoly szaunázás zajlik, a csillagos ég alatt hűlve egy kicsit hasazok. Más most nem, viszont, sajnos, sok lisztes cucc az étrendben, mármint magamhoz képest. Ki tudna ellenállni a Karolina csokitortájának?

Fotó - 2018.08.28. 13.11

40393564_1929584577342198_576388498068602880_n

Augusztus 27. Squash Nórival. Délután a Rómain bóklászunk és eszünk, látogatás E-nél a műhelyében.

Augusztus 25. Légakrobatika, már hárman: Dávid, Juli, én. Minden köztes időben nyújtok vagy kézenállok.

Augusztus 24. Nagyon melós egy-egy akrobatikus edzés, ma is érzem a tegnapit. Jó kis tömeg volt, Marci is, aki legenda, hogy fiatal férfiként tolja a csajokkal. Zoli volt az edző. Juli is jött, Dávid pedig nézőként, holnap elviszem mindkettejüket.

Még mindig csak fél szememre látok…

Ma reggel vittem Julist squasholni. Utána nyújtásóra. Nagyon sokat fejlődött a spárgám. Fáj, de ez olyan, mint a szülés: belemész az érzésbe, kibírod, és ha engedsz neki, nem állsz ellen, akkor már egy kicsit jó is. De mindenképp eredményes. Juli ellenáll, nem csinálja a határig. Van persze, amit nem lehet megúszni.

Például ilyen, de mi a rudat fogjuk a fejünk fölött, nem a sarkunkat (a lábszárat is a rúdnak támasztjuk). Kegyetlen.

Képernyőfotó 2018-08-24 - 14.05.53

Augusztus 23. Ma is mennyi minden volt tetsügyben: dupla squash, egy óra Emesével, utána Nórival, aztán még Bandi bácsi is okoskodott egy sort, de rászóltam. Utána hajat mostam, plazmát adtam, és voltam szemkörnyék-kezelésen, relaxáló zene, nyugalom, masszírozás, mélységesen pihentető. És még csak most megyünk légkarikára!

39916226_2187097381534766_6245482412365578240_n39916261_715805985437102_8869459756637487104_n39940280_515681458843866_8184933671501824000_n

Augusztus 22. Végre futás! Minden klappolt, nem kellett kora reggel sehova rohanni, nem voltam fáradt, üres gyomorral indultam, nem volt meleg, jó volt a cipőm is. Juli: Ne térj le az ösvényről és ne állj szóba virágokkal! 6000 lépés az erdő csöndjében, egy kicsit döcögős, de újra visszaállok a futásra, heti két-háromszor. Ha jól nézem, augusztusban csak négyszer voltam futni, ebből egy a Night Run 14-e.

Augusztus 21. Squash, kicsit korlátozott intenzitás a látásom miatt, de azért izzasztó. Negyedóra szauna. Julis is squasholt. Bicikli.

Augusztus 20. Vízpart (Római), kis úszás (de már a vízben jöttem rá, hogy ebbe be nem mennének a többiek…). Mászkálás a városban a tűzijáték előtt és után (ez bő másfél óra gyaloglást jelent), délutánig böjt.

Augusztus 19. Este megelégeltem a tespedést, súlyzóztam egy órát a teraszon. Szaggató izomláz. Ki hitte volna, hogy itthon, egy darab négy és fél kilós súlyzómmal így meg tudom dolgoztatni a fenekem, vállam, vádlim?

Bicepsz-hajlítások, döntött törzzsel oldalemelés, előreemelés, fenékre inga (a mérlegállásos, súlyzóval a kézben). A vádli az annyi, hogy kézbe fogva féllábas lábujjra emelkedések finom támaszkodással, mondjuk ebből sok. Mindenből száz.

Nincs titok, jól bbevált, klasszik gyakorlatok, mindig errme jutok.

Augusztus 18. Korán kelek, hogy majd a csendes erdőben futok, de aztán persze nem. Na de majd. Nem kerget a tatár. Nehéz nekem a futás: elolvasgatom, sudokuzom a csendes reggeli órákat, kávé mellett. 10-re Julival légakrobatika (karika) edzésre megyünk, suhanunk biciklivel. Zoli tartja, a férfioktató, ő artista, tetovált, piercinges. Hatan vagyunk. Olyan fura, hogy Julis kis tökéletességét, vagányságát, eszét bárki kétségbe vonta, hogy idáig süllyedtek emberek.

Ami fontos: a karikán nem remeklek, felmegyek persze, kóstolgatom, meg nyújtunk is előtte, de egy üresjáratban félrevonultam kézenállni, és akkor Zoli igazgatni kezd, és hirtelen mindenki akar, átváltunk

Hát én harmincöt éve állok kézen, kételytelenül, tanítottam másoknak is, “nekem ez könnyű”, de nem értettem a lényeget. Mindig átmentem lordózisos alapon hídba, skorpióba. Artistától kell erőkézenállást, stabilitást tanulni!

Csuklóból balanszírozd!

Nem banán! Bicska!

Váll kiemel, megnyújtózik!

Ilyenek röpködtek. Teljesen más élmény volt így, és elég nehéz, de ráéreztem. Megyek majd még, parádés volt. És karikára is.

Sétáltam Dórával meg a kutyával. Biciklivel haza, imádom ezt a napfényes, délutáni suhanást. Főztem gulyáshúsból pörköltet, egy főtt Ella krumplival, kovászos uborkával. Aztán ettem görög joghurtot fagyasztott meggyel és kajakómába estem. Durva.

Augusztus 17. Megint egy nap pihenés, a csütörtök a heverésé. Lelkileg van valami, de nem durva, nem is részletezem, majd elmúlik. Egzotikus érzés, évek óta kiegyensúlyozott vagyok. Olvastam sokat. Olyan édesen elvannak, jelen vannak, együtt vannak, kertben szaladgálnak a kisebbjeim, én is teszek, valamint veszek itthon. Csend van, időtlen későnyár, még nem rettegek. Legóznak. Sudokut fejtek. Főzök, kávézom.

Ma viszont 8-tól bringával száguldok squashra, de szeretem én ezt! Emesét, főleg, az egésznek a csajosságát, hangulatát, az intenzív reakcióit, ahogy ugrándozik egy jó labdamenetnél. Edzőnk nyaral. Kávézunk, aztán bringázom tovább a nyirokmasszázsra. Kedvenc (első) nő van, le is méri a progresszt, a centiket végig a lábon, különböző standard magasságokban. Nem a legdurvább melegben mentem, volt rosszabb is a diuzzanat. Így is a lábfejemen másfél, bokánál kettő, térdnél három-öt, combnál négy centi a csökkenés. A bokám elején megjelent egy “karcsúsági” ér, feszesnek érzem magam.

Utána K. és A. az edzőpartner, rögtönzünk, mert  ingyenes kuponokat nem tudtunk szerezni, így nem megyünk terembe, viszont töpörtyűt eszünk, kávézunk és vicces videókat nézünk. Aztán edzüünk is a kondiparkban: némi erősítés, kis súlyzóval, és futunk öt kört (kocogás, 2,5 km). Megint nem életem edzése, de valami. Biciklivel hasítok haza. Olyan jó minden.

Augusztus 15. Reggel bringával megyek edzésre, A., M. a partner, a városmajori telephelyünkön nyomjuk. Erősítettünk Bíró Ica módra, kis nyújtás is, has, fenék. Nincs rossz edzés, csak az, ami elmarad. Ezt olyankor mondjuk, amikor nem toljuk meg eléggé, hanyatt fekve, hasazva kis híján elalszom. Diskuráltunk. Futni terveztünk, de egy nagy csapat sporttáborozó kamaszlány lepte el a kört. Aztán mégis futottunk bő fél órát, 9 kört (az 5265 méter), az újabbik cipőmben. Mennem kellett aztán, mert Julit visszahívták (callback) rekámfilm-forgatásra, már a néhány közé került és ott ügyesnek bizonyult, ez nagy dolog. De leaglábbis gyakorolja a casting helyzeteit. Kapott világoskék futósortot. Délután Palatinus, szárazon tartott Julifüllel. Juli elhozza Nyuszit, ez vicces (nem ott alszunk most, ahol tegnap).

Aki motivációra vágyik, annak felírtam Gergő bölcsességét egy mémre:

Képernyőfotó 2018-08-15 - 23.03.08

Augusztus 14. Tegnap hevertem, nem volt jó kedvem. Ma bicikli, szauna, Emesével squash (szép labdamenetekkel, de nem túl intenzíven, nem látok jól), bicikli. Utána két lövéssel leterítették Nyúliát (fülbevaló-belövés), majd nekem csináltattunk kontaktlencsét (végre!), csavarogtunk a hatkerben, kávéztunk, játszótereztünk, zuihé elől menekültünk, kettes villamoson derűsen kolbászt, kesudiót, sajtot, barackot faltunk.

Augusztus 12. E-vel konditermi edzés 9-től 11-ig, éhgyomorra. Nekem az a bajom, hogy túl sokat várok az edzésektől, mindig valami újat, durvábbat, hatalmas fejlődést akarok, lelkileg és agyban teljesen benne lenni. Ez már meggátol abban, hogy pl. ússzak: Kata nélkül nem úszom, mert aggódom, hogy nem menne komoly táv. Pedig ez hülyeség, tíz hossz is jobb, mint a semmi. Edzeni egyszerű, és ha nem bonyolítod túl, sokáig tudod kiégés nélkül csinálni. A klasszikusokat végeztük most: felsőtest-bemelegítés, fekve nyomás (100 ismétlés, de csak 45 kilóig megyek), merev lábas felhúzás, súlyemelés, guggolás. Mindenkitől elnézést kérek, valamit nagyon benéztem: a guggol mégis két g, nem változott. Vakfolt volt ez nekem.

Aztán a tanult módokon nyújtunk ehgy fél ürát, híd, kézenállás is benne van.

Szeretem a közérzetemet a suhanó, felújított bringán, a felsőm kinyúlatlan hófehérségét, egyszerűségét, szeretem  a Floreal edzőnadrágot (valójában szörfözéshez készült), és a gyerekeimen is szeretem az új, trendi cuccaikat. Ez azt jelenti, hogy makacs fogyasztó vagyok. Egyetlen mentségem, hogy az impulzusvásárlásaim is minőségiek, nem vagyok árérzékeny, és sokáig hordom a cuccaimat, most a Szabihídon abban a cipőben edzettem, az ős-Nike Free Runben, amelyet, emlékszem, új korában alig tudtam a Sasadi úti lakás teraszán felerőltetni, akkor is vizesedés miatt, márpedig ott mi 2011 nyaráig laktunk.

Augusztus 11. Juli is, én is squasholunk. Izzasztó meccsek. Julinak ügyességi gyakorlatokat ad Nóri, még nem tud egy órán át ütni. De lelkes.

38844801_427879904443142_3648624380658843648_n

Nagyszerviz a biciklin, most hozom el: új hátsó külső, új felni, küllők, nyereg, fékpofák, fékbeállítás, vettem még egy lakatot és első-hátsó, komoly, de kicsi lámpát (nem villogó). Ez egy bő gyes, és félévente van rá szükség. Hazavittem a csomagtartón ülő leányomat (mostanában jöttem rá, az bőven kardió ám, miért nem számoltam soha bele?) piacozás, Mammutban Lőrincnek új sportcipő, Julinak EGYSZERŰ fehérneműk és sportcuccok vásárlása után. Kinőtte a pólóit. Dávid is kap egy pólót és egy rövidgatyót. Délután heverünk.

Reggel tejszínes natúr joghurt, kora délután rakott kelkáposzta sok sajttal, baconcsíkokkal és tejföllel. Dupla ristretto négy jégkocskával és evőkanál tejszínnel. Remek low carbomat húsz deka nem túl édes fehér, Éva típusú szőlővel és egy meggyes pitével rontom el, mindkettő isteni volt, de elemien érzem, mennyire nem tesz jót nekem a cukor. Utána viszont rezzenetlenül sütök nekik palacsintát, fel nem merül, hogy én is. Inkább fruktóz, mint liszt, asszem. A szőlő 6,4-ig vitte fel a cukromat, de lehet, hogy ez már leszállóág volt.

Augusztus 10. Na, mindenféle testügyi tevékenységek vannak:

10-től gépi és kézi nyirokmasszázs. Amióta az a 4 liter víz és méreg távozott, tetszem magamnak megint, persze ebben benne van az újra szigorú low carb (legfeljebb, na rántott hús, istenem, a Palatinus óriás bécsije! és bogyós gyümölcsök). Tónus, könnyűség, fesztelen fürdőruha, sima comb.

11.30-tól közös nyújtásóra a légakrobatikás helyen, A. és E. is jött, meg Julis is, de nem volt szorgi most, nyűglődött. A vállamat gyötörjük. Híd is, és far, feszítő, hajlító nyújtása artistaképzős módra. Élvezem a spárgát, ez egy régi élmény, gyerekkori, a gyötrelem, amint erővé lényegül át, álmodtam is vele régebben. Rendkívüli mértékben haladok. Vettem új bérletet, és fogok fotózni. Julis is akar akrobatikázni. A nyújtás kemény, ahogy én csinálom, mindig a határig, de nem tudom, a stressz vagy az izommunka-e az, ami megizzaszt.

Kávézunk. Elvittem a gyerekeket egy reklámfilm-castingra, elég fárasztó és balkáni volt, kijött a legrosszabb énje mindenkinek. Nagyon nehéz bírni, de aki bírja, az jól jár.

Palatinus. Aludtam, napoztam, ettünk, hullámfürdőztünk, áztam, csúszdáztunk, szaunáztam (22 perc, 100 fok), ott hasaztam, hideg medence.

Állat nyárvégi cuccok (Hurley, ez a Nike vízi-szörfös almárkája) és hozzá illő fülbevaló. Akartam fotózni, fogok is! Azt hittem, most devcensebb a nagyis szabású bikini, de nem, na, majd tényleg lefotózom mindkettőt. Nekem nincs türelmem ehhez, hogy mi áll jól igazán, milyen szabás meg nem tudom, ezen agyalni, nézegetni, nekem megtetszik a mindóta, arányos vagyok, belegyömöszölöm a testem és kész. Nem is áll minden jól, de ez van, nincs kedvem ezen nyünyörögni, menjünk edzeni. A hasizmom formája érdekel, meg a térdemé, a hajlítóm íve, meg az ilyenek.

Holnap squasholunk, és megyek futni is a hétvégén.

Augusztus 9. Palatinus. Nem mondanám testmozgásnak. Megérkezett a Kompromisszum Nélküli Bikini, holnap lefotózom.

Augusztus 8. Ma pihenünk. Hétfőn kezdtem újra a nagyon alacsony ch-t és a félnapos böjtöket (nem, nem kell reggelizni, nem kell gyakran enni, ez az egyik legkártékonyabb dogma és a túlevés garanciája is). Aznap reggel ijesztő, 6,3 volt az éhgyomri vércukrom. tegnap már 5,6 és ma 5,2. Szeretnék 5, sőt, 4,5 alá menni. Nagyon jól alszom mindig. Fáj a seggem a nyújtástól, izomlázszerűen.

Vagyis, este légkarika Julissal. Úgy lever a víz a fölmenéstől, pózok kitartásától! Hullafáradtnak éreztem magam.

Augusztus 7. Én is squasholok, ami négy izzasztó szettet jelent Nórival, egyre taktikusabb vagyok, viszont az ő cseles labdáit nemigen érem el. Jól megy viszont a fonák szerva. Ugyanez a pálya, mint a julis képen. Utána írok, majd fél óra szauna, 90 fokos, közben is nyújtom a farizmokat.

Fél négyig nem ettem, de akkor sokat:

mandula, őszibarack, két nagy szelet mangalicazsírban sült tarja, pici hagyma, vele párolt-sült zöldbab. kávé vajjal, szamóca, négy evőkanál mascarpone, pár koc étcsoki, még egy kávé

Tanulság: ha elég magas a zsírarány, akkor nem vagyok éhes, nyugtalan, simán böjtölök 18 órát, eszembe se jut enni, jól vagyok. Nem szabad a cukorszintet gyakran bolygatni: ez az ettem, még éhesebb vagyok effektus, ami ellen hiába vagy fegyelmezett, mert mindenképp szenvedés..

Menstruálok, jön ki a víz is. Négy kilóval vagyok kevesebb, mint a legvizesebb, kínlódós napokon, és jólesett a szauna, utána hosszú hideg zuhannyal. Ebben az állapotomban nagyon szeretem a mellem, telt, kerek.

Augusztus 6. Bréking! Juli squashol!

IMG_2918

Menstruálok és dolgozom sokat (két fordítás is). És este elmentünk a légkarikás stúdióba nyújtani Julissal egy jó hosszút. Hát hogy én hogy bekötöttem, borzalom. Jó érzés, bírom ennek a fájdalmát. Így nyújtják az artistákat.

A kajálásom most érdekes: 2-ig böjt, utána három lágytojás, vaj, sajt, sonka, nagyon mértékletesen. Csak vajas jókávé (három) és jéghideg víz. Este kanál mascarpone, hét szem málna, fél őszibarack. 40 deka állat (lazac, pisztráng, csirke) vajon sütve. Két deci jéghideg fehérbor, és már át is álltam az elégedettségbe. 2,5 kilóval vagyok kevesebb, kizúdult. Ma voltam nyirokmasszázson.

Augusztus 4. Délelőtt Eszterrel a Szabihídon tornázunk.

Este Generali Night Run, 14 km (középső táv), Várba felfutással, alagút is, Juliskával. Két kör, tehát kétszer is felfutottunk. A kislányom tízévesen versenyen 14 km-t fut. Elég megható volt.

http://gammatiming.com/eredmenyek/gnr2018/2/?gender=2&category=Abszol%C3%BAt

Augusztus 3. Ma zúzós nap: 8-tól Emesével, 9-től Nórival meccsek, csatakos squash, remek labdamenetek. Ma addig forszíroztam, amíg nem ment a fonák szerva, ez elég nehéz. Utána városmajori közös edzés. Vittem súlyzót, jógaszőnyeget, lábat emelgettünk, guggoltam egy keveset, véllaztam, előre emeltem, bicepsz, pici nyújtás és nyirokér-torna (kaptam egy másolt okosságot). K., Zs., A. jött. Mindez lazulva, diskurálva. Ragacsos-párás kánikula, szagom lesz, szeretem, mert az izommunkáé. Aztán kipróbáltam a squasht a teniszfalnál, az egyik labdám valamelyik távoli virágágyásban landolt, nem találtuk meg. Bőséges ebéd a kedvenc helyemen Mauval. Utána ázás a Kifolyóban (hárman csajok, meg a gyerekeim, Tappancs is ott várt a parton). Nem futottam, már nem is fogom. Összesítem a futásaimat, a 30 napos kihívást. Holnap megyünk Night Runra, Juli is, én is nekivágunk a 14-nek (Eszter is itt lesz, de ő kiesett, sajnos).

Augusztus 2. Beszereztünk egy-egy leárazott bikinit: az enyéim szétmentek, Juliskáé a másik lakásban, és Életelixír Emesével kimentünk Kisorosziba a szigetcsúcsra! Micsoda idill, Dávid búvárkodik, Juli békét talál, fog és csókol, lebegünk, sodródunk, lesülünk, tollasozunk, a parton piknik-uzsonna mini dinnyével, sajttal, pácolt olajbogyóval, de még utána is eszünk pisztrángot. Olyan tisztán, egyszerűen, vidáman tudom szeretni azt, aki nem viszonyítgat, nem piszkál, nem panaszkodik, akivel építő, életszagú tevékenységekben lehet lenni, és érti a poénokat.

Este otthon sötétpiros, mélyhűtött antioxidáns-gyümölcsöket eszem.

Augusztus 1. Squash, főleg pörgős, izzasztó játék Nórival. Aztán elintézek ezt-azt, lazacot ebédelek és elheverek. Itt nincs klíma. Este ödémakezelés.

Július 30. Jól kitoltam az ellendrukkerekkel: voltam reggel “hosszút” futni! Pedig 10-re menni kellett a Nagyon Kellemetlen Közjegyzői Tárgyalásra. Írom amúgy a beszámolót a 30 napos projektről, van egy kis gondom, és, sajnos, nem lesz meg se a 30, se a 200.

7630 lépés, 48 perc, nagyrészt árnyas futókörön előzgettem egy rendületlen, táncosléptű gyaloglót (ő 2, én 3 kört futottam 7 perc alatt). Kutya futtatóba berekesztve addig, jobb ez így mindenkinek, ma csak futottam, szart se szedtem.

Július 29. A Szabihídon (ez egy rendezvény) statikusan tornáztunk másfél órát, ami body art típusú gyakorlatok, emberes volt, aztán áztunk a Kifolyóban.

IMG_0785

Július 28. Futottunk reggel bő fél órát (4,5 km), este tollasoztunk a parkban, akkor Dávid futott, egész pontosan, sprintelt, 2 perc 27 alatt 530 métert. Nagyon dagad a lábam. Pedig sokat sétálunk.

Július 27. Reggel squash, egy óra Emesével. Délben közös edzés, sok hasazás, némi guggolás, vádli, húzódzkodás-próbálkozás, híd. Két kör futás (az 1 km).

Július 26. Futottunk éjjel bő két kilométert. Ami megy, hogy naponta. Sajnos, le van sérülve E. Csúszott a sok hullott kőrisvirág, vizes volt. Sokat brigáztam előtte. nem állok jól.

Július 25. Nakkérem, úgy csináltam a mai napot, hogy a Juliskát elkísértem villamossal és hévvel egészen a Szépvölgyi útig, ahonnan ő önállóan haladt a művészi hitvallása felé (festős-alkotós táborba jár). Juliska mindenkinek Juli, csak tőlem és Jánostól tűri el, hogy Julis és Juliska, mint azt nemrég deklarálta.

Juliska, aki kerámiával is foglalkozik, megajándékozta szülinapján Gergőt. “Hogy belazult!”

View this post on Instagram

😎

A post shared by Y G Λ N • Ø G Я E G (@iamgergely) on

Ja, ez sportnapló, naszóval. Leszállok a kutyával, aki jött a héven velünk, és visszafutok a Szépvölgyi úton délnek. Olyan hoszúnak tűnik, de csak 52 perc, 8230 lépés, a térkép szerint 7 kilométer. Tűző napon ekkor már.

Utána felbringázunk a Margitszigetre ugyanezen az útvonalon Dáviddal (ellenkező irányból barnulás!), Palatinus Katával, sok beszélgetés, kis úszás, csúszdázás, tollasozás, ebédelés (borjú bécsi), nagyon jó hangulat. Dávid búvárkodik. És sok biciklizés. Hazafelé is.

Július 24. A squashexpressz dübörög tovább! Újra Nórival, izzasztó technikacsiszolgatás. Aztán beájulás.

Július 23. Zúzós zúzás E-vel és A-val: edzőterem. Jégszauna. Felsőtest-bemelegítés, majd fekve nyomás, clean and press, merev lábas felhúzás és súlyemelés, tárogatás padon, mindenből 4-4 sorozatnyi; detektálom az enyhe, de tényleg enyhe súlyhasználat-visszafejlődést. Aztán egy kis nyújtás, és hasazás háromféle gyakorlattal, végül, magamra maradván, futópados futás (az eső miatt): 4 km gyorsan (10 km/óra fölötti), 3,5 km jólesőn (9,4), de azt hittem, tönkremegyek, szakadt a víz rólam utána is.

Július 22. Igazi nyári nap: hévvel Pomázig, onnan az erdőig és a szederbokorig az edzős csajokkal + Tappancs, jó 8 km túra, napfény. Aztán találkozó egy kedves olvasómmal a Várkertnél, ráérős ásványvízivós napozás. Elég fáradtak vagyunk, fáj a bicepszem és a tricepszem a tegnapitól, de még egy félórás, hűvös esti futás is belefért Eszterrel, kb. 5 km. Éljen a sokféle, szabadtéri sport, vesszen a pózolós testmutogatás.

Július 21. Mai edzés: meglepetésprogram Esztertől.

Július 20. Squash, a mindig vidám Emesével. Csupa energia a játék! Csúcsgasztronómia. Rettenetesen sokat biciklizem a tűző napon (ez szuper érzés amúgy), ügyintézés, minden. Megnéztem térképen, negyven kilométer is volt. Közép-Buda, Margitszigeten át Észak-Pest, Óbuda, Dél-Buda. Lebarnultam. Befizettem csekkeket, elhoztam azt a határozatot, amit három hónapja halogatok, el is küldtem. Elláttam a népemet, végre a Rumini végére értünk, befizettem őket ruminis kalandszobába. Ők elaludtak, én pedig a betört, röpítő cipőmben elmentem a hűvös éjszakába.

Nincs lámpám, a kutya zöreje, lihegése a tájékozódási pont. Sötét erdőben misztikus futni. Ismerem jól, hol töredezett, de léphetek mellé. Tapogatózik a lábam, éber az idegrendszerem, korrigál a térd, a boka. Ritkán ér meglepetés. Ez a 16. futás, 8050 lépés, jó hosszúak, szint is van, ötvennégy perc.

Július 19. Gerle Éva visszatért az energikus létezők sorába, délelőtt rótt másfél órányit, 16060 lépést terepen, előtte Superstarch, méz, mandula és kollagén, illetve magnézium. Egyben dicséretben részesíti az új cipőt, mert bevált e hosszú távon is (eddig ez a leghiosszabbja). Most látom, ilyenje van Lubics Szilvinek is.

Dokumentumfilm:

Gerle Éva mindenkit üdvözöl, aki meghaladta magát. Valahogy összekukáz 30 futást és 200 km-t augusztus 3-ig, ez az önkihívás, mely csak játék, de azért mégse, hatásos rávevőerő (és amikor ott vagyok, már élvezet). Nagyot ebédelt G-vel és a gyerekekkel, olyan zöldség, amelyet maga nem enne, főzne, kacsaleves, csírák. G-nek szülinapja van holnap.

Ráérős, nyújtózkodós teraszos kávézás (mindez a Fruccolában, G. visszamegy a kapitalizmust építeni), jégszauna, kérésre extra hideg (-150), regenerálandó a futást. Utána tornázunk a tornaparkban, napfényben, enyhén. Felmásznak, pördülnek, Julis leveszi a tüllszoknyát. Dávid hasazik, elképesztően kemény. Én is lógok lefele. Limonádé és tejeskávé sok jéggel. Híd, kézenállás, lendületből csinálják. Én is: nekem ez a jóga, naponta kéne átfordulnom meg vissza, a mostani balatonparti gyakorlatoktól izomlázam lett. Nagy harmónia van. Élmény nézni a törzsarcokat, csupa deli legény.

Aztán megnézzük A hangya és darázst (nemtom, okés-e ilyen mértékig lekoppintani a Csillagok között teljes történetét, érzelmi szálát és főszereplőjét), így tanulnak meg feliratot olvasni, mert a Marvel rohadtul érdekli őket. Kijelentem, hogy kedvelem a CinemaPinket.

Utána még bevásárlunk, de már sötét este van, bringával jöttünk (130 kiló van a bambuszvázon így), megyünk is, megint nincs lámpám, nekem ez eszembe se jut. Otthon ők láb- és fogmosás után azonnal lefekszenek. A kutyakivivés futássá válik, még hatezer lépés, bő fél óra, hosszú, energikus, hűvös éjszakai léptek – és jelentem, most már semmi rossz nincs a cipőmben, betörtnek tekintem. Ez egy kicsit para volt eddig.

Egészen mámoros ez: ha nincs kedvem (és szerdán nem volt), nem futok, de abból lesz a kipihentség, így ma még ez a második, közepes táv is jólesett az első kemény után.

A futásaim tehát, írom át papírról: az esti a 15., a kihívás 19. napján, a kilométer pedig eddig 90,5. Lekerekítve számolok mindent (protestáns etika).

Július 17. Squash Emesével! Mindig öröm. Várjuk vissza az edzőnket a nyaralásból. Pompás ebéd, varrónő, bevásárlás. És… lerogyás, alvás másfél napig, regényolvasás, legózás, gyerekek, kutya, háztartás üzemeltetése minimálban. Pisilni és kávéért botorkálok legfeljebb – fut a halál! Künn üvölt a szél.

Július 16. Közös edzés a Városmajorban: A., Zs. és K. a partner. 50 darab, mindenféle mozdulat a fő edzés, épphogy: a jumping jacktól a vállkörzésen és a kobrán át a páros lábas szökdelésig és spárganyújtásig. (Már hiányzik a zúzós-súlyzós, szerdán megyek is.) Utána futunk K-val, egész pontosan jólesően, kocogva beszélgetünk: az 585 méteres körön kicsivel több, mint egy óra alatt 15 és fél kört (9 km). Lépést nem számoltam most, de a méter legalább biztos. Annyira jólesett! A megújult teniszcentrumban kávéztunk és tisztálkodtunk.

Plazmaadás. Jólesik az étel, hálás vagyok, kirobbanó közérzet. Minden feszültségem oka az, hogy nem sportolok elég intenzíven.

Elfog a fagylaltvágy: hazamegyek, és turmixolok fagyott málnából, tejszínből, tojássárgájából, vaníliából és joghurtból. Óriási, hat decis adaggá habosodik, isteni, és pont jó így, kellően “igazi”. Egy kis főtt tojást meg sonkát ettem korábban, és egy tejeskávét.

Ha számot vetek (papíron, füzetben vezetem): 16 nap alatt 13 futás, kb. félidőnél tartok a “harminc nap, harminc futás” kihívásból. Eddig van 70 kilométer. Így a hátralevő júliusi napokban vár rám 17 futás (nekiindulás és minimum 2 km), és 130 kilométer. Az összesen 30 és 200. Augusztusban, a Night Run után kevesebbet fogok futni.

Július 15. Balaton (levonatozás, strand és vissza)! A gyerekek nagyon élvezték, én pedig ráérősen, nem túlbonyolítva nyújtottam, hasaztam-fenekeztem, és a füvet is birtokba vettem. Mindig félek, hogy elveszítem ezt a képességemet, és nem is csinálom túl gyakran, de megy és nagy élvezet.

Képernyőfotó 2018-07-15 - 20.12.23Képernyőfotó 2018-07-15 - 20.15.45cropped-fotocc81-2018-07-15-16-06.jpg

Előtte kutya, vele 2850 lépésnyi kocogás és bevásárlás.

Az az igazság, hogy a cipőm, ez a VaporFly kicsi. Egyszerűen azért, mert keskenyebb, mint az előző (38,5-ös mindkettő). Egy hajszállal, de akkor is. Identitásom a 38-as láb. Pedig nekem bejött a netes vásárlás, soha nem gondoltam, hogy bukom rajta. Ráadásul eddig mindig megbántam, ha nagyobbat vettem. Közben futótársaim sokkal olcsóbb cipők kapcsán tanakodnak, lábállás-diagnosztika, tanácsadás, gondolkodási idő, és azok a cipők egyszerűen rondák, na. Eddig mindig bejött a net, nem volt gondom. Most lereszeltem (elvékonyodva, laposra, úgy, ahogy vágni nem lehetne) a körmeimet, és így lett jó végre, március óta tartó rövidtávozás, lassú betörés, séta után. A köröm fontosabb, mint az ujj.

Július 14. Nem mentem tegnap (13-án) este már futni hosszút, én bohó! I fell out of the wagon, ahogy a művelt szingapúri mondja. Nem csak az, hogy Szentendrén töltöttük a pénteket, ahol Dunába csobbantunk és napon, vízben szívta ki a természet az erőt a tagjainkból, hogy aztán meseolvasás után beájuljak én is.

37032722_10156669979117834_2376283522294874112_n

Képzeljétek, elszakadt a lencsém. Ez az én péntek 13-am. (Súlyos rövidlátó vagyok, amit tökéletesen korrigál a hosszú évek óta változatlan erősségű, cilinderes kontaktlencsém, de kettő kell.) Így kóvályogtam, fél lencsével, hogy valamit azért lássak, már Szentendrén is, összesen két napot, ami nagyon hamar olyan lett, egy tompa, lefojtott, fejfájós állapot, mint ha aludnék. A térlátásom csökkent, csúnyán el is estem, két térdem lenyúzódott. Mostanra találtam meg a pótlást (régi, bölcsen félretett lencsék), mentem is, hogy ha a futásszámot nem is, legalább a kilométereket utolérjem. 12024 lépés, el a Lágymányosi hídig, onnan Gellért tér, Bartók Béla, Villányi, Karolina, Hamzsabégi park végig, Kanizsai, Ulászló. 1 óra 18 perc, kifejezett kocogás, de ez könnyű. Most jó. Már kapartam a falat.

Nem állok valami jól a kilométerekkel, ha 200-at szeretnék a 30 futás alatt. De akkor szép a kihívás, ha nehéz!

Döbbenet látni, hogy egyetlen közepesen hosszú futás mennyi glikogént visz ki (pisilek sokat, ebből gondolom, hogy glikogén). Ivás, alvás után, másnap is 1,8 kilóval vagyok kevesebb, mint előtte.

Július 13. Intenzív (elmenős) programok: csütörtökön állatkert, pénteken Szentendre hajóval, Postás strand, kis úszás is, ugráltunk a vízbe a kidőlt fákról. Pompás ebéd. Ma reggel futottam a rövidet, este megyek hosszúra, hogy utolérjem a napokat a futásokkal.

Július 11. Nagy nap ez a mai… de idén nem írok róla. Reggel kutyaséta-bevásárlás Juliskámmal, délelőtt úszás Katával és Dáviddal, csepegő esőben. Számolja a hosszaimat! Most csak húsz a 33-asban (kicsit tompa vagyok, negyed háromra értem vissza a futásból. Ti aludjatok eleget!) Mindent számol. Kapott sudokuújságot, mert erre állt rá az agya. Lehet, hogy este bringázom is, mondjuk a Kopaszira, és ott futás? (Nem.)

Július 10. Örömsquash Emesével. Biciklivel száguldok, emelkedők is vannak az úton. Nehezen indul (vérözön lábaimnál), lassúak vagyunk, aztán belejövünk. Könnyedén, mondja Imi, aki az edzőm edzője és a műfaj királya. Az ütés erejét nem az izommunka, hanem a sebesség adja. Ennek tudatában és szem előtt tartásával elegánsabbak vagyunk, és élvezetesebb is a játék.

Megírom a maratoncikket végre. Megjelenik Bandi bácsi is, kérdez a maratonról.

E. elment fodrászhoz, visszatér, ebédezünk. Mert nem lehet utána nem enni haltálat két személyre (lazac, tintahal, garnéla, nagyon finom saláta), kis varrodába beadni igazíttatni a nagyon menő, de férfipólót. Száguldok a napsütésben, barna combbal.

Főzök a családnak (rántott sajt, palacsinta), filmet nézünk. És most elmegyek futni. Holnap úszom Katával.

Futás: a hűvös éjszakában a töltés mellett a Fehérvári útig, aztán nagy kör a Villányi út felé, Karolina, Sárbogárdi, Ulászló… hosszú, energikus léptekkel, 7200 lépés, 47 perc. Hihetetlen jólesett, biztosan gyorsabb (hosszabb léptű) voltam a szokásosnál. Pedig majdnem nem indultam el. Olyan könnyű azt mondani, hogy jaj, pihenek most, ömlik belőlem a vér…

Július 9. Közös edzés a csajokkal, nagyrészt a múlt heti csapat. Megható módon két tanítványom is csatlakozott, a legidősebbek (1983-ban születettek, 1999-től tanítottam őket).

Futottunk is, és közte erősítő és nyújtó gyakorlatok a parkeur pályán. A futókörnek kétféle burkolata van (lassan egyformára keményedtek, de eredetileg a zöldet ajánlották gyaloglásra), és 585 méter hosszú, árnyas, kanyargós. 2 + 2 + 2 + 3 kört nyomtunk Anitával. Közte az erősítés páros gyakorlat volt, ezeket színes magazinból vettem:

talicska guggolás + fekvőtámasz: egyik guggol a kezében a másik bokáival, a másik karhajlít, váltakozva

statikus guggolás előre nyújtott karral + a másik magas térdemeléssel fut, megérintve a tenyeret

egyik résztvevő plankben + oldalról átugorja a másik. A ugrások nagyon hasznosak, ha nem fáj semmid! A lenti plankelő nyöszörgése roppant motiváló az ugró félnek, hogy igyekezzék! (“Az irgalmasság éve a Hegyvidéken.”)

Kis hasazás, váll-nyújtás, híd, lefele lógás. Hét nő, három gyerek. A gyerekek is szuperül elvoltak, jó volt az árnyék, a tisztaság.

Július 8. A napot írással, kávézással kezdtem, nagyon szeretem a csendes hajnalokat, az erdőmet. Aztán levittem a bandát a Palatinusra, Juli-barátnők, én-barátnő és Lőrinc is csatlakozott, heten lettünk. L. most jött haza a táborából. Mesélt sokat, embeti helyzetekről és filmélményekről. Nagyon közel vagyunk. Máskor meg napokig nem látom, teljesen önellátó. A kicsik mámorosan szaladgálnak a medencék között. Hullámfürdő. Csúszdázás Dáviddal. Annyira vagány és izmos! Szauna: rekorddöntés, száz fokos, és 30 percet vagyok bent, utána dermesztő, vérnyomáslódító merülőfürdő. Meggyevés, joghurt és sajtok. Napozás. Kis kondizás a gépeken, a többiek is. Kézenállok, feneket erősítek. Este kutyázom, aztán még futok is, de késő van, 2225 lépés, csak épphogy. Ezt viszont jól megnyomom, most könnyen megy, élvezem a tempót.

Kollagén és magnézium.

Holnap közös szabadtéri edzés.cropped-31901786_10156498279207834_5758259522716041216_n.jpg

Július 7. Ma teljes pihenő a mozgalmas hét után. Semmi feszülés: sokáig alszunk, spontánul és lustán döntünk a napi teendőkről, azt eszem, ami van itthon, és amire gusztusom támad (zöldségleves édesburgonyával és karalábéval, kéksajt, és – igen – pirítós! vajjal; áfonya, pár szem mandula, viszont ma húst nem). És kora délután, elég sok házimunka és némi Szvorenedina-olvasás után irány az erdő. A gyerekek vízelvezető árkot ásnak a kúttól, a kutya rohangászik, aztán lepihen, én pedig futok. Lassan, figyelmesen. Végig akarom csinálni a harminc napot úgy, hogy jól vagyok, ne fájjon, ne legyen elkeseredett. Ide-oda rovom, amíg jó. Baráti találkozás is, összesen 6100 lépés. Ezt most csak öt kilométernek számolom. Holnap talán hosszabb, még nem tudom. Nagyon kellemes az erdő, susog a lomb, nincs túl meleg.

Július 6. Ma rengeteg jövés-menés, korai kelés, időre odaérés volt, észnél kell lenni. Most is én főzök a tábornak: palacsintát sütök a zöldborsóleves mellé. Sajtos grízgaluska.

Bicikliztem főleg, 9-től Emesével squash. Jó tempójú, jó hangulatú örömjáték. Három meccs. Kettőben ver, de offenzív én vagyok. A plüssnyúl elutazott Balira. Meghatott emlékmeccseket tartunk, és megőrizzük őt, míg (21-én) vissza nem tér.

Felmerül a kérdés, hogy ha nem vagyok benne igazán jó, akkor miért futok. Azért futok, amiért 2014 óta: a meditatív hatása, jellemformáló ereje, a hormonválasza miatt. Azért futok, mert élvezem a rövid- és hosszabb távú hatását, közérzetjavítását. Azért futok, mert nekem nem könnyű futni, ezért kihívás.

Azért futok, mert a keringési-légzési funkciókat ez edzi a legjobban, és mert pörgeti az anyagcserét.

Mert erdő mellett lakom. Mert alapmozgás, kihagyahatatlan. Rendkívül egyszerű, a hétköznapokban is hasznos tevékenység.

Ma egyébként nem futottam, nem fért bele, de pont most jól jött egy kis regenerálódás.

Július 5. Főleg bicikliztem ma, a legérdekesebb fejlemény, hogy kipróbáltam Lőrinc (egész nagy és vadiúj) bringáját, hát, mit mondjak, hasít. A cél az volt, hogy odaérjek fél 9-re moziba. Ettől olyan tempóm lett, hogy ihaj! Hatalmas élmény az alsó rakparton igazán megnyomni, félelem nélkül száguldani!

Persze a futás sem maradt ki, éjjel még elosontam. Langy utcák, sík útvonal, kalandozós “most erre megyek”,  illatok, 8150 lépés. És nagyon kellemes volt. A Zoom Vaporfly-t gyötröm (ezt akartam Norvégiába vinni), kezd jó lenni.

Július 4. Micsoda nap! Ún. multisport. Reggel elszáguldok bringával, kutyával, Dáviddal a táborukba (Juli előbb kelt, és elment egyedül. így akarta. én meg szeretek kettesben, nyugiban lenni Dáviddal, mert hármasban sok a feszkó).

Innen 11-re squash, most kis nyári szünet jön amúgy, és életem legjobb edzése ez. Élvezem a haladó gyakorlatokat és a két meccset is, 11:8-ra verem a plüssnyulat, életemben először! Aztán ő engem 11:3-ra. Nem szorongok! Sikerélményem van. Mondja is, hogy fejlődtem.

Aztán jön Eszter, vele száguldunk, holmik összeszedése, minden, 2-kor kezdünk a közös edzésen. Hét nő és egy kislány. Ilyenkor sehol senki, üres a terep. Sprint a füvön, saját súlyos erőgyakorlatok, nyújtás, ugrókötél, aztán kézenállás, híd. Jaj, de milyen jó volt! Jégszaunáztunk is.

36696301_10215501761591107_5671952111953248256_o

nemeszter, de régi motoros edzéstárs!

Aztán a gyerekekért robogunk a táborba, utána a Másik Főhadiszállásra, ahonnan elsuhanok még ruhát venni (este színház Eszterrel: Alföldi-féle Chicago), és, igen: ez a futás helye ebben a napban! Futok a bevásárlóközpontig, aztán vissza a szatyorral, mert indulás van. 2240+1240 lépés. És a színház is milyen intenzív volt! Szép ruhában, minden. (A ruha ún. kis fekete.)

Ami egy kicsit most érezhető (a futástól): a sarkam (talpi bőnye). Csütörtökön emiatt nem reggel, hanem este megyek futni, közepesen hosszút.

Július 3. Ohó, ti bohók! Azt hittétek, ma már nem mentem futni? Kicsinyhitűek! Ez csak a harmadik nap. Ha Gerle Éva azt mondja*, akkor csinálja a projektjeit, szépen. Ahogy a csillag megy az égen. Legalább 200 km meglesz júliusban, és mindenféle pulzusmérés, garfikonok, okoskodás és dokumentálás nélkül én gyorsulni fogok. Majd meglátjuk a Generali Night Runon! (14 km-re megyek)

Egyébként én is azt hittem, nem futok ma, mert mozgalmas nap volt. De késő este elsurrantam. Nyikorog az Air Sequent. Csodálatos volt. Érzetem az erőt, pedig vacsora után voltunk. Ilyen belejönni. Nem maradtam soká, 5000 lépés (ilyen kerek számokhoz az ember felméri, hol tegyen még bele egy farkincát, hogy pont az 5000. lépés koppanjon a lépcső tövén), szándékosan hosszú léptekkel és megnyomva a tempót, enyhe emelkedőkön, egy kis szakaszon vaksötét erdőben (ismerem az aszfaltot, mindenestül). Ezt beírjuk 4,5 km-nek. Holnap nem csak squash, hanem közös edzés az olvasókkal, igazi zúzás. Nagyon várom!

* van ám, hogy tervezi, hogy azt mondja, de nem reális, így inkább nem mondja. ha mondja, csinálja! a nyilvánosság (is) kötelez.

Július 2. Saját erdőségemben futok, el a Budakeszi útig és vissza, kicsivel több mint egy óra húsz percet, ami 13 ezer lépés, hegyen-völgyön. Azt hiszem, ha júliusban tényleg minden nap akarok futni, akkor ez a 13 ezer lépés a napi táv maximuma, ami után még másnap is van kedvem menni. Eleinte biztosan. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul át a testem a sok futástól. Egy teáskanál bió kókuszzsírral és némi (kávéba tett) tejszínnel indultam neki.

Július 1. Belekezdtem hát a harminc nap – harminc futás magam kiötölte kihívásába, és BAROMIRA vágyom menni holnap is! Most 5630 lépésre volt idő, mert a leszármazók (és Balázs) meg akarták nézni a Hihetetlen családot. Előtte, míg legelt a kutya, ugráltam egy keveset kötéllel. Háromnegyed adagolókanál SuperStarch az üzemanyag.

Amúgy a 30 napos futás-tervem részletei:

kint futok

jólesően futok, egyenletesen

van kis és nagy futás (2-7, illetve 7-20 km), és inkább 2 km legyen, mint 0! 2 alatt nem értelmezhető. kis futás a más edzést is tartalmazó napokon. a 30 futás összege azonban legalább 200 km.

kétszer kihagyhatom a futást, tehát lehet 32 nap hosszú is az időtartam

ha sikerül délután előtt indulni, akkor éhgyomor, az üzemanyag kivételével (lásd az egyes futásoknál)

Június 29. Dupla squash. Biciklizem a zuhogó esőben, így csak egy percet kések. Az első óra Emesével közepes intenzitású és jó hangulatú, a második Nórival intenzív: igen nehéz gyakorlatok 8hosszú egyenes tenyeres–rövid fonák kereszt, vagyis átlósan rohangálok, végre gyorsan!). És három rövid meccs. “Évi, squasholsz!” Vagyis: taktikusan, tudatosan helyezem el a labdákat. Persze így is tönkrever. Néha hiába vagyok ott, nem találom el a labdát.

Huszonhat percet töltöttem a kilencven fokos szaunában (terv: fél óra). Ez is edzhető képesség, és nagyon üdvös! Jól érzem magam. Csirke, rizs és a remek tortám (amit nem reklámozok, mert nem szeretem a helyettesítős sütiket, nagyon ritkán csinálok ilyet, most beszereztem egy kerek formát. Amúgy mandulaliszt, xilit, sok vaj, mascarpone, tejszín, vanília, szamóca.)

Június 27. Úszás Katával, 50 hossz, szűk óra, megállás nélkül, 1086 tempó. Biciklivel hasítok a városban.

Június 26. Kutyaséta-bevásárlás, rohangálás, emiatt kb. 50 perc bringa. Teljes pihenés, alig séta volt hétvégén, csak ezért említem sportként az ilyet (másnál ez már kardió). Squash Nórival: gyakorlásként hosszú tenyeresek és fonákok, illetve váltogatva rövid és hosszú, sok rohangálással. Boast (oldalfalról főfalra pattanó ütés) gyakorlása. És egy igazán élvezetes meccs, jó helyzetekkel. Kitettem magamért! Így csak 11:7-re vert. Megyek szaunázni, napozni, kávézóban ücsörögni.

*

Ilyen vagyok 2018 kora nyarán, 74-75 kilósan:

IMG_2884

Szeretem ezt a formát: több év intenzív edzéstől, viszont különösebb rágörcsölés, önmegtagadás, elkeseredett küzdelem nélkül ilyenné alakult a testem. Szerintem az izom dögös, az izom nélküli, elvtelen, öngyötrő vékonyság pedig nem néz ki jól.

Ez pedig a maraton előtti testösszetétel-mérésem.

12,2 százalék a zsír, a zsírmentes testtömegem 66,4 kg. (A DEXA mást mér és máshol is vannak a normál tartományai, ott 22 körüli zsírom lenne jelen állapotomban – a DEXA a bőr egészét, a nem-izmos szerveket, a csont nem száraz részét mind zsírnak veszi, és nem mér külön vizet.)

Fotó - 2018.06.22. 23.43

Most már csak távirati stílusban összegzem – és akkor már miért ne a blogon –, hogy mit sportolok. Túl a maratonon és egy megfázáson, a 2018-as nyár szabadságában, már csak az egyszerűség érdekel. Az érzéseimről többet írok, linket és infót kevesebbet teszek. Egyszerűen szeretném.